Magyar Mezőgazdaság, 2009. május-augusztus (64. évfolyam, 19-35. szám)

2009-05-06 / 19. szám

Általában jóindulatú betegség A „sertésinfluenza” április végén vezető hír lett a világ- és a hazai sajtóban. Mi annak jártunk utána, hogy mit jelenthet, mit okozhat ez a betegség nálunk. Mire kell felkészülnünk, mire kell különösen odafigyelnünk? Kell-e egyáltalán félnünk ettől a vírustól és következményeitől? Ezekkel a kérdésekkel kerestük meg a tudományág neves professzorát, Dr. Tanyi János nyugalmazott igazgató fő­állatorvost, az MTA doktorát, a Debreceni Egyetem pro­fessor emeritusát, aki egyben a madárinfluenza hazai felismerője. A sertésinfluenza nagyon ha­sonlít az emberi influenzához. Nemcsak maga a vírus, ha­nem a tünetei is. Általában jó­indulatú betegség, mind az ál­talános, mind a légúti tünete­ket illetően, hisz néhány nap alatt meggyógyulhat. Termé­szetesen lehetnek gondok a ví­rus vagy a nyomában fellépő következmények miatt. Ezek zavarhatják a betegség le­folyását, kimenetelét és kór­jóslatát. A sertésinfluenza körülbelül az 1910-es évek végén vált is­mertté, az emberi spanyolnát­hával egy időben. Észrevették, hogy Amerika bizonyos ser­tésállományaiban, főleg ta­vasszal, lefutott ez a jóindulatú légúti megbetegedés, kevés kieséssel. Az általános tünetek láz, nagyfokú elesettség voltak. Amikor Magyarországon 1981-ben először tapasztaltuk a járványt, az olyan mértékű volt, hogy szinte óránként hív­ták az intézeteket az ideges sertéstartók. Egész állomá­nyok feküdtek teljesen mozdu­latlanul, ami bizony ijesztő. Előfordult, hogy a megbetege­dést pénteken észlelték elő­ször. A szorgalmasabbak azonnal szóltak az állatorvo­soknak, mások nem, de hétfő­re, keddre olyankor is javult az állomány állapota. Előtte so­káig, az 1940-es évekig azt hit­tük, hogy a betegség kizárólag amerikai gond, Európát nem érinti (a tankönyvek is ezt taní­tották akkor). A II. világháború alatt hurcolták be Európába, de járványa sokáig nem tudott kialakulni. Először 1999-ben indult ser­­tésinfluenza-járvány Nyugat- Európából, hozzánk akkor Ju­goszlávián át érkezett meg. Ezután délről észak felé halad­va 2-3 hét alatt végigvonult a magyar sertésállományokon Észak-Magyarországig. Ennyi idő alatt le is szaladt a járvány. A következő évben Nyugat- Magyarországon jelentkezett a betegség járványos formában. Azóta is megjelent már, de mostanában járványos mére­teket nem öltött. Egy-egy góc­ban, endémiásan volt megfi­gyelhető, talán napjainkban is előfordulhat. Ez a betegség ál­talában annyira jóindulatú, hogy nem tulajdonítunk neki különösebb jelentőséget. Az emberrel kapcsolatos hatása különleges. Már koráb­ban feltételezték, hogy a spa­nyolnátha tulajdonképpen ser­tés eredetű volt. (Spanyolnát­hának is csak azért nevezzük, mert egyedül Spanyolország ismerte be, hogy pusztít az or­szágban - pedig igazi világjár­vány volt, mégis mindenki más letagadta). Közkézen for­gó adat, bár ezt csak megkér­dőjelezni lehet, hogy 20 (sőt, mások szerint 50) millió ember halálát okozta az influenzaként számon tartott spanyolnátha. Ebből a mai napig semmit nem tudtak igazolni, csak való­színűsítik a tünetek alapján. Mindez az I. világháború után történt, legyengült, lesoványo­dott emberekkel. Tény, hogy ilyen mértékű emberpusztulás azóta sem történt influenza kö­vetkeztében. Ugyanakkor az ázsiai influenza 1967-ben, majd a hongkongi influenza 1968-ban szintén milliós nagy­ságrendben követelt áldoza­tokat. „Sertésinfluenza"? Azért in­dokolt az idéző- és a kérdőjel, mert a sertésnek nincs önálló influenza vírusa. Ilyenkor olyan influenza-vírusokról be­szélünk, amelyek az emberben is megtalálhatók. A H­­Ni, ami­ről most a hírek szólnak, régi emberi vírus és különféle va­riánsai ismertek. Ezek ember­hez, sertéshez adaptált varián­sok. A sertésinfluenzáról szól­va ezen kívül még a H3N2 ví­rusról, az úgynevezett hong­kongi vírusról beszélhetünk, s ami szintén megbetegítheti a sertést. Igaz, ez jóval ritkábban fordul elő, mint a H­ 1N­1 okozta megbetegedés. A magyaror­szági eseteket H1Nres törzsek okozták, tehát ugyanazok, mint a mostani mexikóit. A H1N1-ről tehát tudni kell, hogy az ember egyik influen­za-vírusa volt, mégpedig az 1930-40-es évek óta, s azóta többször is visszatért. Eseten­ként önállóan, máskor serté­sek közvetítésével. A sertés ilyen tekintetben azért is érde­kes - s nem csupán a spanyol­nátha okán -, mert ha az inf­luenza-vírus disznókban ter­jed, akkor ott átalakulások zaj­lanak le. Az ilyen sertésinf­luenzára aztán az ember fogé­konyabbá válik, ezért nagyobb veszélyt jelenthet. Most ez kö­vetkezett be Mexikóban. A most terjedő vírusról tudni kell, hogy részben emberi, részben madártól származó, de a sertésen keresztül megy át, s fertőz. A spanyolnáthát utólag, részben retrográd vizsgálatok­kal azonosították be. Ez azt je­lenti, hogy a járvány után, csak később végeztek vizsgá­latokat, mert annak idején en­nek nem voltak meg a feltéte­lei. Eltett vérmintákból vagy tetemekből kioperált és lefa­gyasztott szervekből analizál­ták. Norvég bányákban talált holttestekből - ezek évtizede­kig megmaradtak­­, a tüdejük­ből szedtek ki vírusösszetevő­ket. Kiderült, hogy abból a nyolc egységből, amely az alapvető genetikáját adja az influenza vírusnak, a spanyol­nátha esetében 5 madárerede­tű volt. A sertéseket ilyen ol­dalról vizsgálva azért van szá­munkra nagyobb jelentősége, mert az emberhez közelebb vi­szi az influenzát. Az emberben három influenza ismert: H1( H2 és H3, valamint ezek variációi. Tudunk még két jóinfluenza ví­rusról, a többi mind madárví­rus. Különböző vírusokból ala­kult ki az, amelyik a sertést megbetegíti. Az influenza vírusok na­gyon változékonyak. Változ­nak bennük azok a lényeges belső antigének, amelyek a ví­rus genetikáját meghatároz­zák. Az influenza vírus nyolc egységben szaporodhat, s ez a nyolc egység különbözőkép­pen keveredhet. Olyan is elő­fordul, hogy két ártatlannak látszó vírusból olyan kombiná­ció jön létre, amely egészen súlyos járványt okoz. Igaz, az ilyen rekombináció viszonylag ritka, és ezek a vírusok általá­ban nem nagyon életképesek. A vírusra egyébként jellem­ző, hogy nagyon gyenge „le­gény": bármilyen hőkezelésre, már 60-70 ° C-on néhány má­sodperc alatt elpusztul. Rosszul tűri az ultraibolya su­gárzást, s nem nagyon szereti a kiszáradást. Ezért viszonylag ritka az influenza-járvány nyá­ron, ugyanakkor ősszel, télen, kora tavasszal gyakoribb em­berben és állatban is. MAGYAR MEZŐGAZDASÁG ♦ 2009. MÁJUS В

Next