Magyar Múzeumok, 2007. 4. szám (Vol. 13.)
2007 / 4. szám - MŰHELY - Pávai István: Kodály Zoltán és a magyar múzeumok
Az első világháború idején gróf Teleki Pál, a Magyar Keleti Kultur Központ alelnöke kezdeményezett átfogó néprajzi gyűjtőmunkát az orosz hadifoglyok körében, akik között számos török, tatár, finnugor és egyéb nem szláv etnikumú egyén is volt. Teleki javaslatát a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatósága számára Seemayer Wilibald, a Néprajzi Osztály igazgatója véleményezte. A környezetükből kiragadt hadifoglyok körében végzendő gyűjtésekkel kapcsolatos fenntartásainak ecsetelése mellett a körükben végzendő zenei gyűjtéseket sikerrel kecsegtetőknek ítélte, ha erre az akkor legmegfelelőbb szakembereket kérik fel: „Vikar Béla örökét az utolsó 4-5 év alatt nem kisebb emberek, mint hazánk egyik büszkesége, a népzene legmagasabb, legrejtettebb, legfinomabb rétegeiben a géni intuitiójával otthonos zeneköltő, zeneakadémiai tanár, Bartók Béla és congeniális társa Kodály Zoltán vették át. Ha kettőjüket, folkloristikus közbejöttével, a magyar kultuszkormány anyagilag kellőképp segíti, úgy gyűjtésük (tudom anyagi előnyökről való teljes lemondással azonnal feáállanak) Nemzeti Múzeumunk néprajzi és folkloristikai (valamikor volt bizonyossággal egymásba olvad) osztályainak örök érdeme és büszkesége lesz”. Sajnálhatjuk, hogy ez a terv nem valósult meg, hiszen amellett, hogy a legjobb szakemberek végezték volna a munkát, a szándék az volt, hogy a felvételeket gramofonlemezekre rögzítsék, ami igen nagy előrelépést jelentett volna az érthetőség, lejegyezhetőség tekintetében. Megvalósult viszont a háromhetes nagyszalontai gyűjtés, amelyre Sebestyén Gyula kérte fel Kodályt, s amelynek eredménye a későbbi zenei falumonográfiák előképének tekinthető. Sebestyén a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályához fordult ez ügyben technikai támogatásért. Kérelmére Kemény György segédőr válaszolt 1916. szeptember 18-i keltezésű levelében: „Hivatkozással f. hó 27.-én kelt nagybecsű levelére, Osztályigazgató úr megbízásából szerencsém van értesíteni, hogy az Aranykötet számára felveendő dalok megrögzítésében szükséges fonogramm hengereket a Néprajzi Osztály készségesen rendelkezésére bocsátja nagyságodnak, ill. Kodály tanár úrnak a 2 géppel együtt, azzal a fenntartással azonban, hogy a hengerek osztályunk tulajdonai maradnak s Kodály professzor úr azokat az anyag feldolgozása után rendelkezésünkre bocsátja”. A gyűjtés mintegy 450 dallamot eredményezett, amelyek közül Kodály 1924-es közlése szerint „mintegy 100 fonogrammokban is megvan, 76 hengeren; a Folklore Fellows magyar osztálya a hengereket letétképp a Magyar Nemzeti Múzeum néprajzi tárában, a kottákat pedig a könyvtárban helyezte el”.A Kodály, akárcsak Bartók, kezdetben a Vikár esetében már kipróbált támogatási módszerrel végezte a fonográfos népdalgyűjtést: „a múzeum ellátott fonográf-hengerekkel. Ennek fejében persze a munkát a múzeum rendelkezésére kellett bocsátanunk. Később függetlenítettem magam a múzeumtól és a magam pénzén vettem meg a hengereket”. Erre a megoldásra a múzeumi támogatás nehézkessége miatt kényszerült. Bartók 1936-ban készített a Szellemi Együttműködés Magyar Nemzeti Bizottsága számára egy jelentést a magyarországi népzenekutatás eredményeiről. Eszerint akkor 101 Kodály-gyűjtést tartalmazó henger és 447 helyszíni (hangfelvétellel nem rendelkező) Kodály-dallamlejegyzés volt a Néprajzi Múzeum gyűjteményében. Ezeken kívül kb. 400 henger és kb. 1600 helyszíni lejegyzés volt található ekkor Kodály saját magángyűjteményében. Kodály, Bartókkal és Lajthával együtt kulcsszerepet játszott a magyar népzenei gramofonfelvételek, az ún. Pátria-sorozat létrejöttében is, amelyek 1937-től készültek a Néprajzi Múzeum és a Magyar Rádió közreműködésével. „Ezek az eredeti előadás minden sajátosságával szemléltetik a népdalt, mert nem tanult művészek, hanem a nép fiai éneke után készültek” - méltatja jelentőségüket Kodály. Kodálynak köszönhetően született meg a Néprajzi Múzeum egyik becses gyűjteményi egysége, Lajtha László széki gyűjtése is a Pátria-felvételek keretében. Lajtha így emlékezik erről: „1940-ben történt. Erdélyi gyűjtőútra indultam. Sokfelé kellett volna mennem, hiszen 22 esztendő sok elmulasztott feladata várt reánk. Hosszas válogatás és latolgatás után két tervet tartottam meg. Az egyik szerint Szolnok-Doboka megye Szék községébe szerettem volna menni, hiszen ezideig a szél- Ferenczi Márton (Zsuki), széki prímás a Pátria-felvételek stúdiójában Márton Ferenczi (Zsuki), violin player from Szék in the studio of Pátria-recordings Lejegyzés a Webster dróttekercses magnetofon segítségével. Sebestyénné Farkas Ilona gyűjteményéből Documenting with the help of a Webster wire roll tape recorder. From the collection of Ilona Sebestyénné Farkas