Magyar Nemzet, 1955. március (11. évfolyam, 50-76. szám)
1955-03-01 / 50. szám
Kedd, 1955. március 1." A Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségének határozatai Moszkvából jelenti a TASZSZ. A Szovjetunió Legfelső Tanácsának elnöksége N. A. Bulganyinnak, a Szovjetunió minisztertanácsa elnökének előterjesztésére a következő határozatokat hozta: a) A Szovjetunió minisztertanácsának első elnökihelyetteseivé nevezte ki L. M. Kaganovicson és V. M. Molotovon kívül A. I. Mikojant, M. G. Pervuhint és M. Z. Szaburovot. b) A Szovjetunió minisztertanácsának elnökhelyetteseivé nevezte ki A. P. Zavenyagint, V. A. Kucserenkot, P. P. Lobanovot és M. V. Hrunyicsevet. c) Tekintettel arra, hogy V. A. Malisev, a Szovjetunió minisztertanácsában a gépipari minisztériumok egy csoportjának vezetése terén kapott feladatokat, felmentette V. A. Malisevet a Szovjetunió középgépipari miniszterének tisztségeiből. d) A Szovjetunió középgépipari miniszterévé A. P. Zavenyagint, a Szovjetunió minisztertanácsának elnökhelyettesét nevezte ki. A bonni ratifikációs vita Az MTI jelenti, hogy a bonni parlament szombaton második olvasásban, vasárnap pedig harmadik olvasásban jóváhagyta a párizsi szerződéseket. A két ülés lefolyásáról az alábbiakban számolunk be: A szombati ülésen, amely este 11 órakor ért véget, az egyezmények minden pontja felett külön szavaztak. »A lmafiát isemlít A népek nem nyugszanak bele a Wehrmacht feltámasztásába — írja a Pravda a bonni ratifikáció után előállott helyzetről A külpolitikai helyzet ". Miután a bonni szövetségi gyűlés Adenauer-párti többsége ratifikálta a párizsi szerződéseket, főként két kérdéskomplexum foglalkoztatja a nyugati polgári sajtót. A francia lapok mindenekelőtt felháborodással tárgyalják Adenauer kijelentéseit a Bundestagban. A kancellár, mint ismeretes, megállapította, hogy a Saar-vidékre vonatkozó francia—német megegyezés nem végleges. London és Washington — mondatta — nem kötelezte magát arra, hogy támogatja ezt a megegyezést, ha sor kerül a német békeszerződések tárgyalására. A francia sajtó szerint e kijelentések kiélezték a francia—német ellentéteket. A Le Monde hangoztatja, hogy Adenauer kijelentései nagy megdöbbenést keltettek Franciaországban. A Combat szerint Adenauer szavainak hatása lehet a párizsi szerződések jövőjére és a francia kormány sorsára is, hiszen Faure kötelezettséget vállalt arra, hogy keresztülviszi a végleges becikkelyezést a szerződéseknek decemberben elfogadott szövegével. A l’Humanité vezércikkében kiemeli: »A Bundestag szónoki emelvényén elhangzott beismerések cinizmusa s a bonni parlamentben elhangzott revans-háborúra uszító felhívások brutalitása egyszeriben megcáfolt minden olyan hazugságot, amelyet Franciaországban a párizsi szerződéssel öszszefüggésben terjesztettek. Az angol lapokat elsősorban a nyugatnémet kormánykoalíció pártjainak ellentétei nyugtalanítják. A The Times megállapítja: A vita világosságra hozta azokat a nagy nézeteltéréseket, amelyek megosztják a koalíciós pártokat a Bundestagban. Az a keserűség, amelyet a kormány egyes tagjai éreznek a Saar-egyezmény miatt, kiterjedt magukra a politikai pártokra is. Adenauernak minden szívósságára és ügyességére szüksége lesz, hogy a koalíció jelenlegi formájában fennmaradjon. A Pravda szerkesztőségi cikkben foglalkozik a bonni ratifikáció után előállott helyzettel. A lap rámutat: a nyugati politikusok nem ingathatják magukat ábrándokban. A népek nem nyugszanak bele a Wehrmacht feltámasztásába. Nem árt ismét emlékeztetni arra, hogy a békeszerető népek világosan kifejezték: Nyugat-Németország bevonása az észak-atlanti tömbbe, valamint a nyugat-európai katonai szövetségbe, új helyzetet teremt Európában. Ezután — írja a Pravda — lényegesen fokozódik az új háború veszélye és a Szovjetuniónak, valamint a népi demokratikus országoknak — amelyek ellen a párizsi egyezmények irányulnak —, számolniuk kell ezzel. A nyolc ország moszkvai értekezletén rámutattak arra, hogy a párizsi egyezmények ratifikálása esetén ezek az országok minden szükséges intézkedést megtesznek nemzetközi helyzetük megszilárdítására, a béke és az európai biztonság biztosítása érdekében. A német nép nyomban a Bundestag határozatát követően ismételten félreérthetetlenül kifejezésre juttatta, hogy elítéli a párizsi szerződések ratifikálását. Nyugat-Németországban és a Német Demokratikus Köztársaságban a dolgozók gyűléseken bélyegezték meg a bonni parlament népellenes többségének döntését. A Neues Deutschland hangsúlyozta, hogy a bonni reakciós parlamenti többség határozata után az egész német népnek még elszántabban kell szembeszállnia Adenauer háborús politikájával. Nyugat-Németország dolgozóinak parlamenten kívüli akciókkal meg kell akadályozniuk a militarista szerződések végrehajtását. A lap a továbbiakban kiemeli, hogy a bonni parlament határozatai megfelelő óvóintézkedések foganatosítására kényszerítik a Német, Demokratikus Köztársaságot. Az NDK kormányának további lépései is azonban végeredményben a német újraegyesítés szolgálatában állnak majd. A bangkoki SEATO-értekezlet után az angol lapok általában elég kedvetlenül írnak a konferenciáról és kommentárjaikban szinte egyöntetűen azt emelik ki, hogy Bangkokban nem sikerült elsimítani az angol—amerikai ellentéteket a távol-keleti kérdésben. A The Times szerint semmi jel sem mutat arra, hogy Dulles és Eden álláspontja a legkisebb mértékben is közeledett volna egymáshoz. A News Chronicle tudósítója úgy értesült: Eden megismételte azt az álláspontot, hogy a Csang Kaj-sek kezén levő partmenti szigetek a Kínai Népköztársaság tulajdonát alkotják, és Anglia eltökélte, nem keveredik bele katonailag a partmenti szigetek miatt esetleg kirobbanó összeütközésbe. Dulles ezzel szemben ragaszkodott ahhoz az amerikai állásponthoz, hogy Csang Kaj-seknek nem szabad feladnia ezeket a szigeteket. Ezekben a napokban a világsajtó igen sokat foglalkozik *■'* a február 21-én aláírt török—iraki katonai egyezménnyel. Hírügynökségek jelentése szerint az Egyesült Államok egymásután igyekszik majd bevonni e paktumba a többi országokat s maga is csatlakozni kíván Nagy-Britanniával együtt az egyezményhez. Washingtonban azt remélik, hogy Irán rövidesen csatlakozni fog a katonai szerződéshez. Igen jellemző beismeréseket tartalmaz a Reuter jelentése, amely szerint Londonban és Washingtonban egyaránt azt tartják, hogy az Ankara—Bagdad—Karacsi-tengely körül létrehozandó középkeleti tömböt mint »hiányzó láncszemet« tekintik a Szovjetunió és a népi demokratikus országok határain kialakított katonai csoportosulások láncolatában. Az amerikai sajtó sem titkolja, hogy az iraki—török szerződés megkötése nagy elégedetlenséget keltett Franciaországban és Olaszországban. Ezek az államok nyilvánvalóan az Egyesült Államok közel- és közép-keleti pozícióinak megszilárdulásától tartanak. A United Press római tudósítója a tájékozott körök aggodalmáról számol be, párizsi tudósítója pedig több francia lapkommentárt idéz, amelyek szerint a bagdadi szerződés »komoly mértékben fokozza a közép-keleti feszültséget«. Blücher bonni alkancellár benyújtotta lemondását A francia miniszterelnök fogadta több angol nagykövetet és az amerikai ügyvivői megszállási rendszer megszüntetésem című jegyzőkönyvre szavazott 327, ellene 151 képviselő; a megszálló csapatok nyugat-németországi tartózkodásáról szóló törvényjavaslatra szavazott 323, ellene 150 képviselő, 4 pedig tartózkodott a szavazástól. Nyugat- Németországnak a Nyugateurópai Unióba és az északatlanti tömbbe való felvételére szavazott 315 képviselő, ellene 153, a szavazástól tartózkodott 9 képviselő; a Saarvidék státusáról szóló egyezményre szavazott 264, ellene pedig 204 képviselő, 9 képviselő pedig tartózkodott a szavazástól. Jellemző tényként jegyezhetjük meg, hogy a Szabad Demokrata Párt miniszterei közül Blücher alkancellár a Saar-egyezmény mellett szavazott, Neumayer igazságügyminiszter ellene, a párt két másik minisztere pedig tartózkodott a szavazástól. Jakob Kaiser, az össznémet ügyek minisztere szintén a tartózkodók között volt. A Saar-egyezmény nem kapott kétharmad többséget. Miután a szavazásban 150 szociáldemokrata képviselő vett részt, az eredményből megállapítható, hogy a koalíciós kormánypártok 63 képviselője Adenauer minden fenyegetése ellenére sem hagyta jóvá a Saar-egyezményt. A szavazás befejezése után a méltán felháborodott német közvélemény megnyugtatására határozati javaslatot fogadtak el, amely felszólítja a bonni kormányt, tegyen meg minden erőfeszítést a német egység helyreállítását szolgáló nyugat-keleti értekezlet létrehozására. Ez a határozati javaslat ismét figyelmen kívül hagyja a Szovjetunió több ízben tett kijelentését, hogy tudniillik a párizsi egyezmények ratifikálása után a Németország újraegyesítésével foglalkozó négyhatalmi értekeidet tárgytalanná válnék. A Szociáldemokrata Párt nevében Wenzel képviselő ismételten indítványozta, hogy halasszák el a militarista szerződések harmadik olvasásban történő tárgyalását mindaddig, amíg a német kérdés békés megoldásával foglalkozó négyhatalmi értekezlet befejezi munkáját. A bonni parlament Adenauer-párti többsége elutasította az indítványt. Vasárnap délben 12 órakor újból összeült a bonni parlament, hogy Adenauer követelésére harmadik olvasásban tárgyalja a párizsi egyezményeket. Az ülés megnyitása után Adenauer rövid felszólalásban igyekezett bagatellizálni a kormánypártok belső ellentéteit, amelyek a ratifikációs vitában teljes élességükben mutatkoztak meg. Brentano, a Keresztény- Demokrata Unió parlamenti csoportjának elnöke felszólalásában teljes mértékben azonosította magát az északatlanti katonai szervezet és a washingtoni kormány agreszszív erőpolitikájával, s újabb durva támadást intézett a szerződések elvetéséért küzdő hatalmas nyugat-németországi népi mozgalom ellen. Ollenhauer, a Szociáldemokrata Párt elnöke, rámutatott arra, hogy a parlament többsége a ratifikációs törvényjavaslatok elfogadásával ország-világ előtt bebizonyította: nem kívánja a német kérdés békés rendezését. A bonni parlament döntése nem felel meg a német nép akaratának. A próba-népszavazásokon a választópolgároknak átlag 56 százaléka — tehát többsége — aláírta a frankfurti kiáltványt, amely a szerződések elutasítását és a német kérdéssel foglalkozó négyhatalmi értekezlet összehívását követeli. A szónok ismételten leszögezte: Adenauer és a kormánypártok képviselői megbocsáthatatlan bűnt követtek el azzal, hogy a Szovjetunió intelmei és javaslatai ellenére a négyhatalmi értekezlet megvalósítása előtt hozzájárultak a párizsi egyezmények ratifikálásához. Hangoztatta, hogy azok, akik a terror és uszítás ellenére kitartottak a béke és az egység eszményei mellett, folytatják harcukat. Dehler, a bonni kormánykoalícióban részt vevő Szabad Demokrata Párt elnöke, élesen támadta Adenauert a Saar-egyezmény önhatalmú aláírása és parancsuralmi kormányzati módszerei miatt. A harmadik olvasás befejeztével ismét szavazásra került sor. A szavazás eredménye a következő: A megszállási szabályzat hatálytalanításáról szóló szerződés mellett 324, ellene 151 képviselő szavazott; a külföldi csapatok nyugatnémetországi állomásozásáról szóló szerződésre 321 helyeslő és 153 ellenző szavazat jutott; Nyugat-Németország részvételét az atlanti katonai szervezetben és az úgynevezett Nyugateurópai Unióban 314 képviselő hagyta jóvá, 157 utasította el és 2képviselő tartózkodott a szavazástól; a Saar-egyezményt jóváhagyta 263 képviselő, elutasította 202, továbbá 9 képviselő tartózkodott a szavazástól. A Szociáldemokrata Párt pótlólag javasolta, hogy az a szerződés, amely Nyugat-Normetországnak az atlanti szervezethez és az úgynevezett Nyugateurópai Unióhoz csatlakozásáról intézkedik, csak akkor lépjen életbe, ha a bonni parlament határozatban állapította meg, hogy a német kérdésben összehívott négyhajlami értekezlet munkája nem járt eredménnyel. A szociáldemokrata javaslatot Adenauer többsége elutasította. A vasárnapi ülés után, amely délután 19.15 órakor ért véget, a koalíciós pártok képviselői újra rendőri védelem alatt távoztak a parlament épületéből. A párizsi szerződések nyugat-németországi végleges ratifikálásához a törvényes előírások értelmében a tartományok képviselőiből álló Szövetségi Tanács és Heuss államelnök hozzájárulására van szükség. Párizsból jelenti az MTI. Edgar Faure miniszterelnök hétfőin fogadta Gladwyn Jebbet, Nagy-Britannia párizsi nagykövetét, valamint Theodore Achilles amerikai ügyvivőt. Félhivatalos közlemény szerint ezen udvariassági látogatás során az amerikai és angol diplomaták érdeklődtek a párizsi szerződések becikkelyezésének parlamenti ügyrendje és kilátásai felől. Mint ismeretes, Faure programrészedében bejelentette, hogy a ratifikálásra a lehető leggyorsabban sor kerül, ehhez Pinay külügyminiszter később azt is hozzátette, hogy még a húsvéti parlamenti szünet előtt. Sajtójelentések szerint a kormány most március 22-re vagy 24-re szeretné kitűzetni a vita időpontját. Az angol és amerikai diploMoszkvából jelenti a TASZSZ. A Szovjetunió tizenegy köztársaság lábain: az OSZSZSZK-ban, Ukrajnában, Belorussziában, Grúziában, Litvániában, Észtországban, Lettországban, Moldáviában, Tádzsikisztánban, Uzbekisztánban és Türkméniában vasárnap választották meg a köztársaságok Legfelső Tanácsának és a helyi szovjeteknek a képviselőit. A tizenegy köztársaság városai és falvai ez alkalomból ünnepi külsőt öltöttek. Reggel 6 órakor már mindenütt megkezdődtek a választások. Moszkva 1795 szavazóhelyiségét az első pillanattól kezdve lelkes választók lepték el. A maták látogatása után olyan hírek terjedtek el, hogy a francia kormány felvilágosításokat akar kérni Londontól és Washingtontól Adenauer kancellárnak a Saar-vidékre vonatkozó, s Párizsban egy nagy izgalmat keltett nyilatkozata után. E hírek szerint Faure hármas külügyminiszteri értekezletet javasolt ebben az ügyben és egyéb sürgős külpolitikai kérdéseikben még a párizsi szerződések vitája előtt. Alig terjedtek el a hírek, máris félhivatalos cáfolat érkezett, amely szerint Faure a beszélgetés folyamán semmilyen formában nem nyilvánított ilyen óhajt. A cáfolat azonban elismeri, hogy a francia kormány híve a három nyugati külügyminiszter minél gyakoribb találkozójának és időszakos értekezletek tartásának. moszkvai Scserbakov választókerület egyik jelöltje Konsztantyin Fegyin neves író volt. Ebben a választókerületben — csak úgy mint Moszkva legtöbb kerületében — reggel 6 óráig a névjegyzékben szereplők többsége leadta szavazatát. A Kaluga-választókerület a Legfelső Tanácsba Iván Petrovszkij akadémikust jelölte. Nem teljes adatok szerint déli 12 óráig Moszkva összes választókerületeiben a Választásra jogosultak 82,9 százaléka szavazott le. Az esti órákban a választási bizottságok megkezdték a szavazatok összeszámlálását. Berlinből jelenti az MTI. A nyugatnémet szövetségi gyűlésben lezajlott ratifikációs vita, mint előrelátható volt, végképpen kiélezte a kormánypártok közötti ellentéteket és válságba sodorta a kormánykoalíciót és ezzel azt a kétharmad többséget, amely eddig a parlamentben Adenauer rendelkezésére állott. Bonni politikai körök befejezett ténynek tekintik a Szabad Demokrata Párt kiválását Adenauer kormánykoalíciójából. Kiesinger, a parlament külügyi bizottságának elnöke hétfőn kijelentette: a Keresztény Demokrata Unió elvárja, hogy a Szabad Demokrata Párt levonja a következtetéseket a Saar-egyezmény elutasításából és a támadásból, amelyet elnöke, Thomas Dehler a ratifikációs vita során Adenauer ellen intézett. Dehler hevesen kikelt Adenauer ellen a Saar-egyezmény önhatalmú aláírása és parancsuralmi módszerei miatt. A Szabad Demokrata Párt közölte, hogy a közeli napokban dönt a kormánykoalíció-hoz való további viszonyáról. s Blücher, szabad demokrata párti alkancellár, aki a parlament vasárnapi ülésén pártjának utasításával szemben a Saar-egyezmény ratifikálása mellett szavazott, hétfő délután benyújtotta lemondását Adenauernak. A kancellár kijelentette, hogy csak néhány nap múlva dönt Blücher felmentési kérelméről. A Keresztény Demokrata Unióhoz közelálló újságírók úgy tudják, hogy Adenauer valószínűleg nem fogadja el Blücher lemondását, hanem saját pártjába lépteti át az alkancellárt. Nyílt titok, hogy Adenauer ezzel szemben szívesen látná a Keresztény Demokrata Unióhoz tartozó Jakob Kaiser össznémetügyi miniszter távozását a kormányból. Kaiser a párt határozatával ellentétben nem szavazta meg a Saar-egyezményt, hanem tartózkodott a szavazástól. Adenauer hétfő délután bizalmas megbeszélést tartott a koalíciós pártok vezetőivel a bonni kormány küszöbönálló átalakításáról. Jellemző, hogy errea megbeszélésre a Szabad ! Helyi szűrjelek választása a Szovjetunióban Demokrata Párt képviselőit már nem hívták meg. A Nyugatnémet Szociáldemokrata Párt országos vezetősége és parlamenti csoportja csütörtökön és pénteken Erich Ollenhauer elnöklésével rendkívüli ülést tart Bonnban. Az ülésen megvitatják a párizsi szerződések ratifikálása következtében kialakult új helyzetet és kijelölik a szociáldemokrata párt legközelebbi politikai feladatait. A kínai néphadsereg felszabadította Nancsisan szigetét Pekingből jelenti az Új Kína. A kínai népi felszabadító hadsereg egységei február 26-án felszabadították Nancsissan szigetét, az áruló Csang Kaj-sek csapatainak utolsó fellegvárát a csöcsiangi partok közelében. A kínai népi felszabadító hadsereg egységei már korábban elfoglalták a Nancsisan-szigetektől északnyugatra, északkeletre, illetve délnyugatra fekvő Pekyungsen, Pekcsisan és Tajsan szigetét. Nancsisan elfoglalása kedvezőbb feltételeket teremtett Tajvan, valamint a fucsieni partok közelében fekvő szigetek felszabadítására. A japán választások hivatalos végeredménye Tokióból jelenti az MTI. Japánban február 27-én, vasárnap tartották az általános parlamenti választásokat. A szavazásban — amelyet igen éles politikai harc előzött meg — a választásra jogosultaknak mintegy háromnegyed része vett részt. Az AFP-nek Tokióból keltezett legfrissebb jelentése szerint már közzétették a hivatalosnak számító végeredményt. összesen 467 mandátum sorsa forgott kockán vasárnap, amelyek végül is a következőképpen oszlottak meg az egyes pártok között: Demokrata Párt 186, Liberális Párt 111, baloldali szocialisták 89, jobboldali szocialisták 67, Munkás-Parasztpárt 4, Japán Kommunista Párt 2, kisebb pártok és függetlenek 8 mandátum. A legutóbbi általános választások eredményének vizsgálata azt mutatja, hogy a Demokrata Párt, Hatojama miniszterelnök kormánypártja, 62-vel növelte mandátumainak számát, míg ugyanakkor Joszida ex-miniszterelnök Liberális Pártja 69 mandátumot vesztett. Hatojaméék előretörésében nagy szerepet játszott a miniszterelnök külpolitikája. A londoni rádió tokiói sajtótudósítókra hivatkozva, rámutat:A Demokrata Párt befelé jobboldali politikát folytat. A választási kampányban azonban nagyot nyomott a latban a kormány külpolitikája, amely helyre akarja állítani a normális diplomáciai kapcsolatokat Moszkvával és Pekinggel. Sajtótudósítók megállapítják, hogy Hatojama ezen külpolitikában számíthat bizonyos ,erősen kommunistaellenes körök támogatására is, amelyek úgy hiszik, hogy Japán ily módon nagyobb függetlenségre tesz szert az Egyesült Államokkal szembeni A választási eredmények továbbá azt mutatják, hogy a két konzervatív párt egyikének sem sikerült megszereznie a 234 mandátumot igénylő abszolút többséget. Ugyanakkor a baloldali szocialisták 15 mandátummal, a jobboldali szocialisták pedig hattal növelték képviselői helyeik számát, így tehát a két szocialista pártnak együttvéve jóval több mandátuma van, mint a liberálisoknak, s képviselőik száma nem marad el jelentősen a kormánypárté mögött. A külpolitika hírei A (Berlin, ADN) A Német Demokratikus Köztársaság népi kamaráját 1955. március 2-re összehívták. Az ülés tárgya: a Német Demokratikus Köztársaság kormányának nyilatkozata. A A londoni rádió jelentése szerint Dulles amerikai külügyminiszter Rangunban tárgyalt . Nu Karmai miniszterelnökkel, Laosz fővárosában a laoszi miniszterelnökkel folytatott megbeszéléseiket. Innen továbbutazik Szaigonba és Pnom-Penthibe. Londonból jelenti a TASZSZ. A Daily Worker megjelenésének 25. évfordulója alkalmából vasárnap az Albert Hallban nagygyűlést tartottak. A nagygyűlésen több mint ötezren vettek részt. A (Berlin, MTI) Heusst államelnök vasárnap este díszvacsorát adott a néhány nap óta Nyugat-Németországiban tartózkodó Riza Pahlevi iráni sah és felesége tiszteletére. A (Peking, Új Kína) kiutasítottak Kínából két amerikai kémet, miután kitöltötték börtönbüntetésüket. Adéle Austin Rickett-et és Malcollm Bergsohn-t Kínában folytatott kémtevékenységükért annakidején három és fél évi börtönre ítélték. ( Párizs, MTI) A Sorbonne 27 professzora felhívással fordult a szenátorokhoz, hogy ne szavazzanak a párizsi Szerződések mellett. 3