Magyar Nap, 1937. március (2. évfolyam, 51-75. szám)

1937-03-18 / 65. szám

Csütörtök, 1937 március 1I. Petőfi és (Ilyen címmel tartott érdekes elő­adást Illyés Gyula március 15-én a budapesti rádióban). Senki annyit nem gyalogolt a magyar köl­tők közül, mint Petőfi, az irodalomnak ez a szegénylegénye. Rajta kívül még egy van, Csokonai Vitéz Mihály, aki a debreceni nagy­erdőtől a dunántúli dombokig hányszor, ah hányszor tette meg az utat Lillája kedvéért, és hasztalanul. Nem is csoda, hogy Petőfi őt szereti leginkább elődei közül, tiszántúli kó­borlásai során útba is ejti Debrecent csak azért, hogy könnyes lelkesedéssel elzarándo­koljon Vitéz gyepedező sírjához, amelyet már körülnyaldosnak a terjeszkedő Horto­bágy sivó homokhullámai. És rótta ő is az or­szágutakat, izgató szenvedéllyel, minden he­lyét, és minden emberét szerette volna meg­ismerni a Kárpát-medencének. Rajzoljuk oda a meglátogatott községek neveihez és a szám­talan csárdához, kunyhóhoz a Petőfi-verseket és megkapjuk Petőfi országát, amely mos, ilyenkor az emlékeztető márciusban, Petőfi sorsdöntő hónapjában megelevenedik az em­lékek drága terhétől és zsibongva szólnak újra a versek a jeltelen, névtelen sírban porladó költő körül. .. Szlovenszkó és Kárpátalja tájai is magukon viselik a Petőfi-nyomokat. A versek és az Uti­­rajzok tanúskodnak róla. Pozsony, Komárom, Selmec, Rimaszombat, Losonc, Rozsnyó, Eper­jes . . . hogy csak a főbb állomásokat említ­sük, mindegyik város őrzi a költő nyomait.­­Milyen szép volna egyszer a pozsonyi vagy a kassai rádió magyar műsorában bemutatni Petőfi itteni barangolását. Mint például Illyés Gyula csinálta most, a budapesti rádióban, aki „Petőfi és Pozsony“ címmel ér­dekes képet nyújtott a negyvennyolcas esemé­nyek izgalmas napjairól, amikor Petőfi döntő hatást gyakorolt egyetlen versével a Pozsony­ban ülésező országgyűlés tétovázó tagjaira Sok olyan adatot hallottunk Illyés Gyula rá­dióselőadásában, amelyeket a történetírás ed­dig alig világított meg .Külföldről forradalmi felkelések híre érkezik az országba, de a po­zsonyi országgyűlésen még mindig közjogi sé­relmeket tárgyalnak és egyesek már azon gon­dolkodnak­, hogy miképen lehetne visszacsi­nálni a megkezdett jobbágyfelszabadítást.­­Még az ellenzéken sem volt nagy tábora a szociális reformoknak,­­örökváltság, közteher­viselés, népképviselet). A habozást ekkor egy hír döntötte el, mikor a pozsonyi rendi táblán egyszerre csak szárnyalni kezdett Petőfi neve Petőfi... Petőfi... — mondogatták rémül­dözve a rendiek. — Petőfi m­ajd­ a juhászokról, betyárokról, jobbágyokról és ami még vesze­delmesebb: a jobbágyokhoz irkái verseket .Ami főleg rémültté tette az országgyűlés tag­jai előtt Petőfi nevét, az a hír volt, hogy Pest alatt a Rákosmezőn Petőfi százezer paraszttal gyülekezik. Rémület járta be a pozsonyi fala­kat és a rendek egész gyorsan, sietve megsza­vaznak minden szociális reformot, nem for­radalmi lelkesedésből és nem „áldozatkészség­ből amivel azóta is büszkélkednek, hanem a forradalomtól való félelmükben. Még az óva­tos Deák is, most elfogadásra ajánlotta Kos­suthék javaslatait. A Rákos mezejéről érkező rémhír hatása alatt Kossuthék munkája meg­erősödött. Petőfi így lépett át az irodalomtör­ténetből a politika területére. Maga Petőfi til­takozott naplójában a pozsonyi rendi tábla „nagylelkűsége“ és „áldozatkészsége“ legen­dája ellen: — „A tekintetes karok és rendek s a méltóságos s nem t­om­ miféle főrendek azt a hirt kapták, hogy Petőfi Sándor a Rákoson tanyáz, de nem egyedül, hanem 40.000 pa­raszttal egyetemben s ezen kellemetes megle­petés indította őket azon nagylelkűségre, hogy az urbért azonnal eltörülték . .. Nevet­séges tőlük nagylelkűséggel dicsekedni". Valóban az volt-e, rémhír? — kérdezte Illyés Gyula, — ami ekkora rémületet keltett Pozsonyban? A hírnek volt valami alapja: valóban, a Rákosmezőn tízezres tömegekben gyülekezett a parasztság a nép, az igazi nem­zet, ha nem is tüntetésre, mert éppen országos vásár volt ... A múlt százade­le­ji túlnyomó­részt német lakosságú fővárosban egyszerre csak bőingujjú, gatyás magyar parasztok tűn­nek fel, az utcákon juhászbojtárok járkálnak,­­és odakünn a rákosi mezőn zsiroshaju kaná­szok, komor hajdunépek főzték kondérban a lebbencslevest. A német Pest utcáit egy-két napra a hortobágyi, meg a kunsági szél járta át. A vásárra megjelent nép nélkül, jegyzi me­g Illyés, bajosan lehetne elképzelni március­­15-ét! A német lakosok követelték volna tán az osztrák udvartól, hogy a katonasági nyelv magyar legyen? A német Pest lakosait igazán nem lehet forradalmisággal megvádolni . . . A magyar történetírás nem foglalkozott eléggé ezzel a három napos vásárral, amely Illyés szerint is néhány napig markában tar­totta az ország sorsát. Valóságos népi ország- Magyar Wt­k. Működnek a milicia bombavetői Elsöprő erejű légitámadás a guadalajarai fronton Miala uiabír ellentofftmivára készül / Mussolini aszkárikat küld Madrid alá / Pontosan találnak a miliciopülők kővikéi London, március 17.­­ Az angol lapok részletes tudósításokat közölnek arról, hogy a Madridot ostromló olasz csapatok sorai­ban a legújabban megjelentek az aszkarik is, az olasz hadsereg keletafrikai bennszülött osztagai. Mint emlékezetes, az aszkariknak nagy szerepük volt Abesszínia meghódításá­ban, mivel kétségtelenül sokkal jobb kato­nák, mint az olaszok. Az aszkari-osztagok a legutóbbi napokban kerültek Spanyolország­ba. S ha az olasz katonákra a római kor­mány még ráfoghatta, hogy „önkéntesek“, akik a fasizmus iránti szimpátiából mentek Franco táborába, az aszkarik nyilvánvalóan parancsra mentek a madridi frontra. Az elfogott olasz tisztek vallomásából is kitűnik, hogy az olasz vezérkar újabban ezekkel a bennszülött csapatokkal akarja el­végeztetni azt a feladatot, ami az olasz ka­tonáknak nem sikerült. Az aszkarik harcbavetése azért is taná­csosnak látszott, mivel az olasz katonák között lázongás jelei mutatkoztak és az utóbbi napokban többen átszöktek a milicia oldalára. A kormánycsapatok olasz foglyainak szá­ma napról-napra nő. Tegnapra már 206-nál több olasz foglyot őriztek a milicia sorai mö­gött, köztük a legkülönbözőbb rangú tiszte­ket. Tinker amerikai repülő nyilatkozata sze­rint, aki a legutóbbi nagy repülőtámadásban részt vett, a milícia repülőosztagai bombáik­kal több mint háromezer embert elpusztítot­tak. Guadalajara, március 17. —­ Az „United Press“ jelenti: Miaja tábornok nagy csapat­összevonásokat hajtott végre a guadalajarai fronton. A haditechnika minden vívmányá­val felszerelt katonák ezrei várják a paran­csot, hogy megkezdjék az újabb ellenoffenzí­­vát a felkelők visszaszorítására. Valencia, március 17. — Arról a hatalmas bombatámadásról, amit a kormány repülői a tegnapi nap folyamán az ellenségnek Bri­­huega fölötti állásai ellen intéztek, a követ­kező jelentést adták ki: „A kormánycsapatok huszonöt nagy bom­­­bavetője nagy intenzitású támadást intézett az ellenségnek Brihuega fölött lévő állásai ellen és hetvenhét bombát dobtak le igen nagy pontossággal. Később három harciosz­tag, összesen harminc gép, támadta meg az ellenséges csapatok koncentrációs pontjait. Összesen százhítsz bombát dobtak le s nagy­számú gépfegyvertöltényszalagot eltüzeltek. Ezeket a támadásokat, melyeket több egyfe­delű vadászraj védett, a háború kezdete óta a leghatékonyabb bomba­támadások közé kell sorolnunk. A bombák pontosan a gyülekező ellenséges csapatok közé estek. Az ellenség táborát a bombázás befejezése után a füst- és porfelhő teljesen eltakarta.“ Madrid, március 17. Miaja tábornok rö­­videbb nyilatkozatban ismertette a legutóbbi légitámadások eredményét. Az ellenfél min­den vonalon visszavonulóban van, jelentette ki a tábornok. A kormány­csapatok légiflottá­jának bombatámadásai igen eredményesek voltak, a legutóbbi támadás folyamán például összesen nyolc tonna bombát vetettek le az el­lenség állásaira s a bombák mindig elképesztő pontossággal találtak célba. Ugyanekkor a re­pülők több mint ezer gépfegyverszalagot lőt­tek ki az ellenségre. Gépeink, melyek egész alacsonyra szállva lőtték az ellenség árkait, nagy pusztítást vittek véghez a felkelők sorai­ban s megállapítható, hogy egy nagyobb csa­pattestet, melyet utánpótlásként vezényeltek a frontra az erősen megtizedelt hadtestek fel­­frissítésére, teljesen szétszórtak. AZ ELFOGLALT TRIJUEQUEBEN Madrid, március 17. — Irvin Pflaum, az „United Press“ madridi kü­löntudósítója a következőkép számol be a trijuequei fronton tett látogatásáról: „Tegnap délelőtt 11 órakor meglátogattam Tri­­juieque falut, melyet a kormánycsapatok birtoká­ban találtam. A frontvonal a falutól északra, más­fél kilométer távolságban húzódott. Három nappal ezelőtt Trum­eque és egy to­vábbi két kilométer mély területsáv még az olasz csapatok kezében volt. A faluban jelenleg korm­ánybat gyalogcsapa­tok és olasz foglyok vannak elszállásolva. Minden jel s az olasz foglyok egymás közti beszélgetése is megerősíti a védelmi junta jelentését, mely sze­rint a milicia a Trijuequet megszálló olasz csapa­tokat rohammal vetette ki állásaikból és észak felé a harmadik védelmi vonalra szorította visz­­sza. A faluval szemben két újabbb olasz divízió áll harcra készen, melyek egyelőre arra szorítkoz­nak, hogy a kormlánycsapatok állásait heves ágyutű­z alá vegyék. Midőn Trijuequebe érkeztem, a falu fölött épp ötven kormányhű bomba­­vető- és vadászgép düsbörgött, melyek a frontról kiindulási pont­jaikra omlik vissza.“ likvidi t€f#s vén­eiasVés LesNiminaMi suapiusKövetek fé­­rsa BURGER M. szövetántházában Kosice, Stefenikova 59 röffőn előbb* főbből választhat!! ANGOL DIÁKOK TÜNTETÉSE RIBBENTROP ELLEN ”U a fasism­ussa! — a kultúra megsemmisítőjével!” Az angol diákság nem kér a horogkeresztes háború tudományából London, március 17. — Tegnap délután nagyszámú antifasiszta diák gyűlt össze a londoni „Institut of Historical Rechearch“ épülete előtt, ahol heves tüntetést rendeztek Ribbentrop német nagykövet ellen. A diákok megtudták, hogy Ribbentrop meg akarja lá­togatni az intézetet, hogy a német kormány megbízásából átnyújtsa a Harmadik Biro­dalom „új kultúrájának“ termékeit, a leg­újabb horogkeresztes szellemű­ tudományos kiadványokat. Noha kinn zuhogott az eső, mégis több száz diák gyűlt össze a tudomá­nyos intézet előtt, akik zászlókat és felira­tos táblákat vittek magukkal, melyeken „A nácitudomány háborús tudomány! Le a fa­sizmussal!“ jelszavak volta­k olvashatók. Midőn a német követ az archívum elé érke­zett, a diákok a bejárat két oldala mellett csoportosultak és kórusban kiáltozták: „Le a fasizmussal! A fasizmus a kultúra megsem­misítője!“ A tüntetés egyébként minden rendzavarás nélkül folyt le. KOMRI gyűlés volt már ez. A rákosi vásár, a for­rongó eszmék és gondolatok beszerzési forrása volt, afféle magyar dionitoszi kör... Petőfi életében nagy jelentősége volt ezeknek az or­szágos vásároknak. Egy évvel ezelőtt is éppen e napon, a vásár napjára jelent meg összes köl­teményeinek kötete. Most pedig a magyar szabadsajtó legelső terméke, a „Talpra ma­gyar“ jelent meg erre a napra. Sohase vitt haza becsesebb vásárfiát a nép otthonmaradt övéinek, mint 1841 és 1848 országos vásárai­ról . . . A sehonnai zsellérek, a juhászbojtárok, marhahajcsárok, pásztorok és mesterle­gényen már mint leghívebb ismerősöket, barátjukat hallgatták Petőfi Sándort szavalni ott a Nem­zeti Múzeum kertjében, szakadó esőben az esernyős diákokkal együtt szűrökben és gu­bákban .. . Ennek a költőnek valóban félel­metes híre lehetett a pozsonyi rendi tábla urai között. Már nem tartották egyszerű firkász­­nak, több volt annál. Minden: a nép köl­tője ... És amit 72 évre terveztek, a jobbágy­felszabadítást, most a Petőfitől és a nép ha­ragjától való félelmükben megcsinálták egyet­len nap alatt. .. így segítette előbbre vinni negyvennyolc ügyét egyetlen költő, egyszerű versekkel. * Valahogy ilyeneket mondott Illyés Gyula szép rádióelőadásában. Nem arról beszélt, hogy a költő mikor járt Pozsonyban és mit csinált ott. Mindezt megtaláljuk a könyvében („Petőfi"). Március ty-iki előadása a nagy történelmi események két döntő tényezőjét magyarázta meg: a forradalom népi költőjét és a szociális reformokat sebtiben megszavazó pozsonyi országgyűlést. Szép könyvében aztán beszél arról is, hogy mikor járt Petőfi Pozsonyban. 1841 március 25-én havas esőben érkezik a dunaparti vá­rosba. „A rongyosnadrágú, iszonyúan szűk és kiszakadt nyáridolmányu fiatal­embert alig ismerik meg a barátai, midőn a Dunaparton elébü­k áll. Pozsonyban tíz napot tölt, azért annyit, mert a betegség leveszi a lábáról, fe­küdnie kell. Mihelyt a kórházból kieresztik, zihálva, szédelegve, egy krajcár nélkül ismét fölkerekedik. ..“ Két év múlva újra Po­zsonyban van, akkor is éhenkórász, akkor is nyomorog a másolómunka mellett, otthon nél­kül. „Mikor később Pozsony városa — írja Illyés Gyula, — emléktáblával akarja meg­jelölni a költő lakását­, a lelkiismeretes után­járás kideríti, hogy ilyen tulajdonkép nem volt, Pozsonyban a költő tartózkodott ugyan, de nem lakott. Éjszakára a ligetben keresett nyugvóhelyet, ha kellő időben nem tudta vala­melyik istállóba vagy nyomortanyába beku­­nyerálni magát". — Mégis, a nyomornak ek­kora posványában született meg az egyik leg­szebb Petőf­­i-vers: „Kis lak áll a nagy Duna mentében“ . .. Évekkel később, negyvennyolc­ban már nem járt személyesen Pozsonyban, csupán a híre rémizgette a rendi urakat. Ta­lán az egykori nyomorévekért küldött olyan ijesztő üzenetet Petőfi a rákosi mezőről, fel Pozsony városába, egykori küzdelmeinek szín­helyére. Akik hallgattuk a szép rádióelőadást, kö­szöntésünket küldjük innen, a moravska­­ostravai magyar szigetről Illyés Gyulának Budapestre a bátor szavakért és a kitűnő könyvért .Mindkettő derekas munka volt. VASS LÁSZLÓ Csehszlovákia második Spanyolország Prága, március 1. — Az „A—Zet“ jelent, hogy Délafrikában időzik a német gyáriparo­sok szövetségének képviselője, bizonyos Ja­­novszky Károly dr. Henlein személyes ba­rátja, aki a német kérdésről nyilatkozott a natali „Stár“ lapnak. Szórul-szóra a követ­kezőket mondta: „1919-ben a csehszlovákiai németeknek autonómiát ígértek, de az ígéreteiket visz­­szavonták. A gazdasági válság ideje alatt a német vidékek szenvednek. Ezek után a nélkülözések után most már lehetetlen, hogy a németek Csehszlovákiában még egy telet kibírjanak. Ezért, ha a németek a jövő télig nem kapják meg az autonó­miát, Csehszlovákia a jövendő Spanyol­­ország lesz". Konrad Henlein nemrégen csak „kétségbe­esett cselekedetekkel“ fenyegetődzött,most ba­rátja érthetőbben kifejti a henleinisták szándé­kait: fasiszta fölkeléssel és horogkeresztes in­tervencióval fenyegetődznek. A dolgot még érdekesebbé teszi az a tény, hogy Janovszky dr. 5.000 fős állami ösztön­díjat kapott a csehszlovák kiviteli intézettől, melyben a Nemzeti Egyesülésnek és az agrá­roknak van fő szavuk.

Next