Magyar Nemzet, 1945. május (1. évfolyam, 1-24. szám)
1945-05-03 / 2. szám
Csütörtök, 1945 május 3. 2. szám. Arab pengő, Magyar Nemzet Százezrek ünnepelték Budapesten a szabad május elsejét A német rádió bejelentette Hitler halálát, a háború elvesztését és közeli végét Orosz vélemény Hitler állítólagos haláláról — A Vörös Hadsereg további sikerei Berlinben és a Keleti-tengernél — Churchill a győzelem napjáról beszélt az alsóháziban Rundstaedt tábornagy fogságba került — Norvégiát kiürítik a németek Amikor Talleyrand, a hideg realizmusáról nevezetes diplomata baráti körben értesült Napóleon haláláról, egy hölgy a társaságban felsikoltott: — Micsoda esemény! Mire Talleyrand csendesen felült: — Téved, asszonyom. Ez már nem esemény. Csak egy hír. Az önkény néhány évvel előbb minden szavával és szándékával még sorsokat mozdított, döntött élet és halál felett, csatákat kezdett és másokat véreztetett, de amikor világemésztő ambícióit nehéz küzdelmek után lefojtották, a tüzet, kioltották, Napóleon halála már nem volt esemény. Nem formálhatta többé mások életét, nem változtathatta többé a történések rendjét Csak egy hír volt, semmi több. Éppen így az, hogy Hitler meghalt, vagy — némely nem is olyan alaptalan gyanok szerint — nem halt meg, mikor halt meg, hol és hogyan, nem másít semmit a már amúgy is betelt sorson, nem fordíthatja meg többé a németség szekererúdját és a vak előtt is világos, ,hogy tökéletesen mellékes dolog ma már Hitler halála vagy élete a háború kimenetele, tartama és következményei szempontjából. Az, hogy Hitler meghalt — ha igaz —, csak annyiból érdekes, hoy ezzel lehetetlenné vált az ellene lefolytatandó per, mint az emberiség elsőszámú közellensége és a vezető háborús bűnös ellen és nem é....hetik milliók és százmilliók azt az elégtételt, hogy ezt az embert, aki elrabolta más embermilliók életét és megrontotta az estb elmaradottak földi pályafutásának egy egész évtizedét, végre lógni lássák. A mérlegen Hitlerrel már eddig is nagy irodalom foglalkozott, kielégítő volt a publicitása, amit részben rendelt magának, részben a világ nemnémet részétől kéretlenül kapott. Nem volna indokolt, hogy most rögtön, halálhírének első óráiban vonjuk le a magunk következtetéseit. Hitler volt az az őrült, akinek állítását, lelkiismereti gátlásokat nem ismerő, hipnotizáló propaganda segítségével, hozzávetőleg ötvenmillió ember egy ideig elhitte. (Tudatosan mondunk „csak" ötven milliót, mert ha a hitleri tömeglélektani járványnak voltak szerencsétlen sajá bűnös áldozatai külföldön is, távolról sem vált áldozatává minden német és Németországban a kommunista, a szocialista, sőt még a polgári demokratikus tüzek sem hunytak ki egészen. Mindössze véka alá kerültek.) Mindenesetre sokmillió ember elhitte Hitlernek, hogy ő az egyedül üdvözítő vallásalapító, a szabadalmazott birodalomépítő a megmentő és gyarapító, német „népcsászár", akinél jobban senki sem tud túljárni a világ eszén. Hitler volt az őrült akinek sikerült. Akinek sikerült tűzbe borítani Európát és ennek a tűznek pokoli lángjánál évszázadokra kiolvasztani s megsemmisíteni a német nép becsületét és erejét. Az igazi sírbeszédet fölötte nem a nagyvilág tarthatja, mely látta, hogy rögeszmés és bűnös, hanem az a nép, amely minden más népnél inkább cinkosa és áldozata volt. Az a nép, amelynek nyelvét beszélte és amelynek — szerencsétlenségére — tudott a nyelvén. A cssídrómeg bukott felszámolója A felszámolást most Dönitz tengernagy vette át Németországban, Hitler egyik lerégibb híve és legbukottabb harcosa. Mert Németország összeomlásának két körülmény volt a főtényezője. Elsősorban és mindenekelőtt a Vörös Hadsereg páratlan harci erőfeszítései és csodálatos sikerei a szárazföldi hadviselés terén, másodsorban azonban az a máig még felderítetlen mód, ahogy Anglia leküzdötte a tengeralattjáró veszélyt és biztosította a világtengereken a közlekedés szabadságát.. A német rádió még hétfőn bejelentette a háború közeledő végét. Dönitz felhívása a további ellenállásra már csak formaság. A végső kollapszus a hosszú, halálos kór után, villámgyors lefolyású. Ausztria egy részének kiürítése után most Dánia és Norvégia önkéntes kiürítéséről jönnek hírek, ha ugyan lesz még a német csapatoknak hol visszavonulni, ami Norvégia esetében már majdnem kizárt és Dániánál legalább is kétes. Nagyon rövid idő kérdése ugyanis, hogy az orosz és az angolszász csa- 1, ne csak az Elbánál, hanem a Keleti - tenger partjainál is találkozzanak, pontosan úgy, ahogy azt igen régen megállapították, sőt, több mint egy éve nem hivatalos sajtóriportokon, keresztül a világgal már közölték. A Reuter-iroda riportere igen érdekes tudósításban számol be Mussolini utolsó napjairól. A fasiszta vezetőség még megmaradt tagjai Gumóban gyűltek össze, ahonnan Mussolini felhívást intézett vert seregeinek lerongyolt maradványaihoz, hogy menjenek Milánóba vagy a Comó tó partjaira. Húszezer fasiszta menekült verődött össze Comó városában és a szomszédos falvakban. A comói felszabadító bizottság a szövetségesek értesítése után, felszólította Mussolinit, hogy csapatának roncsaival vonuljon el a városból, másképp azt az angol-amerikai repülők bombázni fogják. Mussolini, aki barátnőjével egy villában tartózkodott, nem akarta a parancsot kiadni, de a fasizmus bomlására legjellemzőbb, hogy csapatai parancs nélkül kivonultak a városból, amikor a szövetséges repülők * rövid „tüntető sétát" rendeztek a * levegőben. * így kényszerült Mussolini menekülésre, álruhában; azt remélte, hogy sikerül átjutnia Svájcba, ahol ifjú korában mint szocialista emigráns éveket töltött. A partizánok azonban felismerték és a milánói felszabadító bizottság rendelete ellenére elhatározták, hogy ítélkeznek felette. A tárgyalás tíz percig tartott. A Duce szombat délután halt meg, a Garibaldii-hadosztály tizenöt emberének sortüze végzett vele. Barátnője, Clara Petacci osztotta protektorának sorsát, míg Mussolini feleségét, Donna Rachetet csak elfogták és egy comói villába vitték, ahol a Reuter-iroda tudósítója meg is látogatta. Amerikai páncélkocsik őrzik a villát, ahol Mussolini felesége tartózkodik, mert Donna Rachete attól félt, hogy a tömeg megkövezi. A Materno-villában egyébként nagy bőröndöt találtak, tele gyémántokkal és drága ékszerekkel. A volt Duce emigrációjának ez a bőrönd lett volna, úgy látszik, egyik anyagi alapja. Tovább törnek előre a szövetséges csapatok Miközben az európai tragédia felidézői mintegy villámsullottan tűnnek el a színről, a szövetséges csapatok sikerei olyan méretűek, hogy még a helységnevekről sem lehet beszámolni, mert ,a megjelenés pálmintában már túlhaladottak a tudósítások. Az orosz hadijelentés közli, hogy a bielorusszai arcvonal csapatai elfoglalták többek között Stralsund és Wesenberg városokat; rohammal bevették Brandenburg városát, Brandenburg tartomány székhelyét, a német védelem egyik bástyáját Közép-Német Országban és a német militarizmus egyik régi fészkét. Berlinben Charlottenburg luxusnegyede is a fehérorosz seregeik kezén van. Az ukrajnai arcvonal csapatai szintén gyors ütemben haladnak előre. Szlovákia teljes felszabadítása, úgyszólván csak órák kérdéseimig a 2. ukrajnai Görög Brünntől erősen keletre jár. Nem lehet elvitatni a szimbolikus jelentőséget attól, hogy Mussolini halálhírével egyidőben értesült a világ a jugoszláv hadsereg politikailag is igen figyelemreméltó sikeréről. Trieszt bevétele után, Trieszt térségében találkoztak Tito csapatai a szövetségesekkel. Jelentik Abbázia és Lovrana elfoglalását is, az egész istriai félszigettel együtt. Ezzel megdőlt az adriai „Mare nostro" egész álpolitikája, ami pedig Mussolini európai konstrukciójának alaptengelye volt. A politikai fejlődés egészen más irányt vehetett volna Európában, ha Mussolini a régi római dicsőség álomképeitől ösztönözve, nem kívánja Olaszországhoz csatolni a nemolasz népességű dalmát tengerpartot és Albániát, feltehető, hogy úgy Isztria, mint Trieszt a jövőben a jugoszláv állam része lesz. Nincs híján a jelképes „rendezés" drámaiságának az sem, hogy az amerikai harckocsik szinte abban az órában jelentek meg Hitler szülővárosa, Branau előtt, amikor a város gyászos szülöttje hivatalosan is halottá nyilváníttatott. Ausztria teljes felszabadítása, az orosz és az amerikai haderők találkozása osztrák földön, előreláthatóan Linz tájékán, a Duna folyása mellett, egyébként szintén a legközelebbi jövőben várható. Szovjet polgárok hazaköltöztetése A világháború segélyakciójának két megemlékezést kívánó híre van. Az egyik Golikov orosz vezérezredes nyilatkozata a Vörös Hadsereg és szövetségesei által kiszabadított szovjet polgárok hazaköltöztetéséről. Golikov elmondotta, hogy több mint kétmillió szovjet polgár szabadult fel eddig a német rabszolgaságból. 1.600.000 már visszatért hazájába, sőt dolgozik is otthon. Csupán Finnországból 100.000, Romániából 110.000 szovjet polgárt szállítottak vissza otthonába. Ezzel szemben a nyugati szövetségesek által fogságukból kiszabadított szovjet polgárok száma még nem ismeretes. Közülök eddig csak 35.000-en jutottak haza. „ Gorkosgül rámutatott arra, hogy a keleti területeken a német fogságból kiszabadított angol és amerikai katonák nagy hálával emlékeztek meg a Vörös Hadsereg tisztjeinek és katonáinak bajtársias viselkedéséről. Az ínséget szenvedők megsegítéséről a második érdekes hír az, hogy Hollandiát most már rendszeresen táplálják a szövetségesek a levegőből. Erre vonatkozóan egyezmény jött létre az angolszászok és a hivatalos német kiküldöttek között: május 2-ától kezdve tíz kijelölt helyen dobják le az élelmiszert és amerikai hajók fognak befutni Rottendam kikötőjébe legsürgősebb gyógyszerekkel és ipari anyagokkal. Az egyezmény aláírói Smith tábornagy, Bernát herceg, Julianna holland trónörkösnő férje, a németalföldi csapatok főparancsnoka, német részről pedig Seyss Inquart birodalmi biztos, a Sehuschmigg kancellár elárulásáról emlékezetes osztrák politikus. Malatovban. Franciskóban maarad A nemzetközi politika egyik figyelemreméltó híre Stettinius amerikai külügyminiszter közlése arról, hogy Molotov még egy ideig San-Franciskóban marad. Egyébként elindult már San- Franciskóba az ukrán és a fehérorosz köztársaság hivatalos képviselője is, minthogy az oroszangolszász megegyezés értelmében Ukrajna ás Fehéroroszország külön szavazati jogot kapott az új, készülő világszervezetben. Anglia készül a győzelem ünnepére A másik hír Churchill miniszterelnök nyilatkozata volt a győzelem várható bejelentéséről Churchill Groenwood kérdésére szó szerint ezt, mondotta: " Az európai hadihelyzetről nincs különösebb kijelenteni való, eltekintve attól, hogy egészen határozottan kielégítőbb, mint öt évvel ezelőtt volt. (Derültség.) Ezután komolyra fordítva a beszédet, Churchill közölte, hogyha a kormányhoz fontos hír érkeznék, azt az angol alsóházzal azonnal tudatni fogja és ha ünnepségeket is jogosulttá tevő bejelentéseket kellene tenni ezen a héten vagy a közel jövőben, úgy a „V-day“-nek (Victory-day) az európai győzelem napjának méltó megölésére a kormány már nagyszabású intézkedést készített elő. Az ünnepségek két napig fognak tartani. A tervezet szerint az európai háború befejezését Churchill miniszterelnök rádión fogja bejelenteni, olyan nyilatkozattal, amely teljes összhangban lesz a szövetségesek másutt kiadandó közléseivel. Ugyanaznap este György király fog rádióbeszédet intézni a brit birodalom minden alattvalójához. Az összes felekezetek templomait nyitva tartják és harangzúgással köszöntik majd a kivi-