Magyar Nap, 1937. augusztus (2. évfolyam, 176-201. szám)
1937-08-13 / 186. szám
Koncentrikus támadás Peking ellen Súlyos harcok a Nankau-szorosban kidekileg három irányból vonul fel a kínai hadsereg A japán katonai vezérkar el akarja foglalni Sanghajt Nanking, augusztus 12. — A Peking ellen előnyomuló kínai csapatok és a japán megszálló sereg között Nankaunál megkezdődött a nagy erőmérkőzés. Míg a múlt heti csatározások csak kisebb méretű összetűzések voltak, a mostani harcok tervszerűen előkészített, nagyszabású akciót jelentenek Peking s általában egész Északkopei visszafoglalására. A Peking felé felvonuló kínai csapatok igen jól fel vannak szerelve és mint a japán Dömei távirati iroda is elismeri: a Nankau szorosban harcoló 89. divízió nemcsak gépfegyverekkel, hanem tábori tüzérséggel és árokmozsarakkal is el van látva. A Nankau szoros, ahol a Kalganból jövő vasútvonal metszi Hopei határát, stratégiailag igen fontos pont, aminek megszállására Csangkaisek négy hadosztályt küldött. A másik nagyobb kínai hadtest Hankau felől, szintén a vasutonalak mentén nyomul előre. Ennek a délnyugat felől előretörő hadseregnek koncentrációs pontja Paotingfu, azonban előcsapatai már Csocsau fölött, Csangsintiennél, Pekingtől alig negyven kilométerre járnak. A harmadik kínai hadsereg Pukau irányából Tiencsin felé halad, koncentrációs pontja Csangcsau, az első vonalak Csinghainál állanak, így a kínaiak a tengerparttól Nankauig majdnem háromnegyed körben veszik körül a japánok által megszállt területeket. A japánok felvonulási frontja Tangku— Tiencsin—Peking—Nanku; ennek a frontnak védelmére részben északról, Mandzsúriából, részben a Peiho torkolatánál fekvő Tangku kikötőn át, az anyaországból szállítják a csapatokat. A japán védelmet megnehezíti az, hogy a megszállott területen, a frontok mögött kínai partizánok és reguláris katonaság támadásaival kell számolniuk. Sok kis helyőrség és csendőrség, mely először „meghódolt“ a japán megszállók előtt, később felvette ellenük a harcot s a 29. hadtestnek, mely Pekinget és Északkopeit megszállva tartotta, még sok kisebb egysége működik a japán frontvonalak mögött. Tiencsinben a múlt éjjel is heves lövöldözés játszódott le japán járőrök és a 29. divízió rejtőzködő katonái között. Jület kínai lakosai között nagy rémületet keltett, mivel ezek után biztosra veszik, hogy a Jangcse folyó torkolatánál horgonyzó japán flotta ágyúzni akarja Sanghajt. A Sanghajban képviselt többi nemzetközi hatalmak is el vannak készülve a legrosszabbra és az összes hadihajókon elrendelték, hogy a kikötőkben tartózkodó matrózok térjenek vissza a hajókra, melyeket készültségbe helyeztek. A Dömei távirati iroda jelentése szerint Sanghajban újabb „incidens“ játszódott le. A japán rendőrség egyik őrmestere „eltűnt". A japán altiszt eltűnéséért a kínaiakat teszik felelőssé s követelik, hogy 24 órán belül kerítsék elő a — valószínűleg, sohasem létezett — katonát, mert különben ... ! Sanghaj, augusztus 12. — Sanghaj főpolgármestere közölte a japán parancsnoksággal, hogy nem hajlandó eleget tenni a japánok követelésének és nem távolítja el Sanghajból a rendőrcsapatokat. A japán csapatszállítások tovább tartanak és a japánok haderejük létszámát 1.6oo-ről 9.0oo-re emelték s azonkívül is nagy csapatokat vonnak össze Sanghaj közelében, ahol a közel jövőben nagyobb csata várható. A nemzetközi negyed védelmére a franciák Saigonból, az amerikaiak pedig Manilából hoztak át katonaságot. A japánok kérdésére kijelentették, hogy a japán csapatoknak nem adnak átvonulási jogot a nemzetközi negyeden. Feszült a helyzet Sanghajban Tokió, augusztus 12. —rA Dömei távirati iroda jelentése szerint Sanghajban a helyzet nagyon feszült s teljesen megegyezik az 1932-es harcok előtti atmoszférával. A japán hatóságok azt követelik, hogy a városból és környékéről vonjanak vissza minden kínai csapatot és romboljanak le minden erődöt. Ezt a követelést a kínaiak nem teljesítették. Sanghaj, augusztus 12. — A sanghaji japán nagykövetség elrendelte, hogy Hongken és Csapej városnegyedekből az összes japán lakosok költözzenek át a kibővített nemzetközi negyedbe. Ez a rendelet a két fenyegetett te Japán Vladivosszokot követeli Tokió, augusztus 12. — Japán könnyen átlátszó manőverbe kezdett, hogy Kínát eltávolítsa egyetlen lehetséges szövetségesétől, a Szovjetuniótól. A japán lapok az egész északkínai konfliktusért a szovjeteket akarják felelőssé tenni s könnyen megérthető célzásokat tesznek arra, hogy ha Kína hajlandó lenne Japánt a szovjetek elleni háborúban támogatni, úgy Japán elállna további kínai területek megszállásától. A „Nishi-Nishi" például egy katonai szakértő cikkét hozza, aki azt hangoztatja, hogy úgy Kínára, mint Japánra egyenlő veszélyt jelentenek a vladivosztoki orosz repülőgéptámpontok s hogy a két népnek közös érdeke lenne, hogy ezt az állandó „fenyegetést“ elhárítsa feje fölül. Természetesen Japán úgy gondolja a vladivosztoki „veszély“ megszüntetését, hogy a kikötőt saját magának követteli. VÉRBOSSZÚ HÁROM OLASZ TISZT ELLEN: Forrong Franco Spanyolországa Letartóztatások és kivégzések La Lineában — Malagában három olasz tiszt megölése miatt megtizedelték a spanyol tisztikart Gibraltár, augusztus 12. — A felkelők által megszállott Spanyolorszából ismét véres összetűzésekről érkeznek hírek. A Fournier távirati iroda jelentése szerint La Lineában nagy razziát folytattak le, mivel a falangisták kaszárnyája ellen merénylet készült. Mindazokat az embereket, akik azzal voltak gyanúsíthatók, hogy a valenciai kormánnyal éreznek, lefogták s közülök húszat kivégeztek. Malagában hétfőn hajnalban három olasz tiszt holttestére bukkantak az országút árkában, mellükre cédula volt tűzve „Viva Espagna!“ — a felkelők jelszava — felírással. Az olasz főparancsnokság véleménye szerint a gyilkosságot Franco spanyol tisztjei követték el, hogy vérbosszút álljanak az olaszok által már előbb kivégzett honfitársaikért. Mivel a tetteseket nem tudták kinyomozni, az olasz parancsnokság követelésére,a gyilkossággal gyanúsítható garnizon összes tisztjeit elfogták, lefokozták és megtizedelték. Ez a barbár tett kirobbantotta a nyílt lázadást: egy kisebb csapat megszállta az egyik fegyverraktárt és szembeszállt a lefegyverzésükre küldött olasz—német csapattal. A lövöldözések során két német tiszt is meghalt. Átszökött spanyol katonák jelentése szerint fegyveres összetűzés zajlott le Castilo del Paso és Segovia városokban is Különösen heves harcok voltak Granada utcáin, ahol gépfegyverrel és kézigránátokkal támadtak az olasz csapatok ellen. FRANCO NEM ADTA KI AZ ELFOGOTT ANGOL HAJÓKAT London, augusztus 12. — Az angol kormány engedékenysége, midőn hajlandónak mutatkozott „bizonyos körülmények között“ megadni Franconak a hadviselő feleket megillető jogokat, súlyosan megbosszulta magát. Franco hadihajói az elmúlt napokban a nyílt tengeren feltartóztatták és a ceutai kikötőbe vitték a „Candeston Castle“, „Mirupanu“ és „Molton“ angol teherhajókat. Az angol kormány a hajók szabadon bocsátását követelte, azonban a fasiszta „kormány" kijelentette, hogy a teherhajókat nem adják vissza, mivel azokat a blokád áttörésén tetten érték s így jogos hadizsákmánynak tekintik. (Folytatás a 2. oldalon a vezércikk alatt) „Bakiadét II. évfolyam 186. szám Péntek, 1937 augusztus 13 Muerkesitö: Kálmán Miklós Felelős siszkesitö: Br. Ferenci lászló Franco Itiores ereje A felkelés előtt mintegy 200.000 emberből állott Spanyolország fegyveres ereje. A zendülés első napjaiban Franco oldalán a hadsereg 120.000 embere, a csendőrség, határőrség, hadiflotta és légihadsereg lázadó részeivel együtt 130—140.000 ember állott. A falangistákkal és karlistákkal együtt az első napokban kb. 200.000 embere lehetett Francénak, aki magához ragada a szárazföldi haderő technikai eszközeinek túlnyomó részét is. A harcok kezdetén az intervenciósok Madrid elfoglalásával a köztársasági állások gyors és átütő szétzúzását remélték. A madridi front alakulása azonban bebizonyította, hogy ez Franco erőit felülmúló feladat. Francot kritikus helyzetéből jelentős német és olasz csapatok megérkezése mentette meg. A fasiszták a spanyol területen újonnan alakított csapatokkal is igyekeztek megerősíteni csapataikat. Decemberben öt évjáratot hívtak fegyverbe. E rendszabályok következményeként Franco hadserege 1937-ben így alakult: 6'o—70 ezer falangista és karlista, no—120 ezer főből álló reguláris hadsereg, 200.000 a front szempontjából kevéssé jelentős ujoncra összesen tehát kb. 370—390.000 ember. Júliusig energikus toborzást hajtottak végre a spanyol-marokkói mórok között s jelentékenyebb német—olasz csapattestek érkeztek Spanyolországba. Az újonnan toborzott marokkóiak száma nem lépheti át a 20—25 ezret. A különböző időpontokban Spanyolországba szállított intervenciós seregek létszáma 120—130 ezer ember. Júliusban a nemzetközi sajtó újból jelentette, hogy Franco még egy évfolyamot mozgósított, ami az előző tapasztalatok alapján legfeljebb 40—50 ezer embert eredményezhetett. Ily módon Franco emberállományát az első háborús évfordulón 540—590 ezerre lehet becsülni. A fasiszták veszteségét az első háborús év alatt általában 150 ezerre becsülik. A veszteségek levonásával tehát Franconak jelenleg 390—440 ezer katonája lehet. Ebben már benne vannak a Spanyolmarokkóban állomásozó csapatok, továbbá a ürülék és kisegítő csapattestek, melyek a spanyol Kinterlandban állomásoznak. A fasiszta hadsereg harci alakulatainak emberállománya 240— 270 ezer lehet. A létszám újabb emelése kizárólag újabb intervenciós csapatok érkezése útján történhet. Franco hadainak technikai felszerelését általában a következőképen becsüli fel: 700—800 ágyú, 300—400 repülőgép és 200—250 tank. Az első háborús év folyamán a fasiszta csapatok technikai és számbeli megerősödését az emberanyag minőségi roszszabbodása kísérte. Ez főleg arra vezethető vissza, hogy mintegy 200.000 embert erőszakkal kellett mozgósítni, másrészt a tisztikar megritkulásával a hadsereg megbízhatósága általában csökkent. A hadsereg belső értékének csökkenéséhez hozzájárul a spanyol és a német—olasz intervenciós elemek közötti egyre élesebb ellentét is. Minél több olasz és német csapat harcol a frontokon, annál szemtelenebbé és agresszívebbé válik az intervenciós tisztikar a felkelés spanyol gárdájával szemben, ami nemcsak a közkatonák, de a tisztek egy részének szemében is világossá teszi a háború jellegét. Ezen az alapon egyre gyakrabban érkeznek oly hírek, hogy a fasiszták táborában felkelések törnek ki a németek és olaszok ellen, melyek olykor napokig eltartanak. Hadaiknak elégtelen minőségi nívója arra kényszeríti Francot s a német-olasz vezérkar képviselőit, hogy taktikájukat technikai fölényükre alapítsák. A zendülő csapatok minőségi rosszabbodása a fasiszták stratégiájában is lényeges változásokat idézett elő. Míg eleinte stratégiai terveik magva Madrid elfoglalása s a háború gyors befejezése volt, addig a guadalajarai vereség után felhagytak Madrid közvetlen ostromával s hadmozdulataik súlypontját másodrangu frontokra tették át. A köztársasági csapatok legutóbbi madridi offenzivája alkalmával a fasiszták ismét a központi fronton vonták össze legjobb csapataikat. Várni lehetett, hogy Franco csapatai, miután megállították a köztársasági csapatok offenzíváját, új kísérletet fognak tenni Madrid bevételére. Csakhogy a köztársaságiak ellenállása a fasiszták brunetei ellenoffenzívájával szemben oly erős volt s a fasiszták veszteségei oly nagyok, hogy a felkelők vezérkara még a júliusban elvesztett állásokat sem tudta visszaszerezni, nemhogy Madrid ellen indíthatott volna újabb ostromot. Ezzel szemben a zendülők aktivitása Teruel környékén s a déli front egyes szakaszain arra enged következtetni, hogy Franco kisebb eredményeket szeretne felmutatni a mellékfrontokon, mielőtt nagyobb akcióba kezd a főváros körül. Jelenleg az a helyzet, hogy a német és olasz vezérkar, sőt maga Franco is igen kevésre becsüli a fasiszta hadsereg minőségi értékét Franco csak abban az esetben tartja lehetségesnek újabb eredménye« offenzív« megindítását