Magyar Nemzet, 1902. november (21. évfolyam, 260-285. szám)
1902-11-01 / 260. szám
1902. november 1. MAGYAR NEMZET, érdekeltek véleménye kifejezésre jusson, mert a székely-kérdést a kormány nemcsak a székelyek javára, de velük együtt is akarja megoldani. Székelyudvarhelyen bemutatták a többi közt a miniszternek Bajnóczki András uramat, Magyar- Zsákod község harisnyás nábobját. Évtizedekkel ezelőtt szegény szolgalegény volt s vasakaratával és szorgalmával kétezerötszáz holdas birtokot szerzett. Darányi miniszter melegen megrázta az öreg székely kezét. — Hogyan szerezte a rengeteg földet ? — kérdezte tőle a miniszter. — Kegyelmes uram, —felelte a székely gazda — lehetnék csak még egyszer húszéves, majd megmutatnám, hogy még többet is tudnék szerezni ! Bajnóczki uram tehát nem árulta el a vagyonszerzés titkát s a miniszter nem is kutatta tovább. A miniszter tovább folytatta útját Csíkszereda felé. Petició. A lapoknak az a híre, mintha Kosz Gyula szepes-szombati mandátuma ellen már napokkal ezelőtt újabb peticziót adtak volna be, tévedésen alapszik. Igaz ugyan, hogy a kérvényezők már három nappal ezelőtt deponálták a 3000 korona biztosítékot az állampénztárnál, de maga a peticzió tényleg csak ma reggel, tehát a törvényszabta határidő utolsó napján érkezett be a Kúriához. A hágai nemzetközi bíróság új tagja. A hivatalos lap mai száma közli, hogy a nemzetközi összeütközések békés elintézése tárgyában Hágában 1899. évi július 29-én kötött nemzetközi egyezmény 23. czikke értelmében, az osztrák-magyar monarchia részéről, a királyi németalföldi kormánynál, a hágai állandó választott bíróság jegyzékébe teendő fölvétel végett, az elhalálozott dr. Szilágyi Dezső, a magyar országgyűlés képviselőházának tagja, volt királyi magyar miniszter helyett Berzeviczy Albert, cs. és kir. titkos tanácsos, a magyar országgyűlés képviselőházának tagja neveztetett meg.ket a reggeli lapok bő kommentárral kisérik. A Morning Post a czikkel kapcsolatban megjegyzi, hogy 6-7 évvel ezelőtt egy angol-német szövetség gondolata még megvitatható lett volna. De azóta Németország a tengeren való uralom jelszavát hangoztatja, úgy hogy Németország hatalma csak Anglia rovására érvényesülhet. A Standard bécsi értesülése szerint Muravjev egy Anglia ellen irányuló koalíczió létesítését tervezte. Francziaország azonban nem volt hajlandó e tervhez hozzájárulni, utóbb pedig Miklós czár is ellene nyilatkozott. Ily körülmények között 1900-ban, amikor Rumbold szerint Ferencz József király angol baráti nyilatkozatokat tett, már nem volt szükség Anglia érdekében való aktív beavatkozásra. Az azonban kétségtelen, hogy Ferencz József király Németországnak Angliával való kibékülését propagálta. TÁVIRATOK. A forrongó Balkán, Konstantinápoly, október 31. A porta jelentése szerint Mellikben és a szerreszi szandiák más városaiban a bolgár lakosság folytatja a fegyverek beszolgáltatását. Anglia és Németország, London, október 31. (Saját tudósítónk távirata.) Sir Horace Rumbold volt bécsi nagykövetnek Ferencz József királyról szóló czik-Azok ellenben, akiknek életükben kedvezett a szerencse, akik voltak valakik e világon, rendesen egész őszintén arra vágyakoznak, hogy kikerülhetlen elmúlásuk feltűnés nélküli, csöndes és minél egyszerűbb legyen. Csak minél kevesebb gyászpompa s csak minél jeltelenebb sír valamely félreeső temetőben — ez a szokásos végakaratuk. De ah, az életben maradóknak semmire sincs oly kevés gondjuk, mint a meghaltak ilyetén végakaratára. Az élet szerencsétlensége általában folytatódik még a halálban is. Aki élve jelentéktelen volt, annak rendszerint a temetése és sírja is jelentéktelen. Az nem kap sem zenekiséretet, sem drága sírkövet, sem egyéb feltűnő kegyeletet a halál után. Aki viszont élve jelentékeny volt, azt — bármily nyomtalan elmúlást végakart is — pompásan temetik, sírját feltűnővé teszik hatalmas emlékjellel és egyéni kiválóságának hírét halálán túl is soká fentartja a kegyelet. Szóval, kinek-kinek a maga végakarata ellenére jut, vagy nem jut a halálontúli díszből. Csak az élők hatalmasak, csak az történik, amit ők akarnak. S miért is ne ? Olyan jelentéktelen halott még sohasem volt, aki fellázadt volna, a miért vele holtában is csak oly kurtán bánnak el, mint életében. De olyan jelentékeny sem, aki tiltakozhatott volna : »ugyan, mit csináltok velem ennyi komédiát, mikor én ezt végakaratomban kikértem magamnak?«* Valamennyien foglalkozunk e kérdéssel: mi jobb halálunk után — ha eltemetnek, vagy ha elégetnek bennünket? Azt hiszem, az elégetésre vágyók száma napról-napra növekszik, New York, október 30. San Juan de Portoricoból jelenti egy távirat, hogy a szigeten nagy az izgatottság. Ponciban tegnap és ma a republikánusok és federalisták között harczok folytak, amelyekben két embert megöltek és többeket megsebesítettek. A támadók állítólag a republikánusok voltak. A színházban a zavargások miatt szünetelnek az előadások. Nem csoda! Akinek csak valamelyes képzelőtehetsége van, az mind rettentőnek találja, hogy majdan a sír férgei rágódjanak rajta. Kétségkívül esztétikusabb dolog hamarosan elégni egy marék tiszta hamuvá, mint éveken át utálatosan rothadni. Az utálatos rothadás gondolata annyira iszonyú, hogy ezzel szemben még a parsik temetkezési módja is kívánatos. A parsik, akik az ókori, valódi ária perzsáknak zoroaszter-hitű utódai, kiviszik halottjuk testét a hallgatás tornyába. Ez egy hengeralakú építmény, mely az ég felé mered, teteje nincs, ellenben belső mélysége fölött egy vasrács hidalja át vízszintesen körfalát. A halott testét ráhelyezik mezítelenül a vasrácsra, mely felett szabadon ragyog az égnek boltozatja. A hallgatás tornya körül azonban ezrével lebzselnek és keringenek minden időben a már oda szokott kányák, vércsék, saskeselyük s mindenféle döghúst kedvelő ragadozó madarak. A vasrácsra helyezett holttest, amint kivivői eltávoztak, e sötét seregben rácsapó madarak prédája lesz. Pár perc múltán nincs többé egy falat hús sem rajta, csontjai ellenben kopogva potyognak le a vasrács közein a toronyüreg mélyébe, a többi közé. Nekünk ez borzalmas, mert szokatlan. Pedig mégis csak sokkal szebb, ha az embert a madár eszi meg gyorsan, mintha a féreg lassan. De, ki merné azt képzelni, hogy a mi keresztény czivilizácziós világunkban akár az őspogány hullaégetés, akár a parsi temetés valaha általánossá lehetne? Nem, tisztelt uraim és hölgyeim, bennünket csak úgy el fognak ásni valamely székesfővárosi tarifa szerint eladandó sírhelybe, mint akármely más helybéli jó keresztényt. És voltaképpen az a sírhely nem is annyira eladandó, hanem csak kiadandó. Mert a sír, melyet kapunk, mindössze harmincz esztendőre szól. E határidő után kilöknek bennünket örök nyugodalmunk helyéről s maradék csontjainkat legjobb esetben összevissza hajigálják holmi közös sirgödrökbe. No, most aztán — mivel olyan elégetést elvből ellenző jó keresztények vagyunk — hát tessék a test feltámadásának napjára nagy reményekkel gondolni! Micsoda zűrzavar lesz az ! Hol találom én meg ballábszáramat a jobbikhoz? A temérdek összevissza hányt csont között, hol van az én koponyám? Amelyet nagy nehezen felkaparintok, csakugyan nem másé-e ? Mit csinálok én vele, ha véletlenül olyan ostoba lírikusé, a ki életében mindig édes gyökeret rágott s affektált híg verseket nyafogott? ... Hát én — szavamra mondom — úgy vágom földhöz azt a hitvány csontedényt, hogy az összes arkangyalok sem szedik többé össze a darabjait. Én nem vagyok képes felfogni a hipokrízist, mely, ily temetkezési körülmények közt, a test feltámadásáról szóló dogma czímén borzadozik a halottégetéstől. Jobban felfognám, ha azt mondanák : ugyan, ne okoskodjál! Neked, ha egyszer meghaltál, tökéletesen mindegy, akármit csinálnak veled. Az elégetés a tüzelőanyagok mai ára mellett rettentő drága lenne, míg a harmincz évre szóló örök nyugodalom az anyaföldben viszonylag olcsónak mondható. Hát mit terhelnéd felesleges költséggel utódaidat ? Takarodj a földbe és jól van. Hát jól van! Török küldöttség a czárnál. Pétervár, október 31. A rendkívüli török követség Turkhán basa vezetése alatt Jaltába érkezett. A követséget a kikötőben ünnepiesen fogadták. A román király Bulgáriában. Bukarest, október 81. A félhivatalos lapok a következő jelentést közlik: Október 29-én (november 11-én) Károly király Ruszcsukban meglátogatja Ferdinánd bolgár fejedelmet. Ez alkalommal kirándulást terveznek a plevnai csatatérre. Örömmel üdvözöljük ezt a látogatást, mint szerencsés jelét a szomszédos országokkal való barátságos viszonynak és mint zálogát Kelet-Európa békéjének. Megható és lélekemelő pillanat lesz, amikor a plevnai győző és Bulgária fejedelme barátságosan kezet szerít egymással azon a harcztéren, amelyen a fejedelemség kovácsoltatott. Orosz hajók a Csendes-óczeánon, Pétervár, október 31. A Retvizan, Pallada és Oszkabia pánczéloshajók Kronstadtból elindultak a Csendes-óceánra. Zavargás: Sanghai kiürítése. London, október 31. A Times jelenti Sanghaiból tegnapi kelettel: Németországnak Sanghai kiürítésére vonatkozó feltételei nagy érdeklődést keltenek. Kínai hivatalnokok határozott ellentmondást látnak az ellen, hogy Angliát befolyás, illeti meg a Jangcse-völgyben, a mely igényét Németország a tiencsin-csingkiangi vasút tárgyában 1898-ban folytatott tárgyalások alkalmával elismerte s a melyről szó van az angolorosz egyezményben is, a mely a gazdasági és földrajzi gravitáczió elvét elismerte. A kínaiak teljesen felismerik a német kormány eljárásának jelentőségét. A német főkonzul Hankauba utazott, Kínából. London, október 31. A Standard jelenti Tien-Csinből. A kínaiak november 2-án újra átveszik Tien-Csinben a belföldi vámok beszedését. Az ádeni határrendezés: Konstantinápoly, október 31. A Jildiz-palotában tartott ismételt bizottsági tárgyalások után a tegnapi minisztertanács a jemen-ádeni határrendezés kérdésében Anglia követeléseinek teljesítését ajánlotta. Az erre vonatkozó határozat szentesítését tegnap estére ígérték az angoloknak és tényleg ki is adtak egy krádét, amelyet azonban még nem közöltek az angol nagykövettel. E formalitás elintézésével az ügyet elintézettnek tekintik és azt várják, hogy a porta a helyszínen lévő csapatok visszavonását pontosan végre is fogja hajtani és ezentúl nem fogja megújítani most támasztott követeléseit, mert Anglia komolyan kijelentette, hogy az Aden mellett lévő területre való minden igényét fentartja. A Jildiz-palotában ez a kierőszakolt engedékenység nagy boszúságot okozott. A japán tengerészet. Yokohama, október 30. A kabinet által jóváhagyott flottaszapor'-’ terv 1.650.000 jen ,évi költségtöbbletet muta ki tíz évre. Újra sztrájk. Scranton, október 30. A bányamunkások sztrájkja ügyében kiküldött bizottság megkezdte a bányamunkások különféle életviszonyainak praktikus tanulmányozását. Harletonból táviratozzák, hogy tizenkét szénbányában megint sztrájkolnak a munkások. 3