Magyar Nemzet, 1949. május (5. évfolyam, 100-125. szám)

1949-05-28 / 123. szám

2 Vda?c­'ixaszappelli Orbán István munkás-szár­mazású pesterzsébeti adótiszt érdekes levelet írt a Magyar Nemzet­nek. Kiszámította — pontosan idézem adatait —, hogy ha Magyarországon körül­belül négymillió ember borot­válkozik, ez a tekintélyes borot­válkozó tömeg negyedévenként szemétre dob fejenként 1 centi­méter nagyságú maradék bo­rotvaszappant. Kiszámította Or­bán István azt is, hogy ez a mennyiség négymillió centi­méter, azaz 40.000 méter (40 kilométer). Havonta tehát 10 kilométer rudat rakhatnánk össze az eldobott, egycentiméte­­res borotvaszappanból, így folytatja levelét: „Mint hogy a borotvaszappan egyik tényezője a népgazdaságnak, javaslom a borotvaszappan­­végeknek az összegyűjtését s azoknak újbóli felhasználását Például a kijelölt drogéria a legalább 1 cm .végért 15 fillért fizet, vagy 15 darab végért egy újat­­ ad. Remélem, hogy ez a javaslatom nem fog egy unott kézlegyintés után papírkosárba kerülni, h­anem a sajtó­­nyilvá­nossága megvitatja.“ Íme, itt az alkalom a meg­vitatásra. Az ötlet kitűnő. Már csak azért is, mert sok olyan dolgot szórunk szemétbe, ame­lyet összegyűjtve könnyen és újból értékesíthetnénk. Ezt iga­zolta a papír- és az ócskavas­­gyűjtés pompás sikere. Valóban, h­a meggondoljuk, négymillió borotválkozót véve alapul a naponta eldobott szap­panrudacskák hosszúsága hat hónap alatt jóval túlfutna Hat­vanon .. . (Már t. i. Budapest­től ...) És 15 fillért véve ala­pul — bár ez egy kissé drága —, negyedévenként 165.000 fo­rint forgalmat jelentene a dro­gériák és a maradék beváltói között. (Azt ki se tudom szá­mítani, hogy a negyedévenként eldobott szappanból elővará­zsolt hab mekkora edényben férne el .. .­­­ Mindenesetre, ne habozzunk. Drogériák, önborotválkozók, bor­­bélyok és szakemberek, szóljunk hozzá a dologhoz. Szappan­­gyárosok is. Sohasem tudni, h­ogy egy életrevaló gondolat milyen­ csodát tud tenni... *• "­"• * Babay József A Puskin-emlékkiu­llítás alkal­mával a posta a Nemzet­i Sza­­lonban rendezett június 3-án 11—19 óráig és 4-étől 30-áig hétköznap 9—12-ig és 14—18 óráig, vasárnap 9—18 óráig «A Magyar Szovjet Társaság Pu­s­,­kin-emlékkiál­tása 1799—193­7» szövegű, Puskin arcképét ábrá­­zoló különleges keletbélyegzőt használ. A Színészegyesü­let Nyugdíj péld­tára a fővárostól kapott telken a Kinizsi­ utca 16. szám alatt jóval az ostrom előtt bér­házat épített. A helyreállítási kölcsön megszerzése és a bér­ház újjáépítése érdekében most a főváros a Szintéz Nyugdíjin­tézet nevére íratja át az egész ingatlant. Kánya Gyerekkoromban, falun, min­­den nagy, fekete madarat ká­nyának hívtunk, akár varjú volt, akár holló. Most se vagyok tájékozottabb, most se vagyok benne egészen biztos, hogy ká­nya úr és felesége, milyen fajtá­hoz tartozik. Úgy kezdődött a barátságunk, hogy egy téli napon egy kánya röppent az ablakom peremére Nagyot koppantak lábai a bádo­gon s ettől úgy megijedt, hogy rögtön elmenekült. Csodálkoz­tam, hogy ilyen közel merészke­dett, de kemény hideg volt s nehéz ilyenkor pesti kányának lenni. Éhes lehetett. Apróra vágtam néhány kenyérhéjat és kiszórtam az ablak elé. A kánya valahonnan figyelt, mert nem­sokára újra megjelent. Kapkod­ta a­­ fejét, nézett jobbra-balra, le is csapott a kenyérdarabokra, de nem maradt a csőrében semmi. Ekkor vettem észre, hogy csőrének csak az alsó ré­sze van meg, a felső hiányzik. Valószínű, csapda csípte le. A kánya most valamit kiáltott, lassan felemelkedett s széles szárnycsapásokkal körözött az ablak előtt. Mintha hívott vol­na valakit. Valóban, hamarosan egy másik kánya csatlakozott hozzá s keringtek-keringtek, aztán egyszer csak ott termelt az ablaknál az egycsövű kánya, ő jött előre. S csak óvatosan, két-három kör után követte a másik. Ez a másik kánya sok­kal kisebb, borzas, szétállótollú madár volt. Rögtön sejtettem, hogy ő az egycsörű felesége. Dehát egy ilyen szegény, torz kánya nem kaphat szebb felesé­get. A feleség nekiesett a kenyér­­hájnak, vadul nyelt, Kánya úr pedig ezalatt figyelt. Riadtan villogott fekete gombszeme. De látszott rajta, hogy nem magát félti, hanem lakmározó párját. — Egyél csak, drágám, majd én vigyázok. Ez volt minden mozdulatá­ban. A feleségen pedig az látszott, hogy természetesnek veszi ká­nya úr gondoskodását. S amint felett© a kenyérhéjat, anélkül, hogy férjére pillantott volna, el­röppent. Sajnáltam szegény ká­nya urat. Ki van szolgáltatva egy nyeszlett kányanő kénye­­kedvének. Délután föltkrumplit raktam az ablakba. Ezt talán meg tudja enni kánya úr. Izgatottan vár­­tam, jönnek-e. Jöttek. Megint kánya­őr ér­kezett elsőnek. Átszúrt a­ csőré­vel egy krumplit, aztán a lába segítségével a szájába nyomta. Azt gondoltam, hogy most előbb jóllakik, azután hívja csak őnagyságát. De alig, hogy le­nyelte azt az egy darabot, ment a feleségéért. Kányáné lelibbent s úgy, mint délelőtt, elkezdte mohón tömni magát. Kánya úr pedig őrkö­­dött. Végül is kányáné eltelt, tollászkodva az ablak szélére tipegett s Kánya úr csak ekkor fogott neki a maradéknak. Ettől kezdve minden nap raktam ki valami ennivalót, le­hetőleg olyasmit, amit Kánya úr is fel tudott venni csonka cső­rével. S kánya úr továbbra is csak a felesége után kezdett enni, egyszer pedig — ha hi­szik, ha nem — felcsípett egy karapótdarabot, amit az asszony nem vett észre és odavitte neki. A napokban érdekes esemény történt. Vettem friss, májusi cseresznyét s néhány szemet ki­tettem kányáiknak is. Biztos voltam benne, hogy Kánya úr szerelmesen átengedi azokat "a feleségének, de tévedtem. Kánya úr, amint felfedezte a csemegét, egy gyönyörű, fényestollú hölgy­gyel tért vissza. Tehát Kánya úr is? Fenünk Ferenc Bírósági h­t­ek S­ Balogh Mihályt és Tál La­jost, a Városház­ utcai nyilasház halálbrigadistáit a népbíróság annak idején halálra ítélte. A NOT Pr.Vosf-tanácsa Tál halál­­büntetését helybenhagyta, Ba­logh büntetését életfogytiglani kényszermunkára változtatta. A feszlényi­ Müller Ernő, a 101/52 munkásszázad keretle­génye kegyetlenül bánt aláren­deltjeivel. A­ népbíróság László­­tanácsa négyévi börtönre ítélte. Egyévi börtönnel sújtotta a népbíróság Készárki- tan­ácsa Billi Zoltán volt hadnagyot, a 112-es munkásszázad parancs­nokát, aki 1945. januárjában 25 munkaszolgálatost kísértetett át a nyilasokhoz Megépült az ország első ifora­­keltefit telepe, melynek hivatása ellátni a 10.000­­ kat. holdas összterülettel rendelkező tógaz­daságokat és a közel 200.000 holdnyi folyók, tavak és a Bala­ton haltermelését. A Tógazdaság I/ V. részére a Gazdasági Főta­nács 900.000 forintos beruházást engedélyezett. A fakitermelést munkabrigá­­dok munkaversenyben végzik, amelyhez tíz nemzeti vállalat­­és 247 erdőgondnokság munkája csatlakozott. A munkások meg­győződtek arról, hogy közös munkával igen nagy eredménye­ket érhetnek el a termelésben. Újságíró­ jubileum: Febritzky Antal újságírói munkásságának 40. évfordulója alkalmából jú­nius 4-én, szombaton este fél 9 órakor a Fészek Klub földszinti éttermében baráti vacsorára jönnek össze ismerősei és bará­tai. Régi barátai nevében Dinnyés Lajos volt miniszterel­nök mond köszöntőt. Részvételt írásban vagy telefonon június 2-áig a Fészek Klubnak (Tele­fon: 420—389, 427—153) lehet bejelenteni. Vacsora: Sült, köre­tek, dessert, fekete 15 forint. A Nagyvá­árterep tájékoztató ér­­ffffyzéke. Újburgonya 320—400, Gül­­baba 43—52, Ella 3­3—42, fokhagyma újdonság cs. 40—100, vöröshagyma zöldjével cs. 8—16, vöröshajtyma főző zöld cs. 18—22, makói vöröshagyma 40, fokhagyma 60—120, fejeskápos­zta ujdor.f.árj 300—100, kelkáposzta újdon­ság 150—230, cukorborsó 250—320, velőborsó 320—350, kalarábé 30—70, fejessaláta I. rendű o­k—60, tisztított karfiol újdonság 600—10.00, szabad­földi sóska 100—150, tisztított paraj 100—160, sárgarépa 110, petrezselyem 120, uborka újdonság 550—700, főzőtök 700—10.00, hóm­posidek 20—50, ta­vaszi paraj 200, kalarábé újdonság I. rendű cs. 100—200, ujkalarábé db. 30 'v—50. cseresznye­ért—400, egres t­lpa­­ság 200—300, szamóca nemesített "érti 700—900, tojás friss ládaárú 57—60, sárgarépa újdonság zöldj. cs. 40—100, petrezselyem újdonság cs. 50—150, zöldje 50—100, gomba tömött, csi­perke I. rendű 10.00—13.00. II. rendű 500—800, torma 200—600, spárga I. rendű 400—1­1.00, levesnek való 100— 350, fejessaláta II. rendű egy fej 10— 40. A Papíripari Igazgatóság fel­hívja az összes érdekelt Vállala­tok figyelmét, hogy a tervév 3. negyedére (július, augusztus, szeptember) esedékes igénylésü­ket június 2-áig bezárólag az iparügyi minisztérium XVI. fő­osztályán (Papíripari Igazgató­ság) haladéktalanul adják be. A határidőn túli igényléseket nem vehetik figyelembe. Magyar Nemzet Maa­difisági tiszete ♦♦ A VÁLLALATVEZETŐI BESZÁMOLÓK, mint a Magyar Nemzet már jelentette, az üze­mekben most sorban zajlanak le és számos érdekes tapaszta­latról adnak tájékoztatást. A hét végén az egyes szakszerve­zetek termelési konferenciákat fognak rendezni, amelyeken a kérdéseket az egyes iparágak szempontjából vitatják meg. A beszámolók után sok értékes bírálat és javaslat is elhangzott a munkások részéről. Elsősor­ban a textilipari tájékoztató szolgált érdekes tanus­ágokkal. A vegyipari munkások szakszer­vezetében is több új elgondolás merült fel. Az élelmezési ipar adatai abból a szempontból is figyelmet érdemelnek, hogy az élelmezési ipar az első negyed­évben 121,7 százalékra teljesí­tette a tervet. ♦♦ A TERMELŐSZÖVETKE­ZETEK GYARAPODÁSÁT mu­­tatja, hogy a Dunántúlon már 84 termelőszövetkezeti csoport működik. A termelőszövetkezeti csoportokon belül munkaver­seny is folyik. Több helyen újí­tásokkal is igyekeznek fokozni a termelékenységet. A term­őcso­­portok vezetői közül többen vé­geztek már eddig is tanfolya­mokat. A most meginduló szak­oktatási tanfolyamok a szaktu­dás további fejlesztést teszik lehetővé. *** A DIÓSGYŐRI VASGYÁR erőművének bővítése egy hó­nappal a kitűzött határidő előtt fejeződött be. Az ifj gépegységet július helyett már júniusban üzembe­ helyezik. ♦O BAUXITBÁNYA LÉTESÜL a zalamegyei Szód községben. A másfélmillió forintos beruhá­zással létesített bányaüzem már a jövő évben megkezdi működé­sét és mintegy félmillió tonna érc kitermelését remélik. AZ ÁLLAMI MEZŐGAZ­DASÁGI GÉPÜZEM belföldi gépekre a május havi beruházás során 9 millió forintot kapott, a traktorállomások, gépparkok, traktofekékkel, cséplőgépekkel, szelektorokkal, tárcsákkal és más mezőgazdasági gépekkel történő kibővítésére. ♦♦ ÚJJÁÉPÜLTEK A TÁRHÁ­ZAK. A háború folyamán tár­házaink legnagyobb része sú­lyos károkat szenvedett vagy elpusztult. A 3 éves tend során csaknem teljes egészében újjá­épültek és 1949. végére 94.009 vágon befogadóképességű tá­rolóépülettel fogunk rendel­kezni. N­égy­ezer mázsa fémhulladékot talált a fővárosi ellenőrzővizsgálat A főváros számvevőségének vizsgálati osztálya ellenőrzése­ket végez a különböző intéz­ményeknél, üzemeknél és kör­útja során a legutóbbi időkben igen nagymennyiségű és tekin­télyes értékű anyagokra buk­kant, amelyeket parlagon he­vertetek, nem használtak fel. Így többek között 18 mázsa re­zet, 33 mázsa ólmot, 4000 mé­ter­ mázsa különböző fémhulla­dékot, vasat találtak. Ezenkívül a raktárak, készleteiben sok helyen olyan áruk, anyagok voltak felhalmozva,, amelyek az illető üzemek ,egyévi szük­ségletét is messze meghaladják. Találtak félretett gépeket, be­rendezési tárgyaikat, amelyeket az illető üzemben nem hasz­náltak, ott feleslegesek voltak, ugyanakkor más intézmények­nél ezek az anyagok, felszere­lési tárgyak hiányoztak. A fel­kutatott készletek helyes el­­­osztásával most igen jelentős összegű kiadástól óvták meg a fővárost. Építőipari gimnáziummá alakul át négy középiskola Az építésügyi minisztérium teljesen átszervezte az építő­ipari tanulóképzést. Az 5 éves terv munkáer­t szükségle­tének ki­elégítésére évente 4800 tanulót képeznek ki a legkorszerűbb gyakorlati építőipari munka­módszerekre. Ezenkívül 10.000 segédmunkást képeznek át szak­munkásokká és ugyanennyi me­zőgazdasági munkást visznek át az építőipar vonalára. A már működő 4 műszalki középiskola építőipari gimnáziummá alakul át. Az új iskolák tanerőszükség­letének biztosítására 1000 új ipariskolai és műszaki közép­iskolai tanerőt képeznek ki. Varsó II hullámhosszán június 1-étől, minden szerdán 19 óra­­kor 10 perces műsort sugároz a lengyel rádió «Magyarország élete»­rímen a magyar-lengyel m­űsorcsere egyezmény kereté­ben. Kossá miniszter meglátogatta a baranya megyei üzemeket Kossa István iparügyi mi­niszter, a minisztérium több vezetőtisztviselőjével Baranyában megtekintette az üzemeket, amelyekre az ötéves terv során hatalmas fejlődés vár. Látoga­tást tett a Pécsi Kokszművek­­nél, a Sopiana Gépgyárban és az Első Pécsi Bőrgyárban. El­látogatott Komlóra is, leszállt a Kossuth-aknába és elbeszélge­tett a bányászokkal. Kossa Ist­ván mini­zter látogatása során az üzemek dolgozói mindenütt nagy szeretettel fogadták. Új automata távbeszélő köz­pontot kapott Debrecen, törpe­­központot Mátyásföld és Rákos­szentmihály. A 3 éves terv fo­lyamán Nyíregyházán, Szolno­kon, Kecskeméten, Békéscsa­bán és Nagykanizsán is auto­mata távbeszélő központok lé­tesülnek. Facsalád A fák az erdőben éppen úgy gondolkodnak sorsukról, mint az emberek, éppen úgy tűnőd­nek azon, hogy ha majd az életbe kikelü­­klek, milyen sors vár rájuk.­­ Nagyon kevés facsaládnak jut osztályrészül az a boldog sors, hogy az életbe kikerülve is együtt maradhatnak. Ha úgy visszaemlékezem, há­rom ilyen facsalád­ról tudok. Az egyik a mi szobánkban volt. Amint hallottam, a szálkai erdő terrorcsaládjából szárma­zott. Aztán egy asztalos, ami­kor­­ feldolgozta, ügyelt arra, hogy az egész egy szobába be­férjen. Mi voltunk ennek a tölgycsaládnak a tulajdonosai. Az asztal, a székek, pohár­szék és egyéb apró bútorok mind ehhez a tölgycsaládhoz tartoztak. Olyan barnán moso­lyogtak ránk, hogy egész biz­tos benne dobogott ebben a mosolyban szívük is és nem azért figyelték a mi sorsunkat, hogy erről pletykeálkodjanak egymásnak, hanem kiváncsiak voltak az életünkre, örültek jó sorsunknak és ha bánat ért bennünket, akkor ők szomo­rúakká váltak. Velünk éltek, Velünk örültek és búsultak. Nem öregedtek, soha nem panasz­kodtak, nem betegeskedtek, úgy körülbástyázták a családot, hogy nélkülük talán lélekzeni, enni, beszélni sem tudtunk vol­na. És tudom, hogy mindany­­nyiunk sorsa akkor forgácsoló­don szét, mikor a butorok el­hagyták a házunkat. És a tanító úr is magyarázta az iskolában, hogy lássátok a gyerekek, a tollszár, mellyel írunk, a pad, melyben ültök, a katedra, az asztal, a vonalzó mind egy facsaládból valók. Lássátok gyerekek, ez a facsa- lád is tanulni akar. Azért nem váltak el egymástól, hogy mind­nyájan az iskolába kerülhesse­nek. És ezek mindig pontosan figyelnek a magyarázataimra — mondotta a tanító úr —, nem úgy mint ti, akik szerettek óra alatt viháncolni, beszélgetni és igyekeztek az én munkámat megnehezíteni. Ez a facsalád pontosan tudja, hogy minden szónak megvan a maga értelme, mert szóból tanul az ember. És addig míg, ti négy év után el­röppentek innen, ők itt marad­nak életük végéig, mert tudják, hogy tanulni sohasem lehet ele­get... És egész bizonyosan tudom, hogy templomunk felszerelését is egy facsalád adta. Már a dí­szes kaput is, a szép, faragott padokat, az oltárt és szószéket És ha ünnepnapokon megszólalt az orgona, én nemcsak a zené­ben gyönyörködtem, hanem az orgonát körülölelő gyönyörű fa­burkolatban. És a szónoklatot is, amelyre felfigyeltünk, egész biztosan azért hallgattuk a szokottnál nagyobb áhítattal, mert olyan gyönyörű volt a szószék, hogy a prédikációt még ünnepélyesebbé tette ... És most az újjáépítésben is figyelem azokat a facsaládo­kat, amelyek romokból felépült új épületek fölé emelkednek, figyelem azokat az új élni akaró fákat, amelyek most ország­utak, hidak felé törnek, hogy az épülő demokráciánknak új, erős pillérei legyenek. Figyelem őket és melegséggel telik meg a szívem, mert a fa hirdeti a legszebb családi érzést, azt az élniakarást, amelyet mi, embe­rek nem tudunk véghezvinni, mert hallani halljuk, megüti fü­lünket, esetleg szívünkhöz is ér, de amikor tettre kerül a sor, a tervekből alig-alig valósí­tunk meg valamit, amit ezek a facsaládok annyira tudnak és híven teljesítenek. Szekszárdi Molnár István Kü­lönös lovag a korzón Ezt a históriát tegnap este hallottam, azon melegében me­sélem. Szokott társaságunk ült együtt s vidéki városok korzói­ról folyt a szó.. . Sose szerettem a szereplést — kezdte egy idősebb tag —, mégis azt hiszem, kevés ember kellett korzón akkora feltűnést, mint ujonckoromban én. A kedves tiszaparti városban vol­tam tüzér és egy szép napon lóúsztatással egybekötött stran­­dolásra vezényeltek bennünket. Az ilyesmi katonáéknál úgy megy, hogy a fiúk levetkeznek, lóra pattannak, persze, csak nyereg nélkül, aztán neki a víznek. Kezdő lovasok voltunk és ugyancsak fogódzkodnunk kel­lett, ha nem akartunk inni. Komoly baj természetesen nem lehetett, s nem is volt, amíg ki nem jöttünk a vízből. Gyönyörű pert kaptam, jó­vérű, bolondos csikót, és ahogy a frissítő víz után megcsapta a langyos nyári levegő, elkezdett ám velem kocogni. Egy­ szál kötőfék volt minden szerszám­­zata, az is kicsúszott a kezem­ből és teljesen ura lett a hely­zetnek. Előbb csak kocogott, aztán trappba csapott, majd vágtatni kezdett. Egy darabig még hallottam az utánam szálló parancsszavakat, de az­után csak a lédobogás hallat­szott. Mert akkor már repült, mint a férgét­eg és én rémülten kapaszkodtam a sörényébe,­­ miközben összes ruházatom egy csontkeretes szemüveg volt. Ir­tózatosan­­ féltem, hogy a nya­kam szegem, de végül is bal­eset nélkül úsztam meg a ka­landot. A csikót sikerült a járó­kelőknek megfékezniük. — Na, de hogy függ össze a történet a korzóval? — kérdezte valaki a társaság tagjai közül. — Ja, nem mondtam? Hát csak annyiban, hogy a lovacs­kát a kedves tiszaparti város korzójának­­kellős közepén fog­ták meg. Éppen térzene volt. Kissó Sándor A választási munkában és a május elsejei ünnepségek ren­dezésében kiváló munkát vég­zett közalkalmazottak részére az állami hivatalok pártszerve­zete, a közalkalmazottak sza­bad szakszervezete, a kereske­delem- és szövetkezetügyi mi­nisztérium és az MDP kultúr­­estet rendezett. Az Operaház több kitűnő tagja működött közre az ünnepségen, a többi között Relle Gabriella, Páka Jolán, Udvarán Tibor, Bencze Miklós, Jancsin Ferenc, Tóth Lajos és Kohovszky József. A művészeket zongorán Varga Pál karnagy kísérte. A Tudományos Akadémia IV. osztálya május 30-án, hétfőn délután öt órakor felolvasóülést tart. Sebestyén Olga dolgozatát az üvegrák fejlődéséről Dudich Endre mutatja be, Palik Piros­­ka tanulmányát a Félix-fürdői Bálint-forrás algavegetációjáról Andreánszky Gábor terjeszti elő. Az érdeklődőket szívesen látják. „Szombat, 1949. május 28 Lósport Szom­baton ügetőverseny. A verseny két fontos eseménye: a háromévesek­ versenye és a Májusi-kupa hatodik­ futamának számító 2700 méteres Nem­­zetközi verseny. A háromévesek ez­úttal már 2100 méterre futnak, kö­zülük a sokak szerint komoly derby­­jelöltnek számító Half Pint legutóbb oyan könnyen ügetett 1­0. 30 mp-en belül, hogy további javulását is fel­tételezve, nemcsak biztos győztesként várjuk, de 1—1 la másodperccel jobb idő is várható tőle, mint amennyit utolsó vrsenyében ügetett. A már is­mételten jól vizsgázott­ Louise Roy 40 méterrel hátrább indul és Marschall kezében ugyancsak 1­0. 30 mp-en be­üli időt várunk tőle, de nem ke­vésbé Indian Guy-tól, mely 20 métert kap tőle és mely az előjelek szerint ugyancsak ,,nagy lónak“ ígérkezik. Utóbbival egy vonalról indul Twiddle és Lydia Britton is és eőttük a meg­bízhatatlan Lene Hald. Ha mindany­­nyian jobbik formájukat futják, síim versenyben zárt csoportban fognak a célba érkezni. A Nemzetközi­ hendi­kepben Indokolt adja az előnyöket 2880 méterről indulva, amivel na­gyon meg van fogva. A „papír“ Vil­mos p., mely 2840 méterre állítva, 20 métert ad Csárdás T.-nek, de vé­leményünk szerint ennyit adhat is* Meglepetést Pardon (276O) és Ábránd (2740) csinálhat. Jelöltjeink a szom­bati versenyre: I. Mámor—Bonzi, IX* Admirális—Bizánc, III. Napoleon-­ Rosalinda. Óvatosságot ajánlunk, mert Napoleon, hasonlóan kimagasló papíresély alkalmával már csúnyán cserben hagyta a fogadókat! IV. Bru­­ges—Viktória, V. Hannibal—Partizán, VI. Nero—Ádám­ fia, VII. Half Pint— Louise Roy—Indian Guy, VIII. Hó­dító— Béla, IX. Vilmos D.—Csárdás T.—Ábránd, X. István bácsi—Ottawa* A verseny délután fél 3 órakor kez­dődik. Half Pint a munkában 1 f1. 28 mp-es időt ígér, Louise Roy viszont könnyen ügetett 1­1. 29 mp-et. Lena Hald is sokat ígérő, ennél a ragyogó kondícióban levő kancánál minden, azon múlik, engedni fog-e csökönyös természetéből? Ötszáz kombináció —­ 15.586 forint! A legutóbbi össznyerő-fogadás sze­rencsés hőse kereken 500 kombinációt játszott meg 2 forintjával. Az egyik kombináció ..beütött, és 2 forintra 23.386 forintot juttatott a vállalkozó szehemfi fogadónk. Megérte! Kérünk tö­bb figyelmet az figetfi­­eredmények időmérésénél! Legutóbb , Ferike idejét mérték el alaposan, de egyébként is megállapítható volt, hogy az abszolút megbízható metán­­mérések sok esetben nagyon eltértek a hivatalosan közölt időeredmények­től. Már­pedig a jó időmérés nag­ von font,, mert a fogadók mindenekig lett ennek alapján igazolódnak foga­dásaiknál A rádió műsora SZOMBAT KOSSUTH RÁDIÓ 8: Fsturádió. I..V­: Br.ped.i muftiit. fi H. 7.38: Hanglemezek. 7,45: E. 85 Szórakoztató zene. 11,30: Hanglemezek 12: II. 12,15: Magyar nóták. 13: Asz­tali muzsika. 13,45: H németül. I. H. 1415: Eseményjáték. 14,33: Hang­lemezek. 15: Magyar Múzsa. 15,33: Ka­marazene. 13: ittravaló nélkül. Folyt, játék. 13,28: Gyermekrádió. 17: H. 17.18: E. 17.33: Tánczene. 17.58: Hírek oroszul és szerbül. 18.15: Vidám hét­vége. 28: H. 28.28: H németül és szer­bül. 28.50: Rádiórak­éké. 22: H. 28: Zenekari művek. 24: H. 8.10: N­ anga­­lul és franciául. 8,38: Könnyű zene. PETŐFI RÁDIÓ 5.38: Hanglemezek. 8,45: Torna. 7: Reggeli zene. 7,33. E. 7,38: Hangleme­zek. 8: Lapszemle. 8,10: Francia mu­zsika. 3: Könnyű zene. 3,33: Górag gyermekműsor. 9,53: Vöröskereszt. les H. 18,15: Zongora, ének. 18,58: Rádió­­iskola. 14,38: Népek zenéje. 15: Szív küldi. 18: E. 18,48: Hangos Újság. 17: A Cander-család. Színmű. 19 48: Vita arról, amit hallottunk. 2­1: E. 20,15: Magyar nóták. 29,40: Falurádió. 21: H. 21,15: Sport. 21,48: Könyvszemle. 22: Hanglemezek. Balázs Bála halála alkalmából a Csehszlovák író Szövetség le­velet írt a Magyar Írók Szövet­ségéhez, melyben testvéri rész­­vétüket fejezték ki a nagy ma­gyar író elvesztése miatt.

Next