Magyar Méh, 1922 (43. évfolyam, 1-12. szám)
1922. január / 1. szám
50734 HL!!!, évfolyam.___________^ 1/ 1922. január. MAGYAIÉI ÉHÍZ ORSZÁGOS MAGYAR MÉHÉSZETI EGYESÜLET KÖZLÖNYE ----------------------------------------------- Felelős szerkesztő : ------------------------------------------------* ...... . SZILASSY ZOLTÁN , Hegjelenik havonta egyszer iga**.tv-einek. Az egyesület tulajdons --------------------------------Főmunkatárs: KÁDÁR LAJOS.------------------------------------1 TARTALOM: Újévre. — Mit kívánunk a modern méhlakástól? — A méhtenyésztés káros és előnyös tényezői. — Nyílt levél Egyesületünk minden tagjához. — Havi teendők. — Különfélék. — Kérdés és felelet. — Könyvismertetés. — Hirdetések. Újévre. Nem az általános szokás visz arra, hogy az Országos Magyar Méhészeti Egyesület minden tagjának ehelyütt boldog új évet kívánjak. Politikai, társadalmi és gazdasági viszonyaink olyanok, hogy ebben a mi mostani megcsonkított kis hazánkban mindenkire nagyon ráfér a szebb, jobb, boldogabb új esztendő. Ezt a szebb, jobb és boldogabb új esztendőt azonban egymásnak nemcsak kívánnunk kell, hanem annak beteljesedésén mindenkinek a tőle telhető erővel dolgoznia is kell. Mert nem elég összetett kezekkel pusztán várni a jobb idők bekövetkeztét, hanem azt kemény munkával elő is kell készíteni. És a nemzet szervezetében nincsen olyan parányi, jelentéktelennek látszó tényező, amely a maga munkájával ne járulna hozzá az általános jólét gyarapításához és ezzel a nemzet és az egyes polgárok jólétének előmozdításához. A méhészkedés egyike azoknak a jelentéktelennek látszó foglalkozási ágaknak, amelyet sokan — kivált akik távol állanak tőle — csak szórakoztató időtöltésnek tartanak. Pedig a méhészkedés a nemzeti jólét emelésének egyik jelentékeny tényezője, nem azért, mintha túlságosan nagy értékű terményeket állítana elő, hanem főleg azért, mert a méhészkedés elsősorban az úgynevezett kisemberek foglalkozása, amelyet ezek leginkább szabad idejük hasznosításával életfeltételeik megjavítására, boldogulásuk megkönnyítésére folytatnak. Már magában az a tény, hogy a méhészkedés sok ezer kisembernek megélhetését könnyíti meg, érdemessé teszi a vele való foglalkozást. Még inkább fontossá válik azonban azáltal, hogy az emberekben a szorgalmat, a közös érdekek előmozdításának vágyát és a felebaráti szeretetet élénkíti. Ezért tartották már a legrégibb ókorban is a méhészetet a foglalkozások egyik legnemesebbikének. A mai haladott világban azonban nem elegendő már, hogy pusztán méheket tartsunk s azokat a természet erejére bízva, várjuk a jó szerencsét. A méhészkedés ma már annyira ki van fejlődve, tudós és gyakorlati méhészek már annyira kidolgozták minden csinját-binját.