Magyar Nemzet, 1949. szeptember (5. évfolyam, 202-227. szám)
1949-09-21 / 219. szám
Szerda, 1949 szeptember 21 ságaival és a fasiszta kormánynyal, a fasiszta hadsereggel gyüttműködve felkelést szervezett a köztársasági hadsereg, a köztársasági kormány ellen. A barcelonai népbíróság 1938. szeptemberében halálra ítélte. Sikerült megszöknie francia területre. Rajk László vel teremtett kapcsolatot a verneti koncentrációs táborban. 1940. tavaszán ezt a Gironellát aztán Mexico-Cityben mentették ki a francia titkosszolgálat emberei. Színre lép a francia titkos szolgálat Elnök: Rajk Lászlónak a francia titkos szolgálattal, a 2-reme Bureauval való kapcsolatáról tud valamit. Cseresnyés: Igen, tudok. Rajk László többízben járt ki a koncentrációs táborból a 2-ième Bureau (második iroda) nevű kémhálózat kémszervéhez, amelynek vezetője egy kapitány volt. Nekünk, nemzetközi brigadistáknak, feltűntek Rajk Lászlónak ezek a látogatásai. Az a gyanú keletkezett bennünk, hogy Rajk Lászlónak kapcsolata van a francia második irodával. Cseresnyés legfőbb feladata: Rajk személyének propagálása Elnök: Segítette önt Rajk László azoknak a kémfeladatoknak a belügyminisztériumban való végrehajtásában, amelyet Ön az angol és jugoszláv hírszerzéstől kapott? Cseresnyés: Amikor hazatértem Magyarországra, felmentem Rajk Lászlóhoz a belügyminisztériumba. Ott neki őszintén megmondtam, hogy a háború alatt és a háború után a Psychological Warfare Branch szolgálatában állottam. Megmondottam, hogy kapcsolatom van a jugoszláv OZNA-val. Rajk László azt válaszolta erre, hogy ő mindent tud, mindenről értesülve való. Röviddel azután felhivatott a belügyminisztériumba és közölte velem, hogy a belügyminisztériumban ő sajtóosztályt szervez, amelynek vezetésével engem bíz meg. Egyúttal hozzátette, hogy nekem semmiféle hivatalos szervnél alkalmaztatásom miatt jelentkeznem nem kell, ő személyesen mindem elintéz. 1947. január 13-án újból felhivatott és azt mondta, hogy a belügyminisztérium sajtóosztálya ma megkezdi tevékenységét és én vezetem. Azt mondotta, hogy a sajtóosztály legfőbb feladata az ő személyének, személyes politikájának országos méretű propagálása. Elnök: Tud ön valamit Fischer Gyulának, Zilahinak, Korodinak, ezeknek a reakciós beállítottságú egyéneiknek a pályafutásáról? Hogyan sikerült ezeknek Rajk László segítségével elhelyezkedniük? Erről beszéljen vázlatosan! Cseresnyés: Rajk László gyűlölte a munkásosztályt és amíg ő a belügyminisztérium élén állott, megakadályozta, hogy munkaszármazású egyének a belügyminisztérium felelős vagy fenhősebb pozícióiba kerüljenek Ellenben megtöltötte a belügyminisztériumot volt reakciós, horthysta köztisztviselőkkel, csendőr- és rendőrtisztekkel és egyéb demokrácia ellenes elemekkel, azért, mert tudta, hogy ezek soviniszta, munkás, és népi demokrácia dienes beállítottságuknál fogva az ő felforgató terveinél készséges és örömteljes eszközei lesznek. Meg kel említenem dr. Fischer Gyulát, miniszteri osztályfőnököt, az elnöki főosztály vezetőjét, aki a minisztérium személyzeti politikáját vitte, aki 1944-ben, a német megszállás idején egy munkásszázad parancsnoka volt. A városi osztály, tehát az az osztály, amely a főváros és a magyar városok ügyeit intézte, dr. Zilathi László dúsgazdag nagypogár kezében volt, miniszteri tanácsosi rangban, aki Rajk László távozásával egyidejűleg Párizsba szökött. A rendőrségen a helyzet hasonló volt. Rajk László kedvencei, Korondy és más horthysta csendőrök ezredesi rangban vezették a belügyminisztérium felelős rendőrségi osztályait. Tito gátlás nélküli híve Elnök: Rajk Lászlóval kapcsolatban ön a jugoszláv kémszolgálattól milyen feladatokat kapott és hogyan hajtotta ezeket végre? Cseresnyés: Azt, hogy tudakoljam meg Rajk Lászlónak hűségét, Rajk Lászlónak barátságát Jugoszlávia iránt. Én Rajk Lászlóval baráti viszonyban voltam és meggyőződtem arról, hogy Rajk gátlás nélküli híve Titónak, Tito rendszerének és ugyanakkor gyűlölettel viseltetik a magyar kormány vezető személyiségeivel, a magyar népi demokráciával szemben. Különösen kifogásolta azt, hogy a magyar kormány, a magyar politika intézését elsősorban Rákosi Mátyás, Farkas Mihály, Gerő Ernő stb. végzik, holott ő, Rajk László van hivatva arra, hogy Magyarország sorsát, Magyarország politikáját irányítsa és vezesse. Elnök: Ön előbb már említést tett egy Csacsinovics nevű jugoszláv kémről. Hogyan értékelte ez Rajk László személyének jelentőségét? Cseresnyés: Már 1947-ben Csacsinovics azt mondotta, hogy Rajk László az a magyar politikus, akire a jugoszláv kormány a legnagyobb várakozással tekint. Tarisznyás Györgyi a paksi találkozóról vall Ezután dr. Trisznyás Györgyi kereskedelmi iskolai tanárnőt hallgatták ki tanúként. Elnök: Beszéljen először arról, hogy én Mrázovics jugoszláv követtel hogyan ismerkedem meg. Tarisznyás: Mrázovics jugoszláv követtel 1948. januárjában egy vadászaton ismerkedtem meg amelyet dr. Klein Antal vadászterületén, a Paks melletti Biritó-pusztán tartottak. Elnök: Ön az imereségkötés után a budapesti jugoszláv követségen is tett látogatásokat? Tarisznyás: Igen, jó barátságba kerültünk. Többször felkeresett Pakson, ahol szüleimnél lakom és ha néha Pesten jártam, én is meglátogattam őt a jugoszláv követségen. 1948. szeptemberében a házunk közelében találkoztam Mrazoviccsal Panaszkodott, hogy figyelik és a hiagyar barátaival is úgy kell találkoznia, hogy azoknak ne legyen kellemetlenségük belőle. Engem kért meg, hogy beszéljek Klein Antallal, tegye lehetővé, hogy néhány barátjával a legközelebbi napok egyikén lejöhessen Biritópusztára vadászni. Engem arra kért, hogy én is kísérjem el őt a vadászatra. Elnök: Most mondta el, hogy ez az úgynevezett vadászat hogyan volt megszervezve. Mrázovics, hogyan és kivel érkezett oda? A sötétszetrüveges, lódenkabátos férfi Tarisznyás: A legközelebbi napok egyikén kimentünk a szekszárdi országúton a, 116-os kilométerkőnél lévő MÁVAUT- iulngálióhoz, lánca néhányszáz méterre van egy dülőút, ott várakozott egy homokfutó két lóval. A kocsin Klein Antal ült. Elmondta, hogy Mrázovics arra kérte őt, hogy maga jöjjön érte kocsival. Körülbelül félórai várakozás után feltűnt Mrázovics autója, amelyből ő és egy zöld lódenkabátos, sötét szemüveget viselő férfi szállt ki. A rendőrségen történt szembesítés során megtudtam, hogy az illető Rajk László volt külügyminiszter. Ismerősnek tűnt fel az arca, de akkor nem ismertem fel. Felültünk a kocsira és Biritópuszta irányában mentünk a dűjlőúton. A pusztán a házaktól távol megálltunk. Klein Antal a kocsin maradt. Megmagyarázta, hogy merre menjünk el a legközelebbi csőszkunyhóba ahol a magunkkal hozott élelmiszerekből az uzsonnát is el lehet készíteni. Elnök: Azon az úgynevezett vadászaton Mrázovics és Rajk László milyen magatartást tanúsítottak az ön megítélése szerint? Tarisznyás: Mikor odajöttünk a csőszkunyhóhoz, észrevettem, hogy ott egy férfi sorakozik vadászruhában, vadászpuskával. Körülbelül negyvenéves lehetett és középmagas termetű volt. Mrázovics arra kért, hogy én maradjak a kunyhóban és készítsem el az uzsonnát. Nekem feltűnő volt, hogy ez a férfit sem mutatta be, mint ahogy, amikor az autóból kiszálltak, a másikat sem. Ők azután a kunyhó előtt fel-alá sétálva beszélgettek. Az egyik férfi valamilyen szláv nyelven, a zöld lódenruhás magyarul és Mrázovics tolmácsolt. Mikor a közelembe értek néha, néhány szót megértettem a beszélgető Magyar Nol _ sükből, például azt, hogy Mrazovics Jugoszláviáról beszélt és azt mondta, hogy cselekedni kell. Valami Pálffyról is beszéltek, akiből hadügyminiszter lesz. Többször hallottam említeni Rákosi és Farkas miniszterek nevét is. Miután befejezték a beszélgetést, bejöttek a csőszkunyhóba és ott pár falatot ettek. — Azután visszafelé indultunk el a kocsihoz, az ismeretlen férfi pedig két kísérőjéhez ment és együtt indultak el a puszta irányába. Amikor a kocsi már elment, megmondtam Mrázovicsnak, hogy úgy érzem, ő nem is akart vadászni, csak találkozni akart valakikkel és én csak azért kellettem ott, hogy kirándulás jellegét kölcsönözze a vadászatnak. Klein Antal visszavitt a szekszárdi országútra, ahol Mrázovics és Rajk László beültek az autóba. Mielőtt elindultak volna, Mrázovics félrehívott engem és azt mondta, hogy ne szóljak erről a találkozásról senkinek. Elnök: Jöjjön ide, kérem. (Tarisznyás a bírói emelvényhez lép.) Az itt ábrázolt képen felismeri azt a személyt, aki a csőszkunyhónál várakozott? Nézze meg. Tarisznyás (megnézi a képet): Igen, felismerem. Elnök: Határozottan felismeri? Tarisznyás: Igen. Elnök: Megállapítottam, hogy az a kép, amelyen a tanú a szóban lévő személyt felismerte, Rankovicsnak az iratoknál elfekvő fényképe. verzetének adatait, valamint az egyes határvadász zászlóaljaknak, a századoknak is, a létszámadatait, állomáshelyét, a parancsnokoknak a névsorát kérte és a parancsnokoknak a politikai karakterisztikáját is. Ezeket az adatokat én mindig kiszolgáltattam Brankovnak. Elnök: Hát a határvadász csapatokra, a határoknak az őrzésére vonatkozóan ön kapott utasításokat a jugoszláv hírszolgálattól? A jugoszláv ügynökök munkájának megkönnyítése Némeh: Igen kaptam. Természetesen ugyancsak Brankovon és Pálffyn keresztül kaptam. Elsősorban azt az utasítást kaptam, hogy a határőr alakulatoknak a tisztikarát, mindenekelőtt régi fasiszta, soviniszta beállítottságú tisztekkel töltsem fel és ezeket állítsam vezető pozícióba. Azonkívül a jugoszláv-magyar határra vonatkozólag azt az utasítást adták, hogy ezen a határon a lehető legkisebb létszámú alakulatokat tartsuk, hogy a jugoszláv hírszerző szervek által kiépített rendkívül erős illegális forgalmat minéll több helyen minél veszélytelenebbül lehessen lebonyolítani. A jugoszláv hírszerző szervek adtak utasítást még a román és a csehszlovák határra vonatkozólag is, amelyekkel kapcsolatban az volt az én kapott utastásom, hogy ott olyan tevékenységet folytassunk a határvadász-alakulatokkal, hogy ennek következében a határsávban lakó lakosság között elégedetlenség, nyugtalanság és demokráciaellenes hangulat keletkezzék, valamint hogy ennek a tevékenységnek a következtében a szomszédos országnak és a magyar népi demokráciának a politikai viszonya megromoljon. Legfőképpen azonban hangsúlyozták még, hogy a szovjet határra vonatkozólag az a feladatunk, hogy megállapítsuk ezen a határon azokat a pontokat, amelyek a szovjet határőrség részéről gyengébben vannak ellenőrizve és alkalmasak arra, hogy azokon keresztül a jugoszláv hírszerző szervek benderista, fasiszta, imperialista és egyéb szovjetellenes hírszerzőket tudjanak úgy oda, mint onnan vissza is átküldeni és hozni. Nemcsak az volt a feladatom, hogy ezeket a pontokat felderítsem, hanem elő is kellett készíteni ezeket a pontokat erre a közlekedésre. A jugoszláv követ Paksra jár Ezután Klein Antalt hallgatják ki. Elnök: Mondja el, mikor, milyen körülmények között ismerkedett meg Mrázovits követtel. Klein: 1948. január végén itt, Budapesten, a Park-klubban rendezett lengyel esten voltam Tarisznyás Gerőnek Györgyi nevű leányával. Mrázovics jugoszláv követ, aki bennünket egy nálam rendezett vadászatról ismert, hozzánk csatlakozott. Azután gyakrabban járt le Tarisznyásokhoz. Én Mrázovics követet talán egyszer vagy kétszer láttam azután. Elnök: Végül is hogyan találkozott Mrázoviccsal? Hogyan, milyen körülmények között fordult önhöz azzal a kéréssel, hogy rendezzen az ön birtokán, Biritó-pusztán vadászatot? A titokzats vadászat elein: 1948. szeptember hó végén egyszer bent voltunk Pakson. Tarisznyás Györgyi és Mrázovics engem felkeresett, Tarisznyás Györgyi megkért arra, hogy Mrázovics követ szeretne egy-két társával nálam vadászni, engedjem én ezt meg. Én erre azt mondtam, ennek semmi akadálya sincs, szívesen. Utána Mrázovics kért meg arra, hogy minthogy egy-két barátjával le akar jönni autójával vadászni, tegyem meg azt, hogy a kocsival jöjjek ki az úgynevezett hatos útra, a budapesti szekszárdi főútra, mert ott szeli az országútat a dűlőút, a hatos út, a 116-os kilométerkőnél, ahol a MÁVAUT-nak is egy megállója van. Várjam ott és vinném be, mert ott bemenni dűlőúton, homokon autóval nem lehet, de viszont arra kért, hogy a kocsit, a lovakat én hajtsam, mert inkognitóban akar ott vadászni. Én ezt meg is ígértem. Rá egy pár napra, október elején, a megbeszélt időben kocsimmal kimentem erre a főútra, a hatos útra, ott, ahol a dűlőút metszi az országutat, ott vártam. Amint odaértem, Tarisznyás Györgyi már ott volt, azt mondotta, hogy Mrázovics őt is meghívta és kérte, hogy jöjjön el. Körülbelül egy félóra múlva megérkezett Mrázovics követ. Kiszállt az autóból és egy zöld-lódenkabátos, sötétszemüveges férfi, akit én nem ismertem. Rövid üdvözlés után ráültek ketten a kocsimra A kocsit én hajtottam a dűlőúton, de egészen Biritópuszta határáig. Távol az épületektől megálltunk, ők leszálltak Tarisznyás Györgyivel együtt, vették a Tarisznyás Györgyi által magukkal hozott élelmet és a két vadászpuskát az előttem ismeretlen, zöld lódenkabátos férfi és Mrázovics és Tarisznás Györgyi mentek be a vadászterületre. Engem megkértek arra, hogy várjam meg őket. Körülbelül két,két és fél óra múlva visszajönnek és akkor vinném ki őket az országútra az autóhoz. Ezután elmentek. Hogy mi történt, nem tudom. Két és fél óra múlva visszajöttek és akkor én ismét kivittem őket kocsimmal az országútra Az országúton várakozó autóra felszálltak, ketten elmentek, én pedig Tarisznyás Györgyit az én kocsimmal ismét bevittem Paksra. Elnök: Milyen benyomást tett önre ez az egész „vadászat”? Nem volt világos, hogy ez csak egy úgynevezett vadászat, amely azt a célt szolgálja, hogy Mrázovics titokban bizonyos személyekkel találkozhasson? Klein: Kérem, kezdetben egészen természetesnek tartottam. De kérem, amikor azután ott leszálltam, ők elmentek vadászni és kettő, kettő és fél óra múlva visszajöttek vadászzsákmány nélkül, akkor kezdett nekem az egész dolog gyanús lenni. (Mozgás a hallgatóság soraiban.) Gyanús lett azért, mert ezt a zöldrufnás, vagy kabátos, feketeszemüveges férfit nem mutatta be nekem. Gyanússá vált azután az, hogy Budapestről eljönnek vadászni és az egész vadászat nem tart tovább mint két, két és fél óráig. Gyanússá vált azzal is, hogy egy elég vadbő vidéken visszajönnek minden vadászzsákmány nélkül. Elnök: Rajk Lászlónak milyen szerepe volt ezen az úgynevezett vadászaton? Klein: Kérem, én Rajk Lászlót nem ismertem, nem ismerem, soha nem láttam. (Derültség.) Elnök: Csend tegyen! Klein: Most hatóságilag szembesítettek vele, akkor ismertem fel benne azt a férfit, aki akkor Mrázovicscsal zöld lódenkabátban és szemüveggel ott volt. Elnök: Most is felismeri benne? Klein (hosszasan végignézi Rajk Lászlót és társait): Igen! Az elnök rövid szünetet rendez el. Mindketten ellenségei a népi demokráciának Szünet után Németh Dezső kihallgatásával folytatják a tárgyalást. Elnök: Mondja el, mikor és milyen körülmények között szervezték be Önt a jugoszláv hírszerző szervekhez és a jugoszláv hírszerzők közül kikkel állott Ön kapcsolatban? Németh: 1945. őszén a honvédelmi minisztériumban megismerkedtem Pálffy Györggyel. Beszélgetésünk folyamán meggyőződtem arról, hogy mindketten soviniszták vagyunk és ellenségei a népi demokratikus rendszernek. Hasonló, azonos politikai nézeteink következtében kölcsönös jóviszony fejlődött ki köztem és Pálffy között és ennek a kölcsönös jóviszonynak a folyományaként 1946. őszén Pálffy segítségével én lettem a határőrségnek a vezérkari főnöke. A határőrségnek ebben az időszakban Pálffy volt a főparancsnoka. Ettől kezdve a viszonyunk még szorosabbá vált. Egymás előtt nem titkoltuk a népi demokráciával szembeni ellenséges viszonyunkat. 1946. végén vagy 1947. elején — pontosan most nem tudom, nem emlékszem auti «us időpontra .■— Pálffy magához hivatott és közölte velem, hogy kémkapcsolatban áll Brankov Lazar jugoszláv megbízottal, aki az ő javaslata alapján velem is fel akarja személyesen venni a kapcsolatot. Pálffy utasított, hogy Brankovot részletesen informáljon mindenről a határőrséggel kapcsolatban, ami őt érdekli. — Ezen beszélgetést követőleg körülbelül két-három nappal felkerestem Brankovot az irodahelyiségében. Brankov közölte velem, hogy már várt rám. Rátért a kettőnk között létesítendő kémkapcsolatok részleteinek a megbeszélésére. Abban állapodtunk meg, hogy a Brankov által kért kémadatokat minden esetben én fogom hozzá személyesen elvinni. Németh kiszolgáltatja a katonai titkokat Elnök: Milyen katonai államtitkokat továbbított azután ön a jugoszláv hírszerző szervekhez? Németh: Brankov mindenekelőtt tőlem a határvadászok szervezésének a kérdéseit, a hajduidjászgfc lélszánának, így. Rex Józsefet hallgatták ki ezután. Elnök: Ön mióta működik együtt a jugoszláv hírszerző szervekkel? Rex: 1945. augusztus óta. Elnök: Ki szervezte önt be a jugoszláv hírszerzők közé? Rex: Brankov Lazar. Elnök: És ennél a beszervezésnél Brankov felhasznált valami Önt kompromittáló anyagokat? Rex: Igen. Én 1941-ben megszöktem a partizánalakulatoktól és ezt eltitkoltam a Magyar Kommunista Pártban. Brankov közölte velem, hogy vagy beleegyezem, hogy a jugoszláv hírszerző szervek szolgálatába állok vagy a kompromittáló anyagot a jugoszláv katona misszió átadja az illetékes magyar hatóságoknak. Elnök: Még 1946-ban milyen kémfeladatokat kapott Brankovtól? Rex: Azt, hogy bizalmas anyagot gyűjtsek és adjak át a külügyminisztérium szervezeti felépítéséről, továbbá karakterisztikákat a külügyminisztérium vezető tisztviselőiről és a külföldi magyar követségek diplomáciai beosztottjairól, bizalmas anyagot a külügyminisztérium működéséről és adatokat a nemzetközi szerződésekről, amelyeket Magyarország a külföldi államokkal kötött. Aknamunka a magyar államrend ellen a Magyar-Jugoszláv Társaságban Elnök: Hogyan lett ön a Mat Efes&?áfi -titkárai ! Van ebben Brankovnak szerepe? Rex: Igen. A társaság alakulása előtt, 1945. szeptemberében Brankov utasított, hogy igyekezzem megszerezni a Magyar-Jugoszláv Társaság titkári pozícióját, mint a jugoszláv hírszerző szerveknek egy fontos posztját. Mondta, hogy jelölésemet és megválasztásomat támogatni fogja. Előttem ismeretlen módon Brankovnak ezt sikerült elérnie. Nemsokára megválasztásom után Brankov kifejtette, hogy a Magyar-Jugoszláv Társaság Tito személyét úgy állítsa be a magyar tömegek előtt, mint nemcsak Jugoszlávia népeinek vezetőjét, hanem mint a Balkán összes népeinek hivatott vezérét. Ugyancsak egy fontos feladatként kijelölte Brankov, hogy ki kell építeni a vidéki fiókhálózatot és ennek a későbbiekben fontost szerep kell, hogy jusson a jugosszláv hírszerző szervek céljai illetően Magyarországon. Boarov fedő tevékenysége Elnök: Igaz, hogy ön a belgrádi magyar követségen ellopott bizonyos magyar álamtitkokat képező anyagot? Rex: Igen. 1947-ben a magyar követségen voltam Belgrádival másodtitkár. Akkor elloptam a követségről és átadtam Dobrovits Péternek, a jugoszláv külügyminisztérium előadójának aki a jugoszláv hírszerző széntek munkatársa volt, anyagot a követség működéséről és karakterisztikát minden beosztottról, bizalm. , Innatív anyáját Magyar.ország .politikai .és Brankov adatokat gyűjt a magyar külügyminisztériumról Németh és Mrázovics moszkvai találkozó a Elnök: Mikor ön 1948-ban Moszkvába került, mint katonai attasé, kapott ön Pálffytól valami speciális feladatot? Németh: 1948. május elején Pálffy magához hívatott és közölte velem, hogy a jugoszláv szervek utasítására ő keresztül viszi, hogy engem küldjenek ki Moszkvába katonai attasénak. — Megjegyezte, hogy a jugoszlávok meg vannak elégedve a kémtevékenységemmel, éppen ezért ő azzal küld engem Moszkvába, hogy a Szovjetunióban folytassam ezt a kémtevékenységet a jugoszlávok javára. Pálffy utasított, hogy addig is, míg a jugoszláv hírszerző szervek fel fogják venni velem a kapcsolatot, igyekezzek titkos adatokat szerezni a Szovjet Hadsereg szervezeti felépítéséről, fegyverzetéről, anyagi ellátásáról és fegyelméről. Elnök: Végül mikor és kivel vette fel Moszkvában a kapcsolatot? Németh: Karlo Mrázovics moszkvai jugoszláv nagykövettel 1949. tavaszán vettem fel Moszkvában a kapcsolatot. Egy banketten, egy fogadáson találkoztunk először. Kérte tőlem a már általam addig összegyűjtött kémanyagot. A legközelebbi előre megbeszélt találkozó alkalmával, ugyancsak egy fogadáson, írásban, zárt borítékban átadtam Mrazovicsnak az általam megelőzőleg összegyűjtött kémanyagokat, amelyek a Szovjet Hadseregre vonatkozó adatokat tartalmaztak. Mrazovics ekkor közölte velem, hogy további találkozásunkat konspirációs okokból mindig a fogadásokon fogjuk tartani. — Mrázovics megbízott, hogy a szovjet fegyveres erők minisztériumának a tisztjeitől igyekezzek titkos adatokat megszerezni a szovjet hadseregre vonatkozólag, valamint utasítod, hogy megállapítsam a moszkvai népi demokratikus katonai attasék és a moszkvai magyar nagykövetség személyzetének politikai állásfoglalását Tito politikájával kapcsolatban. Mrázovicsnak ezek megbízásai és utasításai alapján kémadatokat szereztem a szovjet hadsereg szervezeti felépítéséről, fegyverzetéről, kiképzéséről, fegyelméről, valamint a moszkvai népi demokratikus országok katonai attaséinak és a moszkvai magyar nagykövetég személyzetének a Tito politikájával kapcsolatos állásfoglalásáról . Mrázovicstól adatok átadása alkalmával megkérdeztem, hogy mi a helyzet Brankovval kapcsolatban, annak következtében, hogy közismertté vált Brankov Tito-ellenes deklarációja. Nem kell-e attól tartani, hogy Brankov el fogja árulni korábbi kémkapcsolatainkat? Mrázovics megnyugtatott, hogy ettől nem kell tartani, mert Brankov Tito-ellenes deklarációja nem egyéb, mint provokációs blöff. Mrázovicscsal körülbelül négy-öt alkalommal talál- Ikoztam Moszkvában. 3