A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 25. évfolyam (1891)
2. szám - Malina Gyula: Válasz "A Tisza-szabályozásról" írt közleményre tett megjegyzésekre
Bár a valóságban is így volna! Akkor a hullámterek feltöltődésének jelentősége és félelmes volta magától megszűnnék, amennyiben t. i. akkor, az áradó vizek könnyen és legnagyobb részt elsodorhatnák azt a kevés iszapot, amelyet az apadó vizek hátra hagynak. A hullámterek föliszapolódását mindig különös figyelemmel vizsgáltam, de egyes, kivételes helyi kimosásoktól eltekintve, az fáradó" vizek föltételezett kimosásait sehol, hanem azt igenis észleltem, hogy a hullámtéri iszapolódásokat az egymásután következő árvizek nem csakhogy el nem sodorják, hanem ellenkezőleg őket szüntelen összegezik és fokozzák. Ad 2. Elismerem, hogy Kvassay úr művében, valóban „Tokaj fölött" van szó szerint írva. Azt se tagadhatom, hogy ilyen kifejezés alatt a Tiszának legfelső, egészen a Kárpátokig felérő vízvidékét is lehet, ha éppen akarjuk érteni. Engemet a szövegnek az említett kifejezéshez tartozó többi része ejtett tévedésbe, melyből t. i. azt következtettem, hogy az említett kifejezés alatt Tokajhoz közel eső vidék értendő. Kvassay úrnak szíves helyreigazításából azonban most már tudom, hogy nem Tokaj, hanem a tőle elég messze eső Újlak és Szatmár vidékéről van szó. Ilyen értelmezés mellett természetesen nincs köztünk nézeteltérés. A 3. Tanulmányomban a helyi viszonyokból azt következtettem, hogy a Tisza folyó árvizét még az alsóbb mellékfolyók áradásai is növelni képesek, és tévesnek jeleztem azt a fölfogást, mely szerint a Tokaj alatti mellékfolyók áradásai a Tisza árvizét már nem öregbítenék. Kvassay úr ez utóbbi fölfogás helyességének bebizonyítására nem igyekszik kimutatni, hogy az alsóbb mellékfolyók áradásai később, a főfolyó árhullámának levonulása után vagy jóval az előtt kerülnek lefolyásra, (aminek t. i. elő kellene fordulni, ha a főfolyó árvizét csakugyan nem növelnék), hanem e helyett felhozza, „hogy a hydrográfiai osztály mérései „alapján is a Tisza másodpercenkénti legnagyobb vízemésztését Tokajnál „találták." Tudtommal és a vízrajzi osztály közzétett évkönyvének tanúsága szerint is, a vízrajzi osztály az 1888. évi árvíz alkalmával a nagy vizet a T.-Kürth fölötti folyószakaszon nem mérte meg, valószínű tehát, hogy az a tokaji vízmennyiség, melyet Kvassay úr szíves volt velem közölni, nem mérés, hanem valamely újabb kombinációkra fektetett számítás eredménye, mert ha emlékezetem nem csal, a vízrajzi osztálynak idevágó első kombinációja szerint a Tokaji legnagyobb vízmennyisége 4000 mi-nél jelentékenyen kevesebb lett volna. Ennek egyébként az egész dologhoz vajmi kevés köze van, minthogy a tőlem mondottakat még az sem rontaná le, ha a tokaji vízmennyiség, még 4000 mi-nél is nagyobb lenne, mert tanulmányomban a „maximális", vagy az „absolut" legnagyobb vízmennyiségekről egy szóval sem tettem említést, hanem Belgrand ama