Magyar Nemzet, 1901. február (20. évfolyam, 32-59. szám)
1901-02-01 / 32. szám
1901. február 1. MAGYAR NEMZET. szintén kiveszi, állást foglal és tanácsaival, hosszú pályájának gazdag tapasztalataival, higgadtságával támogatni fogja munkájában úgy a bizottságot, mint a plénumot. Budapest, január 21. A képviselőház holnap délelőtt a kérvényeket, mentelmi ügyeket tárgyalja, továbbá a bizottságokban és a jegyzői karban megüresedett helyeket tölti be választás útján. A földmivelésügyi tárcza tárgyalása tehát hétfőig szünetel. A kereskedelmi tárca költségvetési vitája ma véget ért s Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter ma válaszolt a részletes vita során különböző oldalról felvetett kérdésekre. Behatón, kimerítőn és tárgyilagosan méltatta a panaszokat, kifogásokat és megjegyzéseket s adatokkal és tényekkel rektifikálta az itt-ott felhozott téves állításokat. Nagy figyelemre méltó megjegyzéseket tett a székely vasutak ügyében, amelyek teljes kiépítését ő is kiváló fontosságúnak tartja. Egyedül a financziális kérdés az, amely e tekintetben akadályt képez. De reméli, hogy nemsokára komolyan és erélyesen hozzá lehet majd fogni e kérdés teljes megoldásához. Részletesen nyilatkozott a miniszter a vasúti forgalom lebonyolítása, a vasúti balesetek elhárítása, az alkalmazottak szolgálati s fizetési viszonyainak tárgyában s a nyugati pályaudvar elhelyezésének kérdésében is vázolta a jelenlegi helyzetet, az átmeneti intézkedéseket s a végleges rendezés tervét. Mind e kérdésekben domináló szempontnak a közérdeket tekinti s a Ház élénk helyeslése mellett utasított el magától minden oly befolyásolást, amely nem szigorúan az országos érdekeket tartja szem előtt. Ugyane szellem hatotta át beszédének azt a részét, amely a liszttarifák ügyével foglalkozott. Mindenekelőtt kimutatta statisztikai adatokkal, hogy a lisztexport általában emelkedett s hogy az a kedvezmény, a melyben a vidéki malmok a fővárosiakkal szemben részesülnek, távolról sem oly nagy, mint azt híresztelik. Ami speczialiter a vidéki malmokat illeti, azokról nem szabad kicsinylően nyilatkozni, éppoly kitűnően vannak felszerelve és bőren Ottónénak, hogy fütyülök az egész kapitálisra. Mi hasznom belőle, ha nem tudok lóra ülni? Wokalek Ottóné nyilván másképpen gondolkozhatott, mert ma a következő rövid levelet kaptam tőle: »Kedves kapitány úr! Nagy okom volna megneheztelni önre, rossz ember, hogy régi barátait egészen elhanyagolja, de ezúttal, kivételesen megbocsátom a hanyagságot, mert Torbágyitól tudom, hogy nemcsak engem hanyagol el, hanem többi barátait is. Nem emlékeztetem a múltra, — ennek már húsz éve — de úgy tudom, hogy nem váltunk el haraggal? Leányom, Teréz, aki maholnap tizennyolcz éves, kiváncsi önre és nagyon szeretné megismerni a vitéz katonát, akire mindig szívesen gondol egykori barátnéja Wokalek Ottóné, szül. Udvarnoki Ilka.« Tízszer is elolvastam ezt a pár sort. A levélpapiros gyöngyvirágillatot áraszt. Wokalek Ottóné, született Udvarnoki Ilka, visszaemlékezett rá, hogy hajdan imádtam a gyöngyvirágillatot . . . Milyen eszes, milyen ravasz asszony! Több esze van, mint Schoppenhauernek. Illatszer különben bőven telik a férje patikájából, de aligha használta volna, ha sejti, hogy ez a ravasz asszonyi fogás keserűséget fog okozni a szívemnek. Tőle nem vártam volna. De hát nem is ő van a játékban, hanem a leánya. Teréznek hívják. S lám, már tizennyolcz éves. És kiváncsi rám. Nagyon szeretne megismerni. Ezer mennykő és macskafark! Ismétlem, nincs értelme, hogy ennyire elkeserít a história, de szerettem volna, ha fiatal korom egyetlen hezve, mint a fővárosiak s amikor exportképességre törekszenek, teljes támogatásra tarthatnak igényt. A fővárosi malmoknak a tarifa nem pótolhatja azt, amit az őrlési forgalom megszüntetésével veszítettek, de a tarifapolitika nem is irányulhat egyoldalú érdekek szerint. A miniszternek szabatos előadása s adatokkal bővelkedő érvelése mindvégig lekötötte a Ház érdeklődését s beszéde befejeztekor az osztatlan tetszés bizonyította, hogy helyesléssel és méltánylással kiséri a Ház Hegedűs Sándor eredményteljes tevékenységét. A képviselőház összeférhetetlenségi bizottsága Apátdy Péter elnöklésével ma ülést tartott a Ház elnökéhez legújabban érkezett s a bizottsághoz utasított úgynevezett összeférhetetlenségi bejelentések tárgyalása időpontjának kitűzése tárgyában. A bizottság elhatározta, hogy az elsőbb következő sorrendben, folyó év február hó 26-án délelőtt 10 órakor tartandó ülésében tárgyalás alá fogja venni a Tisza Kálmán, dr. Apponyi Albert, Gullner Gyula, Horánszky Nándor, Hódossy Imre, Ugrón Gábor, Győry Elek és Zámory Kálmán képviselőkre vonatkozó bejelentéseket. Eme tárgyalási időpontról az illető képviselők a szokott módon értesíttetni fognak, — Zámory Kálmán azzal a megjegyzéssel, hogy a tárgyalási időpontig közölje a bizottsággal hiteles magyar fordításban a közös hadügyminisztériumnál kötött alapszerződését. Ezzel az ülés véget ért. A közigazgatás egyszerűsítése. Szeli Kálmán nagyszabású akciója, melyel a közigazgatás menetének egyszerűsítését és gyorsítását akarja elérni, nemsokára immár az országgyűlést fogja foglalkoztatni. A belügyminisztériumban jelenleg szakadatlanul és nagy apparátussal dolgoznak a közigazgatás czélba vett egyszerűsítése törvényhozási munkálatainak előkészítésén. Ezt a munkát néhány hét múlva be is fejezik. A rengeteg anyagot felölelő törvényjavaslatot aztán haladéktalanul beterjesztik a képviselőházhoz alkotmányos tárgyalás végett. «. Lázár Menyhért tegnapi felszólalását, mely a székely érdekek meleg propagálása volt, nyilvánvaló félreértés, vagy tévedés folytán egyes lapok úgy ismertették, mintha az ungvári vasút kiépítését sürgette volna s azt kívánta volna, hogy Romániával újabb vasúti összeköttetés létesittessék. Pedig ismertetve különösen a gyergyói székelység napról-napra fokozódó szegénységét, a művelés alatt álló föld kevés és silány voltát, rámutatva arra, hogy a gyergyói székelység kétharmada csak keze ideáljára jó szívvel tudnék visszaemlékezni. Hát ennek fuccs! . . . S hogy ez a hegyes tövis éppen ma, ötvenedik születésnapomon, döfött belém. No, megállj, óbester úr! Olyan attakot még nem látott méltóságod, amilyet tőlem fog kapni ezért a fertelmes szívességért! . . . Igaz ugyan, hogy az anyáknak sok mindenféle manőver meg van engedve, de ez a manőver egy kicsit szagos . . . Arról nem is beszélek, hogy rám nézve Wokalek Ottóné levele csúnya kis megalázást jelent, mert azt bizonyítja, hogy semmibe sem vesz, s rá sem hederít a múltra. Ezért voltaképpen nem is érdemes neheztelni. De hogy dromedárnak tart, akinek jó volna karikát húzni az orrán keresztül, ez több a soknál! . . . Ha valamely ismeretlen asszony tenné, azt mondanám, hogy gondos anya, — az ő részéről azonban illetlen cinizmusnak találom a dolgot és vigyen el engem az ördög, ha nincs igazam. Ha járatosabb lennék az írás mesterségében, jobban is ki tudnám fejezni, hogy mit gondolok. — Torbágyinak azonban majd elmondom a magamét élőszóval. Megmosdatom! Haj, milyen dühös lesz az öreg! Rám fogja borítani a házat, de nem bánom. Azért mégis tudni fogja, hogy rosszul cselekedett, amikor elárulta, hogy úgynevezett gazdag ember vagyok. Ő az oka, hogy régi ideálomra keserűséggel gondolok. Ha hallgat, Wokalek Ottónénak sohasem jutott volna eszébe, hogy leánya számára megkerütsem . . . Most itt van! Leírtam ezt az utálatos szót. Úgy érzem, mintha jéghideg víz ömlenék végig a tagjaimon, de azért leírtam. Mert ez az, amit gondolok. Ez, munkájával képes megszerezni maga és családja részére a mindennapi kenyeret, rámutatva arra, hogy annak eddigi megélhetését még jobban megnehezíti a közjavak keresztülvitt arányosítása s az erdőtörvény alapján az erdő és legelőhasználat túlhajtott korlátozása, kérte, hogy a gyergyói székelység saját szülőföldjén munka általi megélhetésére más források nyittassanak; nagy figyelemmel hallgatott beszédje folyamán rátért a székely kivándorlás kérdésére s annak miért történtét és miben állását ismertetve, s hangsúlyozva azt, hogy a székelység baján sem telepítés, sem a székelységnek az ország más részeiben más munkatéren való foglalkoztatásával segíteni nem lehet, iparkodott kimutatni, hogy a székely kivándorlás azonnal megszűnik, ha a székelységnek a Székelyföldön adunk munkát és ez által megélhetést, e végből sürgette a székely vasutak még ki nem épített vonalrészének Marczfalvától Gyergyó-Szentmiklóson át Szászrégenig kiépítését, hogy igy aztán a Gyergyó hegyeiben található természeti kincsek felszínre hozatala, feldolgozása, e végből gyárak, bányák létesítése, e czélra idegen tőke elhelyezése s mindezek által a gyergyói székelység megélhetése biztositassék. Ezen helyesléssel fogadott beszédért szónokot többen üdvözölték. Pártértekezlet. A függetlenségi és negyvennyolczas pártnak tegnap este ülése volt Kossuth Ferencz elnöklésével. Az Adria szerződését s a földmivelési költségvetést tárgyalták. Egyiket sem fogadták el. Az Adria szerződésénél főleg azt kifogásolják, hogy az állam tíz évre köti meg a kezét. A földmivelési költségvetés előadója Barta Ödön volt, ő is fog a Házban a párt nevében fölszólalni. Országgyűlés, Budapest, január 31. A képviselőház mai ülésében Tallián Béla elnöklete alatt folytatta és be is fejezte a kereskedelmi tárca költségvetésének megvitatását. A vitát ma a vasúti tételnél folytatták, melynél még Molnár Jenő, Molnár Antal, Endrey Gyula, Major Ferencz, Radócza János, Kubik Béla és Szalay Károly mondtak beszédet. Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter az összes felvetett részletkérdésre válaszolt s a többi közt hangoztatta, hogy vasúti tarifa-politikájának eddig is az volt, a jövőben is az lesz a tendenciája, hogy a malmok kiviteli üzletét tőle telhetőleg istápolja és előmozdítsa. Radóczának, aki a nyugati pályaudvar kiépítése iránt intézett kérdést, azt a választ adta a miniszter, hogy a műhelyek és a szénlerakodók kihelyezését már elhatározta, magának a pályaudvarnak kihelyezését azonban ez idő szerint kilátásba nem helyezte, hangoztatván, hogy előtte a kérdés végleges megoldásán mi elkeserít. Ez, amiért egykori ideálommal szemben némi jogaim lennének, az övéhez hasonló cinizmusra. Önmagában néve is bűnös a dolog, hát még az ő részéről! Voltaképpen nem is czinikus ez az asszony, hanem gonosz. Én legalább annak tartom. Föláldozná a leányát a pénzért. Ezer villám, ha ez nem gonoszság, hát akkor mi? Mekkora változás, úristen, egynéhány rongyos esztendő alatt. S ha meggondolom, hogy ez az asszony húsz év előtt oly édes, annyira elragadó volt, mint egy angyal... Hogy őrjöngtem érte! Talán még kedves lovamat is odaadtam volna a brassói virsliseknek, ha ő parancsolja. Notandum: más meghalt volna az ilyen vakmerő viccért. Neki megtettem volna. Mit mondjak még?* (Tíz óra este.) Szakadatlanul esik az eső. A termométer alig emelkedik a nyolcz fok fölé. Köd van. Bizonyos, hogy holnap és holnapután is éppen ilyen esős idő lesz, mint ma. Hibás lábam érzi a rossz időt. Vinné el a ragya, bár ne érezné. Meghagytam Gyurkának, hogy főzzön teát és vesse meg az ágyamat. Lefekszem. Ez a mai nap úgyis tönkre van téve s attól tartok, hogy az erkölcsi katzenjammer még holnap is tartani fog. Holnap azonban okvetlen kimegyek Torbágyihoz és meg fogom parancsolni a kocsisnak, hogy Wokalek Ottóné, született Udvarnoki Ilka villája előtt lassan hajtson . . . Szép lassan fogok elhajtatni a villa előtt és nem fogok megállani . . .