Magyar Nemzet, 1958. augusztus (14. évfolyam, 180-205. szám)
1958-08-10 / 188. szám
4 Megnyílt a balatoni nyári egyetem Péntek délelőtt dr. Polinszky Károly egyetemi tanár és dr. Milller Sándor egyetemi tanár megnyitotta az első balatoni nyári egyetemet. Az egy hétig tartó tudományos előadássorozaton a magyarokon kívül 20 csehszlovák, négy német és két osztrák vendég vesz részt. Az előadásokat a legkiválóbb előadók tartják. Megszűnt a Kisrugógyár is a Lemezmegmunkáló Klépek Gyára A Kohó- & Gépipari Minisztérium szerszám gépipari igazgatósága a gyártástechnológia színvonalának javítása és a takarékosabb gazdálkodás érdekében a Kisrugógyárat a Magyar Acélárugyárba olvasztotta. Hasonlóképpen megszűnt a Lemezmegmunkáló Gépek Gyára, amelynek termékeit a szerszámgépipar más üzemel, például a DIMÁVAD Gépgyár, a Fémáru- és Szerszámgépgyár és a Fúrógépgyár készíti ezentúl. A megszűnt gyárak dolgozóinak foglalkoztatásáról gondoskodott a minisztérium. Magyar segély a lengyel árvízkárosultaknak A magyar forradalmi munkás-paraszt kormány a Magyar Vöröskereszt útján 200 000 forint értékű segélyt adományoz a lengyel árvízkárosultaknak. A gyógyszerfélékből, takaró-, ágynemű- és ruhafélékből álló segélyt a Magyar Vöröskereszt útnak indította. Mar Nemzet Jön a nyomtatott rádió A Híradástechnikai Ipari Kutató Intézet eredményei és kutatásai A hároméves tervtörvényből ismeretes, hogy a híradástechhnikai ipar termelés 72%-kal növekszik. A vállalatok megkapják a tervszámokat: miből, mennyit készítsenek. A gyártás jó megszervezése a gyári műszaki gárda nem könnyű feladata, de amíg idáig eljutnak, a nehezebbet a kutatóintézetek tudományos dolgozóinak kell elvégezniük. Rájuk hárul az előzetes kutatás, a laboratóriumi kísérletek sora, majd a félüzemi előállítás, és ha már minden zökkenő nélkül megy, a kész technológiát átadják a gyárnak. A kutatás sok tudományosbányászatássa ki, hogy például valamely alapanyagból új eljárással, hogyan lehet jobb minőségű, kisebb méretű alkatrészt készíteni. A híradástechnikai kutatás legifjabb eredményeiből ismertetünk néhányat. A Híradástechnikai Ipari Kutató Intézet kőbányai alkatrészlaboratóriumába látogattunk el és a laboratórium vezetőjével, Katona Jánossal, a műszaki tudományok kandidátusával beszélgettünk. Új törekvés: minél kisebb alkatrész A rádió- és televízió készülékek egyik lényeges alkatrésze a kondenzátor, amelynek szerepe az úgynevezett elektromos szűrés, még közelebbről: a hálózati búgás és egyéb zavaró hangfrekvenciás rezgések kiszűrése. A REMIX Rádiótechnikai Vállalat és egyéb vállalatok is évente több millió kondenzátort állítanak elő, itt valósulnak meg a kutatás eredményei. A kutatók egyik eredménye az elektrolizlikus kondenzátor méretének nagyfokú csökkentése. A híradástechnika általános célkitűzése világszerte a miniatürizálás, az alkatrészek méretének csökkentése, ami nagy anyagmegtakarítást eredményez. Ez különösen az importanyagok tekintetében fontos nálunk, de ugyanakkor az önköltségcsökkentést is szolgálja. Fontos követelmény, hogy az alkatrészek élettartama (tartóssága) a normális és fokozott igénybevételek mellett se csökkenjen. További igény, hogy az exporttal kapcsolatos feltételeknek is megfeleljen. Tehát: a hőmérséklet- és nedvességváltozás, a sós levegő hatása, a penészgombák, termeszhangyák támadása ellen is védve legyen. Végül a kisebb méretű alkatrésztől jobb fizikai, villamos tulajdonságokat kívánnak, mint a korábban használt nagyobb méretektől. Törpe és még törpébb Katona János kandidátus elénk tesz egy normális méretű elektrolitikus kondenzátort és annak legújabb változatát. A régi pont a tízszerese a mostani parányinak. A kisméretű elektrolikus kondenzátorral kapcsolatos kutatómunka és eredmény elsősorban a laboratórium vezetőjének nevéhez fűződik. Az amerikai és angol gyárak előtt nálunk alkalmaztak elsőnek ilyen parányi kondenzátort, amely azóta is vezet az egész világon! Ennek még parányibb változatát is sikerült előállítania Katona Jánosnak. A miniatűr és a ceruzahegy -nagyságúszubminiatűr kondenzátort a hat legfejlettebb ipari országban szabadatomra jelentették be. Még egy újabb érdekes adat ehhez: az Egyesült Államokban is csak megközelíteni tudták a magyar szubminiatűr kondenzátort és csak nagyon drága anyagból készítették, tantálból, amelynek ára megközelíti az aranyét. A magyar szubminiatűr kondenzátor alapanyaga jóval olcsóbb, hazai nagy tisztaságú alumínium! A mai gyártási kapacitás mellett a miniatűr és a szubminiatűr kondenzátor révén évente 3,5 millió forintot lehetséges megtakarítani anyagértékben. A parányi alkatrész gyártás tömegméretekben most kezdődött a REMIX Rádiótechnikai Vállalatnál. Sósav helyett konyhasó — félmillió forint Csillogó alumíniumszalagot tesz elénk a laboratórium vezetője és újabb sikeres kutatásról számol be. Új technológiát vezettek be az alumíniumfelület elektrolitikus maratására (Katona János, valamint Pichler Ferenc és Hajdú Ferenc tudományos mnkatársak közös kutatásának eredménye). Eddig sósavval végezték külföldön és idehaza is a maratást. Az új marató anyag a sokkal olcsóbb konyhasó, annál alkalmazásával a költségeket a negyedére csökkentik és a népgazdaságnak évente kb. 500 000 forintot tudnak megtakarítani. Az új eljárás bevezetése azonban egyelőre problémát jelent. A gépi berendezéshez kb. 300 000 forint beruházás kellene, de a REMIX-gyárnak ez az összeg csak jövőre áll rendelkezésére. Kár, mert már az idén nagyobb összeget megtakaríthattak volna. A laboratórium vezetője és Henk Károly tudományos munkatárs szabadalmat kapott egy új mérési eljárásra és berendezésre. A berendezés segítségével a mérési idő egytizedére csökken és a mérési költségeknél évente félmillió forintot lehet megtakarítani. Az áruöltöztetés művészete A Csomagolástechnikai Intézet erőfeszítései a korszerű csomagolásért A közmondás szerintjó bornak nem kell cégér-, de a jó iparcikknek, árunak szüksége van egy kis reklámra, tetszetős külsőre, ízléses csomagolásra, olyan megjelenésre, amely vonzó a vevőre. Ezeket mondották el azok a szakemberek, akik a magyar áruk külföldi elhelyezésével foglalkoznak. Ugyanez a véleménye a Csomagolástechnikai Intézet szakembereinek. Mérnökökkel beszélgettünk az Intézetben a csomagolással összefüggő feladatokról, a csomagolástechnika várható fejlődéséről, azokról a problémákról, amelyek ma és a jövőben összefüggenek az értékesítéssel. A jó minőség már nem elég A Csomagolástechnikai Intézet osztályain gépész-, vegyész-, textil-, műszeripari, élelmiszeripari mérnökök dolgoznak. Olyan szakemberek, akik a külföldi igényeket, a hazai feladatokat, lehetőségeket alaposan ismerik. — Minőségi tekintetben a magyar áruk felveszik a versenyt a külföldi cikkekkel — mondotta az egyik mérnök. — Ez azonban egymagában ma már nem elég. A csomagolás módja, a színezés, sok egyéb tényező szintetálalja az árut az átvevőnek, később a vásárlóközönségnek. Az exportra dolgozó magyar üzemek, vállalatok vezetőinek, műszaki dolgozóinak nem szabad elfeledniük: ízlés, igény tekintetében igazodni kell a külföldi vevőhöz. Magasabbra a mércét csomagolásként használt fémnek, papírnak, üvegnek, és műanyagnak minőségi, színezési tekintetben, általában külső megjelenésében versenyképesnek kell lennie a nemzetközi piacon. Az exportvállalatok, a dobozgyárak, nyomdák, papírgyárak műszaki vezetőinek feljebb kell emelniük a mércét, növelni kell az igényt, hogy például a dobozok formája szebb legyen, a címkék nyomása (festék), színezése tovább javuljon. Az eltelt másfél év alatt a csomagolási eszközök közül általános sikert aratott a polietilén és általában a műanyag. Annyira, hogy szabályozni kellett alkalmazását. Ma elsősorban az exportra kerülő cikkeket csomagolják a külföldi, dán és svéd származású polietilénbe és csak másodsorban a belföldön árusításra kerülő árukat. Miért volt szükség a devizáért beszerzett polietilén alkalmazásának szabályozására? Egyes vállalatok mind nagyobb mértékben használnak polietilént, más műanyagot, egyéb, új csomagolóanyagot és ezek bevezetését eleinte, minden előzetes irányítás, szakmai vélemény beszerzése nélkül, maguk határozták el. Ezzel elvonták más értékes cikkek elől a drága importanyagot és olyan áru csomagolásához pazarolták el, amelyet mással is beburkolhattak volna. Paradicsom, sajt rossz csomagolása Megtörtént például, hogy polietilén tömlőbe helyeztek levesport. Az egyik vállalat újításként pörköltkávét akart polietilén tasakba csomagolni. Amikor erről az intézet szakértői tudomást szereztek és kapcsolatba léptek a gyárral, a vezetők rossz néven vették, amikor az intézet szakértői ezt nem tartották helyesnek, mert a polietilén szagáteresztő anyag. Nem alkalmas pörköltkávé, vanília, mustár, ecet, kölnivíz, általában nagy aromájú anyagok csomagolására. Egy konzervgyár előzetes megkérdezés nélkül, paradicsompüré-levest csomagolt polietilénbe. A tasakon a paradicsom átszivárgott és mindenhez hozzátapadt. Rossz ötlet volt az is, hogy egy tejipari vállalat "újdonságként" a reszelt parmezánsajtot polietilén tasakba akarta burkolni. Az Intézet szakértői bebizonyították a kérelmezőnek, hogy a reszelt sajt egy hét alatt megpenészedik a polietilén tasakban. A nagy polietilén-divattal kapcsolatban elmondották tájékozásul, hogy a polietilén megvédi az árut a nedvességtől, a mélyhűtést negyven Celsius fokig is jól bírja, magas a hőállóképessége, plusz 80—90 fokot is elbír. Tehát csak olyan célra használják a polietilént, ahol megfelel a kívánalmaknak és nem a divat után kell menni. Sonka és baromfi új csomagolási módja A polietilén alkalmazási területe széles, de nem végtelen. Húsüzeműek csomagoláséra sokkal jobban megfelel a »saran«, amellyel most kísérletezik a Sertésvágóhíd Húsüzeme. Ebbe a műanyagba csomagolják a sonkát. A melegvízbe mártott műanyag -ránc- szinte rázsugorodik a sonkára. A frissen vágott baromfi "konzerválására" is kitűnően alkalmas ez a műanyag. A Csomagolástechnikai Intézet szoros kapcsolatot épített ki az üzemekkel, vállalatokkal és a részükre nyújtott szakmai segítség népgazdasági szempontból rendkívül értékes. Sok a levegő, kevés az áru Hasznos az intézetnek az anyagtakarékosság terén végzett munkája. Megállapították a szakértők, hogy a mosószerek csomagolása nem megfelelő. Röviden: sok a doboz a benne levő árumennyiséghez képest. A kozmetikai cikkek közül például a shampoon csak egyharmada a csomagnak, kétharmada levegő. Márpedig a vevők szempontjából fontos, hogy ne a tasak, a csomagolás nagysága adja el az árut, hanem a minősége. A vevő is jobban jár, ha az áru mennyiségéhez képest kevesebb dobozt kap, mint jelenleg. Szakértői megállapítások szerint 5-6 százalékkal olcsóbb lehetne a mosószer, a shampoon is, ha a csomagolást kisebbre méreteznék, kevesebb papírt, nyomdafestéket használnának el. Házi kiállítás A Csomagolástechnikai Intézet házi kiállítása is segíti a vállalatok árus exportképességének fokozását, a csomagolástechnika fejlesztését hazánkban. Számos országból két évi szorgalmas munkával összegyűjtötték a legkorszerűbb csomagolási eszközöket és a nemzetközi kereskedelemben legnagyobb sikert elért áruk címkéit. Tablókon és három vaskos kötetben megtalálhatók a finom ízlésű élelmiszeripari, kozmetikai, szeszipari, édességipari gyártmányok — külföldi világhírű cégek — címkéi. A minisztériumok áruforgalmi főosztályainak vezetői, az iparigazgatóságok dolgozói, műszakiak—fizikaiak egyaránt a különböző gyárakból, tömegesen keresik fel a kiállítást, örvendetes, hogy a látogatók között nagy számban vannak már fiatalok is, akik behatóan érdeklődnek a külföldi csomagolástechnikai újdonságok iránt. V. I. Forradalom a rádiókészülékgyártásban A laboratórium távolabbi tervei iránt érdeklődtünk ezután. Katona János kandidátus egy bélyegnagyságú zöld üveglapot és egy ugyanilyen méretű fehér kerámialapkát tett az asztalra. Mindegyiken vastagabb fekete vonal látszott, mintha fekete tussal húzták volna rá. — Ez a jövő munkája: a nyomtatott rádióalkatrész. Az ellenállásokat, kondenzátorokat és az összekötő huzalokat eddig külön műveletekben szerelték össze. A bonyolult szerelési műveletet kiküszöböli, a híradástechnikát forradalmasítja a nyomtatott áramkör. Óriási előnye, lényegesen olcsóbb és nem lesz hibás kötés a rádió-, televízió-készülékben. Külföldön már néhány éve foglalkoznak ezzel a problémával, nálunk az idén kezdte a kísérleteket Berghammer Antal tudományos segédmunkatárs. A feladat rendkívül bonyolult, és két fő szakaszból 611, először a huzalozást akarják nyomtatni az alapra, azután az alkatrészeket. Foglalkoznak a potenciométer (hangerő szabályozó, a forgó gomb mögötti szerkezet) minőségének lényeges javításával.* A hároméves tervben 600 000 új rádió és több mint 100 000 televíziós készülék kerül forgalomba. Ez azt jelenti, hogy 100 családra 85 új rádiókészülék jut. A Híradástechnikai Ipari Kutató Intézet tudományos dolgozóinak értékes eredményei a rádió- és televíziós készülékeken közvetve jutnak el a magyar hallgatókhoz és a magyar készülékek külföldi vásárlóihoz, Vig István .Vasárnap, 1958. augusztus 16. Hácsu* pete A nyilvános telefonnál a beszélgetés ideje három perc, öten állunk a sorban, ötször három az tizenöt perc, vagyis egy negyedóra. Ennyit ki lehet bírni. Ez az elmélet. A gyakorlat az, hogy a környék egyetlen működő telefonfülkéjében áll egy csinos, legfeljebb tizenhét éves kislány. Már több mint egy félórája áll. A kagylót szerelmesen magához szorítja és beszél, beszél, beszél. »Persze, nő— mondják erre gyorsan a női egyenjogúság ellenségei. Hát igenis, nő. De akivel beszél, az férfa. Karcsinak hívják, kedvenc étele a rántott csírke, szereti a főtt kukoricát, kiránduláshoz rövid nadrágot visel és a szúnyogok ellen Moszkkó krémet használ. Ezt mind a beszélgetésből volt szerencsénk megtudni. Továbbá megtudtuk, hogy Karcsinak van egy kisöccse, aki rossz tanuló, és akit Karcsi ne hozzon magával, mert csak zavarna a kiránduláson, okosabb, ha otthon a pótvizsgám készül. Azonkívül anyuka szólt a kályhásnak a cserépkályha átrakása ügyében. Cserépkályha, te hólyag Csé, mint Csillaghegy, ő mint ebédlőbútor... nem akarok bútort venni, majd inkább holnap személyesen megmagyarázom ... Az öt sorbanálló fellélegzik. Ez a helyes ötlet, magyarázza csak meg személyesen, holnap. A kislány kimosolyog az utcára. Nagyon csinos kislány. Karcsi biztosan nagyon szereti. De mi nem szeretjük. Mi aztéretnénk, ha menne már a pokolba, mert fel akarjuk hívni öcsénket, bátyánkat, főnökünket, kezelő orvosunkat, mert mindenkinek sürgős elintéznivalója van, mert mindenkinek meleg már a tenyerében a telefonérme és szívében forró a harag. A kislány negyvenöt perce beszél. Most mezőgazdasági megbeszélés következik: hol vegyék a dinnyét, miről lehet megismerni a jó dinnyét, a hajáról. Vagy a szagáról. És nem volna-e okosabb, barack-kompótot vinni dunsztosüvegben, vagy nem volna-e okosabb tbusz társasutazással a Mátrába menni és akkor nem is kéne csomagolni, mert Mátraházán van egy kitűnő vendéglő, vagy nem volna-e okosabb ... ...nem volna-e okosabb a telefonközpont tehermentesítésére és a telefonálók széles tömegeinek örömére bevezetni azt, amit például Bécsben már réges- rég bevezettek minden telefonfülkében, hogy három perc múlva automatikusan bont a vonat. Ha valakinek nagyon fontos a beszélnivalója, akkor csak dobjon be hárompercenként egy újabb érmét... Mert ha a Karcsi megér egy negyvenötperces telefonbeszélgetést, akkor csak fizessék be érte a tizenötször hatvan fillért ... ha pedig nem, akkor a vallomás legfontosabb részét közöljék egymással három perc alatt — a többit ingyen, személyesen —, türelmetlenül sorbanálló tanúk nélkül... Mi is jobban járnánk, a telefonközpont is jobban járna, talán még Karcsi is... Fehér Klára Letűnt idak árnyai az igazságszolgáltatás előtt Egyik vidéki nagyvárosunk rendőrkapitányságán a közelmúltban egy időben fejeződött be a nyomozás két gazdasági bűncselekmény felderítésében. Az ügyek főszereplői, jellemük, csakúgy, mint elkövetett kártetteik látszatra vajmi kevés hasonlóságot mutatnak egymással. S ha mégis párhuzamot vonunk köztük, ezt csak a közös alapvonás bizonyítására tesszük: hogyan igyekeztek "úri" életet élni a letűnt idők árnyai? A tékozló aranyifjú A környéken jól ismert, Volt cukorkagyáros dédelgetett fia az egyik. A Mezőgazdasági Értékesítő Vállalat helyi kirendeltségénél volt telepvezető, felvásárló és minősítő egyszemélyben. Tevékenységét a helyi gazdák keserű gúnnyal, ám igen találóan fejezték ki. Longa József csáki szalmájának nézte a MEZŐÉK szénáját... A magas, jól megtermett szőke fiatalember havonta négyezer forintot keresett, de ez neki kevés volt az "üdvösséghez": a város mulatóhelyein mindennapos — jobbal mondva éjszakás — vendég volt. Borivó cimboráiból jókora asztaltársaság alakult ki, s a az úrifiú szerepében tetszelgő Longa gavallérosan fizette az ezerforintos ceheket. Szórta a pénzt, a csalással, hamisítással szerzett tíz- és százezreket. Másfél éven keresztül hamisította a vételi jegyeket, így gyűjtögette a dáridókhoz szükséges "alaptőkét". Valahányszor egy parasztszekér kocsitábláján meglátta a gazda nevét, tüstént kiállította a névre szóló vásárlási jegyet, amely szerint az illetőnek a MEZŐÉK kifizette a beadott szálastakarmány ellenértékét. S amikor a parasztok valóban szállítottak be szénát a telepre, Bonga előre aláíratta velük nevüket, az áru mennyiségénél már ő nyomta meg a ceruzát. Sok esetben pedig egyszerűen odahamisította a nyugtákra a neveket, utánozva az idős gazdák kezeírását... A rendőrségen három hónapon át körömszakadtáig tagadott. Közben kétszáz környékbeli parasztgazdát hallgattak ki tanúként, akik elmélkodva ismerték fel tulajdon nevüket a bizonylatokon. Az aranyifjú a bizonyítékok súlya alatt végül is megtört és vallott, ... a gyógyszerüzér Harpagon A másik figura jelleme egy pontban homlokegyenest különbözik az előbbiétől. Moliére fösvényét megszégyenítő módon kuporgatta bűnös úton szerzett értékeit, borzadt minden feltűnéstől s kínosan ügyeit arra, hogy ne árulja el vagyonosodását. A megye falvaiban a körzeti orvosok megvetéssel emlegették orvosi hivatását semmibevevő kollégájukat, Vida Józsefet, akit szenvedélye, a gyógyszerüzérkedés vitt az igazságszolgáltatás elé. Korábban ötven hold földjén zsellérek, napszámosok dolgoztak s Vida ekkor boldogan gondolt egész élete vágyának megvalósulására: felverekedni magát a dzsentrik sorába. Álma szertefoszlott, s ő megelégedett a vagyonszerzéssel — a törvény kijátszanak útján. Kezdte azzal, hogy az államosított gyógyszerészektől tömérdek elvont gyógyszert vásárolt meg — hitelbe. Száz- és százezer forint értékű gyógyszert halmozott felmagánál, amivel részben üzérkedett, más részüket viszont elásta. A nyomozás során a föld alól előkerült gyógyszerek jórésze már használhatatlanná vált. Ezek mellett nem hatott meglepetésnek az sem, hogy SZTK betegeket sok esetben csak fizetség ellenében volt hajlandó megvizsgálni. A lakásán tartott házkutatás alkalmával nem kevesebb, mint harminc férfiöltönyt, ugyanannyira való szövetet, kilencven — még cellofánba csomagolt — férfiinget, sok ezer hanglemezt, aranyat és más textiliát találtak. Az orvosi hivatást a harácsolással felcserélő lelkiismeretlen embert rövidesen a bíróság vonja felelősségre. Fekete Gábor