A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 25. évfolyam (1891)

2. szám - Malina Gyula: Válasz "A Tisza-szabályozásról" írt közleményre tett megjegyzésekre

Bár a valóságban is így volna! Akkor a hullámterek feltöltődésének jelentősége és félelmes volta magától megszűnnék, a­mennyiben t. i. akkor, az áradó vizek könnyen és legnagyobb részt elsodorhatnák azt a kevés iszapot, a­melyet az apadó vizek hátra hagynak. A hullámterek föliszapolódását mindig különös figyelemmel vizsgáltam, de egyes, kivételes helyi kimosásoktól eltekintve, az fáradó" vizek föltétele­zett kimosásait sehol, hanem azt igen­is észleltem, hogy a hullámtéri isza­polódásokat az egymásután következő árvizek nem csakhogy el nem sodorják, hanem ellenkezőleg őket szüntelen összegezik és fokozzák. Ad 2. Elismerem, hogy Kvassay úr művében, valóban „Tokaj fölött" van szó szerint írva. Azt se tagadhatom, hogy ilyen kifejezés alatt a Tiszának legfelső, egészen a Kárpátokig felérő vízvidékét is lehet, ha éppen akarjuk érteni. Engemet a szövegnek az említett kifejezéshez tartozó többi része ejtett tévedésbe, melyből t. i. azt következtettem, hogy az említett kifejezés alatt Tokajhoz közel eső vidék értendő. Kvassay úrnak szíves helyreigazításából azonban most már tudom, hogy nem Tokaj, h­anem a tőle elég messze eső Újlak és Szatmár vidékéről van szó. Ilye­n értelmezés mellett természetesen nincs köztünk nézeteltérés. A­­ 3. Tanulmányomban a helyi viszonyokból azt következtettem, hogy a Tisza folyó árvizét még az alsóbb mellékfolyók áradásai is növelni képesek, és tévesnek jeleztem azt a fölfogást, mely szerint a Tokaj alatti mellék­folyók áradásai a Tisza árvizét már nem öregbítenék. Kvassay úr ez utóbbi fölfogás helyességének bebizonyítására nem igyekszik kimutatni, hogy az alsóbb mellékfolyók áradásai később, a főfolyó árhullámának levonulása után vagy jóval az előtt kerülnek lefolyásra, (a­minek t. i. elő kellene fordulni, ha a főfolyó árvizét csakugyan nem növel­nék), hanem e helyett felhozza, „hogy a h­ydrográfiai osztály mérései „alapján is a Tisza másodpercenkénti legnagyobb vízemésztését Tokajnál „találták." Tudtommal és a vízrajzi osztály közzétett évkönyvének tanúsága szerint is, a vízrajzi osztály az 1888. évi árvíz alkalmával a nagy vizet a T.-Kürth fölötti folyószakaszon nem mérte meg, valószínű tehát, hogy az a tokaji vízmennyiség, melyet Kvassay úr szíves volt velem közölni, n­e­m mérés, hanem valamely újabb kombinációkra fektetett számítás ered­ménye, mert ha emlékezetem nem csal, a vízrajzi osztálynak idevágó első kombinációja szerint a Tokaji legnagyobb víz­mennyisége 4000 m­i-nél jelen­tékenyen kevesebb lett volna. Ennek egyébként az egész dologhoz vajmi kevés köze van, minthogy a tőlem mondottakat még az sem rontaná le, ha a tokaji vízmennyiség, még 4000 m­i-nél is nagyobb lenne, mert tanul­mányomban a „m­a­x­i­m­á­l­i­s", vagy az „a­b­s­o­l­u­t" legnagyobb vízmennyi­ségekről egy szóval sem tettem említést, hanem Belgrand ama

Next