Magyar Múzeumok, 2003. 4. szám (Vol. 9.)
KÖNYV- ÉS FOLYÓIRATSZEMLE - Kerékgyártó Imréné: A Himalája magyar remetéje [Könyvismertetés]
KÖNYV- ÉS FOLYÓIRATSZEMLE renc novai plébános 1832-ben adta közre a Tudományos Gyűjteményben Göcsejnek esmérete című értekezését). Majd Gönczi Ferencnek 1914-ben megjelent monográfiája (Göcsej s kapcsolatosan Hetés vidékének és népének összevontabb ismertetése) adott átfogó képet a táj hagyományos anyagi és szellemi kultúrájáról. Mivel ez a munka éppen a nagy életmódváltozás előtti tradicionális, statikus állapotot rögzíti, szükségessé vált vizsgálat alá venni a XX. században végbemenő életmódbeli változásokat, a hagyományok, szokások átalakulásának folyamatát. Ezt a sokrétű feldolgozást Bíró Friderika 1988-ban a Gondolat Kiadónál megjelent néprajzi kismonográfiájában elvégezte. Az azóta eltelt közel negyed század szakkutatásai számos új eredményt hoztak a régészet, a néprajz, de a történettudomány és nyelvtudomány területén is. A szerző ezen újabb eredményeket hasznosítva rajzolja meg a tájegység középkori kialakulásának, fejlődésének folyamatát, vázolja fel Göcsej társadalmának történeti formálódását, levéltári források alapján rekonstruálja a nagyszámú kisnemesi réteg és a jobbágyparaszt társadalom XVIII-XIX. századi életformáját. Az átdolgozott, jelentősen bővített kiadványban nagy teret kap a múzeumi anyag (tájházak, épületrekonstrukciók, felmérési adatok, stb.), továbbá impozáns méretű fotódokumentáció és színes képanyag teszi szemléletessé a feldolgozást. A könyv tematikája követi a megszokott monografikus felépítést: elsőként a táj- és története, majd a névadó településmód ismertetése következik. Régészeti adatokkal támasztja alá, hogy a törökkorig elsősorban a domboldalak szolgáltak megtelepedésre. Ez a vidék tipikusan Alpok alji, dombvidéki szórványtelepekkel rendelkezik. A ház és udvar részletes ismertetése során képet kapunk a boronaépítkezés táji jelentőségéről, hagyományos technikájáról, sajátos objektumairól (torkos pajta, kásta, pince, bodonkút). A házbelső ismertetése és a családi munkamegosztás elemzése után az irtásművelés archaikus eljárásmódjaival, hagyományának továbbélésével, az ökörtartás dominanciájával, az erdőélés sokrétűségével, valamint a kézművesipar és a népművészet fontosabb területeivel foglalkozik egy-egy fejezet. Jelentős helyet kapott a falu és a társadalom ismertetése, a kisnemesek mellett a pásztorok jellegzetes világa, valamint a hegyközségek élete, működése. Az 1700-as évekbeli rajzok segítségével lehetőség nyílt a korabeli népviselet rögzítésére, időbeli alakulásának végigkövetésére. Hétköznapok és ünnepek címszó alatt veszi számba a szerző a különböző népszokásokat, az emberi élet fordulóihoz kötődő hagyományokat, a vallási élet sajátosságait. A kötetet szómagyarázat és irodalomjegyzék zárja. Kár, hogy a reprezentatív kiállítású, gazdag tartalmú kötethez nem kapcsolódik idegennyelvű összefoglalás és képjegyzék.Bíró Friderika: A szegek világa. Göcsej néprajza a 18-20. században. Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, Zalaegerszeg, 2003. 140 p. 166 szövegközi ábrával és 8 oldal színes képmelléklettel.) A Himalája magyar remetéje Kerékgyártó Imréné 2003 nyarán megjelent dr. Kubassek János geográfus, tudománytörténész, az érdi Földrajzi Múzeum igazgatójának tollából A Himalája magyar remetéje című mű második kiadása. A szerző Körösi Csoma Sándor székely világvándor utazásait és munkásságát mutatja be, saját színes fényképfelvételeivel illusztrálva. Az életrajzi monográfia negyedszázados kutatás gyümölcse. Kubassek János már gimnazista korában felfigyelt múltunk legendás alakjára, aki a feltételezett őshazát, az ujgurok földjét, Dzsungáriát akarta felkeresni, s végül állhatatos tevékenysége eredményeként a tibeti-angol szótár megalkotója lett. Baktay Ervin: A világ tetején című könyve adta a szerzőnek az első impulzust Körösi Csoma Sándor mélyebb megismerésére. Ettől az időtől kezdve a nagy világjáró nyomába szegődött. Tanulmányozta Duka Tivadar Csornáról írt életrajzi kötetét. Örömmel fedezte fel példaképének markáns férfiarcát Balázs Dénes íróasztala fölött egy fametszeten, majd képét debreceni professzora, Kádár László dolgozószobájában. Nála ismerkedett meg Jakabos Ödön fézdivásárhelyi fiatalemberrel, aki gyalogosan felkereste Körösi Csoma sírját, hogy elhintse rajta a Csomakőrösről magával vitt hazai földet. Kubassek János, e sok benyomástól inspirálva, már egyetemi hallgatóként elindult, hogy végigjárja a különös vándorutat a bölcsőhelytől a sírig, Dardzsilingig (1980-81-ben). Később e nagy vállalkozást 1997-98-ban megismételte, így új élményekkel gazdagodva, bővebb forrásanyag birtokában írta meg könyve második változatát. A Himalája magyar remetéje több mint útirajz. Kubassek János megszállottan kutatja ennek a székely embernek a titkát, cselekedeteinek mozgatórugóit. Jó pszichológiai érzékkel korabeli jegyzetekből feltárja azt a hátteret, mely őt ily nagy tettekre sarkallta. Hunfalvi János Csorna emberfeletti teljesítményekre képes adottságait, gondolkodásmódját székely mivoltában látta. Amint írta „a székely nép kitűnő jellemvonásai: a harcias vitézség, az őszinte szívesség és vendégszeretet, vallásosság, munkásság és szorgalom. Értelmes, komoly, nagyratartó, büszke emberek”. Kortársai hasonló tulajdonsággal jellemezték Csorna Sándort. Hegedűs Sámuel profeszszor kiemelte tanítványának szelídségét: „igen nyájas beszédű volt, akárhová ment, szeretetre talált”. Újfalvi Sándor az életmódjára is kitért megemlékezésében. „Eledele kológyom, cipó, gyümölcs, túró, vagy öntött saláta. Hússal ritkán, nyalánksággal vagy hevítő itallal sohasem élt. Rendesen a kopasz földön hált, deszkapadozaton. Beteg soha, még kornyadozó sem volt.” 61