Magyar Nemzet, 1953. június (9. évfolyam, 127-151. szám)
1953-06-02 / 127. szám
4 NAPI KRÓNIKA ' »HuiiiiiiinnininmminmiimimiimnnnHiimuiniinHimtinninmimiimiimnmim«im»n.n» — Több mint tízezer fővárorosi gyermek üdül ezen a nyáron hazánk legszebb vidékein. A nyári üdülésben 1054 óvodáskorú, 4984 általános iskolású és 4504 leány vesz részt. Az óvodások üdültetése már megkezdődött, az általános iskolások üdültetésejúnius 18-án kezdődik és augusztus 110-ig tart. Külföldi csereüdültetésre 168 úttörő indul. A Csehszlovák Köztársaságba 48, a Román, a Bolgár és a Lengyel Népköztársaságba pedig 40—40 úttörő megy. — A nagykőrösi Arany János-múzeumban vasárnap délelőtt ünnepélyes külsőségek között Arany János emlékkiállítás nyílt meg. Nagy Sándor, a népművelési minisztérium osztályvezetője nyitotta meg a kiállítást, méltatva a múzeumok fontos szerepét a kultúrforradalomban, majd Kereszturi Dezső, az Országos Széchenyi Könyvtár osztályvezetője olvasta fel Arany János tanulmányát. Képes Géza erre az alkalomra írt ódáját adta elő. Ezután a jelenlevők megtekintették a kiállítást, mely kitűnően összeválogatott kéziratok, rajzok, fényképek, Arany műveinek korabeli kiadásaival hű képet ad a nagy költő munkásságáról, életéről, elsősorban a Nagykőrösön töltött évekkel kapcsolatban. — A Magyar-Szovjet Társaság pedagógiai szakosztálya a Pedagógusok Szakszervezetével együtt pályázatot hirdetett ,,Hogyan használom fel oktató-nevelő munkámban a szovjet tapasztalatokat — a szocialista hazafiságra való nevelés terén“ címmel. A beküldött pályázatok közzül a 2000 forintos első díjat Rozsnyai Istvánné, a budapesti IV. kerületi közgazdasági technikum tanára nyerte. A két 800—800 forintos díjat Szablár Ferenc, a szentendrei úti és Durucz István nagydobosi általános iskolai nevelők nyerték. A pályadíjakat és több könyvjutalmat június 7-én, a Pedagógus Nap ünnepségein osztják ki. Az első magyar óvoda megnyitásának 125. évfordulója alkalmából a XIII. kerületi Huba utcai gyakorló óvónőképző rendkívül érdekes és gazdag anyagú dokumentációs kiállítást rendezett a Béke Világtanács ülése tiszteletére. — Félmillió néző tekintette meg eddig a fővárosban és vidéken a »Föltámadott a tenger« című nagy magyar filmet. — »A kommunizmus útján« című előadássorozat keretében a Magyar Tudományos Akadémia és a Magyar-Szovjet Társaság »A szovjet színház szerepe a kommunista ember nevelésében» címmel június 4-én, csütörtökön délután 3 órakor előadástrendez a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében (V., Akadémia utca 2.) Előadó: Major Tamás Kossuthdíjas, a Magyar Népköztársaság kiváló művésze, a Nemzeti Színház igazgatója. — Tömegesen jelentkeznek a fiatalok ipari tanulónak. Eddig egyedül vasipari tanulónak közel 3000-en jelentkeztek. Június 1-től minden ipari tanulóintézetben megindult a széleskörű toborzás. A toborzók felkeresik azokat az általános iskolát végző gyermekeket, akik nem tanulnak tovább és elmondják nekik életüket. A látogatásokat az ipari tanulók kultúrműsorral és hangversenyek rendezésével fejezik be. — Átadták rendeltetésének a Rózsák tere 2. szám alatti tüdőgondozó fekvőbeteg osztályát. Muth Ádám, a VII. ker. tanács végrehajtó bizottságának elnöke megnyitó beszédében kiemelte, hogy ez a szovjet tapasztalatok alapján létesített tüdőfekvőbeteg osztály azt a célt szolgálja, hogy szükség esetén rögtön el tudják helyezni az olyan dolgozókat, akiknél a betegség első jelei mutatkoznak és azonnali aktív beavatkozással biztosítják számukra a gyógyulást. A Rákóczi-szabadságharc megindulásának 250. évfordulója alkalmából a Képcsarnok Vállalat levelezőlap-sorozatot ad ki. Szerepel a sorozatban a többi között Mányokinak II. Rákóczi Ferencről készített portréja, Madarász Viktor »Zrínyi Ilona Munkács várában« című reprodukciója, Pásztor János II. Rákóczi Ferencről készített lovasszobrának képe, Konecsni György kétszeres Kossuth-díjas festőművész most készülő »Rákóczi Ferenc és Esze Tamás találkozása” című képének egyik részlete. Súlyos fegyelmi határozat étkezési jegyek gondatlan kezeléséért Egy dolgozó bejelentése alapján az Állami Ellenőrző Központ Közérdekű Bejelentések Hivatala felülvizsgáltatta a 2611. számú Gyárépítési Vállalatnál a központi étkezési jegykezelést. A vizsgálat megállapította, hogy Fekete Andorné központi jegykezelő igen nagy lazaságot tanúsított a jegyek kezelésében. Nem szorgalmazta kellő eréllyel a munkahelyi jegyfelelősök elszámoltatását, s ennek folytán a vállalatot és így a népgazdaságot több mint 85.000 forintos károsodás érte. Fekete Andornét és Nagy Károlyné munkahelyi jegyfelelőst fegyelmi úton azonnali hatálylyal elbocsátották állásukból és megtették ellenük a bűnvádi feljelentést. Az étkezési jegyek hanyag kezeléséért és az ellenőrzés elmulasztásáért több személy ellen indult fegyelmi eljárás. KARINTHY FERENC: BUDAPESTI TAVASZ — Regény — (68) Keserű védekezésül maga elé tartotta a karját s rémülten össszehúzódott, mert Zoltán meg akarta ütni, már a magasba emelte kesztyűtlen, hatalmas öklét. Markó azonban hátulról átnyalábolta s a kezét lefogta. — Maradj nyugton, Pintér. És ne ordíts, mert idejönnek. Zoltán le akarta rázni magáról Markó karját, de nem bírta, amaz erősebb volt. Az okos beszéd azonban lehűtötte, idegesen elnevette magát. — Jól van már, eressz ... És gyerünk, induljunk. Markó lassan elengedte. —Várj csak egy percig. — Dehát nem érted, hogy Gazsó... — Dehogysem értem! — csattant fel Markó, ingerültséggel hangjában, hogy miért nem hagyják már nyugodtan gondolkozni. Nagyon szomjas volt: lába mellett a hókupac tetejéről elkaparta a keményre fagyott lucskot s egy marék tiszta havat a szájába vett, kezét beletörülte a kabátjába. — Persze, hogy vissza kell menni. De nem fejjel a falnak. Többen vannak, és géppisztolyuk is van... Majd megkerüljük őket, amarról. És óvatosan, egyenként... Keserű, aki eddig egy szót sem szólt, elszántan fölvetette a fejét. — Én nem megyek vissza! — Mi az, hogy nemi jössz?!— Zoltánban újra felforrt a düh. Markó azonban elkapta a csuklóját és keményen visszarántotta. Ebben a pillanatban a másik oldalon, a Szabadság-tér felől durrant néhány gyors puskalövés; még a golyók fütytyentését is jól hallották, s az üres utcák visszhangozva dobálták a hangot. Nem messze valaki rekedten ordított. Keserű idegei egyszeriben megbomlottak. — Nem bírom, értitek, nem bírom! — tört ki hisztériásan, háborodott tekintettel, fejét mélyen a vállába húzva. — Mit akartok tőlem, hagyjatok ...! — kiáltotta, összerázkódva egy újabb lövésre, s karját a szeme elé kapta. — Nem bírom, nem akarom ... inkább jelentkezem a nyilasoknál,vagy a... bánom is én, csukjanak le, de ebből elég... elég, elég, elég...! Zoltán türelmetlenül legyintett és elfordult. Akármilyen utálatos volt ez a jelenet, meg kellett szánnia az egész testében reszkető, nyomorult, vézna kis Keserűt. Markó az ajkába harapott, odaült elé, kinyújtott kézzel, mintha parolát kérne. — Az irataidat... Keserű zavarodottan nézett rá, nem értette, mit akar. — Add ide az irataidat! — ismételte meg Markó váratlanul élesen és hangosan. Keserű úgy hitte, hogy most könnyen szabadulhat: sebesen keresgélni kezdett zsebeiben, s egy csomó összehajtogatott, gyűrött papirost nyújtott át. Majd anélkül, hogy a szemébe nézett vagy egy szót is szólt volna, markonfordult, fázósan behúzott nyakkal megindult az utcán, a Duna felé. Markó elrakta az iratokat, a szíve olyan hangosan vert, mintha lába alatt a föld dübörögne. — Kéz, ne remegj — mondta magában, kabátja külső zsebéből elővette a pisztolyát, célzott és lőtt. De ujja, amely máskor oly ritkán hibázott, most elvétette a célt. Keserű a dörrenésre szaladni kezdett. Markó dobbantott egyet a járdán, mintha így akarná megállítani, bal tenyerével letörülte verítékben úszó homlokát, újra célzott s karját a testéhez szorítva, újra lőtt. Keserű megtorpant, megtántorodott és egyetlen hang nélkül összeesett. Markó közelebb lépett, harmadszor is belélőtt. Alit, nézte a mozdulatlan testet, köhögött, és idegesen kifújta az orrát. Aztán összerázkódott, zsebének nyílását keresgélve elrakta a fegyvert, gyorsan elindult visszafelé. — Gyerünk Pintér, gyerünk, mire vársz? Zoltán néhány lépést tett, megállt, újra elindult s hátrafelé tekingetve ismét megállt. Markó közben már a sarokig jutott, szaladnia kellett, hogy utolérje. Olyan gyorsan és váratlanul történt az egész, agya még nem tudta feldolgozni. Markó nagyon sietett, Zoltán kifulladt és alig bírta követni. — Várj... hová rohansz? — Hová ... vissza, a Bazilikához. Gyerünk Pintér, így kell ennek lenni.* Lassú, havas eső kezdett esni, az utca még síkosabb lett. A csatazaj azonban kissé alább hagyott. Zoltán agyába egy kép tolakodott, minden egyebet, Gazsót is kiszorítva. Keserű a díványon hever, lelógó keze a Samu kutya nyalkán vakargat, lábával álmosan kalimpál és tiszta, erős hangján egy tréfás parasztdalt énekel a fekete kányáról, amelyik hármat tojött. Lipityembe, lapatyomba. Darutoll a kalapomba ... Az évődő kis nóta legkevésbbé sem illett most a hideg, romos, éjjeli utcához, de nem bírt szabadulni tőle: ott kóválygott a fejében, követte lépteik ütemét. A két fiú nem szólt egymáshoz, nagyot kerültek s a másik oldalról jutottak ki a Bazilikához. Minden csendes volt ezen a vidéken. Kétszer í® körüljárták a templomot, de se Gazsónak, sem a teherautónak nem találták nyomát. A szürke darás eső nyakukat, arcukat szurkálta, az utcák és a tépett háztetők vizesen csillogtak a sötétben. A Bazilika egyik hatalmas oszlopa a földön hevert. A kopasz fákon a verebek fölébredtek a hideg esőre s fázósan tollászkodtak: a háborút már megszokták, ők idén is csak a téltől szenvedtek. A fölszakított kövezet alól sár, locsok buggyant az utcára; egy felfordult harckocsi, mint a hátára pottyant szarvasbogár, döglötten mutatta hasát. Zoltán kiégett, üres volt, közönyösen bóklászott a lyukak, roncsok, kövek között. A nyirok kedélyére is ráborult: nem félt semmitől, de nem is kívánt, nem várt már semmit. Csak elbújni valahová, egyedül lenni, egymagában, lehunyni a szemét, befogni a fülét — ne is szóljanakhozzá, ő sem bánt senkit. Devan-e ilyen mély pince a városban? Nem gondolni se Jutkára, se Gazsóra, és Keserűre sem, hiszen már úgyis késő segíteni rajtuk és nem törődni azzal sem, hogy mi lesz, csak élni, vegetálni, emlékek és remények, szeretet és gyűlölet nélkül — ha lehet így élni. (Folytatása következik) A minisztertanács határozata ,Papírgyűjtő Hetek""" megrendezéséről A minisztertanács elhatározta, hogy a hulladékpapír és a textilhulladék összegyűjtésére »Papírgyűjtő Hetek«-et rendez. A »Papírgyűjtő Hetek« a földművesszövetkezeteknél június 5-től 18-ig, a fővárosban és a vidéki városokban pedig június 15-től 28-ig tartanak. A papír- és textilhulladék gyűjtést minden üzemben, állami gazdaságban, gépállomáson, termelőszövetkezetben, lakóházban, városban és községben egyaránt meg kell szervezni. A «Papírgyűjtő Hetek alatt az állami szerveknél, vállalatoknál össze kell gyűjteni és be kell adni az egyszerűen kiselejtezhető iratfajtákat. Az üzemek, intézmények és vállalatok igazgatói felelős személyt kötelesek kijelölni a papír- és textilhulladékselejtezés lebonyolításának szervezésére és ellenőrzésére. A selejtezést valamennyi intézménynél, vállalatnál azonnal meg kell kezdeni. A városokban a beadandó mennyiség felét június 15-ig, másik felét június 21-ig elszállításra kész állapotba kell helyezni. A hivatali irattárosok indítsanak versenyt a selejtezés minél gyorsabb és tökéletesebb elvégzésére, minél nagyobb mennyiségű kiselejtezhető papír összegyűjtésére. A »Papírgyűjtő Hetek« során előkerülő, dokumentáció szempontjából értékes irományokat a Levéltárak Országos Központjának, a könyveket és folyóiratokat pedig a Népkönyvtári Központnak haladéktalanul be kell jelenteni. A városi és községi tanácsok nyújtsanak támogatást a begyűjtő vállalatoknak és szövetkezeteknek. Segítsék elő a gyűjtést oly módon, hogy társadalmi úton vonják be a gyűjtésbe a lakosság széles rétegeit. A minisztertanács felkéri a DISZ-t, a szakszervezeteket és az MNDSZ-t, hogy az üzemi és a lakóterületi gyűjtés megszervezéséből tevékenyen vegyék ki részüket. A minisztertanács felhívja a fiatalokat, hogy a gyűjtésben való tevékeny részvételükkel járuljanak a gyűjtés sikeréhez, segítsék elő, hogy még több könyvet, füzetet bocsáthassunk dolgozó népünk rendelkezésére. Egy vagon papírhulladékból 417 ezer újságot, vagy 113.600 darab negyvenlapos füzetet, vagy 104 ezer darab 100 lapos könyvet készíthetünk és minden vagon papírhulladékkal három vagon fát takaríthatunk meg. Az összegyűjtött papír- és textilhulladékért nemcsak az ellenértékét fizetik ki, de a legjobb eredményű elért gyűjtők között több százezer forint értékű jutalmat osztanak ki. Pécsi Sándor nyilatkozata a moszkvai rádióban Pécsi Sándor kétszeres Kossuth-díjas színművész, az »Ekkel« című film főszereplője, a magyar filmművészeti küldöttség tagja, a moszkvai rádióban beszámolt a küldöttség szovjetunióbeli élményeiről. ■ — A Magyar Filmhétre Moszkvába érkezett küldöttségből — mondotta Pécsi Sándor — hárman, Eiben István filmoperatőr. Horváth Teri és én május 19-én Kievbe mentünk, örökké emlékezetes lesz az ukrán fővárosban töltött három napunk. Gyönyörű kertváros kéne tárult elénk, amelynek szép utcáit, hatalmas épületeit este talán még szebbé varázsolja a Dnyepr tükre, a toksok lámpa és a rengeteg színes neonfény. A háború pusztításainak sehol sincs nyoma. Az első este a »Kiev«filmszínház koncerttermében külön meglepetés várt reánk, amitől mindnyájan meghatódtunk: a »Csak egy kislány van a világon...« kezdetű nótát magyarul énekelte nekünk egy ukrán kisleány. — Kievben megnéztük a »Tarasz Sevcsenko«-múzeumot, amelynek gazdag dokumentumai például szolgálnak nekünk is arra, hogyan kell nagy művészeinknek méltó emléket állítani. — Az ukrán fővárostól való búcsúzásunk előtt a köztársaság kulturális ügyeinek minisztere fogadta küldöttségünket. A szovjet és a magyar nép közötti őszinte barátság és kulturális kapcsolatok elmélyítésének egyik legszebb példája az az őszinte, érdeklődés és szeretet, amellyel a szovjet nép fogadja filmjeinket és érdeklődik művészetünk iránt — mondotta befejezésül Pécsi Sándor. Hazaérkezett a Szovjetunióból a magyar filmművészküldöttség Hétfőn reggel visszaérkezett Budapestre a magyar filmművészküldöttség, amely részt vett a Szovjetunióban rendezett magyar filmhéten. A küldöttség vezetője Szántó Miklós, a népművelési minisztérium filmfőosztályainak vezetője volt. A küldöttséget a ferihegyi repülőtéren Non György, a népművelési miniszter első helyettese és kulturális életünktöbb képviselője fogadta. — új színes, zenés, táncos magyar rövidfilm készült el »Este a fonóban« címmel. A film az Állami Népi Együttes egyik népszerű műsorszámát dolgozza fel. Felvételei egy hét alatt készültek el. Kedd, 1953. Fi n HU* » Megalakult a Társadalom- és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat első megyei szervezete Debrecenben a Déri Múzeumban vasárnap délelőtt tartották a Társadalom- és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat első megyei szervezetének, a Hajdú-Bihar megyei szervezetnek alakuló közgyűlését. Az alakuló közgyűlésen Hajdú- Bihar megyei egyetemi tanárok, kutatók, tudósok, mérnökök, nevelők, a tudomány és kultúra más élenjáró munkásai vettek részt, a Magyar Tudományos Akadémia képviseletében Rusznyák István Kossuth-díjas akadémikus, az Akadémia elnöke jelent meg. A Magyar Tudományos Akadémia vendégeként hazánkban tartózkodó külföldi tudósok közül, részt vett a közgyűlésen A. V. Palladin, az Ukrán Tudományos Akadémia elnöke, M. M. Dublnyin kétszeres Sztálin-díjas szovjet akadémikus és Frantisek Hora, a csehszlovák Egészségügyi Tudományos Tanács vezetője. Az alakulóközgyűlésen Soó Rezső Kossuth-díjas akadémikus, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem professzora tartott referátumot. A megalakuló megyei szervezet előtt álló feladatokat vázolva elmondotta: egyik legfontosabb feladat az értelmiség széles rétegeinek beszervezése az új társulat kötelékébe. Ahhoz, hogy a Társulat az előtte álló nagy és szép feladatokat megoldhassa, széles értelmiségi tömegekre támaszkodó tömegszervezetté kell válnia. Nagy tapsvihar köszöntötte a szónoki emelvényre lépő A. V. Palladin akadémikust, aki a szovjet tudomány képviselőinek forró üdvözletét tolmácsolta. — A Társulat minden tagjának, a magyar értelmiség minden képviselőjének feladata, hogy a tudományt és a kultúrát a nép közé vigye — mondotta a többi között. — Tegyenek min-den magyar dolgozót, a szocializmus építőit még kultúráltabbá. A szocializmus építése során fel kell használni a tudomány és kultúra minden eredményét. Minden tudósnak, a kultúra minden művelőjének nemcsak feladata, hanem egyik igen fontos kötelessége, hogy aktív tagja legyen ennek a társulatnak. A társulat tagjainak meg kell ismertetniök a dolgozókkal a tudomány minden vívmányát. A. V. Palladin rámutatott arra, hogy a Társulat tagjainak munkája csak akkor válhat eredményessé, ha azt a marxizmusleninizmus tanításainak szellemében végezik. Befejezésül jó munkát kívánt a Társulat megyei szervezete tagjainak és azt mondotta: »Legyen ez is Társulat a kulturális forradalom hatalmas mozgató ereje.« Ezután tudósok, írók, mérnökök, a kultúra hajdú-Bihar megyei munkásai üdvözölték beszédeikben a Társulatot és tettek ígéretet tevékeny munkára. Felszólalt a közgyűlésen Tollas Sándorné, a Debrecen-Rákosytelepi »Petőfi« tszcs tagja, aki a dolgozó parasztság üdvözletét tolmácsolta. Lelkes taps közben választották meg a Társulat Hajdú- Bihar megyei szervezetének 15 tagú elnökségét. A megválasztottak nevében Imre Lajos, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem professzora, a kémiai tudományok kandidátusa mondott beszédet, ígérve: munkájukkal azon lesznek, hogy a megye dolgozóinak kulturális színvonalát még magasabbra emeljék. (MTI) Rádióbírálat „Rákóczi-kantáta“ A HÉTVÉGI MŰSOR dúsan árasztotta a hallgatni valót s ha egyedül a »Pygmalion«-estét említjük, máris kiderül, hogy az esős, szeles, barátságtalan időt remek szórakozással tölthettük el. Bőven mérték a rádióban az érdekességet, néha túl bőven, mint például a »Pillangókisasszony* esetében. Tapintatlanságnak nevezhetjük azt, hogy Szilvássy Margit nagyáriája után nem sokkal: Lotte Lehmann ugyanezt énekelte el. — A legfontosabb eredeti műsorszám Ribári Antal Romhányi József szövegére írt »Rákóczi-kanntátá*jának bemutató előadása volt s ezzel megindult a közelgő Rákóczi-ünnepségekre szóló emlékeztetés. Szoprán- és baritonszólót, vegyeskart és kibővített népi zenekart jelez a zeneszerző partitúrája s fúvókkal, három cimibal,ommial növekszik az együttes. Hat tételben, félórás időtartamban kaptuk a Rákóczikon e zenei freskóban. Rákóczi hazatérésétől kezdve a szabadságért vívott harcig, önálló, de a kunékor hangulatára utaló főtémával indul az első tétel s vegyeskar kezdi a vokális részt („Lángo! már az égnek alja”), hogy hangot adjon a nép vágyakozásának. Női, a capela kórus folytatja a komipozícióit, jobbágy énekkel. (»Ki gondol a szegénnyel.*) Ezt a tételt balladaszerű rész váltja fel: női szopránária. Az elnyomás, a nép elesettségének végét várja Esze Tamás felesége. Utána a baritonszóló, Esze Tamás, »Panasz- tásnak legyen vége? című dalával mutatja a jövő képét. A negyedik rész: »Toborzó.« Ribári itt mutatkozik be legjobb zeneszerzői vénájával, magyar népi hagyományokon nyugvó muzsikájával. Igen szerencsés a férfikar-nőikar váltogatása. A »Búcsú« című tétel: duett a bariton és szoprán között, kissé fáradtabban, hogy annál zengzetesebben alkalmazza a szarő az utolsó tételben felcsendítlő Rákóczi-indulót, a maga teljes egészében (»Pereg a dob szava, harsog a fényes kürt...« a szövege, tehát a régi ,ismert verset, ami ugyan hemzsegett a prozódiai vsrbáktól s a múlt század második felében keletkezhetett, mellőzték.) Ribáki e dallam beiktatásával természetesen a dolog könnyebb részét választotta egy Rákóczi-kantátában, mert alig hisszük, hogy akad valaki, aki nyilvános előadás során a híres indulóra ne ütné össze lelkesen a tenyerét! Igaz, hogy a dal felhasználása kézenfekvő is volt. Mindent egybevéve, jó munkát végeztek a szerzők és lelkesítő kantátájukkal csak nyert a rádió műsora. Csenki Imre vezényelte az új művet az Állami Népi Együttes élén, Szecsődi Irén és Mindszenti Ödön szólójával. A nyilvános estén felhasználhatják a tanulságokat, több dinamikai különbséget az egyes tételek között, mert kissé egyformán túlhajtottnak találták. A tárogató hangja elsikkadt a mikrofonban. Ilii*Cliheggyell Napernyős árnyék ellen •Plakát jelent meg a villamosokon, autóbuszokon, hirdetőoszlopokon, amelyet, ha meglát az ember, hamarjában nem tudja, ő kapott-e napszúrást, vagy a nő, akit a plakát ábrázol vagy a rajzoló fejét zavarta meg az erős nap? A nő ugyanis, aki e képen látható, strandon ül egy sárga-barna strandernyő alatt és Tóto-szelvényt tölt ki. De csak az árnyképe rajzolódik rá az ernyőre, mert az ernyő úgy van állítva a rajzon, hogy nem a nap elől védi a nőt, hanem az árnyék elől. Tehát napernyő a árnyék ellen. S mindez pusztán azért a forma, jobban mondva vastag formalizmus kedvéért, hogy a nő sejtelmes körvonalai rávetítődhessenek az ernyőre■ Mert ez a plakát ilyenformán, a plakát mondanivalójával pontosan ellentétben, azt hirdeti, hogy nyáron csak az fotózik, akinek nincs egészen ép esze. Aki napernyőt tart az árnyék ellen, nem tekinthető ugyanis teljesen normálisnak. E plakáton ékesen tanulmányozható, mi is az a formalizmus? Ez az, amikor a forma öncélú, nem szolgálja a mondanivalót, sőt szögesen szembekerül vele. Rádióműsor KEDD, JÚNIUS 2. KOSSUTH-RÁDIÓ: 11.30: Asszonyrovat. — 11.50: Vidám szovjet dalok. — 12.10: Népi zenekar. — 13.00: Szórakoztató cseh muzsika. — 13.30: Hanglemezek. — 14.15: Magyar operettekből. — 15.30: Vidám muzsika. — 15.50: Bizet operáiból. — 16.20: Híres világjárók kalandjai. — 16.40: Orosz nyelvlecke a gimnáziumi tanulók részére. — 17.00: A rádió diszpécserszolgálata. — 17.10: Egy falu — egy nóta. — 17.30: Bányászműsor. — 18.00: Dalolj velünk! — 18 20: Hazánk a szocialista iparosítás sztálini útján. Előadás. — 16.00: Hangos újság. — 20.10: Tánczene. — 20.27: Zúg a folyó. Dokumentdráma Paul Robeson életéből. — 22.20: Magyar művészek hangversenye. — 23.20: Esti színes muzsika PETŐFI-RÁDIÓ: 7.35: Szórakoztató zene. — 8.35: Dalok és hangszerszólók. — 9.00: Friss bordalok. — 9.20: Gyermekrádió. — 10.10: Csajkovszkij : Csipkerózsika — balettszvit. — 10 40: Kamarazene. — 15.00: A rádió kisegyüttese. — 15.40: Édes anyanyelvűnk. Előadás. — 16 00: Csehszlovák szimfonikus hangverseny. — 17.00: Janacek: Ifjúságfúvóshatos. — 17.20: Polkák. — 17.40: Énekkar. — 18.00: Beszélgetés Jantsky Béla f©geológussal. — 18.15: Békedalok. — 18.40: Szív küldi. — 19.00: A mai csehszlovákzenéről. Előadás.