Magyar Nemzet, 1947. december (3. évfolyam, 274-297. szám)
1947-12-28 / 295. szám
o jólét helyébe jót várj! — A napokban közvetlenül érintett az emberi hálátlanságnak egy kirívó megnyilvánulása; nem is mondtam el senkinek, csak néhány jóbabrátomnak. Egyikük, a kiváló szemorvos, mosolyogva legyintett: — Barátom, ez semmi. Mi orvosok, különbekhez szoktunk. Nemrég egy majdnem teljesen vak földbirtokos keresett fel. «Uram — mondta —, nem vagyok szegény ember, lőtte hold földem van, de vakon élni nem bírok. Ha visszaadja a szemem világát, birtokomból 50 hold az öné.» Engem nem az 50 hold csábított, mert hiszen az orvos előtt minden beteg egyforma, hanem a nehéz feladat. És sikerült. A beteg ismét látott. Pár nap múlva levelet és egy kis csomagot kaptam tőle. A levélben meleg köszönő sorok voltak, a csomagban pedig — no, találd ki! Nem ajándékozási és tulajdonátruházási okiratok, hanem egy rúd szalámi. Az is nyári. Úgy látszik, a szemről leválasztott hályog a gyógyulás után a beteg emlékezőtehetségére telepedik és elhomályosítja az ígéretek emlékét. Hogy a szemészetnél maradjak, elmondom, amit boldogult Imre professzortól, az európai hírű tudóstól hallottam. Hónapokig kezelte egy úriasszonynak meglehetősen súlyos szembaját. A beteg meggyógyult Fizetésre került a sor s az asszony addig siránkozott, amíg a jóságos professzor a honoráriumot egy töredékére szállította le annak, ami megillette volna. A megegyezés szerinti tartozást a hogy négy nagyobb bankjeggyel elégítette ki, ezeket letette az asztalra. Ekkor a professzort a telefonhoz hívták s mire visszajött, az asztalon már csak három darab bankjegy szerénykedett. A negyediket az úriasszonty visszalopta. Elszörnyedten kérdeztem, hogy hát miért nem pirított rá a különös erkölcsű úrihölgyre? A professzor, akit utóbb a tudomány végtelen kárára szívbaja vitt a sírba, vállat vont: — Nem akartam felizgatni Iviágh'Tinit'. Pedig az iskolában mindig arra tanítottak, hogy legyünk mindig hálásak, nemcsak azért, mert a hála a legnemesebb emberi erények egyike, hanem azért is, mert ha ez az erény minden emberben kivirágzik, a legáldásosabb csereviszonyra van kilátás. Jólét helyébe jót várj — folytatja a tanítás. Hittem is, hogy az élet rendkívül könnyű lesz, mert folyton folyvást csak jót kell cselekedni és csőstül fognak ölünkbe hullani az ezenjó vélemények. Lám, még az állatban is él a hálaérzet. Ezt szemléltette latin olvasmányaink közül Androclus oroszlánjának története, amelyet ezennel a feledékeny tanulók emlékezetébe idézek. Androclus, a szökevény rabszolga, a sivatagban bolyongott s egy éjszakára meghúzódott egy barlangban. Megérkezet azonban a barlang gazdája, hatalmas himoroszlán, mindazonáltal nyögve és sántítva, mert nagy szálka fúródott a talpába Androclus a szálkát kihúzta, a sebet kimosta s azontúl jó barátságban éltek együtt. Az oroszlán kijárt vadászni s a zsákmányból megmentőjének is hordott haza gazellacombokat, c',i’o'lapockákat és révést fnyesfalatokat. Androclus egyszer mégis elmerészkedett la-B-vr.tOM'PHIWVT 7IWWV,-János-unlig ismert vita, hogy a nagy idők szülik-e a nagy embereket vagy nagy emberek szükségesek ahhoz, hogy megszülessenek a nagy idők. A bölcsködésnek majd oly üres játéka ez, mint hogy az első tojásból kell-e ki az első csirke vagy az első tyúk tojta az első tojást? Valahogy talán az igazság, hogy a nagy idők megkönnyítik a kildetéses emberek kibontakozását és hogy nagy emberek közreműködése elősegíti bizonyos korszakok nagggyáválását. Az is bizonyos, hogy a szabadság légkörében magasabbra szárnyal a szellem, ellenben az elnyomás szárnyát szegi sok géniusznak, gátolja a középszer fölé emelkedést, sok tehetséget fullaszt meg már csirájában. A kedvező körülmények serkentőleg, a kedvezőtlenek pedig bénítólag hatnak. Másfél évszázad magyar kultúrtörténete azonban azt bizonyítja, hogy ha egy nemzedékben őserők forrnak, azok oly visszaparancsolhatatlan erővel törnek át minden akadályon, mint a láva a tűzhányó mélyéből. Hiszen a magyarság lángelméi számuk és értékük oly csodálatos gazdagságával éppen akkor világították be szinte vakító fényességgel a magyar szellem egét, amikor, mint Széchenyi mondta, bizony a csúnyácska, szegényecske és csenevészecske volt a magyar hazácskas, amikor élethalálharcát vívta a szabadság, függetlenség és demokrácia vágya, a gazdasági felemelkedés akarata, a szegénységben, elmaradottságban megkövesítő, osztrák tartománnyá süllyeszteni akaró reakcióval szemben. Amikor még cenzúrával kellett küzdeni a kezdetleges sajtónak, amikor még csak vajúdtak vagy meg sem születtek vagy első bicegő lépéseiket tették — hallatlan közönnyel, garasos gondokkal küzdve — a tudományos intézetek. Amikor még csak kezdett pallérozódni az elhanyagolt, szegény és idegenes magyar nyelv, amelyet csak az 1834. évi VIII. tc. tett hivatalos nyelvvé. Amikor azzal indult a magyar irodalom, mint Felsőbükki Nagy Pál monda, hogy «a legjobb magyar könyvből alig kel el kétszáz példány s ha egy könyvtárban van is magyar könyv, a szolga veszi csak kezébe, hogy letörölje a port róla». S mégis e korszak, mely kezdődött a mult század harmincas évei végén, tartott az 1887-es kiegyezést követő másfél évtizedig, nevezhető a magyar szellem aranykorának. Azután ugyan a műveltség általánosabbá és magasabbá is lett, de a középszeren felül- emelkedők, a lángelmék, halhatatlanok száma, súlyának értéke fogyatkozni kezdett. S ez időszak után, amely az 1920-as évekig tudta magát tartani s amelyet a magyar szellem ezüstkorszakénak nevezhetünk, oly rohamos a visszaesés, hogy Szállítóképes rum-, likőrgyár, bornagykereskedés felvesz korsmárosoknál, csemegéseknél és vállalatoknál bivezsten helyi és vidéki Iicit Ajánlatokat „Hosszú gyakorlat" jeligére a főkiadóba. NAGYKÖRÚTON jól bevezetett, modern portálú lifztfisszíh’és sokfelet teljes üzleti és műhelyi felszereléssel, kivándorlás miatt átadó. Jelige „80.000* kiadóba.______________ tetszelgés lenne, ha az ezt követő kort — a mi korunkat —, a magyar szellem rézkoraként méltatnék. Ez a kor már csak a magyar szellem — pakfonkorszaka. AZ AANYKOR Az aranykor hivalgó nevei a politikában: Széchenyi, Possuth, Deák, Batthyány, Szemere, Teleki László, Eötvös József, idősb Andrássy Gyula, Irányi Dániel, Grünwald Béla. Hogy ne is említsük a Nyáry Pólók, Bezerédiek, Csengeryek, Desselwffyek, Klauzálok, Horváth Mihályok, Szalay Lászlók, Sennyeiek, Somssieh Pólók, Mocsáry Lajosok, Széll Kálmánok, Horáuszkyak, Beöthy Ödönök ama nagy tömegét, amelyik csak azért szorult másod-harmadsorba, mert az első élbeliek oly nagyok voltak, hogy csak alvezérek lehettek ők, akik pedig későbbi korokban primus interparesekké léptek volna elő. E kor halhatatlan íróinak s kölőinek sora már valójában Kazinczyval, Kölcseyvel, Csokonaival, Berzsenyivel, a Kisfaludyakkal, Kánaánnal kezdődött kiérlelődött azonban Vörösmartyban, Aranyban, Petőfiben, Jósikában, Eötvösben, Keményben, Jókaiban, Katonában, majd folytatódott Madáchikkal, Vajda Jánosékkal, Mikszáthékkal, Gyulai Pólókkal. E korból indult el a Kopeczkyék, Mányokiék, Bogdán Jakabék óta visszahanyatlott magyar festészet Barabásokkal, Markokkal, folytatódott a Munkácsyakkal, Paó Lászlókkal, Zichy Mihályokkal, Lotzokkal, Benczúrokkal, a szobrászat Ferenczyékkel, Izsóikkal, az építészet pedig a Podackokkal, Hildekkel, Yblekkel, Feszekkel s társaikkal. E kor olyan katonákat adott, mint Görgei, Klapka, Damjanich, Jürr István, a USA öt magyar tábornoka, akik közül később egy nagykövete, egy főkonzula, három pedig konzula lett fogadott hazájának. Megindult győzelmes útjára Lavottáék, Ruzicskáék, Csermákék, Rózsavölgyiék — nyugodtan említhetjük a cigány Biharit és Bokát is — első, bizonytalan lépései után a Liszt Ferencekkel, Erkelekkel, Goldmarkokkal Joachimokkal, Reményiekkel a magyar zene. Világhírt szereztek a tudományban György mester, Siposs Pál, a két Bolyai után Kerekes Ferenc, Kempelen, Eötvös Lóránt, Jedlik Ányos, Semmelweis, Hyrtl, Lenhossék, Tauffer, Pulszky Ferenc, Kövi és még sokan. E kor adta Körösi Csoma Sándort, Vámbéryt, a nyelvészetnek pedig Budenzét, Szarvas Gábort. EZÜSTKOR Az ezüstkor még mindig gazdag nagy tehetségekben. A politikában vezető szerephez jutnak Apponyi, idősb Ugrón, Eötvös Károly, Wekerle, Baross, Széll Kálmán, Szilágyi Dezső, ifjabb Andrássy, Tisza, Justh Gyula, Beöthy Ákos, Zichy Nándor, Horánszky, Károlyi Mihály, Gaal Gaston, Vázsonyi, nagyatádi Szabó s a szocialisták, élükön Garamival, Bokányival Kunfival, Weltnerrel, Garbaival, Szabó Ervinnel. Az irodalomban, költészetben feltűnnek a még élő Jókai, Mikszáth, Vajda János s társaik mellett Bródy Sándor, Herczeg Ferenc, Molnár Ferenc, Tolnai Lajos, Reviczky Gyula, Csiky Gergely, Szigigeti, Tóth Ede, Dóczy, Justh Zsigmond, Thury Zoltán, Ambrus Zoltán, Heltai Jenő, Gárdonyi Géza, Kiss József, Eötvös Károly, Péterfy Jenő, Komjáthy Jenő, Rákosi Viktor, majd Móra Tömörkény, Krúdy, Tóth Árpád, Juhász Gyula, Kaffka Margit és még annyian, megérkezik Ady, továbbá Móricz Zsigmond, Babits, Kosztolányi, a fiatal Szabó Dezső, egész új író- és költőnemzedékkel. A mai újságírás bámulva tekinthet nagy elődeire, kik közül csak pár név: Kecskeméthy Aurél, Fáik Miksa, Halász Imre, Ábrányi Kornél, Rákosi Jenő, Beksics Gusztáv, Verhovay, Sínai Ivor, Tóth Béla, Bartha Miklós, Vészi József, Vázsonyi Vilmos, Kunfi Zsigmond. Az új magyar képzőművészet hatalmas gárdája szerez világhírt. Ezek közül csak pár kiragadott név: Szinyei-Merse, Rippl-Rónai, Kernstok, Mednyánszky, Fadrusz, Fényes, Iványi-Grünwald, Hollósy, Ferenczy, Csók, Rudnay, Derkovics, Tornyay, Pentelei Molnár, Karlovics, Aba-Novák, Stróbl, Zala, Thorma, Vaszary. Ha az első halhatatlanokat nem is említjük. Az építészetben feltűnik más jeles tehetségek között, Lechner, Hauszmann, Pogány, Lajta, Medgyaszay, Vágó. A zenében a Hubayak, Kacsóhk, — megemlíthetjük Dankó Pistát, Fráter Lorándot és a könnyű zene művelőit is, mint például Lehárt, Kálmánt, Jacobit, továbbá Szigetit, Ormait és társaikat — akik közül sok világhírt szerez. E kor két legnagyobb érték© pedig Bartók és Kádály. A magyar tudomány e korban oly nevekkel dicsekedhet, mint többek közt Kandó, Zsigmondy, Kerpely, Zipernovszky, Farbaky, Bláthy, Lénárt, Bárány, Apáthy, Entz, Hulyra, Marék, Krenner, Hevessy, Szilára, Lóczy, Cholnoki, Böckh, Goldzieher, Brassai, Munkácsi, Kunos, Hermann Ottó, Polák és Virág, Hell, Fényi, Kövesligethy, Korányi Frigyes és Sándor, Grosz, Imreh, Kovács, Koppány, Mihályi Dénes, Gombocz Zoltán, Stein Aurél, Márki, Marczali, Acsádi, Schwartz Gyula, Kozma, Csemegi, Edvi-Illés, Zsögöd. No, de ne folytassuk anélkül, hogy neveket említenénk — mert lehetőleg elkerüljük az élők megnevezését — nem vitás, hogy az utolsó korszakban is találhatók magyar tehetségek, sőt oly lángelmék is, akik a középszer fölé emelkedtek. Mint a költészetben e kor tragikus sorsú József Atillája. De sokkal kisebb számban, mint a magyar szellem arany- és ezüstkorában. Mi ennek oka? A zaklatott élet, az egymást kergető bizonytalanság, a háborúk, melyekben, a közmondás szerint «hallgatnak a muzsik», az alig már évek lelkeket fojtogató közszelleme? Ezek valóban behatással lehettek arra, hogy tehetségek elvetéltek, misőrt megszülettek volna, sok megszületett pedig elkallódott; arra is, hogy nagy szellemek nem tudtak szárnyra kapni és magasra lendülni az ideológiai gőzöktől terhes levegőben. Az igazi ok azonban valószínűleg más. Ha a fa túltengően hozta gyümölcseit, utána pihenni kényszerül. A magyar szellem pedig oly pazarul ontotta a tehetségek sokaságát és minőségi értékét, hogy most stagnál. Nemaz idő méhe meddő, nem a század vére lomhás: a magyar géniusz csak pihen, de nem merült ki; nem lehanyatlott, csak erőket érlel. Szomorú azonban, hogy éppen akkor, amikor a nagy — helyesebben: nehéz időkben — legfőbb szükség lenne az arany- és ezüstkor sok és tündöklő nagy értékére! Kim Andor kottabb Vidékre, ezt felismerték, elfogtak és kegyetlen gazdája arra ítélte, hogy vessék a vadállatok elé. Ott térdelt hát Androclus a cirkusz porondján és reszketve várta a borzalmas halált. Nyílt a ketrecajtó, nagy, kiéhezett hímoroszlán szökött elé s neki egyenesen az emberi falatnak. De hirtelen megtorpant. Lassan, kémlelve közeledett a félig ájult ember felé, majd lekuporodott elébe s gyengéden nyalni kezdte kezétstribát. Éppen csak hogy nem dorombolt. A barlangi lakótárs volt, aki — vagy amely, ahogy tetszik —• közben szintén fog A MAGYAR SZELLEM PARFON-KORSZAKA MEGJELENT a karácsonyi könyvpiac legkedvebb szenzációja Kíns Dezső fzer vidám könyve: S®if kapitány és Ibi HUNGÁRIA KÖNYVKIADÓ Ára 28 forint VASI címlapjával Kapható minden könyvkereskedésben ■r—r Kaisar Mízet ságba került a az arénában felismerte megmentőjét. Az állati hálának ettől a csodálatos példájától az illetékesek megilletődtek s Androclusnak megkegyelmeztek, így mondja el Aulus Gellius, az ő forrása viszont az egyiptomi Apion volt, aki ott ült a cirkuszban és az esetet a tulajdon szemével látta. A történet tehát mindenesetre igaz, közírók nem írnak sohasem valótlanságot. Azóta messzi elmaradt mögöttem az iskola és más természetű olvasmányok özönébe merültem el. De egyszer ismét elém került az állati hálának egy példája. Londonban történt, VII. Henrik király idejében. A királyi palota a Temzére rúgott ki. A király kedvenc papagája az ablakban tollászkodott, de elvétette a dolgát és belepottyant a folyóba. Kétségbeesetten rikácsolt: *A boat, a boat Twenty pounds for a boat* Csónakot, csónakot Húsz fontot egy csónakérti Nagy hirtelen odaevezett egy halászlegény, kihúzta az ijedt állatot, felvitte egyenesen a királyhoz és boldogan várta a jutalmat. A papagáj lerázta magáról a vizet és odafordult a királyhoz: — Adj ennek a fickónak egjy garast. Ha Androclus története igaz, akkor ez is igaz. Ráth-Végh István Korszerű Egy svájci lap írja, hogy az Olaszország felett átvonuló vándormadarak közül évente mintegy 10 milliót lelőnek. — Valóságos Brehm-hírterjesztés. -o-Egy nagyvállalat elnökét különféle gazdasági visszaélések miatt letartóztatjak, így lesznek az elnökökből — ülnökök. -XA fehérnek induló karácsonyból a hirtelen olvadás következtében fekete karácsony lett. Ezzel kapcsolatban hallottuk az alábbi „gyermekszáj“-kiszólást: — Már az angyalka is feketén hozza a karácsonyfát. + Irigylésreméltó Bulgária helyzete. Ott sohasem kerülhet ellentétbe egymással a népi és a bolgári demokrácia. ooooooo Finály vezérigazgatót a bíróság az ellene emelt vád alól felmentene és szabadlábra helyezte. A népszerű zeneszerei a hírt ekkép kommentálta: ,,Ez nem is finálé, hanem happyen it“ ______. Gyakran halljuk ezt a megállapítást: ez már a vég kezdete. Sajnos, legtöbb esetben csak a kezdet végéről van szó. lol Természetesen az Új demokratikus tankönyvekből sem hiányzik Kölcsey közismert Parainézise. — A tanár felolvassa a bevezető sorokat: — ,,Aki életében sokat érzed és gondolkozott, s érzeményeit és gondolatait nyom nélkül elröppenni nem hagyta, az..." — na folytasd, Móricka! Mire Móricka: — Az legjobban teszi, ha az első fára felakasztja magát. «»«« Társaságban hallottuk: — Mi lesz akkor, ha a Péti Nitrogénművek ügyében az érdekeltek benyújtják a fellebbezést? — Petició. —_— A magyar hadsereget, mint a kormányelnök bejelentene, korszerűen újjászervezik. — Ez lesz a Veres hadsereg. ______ Kunszery Gyula AZ ORVOS sok '! aszkéta ruhájú kőanakronizmus, a sok 7 aszkéta külsejű, rongyos ruhájú között. Orvos barátom öltözködése azonban már tipikusan budai volt: kopott és rongyos. Furcsa látvány volt kövéren, jóllakottan és rongyosan. Mindig soványnak és elegánsnak ismertem, akinek jólmenő praxisa volt. Mitől hízott meg ennyire és mitől rongyolódott így le? Nem tudtam megállni, hogy célzást ne tegyen erre. Végtelen szomorúsággal nézett rám. —• Neked őszintén megmondhatom. Nagyon rosszul megy nekem. — Rosszul megy? De hiszen magad vagy a kicsattanó egészség. — Ennivalóban nincs hiány. Mindennap kétszer is húst eszem. De a lakbéremet alig tudom kifizetni. Ha ez így folytatódik, rövidesen tönkre fogok menni. — Nem értelek. — Mit lehet itt nem érteni? Megélnek az anyagi gondok. Valami kis mellékkeresethez kellene jutnom, hogy orvosi hivatásomnak éljek. Ha fáj a fejem, aszpirinra sincs pénzem, — nekem, az orvosnak... Ha este hívnak beteghez, bolond módjára rohanok haza, hogy ne kelljen kapupénzt fizetnem. — De az Isten szerelmére, minek eszed meg az egész pénzedet? — Én nem akarom, de muszáj. Az egész jövedelmemet megetetik velem. A pácienseim nem tudnak fizetni és a honorárium fejeiben meghívnak ebédre és vacsorára. Ilyenkor persze ők is jobban főznek és én meg kénytelen vagyok megenni a fizetésemet. Lassanként a gyomrom is tönkre fog menni a túltáplaltságtól. — Ez bizony szomorú. — Nézz rám! A nyomortól vagyok ilyen kövér. — De talán akad olyan is, aki fizet. — Néha. De ezt a pénzt lakbérre kell félretennem. Már leszoktam a dohányzásról is ... Éppen rágyújtottam volna, de rögtön elállottam tőle. Minek fújjam az orra alá a füstöt? Míg utóbb kísértésbe hozom és újra rászokik. Akkor pedig rövidesen az utcára kerül. Rájöttem, hogy sajnálni sem tudom, mert meglepően kövér (még mások izgalmára sem számíthat szegény). Gyomorbaj lesz a karrierjének a vége. Mint orvos élénken emlékszik arra, hogy a legtöbb gyomorbajos betege házhoz járó mosónő volt. A mosónők mindig remek kosztot kaptak, de tetejében még fizetést is adtak nekik. Kicsit elgondolkozott, aztán megjegyezte, hogy jó volna mosónőnek lenni. A sors különös játéka folytán még aznap összetalálkoztam régi mosónőnkkel Hát ő is panaszkodott. A mai háziasszonyok maguk mosnak odahaza és nincs szükségük mosónőre. A mosónő nagyot sóhajtva kijelentette: — De jó lenne mindeneslánynak lenni. Ha most megkérdeznék egy mindeneslányt, biztos vagyok benne, hogy ő is panaszkodna. Ha sorjába venném, hogy ki, kit irigyel, nincs kizárva, hogy újra eljutnék az orvosokhoz. Az viszont meglepő volt, hogy pusztán gazdag ember senki sem szeretett volna lenni Pesten Vaszary Gábor Hunyady Sándornak van egy novellája, amely arról szól, hogy egy ezerholdas földesúr négylovas hintón áthajtat a szomszédjához, hogy egy skatulya gyufát kérjen tőle, mert nincs két krajcár készpénz a zsebében. Ez a novella jutott az eszembe, mikor rég látott orvos barátommal találkoztam Budán. Mindjárt feltűnt, milyen jól táplált és kövér (csak amerikai folyóiratokban lát az ember hozzá hasonló kerékképei, pirospozsgás férfiakat). Budán egy ilyen látvány valóságos VILÁGSZENZÁCIÓ A MŰJÉGEN NEMZETKÖZI IKGBEVÜ december 29 és 30-án este 6-kor Kofidcsókarák, ír?n#í!rák Finn fűrdi (sauna). Dr Farkas Vízgyógy, Báthory utca 8. Tel 328—740. 500 Frt JUTALOM arnak, aki 25-én a Fogaskerekűn felejtett Roley-F?x Autómat fényképező gépemet visszahozza! Fuchs, Sziget utca huszonhét. Vasárnap, 1947 december 28 Kórházi felszerelések érkeztek vissza Németországból Karácsony alatt érkezett Budapestre a Némeország amerikai zónájában lévő Neuburgbó 1 33 vasúti kocsiból álló szerelvény, amely a többi között 50 métermázsa gyógyszert, ezek között 7 mérmázsa piramidont, 8000 ampulla salvarsant, 10.000 morfin-injekciót, 3 kompést Röntgen-gépet, 40 új műszerszekrényt, 8000 lepedőt, 5000 törülközőt, 2000 darab lószőrmatracot, olajpumpás műtőasztalokat és fogászati műtőszékeket, mikroszkópokat és különböző kórházi berendezéseket hozott vissza. Ezeket a nagyértékű javakat annak idején a németek parancsára szállították ki az országból. A szállítmányt a pályaudvaron a pénzügyminiszter nevében dr Ksahn Sándor, a magyar visszaszolgáltatási bizottság vezetője, fogadta. A visszaérkezett anyagokat a népjóléti miniszter különböző állami és közületi kórházak között fogja szétosztani. (MTI)