Magyar Nemzet, 1905. december (24. évfolyam, 290-314. szám)

1905-12-01 / 290. szám

2 MAGYAR NEMZET. 1905. deczember 11 E felvilágosítás óta köztudomású, • • az általános szavazati jogról a független­ségi párt Andrássyék kedvéért lemondott, e lemondását a pártbecsület oltalma alá helyezte s kötelezettséget vállalt arra, hogy be fogja érni a választói jognak valamelyes mértékű kiterjesztésével. S az is köztudo­mású azóta, hogy az általános szavazati joghoz a függetlenségi párt csakis akkor térhetne vissza, ha erre a koalíc­ió egyéb elemeitől az engedelmet megkapná. A különbség tehát ő­felségének kor­mánya és Kossuth Ferencz között az, hogy a kabinet ő felségétől már megkapta az engedélyt az általános szavazati jognak a kormányprogrammba iktatására, ellen­ben Kossuth Ferencz Andrássy Gyula gróf­tól még nem kapta meg az engedélyt arra, hogy ismét követelhesse azt, a­­­mit a vá­lasztások előtt pártjával együtt követelt. És van még egy nevezetes különbség : felsége feltétlenül szükségesnek s többé fel nem tartóztathatónak mondja az álta­lános választói jogot, de meg is tesz min­dent­, hogy ez a meggyőződése Magyaror­szágon és Ausztriában tetté váljon. Ellen­ben Kossuth Ferencz ma szintén feltét­lenül szükségesnek és többé fel nem tar­­tóztathatónak mondja e reformot, de az e reform jegyében született kormány ellen tör és e reform halálos ellenségeinek tábo­rát vezeti, tehát megtesz mindent, hogy az álta­lnos szavazati jog ne valósulhasson meg. Kossuth Ferencben áll, hogy e kétér­telmű helyzetnek véget vessen. Tegye meg az általános választói jog érdekében azt, a­mit Kossuth Lajos annak idején az egy­házpolitikai reformok érdekében tett. Sza­kadjon el azoktól, a­kik az általános sza­vazati jog meghiúsításán fáradoznak, és vártunk egy pillanatig. Hűvös esti szellő játszadozott politikai barátom kabátja szár­nyaival. .­­. Képzeld el, — szóltam — hogy a nagy vásárcsarnok kellős közepére felállítaná valaki Pallas Athéne szobrát. Tegyük fel, hogy kitűnő szobrász alkotná, kitűnően. Mit szólnál hozzá ? Ugy­e, hogy oda már hiper-gúny kellene. A szo­bor szép lehet, sikerült, de hogyha a vásár­csarnok közepére olyan szobor kell, a­mely a kereskedelemre utal, ha Hermesre van szükség, mit keres ott Pallas Athene ! —­­ — de azt nézzed barátocskám, — ugyan add át már nekem a gúnyos kicsinyítőt! — hogy milyen a nyelvi forma most. Kutasd csak, milyen gondolat élt benned vagy benne, az író­ban, mikor ki akarta azt fejezni. Milyen mást mondott, mint a­mit akart, tehát, mint a­mit kellett volna. Petőfi a »Távolból« czímű költe­ményében egy nyugateurópai formájú népdalt akart írni, valóságos megrendelésre. Írt egy re­mek elégiát, mely minden hazulról elszakadt­alak szivébe markol. Ha van egy költő, egy író barátod, kérdezd meg tőle, meg volt-e va­laha elégedve, ha egybevetette alkotását ama gondolat sorozatával, a­mely alkotását szülte. Oh gondolat és nyelvi formája so­se fedik egy­mást. Beszéd és gondolat, test és lélek. Hogyan hatnak egymásra, hogyan közelítenék meg egy­mást, bajos megmondani. Az lesz a vége, hogy a­ nyelvfilozófia is elhagyja ezt a dualisztikus alapot, monizmust fog alkotni, de hogy hogyan, azt én nem tudom. — Tehát addig, míg valamit el nem m­ond­­tunk, nem tudjuk igazán? — Kern, barátom. A tudás ott kezdődik, hogy a gondolat halk vagy hangos beszédfor­mába ömlik. Megint csak Alexanderre kell hi­vatkoznom. Azok tudnak aztán igazán jól be­szélni, írni, gondolkozni, a­kik a beszéd és gondolat kapcsolatait állandóan szemlélik és alkalmazzák, a bik­nek mindig ajkukon a lel­kük ! . . . Absztr­aháld a szónoktól rekedtes hangját, idomtalanul lógó csontos ujjait, halld csak szóképeit. Ha igazán szónok, ha igazán n­yelvművész, csontos ujjakkal, rekedtes hangon is Szépen, tudhatóan beszélni . . . — Nem értelek, — szakított megint félbe a politikus. — Hát mi igazán nem tudunk tö­kéletesen beszélni? Miért van ez? —• Egyszerű a magyarázata. Már régen beszélünk, tán több nyelven is, de még igazán nem tudunk gondolkodni. Élnek bennünk ha­tározatlan szóképek. Ezek állandóan változnak... Botjával az Eötvös szobrára mutatott. Odaértünk. — Ez sem tudott írni? — Tudott, művésze volt az írásnak, de szépiró volt. Nem gondolatot akart mindig adni, hanem érzelmet, hangulatot. Ez más, barátom. Érzelem és hangulat keletkezik lel­­kedben, a művészével egy azonos, de már ez nem nyelvi proc­esszus. — Csakhogy már elhagytuk a nyelvészet birodalmát — szólt ingerülten a politikus, de a­mikor arczába néztem, már ott láttam a bizony­talanságnak, a megingásnak vonásait, láttam, hogy lelkében, a szájában volt a beszédnek, a nyelvnek hamis aranyból készült bálványa, s mert láttam, hogy a nyomokon továbbgondol­kodva, rá fog jönni a beszéd és gondolat igazi viszonyára, jó kedvvel szorítottam meg kezét bucsuzásra. KUBINYI MÓZES úr, vesse latba tekintélyét, hogy a parlament tegyen félre minden egyéb kérdést és oldja meg ezt a feltétlenül szükséges, elodázha­tatlan feladatát. Akkor meglesz a kibontakozás, Budapest, november 30.­­ A vajdahunyadi mandátum. Déváról je­lentik: H­­lmalfy Artúrnak, a vajdahunyadi kerület képvise­lőjelöltjének a minap tartott prog­rambe­zé­­dét a főváro­s lapok tévesen közölték. Mint meg­bízható forrásból értesülünk, a katonai követelé­sekre nézve a következőket mondotta: A magyar vezényszó a nemzetnek jogos óhajtása a n­­lynek megvalósítására kedvező idő és alkalom szükséges, mert a ha­­lmi erőpróba nem vezet czélhoz, ha a mérgezésben a nemzet vesztes lehet. A nemzet és korona egyetértésével kell a kérdést kedvező al­kalommal megoldani. Jelenleg a kibontakozást a jelvénykérdés­nek a paritás alapján való megoldá­sával, valamint a katonai oktatás és nevelés terén a magyar nyelv érvényesülésével kell akképp létre­hozni, hogy a parlam­etáris alkotmány, a­ korona és nemze­t közötti összhang a 67-es alapon mi­előbb helyreállíttassék. A politikai helyzet. Minisztertanács. Tegnap délután, mint jelentik, miniszter­­tanács volt, a­melyben a kabinet valamennyi tagja részt vett. A komáromi beiktatás. Kubinyi Géza főispán beiktatása Komárom­­megye és Komárom város törvényhatóságai köz­gyűlésén, mint legutóbbi számunkban táviratilag közöltük, tegnap folyt le. A­kik jelen voltak a közgyűléseken, elképedve olvassák azokat a ha­zug tudósításokat, a­melyek a két beiktató köz­gyűlésről a koalíczió legtöbb lapjában megjelen­tek. A­minek az a magyarázata, hogy a koalí­­cziós újságírók legtöbbje a közgyűlés meg­nyitása után jelent meg a közgyűlési teremben, a­mint egyikük mondta, azért, mert nem adtak nekik helyet, így hát a tudósítások koalíc­iós bizottsági tagok egyoldalú informác­iója alap­ján íródtak meg. Ez érthetővé teszi, ha a tudó­­sítások nagy része ferdítés vagy a fantázia szüleménye. A megyeház gyűléstermében a megnyitás előtt valamivel Kálmán Rudolf küldöttségi tag egyszerre csak kivált koalícziós kollégái sorá­ból és elkezdett beszélni. Azt mondta, hogy a mai közgyűlés csak értekezlet lehet, mert nem a törvényes tényező hívta egybe, hanem csak­­­ a főispán. Ebben a pillanatban belépett a terembe Kubinyi Géza főispán magyar díszben s hívei lelkes éljenzéssel, a koalicziósok pedig abezugo­­lással fogadták. A koaliczió tudósítója azt írja, hogy a főispán lilaszinü attillában volt. Ez is bizonyítja, hogy a tudósító úr távollétével tün­dökölt. Biz'az az attila sárgás lilaszinünek csak a főispán erélyes fellépése által megkápráztatott koalicziós szemek látták. Kubinyi Géza erőteljes hangon, a mely túlharsogta a koalicziósokat, megnyitotta a közgyűlést, rendelkezett a jegyzőkönyv­ vezeté­sére és hitelesítésére nézve s aztán kezébe vette az iroit (tehát nem gépírásos) eskümintát és letette az esküt. Zichy Miklós gróf az eskü alatt ismétel­ten kiáltotta Kubinyi Géza felé.: — Hazaáruló ! A Zichy közelében állott ifjabb Kubinyi Géza, a­ki saját kijelentése szerint Zichynek visszakiáltotta: ----Maga a hazaáruló! Szemtelen gaz­ember ! Zichy gróf elfordult s nem reagált ezekre a titulusokra, e helyett egy tintatartóhoz ka­pott, hogy azt a főispánhoz hajítsa. Olyan ügyetlenül markolta meg azonban a tintatartót, hogy annak csaknem az egész tartalma a ke­zébe ömlött s befolyt az ingujjába s csak az­után inkább gurította, mint dobta a főispán felé. Erre ifjabb Kubinyi Géza — ugyancsak a saját kijelentése szerint — ismét élesen tá­madt Zichyre: — Ez­ gróf? — mondta. — Ez egy ko­misz, paraszt gazember! Nyugdíjas marha! A gróf erre egyik szomszédjánál tudako­zódott: ki a sértő? A­ kérdést hallotta ifjabb Kubinyi Géza is, a ki megkérte Feszty Bélát, hogy világosítsa fel Zichy Miklós grófot. A főispánra a tintából semmi sem fröcs­­csent s a tintatartót Kormos Béla fogta föl. A főispán hivatta a kir. ügyészt, a kinek el­mondta, hogy Zichy Miklós gróf meg akarta akadályozni az eskületételben. A kir. ügyész a vizsgálatot megindította. Kubinyi Géza főispán azután bezárta a közgyűlést­ és végigmérte tekintetével a dühöngő ellenzéket, a­mely toporzékolt a miatt, hogy az eskültételt nem akadályozhatta meg s aztán híveivel távozott a teremből. A koaliczió benmaradt a teremben s Kálmán Rudolf folytatta a beszédét, kérdezve a tiszti ügyészt, hogy törvényes-e az eskütétel? Pogrányi ügyész hosszabb beszédbe fogott, mi­közben valaki rémülten kiabálta a koalicziósok közül: — Jönnek a csendőrök! — Rövidesen feleljen: törvényes az eskü­tétel? — kérdezték az ellenzékiek. — Nem! — felelte az ügyész. A csendőrök pedig nem jöttek. Egyedül a csendőrszázados lépett be s felkérte őket, hogy a közgyűlés véget érvén, távozzanak a terem­ből. Thgly Ferencz és többen már a felszólítás előtt, Zichy gróf tintatartó­ bravurja alkalmá­val elhagyták a termet; a felszólításra azonban a Kossuth-nóta mellett távoztak a terem­ből mind. Lenn a vármegyeház előtt néhány tüntető kiabált föl a főispáni lakás ablakai felé. A fő­ispán kiszólt az ablakon a rendőrökre: — Zavarják el ezt a csőcseléket! Ezt a koalicziósok úgy akarták az embe­­rekkel elhitetni, hogy a főispán a megyebizott­sági tagokra mondta, holott többek szeme lát­­tára csak a kiabálókra, a­kikre ujjal is mu­tatott. A megyebizottsági tagok akkor mentek le a lépcsőn s még alig értek a kapu alá. Délelőtt 11 órakor folyt le a városházán a beiktatás és pedig a legszebb rendben. A fő­ispán kíséretével gyalog vonult a­­megyeházáról a városházára. A város közgyűlési termében mintegy száz bizottsági tag gyűlt össze, de ebben a társaság­ban csak pár ellenzéki ember akadt. A nagy többség éljenzéssel, a kisebbség elmosódó abr­czugolással fogadta Kubinyit. Farkas Géza helyettes polgármester meg­nyitotta a közgyűlést s kérte a főispánt, hogy tegye le az esküt. Kubinyi elkezdte olvasni az

Next