Magyar Nemzet, 1956. április (12. évfolyam, 79-103. szám)
1956-04-01 / 79. szám
k A leszerelés sikeréért Az ENSZ leszerelési albizott- ságának március 27-i ülésén A. A. Gromiko beterjesztette a szovjet kormány új leszerelési javaslatát. Az új szovjet javas- - lat bizonyos tekintetben eltért a múlt év május 10-én benyúj- tott szovjet javaslattól, de vál- - tozatlanul azokon az elveken épül fel és ugyanazokat a cél- kitűzéseket tartja szem előtt, figyelembe veszi azonban a nyugati kormányok ellenkeződsét olyan alapvető kérdések azonnali rendezésével szem-ben, mint az atomfegyverek el- tiltása. Ezért, hogy a kérdés megoldhatóságához megfelelő alapot teremtsen s legalább olyan pontokon biztosítsa az előrehaladást, amelyeken a tárgyaló felek nézetei közel hozhatók egymáshoz, az atomfegyverek eltiltásának kérdését különválasztja a hagyományos fegyverek csökkentésének kérdésétől. Kétségkívül ez a legjellemzőbb vonása az új szovjet javaslatnak. Ez persze nem jelenti, hogy a Szovjetunió kormánya lemondott volna az atomfegyverek eltiltásának végső célkitűzéséről. Ha kerülővel is, de ide el kell jutni, mert az atomfegyverek eltiltása változatlanul kulcskérdése a leszerelésnek. Tekintetbe véve azonban azt a szívós ellenállást, amit különösen az Egyesült Államok kormánya tanúsít ebben a kérdésben, az atomfegyverek eltiltásának közvetlen összekapcsolása a leszerelés egyéb, s már a jelen helyzetben megoldható feladataival — mint például a hagyományos fegyverek csökkentése — ismét zsákutcába vihetné a leszerelés ügyét. Márpedig nem kétséges, hogy a nemzetközi légkör megjavításához s az államok közötti kapcsolatok új, barátságos alapokra helyezéséhez jelentős, sőt döntő hozzájárulást jelenthet minden előrehaladás a leszerelés kérdésében. A Szovjetunió kormányát nyilvánvalóan az a meggondolás vezette az új javaslat kidolgozásánál, hogy olyan reális kereteket állítson fel a leszerelés megvalósításához, amelyekbe valamennyi nagyhatalom alapvető elgondolásai beilleszthetők. Kétségtelen, hogy ebből a szempontból előnyösen különbözik a szovjet javaslat az angol—francia javaslattól, amely átveszi ugyan a május 10-i szovjet tervezet néhány fontos elemét, mindenekelőtt a leszerelés megvalósításának szakaszos módszerét, de úgyszólván hatálytalanítja ezt a különben reális módszert az egyes szakaszok átmeneteibe rejtett halogatókkal, kibúvókkal és a fenntartások valóságos labirintusával, amellett semmi konkrétumot nem tartalmaz olyan lényeges kérdésekről, mint a fegyveres erők felső határa, stb. Ennek ellenére a szovjet javaslat figyelembe veszi és értékeli a francia—angol tervezet egyes pozitív vonásait, sőt visszatér olyan korábbi francia és angol elképzelésekhez — mint például a katonai költségvetések ellenőrzéséről szóló francia vagy akorlátozott fegyverzetű övezetek ismert angol elképzelései, amelyek a jelenlegi francia—angol tervben nem kaptak helyet, de megfelelő összefüggésben minden bizonnyal jól hasznosíthatók. Különbözik a szovjet javaslat az amerikai tervezettől is, amelynek legfőbb gyengéje az, hogy egyetlen kérdésre, az ellenőrzés kérdésére kívánja leszűkíteni az egész bonyolult kérdéskomplexum megvitatását. A gyakorlati előrehaladás érdekében azonban a szovjet javaslat messzemenően figyelembe veszi az Egyesült Államok álláspontját és az ellenőrzés megvalósítására olyan módozatokat javasol, — például a légi ellenőrzés tekintetében —, amelyek közel állnak az amerikaiak elgondolásaihoz. A szovjet javaslatnak tehát abban van nagy nemzetközi jelentősége, hogy reális tárgyalási alapot teremt az ENSZ leszerelési albizottsága számára és kiindulási pontul szolgál távolabbi, az eddigi tapasztalatok alapján nehezebben elérhető célkitűzések megközelítéséhez is. Minden bizonnyal helyesen értékeli ebből a szempontból a szovjet javaslat jelentőségét a Times, amikor megállapítja, hogy »a hagyományos fegyverekre vonatkozó sikeres leszerelés olyan légkört teremthet, amelyben meg lehet majd fontolni az atomleszerelést is«. Az új szovjet javaslat valójában azoknak a lehetőségeknek kiszélesítésére törekszik, amelyekkel a szocialista tábor országai már eddig is éltek fegyveres erőik csökkentése során s amelyek természetesen nyitva állnak a nyugati hatalmak előtt is. Arról van szó — s ez a lényege a szovjet javaslatnak —, hogy meg kell találni a leszerelés gyakorlati értelmezésének általános, mindenki számára elfogadható módját s ki kell szabadítani ezt az emberiség sorsát oly döntően befolyásoló kérdést az akadémikus viták, a jogászi csűréscsavarások légköréből. N. A. Bulganyin Eisenhower elnökhöz intézett ismert üzenetében, amelyben kifejtette a szovjet kormány álláspontját a leszerelés kérdéséről s a kérdés megoldásának lehetőségeiről, felhívta a figyelmet arra, hogy az egész kérdést átfogó nagy és végleges rendezés előtt meg lehetne találni a módját fontos részles megegyezéseknek, amelyek az eddigi egyhelybentopogás helyett előrevinnék a leszerelés ügyét. Az a szovjet javaslat, amelyet Gromiko most a londoni tanácskozásokon előterjesztett, kétségtelenül alkalmas arra, hogy ilyen előrevivő részletmegoldások alapjául szolgáljon, kiszabadítsa az albizottság munkáját abból a zsákutcából, amelyben menthetetlenül megint megreked, ha az átfogó és végleges rendezés pretenciójával nyúl a kérdéshez. Nyilvánvaló, hogy ha a leszerelés fő kérdéseinek megoldása előtt sikerül megállapodásra jutni egyes kérdésekben, különösen olyanokban, amelyek leginkább nyugtalanítják a népeket, lényeges előrehaladást lehet elérni az egész kérdéskomplexum magvának megközelítéséhez. A sikeres részletmegoldások nemcsak a leszerelés ügyét befolyásolnák kedvezően, aminek hatása egyébként széles területen nyomban megmutatkozna, hanem kihatnának a nemzetközi helyzet általános irányvonalának alakulására is: erősítenék a béke és biztonságpolitikájának állásait, növelnék a világ közvéleményének bizalmát a nagyhatalmak közötti tárgyalások és az Egyesült Nemzetek Szervezete iránt is. Ugyanekkor a világ közvéleménye nem egykönnyen térne napirendre az olyan kísérletek felett, amelyek a leszerelés kérdésében kínálkozó reális megoldási lehetőségek eltorlaszolására, vagy egyszerűen figyelmen kívül hagyására irányulnak. Az ilyen kísérletekkel számolni kell, bár a szovjet javaslat nagyfokú realizmusa igen szűk mozgási teret enged az ilyenfajta pró■bálkozásokhoz. Emellett egyes nyugati kormánykörökről is feltehető, hogy helyzetük megerősítése érdekében szívesen vennének bizonyos részleteredményeket a leszerelés te■ rületén. Ami a Szovjetuniót illeti, N. Sz. Hruscsov az SZKP XX. kongresszusán kijelentette: a szovjet kormány kész belemenni olyan részletmegoldásokba, amelyek megtisztítanák az utat a megegyezés előtt a bonyolultabb leszerelési kérdésekben. Kétségtelen, hogy ebből a szempontból a francia—angol tervezet, sőt az Egyesült Államok lényegesen szűkebb területre korlátozott javaslata is tartalmaz bizonyos lehetőségeket. A szovjet javaslat e lehetőségek összehangolásával és kiszélesítésével, konkrét tennivalók megfogalmazásával megteremti az alapot ilyen lényeges és előrevivő részletmegoldások eléréséhez. A világ közvéleménye e javaslat hatása alatt kétségkívül nagyobb bizakodással kíséri az ENSZ leszerelési albizottságának tanácskozásait, mint eddig, bár nagyon jól tudjuk, hogy még hosszú és heves viták színhelye lesz a londoni értekezlet. Mindenesetre az előrehaladás vagy zsákutca kérdése abból a szempontból eldőltének tekinthető, hogy hasznos és keresztülvihető részletmegoldásokra most reális lehetőségek nyíltak. Paál Ferenc J -3 ff [ ^ ' A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA Az Egyesített Atomkutató Intézet munkájában való részvételünk hatása beláthatatlan jelentőségű a magyar tudományra Hidas Istvánnak, a Minisztertanács elnökhelyettesének nyilatkozata Ismeretes, hogy a közelmúltban Moszkvában 11 állam képviselőinek tanácskozásai nyomán megalakult az Egyesített Atomkutató Intézet. A tanácskozáson részt vett hazánk küldöttsége is. Az Intézet megalakulásával kapcsolatban Hidas István, a Minisztertanács elnökhelyettese, a magyar küldöttség vezetője a következő válaszokat adta a Magyar Távirati Iroda munkatársának kérdéseire. KÉRDÉS: Milyen jelentőséget tulajdonít a 11 ország tudományos együttműködésének? VÁLASZ: Az a tanácskozás, amely a szovjet kormány kezdeményezésére Moszkvában március 20—26 között az Egyesített Atomkutató Intézet létrehozása tárgyában lefolyt, rendkívül nagy jelentőségű. A részvevő 11 ország delegációi a világ lakosságának több mint egyharmadát képviselték. Az egyes delegációkban részt vettek az illető ország legjobb fizikusai, így pl. a Nobel- és Sztálin-díjas Herz professzor. Peng és Soltan professzorok, a többszörös Sztálin-díjas Veksziev, Blohincev, Mescserjakov akadémikusok és még sokan mások. A tanácskozásokon részt vett delegációkra a szovjet tudománynak és a szovjet tudósoknak az atomenergia békés célokra valófelhasználása terén elért nagyszerű eredményei mély benyomást tettek. A részvevők körében rendkívüli érdeklődést váltott ki a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Atomfizikai Intézetének és Elektronfizikai Laboratóriumának meglátogatása. Ezek az intézetek a világon egyedül álló tudományos felszereléssel rendelkeznek. Itt működik Mescserjakov akadémikus vezetésével a 680 millió elektronvoltos szinkrociklotron és befejezés előtt áll a Vekszler professzor irányításával tervezett és kivitelezett 10 milliárd elektronvoltos szinkrofozotron. Rövid időn belül Magyarország és az Egyesített Atomkutató Intézet létesítésében részvevő minden ország tudományos dolgozói előtt megnyílik a lehetőség arra, hogy ezeknek az intézeteknek kutatólaboratóriumaiban tudományos munkát végezhessenek. A Szovjetunió az Atomfizikai Intézet és az Elektronfizikai Laboratórium átadásával — jelentős anyagi áldozatot hozva — ismét tanújelét adta a békeszerető országok iránti önzetlen barátságnak és együttműködési készségének. Számunkra az Egyesített Atomkutató Intézetben való részvétel jelentősége abban van, hogy tudósaink olyan berendezéseket használhatnak fel kísérleteikben, amilyeneket mi soha nem tudnánk létesíteni. A mai kísérleti fizika, különösen a kísérleti atommagfizika ugyanis nem fejleszthető tovább viszonylag egyszerű eszközökkel, a legkorszerűbb berendezések igénybevétele nélkül. Ezért az Egyesített Atomkutató Intézet munkájában való részvételünk hatása a magyar tudományra beláthatatlan jelentőséggel bír. Lehetőségünk van arra, hogy tudósaink olyan színvonalú tudományos munkát végezhessenek, amilyenre egyelőre a fejlett nyugati országok tudósainak sincs módjuk. Míg a Genf mellett épülő Európai Atomkutató Központ — a CERN-Laboratórium — csak a kezdet kezdetén áll és a tervek szerint csak gyorsítóberendezésekkel fog rendelkezni, addig az Egyesített Atomkutató Intézet már most a legmodernebb felszereléssel kezdi meg munkáját és folyamatos továbbfejlesztésében nagyteljesítményű kísérleti atomreaktorral és más jelentős tudományos eszközzel fog bővülni. Az Egyesített Atomkutató Intézet létrehozása és különösen annak lehetősége, hogy abba más országok is beléphetnek, a Szovjetunió békepolitikájának, a nemzetközi feszültség enyhítésére irányuló tevékenységének újabb fényes bizonyítéka. Az Intézet létrehozásában részvevő országok egymás iránti barátságának kifejezője az a tény, hogy függetlenül attól, hogy az egyes tagállamok milyen összeggel járulnak hozzá az Intézet fenntartásához, az Intézet munkájában való részvétel tekintetében teljesenegyenjogúak. KÉRDÉS: Milyen mértékben segíti az Egyesített Atomkutató Intézet létrehozása a tudományos együttműködést ? VÁLASZ: A tanácskozáson részt vett országok képviselői hangsúlyozták azt a meggyőződésüket, hogy az Egyesített Atomkutató Intézet létrehozása újabb nagy lehetőséget teremt a Szovjetunió és a népi demokráciák tudományos tevékenységének összehangolására, különösen a fizikai tudományok terén. Az Intézet létesítésében részvevő minden ország képviselője célszerűnek és szükségesnek tartotta azt, hogy az Egyesített Atomkutató Intézet ne csak kutató tevékenységet fejtsen ki, hanem segítse elő e területen az egyes országok közötti tudományos együttműködést is. Pillanatnyilag ugyanis a baráti országok atomkutatással foglalkozó intézeteinek munkája nincs eléggé összehangolva, nem ismerik kielégítően egymás eredményeit és terveit. Nem kell különösebben részletezni, hogy a tudományos tervek összehangolása a tudósok huzamosabb ideig tartó személyes érintkezése milyen nagy jelentőségű a tudományos munka, a tudományos haladás szempontjából. KÉRDÉS: Mely intézményeink kapcsolódnak be az Egyesített Atomkutató Intézet munkájába? VÁLASZ: Az Egyesített Atomkutató Intézet létrehozása különböző tudományágaknak biztosít kutatási lehetőségeket. Ismeretes, hogy az atomkutatások skálája igen széles. Az Egyesített Atomkutató Intézet munkájában való részvétel elsősorban kísérleti fizikusaink, de mérnökeink, vegyészeink, elméleti fizikusaink és matematikusaink szempontjából is nagy jelentőségű. A Központi Fizikai Kutató Intézetben, a Debreceni Fizikai Kutató Intézetben és másutt elért eredményeink lehetővé teszik az Egyesített Atomkutató Intézet munkájába való eredményes bekapcsolódásunkat. KÉRDÉS: Az atomfizikusok együttműködése milyen perspektívát tár hazánkban az atomenergia békés felhasználása elé? VÁLASZ: Az Egyesített Atomkutató Intézet — mint már hangsúlyoztam — olyan kísérleti bázisra épül, amely a maga nemében páratlan a vitáigon. A nagy gyorsítóberendezésekkel végezhető kísérletek jelentősen gazdagítani fogják az atommag felépítéséről alkotott ismereteinket. Az atommagot alkotó részecskék és az azokat összetartó erők pontosabb tudományos megismerése alapján lehetővé válik az atommag energiáját hasznosító technika továbbfejlesztése és kiszélesítése is. Ezáltal az Intézet munkája minden bizonynyal elősegíti az atomenergia békés célokra való felhasználását hazánkban is. Az Intézetben felállítandó nagy neutronsűrűségű kísérleti atomreaktor és az e mellett létesítendő rádiókémiai és metallográfiai laboratóriumok, a rádióaktív izotópok előállítása és felhasználása és különböző, az atomtechnikában fontos anyagok vizsgálata terén lehetővé teszik kutatásaink nagyarányú kiterjesztését, így rendkívül jelentősek a Magyar Népköztársaság számára. KÉRDÉS: Milyen lehetőség van a nemzetek közötti együttműködés további kiszélesítésére? VÁLASZ: Az Egyesített Atomkutató Intézet megalakításáról szóló okmányt 11 ország képviselője írta alá. Mint ismeretes, a tanácskozás már csatlakozásra hívta fel a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányát. A részvevők ezenkívül biztosítani kívánják más olyan államok részére is az Intézet munkájába való bekapcsolódás lehetőségét, amelyek készek az Egyezmény szellemében való együttműködésre. Vállalati ötéves tervjavaslatok kidolgozását rendelte el a Minisztertanács A dolgozók közreműködésével kell elkészíteni a tervjavaslatokat A második ötéves terv gondos kidolgozása szükségessé teszi a dolgozók tevékeny közreműködését a tervező munkéban. A Minisztertanács ezért vállalati ötéves tervjavaslatok kidolgozását rendelte el. A határozat értelmében május 15-ig a következő 22 vállalat készíti el öntevékenyen második ötéves tervjavaslatát: a Rájkosd Mátyás Művek Szerszámgépgyára, a Klement Gottwald Villamossági Gyár, a Gheorghiu-Dej Hajógyár, az Egyesült Izzó Villamossági Gyár, az EMAG, a Lenin Kohászati Művek, a Tatabányai Szénbányászati Tröszt, az Ajkai Erőmű, az Inotai Alumíniumkohó, a Hungária Vegyiművek, a Péti Nitrogénművek, a Kőbányai Gyógyszerárugyár, a 31. számú Építőipari Tröszt erőműépítkezések, a Budapesti Porcelángyár, a Lábatlani Cement- és Mészmű, a Hazai Fésűsffonó, a Csepeli Papírgyár, a Kecskeméti Konzervgyár, a Kőbányai Sörgyár, a Felsőnyomosi Állami Gazdaság, a Mezőfalvi Állami Gazdaság és a Hajdúszoboszlói Egyetemi Tangazdaság. A Minisztertanács határozata szerint a terv kidolgozását a vállalatok igazgatói irányítják, akik a pártszervezetekre és a szakszervezetekre támaszkodva, tervezőbrigádok és szakcsoportok alakításával minél több dolgozót vonnak be a tervező munkába. A kidolgozott javaslatokat az Országos Tervhivatal, s az illetékes minisztérium képviselőinek jelenlétében üzemi gyűléseken tárgyalják meg. A határozat kimondja, hogy a tervező munka irányítói használják fel a dolgozóknak mindazokat a kezdeményezéseit és javaslatait, amelyek előmozdítják a saját erőforrások kihasználását, a termelés lehető leggazdaságosabb bővítését, a munkaerő, az anyagok, a beruházási eszközök fokozott megtakarítását, a termelőberendezések jobb kihasználását, a műszaki színvonal emelését, új, korszerű gyártmányok bevezetését és a termékek minőségének megjavítását, a munka termelékenységének nagyarányú emelkedését, az önköltség következetes csökkentését és a vállalati nyereség megfelelő növelését. A Minisztertanács határozata szerint a felsorolt 22 nagyvállalat tervező munkájában szerzett tapasztalatok felhasználásával a minisztériumok a felügyeletük alá tartozó vállalatok zömében — legalább 320 vállalatnál — megszervezik a vállalati ötéves tervek hasonló módon történő kidolgozását. (MTI)