Magyar Nemzet, 1952. február (8. évfolyam, 26-50. szám)
1952-02-03 / 28. szám
I ÉJJEL írta: Thury Zoltán* Kőrps körül fekete korom volt I. világ, egészen mozdulatlan a föld, az ég is csak annyiban nyugtalan, hogy az alján óriási feketes figurák képpen egymást taszigálták a csodálatos, soha nem látott állatok formájában somálygó fellegek. Mikor tizenkettőt kongatott az óra az igazgatóság ■ nagy zárdaszerü szürke házán, egy csomó, fáklyás árnyék.Indult meg a mázsaépület felől s mintha a lábuk sem érné a földet, 'a'lépések minden lármájanélkül jöttek feléjik. Egyegy arcot néha megvilágított a fáklya, ha földhöz verték, hogy erőre kapjon, de különben a fenyőrúd végén lobogott a szurok- s szinte láthatatlan, volt az a sok ködember, aki hozta a világosságot. A mi embereink csibák mentek, ezek közül már csak talán minden harmadik kezében füstölgött egy-egy vígigégett fáklyaüstök, s amikor fáradtan, csodálatos bamba nézéssel, meg tántorgó járással elhaladtak mellettünk, egészen sötét lett A másik sor ember felváltani jött ezt a csapatot, de idő telt bele, míg hozzánk értek. Most már a mi fáklyásaink is elmentek, amazok is messze voltak még a feketeségben, ami körülvett, rettenetesen nyögtekés sóhajtottak az emberek a BZ almán. Alattunk pedig, kezdett átmelegedni a föld, mintha valami miási sütőkemence tetején ta*■ I. kiváló író (1870—1906) válogatott elbeszéléseinek »Éjjel«t dhnű,. most megjelent gyüjtményéből.(Szépirodalmi Könyv, bütoj ' * ' poénok az agyagot. S mintha megmozdult volna, éreztük, hogy reszket. A fáklyások jöttek. Szabályos négyszögben felállottak, minden kettő közé egy-egy katona jutott feltűzött bajonettel s kívül a kvadráton sok zsandár sétált. Ezek kiabáltak is és ha a nagy hang nem használt, szidták az istent és visszalökdöstek egy pár asszonyt, aki okvetlenül beakart rontani a fáklyások közé, mivelhogy kereste az urát, vagy a gyermekét, akiről nem tudta, hogy él-e, hal-e? — Azt kell előbb megvizsgálni, hogy ki melyik azok között. Nem érti? A felelet is eljutott hozzánk. Rekedtes, kongó hang volt, valami nem egészen öreg asszonyé, mert fiatalos volt benne az erő. — Nem, nem értem. Ide akarok ... — Ha az megvan, kikapja mindenik a magáét. A tárnaháznál tülköltek, erre mélységes csend lett s azt is hallani lehetett, hogy csikorog a kötél a felhúzógép csigáján. Odameresztette mindenki a szemét a nagy ajtóra, amit a meszsze külső világítás feketén hagyott. Azután hangos szó hallatszott: — Fogd a fejénél! Emeld,, jobbra —, s négy ember lassan kicipelt egy ajtódeszkára fektetett testet és lefektették a szalmára, ami hosszú vonalban el volt már készítve azoknak, akik még következtek.Másik négy jött, azok is hoztak valakit, a fáklyások továbbadták a híreket, amint új meg új teherrel jöttek ki az emberek a kapun — Ez még él, annak már vége, szuszog, ebben még van lélek — , némelyik katona tátott szájjal előrehajolva bsimult. Benn a föld, megsokallotta, hogy mind kihordják a gyomrából, akit már megevett, nagyot bődült és vonaglott, a népek sápadtan bámultak egymásra, künn pedig, ahol a mindenféle közönséges ember állott, jajgatni kezdtek az asszonyok. A tárnaház most már egyenletes, lassú tempóban egymásután adta ki magából a sok fekete testet. Az emberek belejöttek a munkába, most már nem is csináltak nagy ceremóniát Akiben semmi élet sem volt már, azt csak lefordították az ajtódeszkáról a zsúpra, gyorsan fordultak be a kapun, meg újra ki, csak hang nem volt semerre, semmi egészséges, emberi. Egyegy lánc csikorgott, vagy meszsze keservesen vonított egy kutya. Arra következett egy kis mozgás, hogy az igazgatósági házból lejöttek a direktorkisasszonyok s dideregve, egész fejüket bebányálva a nagykendőkbe, végigjárták az egymás mellé fektetett emberek sorát s egy-egy cikk narancsot dugtak a nyitottszemű, még pihegő emberek szájába, vagy konyakot adtak annak, aki meg tudta inni. Az istenes munkába belefáradtak, egymást támogatták s némelyiket a cselédek vitték, csak éppen hogy a lábán járt. Az apjuk küldte őket, azt mondta, hogy ez jó vért szül a gyászos emberekben. . A tárnaházban megint csikorgott a lánc a felhúzó csigáján, s most újra megindult egymásután a négy-négy ember; úgy látszik, egész rakást hozott fel egyszerre a bennrekedtekből a lift. — Vannak még? — kérdezte valaki egészen a sor végén. A szalmán feküdt és lábára egy ócska zubbony volt terítve. Milette lehorgasztott fejjel, komoran egy fáklyába bámulva fiatal úriember állott, valami hivatalnok az igazgatóságtól. Mikor a hangot hallotta, gépiesen hátrapillantott, s azután körülbámult a nagy feketeségbe cél nélkül, bizonytalanul. A lábánál megmozdult az ember. Rettenetes kirínás feltámaszkodott a könyökére, a zubbony alól pedig vékony, fekete csermelyben megindult s a fiatalember csizmája alá folyt a vér. Az ember öszszeszorította ajkát, hogy ne kiáltson, beledülledt a szeme a fájdalomba, s amikor már egy kicsit hozzászokott a kínhoz, suttogva szólította meg újra a hivatalnokot. — Fülöp úr, meghalok? A fiatalember rábámult, s olyan kábult volt, hogy nem értette még egyszerre a kérdést. Csak úgy felelt, az esze nélkül. — Meg, meg, mind... — Amikor rápillantott az emberre, lehajolt hozzá és jól megnézte. — Maga az, Fábián? — Mi a bajom? A lábamat nem érzem ... Emelje fel a zubbonyt, nézze meg. A fiatalember irtózattal meredt rá s rémülten tiltakozott. — Nem, azt nem teszem, nem tehetem... — Mert én nem érek odáig. Nagy csend lett, a két ember egymásra bámult. Az úr félelemmel, irtózattal, a paraszt nyugodtan, csak éppen hogy elfáradva. Ő is szólalt meg újra először. — Az baj, hogy reggelig se élek. Meg kellett volna még mondani egyet s mást az aszszonynak. úgy látszik, hogy nem engedik ide, amíg a többi is ki nem került a tárnából Hallom a zsandárt, azért mondom. Hát Fülöp úr, jó, hogy itt van. Tessék beszélni vele, hogy menjen azután Sándor bátyámhoz, Abonyba, a gyerekeket pedig küldje fel Pestre, a Ferihez. Ami kis pénzt kap utánam, abból élhet valahogy. Miklós legyen asztalos, beadhatja a Sallay-gyárba, Pistuka pedig az lesz, amire kedve van. A nagy ládában jobbra, lenn, éppen a deszkán pénz is van. Tán írná fel, Fülöp úr, elfelejti... A hivatalnok rábámult elképedve, de melegen, és amikor vonaglott egyet a suttogó ember arcán a fájás, feje alá tette a karját s apás igyekezettel emelte a levegőbe... Az ember sziszegett s a szemét lehúnyva könyörgött: — Velem ne törődjék ... — Fábián ... — Tessék? — Hát aztán igy elmegy, ilyen könnyen. .. Az ember lehunyta a szemét s most úgy látszik eltompult benne a fájdalom, mert kisimult az arca. A másik pedig töprengett felette. Ilyen közvetlen közelből láttál a véget s meglepte, hogy olyan könnyű a meghalás. Ráhajolt a sápadt arcra s belemeresztette szemét abba a kiolvashatatlan világba, ami a kettő között van, ott, ahol az élet végződik és kezdődik a nihil, a végtelen rejtelem, amibe az ember beleőrül. Szerette volna megrázni ezt az embert s kifaggatni belőle, hogy mit lát, mit hall, mit érez, de arra is képtelen volt, csak bámult és motyogott, magában tépelődve. — Ilyen könnyen Fábián, ilyen könnyen?... így megy el az ember?... Az ember felnyitotta szemét s mintha csendes mosolygás suhant volna végig az arcán.. — Ki így, ki amúgy... — Borzasztó! — Egyszer meg kell ható. •— De így? — így, vagy úgy, mindegy. — Mondtam, hogy az István- folyosót be kell falazni. Mondtam, hogy emberpusztulás lesz a vége. Mondtam, mondtam, én nem vagyok a hibás, Fábián. Az igazgató ellenkezett... — Hogy erre gondolt, féktelen dühbe jött s tehetetlenségében a szalmába markolva sírni kezdett s egyre azt hajtogatta: — Mondtam, én megmondtam nekik... Előtte mindig gyöngébb és gyöngébb lett a eápasdt ember hangja. — Mindegy az... A fába is beleüt a mennykő. Meg nincsen olyan erős ház, ami egyszer össze ne dőlne... Száz esztendeig nem mindenki élhet, nem is lenne jó, nem... Miért legyek én nagyobb úr, mint más, mindenki meghal, mindenki... Jönnek mások, mennek, jönnek. A fiatalember fölállott és lázasan, mintha beteg lenne, motyogott magában: — Mennek, jönnek, mennek... — Egyszerre gyorsan visszafordult az emberéhez s kíváncsiságban égve, sürgette a szemével, hogy mondjon még valamit" Az összetört ember , most már egészenmozdulatlanul, nyugodtan feküdt, csak a zubbony alól kicsergedező vér, mutatta,,, hogy még nem aludt el benne az élet." Mosolygott, mintha mulatott volna azon az egészséges férfin, aki mellette guggolt. Azután eszébe jutott valami, de már olyan halkan beszélt, hogy alig lehetett megérteni a hangját. — Ne felejtse el, Fülöp úr, a gyerek menjén a Sallay-gyárba, az asszony Sándorékhoz,' aztán csak éljenek, amíg lehet."1 : (1900? . . !RMh* *M. ff rt r »« , _____________________________________________________________________________________________________________—--------------2 TIZENÖTHEKTÁROS egyetemi építkezés a budai Dunaparton Hatalmas méretű egyetemi építkezés folyik a budai Dunapart mentén, a Műszaki Egyetem bővítése. A régi egyetemi épületektől délre, 15 hektáros területen létesülnek az egyetem új épülettömbjei. Már messziről látszanak az új épülettömbök, a gé Fesített építkezés immár nélküli Ehetetlen eszközei, az óriási' toronydaruk és a tél ellenére nagyszámú munkássereg sürgölődik az épületeken és körülöttük. Mi új épülettömbbel terebélyesedik a Műszaki Egyetem abővítési programm folyamán. Két új ötemeletes tanszéki épület, van jelenleg munkában és szék építkezése, júniusra készül st, úgyhogy a belső berendezésre szánt idő után, szeptemberben székbeni az épületekben már megkezdhetik a tanítást. Épült az egyetem 30.000 légköbméteres hatalmas nagycsarnoka is, amely májusra lesz készen. Ebben remésztik,de az egyetemi canmaidst, ahol a gépészmérnöki pávára készülő hallgatók nemcsak ilméreti, hanem gyakorlati oktalanban is fognak részesülni. A mnműhelyben öntöde, kovács-, hegesztő-, edzőműhely, lakatos, szerszámkészítő- és gépműhely is esz. Itt rendezik be a gépkíséreti laboratóriumot. A tanműhelyben egyidőben 300 hallgató részesülhet, gyakorlati , oktatástan .A műhely a legkorszerűbb gépekkel lesz felszerelve. •Befejezés előtt áll egy másik vanszéki épület, építése, ahol 450 hallgatót befogadó előadóterem is épül. Minden hallgató helyén beépített villamossági felszerelés egy kísérleti, célokra. A bővülő Műszaki Egyetem fontos, része lesz a magasfeszültségű kísérleti adessvitórium, amelyet önálló épülete» Jityezník* el „Tizenöt- né«■ tér magas, 20 méter hosszú teamben -egyetlen, óriási, magasfeszültségű , géppel végzik majd az energiakísérleteket. A laboratórium az oktatás feladatain kből az ipari vonatkozású kísérleteket is ellátja majd. 220 méter hosszú tanépület épül a Dunaparton, amely stílusában követi a meglévő egyetem architektúráját. Ebben az épülettömbben 64 rajzterem, több kisebb tanterem épül, azonkívül itt helyezik el a dékáni és rektori hivatalokat,' a különböző szervezetek'helyiségeit. A régi műegyetemhez hasonlóan, az új dunaparti épülettömb is piros téglás burkolatot kap, egyes részeit pedig kemény mészkőburkolattal képezik ki. Rimanóczi Gyula tervező mérnök, a Műszaki Egyetem új épületeinek monumentális, a magas tudományos képzés otthonának megfelelő komoly megjelenést kívánt biztosítani. Különös gonddal oldotta meg az új egyetemi épületek belső kialakítását, az előcsarnokokat, a tanácstermeket, a lépcsőházi előtereket. Az építkezés keretében tág érvényesülési lehetőség nyílik a képzőművészetek számára. Szobrokkal, domborművekkel, freskókkal díszítik az épületeket, stukkómunkával dekorálják a termek mennyezeteit. A dunaparti épület alapozása a jövő hónapban indul meg és az építkezés a jövő év végére készül el. A kibővülő budapesti Műszaki Egyetemen az építkezési programm befejezése után egyidőben 5000, az esti hallgatókkal együtt egyszerre 9000 hallgató tanulhat. Új munkamódszerek, lelkes munkaversenyek segítik a budapesti egyetemi építkezések gyors előrehaladását. Magyarországon ennél az építkezésnél alkalmazták először szovjet tapasztalatok felhasználásával az elektromos árammal fűtött betonozási eljárást. A betonban lévő vasszálakat letranszformált elektromos árammal melegítik és ezzel elérik, hogy 12 órai fűtés után már olyan szilárd, kizsaluzható betont kapnak, amelyet rendes körülmények között, nyárimelegben 14—21 nap alatt értek el. Gőzzel melegítik a falazásnál használt habarcsot, ami szintén, hozzájárul a téli építkezési nehézségek, semlegesítéséhez. Jó, munkaszervezéi, aa-.a.te.m. terv egyénekig történő felirata--. sa. már, eddig is azt eredményezte, hogyegyes munkarészlegeknél 2—3 hónappal az eredeti előirányzat előtt járnak Rákosi Mátyás 60. születésnapjának tiszteletére a budapesti Műszaki Egyetem építkezéseinek dolgozói újabb értékes felajánlásokkal siettetik feladataik végrehajtását. Az építkezés műszaki értelmiségi vezetői vállvetve a fizikai dolgozókkal, az egész vonalon lerövidítik a határidőket. Rákosi Mátyás születésnapja alkalmából tett felajánlások eredményeként az egyik munkában lévő tanszéki épület vasbetonvházát és falazatát március 9-re az V. emeletig húzzák fel. Ez 30 napos munkaidőrövidítést, 71.600 munkaóra megtakarítást jelent, ami pénzben kifejezve 272.400 forintos megtakarításnak felel meg. A másik tanszéki épület, falegyenét a II. emelet magasságáig készítik el Rákosi Mátyás születésnapjára ,az épület dolgozói. Ez a teljesítmény is jelentős időlerövidítést, 17.000 munkaóra-megtakarítást jelent, a költségeknél pedig 64.600 forint értékű takarékoskodást. De további megtakarításokat eredményeznek az ünnepi felajánlások a szállítás jobb megszervezése és a Gazda-mozgalom kiterjesztése nyomán is. A Rőder-mozgalomba kapcsolódva az építkezés sztahanovistái vállalták,, hogy Rákosi Mátyás születésnapjáig a jelenlegi 12-ről 20-ra emelik tapasztalatátadásuk és támogatásuk által az ott dolgozó sztahanovisták számát. Gárdonyi Jenő Moszkvai beszámoló a magyar zenei életről Moszkvában a VOKSZ-ban előadást tartottak a külföldi útjukról hazatért szovjet zeneszerzők és zenészek. Tyihon Hrennyikov, a Szovjet Zeneszerzők Szövetségének titkára, aki nemrég Magyarországon járt, beszámolt az I. Magyar Zenei Hét eredményeiről. Megemlékezett a tehetséges magyar zenészekről és énekesekről, a Magyarországon nemrégen alakított,együttesek, többek között az Állami Népi Együttes zenekarának nagy sikereiről. Hrennyikov nagyra értékelte a budapesti Operaház előaklásait," köztük az »Apyegjiis. .^adás^ „TW. » — A balneológiai konferencia pénteken és szombaton folytatta üléseit. G. A. Nyevrajev professzor két előadásban ismertette a szovjet szanatóriumi gyógykezelés irányel- íveit, a pavlovi tanok alapján Ezenkívül megtárgyalták a fürdőgyógyászat időszerű kérdéseit, a gyógyvizek, gyógyiszapok gyógyászati alkalmazását ,a reumás bel-, szív-, nő-, ideggyógyászati megbetegedésekkel kapcsolatban. Tizenkét színes film a Szovjet Film Ünnepe műsorán A Szovjet Film Ünnepén bemutatásrakerülő tizenöt film közül tizenkettő — amely mind a legutóbbi években, 1950-ben, vagy 1951-ben készült — színes. Ezek: az xAranycsillag lovagja*1, a ^Fények a faluban«, aNagy koncert* című játékfilmek, továbbá az Obrazcov-bábszínház műsorát bemutató két film: az Ú yAladdin és a csodatámpak és a szempilád zizzenésérel, a moszkvai Nagy Cirkusz műsoráról szóló »Cirkusz porondján«, a szovjet légierők napját megelevenítő »Sztálini sólymok ünnepe«, az »Utazás a mesék birodalmában* című rajzfilm, és végül a négy szovjet köztársaságot elénk táró gyönyörű útirajzfilmek. rádióbírálat PÉNTEK. A Magyar Sajtó Napját ünnepelte pénteken a rádió is, több, méltó, kiemelkedő műsorszámmal, így a Szabad Nép székházában rendezett emléktábla-ünnepély hangfelvételről történt közvetítésével. Aczél Tamás »A szabad sajtó fegyverévek című tanulmányát jónangú előadók mondták el. A sajtónaphoz tartozott Urbán Ernő írása is Mikes Kelemenről Gáti József tolmácsolta. A fiatalok műsora és az ifjúsági rádió szintén sajtótémájú volt. Az utóbbi megszólaltatta Rózsa Irént, Rózsa Ferencnek, a Szabad Nép első, mártírhalált halt főszerkesztőjének testvérhugát, aki markáns portrét rajzolt a hősről; visszaemlékezésében megrázó adatokat mondott fivéréről. Felemelően nívós volt a Farkas Ferenc és Ránki György által. .feldolgozott Tinódi-sorozat. Palló Imre énekelte el a négyszáz esztendős dalos s tudósításokat«, a török háború nagy krónikásának Tinódi Lantos Sebestyénnek históriai énekelt. Este ^ünnepi hangverseny a magyar sajtó tiszteletére* címmel hangzott el hanglemezműsor. (Webner ^Peregi verbunk«-jával, melyet délelőtt más hanglemezről már adtak. A Városi Színház sajtódíszelőadásából pénteken nem adtak helyszíni közvetítést, ami bizony'"vsirányzott. ■ EZt szombaton pótolták.) — A Lengyel Zenei Hét keretében az újjáépítés és béke lengyel dalait hallottuk, két vendégénekes is szerepelt: Frantisek Anna és Edmund Kossowski. Ezenkívül Moniuszko lemezeket sugároztak. —■ Befejezték a budapesti Hűtőipari Vállalat elektrifikálását, amelyet 1951-ben kezdtek meg. Az üzemben korszerű fagyasztó alagutat is létesítettek és a tárolók egy részét minusz 10 fokú hűtésről minusz 20 fokra állították át. Munkácsy remekművei színesfémen Szép fiatal leány áll a Jupiter-lámpák izzó fényében. Arcán az elmélyülésnek, a mély gondolatok ébresztette megrendültségnek csodálatos közvetlenségű kifejezése. A Jupiter-lámpák arany fénybe fonják a leány alakját. Halkan berreg a felvevőgép. Majd megszólal egy hang: elég, s ez azt jelenti, vége a felvételnek, befejezték a jelenetet. Csendes mozgolódás támad, csak a modell áll tovább is ugyanabban a pózban, kissé oldalra tekintő fejjel, úgy áll Milton egyik leánya, ahogy Munkácsy Mihály háromnegyed évszázaddal ezelőtt a halhatatlanságba rögzítette törékeny figuráját. Néhány percre kialszanak a lámpák. Egy másik világhírű Munkácsy-festményt készítenek elő felvételre, a Tépéscsinálókat. Két hete dolgozik már így a Szépművészeti Múzeum egyik termében a Híradó és Dokumentumfilmgyár kis munkaközössége. Bánki László gyártásvezető, Basilides Abris, a forgatókönyv írója és egyben a film rendezője, Vancsa Lajos operatőr és még néhány munkatárs. Igen fontos kulturális munka, amit csinálnak. Mert arról van szó, hogy a képtárak falain függő Munkácsy-remekműveket a színesfilm emberi szemnél többet láttató pergő kockáival juttassák el a dolgozókhoz az ország minden részébe, azokba a falvakba is, melyek utak hiányában eddig megközelíthetetlenek voltak. A film eszközeinek segítségével fogják rávezetni a dolgozókat, hogyan is kell nézni, látni, szemlélni és igazán megérteni nagy művészeink remekműveit. Ez a kis gárda úttörő munkát végez, mert ez lesz az első magyar képzőművészeti film. Hosszas tanulmányozások, kutatások előzték meg a film forgatását, komoly megalapozottsággal fogtak a munkához és ebben közvetlen segítségükre voltak a nagy orosz realista festők, Rjepin és Szurikov műveiről készített szovjet filmek. Nagy a feladat az asztalosinasból önmaga által, festőzsenije révén világhírűvé lett nagy nemzeti festőnk életművét érzékeltetni. — Az a törekvésünk, hogy az ötszáz méteres színesflm minden kockája Munkácsy festői géniuszát, haladó gondolkodását, a magyar hazához való hűséges ragaszkodását lehelje, — mondja Basilides Abris. — Művészpályájának teljességét akarjuk a közönség elé tárni. El szeretnénk vinni a nézőt az első ceruzavonások, az asztalosműhelyben készített kezdetleges gyermekkori rajzok elé s onnan a diadalmas, nagy festmények látszólag verőfényes útjára s meg akarjuk mutatni azt a Munkácsyt, akit széttéphetetlen kötelékek fűztek a magyar elnyomott milliók sorsához, a,hazához,a magyar néphez. — Felfedjük Munkácsynak igazi, de mostanáig rejtett arcát s rámutatunk, hogy sanyarú gyermekkora, kizsákmányolt inaskorának élete végéig elevenen élő emlékei, milyen őszinte együttérzést ébresztettek benne a munkásosztály iránt és hogy ezeknek az érzelmeknek örök időkremegmásíthatatlan tényét az élete alkonyán festett Sztrájk című művében adta. Beszélgetés közben elkészült a Tépéscsirsálok állványra szerelése. Ismét felragyognak a Jupiter- lámpák S a borongás télimegvilágítás szürkeségéből egyszerre" százszoros erővel tüzesednek el" a festmény kolorisztikus szépségei. Még a képet jól ismerő szem is újabb meglepetésekkel találkozik, amint a felvevőgépet kísérve egyenként megy végig az emberi közelségbe hozott portréukon. A tépést csináló asszonyok egy harcból hazatért honvéd elbeszélését hallgatják. Miközben a különböző karakterű arcokon megáll a lencse, Petőfi sorait mondja egy hang: »Négy nap dörgött az ágyú, Vízakna s Dévai közt. Ott minden'talpalatnyi földet vér öntözött.* A felvevőgép közelebb megy az arcokhozs ezek az arcok, Munkácsy bá-mulatraméltóan megfigyelt fejei mindent elmesélnek, elevenen tükröződik rajtuk az elbeszélés átélt hatása. Bánki László gyáratásvezető halk szavai törik meg a csendet: — Zseniális ecsettel festett drámai költemény ez a festmény. A Szépművészeti Múzeumban és a Fővárosi Képtárban végzett belső munkák után külső felvételeket is készítenek. Néhány természeti képpel fogják kiegészíteni a dokumentációs anyagot. Akkor kerül sor a Zivatar a-J pusztáncímű festmény beiktatására, mellyel a film azt kívánja érzékeltetni, hogy a levert szabadságharc tragikumába® fogant gyermekkori emlék mily, mélyen gyökerezett Munkácsy lelkében és ez az emlék adta azután későbben az ecsetet kezébe e kompozíció megfestésére. Az első magyar képzőművészeti film bemutatását májusra tervezik. Munkácsynak egy egész nemzedék előtt elködösített lángelméje, emberi és művészi egyénisége a film nyomán igaz megvilágításban fogja méltó helyét haladó hagyományaink eleven örökségei között elfoglalni Dutka Mária