Magyar Nemzet, 1961. szeptember (17. évfolyam, 207-232. szám)
1961-09-01 / 207. szám
Ára: 60 fillérMagyar Nemzet A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA Péntek 1961. szeptember XVII. év,207. szám SALUTAM CU DRAG, IN PATRIA NOASTRA, PE CONDUCATORII REPUBLICII POPULARE ROMÍNE! Köszöntjük román vendégeinket Budapest ismét felöltötte vendégváró díszöltözetét. A főútvonalakon már tegnap egymás mellett lobogtatta a szél a magyar és román nemzetiszínű zászlóikat, a munkásosztály nemzetközi vörösét, hogy köszöntse a hazánkba érkező román párt- és kormányküldöttséget. Pénteken fut be vendégeink vonata a Nyugati pályaudvarra, hogy utána néhány napig a Gheorghiu-Dej vezetésével érkező román államférfiak megismerkedjenek népünkkel, országunkkal, szorosabbra fűzzék az immár hagyományos barátságot. E barátság erejét és tartósságát kemény erőpróbák kovácsolták ki. Évszázadokon keresztül kemény küzdelmet kellett vívniuk a két nép legjobbjainak, hogy ledöntsék az uralkodó osztályok emelte mesterséges válaszfalakat, a testvériség és az együvétartozás erejével úrrá legyeinek a sovinizmuson és nacionalizmuson. Az évszázados történelmi tapasztalatok tanították meg népeinket arra, hogy itt, a Duna völgyében egymásra utaltak vagyunk, közös eszményeinket csak kölcsönös segítségnyújtással, erőinket egyesítve válthatjuk valóra. A közös eszmények pedig szunnyadó reménységként évszázadok óta ott éltek a két nép lelke mélyén. Az elnyomatás, a leigázás sötét esztendeiben a legnagyobb gondolkodók és a legöntudatosabb harcosok az Oltón innen és túl olyan jövőről álmodoztak, amelyben a két nép megtalálja egymás testvéri jobbját. A mi Bartók Bélánk felkapaszkodott a kis havasi falvak faházaiba, hogy fonográfián megőrizze a román nép dallamkincsét, felkutassa és megtalálja benne a közöset, a testvériségre utalót. Ady Endre a Duna és az Olt mormolásának egybeolvadását örökítette meg verssoraiban és József Attila is a nagy folyam partján, a rakodópart alsó kövén ülve arra eszmélt, hogy rendezni kell végre közös dolgainkat. A nagy rendezés, az egymásratalálás ideje másfél évtizede érkezett el, amikor a Vörös Grivita és a Vörös Csepel munkásai szabadon tűzhették fel gyáraik ormára a testvériség vérszínű lobogóját. Magyarországon és Romániában együttes küzdelmek viharában győzedelmeskedett a szocialista társadalmi rend, egyúttal uralomra juttatva a közös eszmét is, amely alapja, záloga és biztosítéka elválaszthatatlan barátságunknak. Valóra vált, amiért a legfelvilágosodottabb elmék annyi megpróbáltatáson át küzdöttek: a közös célok mindörökre egy családba tömörítették a Duna völgyének felvirágzásáért küzdő népeket. Ez a tartalma barátságunknak, ezen az alapon fejlesztjük tovább viszonyunkat, amikor az elkövetkező néhány napban találkozásokon és tárgyalásokon meghatározzuk a további fejlődés irányát. Az elmúlt tizenhat év minden tekintetben újat hozott a magyar—román kapcsolatokban. Kultúrkincseink immár közösek. A mi olvasó népünk a maga klasszikusai között tartja számon a román irodalom élő óriását, Mihail Sadoveanut, zeneértőinte növekvő tábora felfedezi a dallamrokonságot Enescu pattogó ritmusaiban. Az építőmunka ritmusában is mind jobban találkozik a két nép. A magyar szántóföldeken román gyártmányú traktorok dübörögnek, a Tisza mentén román földgázt dolgoznak fel az üzemóriások, a magyar gépek pedig a romániai gyárakban szereznek hírnevet munkásainknak, földünk ezüstje, az alumínium a román iparnak is fontos nyersanyaga. A külkereskedelem grafikonjainak felfelé ívelő görbéi fordítják le a tények nyelvére együttműködésünk fejlődését. Az utóbbi tíz esztendőben az árucsere több mint kétszeresére emelkedett, a múlt évben mind az export, mind az import oldalán 25 millió új rubeles forgalmat bonyolítottunk le. A távlatokat jelzi, hogy az elkövetkező öt évben árucserénk olyan arányban emelkedik majd, mint az utóbbi tíz esztendőben összesen. A Román Népköztársaság külkereskedelmében ma Magyarország a Szovjetunió és más szocialista országok után az ötödik helyet foglalja el. A ma kezdődő találkozásokon módunk lesz arra, hogy az elért eredmények alapján új feladatokat jelöljünk ki testvéri együttműködésünk erősítésére. De most, a pillanatnyi nemzetközi helyzetben többről is szó van. Augusztus 30-án látott napvilágot a szovjet kormány nyilatkozata, amely felelősségteljesen, a szocialista tábor nagyhatalmához méltó komolysággal vázolja az adott korszak világpolitikai problémáit. Feltárja, hogy honnan fenyeget a legnagyobb veszély. A nyilatkozat csatasorba szólítja a békére törekvő népieket, mert »Nyugat-Németország és a német militaristák mai szövetségesei lázasan készülnek a háborúra«. Magyarország és Románia negyedszázadon át egyként ismerte meg a német militarizmus vandalizmusát, a két nép legjobbjai együtt szenvedtek a koncentrációs táborok barakkjaiban. A múlt feltámadó kísérletei ellen összefogni közös nagy feladatunk. A két ország és a két nép, mint a szocialista országok védelmi szövetségének, a varsói szerződésnek tagja felelősséggel tartozik az egész szocialista tábor biztonságáért, de egy-úttal élvezi is azt a védelmet, amit e táboron belül az erők összefogása nyújt. A jelenlegi történelmi helyzetben minden népnek — különösen itt, Európa közepén — kötelessége szavát hallatni a világ sorsát meghatározó kérdésekben. Együttesen valljuk, hogy a német békeszerződés megkötésével és a nyugat-berlini helyzet rendezésével béklyóba kell verni a békét fenyegető német militarizmust és ez a feladat sürgető, megoldását tovább halogatni megengedhet tetten. Éppen, mert az elmúlt tizenhat év megerősítette és török barátsággá kovácsolta a magyar és a román nép kapcsolatait, s mert feladataink közösek Európának abban a részében, ahol szomszédokként élünk, a magyar nép gazdag eredményeket vár az államférfiak találkozásától. Szere- tettel köszönti vendégeit, a ro-mán párt- és kormányküldöttség Gheorghiu-Dej vezette tagjait. Hatékony ösztönzés a világbéke megőrzéséért küzdő népeknek A nukleáris kísérletekkel foglalkozószovjet kormánynyilatkozat nemzetközi visszhangja A brazil parlament megszavazta Goulart elnöki beiktatását A külpolitikai helyzet A NUKLEÁRIS KÍSÉRLETEK ÚJRAKEZDÉSÉT bejelentő szovjet kormánynyilatkozat rendkívüli érdeklődést keltett a nemzetközi közvéleményben. A nyilatkozattal foglalkozó első komentárokból kitűnik, hogy az intézkedés szükségességét világszerte megértették, mert a Szovjetunió az imperialista országok által kialakított feszült nemzetközi helyzet nyomdára kénytelen volt védelmi intézkedéseket hozni. A Kínai Népköztársaság kormánya külön közleményben foglalkozott a szovjet nyilatkozattal és hangsúlyozta, hogy a kínai nép teljes mértékben támogatja a Szovjetunió álláspontját. Carapkin, a Szovjetunió képviselője a genfi atomértekezleten az ADN hírügynökségnek adott nyilatkozatában részletesen elemezte, milyen okok késztették a szovjet kormányt erre a lépésre. Hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió 1958 márciusában egyoldalúan bejelentette a nukleáris kísérletek megszüntetését és a világközvélemény támogatásával Genfben a tárgyalóasztalhoz kényszerítette a nyugati hatalmakat. A Szovjetunió akkor is türelmet tanúsított a tárgyalóasztalnál, amikor az Egyesült Államok elnöke 1959 végén bejelentette: magukra nézve nem tartják kötelezőnek azt a megállapodást, hogy a tárgyalások idején szüneteljenek az atomkísérletek. Az utóbbi hónapok bebizonyították, hogy az Egyesült Államok határozottan a kísérletek felújítására törekszik és erre csak a kedvező pillanatot várja. A szovjet kormány döntésének meghozásában lényeges szerepe volt annak a ténynek, hogy a nyugati hatalmak NATO-beli szövetségese, Franciaország atomfegyverkísérleteket végzett a Szaharában. Ez azt jelentette, hogy az Egyesült Államok és Anglia a francia kísérletekből egyoldalú katonai előnyöket szerzett. A Pravda »Ki szítja a fegyverkezési hajszát?« című csütörtöki cikkében megállapítja, hogy Kennedy elnök a valóságban hatalomrajutása után azonnal rátért az elődei által megkezdett fegyverkezési hajsza erélyes fokozásának útjára és azóta is hónapról hónapra követik egymást agresszív intézkedései. A Fehér Ház új gazdája szabadkezet adott a megvadult militaristáknak. Elég arra utalni, hogy Taylor tábornok lett az elnök legfőbb katonai tanácsadója. A pórázukról szabadon engedett tábornokok és tengernagyok lázas sietséggel fogtak hozzá a fegyverkezési hajsza meggyorsításához és az ország fegyveres erőinek növeléséhez. Az Egyesült Államok napról napra hasonlóbbá válik a katonai táborhoz. A szárazföldi haderőnél 84 ezer olyan katonát fognak visszatartani, akinek szolgálati ideje már lejárt, a légierőnél 28 ezret, a haditengerészetnél pedig 27 ezret ér ugyanez a sors. A Német Demokratikus Köztársaság közvéleménye úgy értékeli a szovjet kormány nyilatkozatát, mint kényszerű, de igen fontos lépést egy világháborús katasztrófa elhárítására. A Neues Deutschland rámutat, hogy a nyugati hatalmak folytatják a fegyverkezési hajszát és a fehér izzásig hevítik a nemzetközi feszültséget. A Szovjetunió a világ összes népei előtt e nyilatkozatban leleplezte az Egyesült Államokat, amely a neutron-bomba tervein dolgozik. Az Humanité rámutat, hogy a figyelmeztetés mindenki számára világos és egyértelmű. Ezek után senkit sem érhet meglepetés. A Szovjetunió vagy szövetségesei ellen irányuló támadás haladéktalan és megsemmisítő csapást von maga után az agresszió kezdeményezőire. Kényszerű, de szükséges intézkedések Moszkvából jelenti az MTI. A szovjet közvéleményt nem érték meglepetésként a szerdán és csütörtökön bejelentett kormányintézkedések. A NATO-tagállamok sorozatos hidegháborús akciói, Washington nemrég ismertetett fegyverkezési döntései, a Nyugatról érkező, háborús hisztériáról szóló hírek után napok óta lehetett ilyen véleményeket hallani: »Szép a türelem, de hát nem feledkezik-e meg kormányunk a honvédelemről?« A kormány elhatározását kényszerű, de feltétlenül elengedhetetlen és szükséges döntésnek tartják — ezt hallja a Moszkvában dolgozó külföldi újságíró szovjet ismerőseitől, ezt mondják a rádióban, a lapok fórumain megszólaló dolgozók és katonák. Már csütörtök reggel sok moszkvai üzemben gyűléseket tartottak, s itt sokan szóltak hozzá az új védelmi intézkedésekhez. Az Izvesztyija moszkvai esti kiadása többi között így ír: »A békének és a népek bizton ságának magasabb szempontjai parancsolóan előírják ezeket az intézkedéseket. A szovjet nép, a szocialista országok népei iránti szent kötelesség diktálta, hogy a szovjet kormány ilyen döntésekre jusson. A csapás célba talált Poljanov, az Izvesztyija szemleírója, a lap csütörtök esti számában foglalkozik a nukleáris fegyverkísérletekre vonatkozó szovjet kormánynyilatkozat washingtoni hatásával és Andrew Hetchernek, az amerikai elnökhelyettes sajtótitkárának nyilatkozatával. — Feltűnő — írja—, hogy a legnagyobb zenebanát a Szovjetunió új lépésével kapcsolatban azok az amerikai körök csapják, amelyek a fegyverkezési hajsza fő sugalmazói, a militarista szellem dicsőítői a leszerelés, gondolatának elkeseredett ellenzői. Azokat, akik most »felháborodást és csodálkozást« tettetnek, emlékeztetni kell arra, hogyan válaszoltak nyugaton arra a szovjet lépésre, amikor a Szovjetunió egyoldalúan megszüntette a nukleáris fegyverkísérleteket. Akkor a nyugati hatalmak példátlan erejű nukleáris robbantások egész sorozatát hajtották végre, tovább gyártották a tömegpusztító fegyvereket, hozzáfogtak, hogy megtervezzék a neutronbombát. Az amerikai diplomaták és angol kollegáik a nukleáris fegyverek megtiltásáról folytatott tárgyalásokat méltatlan bohózattá változtatták. E maratoni értekezlet részvevői 339-szer találkoztak a tárgyalóasztalnál. És milyen eredménnyel? Erre a kérdésre válaszként idézhetjük Cook amerikai újságírót, aki tárgyilagos szemmel figyelte honfitársainak tevékenységét a Nemzetek Palotájában. »A tárgyalások meddővé és kilátástalanná váltak« — ismeri el az amerikai újságíró a New York Herald Tribune hasábjain, majd sokatmondann sejteti, hogy Washingtonnak csak az a célja, hogy addig folytassa e meddő vitát, amíg újra meg nem kezdik az amerikai nukleáris fegyverkísérleteket. Csakhogy a politika nem üres játék. A Szovjetunió nem azért folytat nemzetközi tárgyalásokat, hogy közömbösen szemlélje, hogyan használja fel a Nyugat a megbeszéléseket újabb kalandok előkészítésének, leplezésére. Ha most a washingtoni Fehér Ház tüntetően haragos arcot vág, ez azt jelenti, hogy a csapás célba talált. Hiszen ahhoz, hogy elvegyük az agresszor kedvét a tűzzel való játéktól, szükséges, hogy lássa és tudja: van a világon olyan erő, amely teljes fegyverzetben készen áll, hogy visszaverjen minden merényletet, amelyet a békeszerető államok függetlensége és biztonsága ellen kísérelnek meg. Pekingből jelenti az MTI. A Kínai Népköztársaság kormánya csütörtökön közleményt adott ki, amelyben támogatja a szovjet kormánynak azt a döntését, hogy felújítja a kísérleti nukleáris robbantásokat. A közlemény a többi között megállapítja: »A kínai kormány és a kínai nép határozottan támogatja a szovjet kormánynak ezt a fontos intézkedését. A kínai kormány úgy véli, hogy a szovjet kormánynak ez a döntése hideg zuhanyként hat a forrófejű háborús uszítókra s egyben hatékony ösztönzést nyújt a világbéke megőrzéséért küzdő népeknek. A világ tudja, hogy a Szovjetunió és valamennyi szocialista ország állandóan békés külpolitikát követett. 1955 óta a Szovjetunió egyoldalúan többször is csökkentette fegyveres erőinek létszámát és 1958 márciusában bejelentette, egyoldalúan lemond a nukleáris kísérleti robbantások folytatásáról. Az Egyesült Államok vezette imperialista tömb azonban mindvégig vonakodott megkötni az általános leszerelésről és a nukleáris kísérletek megszüntetéséről szóló egyezményt. Sőt, fokozta a totális fegyverkezési hajszát és a nukleáris háborús előkészületeket. Az amerikai imperializmus az utóbbi időben szerte a világon, Európában, Ázsiában, Afrikában és Latin-Amerikában növelte a feszültséget, agresszív tevékenységet fejtett ki, fenyegette a népek békéjét és biztonságát. Ennél is súlyosabb, hogy abban az időben, amikor a Szovjetunió és a többi szocialista ország tevékenyen fáradozik a német békeszerződés megkötésén, a nyugati hatalmak — kiváltképpen az amerikai imperializmus és a nyugatnémet militarizmus — háborús hisztériát keltenek és háborús kalandokat követelnek. Ugyanakkor az agreszszív amerikai erők fokozzák katonai tevékenységüket és új katonai konfliktusok kiprovokálására törekednek a Távol- Keleten. Ily körülmények közepette a szocialista tábornak nagy éberséget kell tanúsítania az imperialisták előkészítette újabb súlyos háborús fenyegetés ellen és határozott intézkedéseket kell tennie védelmének megerősítésére. A jelenlegi helyzetből lét-