Magyar Napló, 2014 (26. évfolyam, 1-12. szám)
2014-08-01 / 8. szám
SZEMHATÁR A film első nekifutásra könnyed vígjáték, mintha csak másfél órányi szórakozást ígérne. „Kisvárosi komédia” - hirdeti a főcím nyomban az elején. Kinek szólt ez a műfaji megjelölés? Feltehetőleg a cenzoroknak, a hatalomnak. El kell kissé terelni a figyelmet arról, hogy fergeteges szatírát és kőkemény kritikát fognak látni, nemcsak az urambátyámos helyi viszonyokról, hanem az egész pártvezetésről, az államról, és nemcsak a közelmúltéról, mint az 1952-es évszám is tájékoztat, illetve jó szándékkal félrevezet. Nyilván, teljesen nem lehetett elhitetni mindezt az ellenérdekeltekkel. Be is tiltották a filmet. Ugyanakkor a ködösítés működött azok számára, aki szintén szerették félrehallani az utalásokat, és nem hangsúlyozni a rendszerkritikai élt. Feltételezésem igazolására idézem a film rövid leírását, amelyet 1999-ben a Magyar Filmintézet jelentetett meg Játékfilmek - Magyar filmográfia címmel. A rövid tartalmi leírásban egy szó utalás nincs arra nézvést, hogy a film a pártállami rendszer parabolisztikus kritikája, az 1956-os népfelkelés és forradalom allegóriája, és hogy milyen félre nem érthető utalások történnek Rákosi Mátyásra, Nagy Imrére és Károlyi Mihályra, illetve Sinkovits Imrére. A posztszocialista filmtörténetírás és filmkritika nem siet feldolgozni, újraértelmezni a múlt jelentős filmes tényeit. Jóindulatú feltételezéssel csak a felületesség miatt írhattak ilyen tartalmi összefoglalót: „Szatíra a kisvárosi élet fonákságairól. 1952. Barka Sándor borellenőr Nagyrozsdásra érkezik. Sofőrje tréfája miatt a gőzfürdőben miniszternek hiszik. Villámgyorsan elterjed a hír, hogy a miniszter a masszőr rokona. A kisváros korrupt vezetői igyekeznek a maszszőr kedvére tenni. Gábriel így végre érvényesíteni tudja menyasszonya (és a helyi nők) régi kérését, hogy ők is használhassák a fürdőt. A kavarodásban lelepleződnek Halapálék visszaélései is. A »miniszter« közben a szomszédos községben végzi munkáját, és alaposan lerészegedik. Nagyrozsdáson le se kell lepleznie magát, az egyszeri miniszter nem is volt, mégis mindent elintézett. VB: A rövid leírás tehát kikerüli a lényeget, nem említi, hogy pontos paraboláról van szó. A film viszont nagyon szépen vezeti be a nézőt abba a közegbe, ahol ez az áttételes jelentés kirajzolódik. Egy fekete autó halad az országúton. Itt ugyan csak egy borellenőrt visz a helyszínre, de a fekete autó mégiscsak a hatalom szimbóluma. A hatalom küldi le vidékre a borellenőrt, aki végül annyira komolyan veszi a munkáját, hogy rendet vág az „egérízű” bort termelő kisrozsdási állami bortermelők között. Az autó fekete füstöt ereget, a hatalom így kormozza össze a romlatlan természetet. Ez a jármű bejut egy zárt körbe, Nagyrozsdás és Kisrozsdás jól behatárolt területére. Két határon, gyűrűn (vasúti és városkapun) is túljut a kamera, jelezvén, hogy az autó és vele a néző egy belső, zárt rendszerbe látogat. A parabola egyik fő ismérve, hogy valamilyen zárt térben, közegben játszódik, és ez a modell vetíthető rá valami egyébre. Például az egész országra. Nagyrozsdás és Kisrozsdás együtt a Rákosi-féle pártállam irányításával vegetáló ország. Ebbe a közegbe érkezik az a borellenőr, aki (részben) megfelel a Moszkvából valamikor hazatért Nagy Imrének. Külön érdekesség, hogy a film külső jeleneteit többnyire Székesfehérváron forgatták, kisebb részben Budán. Több jelenetben jól felismerhető Székesfehérvár belvárosa. Nem kisvárosi tehát a helyszín, hanem inkább székesfővárosi, fehérvári és budai. A film rejtett, finom utalásai közt ezt is figyelembe kell venni. Természetesen nem kell és nem is lehet minden apró részletet és személyt egy az egyben megfeleltetni a valóságban létezőknek, de a nagyon egyértelmű utalásokat érdemes észrevenni. A film alapvető hatásmechanizmusa a szórakoztató stílusban megfogalmazott kíméletlen bírálat. A rokoni és elvtársi kapcsolatok révén működik a korrupt rendszer, ahol lopnak, csalnak, hazudnak, és mindezt úgy adják elő, mintha ez lenne a leginkább javára az ott élő embereknek. Kiemelnék néhány fontosabb motívumot, amelyek egyértelműen utalnak az 1952-es évvel megjelölt állapotokra. Tucatnyi különböző intézményt, tárgyat „Szabadságinak hívnak: Szabadság gőzfürdő és uszoda, Szabadság-híd, Szabadság utca, Szabadság kávéház, Szabadság fehérnemű varroda, Szabadság napilap. A valóságban legalább ennyire abszurd volt, hogy mindent a „szabadság” szóval jelöltek, miközben a diktatórikus rendszer éppen hogy rabságba kényszerítette az embereket. A hazug kommunikációs gépezetben mindennek az ellenkezője igaz. A lopásokat, csalásokat, hazugságokat leplezik. A ködösítés egyik fő eszköze ez a Szabadság nevű újság, ahol mindig arról írnak, amire a világító fejű tanácselnök utasítást ad. Ha azt látják fontosnak kihangsúlyozni, akkor az a főcím, hogy a nők nem járhatnak a fürdőbe, de ha az ellenkezőjéről dönt Koronkai tanácselnök (Rákosi), akkor az újságíró fejében nyom- 22 www. magyarnaplo. hu MAGYAR NAPLÓ 2014. augusztus