Magyar Nemzet, 1956. január (12. évfolyam, 1-26. szám)
1956-01-01 / 1. szám
A „KI GY©Z!“ A nemzetközi politika egy esztendejének tanulságai Ez az esztendő, a néhány órája letűnt 1955, a nagy évfordulók esztendeje volt. A második világháború befejezése óta egy évtized telt el. 1955- re esett a győzelem napjának, az ENSZ megszületésének és az első atombomba felrobbantásának tizedik évfordulója. Éppen ezért ez az esztendő gyűjtőlencseként egyesítette magában mindazokat a fényeket és árnyakat, amelyek tíz esztendeje meghatározzák a nemzetközi politika spektrumát. Ez volt nemcsak eseményekben, de új utak keresésében is az évtized legmozgalmasabb diplomáciai esztendeje. Ha fellapozzuk 1955 első napjának újságjait és öszszehasonlítjuk a mai lapszámokkal, lenyűgöző erővel bontakozik ki szemünk előtt a változás, amit talán így lehetne összefoglalni: elérkeztünk a nemzetközi helyzet nagyszabású átrendeződésének küszöbéhez. "■Ki győz?* — tette fel a kérdést az U. S. News and World Report egyik decemberi számában. A szocializmus tábora volt-e sikeresebb ebben az esztendőben s egyáltalán az 1945 óta eltelt évtizedben, vagy pedig a kapitalizmus? És a lap anélkül, hogy mélyebben elemezné a történéseket, az események puszta felsorolásával is arra a következtetésre jut, hogy a béke és a szocializmus tábora világszerte újabb győzelmeket aratott, miközben a kapitalizmus egy helyben topog és minden képzelőerőt nélkülöző politikájával egymásután veszti el szilárdnak hitt pozícióit. A béke érdekében végrehajtott ellenoffenzíva Mert mi is történt? 1954 azzal fejeződött be, hogy több éves szüntelen fenyegetés és ígérgetés, rábeszélés és kényszer hatására az érdekelt országok mindegyike elfogadta Nyugat-Németország felfegyverzésének tervét és ezzel az amerikai politikának sikerült komoly feszültséget létrehoznia Európában, olyan helyzetet teremtenie, amely minden eddiginél kedvezőbb volt hódító céljainak megvalósítására. Európa tehát fenyegető előjelekkel terhes légkörben fordult át az új esztendőbe. Ehelyett egészen más következett be. Az emberiség tanúja lehetett a béke érdekében végrehajtott legnagyobb szabású és legeredményesebb diplomáciai és politikai ellenoffenzívának, amelynek következményeként ma, 1956 első napján nemcsak a béke hadállásai szilárdultak meg a világ legkülönbözőbb pontjain, hanem , mint N. A. Bulganyin mondotta a Legfelső Tanács ülésén, "bizonyos fordulat" is történt a nemzetközi helyzetben. Melyek a főbb állomásai a Szovjetunió és a békeszerető országok új diplomáciai kezdeményezéseinek? A szovjet politika fő feladatának tekintette és tekinti a nemzetközi feszültség jelentős csökkentését és olyan nemzetközi helyzet kialakítását, amelyben reálisan megvalósulhatnak a két rendszer békés együttélésének elvei, következésképp megnyílik az út tíz esztendő meddő vitái után a megoldatlan kérdések rendezéséhez. Európa, Ázsia és az arab világ Európában ennek megfelelően a szovjet—osztrák tárgyalások eredményeként aláírták az osztrák államszerződést, rendeződött a Szovjetunió, valamint a népi demokratikus országok viszonya Jugoszláviával, a békeszerető országok létrehozták a német militarizmus fenyegetésével szemben a varsói nyolchatalmi szerződést. Mindez olyan viszonyokat teremtett, amelyek mellett elkerülhetetlenné vált Genf, a kormányfők értekezlete. A továbbiakban a Szovjetunió felvette a diplomáciai kapcsolatokat Nyugat-Németországgal, a Német Demokratikus Köztársaság visszanyerte teljes szuverenitását, a Szovjetunió és Finnország között fontos egyezmény jött létre a Porkkala-Udd-i támaszpont kiürítéséről. Mindezt kiegészíti a szovjet államférfiak tervezett idei angliai látogatása. A Távol-Keleten Tucsen szigete felszabadult, megindultak a közvetlen kínai—amerikai tárgyalások, megkezdődtek a szovjet—japán tárgyalások a békeszerződésről és a Kínai Népköztársaság sikeresen halad előre az első ötéves terv hatalmas céljai felé. Dél-Ázsia és az arab világ országainak képviselői Bandungban elfogadták a békés együttélés alapelveit és ezáltal új, hatásában még fel sem mérhető erőcsoportosulást hoztak létre a világ e hatalmas térségében. Nehru indiai és U Nu burmai miniszterelnök Moszkvába látogatott, amit követett N. A. Bulganyin és N. Sz. Hruscsov év végi dél-ázsiai diadalútja. A Közép-Keleten új helyzet körvonalai rajzolódnak ki, amelyet egyrészt a Szovjetunió tekintélyének jelentős növekedése, másrészt az imperialisták közép-keleti monopóliumának megtörése és a semlegességi irányzat erősödése jellemez. Észak-Afrikában a függetlenségért küzdő erők harcának eredményeként a francia imperializmus jelentős engedményekre kényszerült Tuniszban és Marokkóban. Algírban a helyzet egyre fenyegetőbb a francia uralkodókörök számára. Indonéziában az általános választások eredményeként megsokszorozódott erővel tér vissza a parlamentbe a kommunista párt és az ország függetlenségéért küzdő nemzeti párt. Indokínában a féktelen terror tartja csak fenn ideig-óráig Diem népellenes uralmát. Idén kell megtartani Észak- és Dél-Vietnamban a választásokat, amelyeknek várható eredménye senki előtt sem kétséges. Ezekkel az eseményekkel egyidőben fontos lépések történtek a kelet-nyugati kapcsolatok és a nemzetközi kereskedelem kiszélesítése terén is. Soha ennyi parlamenti delegáció, küldöttség, turista, tudós, művész és politikus nem járt a Szovjetunióban és a népi demokratikus országokban, mint a múlt esztendőben és a Szovjetunióból is igen nagyszámú látogató érkezett a különböző népi demokratikus és nyugati országokba. A három főesemény összefoglalva tehát, a mögöttünk levő esztendőt három kiemelkedő esemény jellemzi: Genf, Bandung és a szovjet vezetők ázsiai útja. Genf kifejezi azt az igazságot és azt a reális lehetőséget, hogy megvannak immár a feltételei a Kelet és Nyugat közötti viszony jellegének és tartalmának megváltozásához is. A genfi szellem két döntő fontosságú gondolatot tartalmaz, ami, ha még nem is vált uralkodóvá a nemzetközi kapcsolatokban, mindenképpen meghatározza majd az események fejlődésének irányát. E két gondolat: a háborúnak, mint a vitás kérdések "megoldási® eszközének elutasítása és ebből egyenesen következőleg annak felismerése, hogy a különböző rendszereknek békésen meg kell férniök a földgolyóbison. A genfi szellem ellen lehet küzdeni, de nem lehet tagadni, hogy az emberiség számára ez az egyetlen alternatíva. Ennek az igazságnak a győzelme volt 79 ország 1400 atomtudósának kéthetes konferenciája. De akár a lefegyverzés kérdését, akár az ENSZ új tagjainak felvételét, akár a kollektív biztonság ügyét tekintjük, nyilvánvaló, hogy a genfi szellem máris egyik legfontosabb hatótényezője a nemzetközi politikának. Bandung az Ázsiában végbement történelmi változásokat fejezi ki, azt egyrészt, hogy a XIX. század gyarmati imperializmusa végleg a történelmi ócskaságok szemétdombjára került s ezen az sem változtat, hogy nagy területek népei még mindig gyarmati elnyomás alatt sínylődnek. A folyamat mérföldes léptekkel halad előre, amivel szembeszállni ma már reménytelen és nevetséges szélmalomharc. A szovjet államférfiak délázsiai útja, a Szovjetunió baráti kapcsolatainak elmélyítése Indiával, Burmával és Afganisztánnal, jelentősen megszilárdította a békét és biztonságot nemcsak ebben a térségben, hanem az egész világon. A függetlenségüket visszanyert gyarmati népek roppant gazdasági, társadalmi és poli- ■ tikai problémáik megoldását ma már sajátos úton keresik és mennél előbb szabadulni igyekeznek a kapitalista "aranyláncoktól®. Számukra — már csak a történelmi analógiák miatt is — a példa sokkal inkább a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság. A hidrogénbomba És végül a politika és diplomácia után beszéljünk még néhány technikai kérdésről, mindenekelőtt a Szovjetunió több megatonos hidrogénbombájáról, és itt adjuk át a szót a nyugati újságíróknak. A robbantás, mint ismeretes, igen nagy magasságban történt. Hanson W. Baldwin, a New York Times katonai munkatársa megírta, hogy az amerikai szakembereket ezzel kapcsolatban az a probléma foglalkoztatja, miként lehetett a nagysúlyú hidrogénbombát olyan magasságra felvinni, amit csak a legmodernebb amerikai vadászgépek képesek elérni. A szovjet tudomány tehát, szerintük vagy irányítható rakétával, vagy pedig interkontinentális bombázóval szállította ilyen magasra a hidrogénbombát. Bármelyik megoldást alkalmazták is, mindkettő meghaladja az amerikai technika jelenlegi lehetőségeit. Az Alsop-fivérek az interkontinentális rakéták kérdésével foglalkozó Killian-jelentést idézve megállapítják: "Az irányított lövedékek terén elmaradtunk a Szovjetunió mögött és állandóan hátrább és hátrább szorulunk... A szovjet légierő megelőzte az amerikai légierőt a különböző kategóriákhoz tartozó legmodernebb típusok gyártásában." De itt természetesen nemcsak, sőt nem is elsősorban a hidrogénbombáról, az irányítható rakétákról és a léglökéses repülőgépekről van szó. Az angliai harwelli atomkutató intézet tudósai novemberben ellátogattak a Szovjetunióba és jelentést készítettek a Szovjetunió atomtudományának hatalmas erejéről. A Daily Expressben lehetett olvasni a következőket: "A jelentés komolyan megdöbbentette az angol vezetőket, mert azt bizonyítja, hogy a szovjet atomtudósok száma sokkal nagyobb, tudományos színvonaluk sokkal magasabb, mint ahogy a Nyugat szakértői eddig sejtették, noha figyelembe vették a Szovjetunió meglepő sikereit az atomfegyverek terén és számoltak azzal is, hogy a Szovjetunió meszsze megelőzte Angliát a legmagasabb minősítésű tudósok és műszaki szakemberek kiképzésében az atomipar számára. . Magyar Nemzet_____ Hétszáznegyven millió ember és 11 millió négyzetkilométer De idézhetnénk még Churchill híressé vált felhívását arról, hogy a szakemberek képzésében Anglia mennyire elmarad a Szovjetunió mögött, avagy M. Higginsnek, a New York Herald Tribüne munkatársának tudósítását a rusztavi acélkombinátnál, amelynek automata gépsoraihoz fogható berendezés sehol Európában nincs és Amerikában is csak a legeslegújabb üzemek vetekedhetnek azzal. És a "Ki győz?" kérdésére válaszolva még megemlíthetjük az U. S. News and World Report saját adatait, amelyek szerint 1945 óta a szocialista tábor 740 millió emberrel és 11 millió négyzetkilométerrel gyarapodott, míg a kapitalista tábor 693 millió embert és 9,6 millió négyzetkilométert veszített. A múlt esztendőben a Szovjetunió és az Egyesült Államok egyaránt bejelentette, hogy 1957-ben a Nemzetközi Geofizikai Év keretében felröpítik az első mesterséges bolygót s ezzel kezdetét veszi az ember behatolása a végtelen űrbe. A fejlődés előtt tehát beláthatatlan távlatok nyílnak, ha sikerül a népek kapcsolatait a két rendszer békés versengésének szilárd alapján berendezni. A letűnt idő nyomában járva a bizalom és remény érzése tölti el a népeket, hogy kilátástalan minden harc, amit a régi folytat az új, a tegnap a holnap ellen, a történelmileg idejétmúlta az "idő magaslatán® levő jelennel és jövővel szemben. Pethő Tibor Az ötödik ötéves terv 12 százalékban (vagyis öt év alatt kb. 70 százalékban) szabta meg a szovjet ipar évi átlagos növekedési ütemét. (A termelőeszközök termelését 13, a fogyasztási cikkekét pedig 12 százalékban.) A szovjet dolgozók már tavaly május elsejére (tehát 8 hónappal a határidő előtt) túlteljesítették ezt az előirányzatot. Az ipari termelés május elsejéig 71 százalékkal, s az év végéig — nem végleges adatok szerint — 80 százalékkal haladta meg az 1950. évi színvonalat. A termelőeszközök termelésében az év végéig 85 százalékos, a fogyasztási cikkekében pedig 72 százalékos növekedés mutatkozott. Ez az előirányzathoz képest a termelés mindkét nagy csoportjában körülbelül 10 százalékos túlteljesítést jelent. A gépipar, a nehézipar szíve 1950-hez képest megkétszerezte, s 1940-hez viszonyítva 4,6-szorosra fokozta termelését. Sztálin 1946. február 9-én kitűzte a párt és a szovjet nép hosszabb időre vonatkozó gazdasági feladatait, amelyeknek megoldása biztosítja a kommunizmus anyagi bázisának megteremtését. Sztálin — mint ismeretes — azt mondotta, hogy a Szovjetunió termelőerőinek el kell érniök azt a színvonalat, amely egyebek közt lehetővé teszi évi 500 millió tonna szén, 60 millió tonna ásványolaj, 50 millió tonna nyersvas és 60 millió tonna acél termelését. Ez a feladat sikeresen megvalósul. A hatodik ötéves terv kezdetéig a szovjet ipar termelése háromszorosan meghaladta az 1940. évi színvonalat. A legfontosabb ipari termékfajták termelése a következőképp alakult évek építése, s megkezdődött az atomenergiának a termelésben való alkalmazása. Általában a technika szüntelen fejlődése és valamennyi népgazdasági ág mind fokozottabb villamosítása jellemezte az ötéves tervet. Ez a folyamat az SZKP júliusi teljes ülése óta még inkább meggyorsult A szovjet nép, amely kommunista pártjának vezetésével és öt diadalmas ötéves terv végrehajtásának eredményeképpen gyors léptekkel halad a kommunizmus megvalósítása felé, már hónapok óta a hatodik ötéves terv lázában ég. E terv készítése a dolgozók rendkívül kiterjedt közreműködésével történt. Az új ötéves terv irányelvei, amelyek két hónap múlva jóváhagyás végett az SZKP XX. kongresszusa elé kerülnek, a lehető legteljesebben számolnak a gyárak, a kolhozföldek a közlekedés és más népgazdasági ágak dolgozóinak a belső tartalékok felkutatásán, a műszaki fejlesztés és az ésszerűbb munkaszervezés lehetőségein alapuló javaslataival A hatodik ötéves terv első évében az ipari termelés újabb 10,5 százalékos növekedését írták elő, ebből 11 százalék a termelőeszközök, 9,6 százalék a fogyasztási cikkek termelésére esik. Az előirányzott nagyméretű műszaki fejlődés, a tervezés tökéletesítése, a dolgozók alkotó kezdeményezésének érvényesítése, s mindenekelőtt a kommunista párt bölcs vezetése biztosítja az eddigi ötéves terveknél jóval nagyobb feladatokat tartalmazó új terv sikeres teljesítését. Semjén Endre •Vasárnap, 1956. január . A Szovjetunió a hatodik ötéves terv küszöbén 1956 a Szovjetunió hatodik (háború utáni harmadik) ötéves tervének első esztendeje. Az új ötéves terv irányelvei még jóváhagyásra várnak, de az 1956—1960. évi távlati tervbe szervesen beilleszkedő éves terv végrehajtása Szovjetuniószerte már január elsején teljes lendülettel megkezdődik. Az új ötéves terv fontos történelmi esemény, mert minden korábbi tervnél fokozottabban érvényesíti a szovjet dolgozók alkotó kezdeményezését: minden üzemben, műhelyben, intézményben megtárgyalták. A Szovjetunió valamennyi ötéves terve fontos mérföldkő volt a szocialista társadalom fejlődésében. Az ötéves tervek eredményeképpen hihetetlen gyorsasággal valósultak meg olyan gazdasági, politikai s kulturális változások, aminek megvalósítása a kapitalista rendben tízszer annyi idő alatt sem lett volna lehetséges. Az elsőötéves terv folyamán a szovjet nép elmaradt agrárországból gazdaságilag teljesen önálló és a világkapitalizmus válságaitól független ipari hatalommá változtatta hazáját; megteremtette az egész népgazdaság és benne a szétaprózott kisparaszti mezőgazdaság — szocialista átalakítására is alkalmas nagyipart; véglegesen kiszorította a népgazdaságból a kapitalista elemeket, vagyis megvetette a szocialista társadalom szilárd gazdasági alapjait. Az első ötéves terv eredményeképpen a Szovjetunióban egyszer s mindenkorra megszűnt a munkanélküliség, s a szovjet dolgozók anyagi helyzetének gyökeres megjavítása folytán rohamosan emelkedett a nép kulturális színvonala. A második ötéves terv feladatai minden vonatkozásban jóval nagyobbak voltak az elsőénél, de az első ötéves terv sikeres teljesítése biztosította megoldásuk reális lehetőségét. A második ötéves terv — ugyanúgy, mint az első — 4 év és 3 hónap alatt teljesült, s átvezette a szovjet társadalmat a kommunizmus első szakaszába, a szocializmusba. A második ötéves terv lelkesítő feladatainak hatására született meg és terjedt el viharos gyorsasággal a termelés minden ágában a sztahanovista mozgalom, a szocialista verseny új, magasabb fokú formája. A második ötéves terv végére már a Szovjetunió egész termelésének háromnegyedét az ipar adta, s az ipari termelés 1929-hez képest több mint 428 százalékkal növekedett. A harmadik ötéves terv kezdetéig alapjában befejeződött a szovjet gazdaság műszaki újjáalakítása. A Szovjetunió socialista nagyhatalommá vált. A szocialista iparosítás és a mezőgazdaság kollektivizálása biztosította a szovjetek országának teljes gazdasági függetlenségét és a minden támadó visszaverésére alkalmas honvédelem anyagi alapjainak megteremtését. A harmadik ötéves terv már célul tűzhette ki a kommunizmus első szakaszából: a szocializmusból, a másodikba, a kommunizmusba való fokozatos áttérést. A szovjet nép túláradó lelkesedéssel fogott hozzá e terv hatalmas feladatainak megvalósításához. A hitleristák hitszegő támadása azonban félbeszakította a szovjet nép alkotó erőfeszítéseit, a szovjetország békés gazdasági fejlődését. A háború előtti ötéves tervek sikeres teljesítése nélkül a Szovjetuniónak a német és a japán fasisztákon aratott világtörténelmi jelentőségű győzelme elképzelhetetlen lett volna. A nehézipar elsősorban való fejlesztése alapján hatalmassá nőtt szovjet ipar és a kollektivizált szovjet mezőgazdaság a győzelem minden anyagi feltételét biztosította. A negyedik ötéves tervben a kommunista párt vezette szovjet nép bámulatos gyorsasággal nemcsak helyreállította háború sújtotta gazdaságát, hanem a termelés minden ágában túl is szárnyalta az 1940. évi színvonalat. 1950-ben a Szovjetunió ipara már 73 százalékkal többet termelt, mint 1940-ben, s 25 százalékkal meghaladta a tervben megszabott növekedést. A gabonafélék teljes termése 1950-ben 345 millió paddal, terméshozamuk pedig 13 százalékkal nagyobb volt az 1940. évinél. A negyedik ötéves terv eredményes teljesítése lehetővé tette, hogy a szovjet társadalom folytassa a szocializmus második szakaszára, a kommunizmusra való fokozatos áttérés megvalósítását, amelyet a fasiszta támadás és a Szovjetunióra kényszerített súlyos háború megszakított. Az ötödik ötéves terv grandiózus programot tűzött a szovjet nép elé a kommunizmus építésében. A kommunista párt XIX. kongresszusán jóváhagyott irányelvek minden korábbi tervnél pontosabban igazodtak a szocializmus gazdasági alaptörvényéhez és a népgazdaság tervszerű (arányos) fejlődésének törvényéhez. Az ötödik ötéves terv a Szovjetunió egész gazdaságának a nehézipar elsősorban való fejlesztésén alapuló hatalmas fellendülését irányozta elő, de minden előbbi tervnél nagyobb súlyt vetett a fogyasztási cikkek termelésének fokozására, a szovjet társadalom jólétének és kultúrájának növelésére is. A tervet 4 év és 4 hónap alatt hajtották végre. Az ipari készárutermelés az ötödik ötéves terv utolsó évében legalább 12 százalékkal növekedett, s jelentősen meghaladta a megszabott színvonalat. A nehézipar általános fejlődése alapján a könnyűipar és az élelmiszeripar is szépen fejlődött, lehetővé vált a nehéz és nagy munkaigényű termelési folyamatok gépesítésének jelentős kiterjesztése és a mezőgazdaság nagyarányú fejlesztéséhez szükséges anyagi feltételek biztosítása Az ötödik ötéves tervben nagymértékben javult a szovjet lakosság életszínvonala. A munkások és az alkalmazottak, reálbére például 37 százalékkal növekedett a 35 százalékos előirányzattal szemben. Az életszínvonal általános emelkedésére vall a Szovjetunió nemzeti jövedelmének az ötéves tervben bekövetkezett tetemes növekedése. A nemzeti jövedelem négy év alatt majdnem 50 százalékkal gyarapodott, s 1955-ben is tovább növekedett. A Szovjetunió nemzeti jövedelme 1953-ban már nyolcszorosa volt az 1930. évinek. Az ötödik ötéves tervben kibontakozott a villamos erőmű