Szalay József - Baróti Lajos: A magyar nemzet története III. A Habsburg-házból való választott királyok kora (Budapest, 1896-1897)
1. János és I. Ferdinánd ellenkirályok (1526-1540)
I. János és I. Ferdinánd ellenkirályok. (1526—1540.) 31 ha Bécs már elesett. A törökök nem akarván ostromolni, tovább vonultak s szeptember 27-ikén Bécs alá érkeztek. Bécsben általános volt a rémület s a ki tehette, elmenekült. Ferdinánd Linzbe tette át székhelyét. Onnan írta a legkétségbeesettebb leveleket bátyjához , Károlyhoz, a német birodalomhoz s máshova, hogy most már nemcsak Ausztriáról, hanem az egész kereszténységről van szó. Oly híreknek is adott hitelt s tovább is adta, hogy a szultán Bécsben akar telelni s azután hároméves háborúban egész Németországot akarja meghódítani. De bizony Károly sem küldött segélyt, pedig augusztus 5-ikén már megkötötte volt Ferencz franczia királylyal és ennek szövetségeseivel Cambrai-ban a békét. Ellenben a szomszéd tartományok az ijedtség hatása alatt némi erőfeszítést tettek : Csehország 30,000 gyalogost és 2000 lovast állított talpra s a nemességnek is jelentékeny része fegyvert fogott. Morva is kiállított összesen 25,000 embert. Némi csapatokat Bajorország, György szász herczeg s némely német városok is küldöttek. Arról azonban, hogy ezek valamit tettek volna, semmit sem olvasunk. Szulejmán nem ő miattok, hanem az ősz beköszöntése folytán — a janicsárok a török törvény szerint csak tavasztól őszig voltak kötelesek harczolni — továbbá az élelmezés elégtelensége miatt volt kénytelen október 14-én megszüntetni az ostromot, miután katonái a foglyok nagy részét kardélre hányták. Október 25-ikén ért Budára, ahol János király ünnepélyesen fogadta s diadalmas hadjáratához szerencsét kívánt. Pár nap múlva díván — így nevezik a törökök azokat a gyűléseket, amelyeket a szultán fontos állami ügyekről való tanácskozás czéljából a legelőkelőbb emberekből összehíva taztatott Budán, amelyen Szulejmán az urakat János iránt hűségre intette, viszont Várdait és Perényit kegyelmébe ajánlotta. A koronát azonban, a hazafiak nem kevés ijedtségére, elutazásakor sem adta át. Állítólag az volt a terve, hogy vagy a saját vagy Ibrahim fejére teszi, de utóbb mást gondolt s két állomásra Pesttől, Athinay Simontól, akit tudományosságáért — ennek köszönhető a „Deák“ melléknevet — igen megkedvelt, visszaküldő. November 10-ikén ért Nándor-Fehérvárra, ahonnan diadalát (?) hirdető tudósítást küldött Velenczébe. Deczember 16-ikán Konstantinápolyba érkezett, ahol fényes ünnepélyekkel akarta a nem épen szerencsés háborúja következtében támadt rossz hangulatot eloszlatni. Janicsár keresztény foglyokat hurczol magával. (Guldenmundt J. egykorú metszetéről.)