Magyar Múzeumok, 2005. 3. szám (Vol. 11.)

KIÁLLÍTÁSOK - Csók Márta: "Gyermekvilág" a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban

Kiállítások „Gyermekvilág” a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban Csók Márta Évek óta kellemes, baráti, ugyanakkor gyümölcsöző­ intézmények közötti együtt­működés áll fenn a Szabadtéri Néprajzi Múzeum és a Magyar Mezőgazdasági Múzeum között. Ez a szakmai szempontból eddig is hasznos kap­csolat tovább mélyeit, amikor T. Bereczki Ibolya és Káldy Mária több fontos külföldi és belföldi helyszín után a Vajdahunyadvárba is elhozták és meg is rendezték a „Gyermekvilág Magyar­­országon” c. kiállításukat. (2004. november 4. - 2005. február 13.) Mint ahogy az előző helyszíneken is kide­rült, a kiállítás gyermeknek, szülőnek, nagy­szülőnek egyaránt élmény, hiszen úgy­ szól a régmúltról - játékokról, taneszközökről, kicsi munkaeszközökről -, hogy a gyerekeknek sok ismeretet, ugyanakkor érdekes újdonságot mond vele, a felnőtteket pedig kellemes nosz­talgiázásra ösztönzi. „Nahát, nézd csak, ilyen babakonyhám volt nekem is!”, „Ki gondolta volna, hogy ezt a könyvet itt látom viszont?”, „Éppen ezzel játszottunk mi is!” - több ilyen­féle megnyilvánulást, örömteli megállapítást, csodálkozást láttunk, tapasztaltunk, ha elve­gyültünk a látogatók között. Az arcokon öröm, emlékezés, ámulat. „Nahát, hogy ezek múze­umba kerültek!” Nincs mese, bizony, az idő eljárt, felnőttünk. Akik eljöttek, másként is megmen­tkezhettek a múltban. M­s ma ugyanis látogatóink, a gy­ermekek (és per­sze szüleik, nagyszüleik) kibújtak a cipőjükből és helyet kerestek a kiállítás végében beren­dezett „Hú” és „lány" kuckókban (többnyire mindkettőben tökéletes volt a koedukáció!) régi és újabb játékokat próbálhattak ki, sőt a régi falusi gyerekek ruháiba is belebújhattak. Hihetetlen, hogy mennyi mindenre jó egy jó kiállítás! Nagy­ örömünkre a vendégkönyv szerint nemcsak önfeledt játékra adtunk lehetőséget, hanem ötleteket gyűjtöttek a barkácsolók, emellett a „nagypapák is jót játszottak”, „a tartalmas szövegeken elgon­dolkozhattak”, sőt, akadt olyan is, akinek „szakdolgozathoz is segítséggel jelentettek a játékok, használati eszközök, archív fényké­pek.. „Három gyermekünknek így könnyebb volt elbeszélni a múltat” - írja egy házaspár. Volt, aki úgy gondolta ,mintha megállt volna az idő”. Annak is örültünk, hogy egy­ pedagógus pedig vidéken hagyományőrző szakkört indí­tott a kiállítás ihletésére! Sok gy­ermek rajzzal fejezte ki tetszését. Rengeteg baba, kisvonat, mackó, virág, virág-girlanddal övezett cirkal­­mas gyermeki aláírás mutatja, hogy szívesen, örömmel és felszabadultan tevékenykedtek, vagy­ csak nézelődtek látogatóink. A Magy­ar Mezőgazdasági Múzeumban a kiál­lítás fogadását nagy várakozás és készülődés előzte meg. PR-munkánk célkitűzése volt: sze­mélyesen megszólítani az embereket már a kiállítás megnyitása előtt. A kiállításban látható régi iskolai palatáblát „mindenki táblájává” tette az arculattervező, aki a meghívótól a pla­kátterven át az információs füzetkéig „arcu­lattá" formálta azt. Szívesen vették kézbe, rakták el, forgatták azok, akikhez eljutott. A múzeum előtti hidas kapura kifeszí­tett molinón színes, vidám, szökdécselő nagyz betűk hívogatták a Városligetben sétálókat. A belépőket pedig egy­ széles mosolyé, hintán ülő baba várta. Rendezvények tervét forgattuk a fejünkben, amelyek reményeink szerint még élőbbé, ked­veltebbé tehetik ezt a kiállítást elsősorban is a gyermekeknek, akikről szól. Mindenekelőtt tehát kisgyermekes családoknak szántuk további játékra, közös alkotásra, hasznos és aktuális időtöltésre buzdító rendezvényein­ket. Jól számítottunk: a kiállítás fogadtatása kirobbanó volt, még a városszerte csalogató karácsonyi rendezvény-áradat kínálatai elle­nére is sokan kerestek fel bennünket. Miku­lás, Luca-nap, karácsonyra készülés - három egymást követő vasárnap a kereskedelem és a kultúra különféle területeinek kínálatában, mondhatni konkurens szorításában - majdnem ezer embert vonzott, a farsangi hétvégén pedig közel hatszázan fordultak meg nálunk. „Hasz­náltuk" a kiállítás minden rétegét, azaz sokfé­leképp elfoglalhatta magát az érkező család minden tagja. A kuckókban foly­amatosan játsz­hattak a népi és fajátékok iránt érdeklődők, mások népszokásokat bemutató filmeket néz­hettek, közben kézműves sarkoknál tolong­hatott az, aki el is akart vinni valamit, például saját készítésű ajándékot. Minden rendezvé­nyen más-más „emblemat­ikus" figura jelent meg, köré szerveződött aztán a játékkészítés, kóstolás, tánc, ajándékvásár. December elején csokoládét osztogatott mindazoknak a Miku­lás, akik a "Keresd a Mikulást!" feladatlapos játékot választották. Luca napján megjelent a boszorkány, mellette tolongtak a fehérbe öltö­zött Luca-pucák, akik seprűvel „fenyegették" az összeseregletteket. Karácsonykor csörgő botos betlehemesek, táncosok, vásárosok, kézművesek segítettek abban, hogy­ eligazod­junk a régi népszokásokban és valami szép, eredeti ajándékot vihessünk haza. Nagy örömünkre a legnagyobb sikere a far­sangi rendezvényünknek volt, amit az is mutat, hogy sok visszatérő látogatóval találkoztunk. Múzeumpedagógiai foglalkozás a kiállításban Museum pedagogical workshop in the exhibition 47

Next