Magyar Nap, 1937. március (2. évfolyam, 51-75. szám)
1937-03-18 / 65. szám
Csütörtök, 1937 március 1I. Petőfi és (Ilyen címmel tartott érdekes előadást Illyés Gyula március 15-én a budapesti rádióban). Senki annyit nem gyalogolt a magyar költők közül, mint Petőfi, az irodalomnak ez a szegénylegénye. Rajta kívül még egy van, Csokonai Vitéz Mihály, aki a debreceni nagyerdőtől a dunántúli dombokig hányszor, ah hányszor tette meg az utat Lillája kedvéért, és hasztalanul. Nem is csoda, hogy Petőfi őt szereti leginkább elődei közül, tiszántúli kóborlásai során útba is ejti Debrecent csak azért, hogy könnyes lelkesedéssel elzarándokoljon Vitéz gyepedező sírjához, amelyet már körülnyaldosnak a terjeszkedő Hortobágy sivó homokhullámai. És rótta ő is az országutakat, izgató szenvedéllyel, minden helyét, és minden emberét szerette volna megismerni a Kárpát-medencének. Rajzoljuk oda a meglátogatott községek neveihez és a számtalan csárdához, kunyhóhoz a Petőfi-verseket és megkapjuk Petőfi országát, amely mos, ilyenkor az emlékeztető márciusban, Petőfi sorsdöntő hónapjában megelevenedik az emlékek drága terhétől és zsibongva szólnak újra a versek a jeltelen, névtelen sírban porladó költő körül. .. Szlovenszkó és Kárpátalja tájai is magukon viselik a Petőfi-nyomokat. A versek és az Utirajzok tanúskodnak róla. Pozsony, Komárom, Selmec, Rimaszombat, Losonc, Rozsnyó, Eperjes . . . hogy csak a főbb állomásokat említsük, mindegyik város őrzi a költő nyomait.Milyen szép volna egyszer a pozsonyi vagy a kassai rádió magyar műsorában bemutatni Petőfi itteni barangolását. Mint például Illyés Gyula csinálta most, a budapesti rádióban, aki „Petőfi és Pozsony“ címmel érdekes képet nyújtott a negyvennyolcas események izgalmas napjairól, amikor Petőfi döntő hatást gyakorolt egyetlen versével a Pozsonyban ülésező országgyűlés tétovázó tagjaira Sok olyan adatot hallottunk Illyés Gyula rádióselőadásában, amelyeket a történetírás eddig alig világított meg .Külföldről forradalmi felkelések híre érkezik az országba, de a pozsonyi országgyűlésen még mindig közjogi sérelmeket tárgyalnak és egyesek már azon gondolkodnak, hogy miképen lehetne visszacsinálni a megkezdett jobbágyfelszabadítást.Még az ellenzéken sem volt nagy tábora a szociális reformoknak,örökváltság, közteherviselés, népképviselet). A habozást ekkor egy hír döntötte el, mikor a pozsonyi rendi táblán egyszerre csak szárnyalni kezdett Petőfi neve Petőfi... Petőfi... — mondogatták rémüldözve a rendiek. — Petőfi majd a juhászokról, betyárokról, jobbágyokról és ami még veszedelmesebb: a jobbágyokhoz irkái verseket .Ami főleg rémültté tette az országgyűlés tagjai előtt Petőfi nevét, az a hír volt, hogy Pest alatt a Rákosmezőn Petőfi százezer paraszttal gyülekezik. Rémület járta be a pozsonyi falakat és a rendek egész gyorsan, sietve megszavaznak minden szociális reformot, nem forradalmi lelkesedésből és nem „áldozatkészségből amivel azóta is büszkélkednek, hanem a forradalomtól való félelmükben. Még az óvatos Deák is, most elfogadásra ajánlotta Kossuthék javaslatait. A Rákos mezejéről érkező rémhír hatása alatt Kossuthék munkája megerősödött. Petőfi így lépett át az irodalomtörténetből a politika területére. Maga Petőfi tiltakozott naplójában a pozsonyi rendi tábla „nagylelkűsége“ és „áldozatkészsége“ legendája ellen: — „A tekintetes karok és rendek s a méltóságos s nem tom miféle főrendek azt a hirt kapták, hogy Petőfi Sándor a Rákoson tanyáz, de nem egyedül, hanem 40.000 paraszttal egyetemben s ezen kellemetes meglepetés indította őket azon nagylelkűségre, hogy az urbért azonnal eltörülték . .. Nevetséges tőlük nagylelkűséggel dicsekedni". Valóban az volt-e, rémhír? — kérdezte Illyés Gyula, — ami ekkora rémületet keltett Pozsonyban? A hírnek volt valami alapja: valóban, a Rákosmezőn tízezres tömegekben gyülekezett a parasztság a nép, az igazi nemzet, ha nem is tüntetésre, mert éppen országos vásár volt ... A múlt századeleji túlnyomórészt német lakosságú fővárosban egyszerre csak bőingujjú, gatyás magyar parasztok tűnnek fel, az utcákon juhászbojtárok járkálnak,és odakünn a rákosi mezőn zsiroshaju kanászok, komor hajdunépek főzték kondérban a lebbencslevest. A német Pest utcáit egy-két napra a hortobágyi, meg a kunsági szél járta át. A vásárra megjelent nép nélkül, jegyzi meg Illyés, bajosan lehetne elképzelni március15-ét! A német lakosok követelték volna tán az osztrák udvartól, hogy a katonasági nyelv magyar legyen? A német Pest lakosait igazán nem lehet forradalmisággal megvádolni . . . A magyar történetírás nem foglalkozott eléggé ezzel a három napos vásárral, amely Illyés szerint is néhány napig markában tartotta az ország sorsát. Valóságos népi ország- Magyar Wtk. Működnek a milicia bombavetői Elsöprő erejű légitámadás a guadalajarai fronton Miala uiabír ellentofftmivára készül / Mussolini aszkárikat küld Madrid alá / Pontosan találnak a miliciopülők kővikéi London, március 17. Az angol lapok részletes tudósításokat közölnek arról, hogy a Madridot ostromló olasz csapatok soraiban a legújabban megjelentek az aszkarik is, az olasz hadsereg keletafrikai bennszülött osztagai. Mint emlékezetes, az aszkariknak nagy szerepük volt Abesszínia meghódításában, mivel kétségtelenül sokkal jobb katonák, mint az olaszok. Az aszkari-osztagok a legutóbbi napokban kerültek Spanyolországba. S ha az olasz katonákra a római kormány még ráfoghatta, hogy „önkéntesek“, akik a fasizmus iránti szimpátiából mentek Franco táborába, az aszkarik nyilvánvalóan parancsra mentek a madridi frontra. Az elfogott olasz tisztek vallomásából is kitűnik, hogy az olasz vezérkar újabban ezekkel a bennszülött csapatokkal akarja elvégeztetni azt a feladatot, ami az olasz katonáknak nem sikerült. Az aszkarik harcbavetése azért is tanácsosnak látszott, mivel az olasz katonák között lázongás jelei mutatkoztak és az utóbbi napokban többen átszöktek a milicia oldalára. A kormánycsapatok olasz foglyainak száma napról-napra nő. Tegnapra már 206-nál több olasz foglyot őriztek a milicia sorai mögött, köztük a legkülönbözőbb rangú tiszteket. Tinker amerikai repülő nyilatkozata szerint, aki a legutóbbi nagy repülőtámadásban részt vett, a milícia repülőosztagai bombáikkal több mint háromezer embert elpusztítottak. Guadalajara, március 17. — Az „United Press“ jelenti: Miaja tábornok nagy csapatösszevonásokat hajtott végre a guadalajarai fronton. A haditechnika minden vívmányával felszerelt katonák ezrei várják a parancsot, hogy megkezdjék az újabb ellenoffenzívát a felkelők visszaszorítására. Valencia, március 17. — Arról a hatalmas bombatámadásról, amit a kormány repülői a tegnapi nap folyamán az ellenségnek Brihuega fölötti állásai ellen intéztek, a következő jelentést adták ki: „A kormánycsapatok huszonöt nagy bombavetője nagy intenzitású támadást intézett az ellenségnek Brihuega fölött lévő állásai ellen és hetvenhét bombát dobtak le igen nagy pontossággal. Később három harciosztag, összesen harminc gép, támadta meg az ellenséges csapatok koncentrációs pontjait. Összesen százhítsz bombát dobtak le s nagyszámú gépfegyvertöltényszalagot eltüzeltek. Ezeket a támadásokat, melyeket több egyfedelű vadászraj védett, a háború kezdete óta a leghatékonyabb bombatámadások közé kell sorolnunk. A bombák pontosan a gyülekező ellenséges csapatok közé estek. Az ellenség táborát a bombázás befejezése után a füst- és porfelhő teljesen eltakarta.“ Madrid, március 17. Miaja tábornok rövidebb nyilatkozatban ismertette a legutóbbi légitámadások eredményét. Az ellenfél minden vonalon visszavonulóban van, jelentette ki a tábornok. A kormánycsapatok légiflottájának bombatámadásai igen eredményesek voltak, a legutóbbi támadás folyamán például összesen nyolc tonna bombát vetettek le az ellenség állásaira s a bombák mindig elképesztő pontossággal találtak célba. Ugyanekkor a repülők több mint ezer gépfegyverszalagot lőttek ki az ellenségre. Gépeink, melyek egész alacsonyra szállva lőtték az ellenség árkait, nagy pusztítást vittek véghez a felkelők soraiban s megállapítható, hogy egy nagyobb csapattestet, melyet utánpótlásként vezényeltek a frontra az erősen megtizedelt hadtestek felfrissítésére, teljesen szétszórtak. AZ ELFOGLALT TRIJUEQUEBEN Madrid, március 17. — Irvin Pflaum, az „United Press“ madridi különtudósítója a következőkép számol be a trijuequei fronton tett látogatásáról: „Tegnap délelőtt 11 órakor meglátogattam Trijuieque falut, melyet a kormánycsapatok birtokában találtam. A frontvonal a falutól északra, másfél kilométer távolságban húzódott. Három nappal ezelőtt Trumeque és egy további két kilométer mély területsáv még az olasz csapatok kezében volt. A faluban jelenleg kormánybat gyalogcsapatok és olasz foglyok vannak elszállásolva. Minden jel s az olasz foglyok egymás közti beszélgetése is megerősíti a védelmi junta jelentését, mely szerint a milicia a Trijuequet megszálló olasz csapatokat rohammal vetette ki állásaikból és észak felé a harmadik védelmi vonalra szorította viszsza. A faluval szemben két újabbb olasz divízió áll harcra készen, melyek egyelőre arra szorítkoznak, hogy a kormlánycsapatok állásait heves ágyutűz alá vegyék. Midőn Trijuequebe érkeztem, a falu fölött épp ötven kormányhű bombavető- és vadászgép düsbörgött, melyek a frontról kiindulási pontjaikra omlik vissza.“ likvidi t€f#s véneiasVés LesNiminaMi suapiusKövetek férsa BURGER M. szövetántházában Kosice, Stefenikova 59 röffőn előbb* főbből választhat!! ANGOL DIÁKOK TÜNTETÉSE RIBBENTROP ELLEN ”U a fasismussa! — a kultúra megsemmisítőjével!” Az angol diákság nem kér a horogkeresztes háború tudományából London, március 17. — Tegnap délután nagyszámú antifasiszta diák gyűlt össze a londoni „Institut of Historical Rechearch“ épülete előtt, ahol heves tüntetést rendeztek Ribbentrop német nagykövet ellen. A diákok megtudták, hogy Ribbentrop meg akarja látogatni az intézetet, hogy a német kormány megbízásából átnyújtsa a Harmadik Birodalom „új kultúrájának“ termékeit, a legújabb horogkeresztes szellemű tudományos kiadványokat. Noha kinn zuhogott az eső, mégis több száz diák gyűlt össze a tudományos intézet előtt, akik zászlókat és feliratos táblákat vittek magukkal, melyeken „A nácitudomány háborús tudomány! Le a fasizmussal!“ jelszavak voltak olvashatók. Midőn a német követ az archívum elé érkezett, a diákok a bejárat két oldala mellett csoportosultak és kórusban kiáltozták: „Le a fasizmussal! A fasizmus a kultúra megsemmisítője!“ A tüntetés egyébként minden rendzavarás nélkül folyt le. KOMRI gyűlés volt már ez. A rákosi vásár, a forrongó eszmék és gondolatok beszerzési forrása volt, afféle magyar dionitoszi kör... Petőfi életében nagy jelentősége volt ezeknek az országos vásároknak. Egy évvel ezelőtt is éppen e napon, a vásár napjára jelent meg összes költeményeinek kötete. Most pedig a magyar szabadsajtó legelső terméke, a „Talpra magyar“ jelent meg erre a napra. Sohase vitt haza becsesebb vásárfiát a nép otthonmaradt övéinek, mint 1841 és 1848 országos vásárairól . . . A sehonnai zsellérek, a juhászbojtárok, marhahajcsárok, pásztorok és mesterlegényen már mint leghívebb ismerősöket, barátjukat hallgatták Petőfi Sándort szavalni ott a Nemzeti Múzeum kertjében, szakadó esőben az esernyős diákokkal együtt szűrökben és gubákban .. . Ennek a költőnek valóban félelmetes híre lehetett a pozsonyi rendi tábla urai között. Már nem tartották egyszerű firkásznak, több volt annál. Minden: a nép költője ... És amit 72 évre terveztek, a jobbágyfelszabadítást, most a Petőfitől és a nép haragjától való félelmükben megcsinálták egyetlen nap alatt. .. így segítette előbbre vinni negyvennyolc ügyét egyetlen költő, egyszerű versekkel. * Valahogy ilyeneket mondott Illyés Gyula szép rádióelőadásában. Nem arról beszélt, hogy a költő mikor járt Pozsonyban és mit csinált ott. Mindezt megtaláljuk a könyvében („Petőfi"). Március ty-iki előadása a nagy történelmi események két döntő tényezőjét magyarázta meg: a forradalom népi költőjét és a szociális reformokat sebtiben megszavazó pozsonyi országgyűlést. Szép könyvében aztán beszél arról is, hogy mikor járt Petőfi Pozsonyban. 1841 március 25-én havas esőben érkezik a dunaparti városba. „A rongyosnadrágú, iszonyúan szűk és kiszakadt nyáridolmányu fiatalembert alig ismerik meg a barátai, midőn a Dunaparton elébük áll. Pozsonyban tíz napot tölt, azért annyit, mert a betegség leveszi a lábáról, feküdnie kell. Mihelyt a kórházból kieresztik, zihálva, szédelegve, egy krajcár nélkül ismét fölkerekedik. ..“ Két év múlva újra Pozsonyban van, akkor is éhenkórász, akkor is nyomorog a másolómunka mellett, otthon nélkül. „Mikor később Pozsony városa — írja Illyés Gyula, — emléktáblával akarja megjelölni a költő lakását, a lelkiismeretes utánjárás kideríti, hogy ilyen tulajdonkép nem volt, Pozsonyban a költő tartózkodott ugyan, de nem lakott. Éjszakára a ligetben keresett nyugvóhelyet, ha kellő időben nem tudta valamelyik istállóba vagy nyomortanyába bekunyerálni magát". — Mégis, a nyomornak ekkora posványában született meg az egyik legszebb Petőfi-vers: „Kis lak áll a nagy Duna mentében“ . .. Évekkel később, negyvennyolcban már nem járt személyesen Pozsonyban, csupán a híre rémizgette a rendi urakat. Talán az egykori nyomorévekért küldött olyan ijesztő üzenetet Petőfi a rákosi mezőről, fel Pozsony városába, egykori küzdelmeinek színhelyére. Akik hallgattuk a szép rádióelőadást, köszöntésünket küldjük innen, a moravskaostravai magyar szigetről Illyés Gyulának Budapestre a bátor szavakért és a kitűnő könyvért .Mindkettő derekas munka volt. VASS LÁSZLÓ Csehszlovákia második Spanyolország Prága, március 1. — Az „A—Zet“ jelent, hogy Délafrikában időzik a német gyáriparosok szövetségének képviselője, bizonyos Janovszky Károly dr. Henlein személyes barátja, aki a német kérdésről nyilatkozott a natali „Stár“ lapnak. Szórul-szóra a következőket mondta: „1919-ben a csehszlovákiai németeknek autonómiát ígértek, de az ígéreteiket viszszavonták. A gazdasági válság ideje alatt a német vidékek szenvednek. Ezek után a nélkülözések után most már lehetetlen, hogy a németek Csehszlovákiában még egy telet kibírjanak. Ezért, ha a németek a jövő télig nem kapják meg az autonómiát, Csehszlovákia a jövendő Spanyolország lesz". Konrad Henlein nemrégen csak „kétségbeesett cselekedetekkel“ fenyegetődzött,most barátja érthetőbben kifejti a henleinisták szándékait: fasiszta fölkeléssel és horogkeresztes intervencióval fenyegetődznek. A dolgot még érdekesebbé teszi az a tény, hogy Janovszky dr. 5.000 fős állami ösztöndíjat kapott a csehszlovák kiviteli intézettől, melyben a Nemzeti Egyesülésnek és az agrároknak van fő szavuk.