Magyar Nemzet, 1955. február (11. évfolyam, 26-49. szám)
1955-02-15 / 38. szám
Kedd, 1955. február 15. MINDENNAPI PROBLÉMÁK a Tolna megyei népfrontbizottság munkájában Járja az országot az újságíró s nem akad olyan helyre, kis falura, vagy nagyközségre, ahol ne találkozna a frissen pezsdülő élettel, a csírázni kezdő újjal. Sehonnan se mehet el anélkül, hogy jó hírt ne vinne magával. Pakson arra büszkék, hogy kétszáz új tagja van már az új gazdakörnek s amióta működik, a DISZ-szervezet munkája is megélénkült. Az ezüstkalászos tanfolyamon ötven gazda vesz részt. Dombóváron az egyéni gazdák közös borjú- és csikónevelő létesítését tervezik. Bogyiszlón törzskönyvezés kezdődött, Bölcskén a mezőgazdasági szakkörök munkája viszi előre a fejlődést. Sorolni lehetne tovább a jó híreket, amelyek mind azt bizonyítják, hogy Tolna megyében a népfrontbizottságok már megtalálták feladataikat. Ezt pedig úgy sikerült elérniök, hogy munkájuk során közel kerültek a mindennapi dolgokhoz, a lakosság gondjához és öröméhez. Így vált a Hazafias Népfront erős pillérévé annak a hídnak, amely összeköti a lakosságot a párttal, a tanácsokkal, tömegszervezetekkel. Második Kecskemét A bizalom megnyilvánulása a népfrontbizottságok tevékenysége iránt olyan egyszerű példákon mérhető le legjobban, mint a paksiak kérelme. A paksi gazdák felkeresték a népfrontbizottság elnökét és megkérték, hogy szerezzen a falu részére kékvirágú lucernamagot. Elmondták azt a kívánságukat, hogy facsemetéket is szeretnének. A megyei népfrontbizottság elnöke, akihez a kérelmet továbbították, felfigyelt erre. Másnap már szakembert küldött Paksra, nézze meg a község határát. A község határa homokos, jól megteremne benne a barack. Egy héten belül Imre László gazdasági tanáréi is készült a tervvel. A Paks-környéki homoktalajon második Kecskemét lehetne, ezer és ezer barackfával. És ha már ott járt a szakértő, sorra látogatta a szomszédos községeket is, vizsgálgatva a talajt. Bölcskén a híres Jonathán-almát termelik előszeretettel a gazdák. Itt is be lehetne telepíteni a félhatárt, csak csemete kellene hozzá megfelelő számban, mert kedv, az van a telepítéshez. De honnan vesznek ennyi csemetét és megfelelő szakembert hozzá? Megbeszélik a bizottság tagjai egymás között: mit lehetne tenni, hogyan lehetne segíteni? Így kerül szóba Idei István postás. Ismeri mindenki Szekszárdon. Úgy tud oltani, szemezni, hogy minden oltása megered. Ő vállalja is szívesen ezt a munkát, mert szereti. A szakember kérdése tehát megoldódott. Pár nap múlva Bonyhádra utazik a megyei népfrontbizottság egyik tagja, hogy felkeresse Szőts Gergely tanítót, aki az úttörőkkel csodálatosan szép csemetekertet létesített. A csemetekérdés is megoldódik tehát, nem kell levelezni, kérni, tárgyalni. Egyszerű a megoldás, ha személyesen veszik kezükbe a dolgok intézését az emberek. Szőts Gergely örömmel vállalja, hogy megnagyobbítja a csemetekertet, jövőre már lesz fa bőven. Csak terület kell hozzá. Ez meg már a helyi népfrontbizottság feladata. A bonyhádiak mindent megtesznek, hogy segítsenek a paksiakon és a bölcskeieken. Húsz gazdakör alakult eddig a megyében, ezek közül csupán a dunaföldvári nem életképes. Ennek az az oka, hogy a tanács tagjai, de maga a tanácselnök sem vett részt az alakuló közgyűlésen. Ezt a nemtörődömséget ki is használták a kulákok, befurakodtak a gazdakörbe, külön magukfajta társaságot szeretnének összehozni. A dunaföldváriak észrevették ezt a mesterkedést és most elhatározták, hogy ismét összehívják a gazdákat és újraalakítják a gazdakört. Szekszárdon az újvárosban is működik már a gazdakör, de még két új gazdakört szerveznek a megyeszékhelyen. Sok helyi kezdeményezést fog össze a megyei népfrontbizottság, ami így, együttesen országos jelentőségű feladattá növekszik. A mezőgazdaság fejlesztésére majdnem minden községben vannak egészséges elképzelések. Egy-egy gazda rászánja magát például az állatok törzskönyvezésére, a népfrontbizottsági tagokkal folytatott beszélgetés után, mint például Bonyhádon is, s pár hónap múlva már sürgeti a tanács a hivatalos szerveket, hogy végezzék el gyorsabb ütemben a munkát. Közben a szomszédos községekben is megkezdték a törzskönyvezést s így kiselejtezik a rossz állatokat lassanként az egész megyében. Vagy például Kajdacson, amikor megkezdődött az ezüstkalászos tanfolyam, arra csak a fiatalabb korosztály iratkozott be. Az öregebb gazdák arra hivatkoztak: jártak ők már ilyen tanfolyamra évekkel ezelőtt. A népfrontbizottság tagjai azonban nem nyugszanak, egy-egy előadásra elelhívják az idősebbeket is. Ma már a fél falu odajár, s Berki Sándor gazda kijelentette: "Nem hittem volna, milyen sok új dolog van a mezőgazdaságban. Mi ezt régen nem így tanultuk." Együtt a párttal, a tanáccsal Az eredménye pedig az lesz a helyi népfrontbizottsági tagok jó munkájának, hogy jövőre többet terem a föld Kajdacson, több lesz a búza, a gyümölcs, a szőlő és megszaporodnak a méhcsaládok. Majos községben az elmúlt esztendőben senki se akarta bérbevenni a tartalékföldeket. Az idén nincs parlagon föld a marosi határban. Van egy szekszárdi példa is. Az elmúlt évben a szőlőket ímmel-ámmal takarták be, idén az előírás szerint végezte el a munkát minden szőlősgazda. A bizalmat élesztgeti, táplálja a népfrontbizottságok jó munkája a megyében. S hogy az eredmény nem marad el, az annak köszönhető, hogy a népfront tagjai együtt dolgoznak a párttal, a tanáccsal, közösen beszélik meg a feladatokat. Ez az egymást segítő munka lehetővé teszi a népfrontpolitika kiszélesítését. Olyan gazdák is részt vesznek már a falu problémáinak a megvitatásában, akik azelőtt mindentől távoltartották magukat. A parasztság politikai öntudata is sokat fejlődöttt, bizonyítják ezt a most folyó békegyűlések, amelyek megszervezésében a népfrontbizottságok tagjai minden községben tevékenyen részt vesznek. A helyi kezdeményezések sokszor túlnőnek egy-egy község határain, országos jelentőségű gondolatokat vet fel például a községrendezés problémája, ami Tolna megyében Iregszemcséről indult el. Azt kérték a népfrontbizottságtól a lakosok, hasson oda, ne terv nélkül építkezzenek a községben, hanem úgy, hogy egységes képet alakítsanak ki. Tengelic lakosai pedig elhatározták, hogy minden utcában élő sövényt ültetnek a járda és a kocsiút között, ami szebbé teszi a falu képét és közegészségügyi szempontból is előnyös. Az ilyen kezdeményezést, mint más községekben is megvalósíthatót, a megyei népfrontbizottság terjeszti el, megbeszélik a községi pártszervezeeekben és tanácsokban. Sok probléma vár még megoldásra: új lakótelepeknek a villanyhálózatba való bekapcsolása, falufejlesztési tervek megvalósítása, a mezőgazdasági termelés fellendítésének és az állatállomány fejlesztésének feladatai. De ezek a problémák mind megoldhatók, ha a megyei népfrontbizottságok továbbra is együtt élnek a faluval, törődnek gondjaival és közel maradnak a mindennapi élethez. Illés Sándor Két héttel a békekongresszus előtt Vasárnap ismét országszerte békegyűléseket tartottak, amelyeken a lakosság megválasztotta küldötteit a TV. magyar békekongresszusra. Győr városát 11 küldött képviseli a február 26—27-i tanácskozáson, a küldötteket vasárnap délelőtt választották meg a Felszabadulás Kultúrotthonban tartott gyűlésen. Békenagygyűlés volt vasárnap Baján, Szentesen, Csongrádon, Makón, Hódmezővásárhelyen, Szigetváron, Körmenden, Tatabányán, Nyírbátorban, Mátészalkán és Kecskeméten. Budapest kerületei közül az I. kerület szabadult fel utolsónak: vasárnap, a felszabadulás évfordulóján találkoztak a kerület dolgozói és választották meg küldötteiket. Kecskeméti színek »Bugac küldöttéé a szó« — jelentette be az elnök a kecskeméti békegyűlésen. Egy fiatal lány, Nyilas Júlia tanítónő állott fel. — A mi falunkat — mondotta — azelőtt elmaradottságra kényszerítették. A bugaci puszta arról volt hírhedt, hogy ott szinte a honfoglaláskori pásztorélet dívott. A pénzes külföldiek dalt, táncot, vígasságot mutattak, de a kulisszák mögött virradattól éjszakáig robotoltak a futóhamok parasztjai. Éheztek, amikor a külhoni vendégeknek nyársakon sütötték az ökröket. Ez a világ megszűnt: Bugac pusztaságán virágzó állami gazdaság létesült. A dolgozók egészséges, új kétszobás lakásokat kaptak. Akadhat-e józaneszű ember, aki feltételezheti, hogy mi, bugaciak, visszavágyódunk az elmaradottságba? ... Leteszek ide 1734 aláírást. Mind békét követel! Orgovány küldötte következett. — Nem felejtettük el 1919-et — szólott Veres Sándor, a község békekövete. — Mi valóban minden erőnkkel harcolunk a békéért, hogy még egyszer meg ne ismétlődhessék az a szörnyűség, amely az emberek emlékezetében a mi falunk nevéhez kapcsolódik. Tököly István prépostplébános, Kerekegyháza küldötte, a német militarizmusról beszélt. — Ne engedjük, hogy atomfegyvereket adjanak a német militaristák kezébe — mondotta. — Falum és Fülöpháza katolikus hivőserege színes lélekkel tiltakozik az ellen, hogy újra a világra szabadítsák az öldöklés ördögeit. Békegyűlést tartottak a Komárom megyei katolikus papok Komárom megye katolikus papjai hétfőn délelőtt békegyűlést tartottak Esztergomban. Polláth Miklós protonotárius kanonok, a katolikus papok megyei békebizottságának elnöke mondott beszédet. Beszámolójához számosan hozzászóltak, hogy hangsúlyozzák: Komárom megye katolikus papjai is részt vállalnak a IV. magyar békekongresszus előkészítéséből. Minden alkalmat felhasználnak, hogy mind maguk, mind híveik körében népszerűsítsék a békemozgalom célkitűzéseit. Beresztóczy Miklós érsekihelynök, a Katolikus Papok Országos Békebizottságának elnöke betegsége miatt írásban juttatta el hozzászólását. Javaslatára a gyűlés két bizottságot alakított. Az egyik számbaveszi azokat a károkat, amelyeket a háború, a német fasiszták okoztak a megye területén az egyházi javakban. A másik bizottság összegyűjti azoknak az egyházi személyeknek emléktárgyait, akik részt vállaltak a megye szabadságmozgalmaiból. Gerőfi Béla, az esztergomi Teológiai Főiskola prefektusa a gyűlésen átadta a főiskola tanári karának és hallgatóinak aláírt békeívét. A gyűlés részvevői végezetül határozatot fogadtak el, amelyben hangsúlyozzák: körömmel látjuk a béketábor országainak, köztük hazánknak állandó erőfeszítéseit a világbéke megóvása érdekében. Készülődünk a IV. magyar békekongresszusra és támogatjuk a Béke-Világtanács felhívását. Bízunk abban, hogy a jószándékú emberek millióinak összefogásakivívja a béke győzelmét.« Magyar Nemzet Csók István kitüntetése A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Csók Istvánnak, a Magyar Népköztársaság Kossuthdíjas kiváló művészének 90. születésnapja alkalmából a Magyar Népköztársaság Érdemrendje kitüntetést adományozta. (MTI) NAPLÓ FEBRUÁR IS Ciépe Aurél, Munka Érdemrenddel kitüntetett festőművész, a kolozsvári román és magyar nyelvű Képzőművészeti Főiskola igazgatója és Lucác Adrián, Munka Érdemrenddel kitüntett grafikusművész a magyar—román kulturális egyezmény értelmében háromheti tanulmányútra Magyarországra érkezett. Bölöni György, az Irodalmi Alap elnöke és Illyés Gyula kétszeres Kossuth-díjas író szombaton este repülőgépen tanulmányútra Párizsba érkezett. A vendégeket a repülőtéren Kutas Imre, a Magyar Népköztársaság párizsi követe és a követség beosztottjai üdvözölték.A Katona József Társaság alakult Kecskeméten. Az ünnepélyes alakuló ülés a társaság elnökévé Tóth Lászlót, a Hazafias Népfront megyei bizottságának elnökét választotta meg. Az Operaház felszabadulási emlékkiállítását ma délelőtt ünnepélyesen nyitják meg. *x * Dávid Ojsztrah szovjet hegedűművész japán meghívásra február 11-én Moszkvából vendégfellépésre Tokióba utazott. X A Kínai Írószövetség Jókaiemlékestet rendezett a pekingi Nemzetközi Klub nagytermében. oo A Szovjet Könyv Háza (VII., Gorkij fasor 45) mikrobarázdás operaestéinek során február 16- án, szerdán este fél 8 órai kezdettel Rimszkij-Korszakov: "Mozart és Salieri című operáját mutatja be a moszkvai rádiózenekar, Kozlovszkij és Rejzen előadásában. Az esten bemutatják Rimszkij-Korszakov "Szadko-K című operájának filmváltozatát. A berlini Komische Oper csütörtökön nagy sikerrel mutatta be Fran Ilrotka jugoszláv zeneszerző "ördög a faluban*" c. táncjátékát.& Móricz Zsigmond novelláskötet jelent meg Egyiptomban. A magyar színjátszás történetéről szóló előadássorozatot indít a Művészeti Dolgozók Szakszervezete. Az előadásokat kéthetenként csütörtökön tartják 4 órai kezdettel a Petőfi Színház klubjában. Először Förster Vera, a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára ismerteti a magyar színjátszás korai hősi korszakát február 17- én. Yma Sumac legújabb lemezeit március 6-tól mutatja be a Nagymező utcai Kodály Zoltán Kultúrotthon. Ezenkívül: Mario del Monaco, Tito Gobbi, Rejzen, Paul Robeson, Renata Tebaldi, Gigli, Caruso stb. mikrobarázdás hanglemezeit forgatják. SZÓRAKOZZUNK BUDÁN VADRÓZSA ESZPRESSZÓ II., Pentelei Molnár u. 15. Telefon: 351-118 A Rózsadomb látványossága Zongoránál: VALENTINI Szombat, vasárnap tánc Közlekedés 11 -es autóbusszal A Bodrog-melléki falvak tudósa Egy falujáró múzeumigazgató arcképe Zömök, feltűrt kabátgalléros fiatalember lépdel a bokáig érő hóban. Jobbra-balra nézelődik a sűrűsödő falusi estében; embert, útbaigazítót keres. Nagy idő múlva találkozik csak a zuzmarás, hideg estébenn emberrel, aki elvezeti a falusi tanítóhoz, a helybeli népművelési ügyvezetőhöz. Bemutatkozik, s valamilyen olaszliszkai előadás után kérdezősködik. Kiderül: rossz helyen jár. A ködben és a szürkületben rossz irányba keveredett, most mehet viszsza, félórai járásra az ellenkező útvonalon. A kultúrterem pedig, ahová az idegen igyekszik, majd a falu végén van. És a Sárospatak völgyében húzódó falvak bizony elég hosszan épültek ki... Dr. Dankó Imre, a sárospataki múzeum fiatal igazgatója a hóban keresgélő, gyalog ballagó látogató. Négy óra óta bolyong a két község között, míg hatkor éppen beér a kultúrteremnek használt fűtetlen, rozoga mozihelyiségbe. Mit keres ebben az időben, ennyi bolyongás után itt, Olaszliszkán a sárospataki múzeumigazgatói. Bizonyára váratlan lehet betoppanása, ha senki sem fogadta, senki sem várta a vasútállomásnál. Nem váratlan, nem véletlen! Jöttéről tud az egész falu, ott is szorong a mozihelyiségben vagy száz—százötven ember. Ebben a teremben ma este hat órakor Dankó Imre előadást tart. Nem általános témáról, hanem éppenséggel a község történetéről. Érthető, ha van is várakozás, érdeklődés, és sem a hideg idő, sem a hideg terem nem riaszt el senkit. Mire beér a múzeumigazgató a mozihelyiségbe, s az egy szem kályhának inkább a fényénél, mint a melegénél kigombolkozik, a teremben elül már a zaj. Nagy csendben kezdődik az előadás. Dankó Imre végigvezeti hallgatóit az őskoron, a honfoglaláson, sok mindent igyekszik beletömöríteni egyetlen előadásba. A feszültség és az érdeklődés akkor növekszik igazán nagyra, mikor a liszkaiak a nagyobb egység, az ország és a megye történetén belül saját falujukkialakulásáról hallanak. Közönség, előadó egyként alig veszi észre, hogy elrohant az idő. Nem mérte senki, csak a végén derül ki, hogy két órán át beszélt az igazgató. De két óra alatt nem ment el senki, két óra alatt nem dobbantott senki a hidegben. És amikor közben betévedt egy részeg ember, rendzavarását olyan dühödtem utasítja viszsza az egész terem hallgatósága, hogy ha gyorsan nem dobták volna ki, megvernék. Nyolc óra múlt, mikor a sárospataki múzeumigazgató bevégzi az előadást. Kezet fog a tanácselnökkel, meg a köréje gyűlt kérdezősködőkkel, s elindul a vasútállomás felé. Egyedül. Mert megköszönni megköszönték az előadását, de kikísérni, azt elfelejtették ... Ruganyos léptekkel baktat a jéggé fagyott havon, fülét lilára csípi a hideg, mire a vasúthoz ér. Alaposan átfázott, csak a kezében bizsereg valami kis melegség. Egy igénytelen külsejű, néhány centi hosszú, másoiknak limlom, neki hatalmas értékű, egyébként hideg vasdarab melegíti a tenyerét. Nem kicsiny kincs ez: a falu pecsétje, mely még 1514-ből, a Dózsaféle parasztháború idejéből maradt meg. Most kapta a tanácstól, őrizze meg a múzeum. Minden ilyen útjáról szerez valamit a múzeuma részére. Ez a falusi látogatások egyik komoly, kézzelfogható haszna. Előadásait mindig úgy vezeti, hogy közben megemlíti, milyen nagy segítséget nyújthatnak a falusiak a tudománynak, ha a munka közben talált vagy otthon értéktelen holmiként kallódó régiségeket átadják a múzeumnak. És a falusiak meg is értik: tanúskodik róla jó néhány múzeumi tárgy. Még egy álló órát várhat a intetten váróteremben, s jobb híján nézegetheti az értékes, új múzeumi leletet. Azaz, csak nézegethetné, mert alig hogy egy vonat kifutott az állomásról, eloltják a helyiség egyetlen lámpáját. Azután végre, nagysokára, befut a vonat és átfázva, kifáradva, fél tizenegy felé megérkezik Sárospatakra. És ilyen utat dr. Dankó Imre tizennegyedszer tett már tavaly október óta, mióta elhatározta: a járás falvaiban előadásokat tart, minden községnek a maga történetéről. Eleinte nem ment könnyen a dolog, hideg falvak helyett először fűtött irodai szobákban kellett legyőznie az idegenkedést. De megérte: ma már büszkén mondhatja el, hogy tizennégy előadását majd háromezer ember hallgatta végig. Azaz mindegyikre jutott kétszáznál több. Nem sok falusi előadó büszkélkedhet ilyen eredménnyel. Nem mindig könnyű dolog ilyen előadást megtartani. Először is Dankó Imrének alaposan fel kell kutatnia a községre vonatkozó, sokszor nagyon is gyér adatokat. Szerencse, hogy a sárospataki nagyhírű könyvtárnak olyan kitűnő munka van birtokában, mint Dongó Gyárfás Gézának Adalékok Zemplén vármegye történetéhez című forrásközlő folyóirata. De ha csak a kutatás lenne a nehézség! De néha bizony , egy-egy vonattal megközelít" ■ hetetlen faluig hét kilométert I kell gyalogolni, hegynek fel, I hegynek le, szélviharban és esőben, sötét éjben! Dankó Imre munkája: példa. Ö nem példaadás okáért i csinálja, természetesen. És semmiféle nagy szavakat nem hajlandó nyilatkozni, ha az újságíró megkérdi. De igazi pedagógus és igazi jó múzeumigazgató, aki nagyon szereti az embereket és a tudományt. Ezt a kettőt nem akarja, nem engedi szétválasztani. S mivel az emberek még nem mindiglátogatnak el a tudományhoz, maga viszi el az emberekhez a tudást: a saját szűkebb hazájuk ismeretét s ezzel a széles haza ismeretét, szeretetét is. Legtöbbször vonaton viszi. Ha pedig másként nem megy, akkor gyalog. De odaér, minden falut megtalál, valahány csak van a Bodrog mellékén. Gábor István Meghalt dr. Dalnoky Viktor Múlt héten még fellépett egy jótékonycélú hangversenyen, még dolgozott a Csengery utcai orvosi rendelőben a nyolcvankilenc éves dr. Dalnoky Viktor. Halálhírére kitűzték a fekete lobogót Állami Operaházunk színészbejárója fölé. A Dalnoky-név összeforrott dalszínházunkkal, melynek már édesapja, Dalnoky Béni is ünnepelt tagja volt. Az ifjú Dalnoky Viktor annak idején egyetemi tanulmányai közben statisztált az Operaház színpadán és még a színitanodát is elvégezte. Egy emberöltőn át énekelt az Operaházban, melynek később főrendezője lett, utóbb pedig a Városi Színházban töltötte be ugyanezt a feladatot. Nemes baritonján nagyszerűen keltette életre a legkényesebb Mozart- vagy Wagner-szerepeket. Az idősebb nemzedék még hallhatta őt a Nürnbergi mesterdalnokok Becsemesser-szerepében, melyet senki nem tudott jobban és mulatságosabban előadni. Tudott vagy nyolcvan operaszerepet. Rendezői fő érdeme az volt, hogy Wagner szellemét plántálta át a Nibelung-gyűrű magyar előadásaira és ezzel akkoriban megváltoztatta a magyar Wagnerkultusz színpadi arculatát. Számos nagy zeneszerzőhöz, énekeshez, karmesterhez fűzte őszinte baráti kapcsolat, így Puccinihoz is. Vidám, kedélyes, szellemes ember volt Dalnoky, a legműveltebb operaénekesek közül való. Pályatársait és tanítványait is erre a műveltségre és széles látókörű felkészültségre oktatta. (K. K.) 7