Magyar Nemzet, 1942. május (5. évfolyam, 98-114. szám)
1942-05-01 / 98. szám
ELŐFIZETÉSI ÁRA 1 ÉVRE 17.20 P, FÉLÉVRE 18.60 P, NEGYEDÉVRE 9.30 P. 1 HÓNAPRA 3.20 P, EGYES SZÁM HÉTKÖZNAP 12 FILU VASÁRNAP 24 FILL. Alapította PETHŐ SÁNDO SZERKESZTŐSÉG: BUDAPEST, VI, ARADI UTCA 10. TELEFON: 128-428* KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, VI, VILMOS CSASZÁR ÚT 65. TELEFON: 126-726* A németek Észak-Norvégiában új vasútvonalat építenek A Lapp-földön és a Mirmau-fronton meghiúsultak az ismételt szovjet támadások — Német tengeralattjárók Észak-Amerika közelében elsüllyesztettek 33.000 tonna hajóteret — Német megtorló légi támadás Norwich ellen — Burmában a japánok elérték Lashio külvárosait A légi háború növekvő eseményei mellett a világpolitika hírei inkább csak jóslásokról és előkészületekről szólnak. Ribbentrop A német nemzet most ünnepli Ribbentrop negyvenkilencedik születésnapját. A birodalmi külügyminiszter személye iránt ez alkalomból is megnyilvánuló figyelem annál nagyobb, mert az idő múlásával mindjobban kidomborodott Ribbentrop vezető szerepe Hitler oldalán s ma már az egész világ látja, hogy a külügyminiszter sokkal fontosabb szerepet játszik a német kormányban, mint azt még akár néhány évvel ezelőtt is gondolni lehetett. Kitűnt ugyanis, hogy a Führer egész világpolitikai elgondolása milyen szoros kapcsolatban áll Ribbentrop diplomáciai meggyőződéseivel. Annyira, hogy ma már semmi kétség benne, akik a második világháború nagy eseményeinek történetét, hátterét és messze kiható következményeit meg fogják írni, ki kell hogy emeljék Hitler mellett talán legelsősorban Ribbentrop koncepcióit. A birodalmi külügyminiszter ugyanis a német vezetők között talán elsőnek ismerte fel a világpolitikának azokat az elemeit, amelyeken a harmincas évek végén nekilendülő egész nemzeti szocialista külpolitika felépült. Ribbentrop mint londoni nagykövet eleinte a Hitlertől kapott missziónak megfelelően a nagynémet—angol kiegyezés és szövetkezés eszméjén dolgozott s amikor látta, hogy ez nem sikerül, nem habozott közölni kormányával azt a meggyőződését, hogy az angolokkal nem kell feltétlenül együttműködni, mert hiszen a brit birodalom annyira a szétesés útján van, hogy egyrészt nem mer majd belemenni a háborúba s ha mégis elhatározná magát egy ilyen vakmerő lépésre, nem fogja túlélni ezt a megrázkódtatást. Ma is azon a felismerésen alapul a német külpolitika, hogy a Szovjetúnió létesítése után Anglia legyőzése van csak hátra európai szempontból. Ribbentrop előrelátását különben mi sem bizonyítja jobban, mint az, hog még mint londoni nagykövet létrehozta az egész tengelykoalíció első látható gerendájaként 1936 novemberében a német—japán antikomintern paktumot. Ehhez csatlakozott később Olaszország, maga a német—olasz tengely hivatalos emlegetése is később kezdődött, úgyhogy valóban a német—japán szerződés volt az első része az egész mai német—olasz—japán szövetkezésnek, mivel pedig már akkor világos volt, hogy a német—japán paktumtól nemcsak a Szovjetuniónak, hanem az angolszász világnak is van félni valója, megállapítható, hogy Ribbentrop már akkor előre látta a mai konstelláció körvonalait. Valóban mindaz, ami akár a német, akár pedig a szembenálló oldalon történik, a német—japán paktum révén kezdett kiszélesedni az európai méretekből világpolitikai arányokká. Voltak, akik nem ismerték fel vagy nem akarták elismerni, hogy Ribbentropnak ez az elgondolása voltaképpen csak a világbékét akarja biztosítani, ilyen rosszhiszeműen fogták fel a német—japán paktumot az amerikaiak is, ott ugyanis erre való hivatkozással kezdődött meg az a háborúra való uszítás, amely később az Egyesült Államokat is belevitte a háborúba. Magyarországnak külön is van oka arra, hogy megálljon a német államférfi születésnapjának ünneplése alkalmából, mert hiszen Ribbentrop neve elválaszthatatlanul össze van kötve a két bécsi döntéssel is, amelyeknek Trianon fontos köreinek lebontását köszönhetjük. A nemzeti szocialista párt A német erőknek még az eddiginél is nagyobb fokú összefogására azonban nemcsak az jellemző, hogy a nemzeti szocialista világpolitikai szemlélet vezető államférfiának, Ribbentropnak nőtt meg a szerepe és a fontossága az utóbbi években, ugyanezt el lehet mondani a nemzeti szocialista állam fő hordozójáról, a nemzeti szoci- l alista német munkáspártról is. Amilyen mértékben fokozódik ugyanis a döntő keleti csapásra készülődő német erőfeszítés, úgy növekszik tovább a párt fontossága ésszerepe is. Amikor Hitler legutóbb a Reichstag által nyomatékosan is elismertette a saját totális hatalmát, voltaképpen nem magának a Führernek amúgy is szuverén jogkörét terjesztették ki, hanem lehetővé tették, hogy ezen a réren a párt irányító szerveinek is megnőjjön az ellenőrző és befolyásoló szerepe az egész állami apparátusra, általában az egész német társadalomra, amely most valóban első emberétől az utolsóig minden erejét beledobja a gigantikusnak ígérkező nyári csapásba. A párt feladatainak ez a továbbfejlődése olvasható ki abból a berlini A’SY-táviratból is, amely a munkaerők felhasználásáról, illetőleg annak új rendezéséről szól. Sauckel gauleiter ugyanis tudvalévően, mint a birodalom munkaügyi főmegbízottja rendeletet adott ki, hogy a munkaerők új elosztását biztosító intézkedések végrehajtása kizárólag a nemzeti szocialista munkáspárt munkahivatalait illeti meg. E rendeletében (mint most az NST pótlólag jelenti) Sauckel gauleiter kimondottan megköveteli, hogy más hivatalok ebbe ne avatkozzanak bele. Az összes állami és pártszervek súrlódásmentes együttműködése céljából Sauckel gauleiter és birodalmi munkaügyi főmegbízott a párt gauleitereit nevezte ki az ő meghatalmazottjainak a birodalom egyes körzeteibe. A körzetvezetőknek ez a megbízatása — így folytatódik az ASYA-jelentés — kapcsolatban áll a legutóbbi különféle állami és politikai intézkedésekkel, amelyek a nemzeti szocialista párt e főtisztviselőire egyre nagyobb állami feladatokat ruháztak és ezzel állásukat még fontosabbá tették, mint amilyenek eddig voltak. Ebből a berlini jelentésből is kitűnnék tehát, amit más tények is mutatnak, hogy a nagy keleti erőfeszítés otthoni megalapozásában is növekvő és szélesedő missziót tölt be a párt. Németország előnyét nem lehet behozni A nagyszabású német készülődés kapcsán, természetesen előtérben áll a hadiipari termelés. Ebből a szempontból érdemes kiemelni, hogy Funk német gazdaságügyi miniszter Prágában beszédet mondott. Ebben a beszédben, amelynek legfőbb tartalma az, hogy Németország fegyverkezési előnyét ma már az angolszászok nem tudják behozni, a többi között a következőket jelentette ki a német miniszter: — Két vagy három esztendő múlva lehetséges, hogy odaát meglesz a megfelelő fegyverkezési potencia, mely nagyon erős lehet, mert nekik megvannak a nyersanyagaik, a jelen pillanatban 90 millió tonna acélt dolgoznak fel. Ha azonban odaát, amit mi nem tudunk elképzelni, olyan gazdasági vezetés alakulna ki, mely hasonló módszerekkel és hasonló tekintéllyel működne, mint ahogy az minálunk történik, akkor elméletileg el lehet képzelni, hogy az amerikai háborús erő bizonyos körülmények között néhány esztendőn belül nagyon veszélyes lehetne. Funk szerint Németország előnyét nem lehet behozni, mert olyan terveken dolgoznak, mely az eddigieket teljesen árnyékba helyezi, különösen ami a fegyverkezési termelést illeti. Ez még az Egyesült Államokra is vonatkozik. Hivatkozott Európa fegyverkezési erejére, amelyet Németország megszervezett, amely az elkövetkezendő esztendőkben, ha a háború sokáig tartana, igen nagy mértékben rendelkezésre állana. Az európai népeket különben, mint ahogy Funk Klagenfurtban kijelentette, részeltetni fogják a német háborús költségek megfizetésében. A háborús eladósodás problémáját a háború befejezése után aránylag rövid időn belül fogják megoldani, mert a háború után igen nagy terjedelemben számolhat a német gazdasági élet olcsó munkaerőkkel és nyersanyagokkal. Az ilyen módon előállított áruk olcsóbbak lesznek, mint az általános árnívó s az így előálló különbséggel látnak hozzá a hadiadósságok leépítéséhez és a német pénzérték alátámasztásához. Ilyen módon a német népnek az életstandardjét biztosítani fogjuk, valamint a háborúban megtakarított pénzének értékét is. Ő nem áll azon az állásponton, hogy ezekről a kérdésekről ne lehessen nyíltan beszélni. A Földközilenger Rooseveltnek arra a kijelentésére, hogy a Földközi-tengeren is vannak már amerikai hajók, a Corriere della Sera, mint a Stefani jelenti, ezt feleli: " Az Egyesült Államok hajóhadának jelenléte nem ijeszti meg Olaszországot. Az olasz lap emlékeztet arra, hogy jóval az Egyesült Államok hadbalépése előtt a nemzetközi jogszabályok megsértésével már közreműködtek amerikai tengeralattjárók a Földközi-tengeren és az amerikaiak sok tankot bocsátottak Anglia rendelkezésére a líbiai fronton, valamint Abesszíniában. Erről a kérdésről a Magyar Távirati Iroda római tudósítója ezt telefonálta: „Az olasz lapok megemlítik, hogy Roosevelt legutóbbi beszédében azt a leleplezést tette, hogy a földközitengeri hadműveletben amerikai hajók is részt vesznek és hangoztatta az amerikai elnök, hogy a legnagyobb figyelmet szenteli a földközitengeri helyzetnek. Ezzel kapcsolatban a Giornale d’Italia megjegyzi: Olasz részről nem becsülik le a földközitengeri hadműveletekben való amerikai részvétel esetleges jövőbeli jelentőségét, mindamellett megállapítják, hogy ez a részvétel mind ezideig nem okozott gondot a tengelyhatalmaknak, továbbá Rómában tudomásul veszik, hogy az angol haditengerészet már a Földközi-tengeren sem tud megbirkózni a reá háruló feladatokkal — írja a Giornale d‘Italia — és itt is segítségre szorul.“ A Transkontinent Press két érdekes jelentést is kiadott arról a kérdésről, amelyet az amerikai hadihajók földközitengeri szereplése fölvet. Az egyik erre vonatkozó Transkontinent Press-jelentést lapunk más helyen szóról-szóra közöljük, egy másik IP-táviratból pedig ezt idézzük: — Gagda legutóbbi cikkében foglalkozik az angolszász propaganda legújabb olaszellenes hadjáratával és ennek kapcsán az olasz nép magatartásával. Gagda hangsúlyozza, hogy az olasz nép körében tapasztalható fegyelem spontán, még csak nyomát sem lehet találni annak a morális összeomlásnak, amelyről az angolszász propaganda már több mint egy éve állandóan mesél. Az olasz nép intelligens és jól tudja, hogy ugyanezeket az áldozatokat kellett volna meghoznia akkor is, ha nem lép be a háborúba, anélkül, hogy abban az esetben a legcsekélyebb kilátás is kecsegtette volna. Gagda ezután utal az olasz gyáripar különös feladataira. Az olasz gyáripar teljesítményei nélkül — úgymond — lehetetlen volna a harc az angolszász hatalmak ellen. A többi olasz lap kommentárjából pedig azt citálja a TP. Ára 12 fillér