Magyar Nemzet, 1949. szeptember (5. évfolyam, 202-227. szám)

1949-09-11 / 211. szám

2 nisztérium, majd később a Külügyminisztérium min­den kérdéséről.» Az amerikai kémkedés Ma­gyarországon egyre inkább a külföldi felderítés jugo­szláv kémeit, Tito küldötteit, tolta előtérbe. Aljasul vissza­élve azzal a testvéri rokon­­szenvvel, melyet a magyar demokrácia a jugoszláv dol­gozó néppel szemben táplált, Tito diplomáciai képviselői és egyéb hivatalos küldöttei attól a pillanattól kezdve, hogy 1945. elején Magyaror­szágra tették lábukat, a leg­arcátlanabb módon építették ki kémhálózatukat. Elsősor­ban Rajk Lászlót állították szolgálatukba, akinek rend­őrspicli és kém múltját is­merték. Rajk készséggel adta Cirmil ezredesnek, a jugo­szláv katonai bizottság veze­tőjének, Mrázovics jugoszláv követnek, Brankov követségi ügyvivőnek és a hozzá fordu­ló jugoszláv kémek hosszú sorának a legkülönbözőbb in­formációkat. A bizalmas ada­tokat, melyeket mint minisz­ter, a magyar viszonyokról, a Szovjet Hadseregről, a szovjet diplomáciai testület­ről, gtb. megtudott, a jugo­szláv kémeknek adta át. Át­adta például a Nagy Ferenc­­féle összeesküvés felderítése közben a nyomozat aktáit a jugoszláv kémeknek, akik ezt rögtön továbbították az amerikai követségre. Állam­titkárát, dr. Szebenyi Endrét, utasította, hogy a jugoszláv kémek által követelt minden bizalmas adatot szolgáltasson ki. A jugoszláv kémszolgálat utasítására maga mellé vette, mint belügyminiszteri sajtó­főnököt, Cseresnyés Sándor kémet, akiről tudta, hogy azelőtt az angol felderítésnél dolgozott, s aki közte és a jugoszláv követségen műkö­dő kémek között az összeköt­tetést megkönnyítette. Rajk László, mint minisz­ter és az országgyűlés tagja, tal­át közhivatalnak, hivatali megbízásával visszaélve, a magyar állam érdekeit súlyo­san veszélyeztető titkokat közölt idegen hatalmakkal, ami által kémkedés, hűtlen­ség bűntettét követte el. C.) A jugoszláv kémek elő­térbe nyomulása azzal füg­gött össze, hogy a felszaba­dult Jugoszláviában a Rajk­­hoz hasonló amerikai ké­mek, provokátorok és troc­­kisták, — akik közül a Ge­stapo 1941-ben, Rajkkal egy időben, csak a francia tábo­rokból kémmunkára vagy 150-et küldött haza — jutot­tak uralomra. Ezek a kémek képezték Tito közvetlen kö­rének zömét és rendszeresen szorították vissza a jugoszláv partizánok becsületes, a nép­hez hű elemeit. E sikeren felbuzdulva az amerikai im­perialisták nem kisebb célt tűztek maguk elé, mint hogy a népi demokrácia országait Titoék segítségével a maguk oldalára állítsák. Rajk erről így vall: «Rankovics jugoszláv bel­ügyminiszter egyenesen megmondta nekem, hogy a népi demokratikus álla­mok Jugoszláviával és Ti­­toval az élükön kell, hogy egyesüljenek.» E cél elérésére a jugoszláv, az amerikai és egyéb kém­­szervezetek teljes erejükkel támogatták Rajkot. 1946. no­vemberében alárendelték neki dr. Szőnyi Tibort, aki Svájc­ban az OSS nevű amerikai kémszervezet vezetőjének, Allan Dullesnek utasítására az ottani magyar trockista emigránsokból kémcsoportot szervezett. Ezt a kémcsopor­­tot Tito svájci és francia­­országi ügynökei segítségével Dulles 1944—45. telén ame­rikai hadi repülőgépen Bel- KERESÜNK MEGÜLTELRE egy- vagy kétajtós tit® men­tes Ésélvszerényt­et Ajánlatokat Iparvállalat St.Ve­ttUgére Bloekner J. hirdetőjét)«, IV. Városház­ utca 10. grádon át, mint jugoszláv tiszti bizottságot Magyar­­országra, a Szovjet Hadsereg házába dobta. Rajkhoz kap­csolták a jugoszláv felderítők 1946. nyarán Pálffy Györ­gyöt, Horthy hadseregének fasiszta tisztjét. Pálffy, aki saját bevallása szerint 1945. nyara óta beszervezett jugo­szláv kém volt, megjátszotta a kommunista tisztet, foko­zatosan altábornagy, a határ­őrség parancsnoka, majd a honvédelmi miniszter helyet­tese lett. E cinkostársak se­gítségével Rajk szélesen el­ágazó szervezetet hozott lét­re. Ahova csak lehetett, ma­gas állásokba juttatta az im­perialisták ügynökeit, főleg volt trockistákat, provokáto­rokat, kémeket, így jutott a rendőrség és a Külügyminisz­térium vezető állásaiba Szász Béla, az angol Intelligence Service Dél-Amerikából haza­küldött kéme, Major Frigyes, a «CIC» amerikai kém­ szerve­zet ügynöke. Marschall Lász­lót, a francia «2-rème Bu­reau» kémét, a rendőrség politikai nevelésével bízták meg; a trockista Oszkó Gyu­la és Mátyás László rendőr­ezredesek lettek. A politikai rendőrségbe Rajk beépítette dr. Beck Jánost, Ráth Ká­rolyt, Kovács Ferencet, Kul­cs­ics Józsefet, s más régi kémbarátait. Korondy Béla volt csendőrszázados, mint rendőrezredes kapta azt a megbízatást, hogy volt csend­őrökből, horthysta tisztekből különleges belügyi készült­ségi zászlóaljat szervezzen. Pálffy ugyanakkor a hon­védséget rakta ki meg fasiszta, horthysta tisztekkel, Szőnyi pedig az államapparátusban, a gazdasági posztokon és a Kommunista Pártban igyeke­zett ügynökeit elhelyezni. A népi demokrácia híveit, kü­lönösen a munkásokat és a parasztokat Rajk és kém­bandája rendszeresen kiszorí­tották a rendőrségből, a had­seregből, az államapparátus­­ból, ugyanakkor kiszabadí­tották az internálótáborokból az odakerült kémeket és pro­vokátorokat. Politikai téren is nagy ak­tivitást fejtettek ki. Rajk fe­lesége lett a Magyar Nők De­mokratikus Szövetségének fő­titkára. A Népi Kollégiumok Országos Szövetségén keresz­tül, melyet Rajk a Belügy­minisztérium alapjaiból bő­ven támogatott, kiterjesztet­ték befolyásukat a diákok, az ifjúság egy részére Rajk, mint «tiszteletbeli építőmun­­kás» az Építőmunkások Szak­­szervezetén keresztül meg­kísérelte befolyását a szak­­szervezetekre is kiterjeszteni. Rajk lett a Magyar-Jugoszláv Társaság elnöke, stb. stb. A Rajk-féle szervezkedés mellett a jugoszlávok saját külön kémszervezeteiket is kiépítették. Viszaélve a ma­gyar népi demokrácia bizal­mával, beépültek nemcsak az állami szervekbe, de a poli­tikai pártokba, gazdasági in­tézményekbe, társadalmi egye­sületekbe is. Szervezetük olyan szerteágazónak és je­lentősnek látszott, hogy Rajk­­ra és bandájára támaszkodva 1947. őszén már irányt vet­tek a magyar népi demo­krácia megdöntésére. Bran­­kov Lazar, a jugoszláv követ­ség volt ügyvivője erről a következőket vallja: «Kémhálózatunk lassanként átfogta az államapparátus valamennyi ágát, a had­sereget és a rendőrséget Ugyanaz a kémhálózat 1945-től kezdve benyomult a Magyar Kommunista párt és a Szociáldemokrata Párt vezetőségeibe is, valamint számos társadalmi és poli­­tikai szervezet vezetőségé­be. Az államapparátusban, valamint a hadseregben lévő kémhálózat segítségé­vel a jugoszláv kormány MEGVÉTELRE KERESÜNK 250 szemé­tes gázfrishelyet „Nagy étkezde" jeligére Anaud Htrdrifl SCjjiaosszály­ára* Ap­xind­i-tér egy­ Magyarország területén nagyarányú kémtevékeny­séget folytatott a magyar kormány ellen. Ez tette le­hetővé, hogy Ran Nomet jugoszláv belügyminiszter Tito tervei szerint konkrét intézkedéseket tehetett a kémhálózaton keresztül a magyar kormány megdön­tésére, Magyarország IV cím­rendjének megváltoztatásé­­re.» E terv végrehajtásának elő­készületeit szolgála Tito ma­­gyarországi látogatása 1947. decemberében. Ez a látogatás — mely sokban hasonlított egy hódító bevonulásához Budapestre — a jugoszláv vezetők gondosan előkészített tervei szerint történt és az volt a célja, hogy Tito, vala­mint Jugoszlávia tekintélyét Magyarországon megnövelje, mint ahogy Rajkék és jugo­szláv cinkosaik állandóan arra törekedtek, hogy meg­próbálják Titot mestersége­sen népszerűsíteni és a Szov­jetunió hatalmas népszerűsé­gét csökkenteni. Budapest­ látogatásáról visszatérve Tito Kelebián, a jugoszláv határ közelében vadászat ürügye alatt egy napot tartózkodott. Vonatján utazott Rajk bel­ügyminiszter is, aki már elő­zően ismételten tárgyalt Tito­­val és a jugoszláv vezetők­kel. Kelejcia állomáson, Tito vonatán, Rankovics jugoszláv belügyminiszter magához ké­rette Rajkot. Branker tóh­a á­­csolásával részletesen közölte vele a tennivalókat .A terv — mondotta Rajk vallomása szerint Ranko­vics — abban áll, hogy észrevétlenül, a szomszéd államok kormányainak éberségét kijátszva, Bel­grád központtal fokozato­san Jugoszlávia köré tö­mö­rítsék a népi demokrati­kus országokat.» Ennek előkészítését szol­gálta az u. n. Balkáni Szak­­szervezeti Szövetség, a Bal­káni Sportszövetség, a Bal­káni Ifjúmunkás Szövetség, a Balkáni Nőszövetség, stb., melyeknek központja mind Belgrádban volt. A magyar belpolitikára vonatkozóan Rankovics utasította Rajkot, hogy: «Orientálódjék a naciona­lista, soviniszta elemekre a hadseregben, a rendőrsé­gen, az államapparátusban, a kispolgári erőkre « váro­­sokban, de különösen a fa­lun.» Rankovics közölte Tito utasításait, mely szerint Rajk arra vegyen irányt, hogy lik­vidálják a magyar állam és a Kommunista Párt jelenlegi vezetőit, s hogy ennek meg­történte után Magyarország vezetését Rajk vegye kezébe. Rajk ezt a megbízatást vál­lalta és fokozta tevékenysé­gét. 1948. március óta azonban szaporodtak a jelek, melyek azt mutatták, hogy a jugo­­szláv-amerikai tervek kezde­nek lelepleződni. Mint a Kom­munista Párt Politikai Bi­zottságának tagja, Rajk ér­tesült arról, hogy a Tájékoz­tató Iroda leleplezni készül Titoék árulását. Erről a ké­szülődésről Rajk folyamato­san értesítette Titoékot. A Tá­jékoztató Iroda határozatá­nak nyilvánosságra hozatala leleplezte és meg is hiúsította Titoék tervét. Ezért Titoék közölték Rajkkal, hogy a vál­tozott helyzetnek megfelelő új taktika kidolgozására Rajknak titkos találkozást kell létrehoznia Rankoviccsal, a jugoszláv belügyminiszter­rel. Ez a titkos találkozás 1948. október elején Klein Antal, horthysta földbirtokos Paks melletti vadászterületén létre is jött. A magyar határ­őrség parancsnokának, Pálffy­­nak segítségével Rankovics két kísérőjével együtt illegá­lissá átjött a határt, és ta­lálkozott Rajkkal, akit Mra­­zovice budapesti jugoszláv követ és vezetője, Tarisznyáé Györgyi, paksi tanítónő ka­lauzoltak­­■ találkozás szin­­helyére. A megbeszélés, mely egy alészházban folyt le, két és fél óráig tartott. Rankovics közölte Rajk­­fea­l az új tervet, melyre vo­natkozólag aláhúzta, hogy az Tito személyes munkájának eredménye és rajta kívül csak Djilasz és Kard­ély isme­ri. Közölte, hogy a Tájékoz­tató Iroda határozata után a régi célok mergvalósítása érde­kében új utakra kell térni. Közölte Tito „lángeszű" ter­vét arra vontkozólag, hogy hogyan fogja fokozatosan a jugoszláv népet a Szovjetunió ellen fordítani, és hogyan vi­szi át e népet a nyugati im­perialisták táborába és egy­ben, hogy hogyan szándéko­zik megnövelni a népi dem­o­­kratikus államok reakciós erőit és biztosítani szervezeti összefogásuk«* s hogyan akarja őke* a z imperialisták oldalára, a Szovjetunió ellen álítani. „Tito — mondotta Ranko­vics — e cél megvalósításá­ra az uj helyzetben há­rom feladatot jelölt meg. Először Jugoszlávia népei­nek zozgósítását a Szov­jetunió ellen. Másodszor e népi demokratikus államok szovjetellenes erőinek nö­velését és szervezeti össze­fogását. Harmadszor, fel­használni a nemzetközi kér­désekben a Szovjetunió és az angol-amerikai államok közötti nézeteltéréseket. Az utóbbi esetben nekünk a Szovjetunióval szemben, a nyugati nagyhatalmakra kell támaszkodnunk ...« TUo lángestben megoldotta ezt a problémát, kidolgo­zott egy tervet, mely sze­rint a jugoszláv nép szov­jetbarát hangulatát foko­zatosan likvidálni lehet". Ennek a tervnek lényegét kifejtve Rajk azt vallja: „Ennek a lángeszű tervnek alapvető elvei —■­ amint Rankovics velem közölte — a következők: először csak bírálattal illetik a Kom­­inform határozatát, utána a határozatot rágalomnak minősítik, de ebben a pe­riódusban még semmiesetre sem bírálják a Szovjetuniót is vezetőit. Ellenkezőleg, ebben a szakaszban kieme­lik a Szovjetunió iránti ba­rátságot .... Utána — foly­tatta Rankovics — mi fo­kozatosan, de egyre erő­teljesebben arról kezdünk beszélni, hogy a Szovjet­unióra hárul a felelősség azért, hogy nem tudjuk megvalósítani a jugoszláv ötéves tervet is ezzel kap­csolatban a szocialista épí­tés terveit és különösen őket tesszük felelőssé azért, hogy nem tudjuk megvetésítani a néptömegek életszínvonalának beígért növekedését.... Ez a pro­paganda kétségkívül na­gyon hatásos lesz — jelen­tette ki Rankovics — en­nek segítségével a mi né­pünknek a Szovjetunió iránt táplált barátsága gyű­löletté alakul át.... Tito számításai szerint —­ mon­dotta Rankovics — ez a propaganda a mi néptöme­geink előtt egyengeti az utat annak igazolására, hogy Tito miért orientáló­dik a nyugati nagyhatal­mak felé, a­helyett, hogy a Szovjetunióra venné az irányt." Magyarországra vonatkozó­lag, Rajk vallomása szerint: „Tito a legközelebbi idők­ben éles kampányt kezd a magyar kormány és állam vezetői ellen- Rákosit revi­­zionizmussal fogják meg­vádolni és azzal, hogy ve­zetése alatt a magyar kor­mány Jugoszláviától­ el akarja szakítani a magyar­lakta területeket. Miután ilyen módon ellentéteket keltenek a magyar és ju­goszláv nép között, a meg­felelő pillanatban ezt a kér­dést a jugoszláv parla­mentben felvetik. Ezt az akciót határincidemek fog­ják követni, amelyekért Jugoszlávia Magyarországot teszi majd felelőssé.'' Ezek a határincidensek a Rankovics által kifejtett terv szerint azt a célt szolgálták volna, hogy Jugoszláviának formális ürügyet szolgáltassa­nak erőszakos katonai beavat­kozásra Magyarország ellen, a magyar terület egy részének fegyveres megszállására. Ez a beavatkozás akkor történt volna meg, amikor a Szov­jetunió valamilyen nemzet­közi bonyodalommal kapcso­latban el lett volna foglalva. A fegyveres katonai akció egy részét képezte volna a jugoszláv hadsereg magyar egyenruhába öltözött részé­nek átdobása a határon, vala­mint az angol és amerikai megszállási övezetekben ösz­­sz­egyűjtött, ugyancsak ma­gyar egyenruhás csendőrök, nyilasok és horthysták Jugo­szlávia területén történő át­vonulása Magyarországra. A tervhez tartozott a ma­gyar kormány egye­­mi­nísz­tereinek, elsősorban Rákosi Mátyásnak, Farkas Mihály­nak és Gerő Ernőnek «fizikai megsemmisítés®». Rankovics az aggodalmas­kodó Rajkot megnyugtatta, hogy nekik nagy gyakorlatuk van e téren: «77­0 ellenségei közül jó néhányan beszélhetnének azokról a módszerekről, melyekkel Tito és ő (Ran­kovics) ellenségeiket eltün­tetik.» Rankovics azt javasolta Rajknak, hogy a magyar kor­mány vezető minisztereinek meggyilkolását Pálffy és a hadseregben lévő emberei ve­gyék magukra. «Gondolkozzanak — mond­ta Rankovics — ennek a likvidálásnak a változatain éspedig úgy, hogy egyiknél valamilyen szerencsétlensé­get okoznánk, a másiknál öngyilkosságot, ez harmadik hirtelen betegségben halna meg, vagy pedig megölnék őket a lakásukon és később megfelelő magyarázatot ad­nának, például, hogy szökés közben lőtték le őket.» Rankovics befejezésül kö­zölte Tito utasításait és föl­tételeit: «A jugoszláv segítség az új magyar kormányra olyan természetes kötelezettsége­ket ró Jugoszláviával szem­ben, amelyek nem képez­hetik vita tárgyát. A ma­gyar kül- és belpolitikai kérdéseket, melyeket m­ és Rob Anton irányítunk, va­lamint a honvédség kérdé­seit mind összhangba kell hozni Jugoszlávia érdekei­vel. Másodszor: a magyar iparnak a jugoszláv gazda­sági tervek végrehajtására áldozatot kell hoznia.»­ Rankovics közölte utasítá­­sait az új kormányra vonat­­kozólag. Az új kormány mi­­niszterelnöke Rajk László, belügyminisztere Rob Anton­ia jugoszláv kémszolgálat, UDB egyik magyarországi ve­zetője), hadügyminiszter Pál­­ffy György jugoszláv kém. Rankovics hozzátette: tTilonak nem lesz kifogá­sa az ellen, ha az eljövendő kormányban részt vesznek a Szociáldemokrata Párt nyu­gatra menekült vezetői és több személy A­agy Ferenc köréből.» A politikai utasítások kö­­zött szerepelt az a követelés is, hogy Rajk támaszkodjon Horthy és Szálas­ híveire, a katolikus reakcióra, a kulá­­kokra és az utóbbival kap­­csolatban hangsúlyozza ki Ju­­goszlávia példáját, ahol «Tito nem folytat harcot a kulák­­ság ellen.» Végül közölte Ran­­kovics, hogy a kormány fegy­veres megdöntésére saját ka­­tonai szakértőjét bocsátja majd Rajk rendelkezésére. Rajk László vállalta Tito utasításainak végrehajtását, Budapestre érkezése után meg­­bízta Pálffy Györgyöt, hogy a Köztársaság megdöntésére tegye meg a hadseregen belül a megfelelő fegyveres előké­születeket. Pálffy, aki saját külön vonalán már értesülve volt a Rankovics által közölt tervről, jelentett© Rajknak, hogy az előkészületeket már megkezdte és ismertette vele a fegyveres fellépés tervének részleteit. Rajk László hasonlókép­­pen utasította Szőnyi Tibort hogy ugyancsak tegye meg az előkészületeit, készítsen elő pártkonferenciát, melynek feladata lett volna a Magyars Dolgozók Pártját Rajk veze­tése alá helyezni. Rankovics a maga részéről két pribéké­jét, Joanovicsot és Jojkicsot, két politikai gyilkosságokban jártas egyént, mint jugoszláv diplomatát Magyarországra küldte. Azzal a feladattal bíz­­ta meg őket, hogy Rákosi Miá­tyás miniszterelnökhelyettes meggyilkolását előkészítsék. Mindezeket a terveket ke­­resztülhúzták a reakciós el®­­űvek és kémek ellen fogana­­tosított rendszabályok, me­­lyek eredményeképpen Rajk­ híveinek jelentékeny részét eltávolították a hadseregből, a rendőrségből, az államappa­­rátusból. Május közepén pe­dig megkezdődött az összes­esküvők letartóztatása. A fent felsorolt tényekből kiviláglik, hogy Rajk László az 1940.­I. tc.-ben megalko­­tott demokratikus államrend, valamint a Köztársaság kora Hiányának erőszakos megdön­tésére irányuló szervezkedést kezdeményezett és annak ve­­zetésével bűntettet követett el. L Nyárvégi pihenés legszebb a segtiszben Biztosítja a TURISTA HÁZ­A­KAT KEZELŐ N. V. Budapest, V. Báthory­ u. 5. Telefon: 313 - 378 —.......... ■ ■ »I--— i a sin«­, s»I» i i i l­iztes. is. A.) Pálffy fivörgy 1989-ben­ született. Jómódú polgári családból származik. Mint Ludovica Akadémiát végzett hivatásos tiszt, a második vi­lágháború előtt egy évet szolgált az o­osz fasiszta had­seregben, s onnan, mint meggyőződéses fasiszta tért vissza. A Horthy-hadsereg tisztjeként részt vett Kárpát- Ukrajna megszállásában, s ezzel kapcsolatban írásbeli dicséretet kapott az akkori honvédelmi minisztériumtól. A hadseregből felesége szár­mazása miatt ki kellett lép­nie és ez módot adott neki arra, hogy 1945. elején, mint a németellenes­ tiszt belépjen az új hadseregbe. 1945. nya­rán már a jugoszláv felderítő Festékszárít tarenritz és komp)t: 12 aim. nrMn&toal, kom­presatorral, motorral, pin­tollylá eladó It, b.OT»wt­g,ur yr­­fy»tekaxi»t. szervezet kémeként működött. Ugyancsak már 1945-ben fel­vette az összeköttetést Rajk Lászlóval. A Rajkkal folyta­tott sorozatos tárgyalásokon megismerte és elfogadta ál­lam- és népellenes szer­vezkedésének célkitűzéseit. Pálffy feladata a szervezke­­dés katonai vezetése volt, Rajkkal egyetértésben a hon­védségen belül védte és elő­térbe tolta a reakciós, hor­­thysta, fasiszta tiszteket, fon­tos parancsnoki állásokba helyezte azokat, akikről biz­tosan tudta, hogy aljas célki­tűzéseit és utasításait vakon követik. 1947-ben Ptark utasí­tására fokozta tevékenységét és a fegyveres összeesküvés­sel kapcsolatos mozgósítási kérdések begyakorlására ria­­dóztatásokat, katonai össze­vonásokat, stb. rendezett. Pálffy összeküd­esbe lépett Lozits ezredes — a budapesti Vasárnap, 1949 szeptember .

Next