Magyar Nemzet, 1940. december (3. évfolyam, 258-281. szám)

1940-12-22 / 276. szám

10 A LEGSZEBB AJÁNDÉK Ztll Z-tM különlegesség APPO.WI T£í1 S. ( Bciv Tak.­piPha) — Most írt a fiam, életben van­nak. Egyebet nem igen akar mondani, de pár perc múlva mégis nyilatko­zik : — Mire a háborúnak vége lesz, két Londonunk lesz: a régi és egy a föld alatt. Amennyi fent elpusztul, ugyanannyi épül odalent. — és ke­serű iróniával hozzáteszi: — Kérdés, melyik lesz a na­gyobb? Autónk megtorpan. A Shell egyik benzinkútja előtt vagyunk a sivatag kellős közepén. Most bukkan elő a hold, jól látni, amint egy csinos kis házikóból elősürög a kútkezelő. Alaposan be van bugyolálva, be­duin kosztümben, de látszik rajta, hogy európai. Hibátlan olasz ak­centussal beszéli­k az angol nyel­vet. Csodálkozva nézek az angolra, megérti, mosolyog. Mit keres itt egy olasz? A sofőr begyújt, fizet az an­gol egy sárga szelvénnyel és indu­lunk tovább. Ki­ragyogtak a csillagok, a hold is elemében van, a végtelen, hul­lámzó sivatag miriád homokszeme aranysárgán csillan, csillagszórás ént is, lent is, betlehemi hangulat, béke. .. Tevés karaván közeleg: húsz arab vonul kelet felé. Zarándokok. Mekkába igyekeznek. Megcsókolják a Kába kövét és indulnak vissza bol­dogan, frissen, tisztán Még jó ezer kilométer van előttük. Semmi. Pár kurta lépés, hiszen Allah vezérli őket. — Gyerünk — szólal meg az an­gol — még 120 kilométer utunk van. Gyorsabban — szól oda a so­főrnek. Az rákapcsol a harmadik sebes­ségre, pedig legszívesebben leszállna és menne a karavánnal Mekka felé... Már közel lehetünk a célhoz, si­vatagi járőrrel találkozunk. Búrka­lapos ausztráliai katonák, teljes fel­szereléssel. Kísérőm leszáll, papíro­kat mutat, elbeszélget velük. Majd a járőrparancsnok whisky­vel kí­nálja meg. Egyik pedig szalad a szódáért. Koccintanak A harmadik pohárnál befejezik. All right! Min­den rendben, mehetünk tovább. Már lövöldözi tüzes szigonyait a trópusi Nap, amikor autónk beka­nyarodik a kaszárnya udvarára. Megérkeztünk Marsa Mat ruhába, Egyiptom legfontosabb stratégiai pontjára a nyugati fronton. Sziklás part ölelésében a kikötő mozgalmas képe éles ellentétben áll a homokon épült sátor-, illetve harak várossal, ahol minden csendes a alig látni katonát. Az egésznek va­­ami week end hangulata van, csu­pán a ha­rakok előtt kettős rendek­ben álló tanksor jelenti a disszo­nanciát, de még ezt a háborús fol­tot is tompítja a tankok mellett bé­késen kérődző tevesereg. Tank és teve. Ez az, amit látni lehet. És a tnk sem egyéb, mint a sivatag gé­pesített tevéje, egy, kettő, sőt több púppal is néha. Az angolok arra is rájöttek, hogy a teve lényegesen ke­vesebb benzint fogyaszt és mindezen felül jobban is szalad az úttalan si­vatagban, mint a tank, így azután még a ma háborújában sem nélkül­özhető ez az igénytelen robotosa a homoknak: félelem nélkül üget az ellenség felé és ügetésében egy-két golyó még nemigen állítja meg. Akkor is, amikor már érzi, hogy vége, úgy ereszkedik térdre, aláza­tosan és puhán, hogy gazdája mi­nél kényelmesebben érjen földet. Egy altisztet adnak mellém, aki átvezet az egyik kaszárnyaépületen így következnek a szobák: bár­ bü­ffé, ping-pong terem, billiárd te-Hittyke nem Hiszik, nem fáj a liba, Csak Saller cipőt húzzon fel rája. Szabadalom, Petőfi Sándor­ u. 14. Ter-rém, könyvtár, fürdő... az az ér­zésem, hogy becsaptak, valamelyik szállodában vagyunk ... Azután egy nagy terem, ez már kaszárnya, de ennek az ajtaját is így nyitja fel kí­sérőm: — A hálószoba! Három sorban egymás felett desz­kaágyak, mintegy ezer. Mindegyi­ken névjegy. Feltűnő, hogy a leg­több ágy fejénél fénykép van kifüg­gesztve: női fejek, a Tommyk sweetheart-jai, akik otthon marad­tak. Alig pár ember lézeng a terem­ben. A többi? Csatáznak valamerre Amikor visszajönnek, napok, néha hetek múlva, névsorolvasás. Ki hiányzik? Annak a neve lekerül az ágyról, vá­rják egy fejfára, a fejfát leszúrják a homokba, pálmafa bo­rul föléje és Afrikának szépséges kék ege . .. Az olasz repülők is jártak gyak­ran ebben az azúrkék égben és tá­tongó nyomokat hagytak maguk után itt a földön. Azokat nézzük Kísérőm rendkívül szűkszavú. Csak azt mondja meg, mikor történt a támadás. Egyebet semmit. Itt egy épület romokban, a másikat most építik, a kikötőben is láttam hajó­kat, amelyeknek csak az orruk állt ki a vízből. Mintegy négy kilométerre nyugat felé látom az első kiépített védelmi vonalat. Körülbelül tíz kilométer hosszúságú sánc, előtte betonfal és drót-akadály, beásott ágyú- és gép­­fegyverfészkekkel. Körülzárja egész Marsa Matruhát. Mindenütt járőrök, távcsővel kémlelik a sivatagot. Harcikocsik zúgnak dél felé. Most repülőgépek tűnnek fel, alacsonyan szállva, Ly­bia felől érkeznek, angol bombázó gépek. Kört írnak le a város fölött és leszállnak. Megkapom a friss délutáni jelen­­­­tést: „Szokásos járőrtevékenység mind­két részről. Légierőnk bombázta Ki­renaika főbb hadászati pontjait. Egy gépünk nem tért vissza.“ Az altiszt engedőmével szóba ele­gyedtem egy újzélandi pilótával. Fiatal, pirosképű fenegyerek. Teg­nap bombázott, ma szabadnapos. Mikor megtudja, hogy újságíróval áll szemben, olyan zavarba jön, hogy alig bír megszólalni. — Én jobban érzem magam oda­­fönt, itt lem­ sohasem biztos — mondja és érezni a mozdulatain. C­jándékort Kígyó-utca 2 (Váci-utca sarok) Szabott árak, hogy idegenszerűen, bátortalanul mozog itt a homokon. De lehet, hogy ez csak a lámpaláztól van. Egyik kérdésemre elmondja, hogy a sivatagban igen nehéz a célzás bizonyos optikai nehézségek miatt, azonkívül a légvédelmi ütegek a ho­mokban jobban álcázottak és így több a veszély. Elismeréssel nyilat­kozik az olasz pilótákról. Általában a pilóta, bárhová tartozzék is, nem ismer ellenséget, csak vetélytársat. Lovagiasan elismerik egymás kivá­lóságait és számukra akkor is hős­tett a hőstett, ha az ellenség vitte végbe. — Egyébként — fűzi tovább — nem is a pilótákról van szó, hanem a gépről. A légiháborúban nem a jó pilóták győznek, hanem a jó gépek. Sorakozót fújnak. Paranc­skihirdetés. Megkapom a menetlevelem. Még ma éjszaka in­dulok tovább, végig a fronton a Siva oázis felé .... Tenyésztett gyöngyök Cirkon-ékszerek Ponderdobozok Divatékszerek Hummel-kerámiák Gránát-ékszerek tizedének legnagyobb jelentőségű vállalkozása is, a közeljövőben megjelenő tizenkétkötetes délszláv írói sorozat. Az Egyetemi Nyomda kiadásában, hivatalos támogatással pártfogolt nagyértékű sorozat Sre­­mac, Nusics, Stankovics, Crn­anski, Petrovics szerb írók. Seno, Ralusics és K­azor horvát írók egy-egy regé­nyét, továbbá több szerb, horvát és szlovén novella-antológiát fog tar­talmazni. Gál István: Kisnépek mindenese az irodalom. Nemcsak a belső megújhodás sür­getését vállalják az írók, de a nem­zetközi viszonylatok megjavításá­nak előkészítő munkáját is. A dél­szláv—magyar jószomszédsági vi­szonyt is tudósok művei mellett két évtizeden át jórészt írók tartot­ták köztudatban. A magyar irodalom délszláv kap­csolatai úgyszólván idősebbek, mint nemzeti irodalmunk. Ismere­tes, hogy a humanizmus nagy ma­gyar képviselői között milyen szép számmal szerepelnek délszláv ere­detű írók és tudósok. A folytonos­ság azóta is megszakíthatatlan. Werbőczy, Zrínyi horvát kiadásai, Kármán szerb fordítása, Kazinczy barátkozása, Széchenyi példaadása azonban mind csak elszórt, kis körre szorítkozó szellemi közössé­get teremtett délszlávok és magya­rok között. Mint környező népeinknél min­­denütt, úgy a délszlávoknál is a nagy áttörést, a maradandó és ösz­tönző hatást Petőfi jelentette, valamennyire a szerb, de legalább is a belgrádi közönség előtt. A rá­dióban gyakran olvasnak föl Mik­száth-, fs­órisz-novellákat, a szín­házakban a nemzetközi kommersz­­d­arabok mellett Herczeget, Zilahyt is bemutatták. Nagy megbecsülés­nek örvendenek a Nyugat írói és a fiatal nemzedék költői. József Attilát, Illyést, Móráit többre tak­sálják talán, mint itthon, s tudo­mányos körök nagy figyelemmel kísérik a magyar néprajz, főként Ortutay munkásságát. Írók hídja a Dráván át VASÁRNAP, 1940 DECEMBER 22.­­ Magyar Nemzet ’’s Petőfi, Jókai, Madách, Ady a délszlávok közt Petőfi délszláv fogadtatása egé­szen korai: 1850-ben már megje­lent a János Vitéz, s a következő években rapszódiáinak és népda­lainak egy egész serege szerb nyel­ven. Az egyik legnagyobb szerb író, Zmáj-Jovanovics János orosz, an­gol és német fordításai mellett Pe­tőfit mutatja be nemzetének. Zmaj- Jovanovics természetesen maga is erős hatása alá került Petőfi köl­tészetének. Az ő nyomába léptek a többi szerb Petőfi-fordítók: Po­­pod­ix, Maries, Sztojics, Zsivojno­­vics, stb. A múlt század ötvenes—hatvanas éveiben rengeteg Petőfi-fordítást közöltek a szerb folyóiratok. Bran­des Blagcje, kinek népdal fordí­tásai a parasztság közé is leszivá­rogtak, ódát is írt Petőfihez s ebben sajnálja, hogy nem maradt a szlá­vok között s a magyar nemzetet emeli fényével . .. Jaksics Gyúró, a szerb irodalom egyik legizmosabb tehetsége pedig kijelentette, hogy Petőfi nélkül nem lett volna költő soha. A szerbiai Petőfi-kultusz eleven­ségére mutat, hogy a belgrádi rá­dióban csak nemrégiben rendeztek Petőfi-estet, szavalatokkal és da­lokkal illusztrálva az előadást. A bevezetőt maga Petrovics Veljko, a rádió magyar iskolája igazgatója, a kiváló­­Zerb költő tartotta. Petőfi népdalait, mondjuk, ma is hallani belsőbb szerbiai tájakon, egyszerűbb emberek mulatozása közben is. A magyar lángelme hal­hatatlanságában osztozik kortársá­val, a nagy mesemondóval. Érde­kes, hogy Jókai elsősorban szintén a szerbeket hódította meg. Nem ke­vesebb, mint harminc regényét for­dították le szerbre, ezekből ma is sokat olvasnak még állandóan. A legtöbbet Jovanovics ,1. fordított le Jókaitól, slorvátra mindössze négy, szlovénre pedig csak két Jókai­­regény van lefordítva. A harmincas években egész Euró­­pában feléledő Madách-kultusz for­díthatta a délszláv közvélemény fi­gyelmét Az Ember Tragédiája felé. Madách első szerb fordítását 1889- ben jelentette meg a Petőfi- és Arany-fordító Zmaj­ Jovanovics, de nem aratott sikert vele. A közel­múltban aztán egyszerre két új Ma­­dách-fordítás is jelent meg a szerb könyvpiacon. Az egyik Jankulov Boriszlávé 1938-ból („Klearcilos" álnéven), a másik Sztefanovics Szvetiszlávé, mely ez év nyarán ke­rült ki a sajtó alól. Sztefanovics formahű fordítását, mint nekem említette, kerek két hét alatt vé­gezte el, ami bámulatos teljesít­mény. Az ő Madách-fordítása an­nál jelentősebb, mert a teljes Shakespeare-fordítással is ő aján­dékozta meg nemzetét. Nagy rutin­ján és évtizedes műfordítói gyakor­latán kívül nagy segítségére lehe­tett magyar származású felesége, Hadits Gitta, aki érdeklődését a magyar remekműre terelte. Sztefa­­novics fordítását a belgrádi rádió­ban is előadták s az ottani Nemzeti Sznházban is színrekerült. Az idén jelent meg Az ember tragé­diájának szlovén fordítása is: Niko Kuret szlovén színpadi író és Vilko Kovak professzor kétéves közös munkája. A ljubljanai nemzeti színházban a szlovének is elő szán­dékozzák adni. Ady költészete, ha a délszláv nagyközönség előtt még kevéssé is­mert is, annál inkább megbecsülik irodalmi körökben. Sokat tett az Ady-kultusz jugoszláviai kiterjesz­téséért világháború előtti ismerőse, Manujlavics Tódor, a kitűnő szerb író. Mint más délszláv írók, Ma­­nojlovics is elsősorban a korai, franciás­­dy-verseket tekinti szív­ügyének, azokat is fordította le. A horvát irodalmi tudatba Krlezsa Miroszláv, ez a féktelen, összefér­hetetlen őssebesség vezette be Adyt.­­ Nagy tanulmányt írt róla s igaza­­ ábrázolására lefordította pár ver­sét. Egy hazai Ady-szakértő szerint a külföldi irodalomnak aligha van hasonló súlyú Ady-tanulmánya, a nagy magyar költő európai helyét a horvát író határozta meg legsza­vatosabban. Krlezsa szerint Ady Kelet-Európa legnagyobb költője. A magyar klasszikusok mellett természetesen élő íróink ismertek Délszláv irodalom magyar nyelven A világháború után nemcsak a régi eleven és közvetlen közlekedés bénult meg; jóidőre a szellemi ösz­­szeköttetés is megszakadt. S itt meg kell mondanunk: a magyar iro­dalmi- és sajtótermékek kitiltása, mely részben még ma is érvényben van, egyáltalán nem segíti elő a jobb megértést és tökéletes együtt­működést. Mint más leválasztott területek új hatalmaival, a délszlávokkal is először az ott élő magyar kisebb­ség vette föl a szellemi érintkezést. Az új szellemi környezetbe került magyar író-társadalom, akarva­­akaratlanul, új jelenségekkel is­merkedett meg s kötelességének is­merte föl, hogy ezeket a magyar olvasóközönségnek továbbítsa. Leg­többet e téren a vajdasági magyar irodalom oly korán elhúnyt szer­vezője, Szenteleky Kornél cseleke­dett. Még a huszas években antoló­giát adott ki a modern szerb líra remekeiből, s folyóiratában, a Ka­langyában, állandóan ismertette a délszláv írókat. Szép fordításokkal szolgálta a megismerések ügyét Ambrus Balázs is. Kázmér Ernő nagy kitekintésű tanulmányokban mutatta be szinte az egész délszláv szellemi múltat és jelent. Kázmér műveinek összegyűjtése nagyban elősegíthetné a magyar közönség érdeklődésének megnyerését a dél­szláv irodalom iránt. A magyar fővárosban a délszláv­­magyar irodalmi érintkezések leg­buzgóbb, fáradhatatlan létrehozója Csuka Zoltán. Fordításaival és láthatár c. folyóiratával, de még­­inkább szervező képességeivel föl­­becsülhetetlen szolgálatot tett a két szomszédnemzet kölcsönös megis­mertetése terén. 1939 dec. 19-én a Zeneakadémia kamaratermében megrendezte az első délszláv iro­dalmi estet. Ezen Manojlovics és Sztefanovics személyesen is bemu­tatkozott. A szépen sikerült és út­törő jelentőségű estet a magyar rá­dió is közvetítene. Jórészt Csuka kezdeményezésé­nek köszönhető a délszláv—magyar irodalmi megismerés utolsó két éve Történelmi felelősség Mikor a közelmúltban Macsek, a horvát parasztpárt vezére egy dunai parasztállamszövetség ter­vezetével lépett elő, magyar rész­ről népi politikusaink és falu­kutatóink üdvözölték a legnagyobb örömmel. Bajcsi-Zsilinszky Endre, Kovács Imre, Erdei Ferenc szavait szívesen fogadta a délszláv közvé­lemény. A szerb, horvát és szlovén szellemi élet képviselői azonban nemcsak íróink működését figye­­lik, hanem a teljes magyar szellemi életét. Az Apollo, Magyar Szemle„ Századok és más lapok közlemé­nyeire szinte élénkebben reagáltak, mint itthoni illetékes köreink. A délszláv emberrel rokonszen­vező magyar írók és tudósok nyu­godtan folytathatják munkájukat, a történelem csőb­b utóbb igazolja elveik igazát. Ha van évszázados diplomácia, akkor kisnépek azt el­sősorban a szellemi élet terén bo­nyolíthatják le. A közeli hetekben a magyar külügyminiszter látoga­tása által előkészített talajon meg­indulhat a szellemi élet képviselői­nek biztos és nyugodt közös építő­­munkája is. Januárban magyar írók egy csoportja és a Magyar Külügyi Társaság vezető emberei lelátogatnak Belgrádba, hogy a sorsközösség hitvallásáról élőszóval is bizonyságot tegyenek. Az egyik hídverő magyar író, Németh László szavait vihetik ma­gukkal: „Van abban valami leverő, hogy Zrínyi Péter és Zrínyi Miklós népe, mint Jellasich és Kossuth népe áll­hatott egymással szemben (inkább a köztudatlanságtól, mint valódi érdekektől elválasztva) s hogy a szerb balladákban egymás tulaj­donságait oly jól ismerő két ka­tona-nemzet, a szerb és a magyar, Sábáénál egymás hazug fantomá­­nak ugorhatott neki­. Dr. Kemény Zoltánné Hirsch Klára és Blum Mih­,ily­né Hirsch Erzsébet tájd­alomból meijterten tudatjuk, hogy szereteit Anyuskánk özv. Hirsch Jánosné Flischer Etelka a legjobb Édesanya és Nagymama, önzetlen testvér és rokon, december 12 .én Szekszárdim váratlanul, rövid szenvedés után elhunyt. Gyászolják: u­­r. Weinberger Eilér­é Fleischer Irén. Fleischer József, d­r. Grümvald Árminná Flescher Frfila testvérei, dr. Kemény Zoltán. Bum Mihály vejei, dr. Hirsch­­Sándor, dr Grünsvald Ármin sógora, Kemény Iván unokája. Tiszta szivének emléke férfik­é él bennünk. temesvári Ivánná és gyerme­kei Sándor és Margit fájdalom­tól porig sújtva, de Isten akti­ra­tában megnyugodva tudatják, hogy cs valádjuk büszkesége, a jóság megtestesülése, forrón szeretett férje, édesapánk a Fom­lerr b­iztosító főtiszt­­viselője, a Turul és Malom­­biztosító r. t. megalapítója és volt vezérigazgatója tragikus körülmények között december 18-án, életének 62., legboldogabb házasságának 36. évében elhunyt. Életét családjának és a jóté­kony­ságnak szentelte, örökké gyászolni fogjuk. Drága halottunkat december 22-én, d. e. H12 órakor kísér­jük utolsó útjára a rákoskeresz­túri temetőben. Gyászolják még menye, veje, unokái és mindenki, aki ismerte. Jj . .t. J a.(/ G371asaQi, házassági, érzelmi problémáival Krduljm cr»felé«uskot. Fn««-t j tól 7-ig. Wesselényi-utca 19. L 9. M. GARY. Ur.Qcp­ «& vasárnap is. Gyönyörű kUn#ildl gyapjúszövetek mealep' fwfrnfTCr|| nél, Erivébet­­oics,'a AJ sJvLvlll tér udvarban. Eredeti modellek obcee Ollvnál Ek­vé­bet-tér 7. írbuu V’Ilynai xeleton: 380-018. Hústalan napok miatt De törje fejét készítsen növény húst 18 «iS15TM* Kepirító: Meinl tzaközletekben és Növényi tépwrflieza. Huszi­­ u. 10

Next