Magyar Nemzet, 1955. augusztus (11. évfolyam, 180-204. szám)

1955-08-30 / 203. szám

Kedd, 1955. augusztus »" NOHIZ6Í Két iskola a tanév küszöbén A Gömb utcai fiúiskolában még nagy a felfordulás, sürgés-forgás. A földszinten padokat mosnak, másutt a termekben még helyreállítanak egy-két rossz padot. — Ebben a tanévben új termekben kezdünk tanítani — magyarázza Jármai László igazgató. — A földszintre és az első emeletre költöztünk le a második emeletről, ahol eddig „társbérletben voltunk a leányiskolával, meglehetős tanteremhiány és más nehézségek között. Most több tantermünk lett, ezért két osztállyal több nyílhat meg. Ez máris azt jelenti, hogy nyolcvannyolc környéken lakó gyermek közelebb járhat iskolába. A költözködés — mégha csak az emeletekről lejjebb történt is —, meg a tatarozás sok munkával járt. Szerencsére rendkívül nagy segítséget kaptak egy szomszédos üzemtől, az V. számú Autójavítótól. Mintegy 57 000 forintnyi társadalmi munkát végeztek el a vállalat áldozatkész dolgozói. Többek között kimeszeltek három tantermet, újra befestették az öszszes fekete táblát, rendbehozták a padokat. Az Épületasztalosipari Vállalat az iskola sportfelszerelését egészítette ki: remek kézilabdakapukat kaptak tőlük. A tanács rendbehozta a tornatermet és az új tanévben a gyerekek boldogan rúghatják már a labdát, futkározhatnak a szünetekben a szép, piros salakos udvaron, ez is most készült el. Sokat segít a munkában a szülői munkaközösség is. A Gömb utcaiak azonban nemcsak kapnak — adnak is. Három év óta rendszeresen támogatják Perbálon azt az iskolát, amelyet az igazgató édesapja vezet. Jármai László iskolája nagyon sokat segít az idősebb Jármai iskolájának. Szép műsoros estet rendeztek a pestiek a perbáli kultúrotthonban (az ottani állami gazdaság teherautóin utaztak le a fiúk), a szülői munkaközösség támogatásával labdát, sakk-készletet és más játékokat vittek a perbáli gyerekeknek. Most a költözködésnél előkerült a pincéből jónéhány megrongált pad. Perbálon az állami gazdaság asztalosai meg tudják javítani, elküldték hát nekik. Berendeztek vele a községben három tantermet. A végső elrendezésnél kiderült azután, hogy felesleges maradt tizennégy jó, frissen festett padjuk és két tanári asztaluk is. Ezt a napokban küldöttség viszi le Perbálra. De nem maradnak adósok az angyalföldi derék fiúknak a falusiak sem. Értékes biológiai, kéreg- és maggyűjteményt készítettek és küldtek el a pesti iskolának. A kölcsönös segítés egy lépéssel még tovább megy. — A tavalyi árvíz óta — mondja Jármai László — a perbáliakkal együtt rendszeresen patronáljuk az ásványrárói iskolát. Műsort rendeztünk a Transzvill kultúrtermében, ennek bevételét, 2500 forintot eljuttattunk Ásványráróra. Nemrégiben 22 ásványrárói diák volt Pesten, mi szállásoltuk el őket és gondoskodtunk róluk. Mondanom sem kell, ez a kapcsolat a mi iskolánknak is hasznára válik, hiszen az ő barátságuk jól segíti nevelőmunkánkat.* Az Apáczai Csere János gyakorlóiskolában ebben a tanévben fontos változás történik. Az általános iskolát egybekapcsolják a volt gyakorlógimnázium eddigi leányosztályaival, s így közös tantestületben, közös épületben lesz az általános iskola és a gimnázium. Ez a változtatás a bölcsészkar kérésére és javaslatára történt. Az volt többek közt az oka, hogy miután az egyetemről kikerülő tanárok egy része általános iskolában fog tanítani, szükséges, hogy már egyetemi éveik alatt ismerjék meg az általános iskolát. Ezért most kísérletképpen egybekapcsolják itt e két iskolatípust. A gyakorló leányiskola a Trefort utcában lesz, a fiúiskola pedig a Czukor utcában. Vörös István igazgatónak, a leányiskola vezetőjének rengeteg dolga van ezekben a tanévnyitás előtti utolsó percekben. A szülői munkaközösség vezetői, tanárok és diákok egymásnak adják a kilincset, hogy egyet-mást megkérdezzenek az igazgatótól. Vörös István így vázolja az újfajta iskola fő feladatait: — A minisztérium, a tanács s mi magunk is, rendkívül sokat várunk ettől az új iskolától. Nagymértékben megkönnyítheti majd az itt gyakorló egyetemisták dolgát, akik egyszerre ismerhetik meg az általános és középiskolát is. Ugyanakkor az iskolának — túl ezen a gyakorlati célon — néhány fontos problémát kell megoldania. Ki kell pédául kísérleteznünk, hogy ez az iskola a saját általános iskolásaiból tud-e vajon a gyakorló gimnázium színvonalának megfelelő diákokat nevelni. Eddig az volt a helyzet, hogy a gyakorló gimnáziumnak nem kellett ragaszkodnia saját kerületéhez, hanem ennél sokkal szélesebb területről vehette fel az első osztályosokat. De általános iskoláink alsó tagozata természetesen éppen olyan körzeti iskola, mint a többi, ezért oda nyilvánvalóan válogatás nélkül vesszük fel az elsősöket. Most tehát az a kérdés, tudunk-e úgy dolgozni, hogy az általános iskola nyolcadikosainak nagy része továbbjusson saját gimnáziumába. — Néhány nagyon fontos módszertani kérdést is felvet ez az új iskola — magyarázza Vörös István igazgató. — Eddig mindig komoly gond volt az általános és a középiskola követelményeinek összehangolása. Figyelembe kell itt venni, hogy míg az általános iskola 14 éves korig kötelező, addig a gimnázium végzése önkéntes. Ez bizonyos mértékig más módszereket kíván meg a két iskolafajtában. Most az a feladatunk, hogy olyan módszereket dolgozzuk ki, amelyek alkalmasak a két iskolatípus munkájának egybehangolására. Irányelveket kell kidolgoznunk arra is, hogy a nyolcadikosok minél kevesebb zökkenővel jussanak tovább a gimnáziumba. — A politikai nevelőmunka terén nagyon fontos feladatok előtt áll iskolánk. Meg kell találni azokat a módszereket, amelyek segítségével biztosíthatjuk, hogy az úttörők úgy lépjenek be a Dolgozó Ifjúság Szövetségébe, hogy magukkal vigyék az úttörő mozgalom fiatalos lelkesedését, az őrsökben és rajokban kialakított helyes közszellemet. Sok tennivaló vár az iskolára a politechnikai képzés terén is. * Néhány nap múlva eltűnnek a malterfoltok és a faforgács hulladékai az iskolák folyosóiról és tantermeiből, de addig van munka még elegendő. A hátralevő néhány napon valamennyi iskola dolgozói sokat fáradoznak, hogy a fiúk és leányok, akik két hónapi szünet után átlépik is, kólájuk küszöbét, tiszta és rendes, barátságos és szerető második otthonba leljenek a megfiatalodott régi falak között. Gábor István A Zeneműkiadó Vállalat tervei a Bartók-évforduló megünneplésére A Zeneműkiadó Vállalat a Bartók-jubileumról Bartók Béla számos munkájának első kiadásával és utánnyomásával emlékezik meg. Megjelenik Bartók Op. I. Rapszódiája; a művet zongorára, kétzongorára és kispartitúrában adják ki. Megjelenik az Op. 3. 1. zenekari szvit kispartitúrája, az Erdélyi táncok, az Op. 8-b. Továbbá a Két elégia című zongoradarab és a Szonatina, amelyet Balassa György írt át klarinétra és zongorára. Kiadják az I. vonósnégyes kispartitúráját és szólamanyagát, a Két román tánc kispartitúráját Weiner Leó hangszerelésében, ezenkívül a Három Csík megyei népdal-t, melyet Szebenyi írt át fuvolára és zongorára. Utánnyomásban készül Tizennégy bagatell, Kezdőik zongoramuzsikája, Két román tánc zongorára, a Mikrokozmosz első és harmadik füzete, a Szonatina hegedűre és zongorára Gertler Endre átdolgozásában, valamint a Gyermekeknek című munka hegedűre és zongorára, Zathureczky átdolgozásában. Tervbe vették A magyar népdal című Bartók-gyűjtések újabb kiadását, kiadják Szabolcsi Bence Bartók-kötetét, Bartók műveinek jegyzékét, valamint Kodály Zoltán írásait Bartókról. Megjelenik továbbá egy mű, amely gazdag képanyaggal és adatokkal ismerteti Bartók életét és munkásságát. Készül Kristóf Károly Beszélgetések Bartók Bélával című könyve, Lesznai Lajos Bartók-könyve, valamint Bartók életrajza Demény János tollából. Henri Barbusse emlékünnepség Párizsban Kegyeletes ünnepség zajlott le a Pere-Larhaise-temetőban Henri Barbusse, a nagy francia író halálának 20. évfordulója alkalmából. A sírnál demokratikus szervezetek képviselői tartottak díszőrséget, közöttük a Francia Kommunista Párt központi bizottsága tagjai, Marcel Cachin, Raymond Guyot, Léon Feix, Joinville tábornok. A beszédet Félix Brun, a volt frontharcosok szövetsége elnöke mondotta. HENRI BARBUSSE Ma húsz éve halt meg Henri Varbusse, 1935. július 14! Ez volt az első párizsi július 14-ém, utána sóikat átéltem még, de ez az első volt a legszebb, a leglángolóbb, a leglelkesítőbb. Amikor 1934 őszén Párizsba mentem a két munkáspárt egységes tevékenysége, a párizsi proletariátus hősi harcai visszaverték a francia fasiszták puccskísérleteit, de a nagy széles, nemzeti arcvonal, a Népfront akkor még csak a kommunisták harci programja és néhány igazi demokrata álma volt. S az álomtól a valóságig vezető tövises úton 1935. július 14-ike volt az első nagy beteljesülés. Délelőtt a Párizstól délre két kilométerre levő Buffalo-stadionban gyűlt össze a nép, hogy meghallgassa a radikális, szocialista és kommunista szónokokat. Ott szorongtam a zsúfolt lelátón, nagy lelkesedéssel hallgattam a dörgő szónoklatokat, de legjobban egy magas, kissé görnyedt hátú, őszhajú, próféta-arcú író szavai vésődtek emlékezetembe. Barbusse beszélt (akkor még nem tudtuk, hogy utoljára szól a francia néphez), s ő, aki hoszszú évek óta az antifasiszta egység lánglelkű harcosa volt, boldogan látta fáradságos erőfeszítéseinek biztató eredményeit: “Megnyertük az első nagy csatát — mondotta a tüdőbeteg kissé fátyolos hangján . — az összes antifasiszta erők egységesítését. Sorsunk azt követeli, hogy újabb győzelmeket arassunk..." Délután beláthatatlan embertömegek hömpölyögtek végig a vén Szent Antal negyed annyi dicsőséggel, forradalmi harccal terhes kövein. A város felől, a Bastille térről özönlött a telkesen éneklő, vörös és háromszínű lobogókat lengető nép a Vincennes-i kapu felé. Mikor a Nation térre értem, ott láttam egy teherautón az írót. Nagyon fáradtnak látszott, háta a szokottnál is hajlottabb volt, jobb kezével egy zászlórúdba kapaszkodott és mosolygó szemmel nézte az alatta hullámzó tarka tüntető tömeget, amely a menet élén felemelt ököllel haladó Thorezt, Blumot és Daladier-t éltette. Megvallom: kicsit fájt, hogy a politikusok mellett az írót senki sem vette észre, és neki bátorodva kiáltottam: “Vive Barbusse!" Az éljen a tömeg zúgásában elveszett, ő se hallotta . .. Ekkor láttam utoljára, és néhány hét múlva, szeptember 7-én, szombaton, már utolsó útjára kísértük. Ez is felejthetetlen emlékként él bennem. Azt mondják, Hugó óta senkinek sem volt ilyen temetése. Sűrű sorokban állt a külvárosok dolgos népe az úttest két oldalán. A halottaskocsi előtt fehér ruhás lányok piros párnákon vitték ez író igazi kitüntetéseit, műveit. Ott láttuk a fiatal poéta első verseskötetét, a sejtelmes, még Labús hangulatú Sirám-okat, hanem a fáradságosabb,kimerítőbb és kevesebb látványos sikert hozó harcos írói kiállást választotta. Megírta a Világosság című új, egy lépéssel előrelépő regényét, amely az átlagfrancia öntudatra ébredését festi. Het napokat szerkeszt, felhívásokat bocsát ki, gyűléseken szónokol, frontharcos- és írószervezeteket alapít. 1923- ban, amikor a francia burzsoázia vadul lecsap a fiatal kommunista pártra, belép a kommunisták soraiba, ezzel az ő becsületére oly jellemző indokolással: “Miután magamévá tettem eszméiket, magamévá kell tennem az ezekkel járó veszélyeket is." Így lett belőle az új, cselekvő írótípus első nyugati képviselője, aki tovább ment a kételyekkel küzdő Romain Rolland-nál, s aki olyan szenvedélyes egységbe kovácsolta a tettet és a szót, mint senki más előtte a francia írók közül. 1932-ben érdekes, eleven, ma is példamutató kritikai munkát írt Zoláról, akit nagyon tisztelt és akitől sokat tanult. Ebben akitűnő marxista esztétikai munkában hangoztatja a néphez valló visszatérés szükségességét, de megjegyzi, hogy nem úgy kell hozzá menni, “mint ahogy vasárnaponként szokás az állatkertbe ellátogatni a ketrecbe zárt vadakhoz", hanem “fiskális- és egyházfi-huncutság nélkül", mert nem szabad “megint megpróbálni, hogy szófüzérek béklyóit rakják erre a hatalmas gondolkodó jószágra, amely éppen most tépi le láncait", ő csakugyan minden fenntartás nélkül forrott egybe a néppel és a nép ügyeinek következetes védelmezőivel. A művész eszközeit is a forradalmi tartalom szolgálatába kívánta állítani. Egyszerűen, közvetlenül szólt, az olvasóhoz, de ez a “népiesség" nem volt elszíntelenedés, a “nyelv sivatagi elszegényedése«, amit Déry Tibor joggal fájlal egyes fiataljainknál, hanem — mint barátja, Jean Fréville, a kiváló francia haladó kritikus írja —: “égő lávájában magával sodorja egy évszázados irodalom, a világ egyik leggazdagabb irodalmának minden eredményét«. 1935. augusztus 30-án, hatvankét éves korában, roncsoló kór rágta testtel, de még mindig fiatal, tüzes lélekkel húnyt el, Moszkvában, ahol a szovjet írók vendégül látták. Romain Rolland, aki az utolsó két-három évben most már maga is az antifasiszta küzdelem élvonalában harcolt, megindító szavakkal emlékezett meg harcostársa haláláról, s így vigasztalta magát: “Megadatottneki az az öröm, hogy láthatta, mint lesz hatalmassá az általa megindított mozgalom, amely naggyá dagadt, akár egy, a világ összes mellékfolyóitól tájolott folyam." Napjainkban, amikor ez a békefolyam a minden rút gátat elsöprő szökőár erejével tör előre, ne feledkezzünk meg Henri Barbusse-ről, a béke önfeláldozó bajnokáról. Bajomi Lázár Endre Pekingbe érkezett a „Kolo‘” jugoszláv népi ének- és táncegyüttes A »Kolo« jugoszláv népi ének- és táncegyüttes a kínai kulturális ügyek minisztériuma meghívására Pekingbe érkezett. Az együttest a pályaudvaron Hszia Jen, a kulturális ügyek miniszterének helyettese üdvözölte meleg szavakkal. A “Kolo" ének- és táncegyüttes tagjai több mint egy hónapig tartózkodnak majd Kínában. NAPLÓ EZII Befejeződtek a »Gábor diák« című új magyar film külső felvételei. A Székely Bertalan emlékkiállításnak, megnyitása óta mintegy 21 000 látogatója volt. Csak vasárnap hétezren nézték meg a kiállítást. A A magyar rádió megemlékezik a huszonöt évvel ezelőtti nagy budapesti munkászüntetés évfordulójáról: augusztus 31-én este »1930. szeptember 1-én Budapesten« címen ad műsort.© Berlioz »Faust elkárhozása* című oratóriumot adja elő az Állami Hangversenyzenekar Ferencsik János vezényletével szeptember 2-án a Károlyikertben. »Szeged és a magyar irodalom 1848-tól napjainkig« címmel irodalmi kiállítás nyílik a szegedi Móra Ferenc Múzeumban. A kiállítás Mikszáth, Gárdonyi, Tömörkény, Móra, Juhász Gyula, József Attila és Radnóti Miklós szegedi életét és mai szegedi írók munkásságát mutatja be. Az újjáalakított mohácsi városi kultúrházat Bartók Béláról nevezték el. Utazások a világ körül címmel megjelent a James Cook világjáró első utazásának történetét tartalmazó kötet. A Sándor Károly grafikusművész «Akivel Csehszlovákiában találkoztam...« című, csehszlovákiai tanulmány útján készített arcképkarikatúra-sorozatát nagy sikerrel állították ki nemrégiben a budapesti Csehszlovák Kultúra helyiségében. A rajzokat a Kultúrkapcsolatok Intézete a napokban Prágába küldi, ahol a Magyar Kultúra helyiségében mutatják be a csehszlovák közönségnek. A demokratikus Berlin idei Goethe-díjait, a költő születésének 206. évfordulója alkalmából ünnepélyesen kiosztották. A kitüntetettek között van Eduard von Winterstein színművész, Georg Ruse mérnök és Fritz Höft a berlini zeneművészeti főiskola tanára, első regényét, a romantikusan égő, még nagyon is lírai könyörgőket, az 1908-ban megjelent, már társadalmi mondanivalót hozó Pokol című regényét, az első “igazi férfimunkát" (ezt Anatole Francé mondta róla). Ott hozták természetesen főművét, amellyel örökre beírta nevét az emberiség nagy íróinak aranykönyvébe. A tűzet, de amelyet riadt reakciósok és finnyás műítészek gyarló “propagandaműnek" akartak minősíteni. Sikere azonbanFranciaországban több százezer példányban fogyott el. Goncourt-díjat kapott, vagy ötven nyelvre lefordították, olyan felrázó, olyan átütő volt, amilyet csak bátor és igaz könyvek arathatnak. Millió és millió frontharcos ismert benne saját gyötrelmeire és saját reményeire. Lenin Svájcban még azon frissiben elolvasta, és igen sokra becsülte; az első orosz kiadáshoz Gorkij írt üdvözlő előszót. A véres valóságot feltáró forradalmi regény egy csapásra szertefoszlatta az évek óta folyó soviniszta ködösítést, amely a robotos, sáros, tetves lövészárok-életre a parádés cifraság hazug mundérját akarta húzni. Mint annyi más nó és művész életében, így lett a világháború Barbusse pályafutásán is új törekvések kiinduló pontja. Míg azonban mások a romboló izmusok tűzijátékával akarták elkápráztatni az irodalmi közvéleményt, Barbusse nem érte be nyárspolgárriasztó röppentyűk zajos eregetésével. »Bakonyi fajta, karakin magyar. Pazar volt, jó volt rossz fajtája mellett. Magyar mértéknél ő többet adott S ő azt se kapta, ami nagyon kellett* — írta Ady Endre költőtársáról és szellemi elődjéről, az úri Magyarország hivatalos irodalomkörei által életében mellőzött, üldözött, halála után agyonhallgatott Vajda Jánosról. Most, vasárnap, ragyogó nyárutói délután, ott ültünk a vadregényes váli erdő egykori erdészlakának udvarán, a Vajda János Emlékmúzeum megnyitó ünnepségén. A Fejér megyei tanács népművelési osztályának vezetője, Harangozó István bevezetője után meghallgathattuk Lengyel Dénes emlékeztető előadását, majd Palotai Erzsi és Bodor Tibor mondott Vajdakölteményeket nagy művészi erővel. Az új múzeumot Jánosi Ferenc, a Petőfi Sándor Irodalmi Múzeum főigazgatója adta át Vál község lakosságának és a váliak nevében Gerecze Pál iskolaigazgató, a Hazafias Népfront községi bizottságának elnöke mondott köszönetet. Micsoda szép munka volt, hogy a Mezőföldi Állami Erdőgazdaság dolgozói helyreállították a múzeumot, s hogy most több száz érdeklődő gyűlt össze erre a bensőséges ünnepségre, amelyet a járás ifjúságának műsora zárt be. Belépünk a múzeumba. »Ha majd kiásnak a hamuözünből Álmélkodó késő évezredek, Találnak ott — majd rám ismernek erről — Egy fölemelt főt ■ egy üres kezet!...* — így énekel Vajda élete alkonyán Sodoma című költeményében s a múzeumi anyag, ami a gyermekkorának otthonául szolgált, barátságos kicsiny szobában elébünk tárul, igazolja, hogy földi javakban nem bővelkedett. Egyik sarokban, üvegszekrénybe zárva, a vörössapkás honvéd egyenruha, mit haláláig drága kincsként őrzött, emberi és költői magatartásának — az emelt főnek és üres kéznek — szent jelképeként. Egy-két vitrinben néhány szerény használati tárgy, az imádott Gina bűvös tekintetű arcképe az egyik falon és körös-körül a tárlókban a gazdag szellemi hagyaték, mit bőkezűen osztott nemzetének. S ha nézegetjük itt a verseket s az újságíró Vajda harcos politikai írásait, mai irodalomszemléletünk fényénél világosan megértjük, miért kellett korában az irodalom száműzöttjévé válnia. Vajda költészete elválaszthatatlan politikai magatartásától. 1848 eszméinek talaján állott egész életében és idejekorán felismerte, hogy a társadalmi haladás és a nemzeti függetlenség eszméje szorosan egybekapcsolódik. Polgárosodást akart, de csak a demokratikus polgárosodást értékelte s amikor látnia kellett, hogyan sikkad el a társadalmi haladás gondolata, elégedetlenségének hangot is adott. Természetszerűen szembekerült ekként azuralkodó osztályok politikai állásfoglalásával és azok igyekeztek is megtorolni Vajda következetesen jakobinus magatartását. Mellőzést és nem egyszer a nyomor határait súroló életkörülményeket juttattak osztályrészéül, de Vajda inkább választotta a nyomort, mint a megalkuvást. Egyre élesebb hangon ostorozta a polgárság szembeötlő hibáit, épp olyan szenvedélylyel, mint egykor a nemesség bűneit, mert látta, hogy a polgárság nem a társadalmi haladás képviselője többé. A párizsi kommün idején élénk rokonszenvet mutat a francia proletariátus hősi harcai iránt, a 80-as években pedig már van bátorsága ki is mondani: »Úgy látszik, hogy a közeljövő forradalmi élesztője az iparos és nagyvárosi munkásosztálya Helytálló Komlós Aladár megállapítása: Petőfi és Ady között ő a legtisztábban látó magyar politikai költő! E korszakban senki ilyen erővel nem hirdette nálunk a demokratikus fejlődés parancsait. Életének magánosságát csak súlyosbította az elérhetetlen és vonzalmára méltatlan Gina iránt évtizedeken át lángoló szerelme. Mégis magánossága ellenére, a jövőbe vetett hit árad szavaiból, látomásai a mi korunkban valósulnak meg. A szocializmust építő magyar nép érti meg Vajda költészetét igazán és jogosan tiszteli legértékesebb haladó hagyományai között. Erről tanúskodott a vasárnapi múzeum-avató ünnepség is, amelyre oly nagy számmal gyülekezett össze a költő által rajongásig szeretett vidék dolgozó népe a Vajda emléke által megszentelt helyen, hogy ezzel is lerója a kegyelet adóját a váli erdő halhatatlan szerelmese előtt. A Petőfi Sándor Irodalmi Múzeum által életrehívott Vajda János Emlékmúzeum kétségtelenül elfoglalja az őt megillető helyet a magyar irodalomtörténet nagy zarándokhelyei között. Zs. E. AUGUSZTUS 30 .flázcu-vuzmtás A VÁLI ERDŐBEN Megnyílt a Vajda János Emlékmúzeum 5 Közgyűlést tart a Színház- és Filmművészeti Szövetség A Magyar Színház- és Filmművészeti Szövetség szeptember 5-én fél 11 órai kezdettel a Művészeti Szövetségek Házában tartja közgyűlését. A közgyűlés napirendje: főtitkári beszámoló, alapszabályok módosítása és új vezetőség választása, munkaterv ismertetése.