Magyar Nemzet, 1947. március (3. évfolyam, 50-73. szám)

1947-03-21 / 66. szám

l^flf ^ ^ ­A jóakara­ti együttműködés fsangtalata Jellemzi a moszkvai konferenciát79 — közli a lomloni rádió S*9 A londoni rádió megállapítja, hogy a külügyminiszterek mosz­kvai tárgyalásai konstruktív stá­diumba léptek. Megszűntek a vádak és ellenvádak. A jóaka­ratú együttműködés hangulata jellemzi a moszkvai konferen­ciát. A külügyminiszterek szerda délutáni ülésén Bevin és Malc­ius­ a német jóvátétel pro­blémáiról beszélt. Bevin nem fogadta el a Szovjetunió tíz­­im­illárd dolláros jóvátételi köve­telését, majd kijelentette: Anglia nem járul hozzá a jóvátételnek dollárértékben történő megálla­pításához. Leszögezte, hogy Németország gazdasági egysége oszthatatlan. Mint az MTI közli: Kevin visszautasította az angol és amerikai övezetek gazdasági egyesítésének megszüntetését követelő indítványt. Beszédét azzal fejezte be, hogy örömmel fogadja azt a szovjet javasla­tot, amely Németország acél­­termelésének fokozását célozza. A brit kormány régen óhajtja, hogy az acéltermelést évi 11 millió tonnára emeljék. Nem ért azonban egyet Molotovval abban, hogy a fokozott acél­­termelés összefüggésben álljon a jóvátételnek a folyó termelés­re­ való teljesítésére irányuló szovjet követeléssel. Molotov volt a következő fel­szólaló. Megállapította, hogy ed­­dig három egymástól eltérő ál­láspontot fejtettek ki Németor­szág gazdasági helyzetéről, de reméli, hogy a négy nagyhata­lom végül is megegyezésre jut piaici Németország gazdasági problémája egészének megoldá­sában. Mord­ov ezután kijelen­­tette, hogy a szovjet kormány a jóvátétel teljesítése nélkül nem ismerheti el Németország gaz­dasági egységének alapelvét. Nem ért egyet azzal az angol és amerikai részről hangoztatott állásponttal, amely szerint a potsdami egyezmény érvényte­lenné tette a valtai egyezményt. Molotov a továbbiakban el­mondta, hogy — a szovjet kor­mány véleménye szerint — a német kormány megalakítása most már nem halasztható to­vább. Az első lépés ebben az irányban több német központi gazdasági szerv létesítése vol­na, mert az elfogadott határo­zatok teljesülése enélkül nem biztosítható. — Megegyezésre kell jutnunk — hangoztatta Molotov — a német ipari termelés színvonalá­nak kérdésében is. A szovjet kormány már kiejezést adott annak a véleményének, hogy a ném­et békeipar színvonalát nem kell korlátozni, minthogy az egész német ipar a négy szö­vetséges ellenőrzése alatt áll és marad a jövőben is bizonyos ideig. A szövetséges ellenőrzés­nek biztosítania kell, hogy a német ipar ne állíthassa helyre háborús teljesítőképességét és csak olyan mértékben fejlődjék, hogy megfeleljen Németország békés szükségleteinek. Marshall amerikai külügymi­niszter csatlakozott Molotovrak ahhoz a kijelentéséhez, hogy Németország problémái felett meg kell egyezni, bármilyen nagyok is legyenek a nehézsé­gek. Az Egyesült Államok kül­ügyminisztere azután megálla­pította, hogy Németország ipari potenciáljából mindössze annyit szabad fenntartani, amennyi elegendő a békés termelés fel­lendítésének kezdeményezé­sére. Washingtonból jelenti az AF­P, hogy az amerikai külügy­minisztériumnak nincs tudomá­sa arról, hogy Marshall külügy­miniszter titkos megbeszélést folytatott Sztálin generalisszi­­musszal. Moszkvából jelenti az AFP, hogy Eguin külügyminiszter le­velet intézett Sztálin generalisz­­szim­uszhoz, hogy kész tárgyal­ni a háború vége dőlt kötött angol-szovjet egyezmény felújí­tása és az új körülményekhez való alkalmazása érdekében. A hát, a helyzet lehetetlenül elő­­ fajulhat, ha fenntartják elista­­s­sító álláspontjukat, a francia­­ politikát a kommunizmus és az antikom­munizm­us alapvető el­lentétéig vezetik vissza, amit pedig mindnyájan el akarunk kerülni. Abban a pillanatban, amikor önök megszakítják azo­­kat a szálakat, amelyek a nem­zeti megújhodás m­éhében egyesítik most az összes párto­­kat, vége annak a politikának, amelyben most az ország min­den törekvése, minden köztárs­­­sasági és francia ügye egybe­olvad. — Mi többiek hívek mara­dunk e politikához. De csak tiszta körülmények között foly­tathatjuk munkánkat. Ezért a kormány nevében felvetem a bizalmi kérdést. Tehát kormányválság, amely­­ szombaton, amikor sor kerül a­­ bizalmi szavazásra, oldódik­­ majd meg. A borús hangulatot fokozza, hogy Franciaország külpoliti­kai síkon is lesújtó mozzanatot él át. Ugyanis Bevin angol kül­ügyminiszter Moszkvában, alig néhány héttel a dunkerquei francia-brit szövetségi szerző­dés aláírása után, határozottan, és élesen a francia óhajok el­len foglalt állást a német kér­désben. Végül: az érdeklődés cseppet sem lanyhult Magyarország iránt. Főikép angolszász részről nem. Nevezetesen a New York Herald Tribüne- ban, a Daily Mail-ben, a Manchester Guar­­dian-ben és a Times-ban­ látunk nagyobb terjedelmű cikkeket Ma­T- -ról.,artf-et J. E. Molotov Javaslata a fzsidri vidékről Az MTI jelenti, hogy Molo­­tov szovjet külügyminiszter a négyhatalmi konferencián tar­tott expozéja végén felújította azt a javaslatát, amelynek ér­telmében a Ruhr-vidéket he­lyezzék négyhatalmi ellenőrzés alá. Megkezdték a Truman terv vitáját A newyorki rádió csütörtökön éjjel közölte, hogy Washington­ban a külügyi bizottság meg­kezdte a Görögországnak és Tö­rökországnak juttatandó támo­gatásról szóló Truman-terv vi­táját. A bizottság több szakértőt hallgat meg. Az első: Ac­heson külügyi államtitkár volt, aki a Truman-féle javaslat sürgős el­fogadását ajánlotta az Egyesült Államok közelkeleti érdekeinek biztosítása céljából. Meghallgat­ják a törökországi és görög­­országi amerikai követeket is. Hétfőn már a szenátus plénuma foglalkozik a nagyjelentőségű kérdéssel. A külpolitika hívei Az Olaszországgal, Romániá­val, Finnországgal, Bulgáriával és Magyarországgal kötött béke­szerződéseket csütörtökön nyúj­­tották be a parlament elé rati­­fikálás végett. (MTI) Párisból jelenti az MTI, hogy a párisi orosz pravoszláv egy­ház Leningrádba érkezett ki­küldöttei kijelentették: m.i Szovjetunióban nem üldözik az egyházat. Ezek a híresztelések aljas hazugságok. Az orosz templom­látogatók szabadon ki­fejezésre juttathatják, vallási érzelmeiket.* A londoni rádió jelenti, hogy Palesztinában folytatódnak az atrocitások. Haderától északra zsidó merénylők bombát dob­tak angol rendőrök és katonák csoportjára. Cripps kereskedelmi minisz­ter — mint a londoni rádió közli — kijelentette az alsó­­házban, hogy Nagy-Britannia most történelmének olyan kor­szakát éli, amely nem annyira az angol emberek izmait teszi próbára, hanem inkább bátor­ságát és erős jellemét. Buenos Airesből közli a Reuter-iroda, hogy a para­guayi felkelők sikert jelentenek- Sz­tálin fogadja Ervint és Marsh­all Sylvan Mangeot, a Reuter­­Iroda diplomáciai munkatársa jelenti: Sztálin generalisszimusz előre­láthatólag a legközelebbi jövő­ben fogadja Bevin és Marshall külügyminisztert. A moszkvai rádiónak ezt nyilvánosságra hozó közleménye nyomán olyas­fajta találgatások keltek szárny­ra a szovjet fővárosban, hogy a Sztálin—Bevin-megbeszélésen va­lószínűleg szóba kerül a húsz­évre kötött brit-szovjet szövet­ségi szerződés módosításának kérdése. Brit hivatalos helyen kijelen­tették, hogy Sztálin—Bevin-tal­ál­­kozóra határozott meghívás nem történt és ennek időpont­ját sem állapították még meg. Helybenhagyva a moszkvai rá­diónak azt a közlését, amely szerint a brit és az amerikai delegáció vezetője rövidesen udvariassági látogatást tesz a Kremlben, a brit szóvivő neve írdott hitelt azoknak a feltevé­seknek, mintha a szövetségi szerződés módosítása tárgyában megtartandó beszélgetés idő­pontját megállapították volna. fegyverkezési tömb szervezéséről­ ír a „Novoje Vremja’"“ A szovjet rádió — mint az MTI közli — az United States News, a Reuter és a­ France Presse jelentésére hivatkozva, a nyugati fegyverkezési blokk kérdésével foglalkozott és is­mertette a Novoje Vremja erről szó­l cikkét. „Miután Anglia és Amerika — írja a szovjet lap — egysé­gesítette fegyverkezését, majd Amerika és Kanada között is megtörtént a fegyverek ,stan­­dar­dizálása­, a legújabb Reuter­­jelentések szerint a belga hon­védelem vezetői Londonba utaztak, hogy tárgyalásokat folytassanak az angol és belga fegyverek ,standardizálásáról­. Úgy látszik, ezek szerint Bel­gium is csatlakozni akar a nyugati katonai tömbhöz. Sőt, meg nem erősített hírek sze­rint, Dánia, Norvégia és Hol­landia is lépéseket tettek ebben az irányban. Görögország és Törökország ugyan nem nyu­gati államok, de az ő fegyve­reik ,standardizálásak mégis már elég régen megkezdődött és Amerika — Truman tervei alapján — tökéletesíteni akarja ezt az akciót." A Novoje Vremja végül meg­állapítja, hogy a nyugati fegy­verkezési tömb ma már nyílt titok. Párisi tudósítónk telefonjelentése A francia nemzetgyűlés csü­törtöki ülésén a kommunista szónok bejelentette, hogy pártja nem szavazza meg az indokínai háború folytatásához szükséges hitelt. Ezzel kitört a negyedik respublica első válsága, mégpe­dig nemcsak kormányválság, hanem talán a rendszer válsága is. Amint ez nyíltan megmutat­kozott Romnadier miniszterelnök beszédében is. — Ez a nemzetgyűlés a francia közvélemény m­inden árnyalatát kifejezi — mon­dotta. — Franciaország szereti az árnyalatokat, de nem szereti, ha a szélsőségek ütköznek, mert tudja, hogy ebből csak erőszak következhet. Ezzel a kommunisták felé fordult. — Szemükbe nézve mondom önöknek- önök bátrak, ezt be­bizonyították. De az igazi bá­torság az, hogy ne hazudjunk önmagunknak. Önök tudják hogyha megmakacsolják magát. A külügyi költségvetés a nemzetgyűlés előtt Varga Béla elnök csütörtökön délelőtt 10 óra 10 percker nyi­totta meg a nemzetgyűlés ülé­sét Bemutatta az interparlamen­táris konferenciára Kairóba ki­utazó magyar delegácó tagjai­nak névsorát. Ezek a követke­zők: Károlyi Mihály, Bachinger Manó, Dessemwffy Gyula, Kertész Miklós, Oltványi Imre, Orbán László és Padányi-Gulyás Béla képviselők. Következett a külügyi tárca költségvetésének tárgyalása. Padányi-Gulyás Béla (kg) elő­adó ismertette a tárca költség­­vetését. A külügyi kérdések megvitatását nehezebbé és fele­lősségteljesebbé teszi az a kö­rülmény, hogy maga a világ, amelyben élünk, súlyos krízis­ben van. A külügyminisztérium kötelékében 565 alkalmazott áll, ezek közül 182-en teljesítenek külföldön szolgálatot. A mos­tani költségvetés a külügyi szol­gálat szervezetét az 1938-as sze­mélyi állapotnak megfelelően próbálta rögzíteni, de néhány külföldi példa meg fog győzni bennünket arról, hogy ez a helyzet a legközelebbi költségve­tési évben már tarthatatlan lesz. Például a sokkal nehezebb kö­rülmények között élő Ausztria külügyi szolgálatát máris nagy arányban kiterjesztette, nekünk is fejlesztenünk kell külügyi szervezetünket. Végül a magyar­­szlovák l­akosságcsere kérdésével foglalkozik. Gyöngyösi János külügymi­niszter beterjesztette a nemzet­közi munkaügyi szervezet 1946. évi módosított alkotmányának módosításáról szóló törvényja­vaslatot. Rajk László belügyminiszter benyújtotta a külföldön tartóz­kodó egyes személyeknek ma­gyar államprágá­rságuktól­ való megfosztásáról szóló törvény­­javaslatot. Sulyok Dezső mszp) szólt hoz­zá elsőnek a külügyi tárca költ­ségvetéséhez. Elégtételt kívánok szolgáltatni — mondotta — ki­Gyöngyösi János külügymi­niszter örömmel állapította meg, hogy a magyar külpolitika alap­­elveit illetően a pártok közt, be­leértve az ellenzéket is, nincs lényeges különbség. A szónokok szavaiból kicsendü­t, hogy Ma­gyarországnak mindenekelőtt szomszédaival, legelősorban a Szovjetunióval kell a jó viszonyt megteremtenie és a megalapo­zott barátságot fenntartania. Magyarország csírájában hárít el minden olyan igyekezetet vagy törekvést, amely akár be­lülről, akár kívülről a Szovjet­unió biztonságát veszélyezteti. Ennek ellenében cserében kettőt kérünk: hogy a Szovjetunió tá­­mogasson bennünket a maga nagy hatalmával és erejével a magyar szabadság és független­ség megőrzésében és viseltessék bizalommal a magyar demokra­tikus fejlődés iránt. Őszinte há­lával tartozunk a Szovjet­unió hadseregének felszabadításun­kért, a megszálló és ellenőrző szovjet katonai hatóságok nél­kül nem lett volna lehetséges a szabad és független, demokra­tikus Magyarország önálló álla­mi berendezkedésének s a rom­­badöntött ország gazdasági új­jáépítésének alapfeltételeit meg­teremteni. A szovjet megszálló hatóság jóakaratú, a magyar függetlenséget és szabadságot tisztelő, a magyar demokrácia érdekeit figyelembe vevő maga­tartása tette lehetővé, hogy el­sőnek tarthatják meg Európá­­ban a mindenki által elismerten szabad, tiszta és befolyásmentes választásokat. Ezzel megadatott rá lehetőség, hogy az új magyar köztársaságot nemzetközileg is kivétel nélkül elismert demokra­tikus alapelveknek megfelelően alkothassuk meg. Nem szabad erről megfeledkezni és nem fe­ledkezik meg erről egy józanul gondolkozó és hazáját szerető magyar ember sem, amikor arra kerül sor, hogy a szovjet hadsereg Magyarországot el fogja hagyni. A magyar külpo­litika alappillére a Szovjetunió­val, való barátság és a szomszéd­i­zonyos mértékig Gyöngyösi Já­nos külügyminiszternek, akit korábban ezen a téren támad­tam. A békeszerződés előkészítő anyagának tüzetesebb megisme­rése után megállapíthatjuk, hogy az ő szerepe ebben a kérdésben lényegesen különb és jobb volt, mint amit tájékozatlanságunk­ban róla feltételeztünk. Ezután részletesen bírálta a külügyi költségvetést. A költségvetést nem fogadta el. Kifejtette, hogy az irreden­tizmus és a „Nem! Nem! Soha!" hangulata soha többé ebbe az országba vissza nem térhet. Ez vert éket a dunavölgyi népek közé. Mi elkövetkezendő éle­tünkben ki akarjuk kapcsolni az irredenta mindenféle formá­ját s n­em akarunk itt sem tit­kos, sem nyílt akciókat kezdeni. Beszéde végén határozati ja­vaslatot nyújtott be, amelynek az a lényege, hogy utasítsa a nemzetgyűlés a kormányt, hogy 90 nap alatt terjesszen be tör­vényjavaslatot Magyarország örökös semlegességéről. Andics Erzsébet (mkp) a múlt helytelen külpolitikáját bírálta. Rónai Sándor kereskedelem-és szövetkezetü­gyi miniszter személyes kérdésben szólalt fel és visszautasította Sulyok De­zső egyik szegedi beszédében foglalt vádat, amely füzet alak­jában nyomtatásban is megje­lent , hogy rendőralezredes fiának citrombehozatali enge­délyt adott volna. Lehelyezte a Ház asztalára annak hivatali­­ limitálását, kik kaptak enge­délyt. Mivel Sulyok vádja par­lamenten kívül hangzott el, el­lene a bírói­­eljárás megindítá­sához szükséges intézkedéseket megtette. Burhinger Manó is,dp­ Sz­­ivók Dezső semlegességi javas­latát bírálta. Harmathy Lajos (kg) a pénzügyi bizottság je­lentését terjesztette be. Kondor Imre (pp) bel- és külpolitikánk szoros összefüg­géséről beszélt. dainkkal megteremtett, vagy megteremtendő jóviszony nem jelenti, de nem is jelentheti azt, hogy a távolabbi nagy nemze­tektől és a többi kultúrépektől elszigeteljük magunkat.­­ Az Egyesült Államokhoz a magyar köztársaságot történel­mi hagyomány fűzi: a szabad Amerika volt az, amely az első magyar köztársaságot elsőnek és egyedül ismerte el és — ami a magyar nép tudatában ki­törölhetetlen emlékként él — az első magyar köztársaság nagy hősét és elnökét, Kossuth Lajost, a legnagyobb szabadság, hősöket megillető tisztelettel fogadta Amerika. — Hálára kötelez bennünket az a szoros és eleven kapcsolat, amikor nemcsak az amerikai magyarság, hanem az Egyesült Államok népe és kormánya szív­ből jövő adományaival és szá­mottevő anyagi segítségével jött és jön támogatására a ro­mokból alighogy feltápászkodó és nyomorgó magyar népnek. — Éppen úgy értékesnek és Apolandónak tartjuk azt a jó­akaratot, amely az angol ki­rályság részéről Magyarország irányában a háború óta szám­talanszor megnyilvánult és amely a magyar nép irányában — azt mondhatnám — még a végzetes háború alatt is válto­zatlanul fennállt. Kapcsolataink kiépítése Franciaországgal régi történelmi és talán leginkább progresszív és forradalmi ha­gyományokon épült fel. — Szomszédaink közül első­sorban Jugoszláviáról akarok megemlékezni. Őszinte hálával állapíthatom meg, hogy a jugo­szláv nép és kormánya, fát volt borítva a közelmúlt fájdalmas, sőt szégyenteljes eseményeire, jóindulattal és megértéssel köze­ledik Magyarország felé. A ro­mán demokratikus kormánnyal való barátságunk megelőzte a nemrégiben felvett formális dip­lomáciai kapcsolatot. — Csehszlovákiához való viszo­nyunkkal kapcsolatosan már sieta egyezer kifejezést adtam a t­­. Házban annak, hogy bennün­ket valóságos rokonszenv, hogy úgy mondjam: szeretem hajtott Csehszlovákia felé, sajnos azon­ban ez­ a vonzalom egyoldalú­nak bizonyult. Azok a demo­kratikus magyarok, akik szen­vedtek a Horthy-elnyomatás alatt és mindig csodálattal, vá­gyakozással néztek a demokra­tikus Csehszlovákia felé, a fel­szabadulás után csalódtak. Saj­nálattal kell megállapítani, mindaz, ami azóta történt Cseh­szlovákia részéről, csak arra al­kalmas, hogy Magyarországon a demokratikus erőket gyen­gítse és a magyar reakciót táp­lálja és növelje. Megállapította a miniszter, hogy a magyar-csehszlovák tár­gyalások meghiúsulása nem a magyarok magatartásán múlott. Dénes István (pk) után dr Kiss István (pk) a Vatikánnal való diplomáciai viszony felvé­telét sürgette. P'ú­ztor Tamás (kg) az első külügyi költségvetés tárgyalásá­nál sajnálattal állapítja meg, hogy a békekötés nem úgy tör­tént, ahogy szerettük volna. Ez nem a magyar békedelegáción múlott, amely megtett minden tőle telhetőt, de Párásban a magyar delegációt jeges közöny fogadta, ott az mint egy hábo­rút vesztett ország képviselője jelentkezett és a többi ország delegációi, képviselői sehogy­­sem akarták megérteni, hog­y mint vesztes állam, miért nem elégedünk meg 1938-as hatá­rainkkal. Szükségesnek és fon­tosnak tartja, hogy a külpoliti­kai vonalvezetés egységes ma­radjon. Felhívja a figyelmet a h­azai sajtó külpolitikai vonat­kozású megnyilvánulásaira, amit a külügyi kormányzatnak figyelentiel b­rtt-ne kísériji­ Rendkívül kellemetlen, hogy a magyar sajtóban, magát vicc­lapnak nevező orgánumban, olyan közlemény jelenhessen meg, amely velünk barátságos nagyhatalom vezetőjét úgy áb­rázolhassa, ami az illető nép felháborodását vonhatja maga után. Ennek megengedéséért mi is ludasak vagyunk. Horváth Márton (mkp) a kül­politikai apparátust bírálta. Kertész Miklós (szdp) után Gyöngyösi János külügyminisz­ter külön kíván reflektálni Dé­nes István képviselőnek arra az állítására, hogy a magyar külügyminiszter egy levéllel ki­szolgáltatta volna Col­ement­s csehszlovák külügyi államtitkár­nak a szlovákiai magyarságot és jóváhagyta volna a deportá­­lásokat. Ez felháborító inszi­­nuáció, amelyet azonnal a leg­erélyesebben kell visszautasítani. Éppily kevéssé jóhiszemű az a felújított vád, hogy a párisi békeértekezleten a magyar béke­küldöttséget nem hallgatták meg a román kérdésben. Ez nem igaz, mert meghallgatták. — Téves a kommunista pártnak az az enyhe vádja is — mondja Gyöngyösi —, hogy túlságosan védeném minisztériumom­­reak­­ciós­ tisztikarát. Először is ki­tűnő diplomatákat nyertünk ú­j emberekben, akik közül tizen­nyolcan most tettek le olyan magasfokú vizsgát, mely még a bírói és ügyészi vizsgánál is sú­lyosabb. A külügyi apparátus nemcsak visszamaradt szakem­berekből és tisztviselőkből áll, hanem nagy mértékben új em­berekből is.­­ A koalíció munkatervének legnagyobb akadálya és fejlő­désének legnagyobb hibája, hogy a demokrácia és a reakció értelmezésére vonatkozóan ki­alakult álláspont nincsen. Gém Ferenc (pp) és Szűrős István (szdp) után Padányi Gulyás Béla előadó közli, hogy a vatikáni kapcsolatok felvéte­lét a költségvetés egyáltalában nem zárja ki. Bö­rni György (pk) felszóla­lásával zárult a vita. A nemzetgyűlés általánosságá­ban és részleteiben is, a kül­ügyi tárca költségvetését el­fogadta. A legközelebbi ülést pénteken 10 órakor tartják. Hat óra után még különböző miniszteri válaszokat olvastak fel. «4*. « Sejt* -1 ■ * » Gyöngyösi János expozéja

Next