Magyar Nemzet, 1949. szeptember (5. évfolyam, 202-227. szám)

1949-09-21 / 219. szám

Szerda, 1949 szeptember 21 ságaival és a fasiszta kormány­­nyal, a fasiszta hadsereggel gyüttműködve felkelést szerve­zett a köztársasági hadsereg, a köztársasági kormány ellen. A barcelonai népbíróság 1938. szeptemberében halálra ítélte. Si­került megszöknie francia terü­letre. Rajk László vel­ terem­tett kapcsolatot a verneti kon­centrációs táborban. 1940. tava­szán ezt a Gironellát aztán Me­­xico-Cityben mentették ki a francia titkos­szolgálat emberei. Színre lép a francia titkos szolgálat Elnök: Rajk Lászlónak a francia titkos szolgálattal, a 2-reme Bureauval való kapcso­latáról tud valamit. Cseresnyés: Igen, tudok. Rajk László többízben járt ki a kon­centrációs táborból a 2-ième Bureau (második iroda) nevű kémhálózat kém­szervéhez, amely­nek vezetője egy kapitány volt. Nekünk, nemzetközi brigadis­­ták­nak, feltűntek Rajk László­nak ezek a látogatásai. Az a gyanú keletkezett bennünk, hogy Rajk Lászlónak kapcsola­ta van a francia második iro­dával. Cseresnyés legfőbb feladata: Rajk személyének propagálása Elnök: Segítette önt Rajk László azoknak a kémfeladatok­­nak a belügyminisztériumban való végrehajtásában, amelyet Ön az angol és jugoszláv hír­szerzéstől kapott? Cseresnyés: Amikor hazatér­tem Magyarországra, felmentem Ra­jk Lászlóhoz a belügyminisz­tériumba. Ott neki őszintén megmondtam, hogy a háború alatt és a háború után a Psycho­logical Warfare Branch szolgá­latában állottam. Megmondot­tam, hogy kapcsolatom van a jugoszláv OZNA-val. Rajk László azt válaszolta erre, hogy ő min­dent tud, mindenről értesülve való. Röviddel azután felhivatott a belügyminisztériumba és kö­zölte velem, hogy a belügy­minisztériumban ő sajtóosztályt szervez, amelynek vezetésével engem bíz meg. Egyúttal hozzá­tette, hogy nekem semmiféle hivatalos szervnél alkalmaztatá­som miatt jelentkeznem nem kell, ő személyesen mindem el­intéz. 1947. január 13-án újból felhivatott és azt mondta, hogy a belügyminisztérium sajtóosz­tálya ma megkezdi tevékenysé­gét és én vezetem. Azt mon­dotta, hogy a sajtóosztály leg­főbb feladata az ő személyének, személyes politikájának országos méretű propagálása. Elnök: Tud ön valamit Fi­scher Gyulának, Zilahinak, Ko­­rodinak, ezeknek a reakciós beállítottságú egyéneiknek a pá­lyafutásáról? Hogyan sikerült ezeknek Rajk László segítségé­vel elhelyezkedniük? Erről be­széljen vázlatosan! Cseresnyés: Rajk László gyű­lölte a munkásosztályt és amíg ő a belügyminisztérium élén ál­lott, megakadályozta, hogy mun­ka­­származású egyének a bel­ügyminisztérium felelős vagy fenhősebb pozícióiba kerüljenek Ellenben megtöltötte a belügy­minisztériumot volt reakciós, horthysta köztisztviselőkkel, csendőr- és rendőrtisztekkel és egyéb demokrácia ellenes ele­mekkel, azért, mert tudta, hogy ezek soviniszta, munkás, és népi demokrácia dien­es beállí­tottságuknál fogva az ő felfor­gató terveinél készséges és örömteljes eszközei lesznek. Meg kel említenem dr. Fischer Gyulát, miniszteri osztályfőnö­köt, az elnöki főosztály vezető­jét, aki a minisztérium sze­mélyzeti politikáját vitte, aki 1944-ben, a német megszállás idején egy munkásszázad pa­rancsnoka volt. A városi osz­tály, tehát az az osztály, amely a főváros és a magyar városok ügyeit intézte, dr. Zilathi László dúsgazdag nagypogár kezében volt, miniszteri tanácsosi rang­ban, aki Rajk László távozásá­val egyidejűleg Párizsba szö­kött. A rendőrségen a helyzet hasonló volt. Rajk László ked­vencei, Korondy és más hor­thysta csendőrök ezredesi rang­ban vezették a belügyminisz­térium felelős rendőrségi osz­tályait. Tito gátlás nélküli híve Elnök: Rajk Lászlóval kap­csolatban ön a jugoszláv kém­szolgálattól milyen feladatokat kapott és hogyan hajtotta eze­ket végre? Cseresnyés: Azt, hogy tuda­koljam meg Rajk Lászlónak hűségét, Rajk Lászlónak barát­ságát Jugoszlávia iránt. Én Rajk Lászlóval baráti viszony­ban voltam és meggyőződtem arról, hogy Rajk gátlás nélküli híve Titónak, Tito rendszeré­nek és ugyanakkor gyűlölettel viseltetik a magyar kormány vezető személyiségeivel, a ma­gyar népi demokráciával szem­ben. Különösen kifogásolta azt, hogy a magyar kormány, a magyar politika intézését első­sorban Rákosi Mátyás, Farkas Mihály, Gerő Ernő stb. végzik, holott ő, Rajk László van hi­vatva arra, hogy Magyaro­rs­zág sorsát, Magyarország politiká­ját irányítsa és vezesse. Elnök: Ön előbb már emlí­tést tett egy Csacsinovics nevű jugoszláv kémről. Hogyan érté­kelte ez Rajk László szemé­lyének jelentőségét? Cseresnyés: Már 1947-ben Csacsinovics azt mondotta, hogy Rajk László az a magyar po­litikus, akire a jugoszláv kor­mány a legnagyobb várakozás­sal tekint. Tarisznyás Györgyi a paksi találkozóról vall Ezután dr. Tr­isznyás Györgyi kereskedelmi iskolai tanárnőt hallgatták ki tanúként. Elnök: Beszéljen először ar­ról, hogy én Mrázovics jugo­szláv követtel hogyan ismerke­dem meg. Tarisznyás: Mrázovics jugo­szláv követtel 1948. januárjában egy vadászaton ismerkedtem meg amelyet dr. Klein Antal vadászterületén, a Paks melletti Biritó-pusztán tartottak. Elnök: Ön az im­ere­ségkötés után a budapesti jugoszláv kö­vetségen is tett látogatásokat? Tarisznyás: Igen, jó barátság­ba kerültünk. Többször felke­resett Pakson, ahol szüleimnél lakom és ha néha Pesten jár­tam, én is meglátogattam őt a jugoszláv követségen. 1948. szep­temberében a házunk közelében találkoztam Mrazoviccsal Pa­naszkodott, hogy figyelik és a hiagyar barátaival is úgy kell találkoznia, hogy azoknak ne legyen kellemetlenségük belőle. Engem kért meg, hogy beszél­jek Klein Antallal, tegye lehető­vé, hogy néhány barátjával a legközelebbi napok egyik­én le­jöhessen Biritópusztára vadász­ni. Engem arra kért, hogy én is kísérjem el őt a vadászatra. Elnök: Most mondta el, hogy ez az úgynevezett vadászat ho­gyan volt megszervezve. Mrázo­vics, hogyan és kivel érkezett oda? A sötétszetrüveg­es, lódenkabátos férfi Tarisznyás: A legközelebbi napok egyikén kimentünk a szekszárdi országúton a, 116-os kilométerkőnél lévő MÁVAUT- iulngálióhoz, lánca néhányszáz méterre van egy dülőút, ott vá­rakozott egy homokfutó két ló­val. A kocsin Klein Antal ült. Elmondta, hogy Mrázovics arra kérte őt, hogy maga jöjjön érte kocsival. Körülbelül félórai vá­rakozás után feltűnt Mrázovics autója, amelyből ő és egy zöld lódenkabátos, sötét szemüveget viselő férfi szállt ki. A rendőr­ségen történt szembesítés során megtudtam, hogy az illető Rajk László volt külügyminiszter. Is­merősnek tű­nt fel az arca, de akkor nem ismertem fel. Fel­ültünk a kocsira és Biritó­­puszta irányában mentünk a dűjlőúton. A pusztán a házaktól távol megálltunk. Klein Antal a kocsin maradt. Megmagyarázta, hogy merre menjünk el a leg­közelebbi csőszkunyhóba ahol a magunkkal hozott élelmisze­rekből az uzsonnát is el lehet készíteni. Elnök: Azon az úgynevezett vadászaton Mrázovics és Rajk László milyen magatartást tanú­sítottak az ön megítélése szerint? Tarisznyás: Mikor odajöttünk a csőszkunyhóhoz, észrevettem, hogy ott egy férfi sorakozik vadászruhában, vadászpuská­­val. Körülbelül negyvenéves le­hetett és középmagas termetű volt. Mrázovics arra kért, hogy én maradjak a kunyhóban és készítsem el az uzsonnát. Ne­kem feltűnő volt, hogy ez­ a férfit sem mutatta be, mint ahogy, amikor az autóból ki­szálltak, a másikat sem. Ők azután a kunyhó előtt fel-alá sé­tálva beszélgettek. Az egyik férfi valamilyen szláv nyelven, a zöld lódenruhás magyarul és Mrázovics tolmácsolt. Mikor a közelembe értek néha, néhány szót megértettem a beszélgető­ Magyar Nol _ sükből, például azt, hogy Mra­zovics Jugoszláviáról beszélt és azt mondta, hogy cselekedni kell. Valami Pálffyról is be­széltek, akiből hadügyminiszter lesz. Többször hallottam emlí­teni Rákosi és Farkas miniszte­rek nevét is. Miután befejezték a beszélgetést, bejöttek a csősz­­kunyhóba és ott pár falatot ettek. — Azután visszafelé indultunk el a kocsihoz, az ismeretlen férfi pedig két kísérőjéhez ment és együtt indultak el a puszta irá­nyába. Amikor a kocsi már el­ment, megmondtam Mrázovics­­n­ak, hogy úgy érzem, ő nem is akart vadászni, csak találkozni akart valakikkel és én csak azért kellettem ott, hogy kirándulás jellegét kölcsönözze a vadászat­nak. Klein Antal visszavitt a szekszárdi országútra, ahol Mrá­­zovics és Rajk László beültek az autóba. Mielőtt elindultak volna, Mrázovics félrehívott en­gem és azt mondta, hogy ne szóljak erről a találkozásról senkinek. Elnök: Jöjjön ide, kérem. (Ta­­risznyás a bírói emelvényhez lép.) Az itt ábrázolt képen fel­ismeri azt a személyt, aki a csőszkunyhónál várakozott? Néz­ze meg. Tarisznyás (megnézi a képet): Igen, felismerem. Elnök: Határozottan felismeri? Tarisznyás: Igen. Elnök: Megállapítottam, hogy az a kép, amelyen a tanú a szó­­ban lévő személyt felismerte, Rankovicsnak az iratoknál el­fekvő fényképe. verzetének adatait, valamint az egyes határvadász zászlóaljak­­nak, a századoknak is, a lét­számadatait, állomáshelyét, a parancsnokoknak a névsorát kérte és a parancsnokoknak a politikai karakterisztikáját is. Ezeket az adatokat én mindig kiszolgáltattam Brankovnak. Elnök: Hát a határvadász csapatokra, a határoknak az őr­zésére vonatkozóan ön kapott utasításokat a jugoszláv hír­­szolgálattól? A jugoszláv ügynökök munkájának megkönnyítése Némeh: Igen kaptam. Ter­mészetesen ugyancsak Branko­­von és Pálffyn keresztül kap­tam. Elsősorban azt az utasítást kaptam, hogy a határőr alaku­latoknak a tisztikarát, minde­nekelőtt régi fasiszta, soviniszta beállítottságú tisztekkel töltsem fel és ezeket állítsam vezető pozícióba. Azonkívül a jugo­­szláv-magyar határra vonatko­zólag azt az utasítást adták, hogy ezen a határon a lehető legkisebb létszámú alakulatokat tartsuk, hogy a jugoszláv hír­szerző szervek által kiépített rendkívül erős illegális forgal­mat minéll több helyen minél veszélytelenebbül lehessen le­bonyolítani.­­ A jugoszláv hírszerző szer­vek adtak utasítást még a ro­mán és a csehszlovák határra vonatkozólag is, amelyekkel kapcsolatban az volt az én ka­pott utast­ásom, hogy ott olyan tevékenységet folytassunk a ha­tár­vadász-alakulatok­kal, hogy ennek következ­ében a határsáv­ban lakó lakosság között elége­detlenség, nyugtalanság és de­mokráciaellenes hangulat kelet­kezzék, valamint hogy ennek a tevékenységnek a következtében a szomszédos országnak és a magyar népi demokráciának a politikai viszonya megromoljon. Legfőképpen azonban hangsú­lyozták még, hogy a szovjet ha­tárra vonatkozólag az a felada­tunk, hogy megállapítsuk ezen a határon azokat a pontokat, amelyek a szovjet határőrség részéről gyengébben vannak el­lenőrizve és alkalmasak arra, hogy azokon keresztül a jugo­szláv hírszerző szervek bende­­rista, fasiszta, imperialista és egyéb szovjetellenes hírszerző­ket tudjanak úgy oda, mint on­nan vissza is átküldeni és hozni. Nemcsak az volt a feladatom, hogy ezeket a pontokat felderít­sem, hanem elő is kellett készí­teni ezeket a pontokat erre a közlekedésre. A jugoszláv követ Paksra jár Ezután Klein Antalt hallgat­ják ki. Elnök: Mondja el, mikor, mi­lyen körülmények között is­merkedett meg Mrázovits kö­vettel. Klein: 1948. január végén itt, Budapesten, a Park-klubban rendezett lengyel esten voltam Tarisznyás Gerőnek Györgyi nevű leányával. Mrázovics ju­­g­oszláv követ, aki bennünket egy nálam rendezett vadászat­ról ismert, hozzánk csatlako­zott. Azután gyakrabban járt le Tarisznyásokhoz. Én Mrázovics követet talán egyszer vagy két­szer láttam azután. Elnök: Végül is hogyan ta­lálkozott Mrázoviccsal? Hogyan, milyen körülmények között fordult önhöz azzal a kéréssel, hogy rendezzen az ön birtokán, Biritó-pusztán vadászatot? A titokza­ts vadászat elein: 1948. szeptember hó végén egyszer bent voltunk Pak­son. Tarisznyás Györgyi és Mrá­zovics engem felkeresett, Ta­risznyás Györgyi megkért arra, hogy Mrázovics követ szeretne egy-két társával nálam vadász­ni, engedjem én ezt meg. Én erre azt mondtam, ennek sem­mi akadálya sincs, szívesen. Utána Mrázovics kért meg arra, hogy minthogy egy-két barát­jával le akar jönni autójával vadászni, tegyem meg azt, hogy a kocsival jöj­jek ki az úgyneve­zett hatos útra, a budapesti szekszárdi főútra, mert ott szeli az országútat a dűlőút, a hatos út, a 116-os kilométerkőnél, ahol a MÁVAUT-nak is egy megállója van. Várjam ott és vinném be, mert ott bemenni dűlőúton, homokon autóval nem lehet, de viszont arra kért, hogy a kocsit, a lovakat én hajtsam, mert inkognitóban akar ott vadászni. Én ezt meg is ígértem. Rá egy pár napra, október elején, a megbeszélt időben kocsimmal kimentem erre a főútra, a hatos útra, ott, ahol a dűlőút metszi az ország­utat, ott vártam. Amint oda­értem, Tarisznyás Györgyi már ott volt, azt mondotta, hogy Mrázovics őt is meghívta és kérte, hogy jöjjön el. Körülbelül egy félóra múlva megérkezett Mrázovics követ. Kiszállt az autóból é­s egy zöld-lódenkabá­tos, sötétszemüveges férfi, akit én nem ismertem. Rövid üdvöz­lés után ráültek ketten a ko­csimra A kocsit én hajtottam a dűlőúton, de egészen Biritó­­puszta határáig. Távol az épüle­tektől megálltunk, ők leszálltak Tarisznyás Györgyivel együtt, vették a Tarisznyás Györgyi ál­tal magukkal hozott élelmet és a két vadászpuskát az előttem ismeretlen, zöld lódenkabátos férfi és Mrázovics és Tarisz­­nás Györgyi mentek be a vadászterületre. Engem megkér­tek arra, hogy várjam meg őket. Körülbelül két,két és­ fél óra múlva visszajönnek és ak­kor vinném ki őket az ország­útra az autóhoz. Ezután el­mentek. Hogy mi történt, nem tudom. Két és fél óra múlva visszajöttek és akkor én ismét kivittem őket kocsimmal az országútra Az országúton vára­kozó autóra felszálltak, ketten elmentek, én pedig Tarisznyás Györgyit az én kocsimmal is­mét bevittem Paksra. Elnök: Milyen benyomást tett önre ez az egész „vadászat”­? Nem volt világos, hogy ez csak egy úgynevezett vadászat, amely azt a célt szolgálja, hogy Mrázovics titokban bizonyos személyekkel találkozhasson? Klein: Kérem, kezdetben egé­szen természetesnek tartottam. De kérem, amikor azután ott leszálltam, ők elmentek va­dászni és kettő, kettő és fél óra múlva visszajöttek vadászzsák­mány nélkül, akkor kezdett ne­kem az egész dolog gyanús lenni. (Mozgás a hallgatóság soraiban.) Gyanús lett azért, m­ert ezt a zöldrufn­ás, vagy ka­bátos, feketeszemü­veges férfit nem mutatta be nekem. Gya­nússá vált azután az, hogy Bu­dapestről eljönnek vadászni és az egész vadászat nem tart to­vább mint két, két és fél óráig. Gyanússá vált azzal is, hogy egy elég vadbő vidéken vissza­jönnek minden vadászzsákmány nélkül. Elnök: Rajk Lászlónak mi­lyen szerepe volt ezen az úgy­nevezett vadásza­ton? Klein: Kérem, én Rajk Lász­lót nem ismerte­m, nem isme­rem, soha nem láttam. (Derült­ség.) Elnök: Csend tegyen! Klein: Most hatóságilag szem­besítettek vele, akkor ismertem fel benne azt a férfit, aki akkor Mrázovicscsal zöld lódenkabát­­ban és szemüveggel ott volt. Elnök: Most is felismeri benne? Klein (hosszasan végignézi Rajk Lászlót és társait): Igen! Az elnök rövid szünetet ren­dez el. Mindketten ellenségei a népi demokráciának Szünet után Németh Dezső kihallgatásával folytatják a tár­gyalást. Elnök: Mondja el, mikor és milyen körülmények között szervezték be Önt a jugoszláv hírszerző szervekhez és a jugo­szláv hírszerzők közül kikkel állott Ön kapcsolatban? Németh: 1945. őszén a hon­védelmi minisztériumban meg­ismerkedtem Pálffy Györggyel. Beszélgetésünk folyamán meg­győződtem arról, hogy mindket­ten soviniszták vagyunk és el­lenségei a népi demokratikus rendszernek. Hasonló, azonos politikai nézeteink következté­ben kölcsönös jóviszony fejlő­dött ki köztem és Pálffy között és ennek a kölcsönös jóviszony­nak a folyományaként 1946. őszén Pálffy segítségével én let­tem a határőrségnek a vezérka­ri főnöke. A határőrségnek eb­ben az időszakban Pálffy volt a főparancsnoka. Ettől kezdve a viszonyunk még szorosabbá vált. Egymás előtt nem titkoltuk a népi demokráciával szembeni ellenséges viszonyunkat. 1946. végén vagy 1947. elején — pon­tosan most nem tudom, nem emlékszem auti­ «us időpontra .■— Pálffy magához hivatott és kö­zölte velem, hogy kémkapcso­latban áll Brankov Lazar jugo­szláv megbízottal, aki az ő ja­vaslata alapján velem is fel akarja személyesen venni a kapcsolatot. Pálffy utasított, hogy Brankovot részletesen in­formáljon mindenről a határőr­séggel kapcsolatban, ami őt ér­dekli. — Ezen beszélgetést követőleg körülbelül két-három nappal fel­kerestem Brankovot az iroda­helyiségében. Brankov közölte velem, hogy már várt rám. Rá­tért a kettőnk között létesítendő kém­kapcsolatok részleteinek a megbeszélésére. Abban állapod­tunk meg, hogy a Brankov ál­tal kért kémadatokat minden esetben én fogom hozzá szemé­lyesen elvinni. Németh kiszolgáltatja a katonai titkokat Elnök: Milyen katonai állam­titkokat továbbított azután ön a jugoszláv hírszerző szervekhez? Németh: Brankov mindenek­előtt tőlem a határvadászok szervezésének a kérdéseit, a ha­­jduidjászgfc lélszánán­ak, így. Rex Józsefet hallgatták ki ez­után. Elnök: Ön mióta működik együtt a jugoszláv hírszerző szervekkel? Rex: 1945. augusztus óta. Elnök: Ki szervezte önt be a jugoszláv hírszerzők közé? Rex: Brankov Lazar. Elnök: És ennél a beszerve­zésnél Brankov felhasznált vala­mi Önt kompromittáló anyago­kat? Rex: Igen. Én 1941-ben meg­szöktem a partizánalakulatoktól és ezt eltitkoltam a Magyar Kommunista Pártban. Brankov közölte velem, hogy vagy bele­egyezem, hogy a jugoszláv­ hír­szerző szervek szolgálatába ál­lok vagy a kompromittáló anya­got a jugoszláv­ katona­ misszió átadja az illetékes magyar ható­ságoknak. Elnök: Még 1946-ban milyen kémfela­datokat kapott Bran­­kovtól? Rex: Azt, hogy bizalmas anya­got gyűjtsek és adjak át a kül­ügyminisztérium szervezeti fel­építéséről, továbbá karakteriszti­kákat a külügyminisztérium ve­zető tisztviselőiről és a külföldi magyar követségek diplomáciai beosztottjairól, bizalmas anya­got a külügyminisztérium mű­ködéséről és adatokat a nemzet­közi szerződésekről, amelyeket Magyarország a külföldi álla­mokkal kötött. Aknamunka a magyar államrend ellen a M­agyar-Jugoszláv Társaságban Elnök: Hogyan lett ön a Ma­t Efes&?áfi -titkárai ! Van ebben Brankovnak szerepe? Rex: Igen. A társaság alaku­lása előtt, 1945. szeptemberé­ben Brankov utasított, hogy igyekezzem megszerezni­ a Ma­­gyar-Jugoszláv Társaság titkári pozícióját, mint a jugoszláv hírszerző szerveknek egy fon­tos posztját. Mondta, hogy je­lölésemet és megválasztásomat támogatni fogja. Előttem isme­retlen módon Brankovnak ezt sikerült elérnie. Nemsokára megválasztásom után Brankov kifejtette, hogy a Magyar-Ju­­goszláv Társaság Tito személyét úgy állítsa be a magyar töme­gek előtt, mint nemcsak Jugo­szlávia népeinek vezetőjét, ha­­nem mint a Balkán összes né­peinek hivatott vezérét. Ugyan­csak egy fontos feladatként ki­jelölte Brankov, hogy ki kell építeni a vidéki fiókhálózatot és ennek a későbbiekben fontost szerep kell, hogy jusson a jugos­szláv hírszerző szervek céljai illetően Magyarországon. Boarov fedő tevékenysége Elnök: Igaz, hogy ön a bel­grádi magyar követségen ello­pott bizonyos magyar álamtit­kokat képező anyagot? Rex: Igen. 1947-ben a magyar követségen voltam Belgrádival másodtitkár. Akkor elloptam a követségről és átadtam Dobro­­vits Péternek, a jugoszláv­ kül­­ügyminisztérium előadójának aki a jugoszláv hírszerző szén­tek munkatársa volt, anyagot a követség működéséről és ka­rakterisztikát minden beosztott­ról, bizal­m. , I­­­nnatív anyá­ját Ma­gyar.ország .politikai .és Brankov adatokat gyűjt a magyar külügyminisztériumról Németh és Mrázovics moszkvai találkozó a Elnök: Mikor ön 1948-ban Moszkvába került, mint katonai attasé, kapott ön Pálffytól vala­mi speciális feladatot? Németh: 1948. május elején Pálffy magához hívatott és kö­zölte velem, hogy a jugoszláv szervek utasítására ő keresztül viszi, hogy engem küldjenek ki Moszkvába katonai attasé­nak. — Megjegyezte, hogy a jugo­­szlávok meg vannak elégedve a kémtevékenységemmel, éppen ezért ő azzal küld engem Mosz­kvába, hogy a Szovjetunióban folytassam ezt a kémtevékeny­séget a jugo­szlávok javára. Pálffy utasított, hogy addig is, míg a jugoszláv hírszerző szer­vek fel fogják venni velem a kapcsolatot, igyekezzek titkos adatokat szerezni a Szovjet Had­sereg szervezeti felépítéséről, fegyverzetéről, anyagi ellátásá­ról és fegyelméről. Elnök: Végül mikor és kivel vette fel Moszkvában a kapcso­latot? Németh: Karlo Mrázovics moszkvai jugoszláv nagykövettel 1949. tavaszán vettem fel Moszk­vában a kapcsolatot. Egy ban­ketten, egy fogadáson találkoz­tunk először. Kérte tőlem a már általam addig összegyűjtött kémanyagot. A legközelebbi elő­re megbeszélt találkozó alkalmá­val, ugyancsak egy fogadáson, írásban, zárt borítékban átad­tam Mrazovicsnak az általam megelőzőleg összegyűjtött kém­anyagokat, amelyek a Szovjet Hadseregre vonatkozó adatokat tartalmaztak. Mrazovics ekkor közölte velem, hogy további ta­lálkozásunkat konspirációs okok­ból mindig a fogadásokon fog­juk tartani. — Mrázovics megbízott, hogy a szovjet fegyveres erők minisz­tériumának a tisztjeitől igyekez­zek titkos adatokat megszerezni a szovjet hadseregre vonatkozó­lag, valamint utasítod, hogy megállapítsam a moszkvai népi demokratikus katonai attasék és a moszkvai magyar nagykövet­ség személyzetének politikai ál­­lásfoglalását Tito politikájával kapcsolatban. Mrázovicsnak ezek megbízásai és utasításai alap­ján kémadatokat szereztem a szovjet hadsereg szervezeti fel­építéséről, fegyverzetéről, kikép­­zéséről, fegyelméről, valamint a moszkvai népi demokratikus or­szágok katonai attaséinak és a moszkvai magyar nagykövet­ég személyzetének a Tito politikájá­­val kapcsolatos állásfoglalásáról . Mrázovicstól adatok át­adása alkalmával megkérdeztem, hogy mi a helyzet Brankovval kapcsolatban, annak következté­­ben, hogy közismertté vált Bran­­kov Tit­o-ellenes deklarációja. Nem kell-e attól tartani, hogy Brankov el fogja árulni korábbi kémkapcsolatainkat? Mrázovics megnyugtatott, hogy ettől nem kell tartani, mert Brankov Tito-ellenes deklará­ciója nem egyéb, mint provoká­­ciós blöff. Mrázovicscsal körül­belül négy-öt alkalommal talál- I­koztam Moszkvában. 3

Next