Magyar Múzeumok, 2005. 3. szám (Vol. 11.)
KIÁLLÍTÁSOK - Csók Márta: "Gyermekvilág" a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban
Kiállítások „Gyermekvilág” a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban Csók Márta Évek óta kellemes, baráti, ugyanakkor gyümölcsöző intézmények közötti együttműködés áll fenn a Szabadtéri Néprajzi Múzeum és a Magyar Mezőgazdasági Múzeum között. Ez a szakmai szempontból eddig is hasznos kapcsolat tovább mélyeit, amikor T. Bereczki Ibolya és Káldy Mária több fontos külföldi és belföldi helyszín után a Vajdahunyadvárba is elhozták és meg is rendezték a „Gyermekvilág Magyarországon” c. kiállításukat. (2004. november 4. - 2005. február 13.) Mint ahogy az előző helyszíneken is kiderült, a kiállítás gyermeknek, szülőnek, nagyszülőnek egyaránt élmény, hiszen úgy szól a régmúltról - játékokról, taneszközökről, kicsi munkaeszközökről -, hogy a gyerekeknek sok ismeretet, ugyanakkor érdekes újdonságot mond vele, a felnőtteket pedig kellemes nosztalgiázásra ösztönzi. „Nahát, nézd csak, ilyen babakonyhám volt nekem is!”, „Ki gondolta volna, hogy ezt a könyvet itt látom viszont?”, „Éppen ezzel játszottunk mi is!” - több ilyenféle megnyilvánulást, örömteli megállapítást, csodálkozást láttunk, tapasztaltunk, ha elvegyültünk a látogatók között. Az arcokon öröm, emlékezés, ámulat. „Nahát, hogy ezek múzeumba kerültek!” Nincs mese, bizony, az idő eljárt, felnőttünk. Akik eljöttek, másként is megmentkezhettek a múltban. Ms ma ugyanis látogatóink, a gyermekek (és persze szüleik, nagyszüleik) kibújtak a cipőjükből és helyet kerestek a kiállítás végében berendezett „Hú” és „lány" kuckókban (többnyire mindkettőben tökéletes volt a koedukáció!) régi és újabb játékokat próbálhattak ki, sőt a régi falusi gyerekek ruháiba is belebújhattak. Hihetetlen, hogy mennyi mindenre jó egy jó kiállítás! Nagy örömünkre a vendégkönyv szerint nemcsak önfeledt játékra adtunk lehetőséget, hanem ötleteket gyűjtöttek a barkácsolók, emellett a „nagypapák is jót játszottak”, „a tartalmas szövegeken elgondolkozhattak”, sőt, akadt olyan is, akinek „szakdolgozathoz is segítséggel jelentettek a játékok, használati eszközök, archív fényképek.. „Három gyermekünknek így könnyebb volt elbeszélni a múltat” - írja egy házaspár. Volt, aki úgy gondolta ,mintha megállt volna az idő”. Annak is örültünk, hogy egy pedagógus pedig vidéken hagyományőrző szakkört indított a kiállítás ihletésére! Sok gyermek rajzzal fejezte ki tetszését. Rengeteg baba, kisvonat, mackó, virág, virág-girlanddal övezett cirkalmas gyermeki aláírás mutatja, hogy szívesen, örömmel és felszabadultan tevékenykedtek, vagy csak nézelődtek látogatóink. A Magyar Mezőgazdasági Múzeumban a kiállítás fogadását nagy várakozás és készülődés előzte meg. PR-munkánk célkitűzése volt: személyesen megszólítani az embereket már a kiállítás megnyitása előtt. A kiállításban látható régi iskolai palatáblát „mindenki táblájává” tette az arculattervező, aki a meghívótól a plakátterven át az információs füzetkéig „arculattá" formálta azt. Szívesen vették kézbe, rakták el, forgatták azok, akikhez eljutott. A múzeum előtti hidas kapura kifeszített molinón színes, vidám, szökdécselő nagyz betűk hívogatták a Városligetben sétálókat. A belépőket pedig egy széles mosolyé, hintán ülő baba várta. Rendezvények tervét forgattuk a fejünkben, amelyek reményeink szerint még élőbbé, kedveltebbé tehetik ezt a kiállítást elsősorban is a gyermekeknek, akikről szól. Mindenekelőtt tehát kisgyermekes családoknak szántuk további játékra, közös alkotásra, hasznos és aktuális időtöltésre buzdító rendezvényeinket. Jól számítottunk: a kiállítás fogadtatása kirobbanó volt, még a városszerte csalogató karácsonyi rendezvény-áradat kínálatai ellenére is sokan kerestek fel bennünket. Mikulás, Luca-nap, karácsonyra készülés - három egymást követő vasárnap a kereskedelem és a kultúra különféle területeinek kínálatában, mondhatni konkurens szorításában - majdnem ezer embert vonzott, a farsangi hétvégén pedig közel hatszázan fordultak meg nálunk. „Használtuk" a kiállítás minden rétegét, azaz sokféleképp elfoglalhatta magát az érkező család minden tagja. A kuckókban folyamatosan játszhattak a népi és fajátékok iránt érdeklődők, mások népszokásokat bemutató filmeket nézhettek, közben kézműves sarkoknál tolonghatott az, aki el is akart vinni valamit, például saját készítésű ajándékot. Minden rendezvényen más-más „emblematikus" figura jelent meg, köré szerveződött aztán a játékkészítés, kóstolás, tánc, ajándékvásár. December elején csokoládét osztogatott mindazoknak a Mikulás, akik a "Keresd a Mikulást!" feladatlapos játékot választották. Luca napján megjelent a boszorkány, mellette tolongtak a fehérbe öltözött Luca-pucák, akik seprűvel „fenyegették" az összeseregletteket. Karácsonykor csörgő botos betlehemesek, táncosok, vásárosok, kézművesek segítettek abban, hogy eligazodjunk a régi népszokásokban és valami szép, eredeti ajándékot vihessünk haza. Nagy örömünkre a legnagyobb sikere a farsangi rendezvényünknek volt, amit az is mutat, hogy sok visszatérő látogatóval találkoztunk. Múzeumpedagógiai foglalkozás a kiállításban Museum pedagogical workshop in the exhibition 47