Magyar Nemzet, 1940. október (3. évfolyam, 207-233. szám)
1940-10-01 / 207. szám
»TFDD, 1940 CK 1 I • Magyar Nemzet _ ■' \ Bauck ..a francia külügyminiszter szenvedélyes nyilatkozata az angol—francia viszony eltorzulásáról Vichy, szeptember (A „Magyar Nemzeti" tudósítójától.) Néhány héttel ezelőtt a vichyi kormány egyik tagja, mondhatnék a legtekintélyesebb tagja, kihallgatáson fogadta a külföldi sajtó munkatársait. A miniszter retrospektív képet festett az utóbbi évek balszerencsés sakkhúzásairól, a sok sikertelen lövésről és a sok elmenekült vadról, a melléfogásoknak és kudarcoknak arról a sorozatáról, amely a köztársaság ügyvitelét egészében jellemezte. — Semmi sem ment, Messieurs. S ami a legnagyobb baj, az angolokat sem sikerült értelmesebbekké tennünk ... Nous n‘avons ou les rendre plus intelligente .. . Egy hónappal ezelőtt ez a nyilatkozat nem csiszhatott még át a cenzúra rostáján. Időközben azonban a néhai szövetségesek között a viszony, legalább hivatalos és sajtóvonatkozásokban, olyannyira elfajult, hogy az óvatos tartózkodás nem indokolt már. Mi több, a látszat az, hogy Vichy az exszövetségessel kapcsolatos indulatoknak szabad folyást óhajt engedni. A pillantás, ha rátéved a szigetországgal foglalkozó cikkekre, unos-untalan megakad e felkiáltáson: Périsse VAngleterre!. .. Veszszen Anglia! S annak a deklarációnak hangneme és gesztikulációja, amelyet Baudouin francia külügyminiszter tett az imént az önök munkatársa és még néhány külföldi újságíró előtt, sem vallott óvatosságra London irányában. Baudouin élete a Quai d‘Orsay történelmi falai között pergett le, ennek a diplomáciai légkörnek tökéletes megtestesítője, szenvtelen és kiművelt, méricskélő és aprólékos, de azért egy cseppet sem túlozunk, ha azt állítjuk, hogy kilökte maga alól a széket, keze ökölbe szorult s egyébként monoton tónusa rekedtes szenvedélyességbe fordult, Angliáról szólván. Mindannyiunknak úgy tűnt, hogy ez a kitörés, amennyiben spontán volt, végzetes szenvedélyt s amennyiben demonstratív volt, végérvényes politikai állásfoglalást leplezett le a volt szövetségessel szemben. pán csapatoknak: nem, uraim, nem! A németek a legtartózkodóbbak és legkorrektebbek voltak ez ügyben .. . A második mozzanat pedig az, hogy ámbár a sárga katonák előtt megnyílik az indokínai határ, az édes gyarmat területi egysége és a francia szuverenitás mégsem fog csorbát szenvedni. — Mi a biztosítéka ennek, excellence? A becsület és a jóhiszeműség, Monsieur . .. Ezzel Baudouin áttér a kínos és felháborító eseményre, amelynek lényegét nem kevésbbé ismeri már az olvasó. Dakart, francia Nyugat- Afrika fővárosát és pompás kikötőjét, ahol 6000 hajó fordul meg évente, De Gaulle volt francia tábornok-hadügyminiszter vezetésével angol hajóraj támadta meg, néhány órával a sajtófogadtatás előtt. — Csatahajóink minapi elsülylyesztése még menthető és magyarázható volt azzal, hogy a britek lázas fantáziája feltételezhette, hogy flottánkat a németek és az olaszok rendelkezésére bocsáthatjuk. Ezt a támadást azonban nem menti és nem indokolja semmi. Ez az a másodperc, amikor a külügyminiszter keze ökölbe szorul. — Nemtelen aktus történt, amelyre minden erőnkből válaszolni fogunk! A külügyminiszter foga előszobájában Az audenciáról, amelynek időpontját esti nyolc órára tűzik ki, a délelőtti órákban a minisztérium egyik kiküldöttje tájékoztatja a meghívottakat. A fogadtatás előtt félórával egy kis elhagyott üzlethelyiségben gyűlünk össze, amely most a francia háztartás liliputi méretei között — a külföldi sajtó székhelyéül szolgál. Alapjában minden úgy történik itt, az impériumi fővárossá előléptetett fürdőhelyen, mint egy szomorkás, fanyar operettben. A vendégekért, akik egyetlen elmenekített s javarészt már mállatag ruhájukban korántsem keltik a világsajtó képviselőinek benyomását, itt, az üres polcok és elsörglt reklámképek között jelentkezik a külügyek vezetőjének megbízottja. Átvezet bennünket a parkon és a kormányszékhelyül szolgáló szálloda csendőrbarrikádjain is, hogy azután libasorban vonulhassunk fel a lépcsőzeten és elérhessünk a szűk folyosóra, amely a pompás párizsi csarnokok helyett a vichyi „Quai d‘Orsay“ váróterme. Baudouin váratás nélkül betessékeli a meghívottakat szobájába. A néhány vendég zsúfolásig megtölti a helyiséget s amikor az utolsó isbenyomul az ajtón, a külügyminiszter körül már nincs méternyi szabad hely sem. Az íróasztalon ott hever az újságírók előre elkészített kérdőíve, amely főképpen a délkeleteurópai problémákkal kapcsolatban kéri ki Vichy véleményét. Várjon mit felelhetne Baudouin? Már előre tudomásunkra hozzák, hogy csupán formalitásokat. A történelem elsodorta azt a korszakot, amikor Clémenceau piros meg kék ceruzáival merész szabász módjára húzhatta meg a térképek mintapapírján az újdivatú határokat. „Franciaország csakis legsajátabb ügyeinek keretein belül csinál külpolitikát!" — hűtik le eleve a felcsigázott újságírói fantáziákat. A véletlen azonban úgy akarja, hogy a szokványos miniszteri audencia és a mindközönséges kérdések megfeleletek helyett azoknak a pillanatoknak egyikét éljük meg, amelyeket történelminek szoktak nevezni. Baudouin egymásután többször is felugrik a székről, kinyitja, majd becsukja szobájának ablakát, széttárja és összecsapja dossziéit, szóval a túlizgatott ember módjára keresi a megfelelő terepet és atmoszférát. Végül a csukott ablak és a térdeplő póz mellett állapodván meg, ezzel a kiáltással kezdi mondanivalóját: — Két eseményről fogok önöknek beszélni. Az egyik szomorú, de kielégítő, a másik kínos és felháborító! „Visszaütünk!“ A szomorú, de kielégítő esemény amint ezt a táviratokból már ősen ismeri a szíves olvasó — az egyezmény, amelynek évteiben a Felkelő Nap Birodalmáé hadserege átvonulási és táboásai jogot nyert Indokínában, a noia gyarmatvilág gyöngyén. A lyminiszter két mozzanatot óhajtana hangsúlyozni a külföldi közvélemény számára. Az első, hogy a fájdalmas engedményre Franciaország önként szánta el magát. — Eleve sejtem, hogy azzal vádolnak majd bennünket, kormányunk a németektől függ s az ő nyomásukra nyitottunk utat a ja Meghűlés és fájdalmak esetén fi l| j| f ' tabletta Magyar gyártmány! Minden gyógyszertárban kapható! Gyártja: Ternajgó gyógyszertár, Budapest, Szent Gellért-gyógyfürdő. 3 Az ökölbe szorult kéz lesújt az asztalra. — Fordulóponthoz érkeztünk . .. Akik a francia összeomlásra kalkulálnak, tévednek, azt gondolván, hogy a gyalázatosságra nem tudunk visszaütni. Mégpedig minden energiánkkal. — Megbocsát, excellence ... ez, ugye, a háború. Baudouin kissé elgondolkozik. — A háborúi . .. Ennek a kifejezésnek itt nincs értelme. Elég ennyi: min-den ren-del-ke-zés-re ál-ló esz-köz-zel vis-sza-ü-tünk. Suner katonai kérdésekről is tárgyal Rómában Róma, szeptember 30. (A „Magyar Nemzet“ római tudósítójának telefonjelentése.) Gróf Ciano olasz külügyminiszter hazaérkezésével, Serano Suner-rek, a spanyol kormány megbízottjának római látogatásával a külpolitikai események súlypontja Berlinből ismét Rómába került. A spanyol miniszter kedden délelőtt érkezik Rómába és valószínűleg már az első napon megbeszélés lesz a Dúcéval, bár előreláthatólag több napig marad Rómában. Nagyszámú kíséretében van több magasabb rangú katona is. Most közüik különben azt is, hogy a spanyol miniszternek Iibbentrop és Ciano külügyminiszterrel folytatott megbeszélésein Keitel vezértábornagy is részt vett, jeléül annak, hogy ott nemcsak politikai, hanem katonai kérdésekről is szó volt. Ebből különben nem is csinálnak titkot Rómában. Mértékadó olasz körök és a sajtó is nemcsak azt hangsúlyozzák, hogy a spanyol kormány férfi látogatásának nagy jelentősége és bizonyára nagy eredménye is lesz, hanem megmondják azt is, hogy az együttműködésre vonatkozó megbeszélések nyilván katonai vonatkozásúak is lesznek. A Giornale d‘Italiában Garda kijelenti: " Ha a tengely és Spanyolország közötti tárgyalásoknak nem is kell okvetlenül azonnali spanyol intervenciót jelenteniük, mindenesetre jelenti Spanyolország közvetlenebb és szorosabb összefonódását a tengellyel a közös célok megállapításában és Európa s Afrika új rendjének előkészítésében. Spanyolország mindenesetre most már határozottan eltávolodott Angliától és az a különleges megbízatás, amelylyel Sir Samuel Hoare Madridba ment, véglegesen meghiúsultnak tekinthető. Spanyolország csak a tengellyel való fegyverbarátságban foghat a még nyitott problémák megoldásához, amely problémák mindenekelőtt Gibraltárra vonatkoznak. Smner mostani megbeszéléseinek — folytatja Gayda — az a célja, hogy minden részletében megállapítsa különösen Olaszországgal, mint földközitengeri országgal való együttműködését. A tengely politikájának egyik alapelve, hogy a Földközi tenger a földközitengeri népeké, ezen az alapelven indult el Spanyolország és Olaszország szolidaritása is. Hogy a római megbeszélések olyanféle szerződés aláírására vezetnek-e, mint a tengely új szerződése Japánnal, még nem tudjuk. Római diplomáciai és politikai körökben úgy vélik, hogy ilyen szerződés megkötése nagyon is a lehetőségek körébe esik. Ma már az olasz sajtóban is az a sokatmondó megjegyzés olvasható, hogy a tengelyhatalmak részéről további meglepetések állnak küszöbön. —ff így. Balkáni hiírek szerint a szovjet csatlakozik ahármasszövetséghez Szófia, szeptember 30. (A „Magyar Nemzet“ szófiai tudósítójának telefonjelentése.) A Balkán-szövetség bomlásának újabb jele nem érte meglepetésként Szófiát. A megfigyelők úgy vélik, hogy Románia kilépése nemcsak jelképes gesztus, hanem az új balkáni egyensúly megalapozásának egyik állomása. Általában az a vélemény alakult ki, hogy hamarosan meglesznek az új balkáni államcsoportosulás előfeltételei. Egy moszkvai jelentés már úgy tudja, hogy négy balkáni állam lesz benne az új szövetségben. A szófiai Slovo pedig vezércikkben mond Németországnak köszönetet a Bulgária ellen irányuló Balkán-szövetség megszűnéséért és hangsúlyozza: " Csak akkor valósulhat meg az igazi balkáni államszövetség, ha az összes balkáni kérdés megoldása után valamennyi balkáni állam részt vesz benne. A félhivatalos Mir kifejti, már a február 2-i belgrádi Balkán-értekezlet alkalmával cikket akart közölni arról, hogy az államszövetségnek vége van, de a cikk megjelenését akkor bizonyos okokból nem engedélyezték. A lap továbbá rámutat, hogy Törökország természetellenesen vett részt a Balkán-szövetségben, mert bár ő is a párizskörnyéki békék áldozata volt, később önerejéből letörte a békeparancs korlátait. A Dnes és más lapok olasz sajtóhangok alapján úgy tudják, hogy a dobrudzsai események után Athén is reálisabbnak mutatkozik, ugyanakkor Ankarában szintén nőtt a bizalom részben a feketetengeri hajózás új megindulása miatt. ★ Dél-Dobrudzsa elfoglalása és a tengely újabb diplomáciai sikerei természetesen megnövelték a bolgár bizakodást. A kérdéseket általában nem ítélik meg olyan súlyosaknak, mint néhány héttel ezelőtt és fokozódik az a remény, hogy a Balkán további területi kérdéseit békés és kielégítő módon sikerül majd megoldani. Berlinből és Párizsból olyan híreket közöl a bolgár sajtó, hogy további területrendezések várhatók. A bizakodást részben arra alapítják egyes megfigyelők, hogy a tengely elképzelései szerint történő délkeleti újjárendezés elé eddig csak az angol biztosítékra támaszkodó Törökország és Görögország gördített volna akadályt. Az új berlini hármasszövetség azonban bizonyára olyan súlyos és új problémákat szállít London számára, hogy a balkáni revízió már meginduló folyamatát aligha állíthatják meg az angolok. Józanabb körök ugyan még igen súlyosnak látják a helyzetet , és úgy vélik, hogy az általános várakozás ellenére a diplomáciai és a katonai súlypont továbbra is a Földközitenger környékén marad. A hármasszövetségről érkező világhírek általában megegyeznek abban, hogy a szerződés Róma és Berlin diadalát jelenti. A szófiai Dnevnik New Yorkból azt jelenti, niyt . 1-rs" ! LAPÁS: rv. PrOHÁSZKA OTTOKARU S vi.TERÉZ -KÖRÚT 8. Vli. B A R 0 S S - T É R 15V TRUNKHAHH POSZTÓGYÁR. ^torsza^egy elentískereszter^