Magyar Nemzet, 1901. február (20. évfolyam, 32-59. szám)
1901-02-16 / 47. szám
Budapest, 1901. XX. évfolyam, 47. szám. Szombat, február 16. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Dr. JÓKAI MÓR és BEKSICS GUSZTÁV ADORJÁN SÁNDOR Egész évre 24 korona, félévre 12 korona, negyedévre 6 korona, egy hónapra 2 korona. VII., Kerepesi ut 54. Athiesiaeum-épület, főszerkesztők, felelős szerkesztő. Egyes szám helyben és vidéken 8 fillér. Erős egyéniségek. Budapest, február 15. Nemzeti kultúra nem puszta szólam, hanem nélkülözhetetlen lényeg. Wlassics Gyula közoktatási miniszter korszakalkotó munkát végzett kultúránknak kimélydésében,, egyszersmind kiszélesítése s nemzeti jellege tekintetében. Nagyszabású beszédével már foglalkoztunk s nem is térünk újra vissza e beszéd részleteire. Csak a megkapó momentum vibrál tollunkon, a kultúra s név szerint a nemzeti kultúra hatalmáról s döntő befolyásáról a nemzet életére. Teljesen igaza van Wlassics Gyula közoktatási miniszternek, hogy a tatár- és törökdúlás korszakaiban a fegyver döntött a nemzet sorsa fölött, jövőre pedig kultúrképességünk lesz kritériuma életképességünknek. A kultúra azonban csak akkor föntartó és nemzetfejlesztő erő, ha annak gyökerei magában a nemzetben vannak. Épp azért tartjuk örvendetesnek a nemzeti s ennek kapcsán a történeti irány jelentkezését kultúránkban s általában szellemi mozgalmainkban. Még a színpad is vissza kezd térni a régi tradícziókhoz, a nemzeti és történeti irányhoz. De szinte fölösleges megjegyeznünk, hogy a nagy mozgalmat keltett legújabb kísérlethez itt semmi szavunk sincs s eképp megjegyzéseink arra semmiképp sem vonatkoznak. Egyáltalán kultúrái és szellemi mozgalmaink nemzeti jellegével kapcsolatban igyekszünk néhány eszmét megpendíteni. Örvendünk minden jelenségnek, mely a nemzeti és históriai elemet állítja előtérbe; örvendünk tehát annak is, hogy Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter az iparművészet czéljaira összegyűjteti az országban a nemzeti mozzanatokat. A mély és nemzeti alapozásnak ki kell terjednie kultúránk és egész életünk minden nyilvánulására. A kultúrai és művészeti kozmopolitizmusban utazó elmélet-emberek minderre talán a fejüket csóválják, itt-ott tényleg emelkednek hangok sok a kétségbe nem vont igazságok megismétlésére. A fejcsóválók és közhelyek megismétlői hivatkoznak reá, hogy éppen a művészet és kultúra összekötő kapocs a népek közt, a nemzeti elemnek tehát mindinkább hátrább kell vonulnia a kultúra és művészet fejlődésében. A helyes tételekből azonban nem folyik mindig helyes következtetés. A kultúra s ennek legfényesebb és legszebb alkotó eleme, a művészet, irodalom stb., tényleg közelebb hozza egymáshoz a különböző népeket, eltompítja az élességeket s összeforrasztja a nemzetek lelkét. És mégis a legösszekapcsolóbb elem, a kultúra s ennek legmagasztosabb kifejezője, az irodalom és művészet, oly sajátos jelleget képeznek, mely állandóan megkülönbözteti egymástól a népeket. Meg fogja különböztetni még akkor is, amidőn a nemzetiségi és faji ellentét már rég álomra hunyja démoni szemeit. Csillagtávolságú korszakban talán nem lesz egyéb különbség a népek és fajok közt, mint pusztán esztétikai különbség. De e különbség éppen esztétikai, vagyis művelődési és művészeti leend. E különbségnek meg kell maradnia, mert másképp szürkeség váltaná föl a népek mai színgazdagságát. Csupa egyformaságba veszne el a jóizlés és nemesebb fölfogás. Egyformák lennének az emberek, népek, egyformák a gondolkodás, fölfogás, kifejezés, az egyén helyét elfoglalná a típus. A czivilizáczió szekere a szürke sárban megfemeklenék és valóságos kínai birodalom támadna az egész világból. De nem esztétikai vita e sorok czélja. Legelsősorban politikai indok adja kezünkbe a tollat. A kultúrát, irodalmat és művészetet lefoglaljuk a nemzeti politika czéljaira, mint egyáltalán a kultúra, irodalom és művészet a leglényegesebb politikai faktort képezik a czivitizált világon. Közbevetőleg azonban megjegyezzük, hogy a politika betörését a szépirodalomba és művészetbe Rákosi Jenővel együtt mi sem helyeseljük, de ugyancsak ő vele a hazagságot vagy a nemzeti eszmét a költészet kiegészítő részének tartjuk. Még esztétikai szempontból is különbség van, volt és lesz mindig kultúra és kultúra között. Különböztek egymástól legfőbb kicsúcsosodásuk magaslatán is a kultúrás társadalmak. Perikies kora más volt, mint Augustusé, Versailles irodalmi és művészeti világát egész más légkör vette körül, mint Weimarét. A politikai elem pedig más és más jelentőséget ad a kultúrának, irodalomnak és művészetnek a különböző népeknél és különböző feladatokkal szemben. Magyarországon nemzeti ózdijainkra való tekintettel csak magyar nemzeti kultúrát szabad és kell fejlesztenünk. A magyar kultúrának nem csak vezérszerepét kell megtartania, hanem föltétlenül domináló helyzetében meg kell erősödnie. Minden más kultúra, mely rész ütne magyar földön a magyar kultúra erős várán, általános eszmei szempontból lehetne szép és hasznos, de politikai szempontból veszedelem volna. A domináló helyzetében megvett magyar kultúrát követné gyászos visszavonulásában a magyar állameszme. Magyarország épp úgy járna, mint járt Ausztria, ahol a német kultúra és a németség nem volt képes megtartani imponáló és domináló helyzetét a szlávsággal szemben. Igaz, legelsősorban kultúrára, irodalomra és művészetre van szükségünk, oly kultúrára, irodalomra és művészetre, mely abszolút értékkel bír. A pusztán nemzeti elemekből vagy éppen frázisokból táplálkozó irodalom és művészet nemcsak esztétikai, hanem politikai czélját sem érné el. A tudomány, az irodalom, a művészet minden jelese nemzeti czéljainkat mozdítja elő, ha igazságokat fedez fel, ha tollal, vésővel vagy ecsettel megjeleníti az eszmét, de csak akkor, ha egyszersmind nemzeti géniuszunk sajátos jellegét domborítja ki. Idegen irodalom és művészet utánzása nem szolgál nemzeti czélt, sőt ennek esztétikai értéke sem több, mint a másolásé. Politikailag pedig egyenes veszedelem a kultúrái, irodalmi és művészeti függés. Néha felidézi ez magát a politikai függőséget, mindenesetre gátolja a nemzeti kibontakozást, mint soká gátolta Németország politikai és nemzeti kifejlődését társadalmának a franczia kultúrától, irodalom és művészettől való dependencziája. Erős népegyéniségeknél azonban az ilye megtévedés csak időleges lehet. Föllépnek a nemzeti karakterből kipattanó erős egyéniségek, politikusok, írók, művészek, általában a politikai és művészi eszme harmóniájának megértői s teremtenek független irányt a politikában és a művészetben egyaránt. Egyáltalán a kimagasló hatalmas egyének, ritka kivételtől eltekintve, mindig a nemzeti eszme kifejezői, mert a nagy emberek rendszerint a népek nagy lelki mozgalmának szülöttei. A nemzeti karakter mélyéből támadva elő, magukkal hozzák a napvilágra e mélység rejtelmeit az előnyökkel és hibákkal együtt. Csak a kultúra, irodalom és művészet színpadán átlebbenő árnyékok szabadulnak a nemzeti eszme konczentrikus vonzerejétől. Súlytalanságuk lehetővé teszi e vonzó körből való szabadulásukat. Nem dobálódzunk nagy nevekkel, de bizonyos, hogy a Heine-féle kiválóságok a ritka kivételek közé tartoznak. A legnagyobb államférfiak, a legnagyobb írók és a legnagyobb művészek rendszerint a legnemzetiebbek is. Bismarck a leggyökeresebb német, Shakespeare a leggyökeresebb angol. A más fajból való származás nem változtat e tételen. Az olasz származású Gambetta a legtörzsökösebb franczia volt. A politika, kultúra és az irodalom vezetői közt egyátalán sokkal több a titkos és nyílt kapcsolat, mint a legtöbben vélik, de föltétlen igazság, hogy a vezéralakok mindig a nemzeti géniusz megnyilatkozásai. A hatalmas egyéniségek a mi újabb ókori történetünkben is összevegyültek.Bármily ellentétes irányban, de egyenlően a nemzeti géniusz megnyilatkozásai voltak: Széchenyi, Kossuth és Deák a politikában, Petőfi, Kemény Zsigmond, Kisfaludy, Vörösmarty, Arany János, Katona, Jókai az irodalomban, — Egressy, Lendvay a színművészet, — Izsó a szobrász- és Munkácsy Mihály a festőművészet terén. Politikai kultúránkban — hogy e kifejezést használjuk — hagyományaink fénye nem homályosodott el. Erős egyéniségek folytatják a megkezdett munkát, akik mind a nemzeti eszme kisugárzásai. Szél Lapunk mai száma 20 oldal.