Magyar Nemzet, 1940. április (3. évfolyam, 70-94. szám)
1940-04-21 / 87. szám
VASÁRNAP, 1940 ÁPRILIS 21. Magyar Nemzet Dr. Tombor Jenő ny. ezredes: A szárazföldi hadihelyzet északon Az elmúlt héten a német sereg helyzete Dél-Norvégiában határozottan megszilárdult, szövetségesek partraszállásairól pedig a nagy titoktartás mellett is azt a benyomást nyeri a tárgyilagos megfigyelő, hogy máris több kedvező alkalmat szalasztottak el a szárazföldön. Ez a benyomásunk azonban még nem lehet végleges, mert a szövetségesek még nem rántották le a leplet szándékaikról és egyes hírek szerint nagyarányú előkészületek vannak folyamatban. A valószínű hadihelyzetet — túlnyomó részben a német hivatalos közlések alapján — vázrajzunkban szemléltettük. Ebben a német főerőt Oslo körül látjuk előretolt nyúlványokkal a vasútvonalak mentén, két helyen egészen a svéd határig csatlakozva. Vájjon Haiden és Kongsvinger között vannak-e még kisebb norvég erők, az nem befolyásolja lényegesen az általános helyzetet. A norvég tengerpart Oslótól kezdve Kristiansandon át Bergenig német jelentések szerint szilárdan német kézben van és bizonyára több helyen is megszállva, mint amennyit a jelentések alapján fölrajzoltunk. Bergentől északra a tengerparti német megszállás mértéke teljesen bizonytalan, de valószínűleg itt Trondhjem birtokát tartják, igen helyesen, a legfontosabbnak és ezért a Svédországba vezető vasutat is elfoglalták. Ezzel másodízben vágták ketté Norvégiát, miután messze északon Nóráiknál végezték az első metszést. Nurvik birtokát a németek is jelentéktelen kérdésnek mondták, tekintettel arra, hogy a Keleti-tenger jegének eltűnése után a meleg évszakokban a svéd vasérc szállítása Németországba a Keleti-tengeren át is lehetséges lesz a gyér aknazáron át. Vázrajzunk megértéséhez ki kell emelnünk, hogy ott, ahol német csapatok nincsenek, mindenütt váltakozó erővel a norvég csapatok vívják a kis háborút (a gerillát) Erősebb norvég harcvonal Elverum, Humor, valamint a Hundsfjord és Spirillen tavak környékén alakult ki a hivatalos norvég jelentések szerint is. Ha nem ez volna a helyzet, akkor a német csapatok már szabadon közlekedhetnének az Oslóból Bergen, Andersnes és Trondhjem felé vezető vasútvonalakon és nem volna szükség légi szállításra például Oslóból Trondhjembe. A német jelentések Oslo körül csupán fokozatos, tervszerű előnyomulásról, ütközetekről és a norvégok visszavonulásáról, helyenként megadásáról, Hamar és Elverum táján pedig erősebb,norvég ellenállásról írnak. Ezek szerint Norvégia déli felében is igen nagy terület van még norvég kézen, még ha e területek nagy része nehezen járható is. Humoron és Elverumon kívül más helyeken a norvég csapatok aligha lehetnek nagyobb erőben, mert különben megakadályozhatták volna. h°gy gyengébb német csapatok akár a Nóráikból, akár a Trondhjemnből Svédország felé vezető vasútvonalat, akár ejtőernyős német csapatok a Dombaas melletti vasúti csomópontot elfoglalják és tartósan kézben tartsák. Újabb fieuer-jelentés szerint Elverumon kívül Namsos és Steinkjer a legfontosabb pont, ahol angol és norvég csapatok állanak készenlétben, sőt Trondhjem és Namsos között Grongnal az angol csapatok már össze is találkoztak a repülőgépeken odaszállított német osztagokkal. Hanas-közlés szerint már állítólag francia csapatok is partraszállottak. * A fenti részletes helyzetkép teljesen megindokolja azt a már pénteken közölt brit katonai fölfogást, amely szerint a norvégiai helyzet alakulása Norvégia „darázsdereká“-nak, a Trondhjem -Storlien-vonalnak birtokától függ és most az a kérdés, melyik fél tud előbb oda nagyobb erőket összevonni? Az előbb vázoltak alapján ugyanis, ha a szövetségesek nem képesek belátható időn belül a Trondhjem—Storlien- vonalat áttörni és tovább délre is előrenyomulni, akkor az ezen vonaltól délre fekvő egész norvég területen küzdő norvég csapatok sorsa meg volna pecsételve. Ellenkező esetben az angolok jelentékenyebb norvég erőkkel jutnának összeköttetésbe és olyan hadi helyzet állhatna elő, amely mindenféle lehetőséget nyitva hagy. A hadihelyzet súlypontja tehát Trondhjem körül van, a szövetségeseknek legközelebbi kikötője pedig a már több ízben jelentett Namsos, ahol az összefüggő norvég vasúthálózat végződik. Persze Andalsnes kikötőjére is még nagy szerep várhat. Az iránt senkinek sem lehet kétsége, hogy a német hadvezetés minden, bármily merész és kockázatos lépést meg fog tenni, amit a katonai helyzet megkíván. Az elmúlt hét tapasztalatain okulva ugyanezt a szövetségeseknek még be kellene igazolniok. Különösen az angol szárazföldi hadviselésre a nagy megfontoltság, talán túlzott óvatosság, de emellett elpusztíthatatlan szívósság jellemző. Az angol közvélemény a hét folyamán beérkezett hírek szerint elégedetlen a hadműveletek menetével és így lehetséges, hogy annak nyomása alatt a szövetségesek részéről az eddigieknél határozottabb lépésekről is fogunk hallani. Haraszti-sportpenzió Otáthattie,dem (1020 m) Napi torna. tánc. idegen nyelvek turisztika tennisz. strand. Felvilágosítás: HARASZTI ISKOlA. V. gróf Tisza István-u 1 Telefon: 182-042. CONTINENTAL. Szlovákia hív Idegentorn. irodája. V.. József nádor-tér S.Telefon: 182-062. Szabó Zoltán: Beszélgetés egy spanyollal Villers sur Mer, április (A „Magyar Nemzet“ tudósítójától.) A spanyollal a tengerparton találkoztam. Az erős szél azon a délelőttön szétfújta a felhőket és a dagály konokul nyomult elő az iszapon. A part üres volt, csak a hullámzás zúgott és időnkint diákok bicikliztek végig a néma sétányokon. Az intézetüket idetelepítették a háború veszedelmei elől s most itt karikáztak az erős nyugati szélben, a zúgó tenger fölött. A homokon öreg tanárnők jártak és csigákat kerestek, megkövült növényeket, régi korokból. Itt találkoztam a spanyollal és hosszan ültünk szemben a tengerrel, egyazon szél- és tengerzúgás alatt. Aztán valahogy beszélni kezdtünk, persze a háborúról, s nemsokára később a világról. — Uram — mondotta ekkor a spanyol —, el tudja képzelni, hogy mint nézheti egy spanyol azt, ami ma folyik a szűk kontinensen. Soha nem foglalkoztam politikával, s tilalom mondatcsinált gyűlöleteit. De emlékezni azért tudok. Az önök országa tudtommal csendes és így messziről olyan országnak látszik, melyet okos és nem nagyon szenvedélyes emberek laknak. Mégis szeretném önt elvinni néhány hétre az én hazámba, Spanyolországba, amint szeretném a többi európai népek fiait is meghívni ilyen útra. Az én hazámban annyi szépség, annyi emberkéz emelte szépség volt, mely gyönyörködésére szolgálhatott a léleknek. S az én hazámban ma annyi figyelmeztető jel van, mely tanulságul szolgálhat a népeknek. Itt lélegzett egyet a spanyol és kinézett az Óceánra, mely többek közt a nagy ármáda roncsait is takarja. Aztán hozzátette: — Mondom, nem vagyok politikus természetű ember. A spanyol háború alatt lélekben nem voltam se jobboldali, se baloldali, se népfrontos, se falangista. Igyekeztem meghúzni magam és keveset beszélni, nem igen hevítettek az eszmék, de meglehetősen elkeserítettek az eszmék miatt rombadőlt templomok és lakóházak. Vártam. Barátaim hevültek, szónokoltak, harcoltak és a boldogító világnézet szavaival ajkukon meghaltak egy homokzsákokból emelt védfalon. Emlékszem rájuk, nagyon is élesen emlékszem villogó szemükre, heves és gyors beszédükre, kihagyó lélegzetükre és lelkesedésükre Hogy tüzeltek a szavaik a háború előtt a forró spanyol éjszakákon át. És hogy tüzeltek a fegyvereik a mi háborúnkban hónapokon és éveken át. De miket is beszélek? A „mi háborúnk"? Micsoda elnevezés ez? Mienk volt fez a háború? Akik túlélték, azóta nagyon csendes emberek lettek. Spanyolország sohasem volt a csendes emberek hazája, de most nagyon csendes. Olyan csendes, mint egy csatatér, melyről el akarják takarítani a holtakat, akik valamely félreértés miatt haltak meg. Tudom, hogy a dolgot nem lehetett megállítani, tudom, hogy így kellett lennie. Tudom, hogy nem volt más megoldás az egyik észjárás szerint, mint a mindenáron támadás, s a másik szerint, mint a végsőkig való védelem. Tudom mindezt és értem mindezt. De még jobban értem, hogy ma olyan némák az emberek Spanyolországban. Az európai dráma egyik első fejezete itt játszódott le. Már ez az első fejezet is hasonló volt valami görög tragédiához. Szegények. Érti ezt, Uram? Értheti ezt valaki, aki nem az én hazám fia. Érti, hogy micsoda szörnyű és nyomasztó érzés látni azt, amit mi láttunk és éreztünk egy félévvel ezelőtt, szeptemberben? Mintha visszatért volna a görög mitológia végzete s az bonyolította volna családunk sorsát szinte a megsemmisülésig. S mily eszközökkel? Spanyolország ma tele van szomorú emberekkel, nagyon szomorú emberekkel. — Kissé homályosan beszélek? A tenger teszi talán, mely szertelen szavakra és hasonlatokra ragadja az embert? Vagy azért van ez, mert a különféle madárjósok ezekre a napokra jósolták, a mi most múló napjainkra, a háború kiéleződését? Nem tudom. Mindegy is. De az éllel, hogy most sok nép fiainak kellene elzarándokolnia az én hazámba, úgy érzem, helyes. Megtanulhatnának valamit e rongált kövektől. Azt, hogy a romok maradandóbbak, a sírok tartósabbak, mint a világnézetek, melyek miatt romokká váltak Érti, amit mondok? Újabban nem a harcosok árulják el a célt. Hanem a célok árulják el a harcosokat. Érti ezt a szörnyű érzést, Uram? Az „eszmék" nálunk kipróbálták, mint eszközüket a harcot és ezért csatatérré vált sok spanyol táj és holttá sok lelkes és kevésbé lelkes hazámfia. S alig oszlott el e csataterekről a hullaszag, ugyanezek az „eszmék" békét kötöttek. — Tudja, Uram, nálunk már nem igen beszélnek jobboldaliságról és baloldaliságról. Legalább családi körben nem igen Mert a falon ott van azoknak a képe, akik meghaltak a jobboldaliságért és baloldalágért És a jobboldaliság és baloldaliság mit tett az ő haláluk után? Még itt is, e távoli és északi tengerparton is szégyenlem kimondani a feleletet. Tudja, mi spanyolok, most lehorgasztott fejjel járunk és időbe telik, míg visszanyerjük régi hangunkat és régi élénk düheinket. Hacsak lehet, nem beszélünk politikáról. Még kevésbé elvekről. A lecke szörnyű volt, higgye el, uram, olyan szörnyű volt, hogy a tanulságot már nem is merjük kimondani. Szegény jó Donkihote, akinek lelkes és szimbolikus alakját annyira nevezik a gyerekek és annyira emberien szánalmasnak látják a bölcsek! Ebből a háborúból csak az ő szimbolikus alakja került ki győztesen és halhatatlanul. Mily hitványak voltak az ideálok. S értük mi oly végső elszántsággal harcoltunk, mint ő Dulcineáért! — Kissé szaggatottan beszélek, ugy-e, de aki olyan dolgokat élt át, mint én odalenn az országban, mely nemcsak a narancs és a kiontott bikavér hazája, az megérzi ezt hátralevő éveiben is. Már öreg vagyok, szívem néha rendellenül ver, nyugalom kellene. És bármilyen furcsának tűnik — ezért utazom! Elhagyott városokba utazom, fürdőhelyekre, melyek csendesek, mert még nem kezdődött el a szezon. Néha gondolok arra, hogy be kellene utaznom Európát, meglátogatni és megfigyelni a többi népeket. Tanultak-e abból, ami nálunk történt a háborúban s ami a mi ideáljainkkal történt a háború után? Gondoltam néha önökre is. Nem sokat tudok az önök hazájáról, csak pár közhelyet, melyek annyira ismertek, hogy bizonyosan hamisak. S azt, hogy az önök országa valahol ott fekszik keleten, Németország és Oroszország alatt. Most Olaszországon át kell utazni oda, ugyebár? Vannak önöknél is olyanok, akik megölnék egymást e világból való elvekért? — Ma már lemondtam az effajta útitervekről, öreg is vagyok, kissé nehézkes. Közülünk sokan vannak olyanok, akikből kiveszett az erő, mely elhatározott és tervszerű utazásokra képesít. Így csak bolyongok. Lehetőleg elhagyott helyeken. Fürdőhelyekre, ahol júliusban kezdődik az élet, áprilisban megyek, mikor hideg van a fűtetlen szobákban s mikor a tenger nem üdít, csak fenyeget. A dolgokat így fonákjáról nézem, mint aki mindig szürke hajnalokon látja az álomgyárakat és mulatókat, mikor már gyűrtarcú, ráncos ruhájú takarítónők söpörni kezdenek. Szeretek alkonyaikor érkezni az új állomáshelyekre, alkonyaikor, mikor az emberek már hazatérnek. Szeretek lebzselni a kórházak körül, ahol sápadt lábbadozók lépnek ki a komor kapukon és kényszerű mosollyal családtagok sietnek a válságos állapotú betegekhez, kezükben egy ideg befőttel. Mindenütt kissé bolondnak néznek, vagy legalább áldozatnak. Az is vagyok. Annak az áldozata, hogy az ideálok elárulták azokat, akik meghaltak értük. Általában bemegyek — mindig úgy öt óra felé — a templomokba s megállok a Szűz szobra előtt, aki karján tartja a Kisdedet. El szoktam nézni a gyertyákat, melyeket azok gyújtanak meg a lábaik előtt, akik hisznek bennök. Csak itt szoktam megnyugodni egy kevéssé. Szeretem elnézni a gyertyavilágította szelíd Szűz és Gyermek arcát.— S ez már így van — mondta hirtelen élesen és magánosan, aztán fölállt. — Hogy a világ nem tanul, azt onnan látom, hogy soha, mikor az emberekkel beszélek Spanyolországról, senki nem szól nekem arról, amit én mondtam most önnek. Nem igen látják mindezt s nem is igen értik. — De Isten vele — szólt aztán hirtelenül s elment a házak között. A szállodában később említették, hogy látták, hosszan beszélgettünk e délelőttön. — Nem találta egy kissé különösnek? — kérdezték hamiskás hunyorítással. — Nem — feleltem szárazon. A tenger zúgott, a dagály a házak lábába harapott. 9 MEGJELENT a „Kék Könyvek" sorozaténak szenzációs kötete: vitéz FEKETEKUTY BÉLA dr. jugoszlávia ! magyar szemmel „A Balkán-problémák kulcsa ma már Belgrádban vall.“ 200 oldal. Ára kötve 3.20 zengő. CSERÉPFALVI KIADÁSA. Kapható minden könyvkereskedésben. Kormányzói kihallgatás A kormányzó Abdel Kerim Sahvar Budapestre kinevezett egyiptomi állandó ügyvivőt szombaton délben kihallgatáson fogadta. Megindul a belgrád— budapesti hajójárat Megírtuk, hogy a jugoszláv személy hajójáratok időlegesen szünetelni fognak. Most arról értesülünk, hogy ez a hír tévedésen alapult, a valóság az, hogy a belgrád—budapesti hajójárat éppen most indul meg. Új gazdasági főtanácsosok és tanácsosok A kormányzó a földművelésügyi miniszter előterjesztésére dr. Teőlages István gazd. tanácsosnak, dr. Dömötör Lajos ny. h. polgármesternek, Faith Ágoston kanonoknak és Sztrázsik Andor Dénes min titkárnak a gazdasági főtanácsosi, Göndös Józsefnek és Micheli Mihálynak pedig a gazdasági tanácsosi címet adományozta. Ugyanakkor Heinrich Jánosnak, a Mohács—Pécsi Vasút vezérigazgatójának a kormányfőtanácsosi címet adományozta a kormányzó. NEMZETKÖZI VÁSÁR ALATT saját kiállításunk csak IV., Veres Pálné utca 2. sz. BUDAPESTI KOBOTORASZTALOSOK SZÖVETKEZETE Minőségi bútorok! Szövetkezeti munka!