Magyar Nemzet, 1905. január (24. évfolyam, 1-29. szám)
1905-01-07 / 7. szám
6 98-ig bezárólag tartanak. Akik ezen határidőben valamely elháríthatatlan akadály miatt személyesen nem jelentkezhetnek, a tanulmányi, fegyelmi és leckepénz-szabályzat 25. §-a értelmében a fennebb megszabott határidőn belül tartoznak akadályoztatásukat igazoló hiteles okmánynyal felszerelt és az illető kar dékánjához intézett kérvényben előjegyeztetésüket kikérni s meghatározni azt az időpontot is, amikor személyesen megjelenhetnek s beiratásukat úgy a quaesturában, mint az egyes tanároknál teljesíthetők. E határidő azonban február hó 18-án túl nem terjedhet. Az előadások mind a négy tudományi karon 1905 január 30-án kezdődnek. — Nagy tűz a Wellisch-fatelepen. Ma délelőtt veszedelmes tűz pusztított a Külső Kerepesi-út 13. száma alatti Wellisch Náthán utóda fatelepen. A nagy kiterjedési telep elején kigyulladt az asztalosműhely, amely porig égett. A tűz átcsapott a zab- és szerszám raktárra is, amelyet teljesen elpusztított. A tűz rendkívül veszedelmes volt, mert köröskörül rengeteg mennyiségű épületfa, deszka, lécz volt felhalmozva és a szél is a telep felé hajtotta a lángot. A tűzveszedelem délelőtt fél 11 órakor kezdődött, amikor az asztalosmiűhely tetején hatalmas lángok csaptak fel. Nyomban az oltáshoz fogtak, , de mikorra a tűzoltók kiértek, már lángokban állott az egész asztalosműhely és a mellette levő zab- és szerszámraktár. A tűznek kitűnő táplálékul szolgált a zabraktár, amelyben 8000 koronát érő zab volt felraktározva, és az asztalosműhely, ahol sok faanyag és gép állott. A tűz 50 méter hosszúságban és 20 méter szélességben elpusztított mindent, ami azon a területen fel volt halmozva. Az asztalosműhelyben, ahol a tűz keletkezett, mintegy 15.000 koronát érő faanyag, a szerszámraktárban is néhány ezer koronát érő szerszám állott. A tüzet 12 órára lokalizálták, úgy hogy akkor már csak a leégett asztalostelep maradványai lángoltak és a zab égett. Nyomban előzetes vizsgálatot tartottak, de a tűz keletkezésének okát nem lehetett megállapítani. A tűz az asztalosműhely padlásán közvetlenül a kémény mellett támadt. A műhelyben azonban ma, ünnep lévén, nem dolgoztak és a kályhában sem fűtöttek. A tűz tehát a munkások vallomása szerint nem a fűtéstől keletkezett. Nincs kizárva tehát, hogy valaki boszúból felgyújtotta az épületet. A tűzvizsgáhatat holnap délelőtt tartják meg. A kár 25—26 ezer korona. — A nőkozák. A karbini pályaudvaron nagy szenzácziót csinált egy kozák megérkezése, aki tulajdonképp nő, de a japán-orosz háborút vitézül végigküzdötte. Egy vladivosztoki zsidó katona leánya, a szép Mihhalovna Smolka, megtanulta a koreai és kinai nyelveket s letette a tolmácsvizsgát, mire kémszolgálatokra szerződtették. Egy alkalommal könnyű sebet is kapott, amiért az ezüst érmet kapta. A japán-orosz háború kitörésekor újra szolgálatba állott és előőrsi szolgálat közben igen hasznossá tudta magát tenni. Most Karbinban bevásárlások miatt időzik s kozákruhában, érmeivel igen kellemes benyomást tesz. — Adomány a mentőknek. A három heteshez czimzett szarvastéri vendéglő törzsvendégei húsz koronát küldöttek az Önkéntes Mentő Egyesületnek, melyért az igazgatóság köszönetet mond az adakozóknak. — Rendőri hírek. Hirtelen halál. Lefkovics Henrik 70 éves magánzó ma délelőtt a Királyutcza és Vörösmarty utcza sarkán levő Hunyadi kávéházban hirtelen rosszul lett, összeesett és meghalt. Holttestét a törvényszéki orvostani intézetbe vitték. — Öngyilkossági kísérlet. Lacza Tamás 26 éves czipész ma délelőtt a Szondy utcza 48—50. számú lakásán mellbelőtte magát. A Róksában ápolják. SZÍNHÁZ. ZENE. * Miniszterválság. Bérezik Árpád új vígjátéka, a Miniszterválság, amelynek ma lesz a Nemzeti Színházban a bemutató előadása, megjelent az Olcsó Könyvtárban. Ára 60 fillér. Kiadta a Franklin-Társulat. * Műsorváltozás a Magyar Színházban. A Magyar Színházban a Portugált levették a műsorról. Ma este a Drótostőt szombaton este és vasárnap január 8-án délután Máder operettje, a Huszárvér és este A hajdúk hadnagya kerül szinre. MAGYAR NEMZET, 1905. lanyai ?: TUDOMÁNY és IRODALOM. A Petőfi-Társaság Jókai-ünnepe. Jókai halála után a Petőfi-Társaság, melynek az elhunyt költőfejedelem elnöke volt, elhatározta, hogy egyik felolvasó ülését Jókai Mór emlékének szenteli és méltó a társasághoz, hogy épp nagygyűlését szánta a megdicsőült halhatatlan emlékezetének. A nagygyűlést ma délelőtt tartották meg az Akadémia dísztermében, nagyköznség előtt. A nagygyűlést Herczegh Wiencz, Jókai örököse az elnöki székben, nyitotta meg a következő beszéddel: Tisztelt társaság és tisztelt közönség! Az aránylag még ifjú Petőfi-Társaságot az elmúlt esztendőben érte eddigi életének legnagyobb gyásza, midőn elvesztette halhatatlan nevű elnökét. Csak egy második Jókai Mór lett volna képes arra, hogy méltó gyászpompával búcsúztassa a költőkirályt. Az ő alkotó ereje utáni ravatalt építhetett volna, az ő fantáziája csillagos szemfödőt borított volna rá, az ő zenei érzéke őserdők zúgásából, óczeánok zsongásából gyászdalt zengett volna neki. A fájdalmunk azóta már megenyhülhetett. Az ezüsthajú költő-héroszt, aki egy dicsőséges élet alkonyán tér meg őseihez, nem zokogás, hanem magasztos himnusz kísérje útján. Miként trgy ünnepeken az elárvult család szívében újból feltámad a családfő halma fölött érzett fájdalom, úgy mi is megdicsőült elnökünk felé irányítjuk gondolatainkat, midőn első nagygyűlésünket tartjuk Jókai halála után. Egyébként is különös okunk van rá, hogy kivegyük részünket a nemzeti gyászból. Jókai halálával véget ért a Petőfi-Társaság gondtalan aranykora. Az ő elnöksége könnyűvé tette a munkánkat. Neve magában véve irodalmi programja volt, mely fényt, tekintélyt, czélt és tartalmat adott a társaság életének. Társaságunk egyik kimondott czélja Petőfinek, a magyar szabadság dalnokának kultusza. Ennek a kultusznak Petőfi fegyvertársa és szellemi testvére volt a leghivatottabb papja . Jókai Mór, ki a magyar szabadság hőskorának titáni emlékeként nyult bele a mai kor párás levegőjébe, eleven jelképe volt a nemzeti és irodalmi ideálnak, mely Petőfi emlékében él. Jókai neve varázshatalmának köszönhetjük, hogy társaságunk oly Petőfi- és Szendrey Itulia-ereklyegyűjteménynek vethette meg alapját, melynek kincsei ma már megtöltik a székesfővárosi múzeumnak egy egész termét. A gyűjtemény, mely Jókai égisze alatt keletkezett és Petőfi emlékét hirdeti, a tavaszszal meg fog nyílni a nagyközönség számára és ékes bizonysága lesz a magyar társadalom kegyeletének legnagyobb lírikusa iránt. Társaságunk Jókai Mór elnökségének idején soha sem tekintette feladatának az irodalmi termelést vagy az irodalom irányítását. Abból a felfogásból indult ki, hogy az igaz költő magában jár és éltető eleme a szabadság. Felelni csak a maga költői lelkiismeretének tartozik. Írók társulásának csak az lehet a czélja, hogy megvédje a költő szabadságát és hogy megnyissa számára a közönség fülét és szivét A Petőfi Társaság mindig föltétlenül hirdette és tisztelte a költői szabadságot. Irodalmi kérdésben elvi álláspontot csak akkor foglalt, midőn oly irányokkal találta magát szemben, melyek jogtalanul bitorolják az irodaiad jelzőt. Ez azonban nem az irodalmi szabadság korlátozásának, hanem megvédésének kísérlete. A Jókai Mór elnöksége alatt álló Petőfi- Társaságnak kétségkívül nagy része van abban, hogy a nagyközönség egyre fokozódó érdeklődéssel viseltetik irodalmi életünk iránt. Ennek egyik szimptómája, hogy míg az irodalmi felolvasások közönsége egy-két évtizeddel ezelőtt még elfért egy-egy kisebb szoba falai között, addig ma ilyen alkalmakkor a főváros legtágasabb termei is megtelnek érdeklődőkkel. Hogy a magyar irodalom népszerűsítésének érdemében társaságunkat oroszlánrész illeti, azt elsősorban a Jókai Mór vonzó erejének tulajdonítom. Az irodalmi társulásnak részben védekező jellege van; haszna, miként minden védelmi szervé, csak veszedelem idején érvényesül. A Petőfi Társaság a maga nemzeti ideáljait oly magasságokba helyezte, hová nem férkőzhetik a pártharczok ostroma. Ha azonban ezeket az ideális magaslatokat, melyek az egész magyarság közös fellegvára, valamikor veszedelem fenyegetné, akkor a nemzet egy szerény, de áldozatra kész csapatot találna a társaságban, mely Petőfi nevét vae.i és Jókai hagyományaiban nevelkedett. Jókai Mór halálával lényeges változás állott be a társaság életében, a mennyiben az erőt, melyet eddigelé az ő fényes nevének köszönhet* tünk,övőre intézményeinkből és munkánkból kell merítenünk. A társaság bizalma azzal tüntette ki igénytelen személyemet, hogy a megüresedett elnöki székbe emelt. Midőn el mertem vállalni a nagy felelősséggel járó tisztséget, erőt és megnyugvást merítettem abból az egyházi elvből, hogy az áldozópap személyes méltatlan ága nem csökkenti az áldozat értékét. Azzal a tudattal foglaltam el új helyemet, hogy a társaság égboltján Petőfi szelleme mellett vezérlő ikercsillagként gyulladt ki Jókai emléke. Minden gondolatunk törjön ma feléje a kegyelet szárnyán, minden szavunk hulljon babérlevelekként a friss sírjára. Ezzel megnyitom a Petőfi-Társaság nagygyűlését. A biszádét nagy tetszéssel fogadták. Szana Tamás titkári jelentése, amelyet nyomtatásban osztottak szét, szintén Jókai halálának szomorú híradásával kezdődik. Mint a Petőfi- Társaság vezetőjéről szól róla, Jókai Mór üresen maradt székébe Herczeg Ferenczet ültette a közbizalom, aki immár rászolgált arra, hogy ennek a fontos adásnak tiszt és tekintélyt kölcsönözzön. Ugyancsak tavaly halt meg Szász Gerő rendes tag, aki mint lírikus foglalt el tekintélyes helyet irodalmunkban. A jelentés tudatja azután, hogy a társaság részt vett Vas Gereben fügedi, Péczely József és Tóth Lőrincz komáromi, Petőfii székesfehérvári emléktáblájának leleplezési ünnepén. Az év során rendezett felolvasó ülései mindig nagy közönséget vonzottak. A Petőfire vonatkozó ereklyék szépen gyarapodtak s a társaság alaptőkéje is szaporodott. Végül a legutóbb lefolyt tagválasztásról számol be a jelentés. Ábrányi Emil ült ezután a felolvasóasztalhoz és esztétikailag méltatta Jókai Mór irodalmi munkásságát. A közönség nigy élvezettel hallgatta a szép megemlékezést és Ábrányit perczekig zajosan éljenezte. A programm következő pontja Szávay Gyulának Jókai emlékezete czimü pompás költeménye volt, melyet zajosan megtapsoltak. Végül László Mihály olvasta fel Mikszáth Kálmánnak »Jókai ősei« czimü visszaemlékezését. A Jókai-név a XVI. században bukkan fel először Bars megyében. De hogy ezek azonosak lennének a Komárom megyében később feltűnő ásvai Jókai-családdal, arra nincsen adat. Egy hosszú pörösködés révén válnak ismertekké. Valami egy vagyont pöröltek fánél-fánál, de hasztalan. A család első biztos őse Jókai Sámuel, aki vitézül viselkedett Komárom ostrománál. Három fia volt, akik közül csak kettő élte őt túl. Ezeknek egyike II. Sámuel, aki nagyobb vagyont hagyott fiára, III. Sámuelre. Nagyobb szerepet egyik sem vitt, az isteni szikra egyiket sem bántotta. III. Sámuel írni-olvasni sem tudott, egyetlen szenvedélye a jósolás volt. Fia, József, prókátor lett, bár hajlandósága az irodalom felé terelte. Szép lélek volt, volt benne valami az isteni nedvből, de nem elég. Szeléd természetű férfi volt, társaságokban mindig szerényen félrehúzódott. Nagy volt hát a csodálkozás, amikor 1812-ben híre ment, hogy jegyet váltott Pulay Máriával, a vármegye élénk, okos kis sárkányával. Sokfelől próbáltak a fiatalok boldogságába konkolyt hinteni, de sikertelenül. A fiatalok egymásé lettek és házukat mihamar apróság élénkítette meg. Rövid egymásutánban születtek gyermekeik: Károly, Eszter és Lajos, akiket utóbb több is követett. Az utolsó volt köztük Jókai Mór, a koszorús költő. . A kedves, humoros visszaemlékezést nagy tetszéssel fogadta a közönség. Ezzel a napirend kimerült s a társaság tagjai lakomára gyűltek a Continental-szállodában. EGYLETEK. Borestély a Józsefvárosi Körben. A fővárosi Vill. ker. Józsefvárosi Körben holnap, szombaton, e hó 7-én borgazda-estélyt tartanak. Borgazdák Kiss József dr. ésWeinszeisz Lajos köztagok lesznek.