Magyar Nemzet, 1952. november (8. évfolyam, 257-281. szám)
1952-11-23 / 275. szám
Vasárnap, 1952. november 23. .fliai nemzet FAGYEJEV „AZ IFJÚ GÁRDA“-JÁNAK ÚJ KIADÁSA Kevés népszerűbb, olvasottabb könyv van a világ ifjúságának körében, kevés mű szól annyira a tömegek szívéhez, mint Fagyejev »Az Ifjú Gárdá«ja. A mai harcos fiatalok a kommunizmus nagy építkezésein és Phenjanban, Párizsban és Budapesten is a leggyakrabban hős ifjúgárdisták példáját idézik. És hogy példájuk hogyan vált tetté, bizonyítja Li Bon Szam és Kim De Hvan, koreai úttörők története, akik a krasznodoni fiatalok példáját követve megszervezték és harcba vitték az amerikai intervenciósok ellen a phenjani Ifjú Gárdát .. »Az Ifjú Gárda már első változatában is több volt egyszerű dokumentum-regénynél. Az író, a történelmi lényekhez, valóságos nevekhez, jellemekhez és eseményekhez ragaszkodva, a teljes történelmi hűség megőrzésével is művészi alkotássá tudta formálni művét. Azzá tette »Az Ifjú Gárdá«-t Fagyejev nagyszerű emberábrázoló művészete, az az erő és szeretet, amely nemcsak élővé, de felejthetetlenné is tudta varázsolni hőseit. Az ifjúgárdisták alakjában mindenütt a közös előremutató, harcos vonásokat tárta fel, azokat, amelyek a gárdisták mindegyikét előbb a tettek és harc szükségszerűségének felismeréséhez, majd pedig a veszélyes, halált megvető és az életet forrón szerető, bátorságot követelő harc útjára vezette. De ezen belül mennyi változat! A vezetésre termett, megfontolt és mégis vakmerő, gyöngéd és lelkes Oleg Kosevoj, a táncoslábú, könnyed és vidám, de egyben tiszta és mélyérzésű Ljubka, a költői lelkivilágú, álmodozó és áldozatkész Uljana Gromova és a szerelmében hőssé emelkedő Klára, a megingnyi egymáshoz közelálló, de mégis nagyon különböző, önálló arculattal bemutatott figurák, Fagyejev nem festette egyformán tündöklőre a fiatalok jellemét. Bemutatja azt is, amit Sztálin jegyez meg elsőnek, Gorkijhoz írott levelében: »A mi ifjaink nem egyformák. Vannak sopánkodó, fáradt, kétségbeesett ifjak (olyanok mint Zenyin). Vannak bátrak, életvidámak, olyanok, akik akaratukban és törhetetlen győzniakarásukban erősek ... Most az a fontos, hogy az ifjúságban nem a sopánkodók a hangadók, hanem — harcos komszomolistáink, a kapitalizmust leromboló bolsevikok felváltói — a szocializmust építő bolsevikok, az elnyomottakat és leigázottakat felszabadító bolsevikok új, nagynemzedékének magva, abban van a mi erőnk. És ebben van győzelmünk záloga is.« Akadnak Krasznodonban is tehetetlen sopánkodók, mint Valja Filatova, aki tehetetlenül tűri, hogy Németországba hurcolják; akadnak gyenge és gyáva hitszegők, mint Zinaida Virjukova, aki képes letagadni, hogy szomszomolista, pionír-vezető volt, csakhogy hitvány kis életét mentse; vagy ingatag jellemű árulók, akik a veréstől való félelmükben százakat küldenek a halálba, mint Sztahovics. De mennyire eltörpülnek a Virjukovák és Sztahovicsok—a valóságban és a regényben is — a hősök, a »hangadó«, harcos komszomolisták mögött! Különösen megmutatkozik ez a különbség azokban a hónapokban, mikor a regény játszódik, és amikor a harcban való helytállás, vagy megfutamodás volt az a választóvíz, amely elválasztotta az aranyat a sártól, megmutatta ld mennyit ér. A szovjet nép egésze és vele együtt a szovjet ifjúság — Fagyejev regényének tanulsága szerint is — dicsőséggel kiállta a próbát. A regény művészi megformálásának másik legnagyobb értéke — atmoszférája. Az a tény, hogy a háború legsötétebb esztendejében játszódó mű, amelyet témája és a megírás időpontja is a háborúhoz kapcsol —, ilyen zengő tisztasággal, ilyen legyőzhetetlenül hirdesse a békét, csak a világirodalomkimagasló értékeinek lehet erénye. A hősök sorsa elbukás, de a regény kicsengése mégis a győzelem zengő optimizmusa. A regény első jelenetében látszólag gondtalan fiatal lányok gyönyörködnek a tavon ringatózó liliomokban. Legbátrabbjak, a fekete fonatú Ulja a hideggel, hínárral nem törődve begázol a vízbe, megszerzi és hajába tűzi a csodált virágot. Ellenséges bombázógépek zúgása, a kiürítendő bánya levegőt reszkettető robbanása töri meg a tóparti idillt. Magát a háborút jelképezi ez a jelenet, melyben a békés alkotómunka örömébe robban bele a fasiszták támadása. És az a lány, aki egy tündöklő liliomért bele mert gázolni a hínáros tóba, boldog, ezernyi szépséget tartogató életéért a halállal is dacolva beleveti magát a fasiszták elleni partizánban, sűrűjébe. Nagyszerű művészi értékei mellett komoly hiányosságai is voltak a regénynek. A szovjet kritika nem riadt vissza a Sztál.in-díjjal kitüntetett, számos nyelvre lefordított regény bírálatától. A bírálatok legsúlyosabb részeAz Ifjú Gárdán párt ábrázolását illette. A bírálatok joggal kifogásolták, hogy Fagyejev, ha elvileg hangsúlyozza is a nemzedékek összefogását, a regény publicisztikai jellegű betéteiben említi a párt vezető szerepét is, egészében mégsem tudta megmutatni, hog a párt vezetése a Komszomol erejének forrása, s hogy az ifjúgárdisták hősi küzdelmének is éppen az adta meg a jelentőségét, hogy szerves része volt a szovjet nép, a kommunista párt országos méretű szervezett harcának. A regény kommunista hőseinek, Sulgának, Valkónak, Procenkornak jelleme nem elsősorban aktív tettekben, harcokban bontakozott ki, és így alakjuk elszürkült az ifjúgárdiisták kitűnő jellemzése mögött. A párt ábrázolásának hiányosságai vezettek a kiürítés, visszavonulás nem teljesen hűséges rajzához, Oleg Kosevoj jellemének bizonyos túlérettségéhez is. Fagyejev kommunista módra fogadta a bírálatot. Nemcsak felismerte a bírálók igazát, hanem alkotó módon gyümölcsöztette bírálatukat, és hamarosan hozzálátott regénye átdolgozásához. A bővített, javított kiadás néhány héttel ezelőtt látott magyar nyelven napvilágot, az Ifjúsági Könyvkiadó kiadásában. A két kiadás összevetése gazdag tanulságot rejt magában egész irodalmunk számára. Az első, lényegében módszerbeli tanulság a bírálat elfogadásának kommunista módjában áll. Felszabadulás utáni regényirodalmunk történetében Szabó Pál volt, az egyetlen, aki a kapott bírálat nyomán kijavította »lsten malmait című regényének súlyos — ugyancsak elsősorban a párt ábrázolása területén kiütköző — hibáit. A javítás azonban Szabó Pál esetében csak egyes helytelen mondatok kihagyásában, néhány új — nagyrészt közlő — bekezdés beiktatásában állott, és így keveset lendített a mű egészének eszmei színvonalán. Fagyejevjavításai más természetűek. Nála nem mondatok közbeékeléséről, hanem a cselekmény egy szálának, a hősök egy csoportja jellemének teljesebb kibontakoztatásáról van szó. Ez természetesen meghatározta a változtatás méreteit is. (Közel tíz új fejezetet iktatott be vagy írt át a szerző.) így érte el, hogy műve nemcsak hibátlanabbá, de teljesebb, gazdagabb is lett. És ez vezet el az átdolgozott kiadás másik nagy, elvi jelentőségű tanulságához, hogyan válik a mű egésze gazdagabbá, hitelesebbé a párt helyes művészi ábrázolása révén. Az átdolgozott és újonnan beiktatott részek közt van egy, a Bolsevik Párt által kibocsátott és terjesztett röpcédula megjelentetése, amely a városka lakóinak hírül adja, hogy a náci megszállás ellenére él és dolgozik Krasznodonban a párt. De — mint Révai József legutóbbi beszédében kifejtette : a párt ábrázolása nem elsősorban nagy jelenetek, hanem mindenekelőtt jellemek kérdése. Ezt az elvet szem előtt tartva Fagyejev legnagyobb göndört a regényben szereplő kommunisták, Matvej Sulga, Valko és Iván Fjodorovics Procenko jellemének elmélyítésére és az új változatban előtérbe kerülő Lutyikov vájár alakjának megformálására fordította. A kommunista hősöknek nemcsak megfelelő terük, de megfelelő funkciójuk is van az új kiadásban. Ez a funkció nem pártfunkciót jelent — bár azzal is szorosan összefügg — de a regény szerkezetében és cselekményében betöltött funkciót is. Lutyikov funkciója elsősorban az ifjú gárda pártirányítása. Ő érteti meg az ifjúgárdistákkal, hogy tetteik mögött a párt áll, az ő kezében futnak össze a felnőttek és fiatalok mozgalmának szálai. Az ő tevékenységének eredményeként érti meg Oleg és a csoport többi olvasók is, hogyan küzdöttek fegyverrel a kezükben a szovjet partizánok szervezett osztagai a megszállók ellen A partizánharcok során ismerjük meg tetteiben Procenko feleségét, a hőslelkű kutyát, aki ezernyi életveszéllyel dacolva keresztüljut a megszállók övezetén, hogy elvigye a partizánok üzenetét a közeledő felszabadító csapatoknak Katya hőstette teljesen a része és egyben nagy nyeresége is Fagyejev regényének. Az aszszony jelleme, kettejük szerelme még közelebb viszi az olvasót a kommunista ember lelkivilágának, hősiességének megértéséhez. Katya életét kis úttörő vezetőjére bízva, bátran tör át az ellenség vonalán és szinte pihenőt sem kérve fordul tüstént vissza a partizánok táborába. De ez a hőstettnek csak egyik oldala. A másik, ahogy Iván Fjodorovics, aggodalmait legyőzve, feleségébe vetett bizalmára építve, maga küldi az aszszonyt a veszélyes küldetésre. A bizalom és megbecsülés, a feladat fontosságának tudata Procenkóban nem legyőzi a szerelmet, mint ez a polgári irodomban történni szokott. Ellenkezőleg, a két ember összetartozása, Iván Fjodonovicsnak Katya iránt érzett szerelme és megbecsülése indokolta, hogy a parancsnok miért éppen saját feleségét választotta a nehéz feladat végrehajtására. A két kommunista ember tiszta szerelme és tettekben megnyilvánuló hazafisága így válik a párt ábrázolásának egyik legszárnyalóbb mozzanatává. Szeretettel és örömmel fogadta a szovjet, és fogadja most már a magyar közönség is Fagyejev regényének új, bővített kiadását. Ez a könyv eddig is fegyver volt a szocialista ember neveléséért vívott harcunkban. Most — az előzőnél teljesebb, hitelesebb formában — még sokkalta élesebb fegyverré válik. Földes Anna egyetértve, rettegve a felvilágosodást terjesztő könyvektől, még évtizedeken át megakadályozták, hogy a nemzeti könyvtár betöltse hivatását. Első ízben Barnikopf Ignác püspök vitte keresztül a gyűjtemény kitelepítését, majd újabb kitelepítések következtek, úgyhogy a könyvtár anyagának nagy része évtizedeken át egyik helyről a másikra hurcolva, ládákba csomagolva, hozzáférhetetlen maradt. Csak 1846-ban, amikor elkészült a Nemzeti Múzeum épülete, kapott otthont az ekkor már mintegy 150.000 darabból álló gyűjtemény. A reformkorban ugyanis a könyvtár állományának gyarapodása mind gyorsabb lett. 1848. március 15-én Petőfi Sándor a múzeum lépcsőpárkányzatáról szavalta el a Nemzeti dalt. Petőfi versének kézirata, éppúgy mint első nyomtatott példánya, a forradalmi szabad sajtó első terméke a magyar múlt, a magyar irodalom ezer és ezer más értékével együtt az Országos Széchenyi Könyvtárba került. Lehetetlen felsorolni a könyvtár kincseit. De mutatóba hadd említsünk meg néhányat. Megtaláljuk itt az első Magyarországon nyomtatott könyvtől, a Hess András budai nyomdájában készült Krónikától kezdve a magyar és magyar vonatkozású könyvek százezreit, sok olyant, amely unicum, egyetlen fennmaradt, megőrzött példány. Itt van a hazánkban páratlan gazdagságú ősnyomtatványgyűjtemény, vagyis oly nyomtatványoké, amelyek az európai könyvnyomtatás k őskorában, a XV században készültek. A Széchenyi Könyvtár kézirattára is a leggazdagabb az egész országban Őrzi a XII. század végéről származó Halotti beszédet, első összefüggő magyar szövegű nyelvemlékünket éppúgy, mint a legrégibb magyar kéziratos könyvet, az úgynevezett Jókai-kódexet. Megvezetője, hogy a párttól függetlenül, a párt nélkül semmit sem tehetnek, hogy a földalatti szervezet irányítása révén válhat csoportjuk a szovjet nép hatalmas mozgalmának szerves részévé. Iván Fjodorovcs Procenko ennek a hatalmas mozgalomnak egy másik szálát, a fegyveres partizánmozgalmat képviseli. Rajta keresztül ismerik meg, nemcsak az ifjúgárdisták, de az iiiimmiiiiiiiiiiiimiimiiimiiiiiiiiimimiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMHiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiii A százötvenéves Országos Széchenyi Könyvtár 1802. november 25-én írta alá Széchenyi István apja, Széchenyi Ferenc azt az alapítólevelet, amellyel Cenken összegyűjtött magyar és magyar vonatkozású könyveit, kéziratait, térképeit az országnak ajándékozta. A Habsburg-ház udvaroncai nem jó szemmel nézték a magyar kultúrának a nemzetművelődésnek ezt az új fegyvertárát és a klérussal találhatjuk Mátyás király híres könyvtárából származó több Corvinát és a magyar történetírás első emlékeit: Anonymus Gestáját, a Kálfi- és Kézaikrónikákat. De gazdag az újabbkori kéziratos anyag is: Balassa, Zrínyi, Csokonai, Kölcsey, Vörösmarty Kossuth, Petőfi, Arany, Jókai, Erkel, Mikszáth, Ady és József Attila kéziratai mutatják, hogy a Széchenyi Könyvtár a magyar haladó hagyományok igazi megőrzője. Ma, a 150-ik évfordulón körülbelül 4 millió darabot számlál a könyvtár gyűjteménye. A gyairapodás a felszabadulás óta érte el a leggyorsabb ütemét. A Horthy-fasizmus alatt a könyvtár terjeszkedésének a múzeumi épületben határt, szabott a többi gyűjtemény. A könyvtár egyes osztályai kényszerűségből a múzeumi épületen kívüli helyezkedtek el, egyes gyűjteményeit pedig egyáltalában , nem lehetett felállítani, használni. A Horthy-fasizmus nem törődött ezzel, nem állott érdekében, hogy a könyvtárat fejlesszék, használják — hiszen ez a magyar kultúra fejlesztését jelentette volna. Ennek pedig a népnek, a nép kulturális felemelkedésének a halálos ellensége volt a fasizmus. Elmúlt az az idő, amikor a Széchenyi Könyvtár nagy olvasóterme, gyéren látogatva, csak néhány órán át volt nyitva. Napjainkban reggel 9-től este 10-ig foglalt minden asztal, az egyetemi ifjúság és napi munkájuk végeztével a dolgozók a folyosón várják, hogy helyhez jussanak. 1900-ban a könyvtár 16.000 látogatója 42.000 művet, 1941-ben 21.600-an 58.000 művet , 1951- ben azonban már 100.000-nél több olvasó több mint negyedmillió könyvet, folyóiratot, zeneművet, kéziratot stb. olvasott. Ebben a jubileumi évben még ezeket a számokat is messze túlhaladják. A könyvtár az egész dolgozó népé lett. Az ötéves terv folyamán népi demokráciánk megkezdi az új nemzeti könyvtár építését, többszáz férőhelyes olvasótermekkel,...és olyan épületnek amely nemcsak lehetővé teszi a ma különböző épületekben szétszórt gyűjtemények és könyvtári feldolgozó munkahelyek központi felállítását, hanem módot ad a további fejlesztésre is. Hiszen a Széchenyi Könyvtár példaképe, a Lenin Könyvtár mintájára a könyvek tekintetében is kiszélesítette gyűjtőkörét. Ma már nem csupán a magyar és magyar vonatkozású nyomtatványokat és esetleg a ritkaságokat gyűjti, hanem a külföldi irodalmak klasszikusait éppúgy, mint a haladó irodalmak alkotásait, a haladó tudományok műveit. Elsősorban tehát a Szovjet-unióét és a népi demokráciákét. Mindjobban szaporodnak a Széchenyi Könyvtárban a szovjet művek. Antarxizmus-leninizmus irodalmát, az életünket szebbé, boldogabbá alakító haladó tudomány műveit ma tízezrével olvassák a könyvtárban. A dolgozó magyar nép felismerte, milyen hathatós fegyver a jövő építésében a könyv, milyen gazdag fegyvertár a nemzeti könyvtár. Népköztársaságunk minisztertanácsának a könyvtárügy fejlesztéséről hozott határozata új feladatokat rótt az Országos Széchenyi Könyvtárra, mely jelentős segítő és irányító szerepet kapott a magyar könyvtárügy szocialista átszervezésében. A könyvtár felállította Módszertani Osztályát a könyvtári munka elvi és szakmai kérdéseinek a kidolgozására és azért, hogy támogassa a magyar könyvtárak munkáját. Ezzel megvalósul majd az a szocialista elv, hogy a könyvtárügy egéséges, és csupán burzsoá előítélet volt a tudományos könytárak és népkönyvtárak ügyének merev különválasztása Ez az elv mutatkozik majd meg a Széchenyi Könyvtár 150 éves jubileuma alkalmából rendezett könyvtáros konferencián is. Ezen fogják a könyvtárosok lemérni eddigi munkájukat, meghatározni legközelebbi feladataikat és összehangolni, egységessé tenni egész működésüket. Az ugyanekkor megnyíló könyvtárügyi kiállítás pedig , bemutatja a magyar könyvtárügy egész fejlődését. Múltját, mely nem mentes a küzdelmektől, jelenét: a másfél évszázados nemzeti könyvtártól kezdve a háromezredik népkönyvtárig, és jövőjét: annak a célnak a kivívását, melyre Lenin a Nagy Októberi Forradalom idején hívta fel a könyvtárosok figyelmét, hogy minden dolgozó kezébe juttassák,el a könyvet. Lenin tanításával, a Szovjetunió hatalmas nemzeti könyvtárának, a Lenin-könyvtárnak a példája nyomán válik a 150 éves Széchenyi Könyvtár is szocialista jövőnk építésének részesévé, a szocialista kultúra kialakításának munkájává, a dolgozó magyar nép kulturális felemelkedését segítő intézménnyé A szocializmus intézményévé. Murányi-Kovács Endre Rippl-Rónai József rajza Ady Endréről Negyedszázada halt meg Rippl-Rónai József, festészetünk nagyálmú újítója, a »betévedt óriás« — ahogy Ady egyik cikkében írta róla. A színek, a szavak, az érzések két nagy művészét szoros barátság fűzte össze: a jobb jövő akarása, az építő harc. A költő sokszor próbált utat törni cikkeivel Rippl-Rónai művészetének, a festő sokszor örökítette meg a szeretett barát arcmását. »Hallom is, tudom is, hogy Petőfi óta nálánál nagyobb költőnk nem volt” — írta egyik levelében Rippl-Rónai Adyról. Ady pedig Rippl-Rónai egyik kiállítása alkalmából ezzel kezdte beszámolóját: »Büszke és irigy vagyok egy szép ég nagyszerű úrra, akit Rippl-Rónai Józsefnek hívnak, az emberek idetenni az angyalok odatenni. Első találkozásom vele Párizsban történt, a Grand Palaisban, a Szalonban, kiállításon, régen. De volt hála istennek gusztusom hozzá, hogy haza megírhassam: ez a magyar piktor, akinek lépcsőfalra dugták a képét, vagy a legnagyobb, vagy majdnem a legnagyobb. ■nuiiiinminiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiMimitiiiiiiiiuittitiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiit Ra DIÓBÍRÁLAT PÉNTEK. A Békekongreszszus tiszteletére sugárzott műsorszámok és az Ady-megemlékezések jellemezték a műsornapot. Az esti nagy Békehangverseny érdekes újdonsággal szolgált. Bemutatták Liszt Peren »Lyon« című zongoradarabjának zenekari változatát. Liszt ebben a művében emléket állít az 1831-es lyoni szövetmunkás-sztrájknak. Abban az esztendőben általános sztrájk és fegyveres felkelés robbant ki Lyon városában. A textilgyárosok Párizsból kértek segítséget és vérbefojtották a felkelést. Liszt Ferenc e zongoradarab kottájára ugyanazt a mottót írta fel, amit a szövőmunkások zászlaján olvashatott Lyon népe: «Dolgozva élni, vagy harcolva meghalni !« Darvas Gábor rutinos kézzel nyúlt a Liszt-szerzeményhez és a szimfonikus költemények stílusában, hősiesen zengő zenekarral mutatja meg a napembereknek a zeneköltő gondolatait. Csaknem mindvégig követi és hűséggel adja a Liszt-hangulatot. Az utolsó ütemeknél azonban mintha befejezetlennek tűnne a szerzemény. A hallgató úgy érezte, hogy túl korán záródik a mű. — Zenei életünk eseménye: Reinitz Béla. Adydalaiból művészi nívójú hangversenyt rendeztek Sedgyaszay Vilma, Sándor Judit és Méltó György szereplésével. Heinitz muzsikájának értékelésével Péterfi István írt hozzá ismertetőt. A hangversenynek lenyűgöző hatása volt! Jelentősége a magyar prozódia helyes és nagyszerű alkalmazását illetően szinte felbecsülhetetlen. Medgyaszay »Zozo levele« című dalát élmény volt hallgatni. Annak idején ő mutatta be ezt a Reinitz—Ady-művet Nagy Endre kabaréjában. Ady jelenlétében, őszintén sajnáltuk, hogy »A tavaszi szív« eléneklésére nem jutott idő. Más esetben gyakran túllépik a műsoridőt, esetleg lényegtelenebb szám kedvéért, most pedig egyszerre rendkívül »pontos« volt a stúdió: a pompás dal feláldozásával! Éz ami teljesen érthetetlen: egyszerre szólt a két nagy Adyműsor a Kossuthon és a Petőfin. 7 iiiiiiiiiiHiiiiiiiniiiiiiiHiiiiiiinmniiiiiiiiimiwi ACELKATONÁK Hősi történet három bátor katonáról Magyarul beszélő kínai film PUSKIN DUNA HUNYADI (Kispest) auiinmiiMuinniiimiiHuuiiuiiiwiuRiiauao