A Magyar Mérnök-Egyesület Közlönye 1. évfolyam (1867)
1. szám - Előszó
E L Ö S Z 0. Magyarországon a technikai ügy eddigelé, valljuk be őszintén, parlagon hevert. A hazai szakerők eddigelé szétszórva, egymástól elszigetelve, tér és alkalom nélkül a nézetek tisztázására és a helyeseknek ismert eszmék gyakorlati érvényesítésére, csak szűk körben, s itt is nem ritkán egymást paralysálva működhetének. Hiányzott a kapocs, mely a közös czélra törekvő, de a tájékozatlanságban gyakran széttartó erőket egyirányítaná, s hiányzott a közeg, mely a teendők iránt, legelébb min magunkat világosított volna fel. Egyesíteni kellett a szétszórt erőket, tért kellett nyitni az értelmiség részvétének nyilvánulására. Ezért — alakult a magyar mérnök-egyesület. Azonban a kitűzött ezért — Magyarországon a technikai ügy szellemi és anyagi érdekeit előmozdítani — a mérnök-egyesület aligha fogná megközelíteni, tevékenységét, melyet a következő osztályok szerint csoportosított mérnöki tudományokra : 1. Itt. vasút- és vadépítészet-II. Vízépítészet-III. Gépészet és gyáripar-IV. Földmérés és mezőgazdasági ipar-V. Bányászat-VI. Középítészetre óhajt kiterjeszteni, aligha, fogná a remélt siker koronázni, ha oly közeggel nem rendelkeznék, mely a technika haladásának folytonos szemmel tartása mellett, különösen hivatva lenne, alkalmat adni a M. mérnök-egyesület közé. . 1