A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 78. évfolyam (1944)
1. szám - Teszársz Géza: A szociális technika feladatai
•I * közúti kapcsolata is lenne. Megjegyzi még, hogy Kelenföld pályaudvar kedvezőbb fekvésű, mint a tervezett Szent Imre-megállóhely. A déli rendezőt a lajosmizsei vonalhoz simulva Soroksár alatt kellene kiépíteni, és szorosabb kapcsolatba kell hozni az iparterületekkel és a kikötővel. Az új vasúthálózat tervével együtt szükséges a távforgalmi úthálózat megállapítása is. Javasolja végül, hogy minden szóbajöhető változatot részletesen tanulmányozzanak és ezekről — az előnyök és hátrányok feltüntetésével — áttekinthető kimutatást készítsenek. A megküldött észrevételeket hozzácsatolták a jegyzőkönyvhöz. * A miniszter a felvett jegyzőkönyvek megküldésével egyidejűen értesítette ügyletünket, hogy az értekezlet javaslatait elfogadta, és utasította a MÁV igazgatóságát, hogy az időközben szükséges építkezéseknél és bővítéseknél a tervezetet figyelembe vegye. .( Ha végigtekintünk az értekezlet javaslatán és változtatás nélkül elfogadott megállapításain, akkor először is meg kell állapítanunk, hogy a kérdéshez közérdekből a hivatalos körökön kívül igen kevés embernek lehetett meg a hozzászólási lehetősége, így elsősorban maga az érdekelt utazó közönség érdekét csak a hivatalos körök képviselték, ez tehát ez általános független közvélemény teljes mellőzését jelenti. Különösen hiányzott az elsősorban érdekelt ipari és kereskedelmi köröknek hozzászólása. Sem a nagy szállodákat, sem az ipar és kereskedelem hivatásos képviselőit, illetve azok képviselőtestületeinek véleményét hallani nem lehetett. Magát a nagyközönséget, melyet társadalmi egyesületek vagy kerületi körök képviselhettek volna, meg sem hallgattak. Mindezek miatt a tulajdonképpeni utazó közönség bírálata el nem hangozhatott. Ha mindazok hozzászólhatnak majd a kérdéshez, akiket például az új személypályaudvar elhelyezése elsősorban érint, akkor hallhatjuk csak meg a közvéleményt és kaphatunk igaz bírálatot az elhelyezésről. Tekintetbe kell ugyanis venni azt, hogy a távolság pályaudvarok ellhelyezésénél nemcsak a nemzetközi közönség érdekét kell kielégíteni, hanem a távolabbi országrészekben lakó vidéki utasok is nagyon erősen érdekelve vannak, akiknek távolról sem mindegy, hogy a pályaudvar messze fekszik-e a kereskedelmi városrésztől és mindazon helyektől, ahol ügyeiket mi iti gyorsabban igyekeznek elintézni. Egy nagyvárosi pályaudvarnál legfontosabb, hogy az tényleg a város szívében feküdjön, és azt tartják szem előtt valamennyi külföldi pályaudvar újraépítése alkalmával is. Ahol ezt a főszempontot nem tartották meg, ott már ma is szomorú tapasztalatokat szereztek, és ezért például a távolabbra helyezett milánói új pályaudvart nem tartják jó elhelyezésűnek. Nem is találunk az újabb tervekben sehol sem ilyen irányú elrendezést, hanem inkább földalatti átvezetéseket. Éppen ezért a különben igen nagyszabásúan megtervezett budapesti pályaudvari rendezés egyedüli sebezhető pontját , a Városliget mögé elhelyezni tervezett új személypályaudvar elrendezését még jól meg kell fontolni, és az ellene fölsorakoztatott érveket gondosan meg kell vizsgálni, mert a jövő száz év célszerű elrendezéséről van szó, és ebben egy elhamarkodott és jól át nem gondolt elhatározás végzetes lehet. Egyletünk független és minden műszaki kört magában foglaló közvéleménye hivatott arra, hogy e kérdésben hallassa szavát, és fölvilágosítsa a kérdés lényegéről azokat a köröket is, amelyeknek nem lehetett alkalmuk a pályaudvar kérdését megismerni, noha elsősorban őket érdekli a kérdés. Ez annyival is inkább lehetséges és nem befolyásolja a sürgősséget, mert a javaslatba hozott földalatti elrendezések a már ma sürgősen elhatározandó építési tilalmi helyeket amúgy sem érinti. Van idő és alkalom a kérdésnek alapos megfontolására, és így remélhetjük, hogy a budapesti pályaudvarok nagyvonalú elrendezése keretében még a távolsági személypályaudvarokat is a közérdek figyelembevételével fogják elhelyezni. Razitska Lajos dr. A SZOCIÁLIS TECHNIKA FELADATAI. DR. TESZÁRSZ GÉZA A technika tudományának különféle ágai, ha időnkint eltévelyedésekkel is, végeredményben mind az emberiség jólétét, kulturális haladását kívánják szolgálni, előmozdítani. Ennek a célkitűzésnek a megvalósítására a leghatárizottabban a szociális technika, a műszakimunkásvédelem törekszik. Feladata a védelemre, gondozásra szoruló dolgozó emberiség, az ipari és a mezőgazdaság fokozódó gépesítésével a mezőgazdasági munkásság testi épségének, egészségének megvédése, és sgyáltal a gazdasági élet termelőképességének biztosítása. • A szociális technika, mégha idegennek és újszerűnek is hangzik az elnevezés, nem mai keletű. A szociáltechnika szellemében járt el már az ókor építésze, amidőn a magasabb munkahelyeket a leesés megakadályozása céljából korláttal látta el, továbbá az a középkori céhmester, aki a tűzveszélyes munkahelyekre vízzel telt oltóvedreket helyezett. A komolyabb értelemben vett szociális technikai tevékenység megindulását a gépeknek az ipari termelésbe való bekapcsolása, a manufaktúrás műhelynek gépi erő e berendezett gyárrá alakulása, szóval a modern kapitalizmus váltotta ki. A szociális technika első munkaterülete a műszaki balesetelhárítás. A balesetelhárítási tevékenység megindítója olyan magánember volt, aki ismerte a munkás életét, az őt fenyegető veszélyeket, és birtokában volt azoknak a műszaki ismereteknek, amelyeknek segélyével a fenyegető veszélyek ellen védekezni lehet. Az állam és egyéb közhatalmi tevékenység kifejtésére hivatott közületek a balesetelhárítási tevékenységbe csak jóval később kapcsolódtak be. F. Engel Dollfus mühlhauseni gyáros a balesetelhárítási mozgalom megindítója. Jelmondata: A gyáros nemcsak a bérével tartozik munkájának. A gépi termelés megindulásakor bizony gyenge lábon állott az üzemi biztonság. Gondoljunk csak az első gőzkazánokra, a kezdetleges, otromba gőzgépekre. Hány kazán-, lendkerék-robbanást okozott anyaghiba, hibás méretezés, szerkesztés. Csak amidőn a technika fejlődésével a gépek üzembiztonsága fokozódott, és a gépekbe fektetett tőke minél gyorsabb amortizálására irányuló kapzsi törekvés is alább hagyott, juthatott szóhoz a balesetelhárítás, és mutathatott reá arra, hogy a lendkerék, szíjtárcsa nemcsak robbanhat, de ha nincs védőburkolata, el is kaphatja a közelében dolgozó embert. Mindinkább reátérnek a nagyobb veszélyforrásoknak, a szíjaknak, hajtórudaknak, forgó és mozgó géprészeknek burkolására, nehogy a munkás veszélyes géprészeknek közelébe kerülhessen. A további fejlődés oda vezetett, hogy a védőkészülékeket a gépekkel együtt gyártják, és igyekeznek a munkásvédelem, balesetelhárítás követelményeinek lehetőleg már a szerkesztésnél, gyártásnál eleget tenni. A veszélyes géprészeket, amelyeket nem kell a munkahelyről feltétlen elérni, a közlekedési téren kívül helyezik el, egyéb géprészeket, fogaskerekeket pedig már eleve burkolnak. Hasonlítsuk csak össze például a régi típusú esztergapaddal a korszerű Norton-hajtású esztergapadot, amelynél a homlok- és váltófogaskerekek szekrényben vannak elhelyezve, és a különféle módosítások, előtolások beállításához már nem kell a fogaskerék-burkolatot eltávolítani és a fogaskerekeket cserélgetni, hanem a szükséges átkapcsolásokat a szekrényen levő karok megfelelő beállításával lehet foganatosítani. Vagy mennyivel besz ?