Magyar Nemzet, 1960. április (16. évfolyam, 78-102. szám)
1960-04-01 / 78. szám
Miért az ipar? Micsoda célkitűzés, miféle rend kellett ahhoz, hogy most, tizenöt év múltán elmondhassuk: nemcsak újjáépítettük az országot, hanem új, más országot építettünk? Gyökeresen megváltoztak a tulajdonviszonyok. Nemcsak a föld került a parasztság kezébe, hanem az újjászülető ipar is a nép államáé lett. És a történelmi átalakulás közepette megváltozott az ország egész gazdasági, termelési szerkezete. A háború előtt a nemzeti jövedelemnek csaknem 37 százaléka származott a mezőgazdaságból és nem egészen 42 százaléka az iparból. S bár az összehasonlítás igen problematikus — hiszen a számítás erősen függ a megváltozott árviszonyoktól — mégis jellemző, hogy 1956-ban a nemzeti jövedelem forrásai között mintegy 62 százalékával már meszsze az ipar az első, a mezőgazdaság pedig 32 százalékkal a második helyre került. A dolgozók oldaláról nézve a kérdést: 1938-ban a keresőknek több mint a fele dolgozott a mezőgazdaságban és csak 18 százaléka az iparban. Jelenleg a foglalkoztatottak 28 ■százaléka él az iparból és 40 százaléka a mezőgazdaságból. Az utóbbi tíz évben mintegy 770 ezer fővel nőtt a keresők száma és jóval több mint 600 csernek közülük a szocialista ipar adott kenyeret. Ez az ipar, persze, már csak bizonyos vonásaiban hasonlít az egykorihoz. Először is voumenében többszöröse a réginek, hiszen a magyar ipar ma három és félszer több értéket termel, mint 1938-ban, a gyáripar pedig egyenesen négyszer annyit. És ami különösen fontos, lényegesen megváltozott az ipari termelés struktúrája. A nehézipar — eltekintve a bányászattól — több mint öt és félszer annyit produkál, mint a háború előtt és számos olyan iparágat említhetnénk, a többi között a kőolaj-, az alumínium-, a gyógyszeripart, a műszer--, a motorkerékpár-, a Vagon-, a cipőgyártást, amely ennél is rohamosabban növekedett. Akadnak aztán szép számmal olyan gyártási ágak is, amelyeknek teljesítményét nincs is mivel összehasonlítani, hiszen a szocialista iparosítás szülöttei. Ilyen szerszámgépiparunk túlnyomó része, számos mezőgazdasági gépünk, gyakorlatilag az egész tehergépkocsi- és autóbuszgyártás, az elektromos háztartási gépek nagy része, nem is beszélve a tudomány és a technika új vívmányairól, a legújabb híradástechnikai készülékekről, gyógyszerekről és szintetikus anyagokról. Itt jegyezzük meg, hogy a mezőgazdaság, amelynek termelése lényegesen lassabban haladt előre, szintúgy sokat köszönhet az iparnak gépekben, építőanyagban, műtrágyában stb. Az utóbbit illetően például még elég messze vagyunk a követelményektől, de a mai holdankénti 77 kilogrammig se jutottunk volna el az 1938-as 13—14 kilogrammról, ha nincs iparosítás. A mezőgazdaság szocialista átalakításának sikere és az iparosítás között magától értetődően még szorosabb a kölcsönhatás. Sokat fejlődött külkereskedelmünk is, miközben szinte az ellenkezőjére fordul a kivitel összetétele. Nemcsak arról van szó — ahogy korábban gyakran hangoztatták —, hogy nyersanyagszegénységünk megköveteli a behozatal, következésképpen a kivitel fokozását, hanem sokkal többről. Hogy olyan korszerű technikájú, nemzetközileg is versenyképes ipar kialakításán munkálkodunk, amely nem is jöhet létre modern gyártási módszereik, nagyobb sorozatok nélkül. Ez viszont parancsolólag írja elő a nemzetközi munkamegosztás fokozását, elsősorban a szocialista táboron belül, de azon túl is. Ily módon növekszik a foglalkoztatottság, olcsóbbá lesz a termelés, íme, a legszorosabb kapcsolat az életszínvonal alakulásával. Ami acivilek említett szerkezeti változását illeti, rendkívüli jelentőségű, hogy a mezőgazdaság, amely a felszabadulás előtt az export nagyobbik felét adta, tavaly már alig érte el a teljes kivitel 23 százalékát, míg a gépek, berendezések, iparcikkek részesedése az egykori alig 20 százalékról 53 százalék fölé emelkedett. Sajátos módon, különösen a legutóbbi egy-két évben, a behozatalban is nagyot lendült a gépelő és felszerelések jelentősége, ami ugyancsak a jóirányú, intenzív iparosodás jele. Egyszóval, átformálódott az ország egész mivoltában és ebben az átalakulásban — a politikai, társadalmi változások mellett és azokkal szoros összefüggésben — az ipari fejlődésnek döntő része van. A szocialista ipar — eltekintve az 1951/’53-as megtorpanástól — évről évre nagyobb darab kenyeret adott elsősorban az ipari dolgozóknak és közvetve az egész lakosságnak. A munkások és alkalmazottak havi átlagkeresete 1949 óta mintegy a két és félszeresére emelkedett, fogyasztói árindexük pedig ugyanezen idő alatt csak 71 százalékkal nőtt. Az utóbbi három évben a gazdaságpolitika, a szocialista iparosítás reálisabb és céltudatosabb koncepciója folytán különösen szép eredmények születtek.Az állami ipar termelése tavaly már 27 százalékkal haladta meg az 1955. évit, a termelékenység 12 százalékkal nőtt, a kiskereskedelmi forgalom pedig nem kevesebb, mint 40 százalékkal, pedig a kereskedelmi készletek nem csökkentek, ellenkezőleg, emelkedtek mintegy két és félmilliárd forint értékkel. Ez volt lényegében a «magyar csoda«, ha ugyanannak lehet nevezni a hibák megszüntetését, a következetes építést és a testvéri segítséget. Tény, hogy a legfontosabb mutatókban — az ipari termelésben, a reáljövedelemben és az áruvásárlásban — már tavaly elértük és részben meg is haladtuk az ez évre tervezett színvonalat. De nem állhatunk meg. A hároméves terv idei betetőzése és az előttünk álló új ötéves terv nehéz feladatokat táznek elénk, igaz, az eddiginél is vonzóbb lehetőségekkel biztatnak. Egyrészt látnivaló, hogy növeljük a nemzeti jövedelemnek a beruházásra fordított hányadát, addig az egészséges határig, amíg a fogyasztási alap, az életszínvonal is tervszerűen fele növekedhet. Másrészt igen figyelemreméltó, hogy az ötéves tervben az ipari termelés 65—70 százalékos nélekedése mellett a nemzeti jövedelemnek legalább 30 százalékos növelését tervezzük. Eddig a nemzeti jövedelem tudvalévően sokkal lassabban nőtt, mint az ipari termelés. Magyarán: nemcsak arról van szó, hogy tovább nő az ipar szerepe a nemzeti jövedelem létrehozásában, hanem arról is, hogy számottevően fokozódnia kell az ipari termelés gazdaságosságának, mindenekelőtt a termelékenységnek. És ebben a célkitűzésben, mondhatnánk, minden benne van. A reálbérek növekedése, a korszerű, jó minőségű iparcikkek nagyobb bősége, a nagyszabású lakásépítési program, szebb falvak és városok, több szabadidő, még gyorsabb kulturális emelkedés, egyszóval jobb életviszonyok, kellemesebb életkörülmények. Micsoda célkitűzés, miféle rend? Íme, ez az, amit elterveztünk. Végtére ezért is lettünk ipari országgá és ezért fejlesztjük tovább a szocialista ipart. Rabit János | • ~A II A Z A F IAS.N É P F 11 O N T L APJA • MWH miiiuiiiinr ii«*i> mimhimi' urniiriirfimnm nr 'nn t ii Tm'irnir~nimrTTTHiinr niruriri Miim'f ~nririiiirnriip-r—rn -rrii ~t- niTnírnirinirfir«'' un inni ....... mm ......... ............ ■[■■m whmii Ma kezdődnek Rambouillet-ban HRUSCSOV ÉS DE GAULLE TANÁCSKOZÁSAI A francia sajtó a tárgyalások kedvező légköréről ír 1 Véget ért a Tour de France, kezdetét veszi a hivatalos tárgyalások második szakasza. Párizsi politikai megfigyelők egyöntetű véleménye szerint a franciaországi körút és a de Gaulle-lal folytatandó eszmecsere szorosan összefügg egymással, hiszen Hruscsov ismerkedése a francia közvéleménnyel és a szovjet álláspont ismertetése a tömegek előtt a legfontosabb nemzetközi kérdésekről, befolyással lesz a diplomáciai viták légiedvere. Mint egyesommentárok megjegyezték: a rambouilleti megbeszélések nem pontosan olyanok lesznek, mint amilyenek a szovjet kormányfő diadalmas körútja nélkül lettek volna. A diplomáciát demokratikusan a tömegek elé vitték, a vendég kormányfő a néppel vitatta meg az elsősorban őt érintő problémákat és ez valami újat jelentett Franciaországban. Még a jobboldali párizsi sajtó is erre a véleményre jutott. Az Arbore megállapította, hogy a Hruscsov Tour de France-a határozottan kedvező légkört teremtett. Rambouillet-ban is a szívélyesség kerekedik majd felül«. Noha a polgári lapok óva intenek a túlzott illúzióktól és látványos döntéseket nem várnak, mégis a közös közlemény szerintük említést tesz majd a kölcsönös megértésről, sőt némely tekintetben a nézetazonosságról is. »Mindenképpen kívánatos — állapította meg ugyancsak a fentebb idézett Arbore —, hogy Hruscsov és de Gaulle négyszemközt folytatott tárgyalásai hathatósan járuljanak hozzá a csúcsértekezlet előkészítéséhez." ^ ^ . Természetesen. "lonennet:" 1 arra ~ is, hogy integra-Várják a kedvező légkört. A Figaro, amely szinte szüntelenül a szovjetellenes sajtókampány élén állt, még csütörtökön is abban reménykedett, hogy a Hegganban felrobbantandó atombomba gombaalakú felhője árnyékot vet majd a tárftyálisokra. Ezek a remények azonban hamarosan szertefoszlottak, mert nyilvánvalóvá vált, hogy aszaharai sivatag felett elrendelt riasztás csupán próba volt, hasonlatos ahhoz, amely a február 13-i robbantást több ízben is megelőzte. Hruscsov franciaországi tartózkodása alatt a második francia atombombát semmiképpen sem robbantják fel, az időpontot valószínűleg április 8-a után állapítják meg, amikor de Gaulle elnök visszatért angliai útjáról és mielőtt elindul Washingtonba. A franciaországi látogatás befejező szakasza előtt a szovjet lapok is megvonják az előzetes mérleget, hév Nyikulin író, aki a szovjet miniszterelnököt elkísérte Franciaországba, leszögezte, hogyHruscsov körútja nyomán mind több és több francia hazafi ébredt tudatára: a Szovjetunió és Franciaország egysége Európa békjének biztosítékát jelenti A tulajdonképpen ma reggel kezdődő tanácskozásokról a hivatalos közös közlemény kibocsátásáig csupán találgatásokba lehet bocsátkozni. Hruscsov és de Gaulle szigorúan zárt ajtók mögött folytatja vitáit, a szét államférfi a nyilvánosság előtt akkor jelenik majd meg, amikor várhatóan szombaton délután a szovjet miniszterelnök sajtóértekezletet tart, a francia elnök pedig a rádióban kommentálja az eszmecsere eredményeit. A vélemények abban mindenképpen egyetértenek, hogy a nemzetközi életnek ez a rendkívül fontos eseménye hasznosan készítette elő az alig két hónap múlva esedékes négyhatalmi kormányfői találkozót, azonban a Renault-gyár munkásai adták Hruscsovnak. Több mint 3000 aláírás gyűlt össze arra a levélre, amely a többi között így hangzik: »Teljes szívünkből köszöntjük önt, elnök úr. A legőszintébben kívánjuk, hogy utazása során ne csak a francia udvariasságot és rokonszenvet találja meg, hanem a mi két országunk hagyományos baráti, forró érzelmeinek kifejezését is.« A levél a többi között kifejezi azt a reményt, hogy a Szovjetunió miniszterelnökének látogatása megerősíti a Szovjetunió népeiben azt a jó véleményt, amelyet Franciaország munkásairól, tudósairól, művészeiről, általában dolgozóiról táplálnak. »Az ön találkozása de Gaulle tábornokkal, a Francia Köztársaság elnökével — fejeződik be a levél —, meggyőződésünk szerint a legjobb hatással lesz békés és barátságos együttműködésünkre, gazdasági és technikai kapcsolataink fejlődésére.« .Hrussov és kísérete a rögbi látogatás után, 11 óra 40 perckor hagyta el a Renault Műveket és útnak indult Párizs felé. Találkozás a szakszervezeti vezetőkkel A szovjet kormányfő a francia fővárosban, néhány perccel délután érkezett meg, s azonnal szállására, a Quai d’Orsayra hajtatott. A francia külügyminisztérium épülete előtt hatalmas tömeg lelkesen köszöntötte a szovjet vendégeket. Alig néhány perces pihenő után, fél egykor Hruscsov fogadta a párizsi munkakamara küldöttségét, amelyhez csatlakoztak a CGT vezetői és több vállalat szakszervezeti bizottságának képviselői is. Benoit Frachon, a CGT főtitkára, majd Henaff, a CGT Szajna megyei titkára üdvözölte Hruscsovot. — A francia munkásosztály — mondotta Henaff — támogatja önt és tudjuk, hogy ön is támogat bennünket. A francia munkások körében — folytatta — különösen a Szovjetuniónak két vívmánya népszerű: a hat- és hétórás munkaidő, valamint a lakásépítkezések nagy üteme. Szíves köszönjük önnek, hogy lehetőséget adott erre a találkozásra. Ezután Hruscsov válaszolt az üdvözlésre. Megköszönte Henaff szavait és bejelentette, hogy tizenháromoldalas beszédet készített erre az alkalomra, de jobbnak látja ezt félretenni, hogy helyette inkább szabadon beszélgethessenek. Hozzáfűzte: ha óhajtják, előre megírt beszédét írásban eljuttatja a küldöttség tagjaihoz. Hruscsov először a Szovjetunió gazdasági fejlődéséről szólt Ez a fejlődés minden területen rendkívül gyors. — Hamarosan nagyon sok tekintetben túl fogjuk szárnyalni az Egyesült Államokat ■— mondotta. — Miért beszélünk mindig az Egyesült Államokról, amikor a békés gazdasági versenyről, van szó? Azért, mert ez a legfejlettebb kapitalista ország. Azt javasoltuk, legyen békés verseny közöttünk, mert így világosan bebizonyíthatjuk rendszerünk fölényét. Hruscsov ezután bejelentette, hogy a Szovjetunióban jelenleg húszéves tervet készítenek. A tervnek az a célja, hogy a tervidőszak végére a Szovjetunió minden területen kétszeresen túlszárnyalja az Egyesült Államok termelését. Ezután elmondotta, hogy most folyik a munkaidő leszállítása hét óráról hat órára a bányászatban és más nehéz munkaterületeken. A hétéves terv végére azonban a legnehezebb munkahelyeken hat, illetve öt órára akarják lerövidíteni a munkaidőt. — Ez lesz a világ legrövidebb munkaideje — jegyezte meg Hruscsov. — Technikai haladásunk üteme és az automatizálás lehetővé teszi majd azt is, hogy később még ezt a nagyon rövid munkaidőt is megrövidítsük. A szovjet kormányfő ezután arról szólt, hogy a Szovjetunió minden dolgozója büszke az ingyenes orvosi ellátásra. — Nálunk — mondotta — a pénz nem fontos, ha valaki beteg. A beteg egyszerűen telefonál az orvosért, az eljön és ezért semmiféle díjazást nem kér. Az operációk is ingyenesek, s a vállalatok a kórházi költségeket is megtérítik. A szovjet kormányfő ezután arról beszélt, hogy a Szovjetunióban az adminisztratív szervek demokratizálása tovább tart. Nagyon sok hatáskört átadnak a szakszervezeteknek. — A tőkések azt mondják, hogy a mi szakszervezeteink nem szabadok, mert nálunk nincs sztrájk — folytatta Hruscsov. — De ki ellen sztrájkolnának a szovjet munkások? Csak saját magukellen. A sztrájk — én láttam — nem szórakozás, ahhoz a munkások csak nagyon nagy szükségben folyamodnak. Mikor sztrájkoltunk, először feléltük élelmiszertartalékainkat, utána éheztünk, sokan csaknem éhenhaltak. — Amikor jó az életszínvonal, nincs szükség sztrájkra. Nálunk pedig jó az életszínvonal. A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága most azon gondolkodik, hogy a hétéves terv végére hat, illetve öt órára csökkentse a munkaidőt. Melyik kapitalista kormány, vagy vállalkozó hajlandó arra, hogy leszállítsa a munkaidőt és ugyanakkor emelje a fizetéseket? Az ilyen tőkés vállalkozói a bolondok házába zárnak. — Ami az oktatást illeti — mondotta a továbbiakban Hruscsov —, a Szovjetunióban minden gyermek ingyen tanul, sőt a jó tanulóknak ösztöndíjakat adunk. Most akarjuk továbbfejleszteni az internátusii rendszert. Azelőtt, a kapitalizmusban, csak a gazdagok küldhették gyermekeiket internátusba, mi azonban büszkék vagyunk rá, hogy a munkásgyermekeket olyan nevelésben részesítjük, mint azelőtt az arisztokraták, a Hruscsov befejezte franciaországi körútját Újra Párizsban Párizsból jelenti az MTI. A szovjet kormányfő és kísérete csütörtök délben ragyogó tavaszi időben fejezte be vidéki körútját. Reggel 8 óra 45 perckor, amikor Hruscsov Rouen-ban gépkocsiba ült, még köd ült a környéken, de az égbolt hamarosan kiderült,és 10 óra 10 perckor, amikor a gépkocsisor a flinsi Renault Művekbe ért, a hatalmas épületeit ablakai már szikrázva verték vissza a napfényt. A Renault Művek kapujában Dreyfus elnök-igazgató fogadta a szovjet kormányfőt. Ismeretes, hogy ennek a látogatásnak előzetes tervek szerint csak pénteken kellett volna megtörténnie, de mivel a szovjet kormányfő azt óhajtotta, hogy az egész pénteki napot a politikai tárgyalásoknak szenteljék, egynéhány programpontot kihagytak és a Renaultgyári látogatást csütörtök délelőttre iktatták be. Csütörtökön a szovjet kormányfőnek el kellett volna látogatnia az alizay-i Lica cellulózegyárba is. Hruscsov megbízásából Koszigin miniszterelnökhelyettes kereste fel a gyárat és egy órát töltött ott. A program zsúfoltsága miatt a Renault-gyári látogatást is rendkívül rövidre kellett fogni. Ezért a szovjet kormányfő gépkocsival hajtatott végig a szerelőcsarnokon. Kifejezte azt a kívánságát, hogy az idő rövidsége ellenére szeretne munkásokkal beszélgetni s — mint mondotta — inkább kevesebb technikai felvilágosítást kér. Beszélgetésbe is elegyedett három munkással. Megkérdezte tőlük, mennyit keresnek, mennyit fizetnek egy ebédért, milyen hosszú a munkaidejük és hogy milyen a betegbiztosítás náluk. E látogatás során a Renault-gyár igazgatósága ajándékokat adott át a szovjet kormányfőnek és családtagjainak. Hruscsov egy kék színű Floride-gépkocsit kapott, amelynek belsejét vörös bőrrel tapétázták ki, Nyina Hruscsova pedig egy huszonnégyszemélyes abroszt a hozzá való szalvétákkal. A legkedvesebb ajándékot