Magyar Nemzet, 1905. augusztus (24. évfolyam, 184-210. szám)

1905-08-01 / 184. szám

1905. augusztus 1. MAGYAR NEMZET. legeljem észleleteimet azon időkből, midőn mint a hatalom kezelője beláthattam mélyen és részletesen olyan redőkbe is, melyeknek sötét rejtekeibe van­nak elrejtve állami ügyeink intézésének nagy titkai. Ezen elmélkedéseim közben kezdettem belátni, hogy az 1898-ban kezdetüket vett nagy kép­viselőházi harczok 1899-ben sem nyertek még be­fejezést, mert az akkor létrehozott béke csak lát­szólagos volt és csak arra alkalmas, hogy máról holnapra kialkudott rendszabályokkal tovább en­gedje döczögni az állami élet gépezetét a­nélkül, hogy egy egészséges út alakulással biztosítaná a továbbfejlődés lehetőségét és építeni tudjon és akarjon azon biztos alapon tervszerűen, melyen építve hittem és hiszem ma is kiépíthetni jövőn­ket, megalkotni az egységes magyar nemzeti álla­mot. Sajnos, nem tévedtem : a képviselőházi ellen­tétek, melyeket akkor még sokan személyem­mel szerettek kapcsolatba hozni, ismételten fel­­újultak. Nem tudták azokat meggátolni Széll Kál­mán mindennel kialkudni törekvő formulái, épp úgy nem a Héderváryval való kísérletezések sem. Alapjában kell — ezt láttam be — pártviszo­nyainkat rendezni, új pártalakulások szükségesek arra, hogy állandó béke jöjjön létre a képviselő­házban és hogy annak munkaképessége biztosíttas­­sék. A közjogi harczok félretétele, kiküszöbölése szük­séges. Akkor remélni lehet,hogy a haladókor igé­nyeinek és a nemzet gazdasági törekvésének meg­felelő szoc­iálpolitikai alkotásokkal le lehet kötni a közfigyelmet oly irányban, hogy annak hatása alatt elsimulnak a dúló ellentétek, munkaképes lesz a képviselőház és áldásos munkássága mellett a magyar államnak a maga teljes gazdasági és nemzeti kiépítése munkáját kezdhetjük meg. Egy egységes parlamenti közélet lehetőségének reménye vett rajtam erőt; a tollhoz nyúltam és egész soro­zatát a czikkeknek bocsátva közzé, gyakran nevem alatt, gyakran névtelenül a » nemzeti gondolat «-ot hívtam fel. Attól vártam eredményt, attól vártam, hogy új életet visz be parlamenti küz­delmünkbe. A nemzet, a haza jól felfogott érdekeire tekintettel hittem, hogy az erő­sen és határozottan megnyilvánuló »nemzeti gondolat« elsodorja a meddő közjogi harczokat, irányt mutat arra, miként kell kiépíteni a magyar államot a maga gazdasági önállóságában és ennek hatása mellett teljesen nemzeti irányban. Papírra vetett betűim, melyeket a nyomdafesték sok ezer és ezerszer sokszorosítva vitt a közönség közé, ta­lán nem maradtak hatás nélkül és azon jelszavak, melyek azelőtt csak mint pártkövetelések tűntek fel, kezdettek a »nemzeti gondolat« hatása alatt a nemzet akaratává alakulni át. Midőn a Héderváry hiú kisérletezése után ismét válság állott elő és Tisza István gróf lett Magyarország miniszterelnöke, el­jöttnek láttam az időt arra, hogy nyíltan bontsak zászlót. Eljöttnek láttam az időt arra, hogy mint po­litikai párt szervezkedjünk. Azok, kik velem egyetér­tettek, akkor néhányan csak, politikai párttá ala­kultunk. Önök is tisztelt urak itt Deésen, 1904 legelején csatlakoztak a zászlóhoz és habár az ez év elején lefolyt választások alkalmával az alakult viszonyok folytán nem voltak abban a helyzetben, hogy pártállásu­knak megfelelően vegyék fel a harczot, határozottan kitartottak. Ennek köszön­hetem a szerencsét, hogy most itt az önök körében alkalmam van szólani és másfél év után ismét van szerencsém önöket — egész Szolnok-Doboka vár­megye hazafiasan gondolkozó közönségét — fel­hívni: lobogtassák magasan az »uj-párt« zászla­ját. Miért az uj-párt zászlaját ? Erre a kérdésre kívánok felelni önök előtt ez alkalommal. A régi pártkeretek elavultak, sok vonatko­zásban eltolattak és mint már évek óta hirdetem, a magyar állam érdeke, az egységes magyar nem­zeti állam kiépítésének érdeke parancsolólag kö­veteli, hogy az eddigi közjogi harczok tőketételé­vel a meglevő alapon a komoly építés munkáját végezzük. Talán különösnek tetszhetik, hogy most í­eszélek építésről, midőn éles ellentét a korona és a nemzet között zavarja az építés munkájának lehetőségét. Sajnos, ez így van, de talán ez is csak azért van így, mert az eddigi már közel negyven éves parlamenti harc­ok szükség felett merültek el a közjogi vitákban és pártjaink el­mulasztották a nemzetet azon közelebbről érintő kérdésekkel foglalkoztatni, melyek a közjogi szem­­pontok fel nem adásával ugyan, de első­sorban lettek volna megoldandók a nemzet gazdasági meg­­erősödése czéljából és nemzeti fejlődése javára, mint legbiztosabb alapjai és biztosítói a jövőben a magyar állam közjogi állása megerősödésének. Kétségtelen, hogy ma első­sorban az alkotmány védelmére kell nandugáj­unknak vállvetve sorakozni. Ma alkotmá­nyunk van veszélyeztetve, ma ezért foly a harcz, ma ennek védelmére kell mindnyájunknak sorba álla­ni azon kormány­yal szemben, mely az ügyeket vezetni vállalkozott, sérelmére a parlamentarizm­us alapel­veinek és sérelmére a nemzeti érdekeknek. Meddig fog még e harcz folyni, melyet a szövetkezeti pártok egy értelemmel és összetartással kell, hogy megvív­janak, tudni nem lehet. Én azonban hinni akarom, ho­gy végletekre menni a hatalom sem fog és be­látja, hogy egy nemzetet, mely alkotmányáért küzd, végletekre vinni nem szabad, be fogja látni, hogy ideig-óráig a hatalom eszközei érvényesülhetnek ugyan, de végeredményben csak az igazság győzhet és fog is győzni. Én hiszem, hogy a király és nem­zet között a bizalom helyre áll és szilárd alapját fogja alkotni azon áldásos összhangnak, melynek ereje jövendő századok biztos haladásának alapját képezi. (Helyeslés.) A mostani alkotmányválságból úgy kell kibon­­takozni tehát, hogy a király és nemzet között a bizalom helyreálljon és a létrehozott összhang al­kalmas legyen arra, hogy jövendő századok biztos haladásának alapját képezhesse (Úgy van!) Százados küzdelmek után szomorú és gyászos tapasztalatok hatása alatt a király és nemzet egy­­értelmű­leg 1867-ben felismert azon alapot, me­lyet a haza bölcse, mint az ellentétek megszünteté­sére alkalmast kijelölt. Ezen alapon nyugszik állami életünk és a mai válságból való kibontakozás sem történhetik más alapon. E tekintetben alig van ma e hazában eltérő­ nézet, hisz a szövetkezeti pártok egyértelműleg fogadták el mint a kibontakozásra biztos alapot nyújtót, azon feliratot, mely az 1867-ik alapon áll és a melyben általánosságban kifejezésre jutottak részletes programmját képezhetik és én remélem, képezni is fogják a koalíc­ió által alakí­tandó kormánynak. Ezen alapon lehet csakis re­mélni, hogy mai, megzavart állami életünk egy új és egészséges irányban indul meg és meddő har­czok, közjogi viták félretételével az alkotás útjára lép, azon alkotás útjára, melyen haladva kiépülhet gondos mérséklet, de határozott és c­éltudatos tö­rekvés mellett az egységes magyar állam a maga nemzeti és gazdasági erejében és önállóságában. Midőn másfél évvel ezelőtt itt, a deési új­­párt alakulása alkalmával önök előtt szólhattam, az új­párt programmját ismertettem; e programm nem változott és most midőn Szolnok-Doboka­­vármegye érdeklődő közönsége előtt itt most önök­höz, tisztelt urak, szólok, a programmot illetőleg újat nem mondhatok. Az uj-párt az 1867-ben megalkotott alapon áll, ezen meglevő alapon kí­vánja a program­jában részletesen felvett fontos kérdéseket megoldani első­sorban figyelemmel a gazdasági, szocziálpolitikai és nemzeti érdekekre. De ki akar ma mást? Azok is, kik még ered­ményben egykor többet akarnak és azok is, kik eddig a lassúbb haladást talán kevesebb szabad­­elvűséggel tartották indokoltnak, midőn mint a szö­vetkezeti pártok tagjai a felirathoz utógondolat nél­kül hozzájárultak, elfogadták a kormányalakítás alapjául a feliratot és ezzel azt, mit az új­ párt programmja tartalmaz. Én azt tartom, hogy köz­életünk és parlamenti munkálkodásunk egyik be­tegségét éppen az képezte eddig, hogy a poli­tikai pártok nem az aktuális és közvetlen meg­oldást igénylő kérdések szerint csoportosultak, ha­nem messze jövő feladatai vagy reményei szerint alakulva inkább elméleti, mint gyakorlati kérdések által engedték magukat uraltatni. Ha haladni aka­runk, kellő beosztással intézzük el a »ma« kér­dését, készítsük elő a »holnap«-ot, mert ezzel ter­mészet szerint biztosítjuk a továbbiakat. Én bízom abban, hogy előbb-utóbb a mai al­kotmány­válságból kijutunk és akkor jön a munka, azon munka, mely nem szabad, hogy meddő legyen. Az én hitem, midőn már évekkel ezelőtt új párt­alakulás szükségét hirdettem, az volt, hogy a nemzet meg fogja érteni saját érdekében, hogy mely irányt kell követnie; ma is ez a reményem. Midőn már közel két éve az új­ párt zászlaját kibontottam és nem sokkal aztán itt, Deésen is az azon zászló körül való sorakozást kértem, az veze­tett, hogy lássam a nemzetet a nyugodt alkotás útjára lépni és ezen alkotások útján kitartva, jö­vendő századok biztos haladását tenni lehetővé. Akkor reméltem a jövőben és kis táborral bár, de nem csüggedve mentem a harczba, a tábor ma is kicsi, de az elvek győzelme nagy és azok is, kik más táborba sorakoztak, midőn a királyhoz intézett feliratot elfogadták, akkor a mi zászlónk győzelmét segítik elő, a mi zászlónk alatt válalkoz­­nak a magyar nemzeti államot kiépíteni. Én hiszem, hogy csak idő kérdése, mikor lesz a mi táborunk nagy! E táborba kell jönnie mindazoknak­, kik­ a békés, de biztos fejlődés utáin kívánnak haladni, mindazoknak, kik liberális, de demokratikus alapon látják biztosítva a magyar állam jövőjét és kik be­látják, hogy a Közép-Duna mentén dualisztikus alapon, teljes paritás mellett fennálló nagyhatalom európai szükség, mely szükséggel nekünk is számol­nunk kell. A meglévő keretben tovább építeni az egységes magyar nemzeti államot az uj-párt czélja, e czélnak kíván szolgálni az új-párt programmja. E programm körül csoportosulni hívom én most fel Szolnok-Doboka vármegye hazafias polgárait. Mit akarunk mi ? Határozott liberális, de­mokratikus nemzeti irányban építeni tovább a magyar államot. (Helyeslés.) Az általános választói jog elvének érvényesí­tésével az állami élet ügyeinek intézésébe és ellen­őrzésébe bevonni az egész nemzetet, czélszerű és a nemzeti érdekeknek megfelelő új beosztását a választó­kerületeknek, különös tekintettel a váro­sokra, mint az állami élet góczpontjaira, de figye­lemmel arra is, hogy midőn leszállított alapon a czenzus arányosittatik, az értelmiség czenzusa ki­terjesztessék, de mindig úgy, hogy a czenzussal nem bírók szavazatjoga is külön rendeztessék. (Élénk helyeslés.) Akarjuk, hogy nevelésünk minden vonalom nemzeti legyen; akarunk erős magyar közművelő­dési politikát, mely összes közoktatásügyi intéz­ményeinkbe az erőteljes nemzeti öntudatot rend­szeresen belevigye, sőt a magyar művészet istápo­­lásával már az ifjúságban kifejleszteni a nemesebb műszlést és faji önérzetet, mindenek előtt kíván­juk az elemi oktatásban az állami nyelv komoly elsajátításának biztosítását, a nemzeti szükséghez képest pedig a népoktatás fokozatos államosítását. A tanítóképzésnek feltétlen az állam kezébe való letételét, de általában nemcsak az elemi, de a középfokú és magasabb fokú szakoktatásban is az állam­nyelv leírásának tökéletes biztosítását. (Tetszés.) Az 1848-ik évi XX. törvényczikkben ki­mondott elv alapján a különböző vallásfelekezetek közötti tökéletes viszonosságot és jogegyenlősé­get és erre tekintettel a katolikus egyház ön­­kormányzatának végleges szervezését, a nem ka­tolikus egyházak rendszeres, állandó és törvény­nyel biztosított segélyezését, jogaik és szabad­ságaik sérelme nélkül, hogy lelkészeik jóléte és híveiknek az egyenlőtlen terhektől való mentessége biztosíttassák. Kívánjuk az eddigi, eredményt nem biztosító módszertől eltérően, a sikert teljesen biztosító te­lepítést, minden melléktekintet nélkül és csupán nemzeti érdekektől irányítottan fokozottan foly­tatni, még nagyobb állami állami áldozatok mellett és különösen tekintettel a kisbirtok czélszerű képződésére, figyelemmel arra is, hogy ezzel is a kivándorlás továbbterjedésének vettessék gát. Kívánjuk a munkah­iány megszüntetése, az el­szegényedés és kivándorlás továbbterjedésének meg­­gátlása czéljából nagyarányú beruházások foga­natba vételét, különös tekintettel a hazai ipar fej­lesztésének érdekeire. K­ívánunk egységes és igaz­ságos adóreformot jövedelmi progresszív alapon, általában szükségesnek tartjuk az adórendszer egy­szerűsítését, az adók igazságosabb és arányosabb megosztását, a fogyasztási adóknak, a­mennyiben életszükségletekre vonatkoznak, leszállítását. Kí­vánjuk a létminimum védelmét; kívánunk korszerű munkásügyi intézményeket; kívánjuk oly törvények alkotását, melyekkel a munkaközvetítés országos berendezése, jóléti intézmények létesítése és mun­kásszervezetek alakítása segíttetik elő és melyek a munkás és munkaadó közötti igazságos viszonyt lesznek hivatva létrehozni. Kívánjuk rendezve látni a gyülekezési jogot és azon biztosítékokat, melyek az állampolgárok szabadságát és szabad nézetnyilvánítását vannak hivatva biztosítani. (Éllénk helyeslés.) Kivánjuk az állam összes alkalmazottainak fizetése ügyét végleg rendezni és a tisztviselői pragmatika megalkotásával viszonyaikat biztosí­tani, kivánjuk a közigazgatás államosítását, a nemzeti állam egységes vezetése és szervezése oká­ból a társadalom függetlenségének, a helyi önkor­mányzatnak és közszabadságnak sérelme nélkül. Ezen irányelvek alapján látjuk legbiztosabban ki­építhetni az egységes magyar nemzeti államot. Ezen törekvések kell hogy vezessenek. Ha meg­szüntetjük mai kötött gazdasági helyzetünket, függetlenné teszszük pénzügyünket, röviden mondva megcsináljuk az önálló magyar nemzeti bankot és megalkotjuk az önálló vámterületet, akkor nyitva is lesz az útt előttünk nemzetünk gazdasági elveit .

Next