Magyar Nemzet, 1961. január (17. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-01 / 1. szám
4 Új szovjet—nyugatnémet kereskedelmi egyezmények 35 százalékkal növekszik a két ország árucseréje Moszkvából jelenti a TASZSZ. Moszkvában hivatalosan bejelentették, hogy a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság képviselői december 31-én Bonnban aláírták az 1961—1963 évekre szóló hosszúlejáratú külkereskedelmi és fizetési egyezményt. Ezenkívül jegyzőkönyvet írtak alá az általános kereskedelmi kérdések és a tengerhajózás kérdésében kötött szerződés érvényének meghosszabbításáról, valamint a két ország 1961-es árucseréjéről. Az új hosszúlejáratú szerződés az 1958—1960-as időszak kereskedelméhez viszonyítva a következő három év alatt mintegy 35 százalékkal növeli a két ország forgalmát. A Szovjetunió a múlthoz hasonlóan elsősorban vegyi, cellulóz, papír és élelmiszeripari, valamint más felszereléseket és hajókat vásárol a Német Szövetségi Köztársaságtól, az NSZK pedig olajat, olajipar termékeket, fűrészelt árut, érceket, valamint mezőgazdasági gépeket vesz a Szovjetunióban. Az általános kereskedelmi kérdéseket és a tengerhajózást érintő szerződés — amelyeknek érvényét most meghosszabbították — előírja a többi között mindkét fél részére a legnagyobb kedvezmény elvének alkalmazását. Kedden kezdődik Casablancában az afrikai csúcsértekezlet Casablancából jelenti az AP. V. Mohammed marokkói király kezdeményezésére január 3-án Casablancában megkezdődik az afrikai vezető államférfiak csúcsértekezlete. Az előreláthatóan január 7-ig tartó értekezletein a többi között részt vesz Nasszer, az EAK elnöke, Nkrumah ghanai, Touré guineai és Keita Mali elnök is. Nasszer elnök szombaton már el is indult Marokkóba. A találkozón szóba kerül majd a mauritániai, a kongói és algériai kérdés. Ezenkívül napirenden szerepel a szaharai francia atombombakísérletek kérdése és egy afrikai közös parancsnokság létesítésének terve is. Az új esztendő első napjaiban hatalmas tüntetéseket szerveznek Belgiumban A belga kormány pénteken még abban reménykedett, hogy az új esztendőre sikerül megfékezni a sztrájkot és a tüntetéseket. A legutóbbi vérengzés után azonban ez a remény meghiúsult. A szocialista szakszervezetek közölték, hogy vasárnap és hétfőn újabb tüntetések lesznek. A munkások délelőttönként a Szocialista Párt brüsszeli székháza előtt gyülekeznek és onnan indul el a tüntetőik menete. A Szocialista Akcióbizottság keddre tervez hatalmas méretű tömegmegmozdulást. Ugyanis ezen a napon il össze ismét a parlament, hogy tárgyaljon a kormány "takarékossági" programjáról. Általános sztrájkot! A Belga Kommunista Párt felhívást intézett a szocialista szakszervezetekhez, hogy keddre általános sztrájkot és újabb tömegmegmozdulásokat hirdessenek. A párt javasolta, hogy a parlamentben és országszerte egyperces csenddel adózzanak Van Der Stepnen, a pénteken megölt munkás emlékének. A Szocialista Párt nyilatkozatban ítélte el a karhatalom példátlan brutalitását. A nyilatkozat hangoztatja: "A dráma annak a feszültésnek a következménye, amelyet a kormány bűnös makacssága idézett elő. A nyilatkozat végül hangoztatja, hogy a munkabeszüntetés addig tart, amíg megbukik a kormány gazdasági programja. Van Der Stepren meggyilkolása ellen tiltakozva, szombaton újabb foglalkozási ágakban bocsátottak ki sztrájkutasításokat. Ugyancsak szombaton nagyszabású csendes tüntetés volt Brüsszel utcáin. A pénteki csendőrtámadást, amely a fiatal munkás halálát okozta, öntözőkocsik indították el. A tüntetők ki akartak térni a vízsugarak elől, de az öntözőkocsikat a lovasrendőrség rohama követte. A munkások a falaik tövébe húzódtak, miközben tűzijátékokhoz használt kisebb robbanószerkezeteket dobtak a lovak elé, hogy felbomlasszák a támadó csendőrök arcvonalát. A csata egy óra hosszat tartott. Közben egy Lerat nevű ember a tüntetők közé sütötte fegyverét A kormány most azzal az állítással próbálja elhárítani a felelősséget, hogy egy őrült ember egyéni tettéről van szó. Ez az érvelés azonban nem fogadható el, mert az izgatott légkört a csendőrség durva támadása idézte elő. Négyezres tüntetés Brjfeszel főterén szombaton mintegy négyezer főnyi tömeg gyűlt össze és tüntetett a pénteki csendőrterror ellen. A tömeg néma csendben haladt és farkasszemet nézett az útvonalak mentén teljes harci készenlétben álló rendőrökkel. A tömeg között egy ifjúsági szervezet tagjai röpcédulákat osztogattak. Felszólították a sztrájkotókat, hogy a parlamenti ülés napján — kedden — tüntető menetben vonuljanak be Brüsszelbe. A röplapok jelszavai a feszültséget tükrözik: »Nem alkuszunk a munkások gyilkosaival!", "Előre — munkáskormány megteremtéséért!* A tüntetéssel egyidejűen a szocialista párt székházában mintegy kétezer sztrájkoló tömeggyűlést tartott. A Peuple, a Szocialista Párt lapja megbélyegzi a katonaság és a rendőrség önkényét. A lap cikke hangoztatja: »Eyskens keze vértől csepeg. A miniszterelnök a munkásosztály leggyűlöltebb ellenségévé vált. Szégyen lenne Belgiumra, ha továbbra is a véreskezű kormányfő vezetné a kormányt. Ázsiai és afrikai önkénteseket kér a laoszi királyi kormány, ha nem szüntetik be az imperialista intervenciót Hanoiból jelenti a TASZSZ és az ADN. A laoszi kormánycsapatok a Patet Lao erőivel együttműködve továbbra is erős csapásokat mérnek a lázadók egységeire. Nosavn, a lázadó tábornok ugyanis azzal dicsekedett, hogy csapatai "sikeresen előrenyomulnak" Viantiane-től északra. A valóságban viszont a fővárostól északra, Pha- Khongnál megállították a lázadók csapatait. Ideérkező jelentések szerint Laosz északi része teljesen a kormánycsapatoknak és a Patet Lao erőinek ellenőrzése alatt áll. A Vietnami Tájékoztató Iroda pénteken hivatalosan cáfolta azokat a jelentéseket — mint az Egyesült Államok és bizonyos más, amerikai csatlós országok propaganda szervezeteinek merő koholmányát —, amelyek szerint a Vietnami Demokratikus Köztársaság állítólag beavatkozik Laosz belügyeibe és csapatokat küldött volna a Vientiane-től északra levő térségbe. A Vietnami Tájékoztató Irodát felhatalmazták annak kijelentésére — hangzik továbbá a jelentés —, hogy az említett híresztelések minden alapot nélkülöznek és azt a célt szolgálják, hogy leplezzék az amerikai imperialisták és laoszi bábjaik kihívó agressziós cselekedeteit. Pholsena tájékoztatásügyi miniszter, a törvényes laoszi kormány képviselője december Magyar Nemzet 30-án felhívással fordult a kormánycsapatokhoz, a Patet Lao erőihez, az egész laoszi néphez, s szerencsekívánatait fejezte ki a lázadók ellen vívott harcokban aratott nagy sikerekért. Kong Le felhívása Kong Le kapitány, a Vientiane tartományban állomásozó kormánycsapatok parancsnoka december 30-án szintén napiparancsban mondott forró köszönetet a kormánycsapatoknak, a Patet Lao alakulatainak, valamint Vientiane lakosságának azért, hogy a főváros hősies védelmében súlyos veszteségeket okoztak az ellenségnek. Kong Le közölte, hogy csapatai most sikeres hadműveleteket folytatnak Vientiane térségében, Luang Prabang tartományban és komoly veszteségeket okoznak az ellenségnek. Kong Le kapitány parancsa ezután így folytatódik: — A Souvanna Phouma herceg vezette törvényes laoszi kormány csapatainak nevében határozottan tiltakozom az Egyesült Államok, Thaiföld és Dél-Vietnam intervenciója és agressziója ellen. Követelem, hogy az említett országok kormányai hívják vissza katonai tanácsadóikat Laoszból, a thaiföldi és a dél-vietnami kormány pedig rendelje vissza csapatait és szüntessen meg mindennemű segítségnyújtást a lázadó Nosavan—Bounoumklikk számára. Kong Le kapitány figyelmeztet, hogy abban az esetben, ha elutasítják azt a követelést, a laoszi királyi kormány kénytelen lesz fontolóra venni: ne kérje-e az ázsiai és afrikai országokat, hogy küldjenek önkéntes alakulatokat Lanszba a külföldi beavatkozók ellen. Harriman az új amerikai elnök utazó nagykövete Palm Beachből jelenti az AP. Kennedy megválasztott amerikai elnök pénteken este Averey Harriman demokratapárti politikust nevezte ki "Utazó nagykövetévé". (Hivatalos címe: "rendkívüli nagykövet a külföldi képviseletekhez".) A kinevezésről szóló hivatalos nyilatkozat szerint Harriman mindenkor az elnök és a külügyminiszter rendelkezésére áll olyan különlegesen fontos külföldi küldetések végrehajtására, amelyek megkövetelik, hogy végrehajtójuk az elnök teljes bizalmát élvezze és mélyen ismerje az Egyesült Államok politikájának minden oldalát. Kubát veszély fenyegeti! Havanából jelenti a TASZSZ: A december 31-re virradó éjszakán ülést tartott a kubai minisztertanács. Az ülés után hivatalos jelentést tettek közzé, amelyben a többi között ez áll: "A kubai forradalmi kormány megbízható forrásokból értesítést kapott arról, hogy az Allen Dulles vezette amerikai Központi Hírszerző Hivatal és a Pentagon provokációs tervet dolgozott ki a Kubai Köztársaság ellen. A terv szerint az amerikai tengerészgyalogság behatol Kuba területére." A közlemény rámutat, hogy a kubai forradalmi kormány elhatározta, sürgőben elküldi Raul Roa külügyminisztert az Egyesült Nemzetek Szervezetébe. Ellenforradalmírokat lepleztek le Kubában Havanából jelenti az ADN és Új Kína. A kubai biztonsági szervek a polgári lakossággal szorosan együttműködve csütörtökön ártalmatlanná tettek egy amerikai szolgálatban álló ellenforradalmi csoportot és letartóztatták annak tizenhét tagját. A letartóztatottak között van Alfredo és Manuel is, az Egyesült Államokban működő kubai ellenforradalmi szervezet két vezetője. A csoport tagjainak lakásán nagymennyiségű bombát és amerikai eredetű dinamítát, valamint különböző lőszereket és más robbanóanyagot találtak. Havanában pénteken este nagy tüntetés volt az elnöki palota előtt Az amerikaellenes transzparensekkel felvonult tüntetők követelték, hogy ítéljék halálra az ellenforradalmi csoport tagjait. „A reménység éve” — egy esztendővel ezelőtt ez a cím állott a Magyar Nemzet vezércikkének élén. Vajon az elmúlt tizenkét hónap mennyiben igazolta az emberiség reményeit, várakozásait? 1960 a nagy változások éveként kerül be a világtörténelembe. A jelen krónikásának nem lehet izgalmasabb, nagyszerűbb feladata, mint nyomon követni a sikereikben gazdag, drámai fordulatokban bővelkedő, mozgalmas események menetét. A világ és különösen Afrika térképe a szemünk láttára változott meg átalakult az Egyesült Nemzetek Szervezetének arculata. Ismét jelentősen eltolódtak a nemzetközi erőviszonyok a szocialista tábor javára: a Szovjetunióban, a Kínai Népköztársaságban, hazánkban és a többi testvéri országban óriási fejlődést, általános előrehaladást tapasztalhatunk, míg a tőkés államok hanyatlása és bomlása feltartóztathatatlanul folytatódott. Beteljesedett tízmillióknak a felszabaduláshoz és függetlenséghez fűzött reménye, s ami a legdöntőbb: megszilárdult a békére vágyó emberiség bizalma, hogy korunkban létrejöttek a feltételek az újabb világkatasztrófa elhárítására. Az ellentétes, szembenálló erők az első frontvonalban a háború és a béke örök kérdése körül ütköztek meg. S e küzdelem határozta meg 1960 történelmét. Emlékezzünk csak! Hruscsov már január első felében bejelentette a Legfelső Tanács ülésén, hogy további 1 200 000 fővel csökkentik a szovjet hadsereg létszámát és felszólította a tőkés nagyhatalmakat: kövessék a Szovjetunió békés kezdeményezését. A világ parlamentjeihez intézett leszerelési felhívás jelentette a nyitányt. A békés elsőszámú utazó nagykövetének délkelet-ázsiai körútja, Indiában, Burmában, Indonéziában és Afganisztánban tett látogadása volt a folytatás. A szocialista világrendszer vezető hatalma kormányfőjének és az aktív semlegességpolitika elvi alapjain álló ázsiai államférfiaknak egyetértése a lényeges nemzetközi problémákban az egyetemes bizakodás forrásává vált. Március idusa szintén reménysugárral köszöntött be. Hosszú évek vajúdása után először paritásos alapon a genfi Nemzetek Palotájában összeült a tízhatalmi kelet— nyugati leszerelési értekezlet. Néhány nappal később a szovjet miniszterelnök Párizsba érkezett, hogy az egyszerű, békére sóvárgó franciák ünneplésétől kísérve ismét hitet tegyen a békés együttélés gyakorlati megvalósítása mellett. Az első negyedév befejeztével sokan, akik csak a felszínt nézték, már azt hitték, minden a legnagyobb rendben van a világon, a különböző társadalmi rendszerű államok irányítói simán és "olajozottan" haladnak a csúcstalálkozó felé. Nem így a dolgok mélyére tekintők. Áprilisban egymást érték az amerikai vezetők harcias kirohanásai. Herter visszautasította az általános és teljes leszerelést előíró szovjet javaslatot, Eisenhower jóváhagyta az interkontinentális rakétagyártás és a Polaris-tengeralattjáró építés gyorsított ütemű programját. Majd május elsején elindult végzetes útjára az U—2 kémrepülő, hogy egyszeriben szertefoszlassa az álmodozók hamis illúzióit. Sűrű viharfellegek tornyosultak. Egészen nyilvánvalóvá vált, hogy az Egyesült Államok vezetői elhatározták a csúcsértekezlet megtorpedózását. Felrúgva a nemzetközi jog legelemibb szabályait, fennhangon védelmezték "jogukat" a kémkedéshez. Az amerikai elnök elutazott ugyan a francia fővárosba, de ahelyett, hogy magyarázattal és bocsánatkéréssel szolgált volna a példátlan kihívás miatt, hadügyminiszterével "atomriadót" rendeltetett el a világ különböző tájain tartózkodó, megszálló fegyveres erők számára. A csúcstalálkozó ilyen körülmények között össze sem ülhetett. A nyugati sajtó pánikhangulatot keltett, Hruscsov viszont berlini beszédével lehűtötte a háborús hírverőket, a történtek után is kijelentette: "Erőnket nem kímélve, harcolni fogunk a nemzetközi feszültség enyhítéséért". Tizennégy nappal később a Kremlben összesereglett külföldi újságírók előtt ismertette az általános és teljes leszerelés gyakorlati megvalósítására tett újabb szovjet javaslatot. Igazán nem a szocialista küldötteken múlott, hogy az amerikai szabotázs következtében június végén mégis dolgavégezetlenül oszlott szét a genfi leszerelési értekezlet. Az év első felének békés erőfeszítéseire a kommunista és munkáspártok bukaresti tanácskozásán hozott határozat tette fel a koronát. Valósággal szétpukkant a nyugati propaganda rágalomhadjárata, hiszen a haladás ügyének leghivatottabb képviselői ismét síkraszálltak a békés egymás mellett élés valóraváltása, a háború lehetőségének kiküszöbölése érdekében. A szovjet kormányfő ausztriai látogatásában azután a legelvakultabb nyugati szemleírók is felismerték a komoly gesztust, a Szovjetunió töretlen külpolitikai vonalának a béke megerősítésére irányuló szándékát. A másik oldalon erre az időszakra esik az amerikai támaszpont-rendszert, az Egyesült Államok vezetőit ért súlyos csapások sorozata. Washington elveszítette leghűségesebb kiszolgálóit: Li Szin Man dél-koreai elnököt, Menderesz török miniszterelnököt, majd Kisi japán kormányelnököt. Szöulban, Ankarában és Tokióban milliók nyilvánították ki véres tüntetéseiken, hogy nem kérnek az amerikai gyámkodásból, követelik a megszállók távozását. Soha nem ért még amerikai elnököt a történelemben olyan megaláztatás, mint Eisenhowert, amikor a japán nép felháborodásának láttán nem merészkedett partraszállni és hajója "Ott bolyongott a Csendes-óceánon" ... Afrika történelmének fényes lapjait júliusban és augusztusban írták. Hosszú évek hősi harcai ekkor hozták meg a gyümölcsüket. Néhány hét alatt tizenhét afrikai ország vált függetlenné és ezzel huszonhétre emelkedett a "fekete kontinens" önálló államainak a száma. Az örömujjongást azonban Kongóban csakhamar halálhörgés, fegyverek ropogása, a gyarmatosítók galád támadása váltotta fel. A kongói tragédia örök, nagy tanulsága: soha senki nem bízhat a kolonialistákban. Amíg a világon egyetlen gyarmat létezik, nem hunyhatják nyugodtan álomra szemüket a felszabadultak seregei. A kongói példa nyomán mindenesetig már a nyár folyamán a kubai forradalmár milliók minden előkészületet megtettek — s mint az események mutatják, eredményesen — szent hazájuk földjének védelmére az esetleges támadással szemben. Kubában nem ismétlődött meg a kongói dráma, hála a nép egységének, elszántságának és a szocialista országok nyújtotta politikai, erkölcsi, gazdasági, technikai és tudományos segítségnek. Áz arányló ősz ismét ott látta a világ vezető államférfiait a tárgyalóasztal mellett, ha nem is szabályosan összehívott csúcskonferencia keretében, de az ENSZ-közgyűlés 15. ülésszakának égisze alatt, a szovjet kormányfő kezdeményezésére, New Yorkban egybesereglett legfőbb vezetők között "kis csúcstalálkozók" sorozata zajlott le. A Párizs óta feszülten várakozó világközvélemény előtt Hruscsov konkrét békeprogramjában felrajzolta napjaink teendőit és a jövő perspektíváit. S a világszervezet másfél évtizedes fennállása óta először mutatkozott meg az erőviszonyok eltolódása, amikor a térkép megváltozása nyomán bevonultak az új államok küldöttei: egy híján százra emelkedett az ENSZ tagjainak a száma, és a szovjet nyilatkozattervezet elvei alapján megszületett az elsöprő töbségű határozat a gyarmati rendszer végső felszámolásáról. A leszerelés megoldása már az új esztendő márciusában folytatódó ülésszak legfőbb feladata marad. A szocialista vezetők megjelenése rendkívüli mértékben növelte az ENSZ jelentőségét, ugyanakkor reflektorfénybe állította a jelenlegi apparátus összetételének tarthatatlanságát, a főtitkár alkalmatlanságát, az átszervezés szükségességét. A világszervezeten belül egyébként a Biztonsági Tanács az elmúlt évben rekordot ért el: 1959-ben mindössze öt ülést tartott, 1960-ban viszont 71 alkalommal hívták össze tagjait. Az év utolsó két hónapjára két tanácskozás nyomta rá bélyegét. Az egyiket novemberben Moszkvában, a másikat decemberben Párizsban tartották. A szocialista és a kapitalista világrendszer közötti alapvető különbséget aligha mérhetjük fel tökéletesebben, mint e két konferencia határozatainak a tükrében. A szovjet fővárosban a kommunista és a munkáspártok képviselői egyhangúlag elfogadott Nyilatkozatukban és a világ népeihez intézett Békekiáltványukban az összes békeszerető erők egyesítését hirdették meg a háború elhárítása érdekében. Az élet parancsa: a béke nevében döntöttek! Az Atlanti Szövetségben tömörült tőkés országok kormánykörei viszont a NATO önálló "atomhatalomná" változtatása jegyében igyekeztek kiélezni a nemzetközi helyzetet. Amerikai, angol és nyugatnémet partnereitől támogatva az utolsó hetekben is élenjárt ebben a francia kormány az újabb szaharai atombomba-robbantással. A SEATO sem akart elmaradni "ikertestvére", a NATO mögött és a laoszi lázadók támogatásával, a nyílt beavatkozás minden eszközével próbál komoly háborús tűzfészket teremteni Délkelet-Ázsiában. A nagy erőpróba tehát még hátra van, és ez nem egyetlen röpke esztendőre, hanem minden bizonnyal hosszabb távlatokra meghatározza az emberiség sorsát Valamennyi objektív előfeltétel a béke és a szocializmus végső győzelme mellett szól. Egy koronás fő a még trónon megmaradt kevés számú európai uralkodók közül karácsonyi szózatában a következőket jelentette ki: -Még a legnagyobb fantáziával sem lehet 1960-ról azt mondani, hogy boldog és sikeres esztendő volt az emberiség szempontjából.* Első hallásra megdöbbentően hangzottak e komor szavak. Meggondolva azonban: a maga szempontjából igaza van a hagyományos üzenet tevőjének. 1960 valóban a Nyugat számára a helyzet aggasztó rosszabbodását hozta. Politikai és gazdasági téren egymást követték a balsikerek és katasztrófák. A dinasztiák és a monopolisták ősirámáit viszont azonosítani az emberiséggel, a széles társadalmi rétegek törekvéseivel — merő képtelenség. Hogyan lehet például egy napon említeni a brüsszeli kormánypaloták és bankházak lehúzott redőnyei mögött hatalmuk megtartásáért minden erőszakra elszántak maroknyi csapatát a jobb, emberibb, békésebb életért hősiesen harcoló százezrek seregével? Az új esztendő küszöbét átlépve meghatványozott és a realitásokon alapuló bizakodással tekintünk a jövőbe. Bízunk eszméink erejében, hiszünk tudományunk fölényében, szilárd meggyőződésünk szerint: korunkban biztosítható a Földön a tartós béke. Matolcsy Károly A nagy változások éve .Vasárnap, 1961. január 1. Tizenöt év után is Az AFP hírügynökség jelenti Párizsból, hogy az 1960-as éviben Hirosimában és Nagaszakiban, a két atomtámadás áldozatául esett japán városban újabb 84 ember pusztult el sugárzás okozta sérülések következtében. Az 1959-es évben sugárbetegség következtében hatvannégyen vesztették életüket