A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 78. évfolyam (1944)

1. szám - Teszársz Géza: A szociális technika feladatai

•I * közúti kapcsolata is lenne. Megjegyzi még, hogy Kelen­föld pályaudvar kedvezőbb fekvésű, mint a tervezett Szent Imre-megállóhely. A déli rendezőt a lajosmizsei vonalhoz simulva So­­roksár alatt kellene kiépíteni, és szorosabb kapcsolatba kell hozni az iparterületekkel és a kikötővel. Az új vasúthálózat tervével együtt szükséges a táv­forgalmi úthálózat megállapítása is. Javasolja végül, hogy minden szóbajöhető változa­tot részletesen tanulmányozzanak és ezekről — az elő­nyök és hátrányok feltüntetésével — áttekinthető ki­mutatást készítsenek. A megküldött észrevételeket hozzácsatolták a jegyző­k­önyvhöz. * A miniszter a felvett jegyzőkönyvek megküldésével egyidejűen értesítette ügyletünket, hogy az értekezlet javaslatait elfogadta, és utasította a MÁV­ igazgatósá­gát, hogy az időközben szükséges építkezéseknél és bővítéseknél a tervezetet figyelembe vegye. .( Ha végigtekintünk az értekezle­t javaslatán és vál­toztatás nélkül elfogadott megállapításain, akkor elő­ször is meg kell állapítanunk, hogy a kérdéshez közér­dekből a hivatalos körökön kívül igen kevés embernek lehetett meg a hozzászólási lehetősége, így elsősorban maga az érdekelt utazó közönség ér­dekét csak a hivatalos körök képviselték, ez tehát­ ez általános független közvélemény teljes mellőzését je­­lenti. Különösen hiányzott az első­sorban érdekelt ipari és kereskedelmi köröknek hozzászólása. Sem a nagy szállodákat, sem az ipar és kereskedelem hivatásos kép­viselőit, illetve azok képviselőtestületeinek véleményét hallani nem lehetett. Magát a nagyközönséget, melyet társadalmi egyesületek vagy kerületi körök képvisel­hettek volna, meg sem hallgattak. Mindezek miatt a tulajdonképpeni utazó közönség bírálata el nem han­gozhatott. Ha mindazok hozzászólhatnak majd a kér­déshez, akiket például az új személypályaudvar elhe­lyezése elsősorban érint, akkor hallhatjuk csak meg a közvéleményt és kaphatunk igaz bírálatot az elhelye­zésről. Tekintetbe kell ugyanis venni azt, hogy a távolság pályaudvarok ellhel­yezésénél nemcsak a nemzetközi közönség érdekét kell kielégíteni, hanem a távolabbi országrészekben lakó vidéki utasok is nagyon erősen érdekelve vannak, akiknek távolról sem mindegy, hogy a pályaudvar messze fekszik-e a kereskedelmi város­résztől és mindazon helyektől, ahol ügyeiket mi­ it­i gyorsabban igyekeznek elintézni. Egy nagyvárosi pálya­udvarnál legfontosabb, hogy az tényleg a város szívé­ben feküdjön, és azt tartják szem előtt valamennyi kül­földi pályaudvar újraépítése alkalmával is. Ahol ezt a főszempontot nem tartották meg, ott már ma is szo­morú tapasztalatokat szereztek, és ezért például a távo­labbra helyezett milánói új pályaudvart nem tartják jó elhelyezésűnek. Nem is találunk az újabb tervekben sehol sem ilyen irányú elrendezést, hanem inkább föld­alatti átvezetéseket. Éppen ezért a különben igen nagy­szabásúan megtervezett budapesti pályaudvar­i rendezés egyedüli sebezhető pontját , a Városliget mögé elhe­lyezni tervezett új személypályaudvar elrendezését még jól meg kell fontolni, és az ellene fölsorakoztatott érve­ket gondosan meg kell vizsgálni, mert a jövő száz év célszerű elrendezéséről van szó, és ebben egy elhamar­kodott és jól át nem gondolt elhatározás végzetes lehet. Egyletünk független és minden műszaki kört magá­ban foglaló közvéleménye hivatott arra, hogy e kérdés­ben hallassa szavát, és fölvilágosítsa a kérdés lényegé­ről azokat a köröket is, amelyeknek nem lehetett al­kalmuk a pályaudvar kérdését megismerni, noha első­sorban őket érdekli a kérdés. Ez annyival is inkább lehetséges és nem befolyá­solja a sürgősséget, mert a javaslatba hozott földalatti elrendezések a már ma sürgősen elhatározandó építési tilalmi helyeket amúgy sem érinti. Van idő és alkalom a kérdésnek alapos megfontolására, és így remélhetjük, hogy a budapesti pályaudvarok nagyvonalú elrendezése keretében még a távolsági személypályaudvarokat is a közérdek figyelembevételével fogják elhelyezni. Razitska Lajos dr. A SZOCIÁLIS TECHNIKA FELADATAI. DR. TESZÁRSZ GÉZA A technika tudományának különféle ágai, ha időn­kint eltévelyedésekkel is, végeredményben mind az em­beriség jólétét, kulturális haladását kívánják szolgálni, előmozdítani. Ennek a célkitűzésnek a megvalósítására a leghatáriz­ottabban a szociális technika, a műszaki­­munkásvédelem törekszik. Feladata a védelemre, gon­dozásra szoruló dolgozó emberiség, az ipari­­ és a mező­­­gazdaság fokozódó gépesítésével a mezőgazdasági munkásság testi épségének, egészségének megvédése, és sgy­által a gazdasági­­ élet termelőképességének biztosítása. •­­ A szociális technika, mégha idegennek és újszerű­nek is hangzik az elnevezés, nem mai keletű. A szo­ciáltechnika szellemében járt el már az ókor építésze, amidőn a magasabb munkahelyeket a leesés megakadá­lyozása céljából korláttal látta el, továbbá az a közép­kori céhmester, aki a tűzveszélyes munkahelyekre vízzel telt oltóvedreket helyezett. A komolyabb értelemben vett szociális technikai tevékenység megindulását a gépeknek az ipari terme­lésbe való bekapcsolása, a manufaktúrás műhelynek gépi erő e berendezett gyárrá alakulása, szóval a mo­dern kapitalizmus váltotta ki. A szociális technika első munkaterülete a műszaki balesetelhárítás. A balesetelhárítási tevékenység meg­indítója olyan magánember volt, aki ismerte a munkás életét, az őt fenyegető veszélyeket, és birtokában volt azoknak a műszaki ismereteknek, amelyeknek segélyé­vel a fenyegető veszélyek ellen védekezni lehet. Az állam és egyéb közhatalmi tevékenység kifejtésére hiva­tott közületek a balesetelhárítási tevékenységbe csak jóval később kapcsolódtak be. F. Engel Dollfus mühl­hauseni gyáros a balesetelhárítási mozgalom megindí­tója. Jelmondata: A gyáros nemcsak a bérével tartozik munkájának. A gépi termelés megindulásakor bizony gyenge lá­bon állott az üzemi biztonság. Gondoljunk csak az első gőzkazánokra, a kezdetleges, otromba gőzgépekre. Hány kazán-, lendkerék-robbanást okozott anyaghiba, hibás méretezés, szerkesztés. Csak amidőn a technika fejlő­désével a gépek üzembiztonsága fokozódott, és a gépekbe fektetett tőke minél gyorsabb amortizálására irányuló kapzsi törekvés is alább hagyott, juthatott szó­hoz a balesetelhárítás, és mutathatott reá arra, hogy a lendkerék, szíjtárcsa nemcsak robbanhat, de ha nincs védő­burkolata, el is kaphatja a közelében dolgozó em­bert. Mindinkább reátérnek a nagyobb veszélyforrások­nak, a szíjaknak, hajtórudaknak, forgó és mozgó gép­részeknek burkolására, nehogy a munkás veszélyes gép­részeknek közelébe kerülhessen. A további fejlődés oda vezetett, hogy a védőkészülékeket a gépekkel együtt gyártják, és igyekeznek a munkásvédelem, balesetelhá­rítás követelményeinek lehetőleg már a szerkesztésnél, gyártásnál eleget tenni. A veszélyes géprészeket, ame­lyeket nem kell a munkahelyről feltétlen elérni, a köz­lekedési téren kívül helyezik el, egyéb géprészeket, fogaskerekeket pedig már eleve burkolnak. Hasonlítsuk csak össze például a régi típusú esztergapaddal a kor­szerű Norton-hajtású esztergapadot, amelynél a hom­lok- és váltófogaskerekek szekrényben vannak elhe­lyezve, és a különféle módosítások, előtolások beállítá­sához már nem kell a fogaskerék-burkolatot eltávolítani és a fogaskerekeket cserélgetni, hanem a szükséges át­kapcsolásokat a szekrényen levő karok megfelelő be­állításával lehet foganatosítani. Vagy mennyivel besz­ ?

Next