Majovszky Pál szerk.: Magyar Művészet 4. évfolyam 1928
TANULMÁNYOK - Mihályi Ernő dr.: Dorfmeister Sopronban
540 DORFMEISTER SOPRONBAN А XVIII. század a katholikus megújhodás százada. Nemsokára számszerűsítve látjuk azt a bámulatba ejtő tevékenységet, amelyet e század a művészetek minden ágában kifejtett. Falvaink, városaink külső képének a fenmaradt néhány román, gótikus emlék mellett a barokk hullámos vonalú templomtornyok adják meg karakterisztikus jellegét. Templomaink belsejét meg majdnem teljesen ezen stílusperiódus vidám, életet igenlő szelleme tölti be. Főúri palotáink, monumentális kastélyaink jó része ebből az időből való. S mégis még mennyi megoldatlan probléma merül fel ezen stílussal kapcsolatban ! Honnan jön hozzánk ez a stílus ? Hogyan tevődik össze a közeli osztrák, délnémet, olasz hatásokból ? Egyetemes nagy iramában földünkre érve, vesz-e fel valami sajátos magyar vonást ? Kik a terjesztői ? Geográfiai szempontból merre megy a terjeszkedési vonala? Mindezen kérdésekre találunk majd némi választ a Sopronban megpolgárosodott, bécsi születésű Dorfmeisterrel való foglalkozásunk közepette. Dorfmeister István atyja a bécsi Spittlbergben műöntő volt, így került 1751. okt. 13-án testvérével, Györggyel, aki később az osztrák szobrászatnak egyik jellegzetes képviselőjévé lett, a bécsi művészeti akadémiára. Az akadémia vezetője ekkor Tróger Pál volt, az osztrák barokk egyik legnemesebb képviselője. Legfőképpen tehát az ő hatása alatt áll. De nem vonhatja ki magát azon pezsgő művészi élet hatása alól sem, mely akkor körülötte folyt. Gran Dániel (1694-1757.), Rottmayr János (1652-1730.), Altomonte Márton (1657—1745.), Altomonte Bertalan (1696—1779.), Maulbertsch Antal (1724-1796.), Tiepolo (1696-1770.), úgyszólván kortársai, Pozzo, a velencei, a bolognai, a római, a nápolyi iskolák vívmányai a művészvilág közkincsévé lettek, sőt a helyi hagyományokkal beojtva új hajtásokat eresztettek. Mindezen hatásoktól megtermékenyítve Dorfmeister Sopronban telepedik le. 1764-ben már a soproni Szent Mihályról címzett plébánia anyakönyvében találkozunk nevével. Itt telepedett meg családjával, itt is élt 1797. május 29-én bekövetkezett haláláig. 68 évet élt s 9 gyermek apja volt. Kétszer házasodott. Bohémtermészetű, borkedvelő ember volt s boros állapotban éjjeli rendzavarásai miatt a hatóságokkal is meggyűlt a baja. Bár rengeteget dolgozott, vagyont nem szerzett. Erről tanúskodik szegényes végrendelete, melyben általános örököse, második felesége, Gillig Katalin, néhány festményén kívül alig örökölt valamit. Művészi tehetségét István nevű fia örökölte. Művészetével elárasztotta az egész Dunántúlt. A türjei (Zala m.) premontrei templom, a sárvári várkastély (Vas m. 1769.), a celldömölki apátsági templom (Vas m. 1769.), a kismartoni franciskánusok kolostora (Sopron m. 1770.), a soproni Vass-féle Árvaház (1772.), a gróf Niczkyek sigvándi kastélya (Sopron m. 1773.), a császári plébánia templom (Komárom m. 1775-76.), a nagysittkei templom (Vas m. 1776.), a kismartoni városi plébánia templom (Sopron m. 1777.), a soproni franciskánusok kolostora, ma bencés székház (1779.), a balfi fürdőtelep kápolnája (Sopron m. 1779.), a kemenesszentpéteri templom (Vas m. 1779.), a bakonybéli bencés apátsági templom (Veszprém m. 1779.), a soproni Szent Mihály-templom (1780.), a soproni franciskánus, ma bencés templom (1780.), a kiskomáromi templom (Zala m. 1781. és 1795.), a gróf Zichy-Meskó-palota Sopronban s a kastély Fülesen (Sopron m. 1782.), a soproni városház (1782.), a ciszterciták szentgotthárdi temploma (Vas m. 1784.), a kemenesmihályfai, kemenessömjéni templomok (Vas m. 1785.), a nyúli templom (Győr m. 1786.), a pannonhalmi Boldogasszonykápolna (Győr m. 1786.), a szigetvári templom (Somogy m. 1788.), a feketevárosi templom (Sopron m. 1789.), a szombathelyi szeminárium és székesegyház (1791—92.), a gyórói templom (Sopron m. 1793.), a Mihályi Ernő: Dorfmeister és a barokk képírás Sopronban. 1916. 621. Sopron.