Magyar Méh, 1940 (61. évfolyam, 1-12. szám)

1940. január / 1. szám

. Ezenkívül felkérjük lapunk munkatársait, hogy különösen gyakorlati tárgyú cikkeiket mindenkor a következő hónapban időszerű dolgokról szíveskedjenek megírni. És pedig olvashatóan, lehetőleg gépírással, a fél­íves papírlapnak csak az egyik oldalára írva, amelynek baloldalán kérjük szíveskedjenek 4—5 cm. üres helyet hagyni,az esetleges szerkesztői ja­vítások céljaira. Mert ezáltal úgy a szerkesztőség, de különösen a nyomda munkáját lényegesen megkönnyítik. Lapzárta minden hó 15-én van! Mert csak igy tudjuk a lapot, minden hó 1 én megjelentetni. Időnyerés céljából a cikkeket kérjük ne az egye­sületbe, hanem egyenesen a szerkesztő nevére és lakására címezve: Budapest, II. Csalogány­ utca 55. III.-3. szám alá beküldeni. A szerkesztőség. Választmányi jegyzőkönyv (Kivonat az eredetiből.) felvétetett az Országos Magyar Méhészeti Egyesület igazgató­választmányának 1939. december 3-án megtartott rendes választmányi üléséről. Tárgy: Az építési bizottság beszámolója. Csajághy Károly titkár, mint az építési bizottság előadója, ismerteti a választ­mánnyal az építési bizottság és a számvizsgáló bizottság által e tárgyban felvett jegyző­könyveket. A jegyzőkönyvek felolvasása után felkéri a választmányt, hogy a bizottság részére a felmentvényt megadni szíveskedjenek. A választmány az építési és számvizsgálóbizottság felolvasott jelentését hozzászólás nélkül tudomásul veszi, elfogadja és a felmentvényt mindkét bizottság tagjainak megadja. Ezek után több választmányi tag szólalt fel, és Szám István ügyvezető alelnöknek az építési bizottság elnökének leghálásabb köszönetét fejezte ki azon ügybuzgó ténykedé­séért, hogy az építkezési, a takarékosság legmesszebbmenő érvényesítésével és figyelembe vételével a bizottsági tagok tevékeny közreműködésével lefolytatta, és ezáltal az egyesü­letnek sok pénzt takarított meg. Tárgy: Szám István alelnök lemondása. Reibel Mihály elnök egész terjedelmében felolvassa azt a levelet, amelyet Szám István az egyesület igazgatóválasztmányához intézett és amelyben egészségi állapotára való utalással az egyesületnél betöltött alelnöki tisztségéről lemond. Volly Gyula kéri, hogy mielőtt e tárgyban bárki is véleményét nyilvánítaná, az elnökség, illetve az elnök körvonalazza álláspontját. Reibel Mihály elnök előadja, hogy amint az imént felolvasott levelében Szám István kifejezésre juttatta, lemondását fentartja. Annyi bizonyos, hogy Szám István úgy az egyesület, mint a Szövetkezet önzetlen és becsületes munkája volt, és önfeláldozó és igen fáradságos két évi munkájáért soha semmiféle anyagi ellenszolgáltatást nem fogadott el, sőt a maga pénzéből igen sokat áldozott arra, hogy munkáját teljesíthesse. A magam részéről azt ajánlom, hogy amilyen meleg szavakkal emlékezett meg levelében Szám az OMME-ról és a Szövetkezetről, ugyanolyan meleg és szeretetteljes szavakkal emlékezzünk meg mi is az ő személyéről és ügybuzgó működéséről. Reméljük, hogy később itt ismét viszontláthatjuk őt és az ő fáradhatatlan tevékenységét. Nekünk az volna a legőszintébb óhajunk, hogy őt ide ismét vissza tudjuk hozni. Megkísérelhetjük őt meggyőzni arról, hogy jöjjön körünkbe vissza és folytassa továbbra is közhasznú munkásságát, de a vele lefolytatott előző tárgyalások után nem hinném, hogy erre ráve­hető volna, ez ugyanis polgári foglalkozása, mert fővárosi középiskolai tanár, annyira igénybe veszi, hogy csak a legnagyobb önfeláldozással tudta egyesületünk és a Szövetkezet ügyeit intézni, amely megfeszített munka tényleg aláásta egészségi állapotát, miként azt lemondó levelében is kifejti. A magam részéről úgy látom, hogy Szám Istvánt nem tudjuk lemondásának visszavonására rábírni, azért javaslom, hogy az OMME és a Szövetkezet jelenlegi felvirágoztatásában két éven át kifejtett fáradhatatlan és önzetlen közhasznú tevékenységéért neki, úgy az elnökség, mint a választmány nevében leghálásabb, leg­melegebb és legszeretetteljesebb köszönetünket fejezzük ki és biztosítsuk őt legőszintébb hálánkról és köszönetünkről. A most elhangzott elnöki szavak után a választmány, mintegy ember helyeikről felállva éltették Szám Istvánt, kifejezésre juttatva ezáltal a személye iránt egyhangúlag

Next