Magyar Nemzet, 1940. április (3. évfolyam, 70-94. szám)
1940-04-24 / 89. szám
6 Nomád levele félmillió pengőről Tekintetes Szerkesztőség, t nem tagadom, némi meglepetéssel Olvastam a Magyar Nemzet keddi Mámában, hogy Eitner Sándor salomvári földbirtokost negyedmagával félmillió pengő vagyoni elégtétel megfizetésére ítélte a budapesti törvényszék Dorosy tanácsa. Azon, sajnos, hogy akadt négy ember Túladunán, aki százhúszezer pengőt kisíbolt az országból, hogy aztán hatvanezer pengőt elosszon egymás közt a jól sikerült üzlet méltó jutalmául, nem volt miért meglepődnöm. Meglepődésem oka egyszerűen az, hogy Eitner Sándor salomvári földbirtokos évekkel ezelőtt egyik leghangosabb hirdetője volt a maga szűkebb pátriájában a nyilas koresztéknek s ezeket oly hévvel oltotta bele gyermekei lelkületébe is, hogy e pillanatban Sándor és Ákos nevű fiai mint Pálffy-csoportbeli nyilaskeresztes képviselők boldogítják a magyar törvényhozást. Engedelmet kérek: megtévedt apáknak éppúgy lehetnek derék gyermekeik, mint derék apáknak gonosz fiaik (hiszen éppen ez a tény egyik legerősebb cáfolata bizonyos végletes vérségi, átöröklési tévtanoknak). De hát hogyan lehetséges az, hogy egy meggyőződéses nyilas a gyermekei és a néptömegek felé egyaránt azt prédikálja, hogy le a rút magánérdekkel, éljen a közérdek, továbbá hogy akasztófára minden országkárosító valutasiker liberálissal és közben jómaga méltó társaival felcsap valutasikernek? Megvallom, én ezt nem értem a magam „zsidóbérend" naivitásomban, amelyben mindig vigyáztam és másokkal is vigyáztattam arra, hogy amit bűnül rovunk fel a liberális egyéneknek, azt lehetőleg ne kövessük el jómagunk, vagy pedig ne ostorozzuk másokban ugyanazt, amit magunknak engedélyezünk. Ami a meglepődést illeti, az ma csak folytatódott, mert nyilas napilapjaink — amelyek egyébként olyan gondosak minden valutasiker elítéltetésének közlésében — a salomvári nyilas siker elítéltetéséről egyetlen szót sem ejtenek. Nyilván azért, mert úgy tartják: a nyilasnak (pláne, ha a zalabaksai kerületnek nyilas képviselőjelöltje is volt, mint Eitner Sándor) szabad sikerkedni, de a nyilas sajtónak nem szabad azt megírnia. Utóvégre mi lenne a Mozgalommal, ha a nemzettestvérek mindent megtudnának egynémely nyilas nagyságokról? Igaz tisztelettel, Buda, 1940 áprilist 23. Nomád „Nem elég tudni, hogy mi a magyar — tudjuk azt is, hogy ki a magyar44 Debrecen, április 22-A debreceni "Tisza István tudományegyetem névadója születésnapján emlékünnepélyt tartott, melyen dr. Stüttl Tivadar rektor megnyitóbeszédében azt fejtegette, hogy Tisza István élete, munkássága a magyar történelem egyik legnagyobb nevelő példája. Dr. Milleker Rezső egyetemi tanár „Tisza magyarsága'* címen tartott ünnepi beszédet. Figyelmet keltő kijelentéseket tett, többek között a következőket: — Érdekes, hogy még ma is nálunk a magyarság kutatására áldoznak a legkevesebbet. Nem elegendő tudni, hogy mi a magyar, tudjuk már azt is, hogy ki a magyar ... És verték a gondolatékeket ezernyi és ezernyi ember lelkébe, egyik pörölycsapás után meg nagyobbakat, licitáltak egymásra és ebben a gondolatforgatagban nem vették észre azt, hogy veszedelmes játékot űznek sokan, amikor a hazafiság és a fajszeretet szent palástjába öltözve, gyakran önző sakálmódra kivonnak maguknak koncot olyanok, akiknek máskülönben egyéni értékeik hiánya következtében nem jutna. — A sok írásáradatot és szónoklást jellemzi a könnyelműség, a handa-bandázó nagyhangúság, de jellemzi a határozatlanság és a zavarosság még a komolyabbakat is. Úgy kavarogtak a nagyhangú szavak, meghatározások, megnyilatkozások és szinte szentnek hirdetett igazságok a magyar jellem, a jaj, a nép, a nemzeti eszme, a magyar nép meghatározására, mint egy tavaszi folyó áldást és egyaránt kárt is hozó áradata, amely termékeny iszap mellett felkavarja a mocskot és zűrzavart és pusztulást is hoz. — Mindenki magyarabb akar lenni a szomszédjánál. Nem lehet kettőt sem találni, akinek azonos lenne a fogalmuk. Rettenetes a kavarodás, amelyből kell kiutat találni, megnyugvást kell találni, mert a magyar ifjúság szenved legjobban alatta, mivel lobbanékony, könnyen befolyásolható. — Tisza István fő jellemvonása a nyugalom volt. Lenézte a jelszavakon nyargalókat. A magyar nemzetnek erősnek kell lennie a saját gyengeségeivel szemben és uralkodnia kell szenvedélyein. A magyar ifjúságot Tisza a testbenlélekben erős munkára hívta fel. Hitt az ifjúság hivatásában és azt jobbá akarta tenni. Tisza István szerette a népet, válogatás nélkül, akárhogy hívták, akármilyen származású vagy vallású volt is, egyetlen követelménye volt csak, hogy az illető magyar legyen. A legnagyobb pusztítást Pest megyében okozta az árvíz Pest vármegye kisgyűlése kedden ülést tartott, amelyen vitéz Endre László alispán beszámolva a legutóbbi nagy árvízkárokról, közölte, hogy a megyék közül a legtöbb kárt Pest megye szenvedte is sok helyen katasztrofális pusztításokat okozott az árvíz. Elismeréssel szólott az alispán a megye lakosságáról, amely a megpróbáltatások idején derekasan állotta meg a helyét s dicséret illeti meg a honvédséget is, amely haláltmegvető bátorsággal igyekezett a veszélyt elhárítani. A legnagyobb kár a szentendrei és Csepel-szigetet érte, sokszáz ház összedőlt és nemcsak a vetést mosta ki az árvíz, hanem elvitte a termőtalajt is. Szigetmonostor községet magát megkímélte az árvíz pusztítása, de a földek teljesen tönkremenek Óriási kárt okozott, hogy a megye területén nincsen csatorna és a belvizek most is a földeken állanak. Pócsmegyer még ma is megközelíthetetlen. Útszakaszokat, hidakat mosott el az áradat és a fagy után, amely az utak burkolatát szétrepesztette, az árvíz pusztította el a közlekedési lehetőségeket, amelyeket ideiglenesen hoztak rendbe és szükséghidakat építettek,. Közölte az Ilispán, hogy a csepeliposztógyár tíztezer pengőt ajánlott fel az árvízkárosultaknak és kérte, hogy a megye is szavazzon meg tízezer pengős segélyt. Kégl János azt kérte, hogy hivatalból rendeljék el az árvízkárosultak adótörlését, Fábián Béla szerint pedig gondoskodni kell arról, hogy a szörnyű kár és pusztítás meg ne ismétlődhessék. Szabóky Jenő az árapasztó csatorna megépítését sürgette, Okos Gyula pedig a járási mérnöki állások szervezésére hívta fel a figyelmet. Viczián István annak a reményének adott kifejezést, hogy a megye a tízezer pengőn felül is tud majd segíteni az árvízkárosultakon. Vitéz Endre László válaszolva a felszólalásokra, megállapította, hogy az idei katasztrofális árvíz jó alkalom arra, hogy sürgessék a megyei csatornahálózat kiépítését, ami azonban pénzkérdés és mintegy másfél millió pengőre volna ehhez szükség. Barcsay Ákos főispán megállapította, hogy az árvíz körül mulasztások voltak, sok helyen könnyelműséget tapasztalt és a mostani katasztrófa arra int, hogy a kormányzat helyezzen nagyobb súlyt a prevencióra, amelyet meg kell szervezni. Nem lehet azonban mindenért egyedül a kormányzatot okolni, hiszen a ma Magyar Nemzet SZERDÍ, 1740 ÁPRTITS 24. * gángazdaságok védelméről van elsősorban szó, tehát elsősorban az érdekelteknek kell magukon segíteniük. Súlyos mulasztást követett el a gazdatársadalom, amely nem törődött az árvízkérdéssel. Sőt, ha az érdekelteket arra szorították, hogy dolgozzanak az árvízveszély kiküszöbölése érdekében, építsenek gátakat, tisztítsák az árkokat, ez ellen valósággal lázadoztak. Folynak a tárgyalások a földművelésügyi minisztériummal s amint mód lesz rá, felépül az övcsatorna a Duna és Tisza között. Meg kell rendszabályozni a parcellázásokat is, hogy a kisembereket károsodás ne érje, mint az Érden, Tétényben és Ráckevés történt, ahol a parcellázott területeken rengeteg ház dőlt össze. A kormányzó és hitvese estebédje a vezető katonai személyiségeknek A Magyar Távirati Iroda jelenti. A kormányzó úr és neje őt a méltóságaik kedden, április 23-ára este 8 órakor ebédet adtak, amelyre a vezető katonai személyiségek és hadtestparancsnokok hivatalosak voltak. Horthy István látogatása Vukováron és Nasicon Belgrádból jelentik. Vitéz ifj. Horthy István, a kormányzó fia, menyasszonya társaságában hétfőn repülőgépen a vukovári repülőtérre érkezett. A repülőtéren az első dunai ezred parancsnoka, Buzarovics jugoszláv ezredes, továbbá dr. Szelák gyárigazgató, a helyi aeroklub elnöke, Glubics főszolgabíró, Deanovics érsek és báró Adamovics várta felesége és gyermekei társaságában. Báró Adamovics rokona Gyulay Edelsheim grófnőnek. Deanovics érsek üdvözölte a vendégeket és rámutatott arra a barátságra, amely ma fennáll a jugoszláv és a magyar nép között. A repülőtérről az aeroklub helyiségébe mentek, ahol uzsonna volt, majd Horthy menyasszonyával Nasicra hajtatott menyasszonya rokonainak meglátogatására. Az esti órákban tértek vissza Vukovárra és onnan repülőgépen Magyarországra. Az Alföld mezőgazdasági problémái egy kormányzói kihallgatáson A kormányzó kihallgatáson fogadta dr. Tuzson János egyetemi tanárt, aki az Alföld növénytermelési problémáival kapcsolatban kért audienciát. Szóba került ezen a kihallgatáson a mezőgazdaságilag ki nem használt sokszázezer holdnyi terület jobb értékesítésének kérdése és a megoldás módja is. Fabinyi Tihamér és Tomcsányi Vilmos egyetemi nyilvános rendkívüli tanár A kormányzó a vallás- és közoktatásügyi miniszter előterjesztésére dr. Fabinyi Tihamér titkos tanácsos, ny. miniszter, egyetemi magántanárnak és dr. Tomcsányi Vilmos Pál titkos tanácsos, ny. miniszter, egyetemi magántanárnak az egyetemi nyilvános rendkívüli tanári címet adományozta. Landra Guido előadása az olasz fajelméletről Nagyszámú és előkelő közönség jelenlétében tartott kedden este előadást Landra Guido, a fasiszta politikusképző főiskola előadója a Nemzeti Munkaközpontban. Előadásának címe ez volt: „A faj problémája Olaszországban." Landra Guido előadásában annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy az új Európát irányító elvek egyike kétségtelenül a fajvédelem lesz. Beszélt ezután az olasz fajelmélet történetéről; megállapította, hogy a faji tudományok terén az olaszok forradalmárok. A forradalom első okmánya az a kiáltvány, amely 1938 július 14-én jelent meg. Itáliában azóta kialakult a fajvédelem és az olaszok Itália faji örökségét szigorú törvényekkel védik. Az olasz fajvédelem nemcsak az olasz vér tisztaságát igyekszik megőrizni, hanem az olasz kultúrából is ki akarja gyomlálni az oda nem való elemeket. Az olasz fajelmélet még fejlődik. A fejlődés terén nagy szerep vár a politikai kiképző központra. Az olasz faji gondolat és Itália katolikus hagyományai között semmi ellentét nincs. Az olasz fajvédelem biztosítani akarja a jövő nemzedékek számára azt az értékes örökséget, amely évezredek óta állandósul az olasz nép vérében. Levették a napirendről a lakbéradójavaslatot Egyhangúan visszautasították a pénzügyi bizottság keddi ülésén a városi pártok vezetői a 3 százalékos lakbéradó bevezetéséről szóló javaslatot, mire a polgármester módosítás is átdolgozás céljából vissza is vette a tervezetet. Ezzel lekerült a jószándékú, de nem szociális elgondolás a napirendről és a szerdai törvényhatósági bizottsági közgyűlésen már nem is fog szerepelni. A pártvezérek egyöntetű határozata teljesen igazolta a Magyar Nemzet állásfoglalását. Ugyanis kezdettől azt hangoztattuk, hogy Budapest lakásbérlőit nem szabad ezzel az igazságtalan adóval túlterhelni. A bizottság ülésén Karafiáth Jenő főpolgármester elnökölt. Ismertették a polgármesteri előterjesztést, hogy a lakbérek öt éven át tartó három százalékos felemelésével létesítsenek 40 millió pengős kislakás építési alapot. Az első felszólaló, Csilléry András átérzi a lakáskérdés megoldásának rendkívüli fontosságát. A most javasolt megoldási mód nem mindenkinek rokonszenves. Megnehezíti a helyzetet, hogy a nagytőke egyáltalában nem siet a közreműködésben, a nagyvállalatok sem követik a külföld kislakás építései által nyújtott példákat, a nagyvállalati nyugdíjpénztárak, amelyeknek egyébként erre módjuk volna, nem építenek új házakat, hanem kész épületeket vesznek. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban felmerül az, vajon a polgármester mindent megtett, hogy erre a célra alkalmas kölcsönt szerezzen? Új megfontolások alapján talán a főpolgármester és a polgármester együttes munkával megtalálnák a módját annak, hogy kölcsön vagy más formában lehetővé tegyék a kislakás-építkezéseket. Ajánlja, vegyék le a javaslatot a napirendről. Zsitvay Tibor nem tartja igazságosnak, hogy a lakáskérdés megoldásának minden terhét a fővárosra akarják hárítani. A polgármester eddig mindig megtalálta a módját, hogy a polgárságot ne kelljen újabb terhekkel sújtani, ő is kívánatosnak tartja, hogy e kérdést most levegyék a napirendről és azt a pártok kiküldötteivel előzetesen részletesen megbeszéljék. Bizonyos, hogy fognak találni mefelelő jobb megoldást. Peller Károly nem helyesli, hogy a lakbéradót olyan időben akarják életbeléptetni, mikor a lakbérek úgyis elég magasak. A kislakások kérét nem szabad megadóztatni. Petrovácz Gyula csatlakozik ahhoz, hogy a javaslat lekerüljön a napirendről és megfelelően átdolgozzák. Blassay Károly ellenzi a céladó behozatalát. Azt gondolta, hogy a kölcsönből épülő 3000 kislakás elég lesz átmeneti megoldásra. Papiroson 4000 kislakás épül, mert az állam is épít ezret. Ne építsen a főváros tornyos városházát 25 millió költséggel, mert a régi városháza még öt évig is jó lesz. Majd építenek újat, ha szükséges. Nem fontos most a tabáni gyógyszálló és az üzemi székházak építkezése sem. Ebből a tőkéből építsenek kislakást. Szőke Gyula azt ajánlja, hogy a nagylakásokból, melyek egy része üres vagy nem veszik bérbe, megfelelő átalakítással készítsenek kislakásokat. Az elhangzott felszólalásokra Szendy Károly polgármester válaszolt. Elismeri, hogy ez a javaslat nagyon népszerűtlen és több szempontból támadható. Az ellen azonban tiltakozik, hogy ez hevenyészve került volna a bizottság elé, mert azt hosszú és alapos tárgyalások után tűzte napirendre. Azt senki sem tagadhatja, hogy lakásínség van, amelyet valamilyen módon, de sürgősen meg kell oldani vagy legalább is azon lényegesen enyhíteni kell. Kétségtelen, hogy az építkezés a magántőke feladata volna, amivel szemben áll azonban az a tény, hogy a magántőke az utolsó esztendőkben kislakásokat egyáltalában nem épített. Az ő javaslata tulajdonképpen ennek a fontos kérdésnek a felszínre való hozatalát célozta, de egyáltalában nem jelenti azt, hogy a pénzügyi bizottságnak azonnal döntenie kellene. A főváros által eddig épített kislakások csak némileg enyhítették a szükségletet, a kérdést a maga egészében nem oldja meg. Az, hogy az általa javasolt megoldási mód antiszociális-e, azon lehet vitatkozni, mert nagy kérdés, hogy antiszociálisnak mondható-e az, ha egy ötven pengős bérű lakás után havonként 1,50 adót kell fizetni, amivel szemben öt éven át ezer kislakás épülhetne. Ez a javaslat csak elindulás és szívesen leveszi a napirendről, sőt azt teljes egészében vissza is vonja, ha jobb megoldásra tudnak javaslatot tenni. A bizottság a polgármester felszólalása után az előterjesztést levette a napirendről. A Magyar Etet Keresztény Községi Pártja kedden délután értekezletet tartott, melyen az április 24-i törvényhatósági közgyűlés elé kerülő polgármesteri előterjesztéseket tárgyalta. Csilléry András elnöki megnyitójában bejelentette, hogy a háromszázalékos kislakásépítő lakbéreladó ügyében készített polgármesteri előterjesztést a pénzügyi bizottság levette a napirendről. A pénzügyi bizottság azért határozott így, mert a polgármester javaslatát át kell dolgozni s új, szociális szempontokat kell majd az átdolgozott előterjesztésbe iktatni. Az átdolgozott lakbércéladó-javaslat letárgyalásárra külön pártértekezletet hívnak egybe. Hangsúlyozta Csilléry András, hogy a kislakásépítkezések ügye nem kerül le a napirendről, az építkezések megindítását sürgetni kell, mert a fővárosban lakáshiány mutatkozik. Még néhány bejelentést tett az elnök, majd a polgármesteri előterjesztéseket tárgyalta le a pártértekezlet. Jelen Gusztáv — kormányfőtanácsos A kormányzó a miniszterelnök előterjesztésére Telien Gusztávnak, az Egyetemi Nyomda ügyvezető igazgatójának az Egyetemi Nyomda élén kifejtett eredményes működésével szerzett érdemei elismeréséül a m. kir. kormányfőtanácsosi címet adományozta. ______ A Gyermekvédő Liga közgyűlése Vasárnap délelőtt féltizenkét órai kezdettel tartja az Országos Gyermekvédő Liga Albrecht főherceg elnökletével évi rendes, közgyűlését a Dunapalota nagytermében a következő tárgysorozattal: 1. Elnöki megnyitó. 2. A számvizsgálóbizottság jelentése. 3. Az 1939. évi zárszámadás és mérleg. 4. A számvizsgálóbizottság megválasztása. 5. Mihalovics Zsigmond kanonok ünnepi beszéde, ifa. Mátray Erzsi, a Nemzeti Színház örökös tagjának szavalata. 7. Indítványok. 8. Elnöki zárszóval fejeződik be a gyűlés, amelyen a magyar gyermekvédelem minden barátját szívesen látja a Gyermekvédő Liga. Jaross és Imrédy a TESZ elnökségi vacsoráján A Társadalmi Egyesületek Szövetsége kedden este elnökségi vacsorát tartott, amelyen Szörtsey József pohárköszöntője után, vitéz Jaross Andor tarlótt előadást és a visszacsatolt magyarság gondolatvilága és a TESZ pragmatikája közötti kapcsolatot emelte ki és az önálló, független magyar államban a nemzeti egység szükségességét hangoztatta. Vitéz Endre László alispán, vitéz Imrédy Béla ny. miniszterelnököt köszöntötte születésnapja alkalmából és Imrédy válaszában ugyancsak azt fejtegette, hogy egységre kell törekedni s az örök szentistváni gondolat követésével a korszerű magyar birodalmat kell kiépíteni. Az Országos Magyar Sajtókamara nyilatkozata Több budapesti napilap legutóbbi számában tudósítás jelent meg egy sajtóper főtárgyalásáról, amelynek során a vádlott védőügyvédjének arra a kijelentésére, hogy hírlapíró csupán az, aki a sajtókamara tagja, a budapesti kir. büntetőtörvényszék egyik tanácselnöke a következő nyilatkozatot tette: „Ezt nem lehet mondani, mert igenis, vannak tizenöthúsz éve becsületesen dolgozó újságírók, akiket a kamara nem vett fel tagjai sorába, de azért nem lehet őket álhírlapíróknak nevezni." Az Országos Magyar Sajtókamara megállapítja, hogy ez a nyilatkozat tévedésen alapul, minthogy arról, hogy ki tekinthető újságírónak, határozottan intézkedik az Országos Magyar Sajtókamara felállításáról rendelkező 6070/1938. M. E. számú rendelet. E rendelet 56. §-a és az ezt kiegészítő 9580/1938. M. E. számú rendelet 9. §-a a következőket állapítja meg: „Felelős szerkesztő, szerkesztő, újságíró, hírlapíró, valamely lap munkatársa (főszerkesztő, főmunkatárs, segédszerkesztő), úgyszintén a foglalkozás megjelölésére utaló szakíró, újságírójelölt, továbbá kiadó címet csak annak szabad viselnie és használni, akit a sajtókamara valamelyik főosztályának névjegyzékébe — a megfelelő szakosztályba sorolva — felvettek és aki abban helyet foglal." Fent közöltekből tehát félreérthetetlenül megállapítható, hogy újságírónak csak az nevezheti magát, aki az Országos Magyar Sajtókamara megfelelő szakosztályának tagja, ellenkező esetben az Országos Magyar Sajtókamara minden alkalommal megteszi az 1930. évi III. tc. 33. 8-ában foglaltak alapján a törvényes lépéseket a jogosulatlan címhasználat által elkövetett kihágás megtorlására.