A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 48. évfolyam (1914)

13. szám - Egyleti pályázataink (Hollán-pályadíj, aranyérem, Kossuth-közgazdasági pályadíj, építészeti nagypályázat, Lipthay-pályadíj, porképződés ill. füstképződés csökkentésére hirdetett pályadíjak, Ybl-pályázat)

248 Egyleti pályázataink A következő néhány oldalt pályázó ama feltételek vizsgálatára szánta, „melyek reális alapot nyújtanak a traktorok elterjedésére és népszerűvé, közkedveltté tételére". A pályázat e befejező részében olyan, egymásnak részben ellentmondó felfogást találunk, mintha ezek felsorolása mások gondolatainak kritika nélküli egybe­gyűjtése volna. Pályázó úti programmjába kizárólag amerikai gyárakat vesz fel. II. „Ki mint vet, úgy arat" jeligéjű pályamunka. Bevezetésül a gépszántás célját és feladatát határozza meg, majd röviden ismerteti eddigi fejlődésének történetét. A gépszántás mezőgazdasági jelentőségét általában helyesen, szak­szerűen és bizonyos fokú biztossággal tárgyalja. A gyakorlati hasz­nálhatóság szempontjából eléggé jól ítéli meg az ezideig használatba kerü­lt különféle rendszereket, az egyes talajmegmunkálási módszere­ket, a mezőgazdálkodásnak ezzel a kérdéssel összefüggő szükségleteit, rámutat a régi gépi szántás terjedésének némely akadályaira és hangsúlyozza a kezelők képezésének szükségességét. Munkája általá­ban a gyakorlati kérdésekben biztossággal dolgozó ember kezére vall. Népszerkesztési szempontok m­egbírálásánál azonban már ez a biztossága elhagyja. Technikai természetű fejtegetései nem mindenütt világosak, pl. zavarosak egyszer a motor fordulatszámára, másszor a haladás sebességére vonatkozó megjegyzései (25.lap). Abba a téve­désbe, hogy 75—100 kg vontatóerő körülbelül annyi, mint 1 LE (25 lap), gépészmérnök ember legfeljebb nyelvbotlásból eshetik. Bővebb és világosabb megokolásra szorult volna a marószántásra vonatkozó ama állítása, hogy a kapák kerületi sebességének csök­kentése a gép hatásfokát csökkentené. Hangsúlyozza, hogy a szántóföldön járó gépek szerkesztésénél az anyaggal (a valóságban azonban az anyag minőségével) nem szabad takarékoskodni, mert a gépek rázkódtatásoknak vannak kitéve, de hogy szerkesztési alapon miként kell ezeket, a rázóerők lehető kiegyen­súlyozásával megfelelően csökkenteni, a különféle motorrendszerek mennyiben felelnek meg ezeknek a követelményeknek, arról említést nem tesz. III. „Minden igazság hasonlít az aranyhoz" jeligéjű pályamunka. A dolgozat mindenekelőtt a gépi szántás problémája elbírálásának elméleti alapjait iparkodik kitűzni. Kutatja azokat a kísérleti mód­szereket, amelyekkel a talajművelés kérdései elbírálhatók lehetnének, amelyekkel a meglevő és a fejlődés során fel-felbukkanó különböző rendszerek használhatósága egyenlő alapon volna összehasonlítható, mint azonban pályázó maga is jelzi, a szántógépeknek ilyen ter­mészetű vizsgálatai nehézségekbe ütköznek, gyakorlati jelentőségük egyelőre alig van és nem is igen látszanak különösen fejlődés­képeseknek. Mindazonáltal a munkának ez a része komolyságot, bizonyos fokú elméleti készültséget és komoly törekvést árul el. Hasonlóképpen helyes mérnöki érzékkel és kellő műszaki isme­retekkel kezeli a kérdésnek gyakorlati részét is. Mindezek alapján a bíráló bizottság a három pályamunka közül egyértelműen a „Minden igazság hasonlít az aranyhoz" jeligéjűt tartja relatíve a legjobbnak és tisztelettel javasolja, hogy a pályadíj ennek ítéltessék oda. Budapest, 1913. évi március hó 12.-én. Bánki Donát s. k. Ordódy János s. k. Jalsoviczky Géza s. k. Ifj. Sporzon Pál s. k. Weltzl Károly s. k. IV. Az 191314. évi építészeti nagypályázat bíráló bizottságának jelentése. A nagypályázat programmja a Balaton vizébe, 50—60 m-nyire benyúló híd végén beépítendő terraszon emelendő kaszinó és fürdő­hangversenyterem épület tervezését tűzte ki feladatul. Beérkezett összesen négy pályaterv. A zsűri a bírálat folyamán sajnálattal győződött meg arról, hogy a már harmadízben kitűzött feladatot egy pályázó sem oldotta meg kifogástalanul. Egyik terv sem ütötte meg azt a mértéket, melynek alapján szerzőjét a legnagyobb kitüntetéssel, az Egylet aranyérmével lehetett volna kitüntetni. Az egyleti aranyérem ritka kitüntetés, melylyel csak érett, megfontolt munkát, helyesen megoldott feladatot lehet jutalmazni. De az érem alapító levele tovább megy, mert nem elégszik meg a terv eszmei tartalmával, hanem egyszersmind meg­kívánja az eszmék művészi előadását is, mely a tervező rajzkészsé­géről tegyen tanúbizonyságot. Bírálatát a bizottság a következőkben terjeszti elő: A „Venus" jeligéjű pályaterv szerzője helyes elvből indult ki, midőn azokat a helyiségeket, melyeknél a nappali tartózkodás, tehát a kilátás is fontos, a tó tükre felé tervezte, ezzel szemben a hang­versenytermet a part felé helyezte. A tervezett épület valóban vízbe építhető vigadóépület benyomását kelti. A számos fedett loggiával é­s nyitott terraszszal,csolnakdával és ahhoz tartozó petronnal élénkített, festői módon csoportosított épülettel tervező elérte a meg­kívánt helyes hangulatot. Feladatát nagy ambícióval igyekezett meg­oldani, de sajnálható, hogy a technikailag talán túlságosan nagy feladatot részleteiben nem gondolta át kellőképpen. Az épület fő­elrendezése megfelelő. Helyes, hogy a part felől jövő az előcsar­nokba lépve annak tengelyében kiláthat a tóra, de kár, hogy olyan nagy térpazarlás mellett, amilyennel az előtereknél és folyosóknál itt találkozunk, tervező nem talált módot, hogy ezt a kilátást nagyobb­szerűvé tegye. A tervben sale des pas perdus-nek nevezett előtér és maga a főlépcső is sötét. A kávéház és étterem elrendezése meg­felelő, az éttermi konyha, tálaló nagysága és elhelyezése azonban a kiszolgálás szempontjából nem kifogástalan. A kaszinó és igazgatósági helyiségeknek a félemeleten, a hang­versenyterem és mellékhelyiségeinek az I. emeletre való helyezése nem kifogásolható, de magának a hangversenyteremnek helytelen kiképzése a tervnek lényeges hibája. A túlságosan hosszú terem alakja, az ülőhelyek kiosztása, a közlekedési utak vezetése már ön­magában véve is célszerűtlen, a hozzátartozó helyiségek kikép­zése pedig számos kifogásra ad okot. A nagyterem területével vetekedő nagyságú előtér nem bonyolítja le helyesen a terem forgalmát. A színpadnyílás alacsony, mindössze 3­ so­m magas, színielőadások tartására teljesen alkalmatlan. A díszlettár elhelye­zése kétszer megtört folyosó végében célszerűtlen. A teremhez tartozó többi helyiségek is távol est­ek ettől, kapcsolatuk egyébként sem megfelelő. A zenekar részére kijelölt tér csak táncmulatságok alkalmával jöhet tekintetbe. A színpad feletti ablakok fölöslegesek, a színpadralátást zavarják. Az oldalt magasan elrendezett páholyok célszerűtlenek. Az orgonakarzat nem elég nagyméretű és túlságosan alacsony, ilyen nagyszabású hangversenyterem orgonájának befoga­dására alkalmatlan. A vetítőkamra elhelyezése az orgona mögött hibás. A kisterem túl alacsony, a nagyteremmel való kapcsolata azonban helyes. A hangversenyteremnek az I. emeletre való el­helyezésénél célszerű lett volna itt külön ruhatárakról gondos­kodni. Az architektúra a reneszánsz stílus elemeiből alakul, ámde külö­nösen a bemutatott interieurökben feltűnően durva alakításúnak mutatkozik. A részletrajzon bemutatott gyűrűt tartó oroszlánfejek helyükön indokolatlanok. A konzolmotívumnak gyakori ismétlődése és nem mindig helyes alkalmazása előnyösnek nem mondható. A terv kiváló előnye a vezérlő alapgondolat helyessége, a csoportosításban kifejezésre jutó hangulat és egészben véve a tervek elég ügyes rajzbeli kiállítása. A „Lelle" jeligéjű terv szerzője tervének alapdiszpozíciójában súlyos hibát követett el, midőn az épület legértékesebb részére, a tó felé néző homlokzat közepére a hangversenyterem mellékhelyi­ségeit helyezte el. Tervező az épületet udvarok nélkül igyekezett megtervezni. Helyeselhető szándékát azonban siker nem koronázta, mert a feladatot meg közelítőleg sem sikerült megoldania. Az épületbe lépő meglehetősen hiányosan világított előcsarnokba jut, melynek főtengelyében az aránylag ritkán használt hang­versenyterem foglalja el az értékes területet. A vesztibulumban a 1914. III. 29.

Next