Magyar Nap, 1948. szeptember (2. évfolyam, 200-225. szám)
1948-09-19 / 216. szám
is ír RENDŐR! TÖRÖK IMRE VIDÁMAN KIÁLT FEL, MERT CGI LÁTJA LAKJAIBÓL, HOGY SIKERÜL ELFOGNIA AZ IFJABBIK GERTNER BEMONDOTT ULTIJÁT. AZ ASZSZONYOK KÍVÁNCSIAN FIGYELIK AZ IZGALMAS PARTI KIMENETELÉT A FATERT MOST VÁLTJÁK A KARUSSZEL MELLŐL A vaciuti Lang-gépgyár gépműhelyében Leteli Perenne észreveszi Stein Istvánt, aki az óriáskörforgó Carussel-pad mellett áll már, hogy leváltsa éjszakára öreg tanítómesterét. ~i- IH vág,nok, fater — mondja Stein és Lentk bácsi már le is lép a körben forgó padiot. »»Int egykor Liliom, a ligeti körhintáról. Mégegyszer alakosan szemügyre veszi a valószínűtlen,ül óriási hengerperselyt, amely gulliveri méretű satupofák között szórni. — Idenézz szaktár» — mutat a hatalmas munkadarabra. — Ezt a 2 millimétert, amit én már megkezdtem, neked kell leszedni végig. . I Így hajol a két esztergályos a pad toló, mintha egy drága hozzátartozó felett tartanának konzíliumot. Gondosan nézik a rajzot és még gondosabban ellenőrzik újra és újra a méreteket. Minden rendben lehet, mert Leich bácsi végül is keményen megrázza fiatalabb szaktársa kézjét. — No, Isten áldjon meg! — búcsúzik. Szemben a CarusxeL'paddal, két fiatal északi* váltja egymást, az ugyancsak hatalmasra méretezett esztergapadon. A gépbe nagyméretű kúpos munkadarab, egy hatalmas turbina tengely van fogva. Csatár Gábor, aki most váltja le Guba Jenőt figyelmesen nézi, számítgatja, hogy mennyi van még hátra a nagyalusból — Nemsokára elkezdhetjük a bosszútásokat — mondja Gubának. Aztán elégedetten teszi hozzá: — Bizony, azelőtt csak az öreg szakiknak mertek ilyen komoly munkát kiadni. Minket, fiatalokat legfeljebb a revolver padokra dobtak. Guba is jólesően bólogat: — Vacsora, után majd elsétálok errefelé az asszonnyal — nyújtja kezét Csatárnak. — Majd bezörgetek az ablakon. Aztán már csak a köszörűk vijjogása, a transzformátorok bugása és a formálódó anyag sírása hallatszik r *g ^ :ié • | ä B3 i | | I f J | » ö % | tü j| Bezárultak a gyárkapuk, csupán az éjszakai üzemek járnak új rímukhoz, kiürültek az irodák, lehúzták az üzletek vasrácsait, Budapest javarésze, dolgozók többsége bevégezte a napot. Kigyulladnak a város fényei, ívlámpi tükröződnek az ablaküvegen, fényreklám szalad a körúti bérpalotá f Normai vacsorához ülnek Angyalföldön, átöltöznek a Belvárosban, zongoraszó ömlik kertes házak ablakain át a puha sötétségbe, árnyak szihannak a budai sétány EMBEREK ÜLNEK AZ UTCÁK A HÍDTÓL A MARX-TÉRIG A fiatal Margit-hídtól a Marx térig a járdán székek és aszfaltok erdejében, eszpresszók terranszali, az emberek készülnek éjszakára. Az utca fényárban úszik, a házak ablakié sötétek. Senki sincs otthon, valgy aki otthon van, az mér alszik. Ént, bértömeg a járdán, Az eszpresszók terraszán mire denki ott van. Okos orvo fiától lány hja Ehrenburgot olvas. Két idős úr üzleti könyvek fölé hajol Egy lány és egy fiú egymás szemébe néznek, felállnak és szó nélkül elindulnak a Marpits*,get irtlnydba. AzUhun Áruház két kiszolgáló nője a pultnál hörpint egy feketét és már siet is vissza. A másik végén, a Berancimi útnál a Három korsóban munkasok beszélnek az üzemről, a IkkrosxuUu és az Illöfra között folyik az évtizedes korzó. Sokan a gyermekkocsit tolják maguk előtt. Szórakozás, séta, levegő- Mintha vidéki kisváros főtí •.■›› nótán lenne az ember. A 'nagyvárost itt mi ttodó eszpresszó képviseli, Keonfényes termében rengeteg ember, zaj. A i:*\vr nnk, üdvözlik a számos ismer közti fán kiadó szobák, , eladónnn mennek is havi, ggt gyerekdgyak, A sétálók megádékítik ez a vidék, AZ UTOLSÓ SZÉP NYÁRI ESTÉKEN ZSÚFOLTAK7. ESZPRESSZÓK TERRASZAL VÁJJON HOVÁ FÉR MAJD BE A RENGETEG VENDÉG, HA AZ ÓRIÁSI TERRASZOK KÖZÖNSÉgE A CSÖPPNYI HELYISÉGEKBE SZORUL? Fehérköpenyesek és vevők „harca“ a pult körül Ömlik ki a vakító fény a bolt üvegén át az esti utcára , bent úgy nyüzsög a tömeg, mint pillék gomolyaga a lámpa fény körében. Szédítő a látvány, a sokféle mozgás munka ritmusé. Kések csillognak, csattog a gépkassza, billen a mérleg, zizeg a zeírpapír , a kellemes színek, csiklandó illatok bűvöletét még nyájas hangok is fokozzák. Igenis, tíz deka szép sovány senkéit, két ropogós zsemlyét, talán ebből a friss túróból is, olyan gyenge, mint a májusi hamuit, igenis, öt dekát, s talán egy szép kovászos uborkát hozzá, tessék nézni, milyen mosolygós, ez megfelelt A 7, annyi mint annyi.. A SAROKBAN késsel dolgozik a segéd, kötője pirosfoltos, mint it mé' szarosé, a rácsorduló létől Mint a bőr lér a disznót, úgy szúrja késhegyre a nagy, kerek dinnyéket. Hogy bányaikat ! — Nem tudom, tán a kétszázadikat vágom föl. Mintha ma mindenki dinnyével fejené be a vacsorát. Pedig már lőrinces ... Persze, új látványosság a pesti estében a Rákóczi úti KÖZÉRT. Azért oly nagy itt a nyüzsgés. De népi! a Baross téri Konzum ebben az órában kilenckor, olyan a Keleti hatalmas csarnoka tövében, mint egy kis pályaudvar a világvárosok minden átutazó forgalmával. A KÖRÚTON Illésük Állami Áruház ontja zárt ajtón át a fényét , ahol ennivalót mérnek e kései órákban, eleven és magával ragadó nyüzsgés kábító kit' vrínya vibrál- A s Teréz'körúton az Áruházban két keceli vt. sürgős bevásárlásait. Farkas Istvánné újgazdáné, az öccse-- Hát ilyen csudát! — mondja az asszony. — Lesz majd mit mesélni Keceten! Abból a pikétből vegyünk, te, nevű Jaj, ez a pulóver jó lesz az Grzsikének, ügyi? S még hogy tízkor utazhatunk is, nem kell reggelig várni! Hát itt Pesten mindent kitalálnak, de még ilyen okosat is ... " EGY NŐ harisnyát válogat. Kormos lakatos inget vásárol. Házaspár hat pelenkát csomagoltat. Két lány piros franc-U IKMigyolában illegeti magát, próbálnak. Mint egy látványos revü fináléja, olyan a Szent István körüli KÖZÉRT boltja. Tizenöt fehérköpenyes kiszolgáló siköff a pult mögött, többen már nem is férnének el. Táncos örömmel, friss kedvvel perdafordul mind és vidámságuk ráragad a vevőkre is. Kint csilingel a suttamos. Hullámzik a nép. Villádzsunk t neonfények. És hangyabolyban nem nyüzsög úgy a temérdek hangya, mint a bolokban a nép. Pedig este van. Kilenc óra- KI ÍRNák- MILYEN ÖRÖM, HOGY ESTE 9 kor IS LEHET HARISNYÁT VÁSÁROLNI ESTE 9-KOR VAN LEGNAGYOBB KELETJE A DINNYÉNEK ISHfi szeptember 19. vásártujj MÉG EGY KAD — kémek a kárpitos Írotzma a Korváth-utca és a Mártirok-utja sarkán. A döntés Mögötti benyílót*)« mondat foszlányok kapaszkodnak az úszó dohányfüst hátára. A zsivaj elnyomja a korai esti zaját. A kályha melletti sarok. 1 asztalnál Horváth József vitázik Varga Sándorral, távolabb Taivicz Zoltán magyarázza Jómil bor Ferencnek az idei szüret kilátásait: olcsóbb lesz a bor. A Vízivárosi Kárpitosok Asztal társasága tartja rendes esti ülését a lovas Kocsmában. Közéjük telepszem, kalgatoui gondjaikat, kis mesterek, pelédek örömét ,bájét, a» legyszerű «über panaszait és vidám történeteit. Sanyi, a cso Posújabb Treto-» csőket hoz jámbor jobbját: szépszemű asszony ül. Mészros Lajosné, a Vígszínház « szabászának özvegye, most cska cipőt árul a Telekin. Figolóllik, mint a hegyes glamb: — Igyál, ha már kárpit vagy, bár a torkod kefekötőt Jámbor megdühösödik: — Mit tudnak a kefekötő Legenda, hogy bírják az ital kárpitos különbsegén - MINDEN NAPRA EGY TÁRSASÁGA MEGVITATJ Illedelmesen összebújnak es fák között! .! Molftírok útján meg megszórt a levegő a Juhok között, de a Városmajor öreg fái között már hűvösödik ex . a. Szalmásárhegy kertjeinek fűszeres illatát sodorja az esti szellőd- ‘ ■ Finom t/szi hangulat, két kimenős honvéd bakancsa ■ alatt halkan zizegnek a lehullott falevelek és az egy A- pedon fiatalember szájhol monikázik valami mélabús dal- hímed csendesen ■■. Nyilván egy bánynak szól, aki nem jön többet. Furcsa park ez itt, néhány méterrel és utca szintje alatt! tulajdonképpen már majdnem erdő s csak a sünt , padsorok és ápolt utak adják a városi park jellegét, meg a riadókon üldögélő párok. Üldögélnek, beszélgetnek, talán tervezgetik a jövőt és pihennek. Munka utánipihenés, n’ilege van az egésznek. Azért persu vannak, akik átkarolva simulnak egymáshoz, látni összebujt fejeket is, de mindez olyan iskolelincséti szemérmesés természetes, mint a havarát követő ősz.