Magyar Nemzet, 1963. február (19. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-16 / 39. szám

Szombat, 1963. február 16.. Iskolává fejlődött egy vasi termelőszövetkezet A Vas megyei lokálpatrió­ták között­i vita tárgyát­ ké­pezte, hogy Vámoscsalád — ez a nem túl nagy lélekszámú község — a megyének eleje, avagy a vége. Ugyanis, ha a Győr—Sopron megyei ország­úton érkezünk, akkor határo­zottan az első falu. (Meg ne sértődjenek a répcelakiak!) Ha Vas megyét a Veszprém megyei országairól közelítjük meg, akkor az ellenkezője az igaz. Ma már azonban ez az "­akadémikus vita" idejét múlta: e község lakói bebizo­nyították, hogy az elsők, a je­lesek közé tartoznak, nemcsak Vas megyében, hanem az or­szágban is... . A kultúrterem zsúfolásig megtellett a zárszámadási közgyűlésre a Dózsa Tsz tag­jaival, öregek, fiatalok egy­más mellett ültek, szorosan, a lócán, a székeken, egymást melegítve, hiszen kint mínusz 20 fokot mutatott a hőmérő. Idebent pirosan égtek az ar­cok és minden túlzás nélkül állíthatom, csillogtak a sze­mek. Növekvő milliók Horváth Kálmán, a tsz el­nöke már jél közepén tartott beszámolójának, amikor a kö­zös gazdaság anyagi javainak ismertetésére tért rá. Növek­vő milliók tanúskodnak ered­ményes, lelkes munkájukról és arról a vitathatatlan tény­ről, hogy szakmai kérdések­ben mély az egyetértés a tag­ság és a vezetőség között. Kü­lönösen érdeme ez az elnök­nek, aki megyeszerte jó me­zőgazdasági szakember híré­ben áll. Mi van ezekkel a növekvő milliókkal? Négy évvel ez­előtt alakult újjá a Dózsa Tsz és azóta az eredményeket jel­ző grafikon töretlen irányban halad felfelé, összehasonlítás­képpen azonban csupán az utolsó két gazdasági év ered­ményeit ismertetem: a ter­melőszövetkezet összes közös vagyona 1961-ben 6 millió, 1962-ben már több mint hét és fél milió forint. Tehermentes, tiszta vagyo­nuk két évvel ezelőtt közel két és fél millió forint volt, a múlt gazdasági évet több mint hárommillió tiszta va­gyonnal zárták le. A tagság közösből származó jövedelme ez idén meghaladta a kétmil­lió forintot. Ezekkel a növek­vő milliókkal vált lehetővé, hogy a Dózsa Tsz tagjai — a múlt évi gazdasági év ered­ményeként — minden járan­dósággal együtt 44 forint 53 fillért kaptak egy munkaegy­ségért. És amit jóváírtak... A Dózsa Tsz dicséretére még azt is el kell mondanom, hogy az állam iránti köteles­ségüknek is 130 százalékban tettek eleget. — Büszkék lehetünk erre — mondotta Horváth Kálmán beszámolójában. — Mióta ter­melőszövetkezetünk újjáala­kult, még sohasem fordult e­lő, hogy ebbeli kötelessé­günkben elmaradtunk volna. Helytállásunkért már sokszor megjutalmaztak bennünket, illetve részesítettek erkölcsi és anyagi elismerésben. Mind­ezek mellett a Magyar Nem­zeti Bank sárvári fiókja most 57 600 forintot irt javunkra számlánk tartozik rovatából. És hadd tegyem még azt is hozzá, hogy termelvényeink mennyiségi és minőségi szín­vonaláért nagyüzemi felár cí­mén jelentős összeggel gya­rapodott közös vagyonunk. A munkaegységek elosztásánál munkaegységenként 7,40 fo­rinttal emelte meg egy-egy munkaegység értékét. A jómód, a biztos megélhe­tés — már két éve 15 forint­nyi munkaegység-előleget fi­zetnek havonta serkentő hatása a tagságra mindinkább megmutatkozik. Gazdasági épületeik gyarapítását szinte kivétel nélkül saját, kitűnő szakembereikkel oldották meg. Különösképpen az állatte­nyésztésben jeleskednek: ez összjövedelmük 65 százalékát biztosítja. A múlt gazdasági évben csupán sertéshizlalásból közel egymillió forint hasznot húztak. Amin még javítani kell Sok mindenre rátartiak a Dózsa Tsz tagjai: arra, hogy szorgalmuk jó eredménnyel párosul, arra, hogy bármikor készek egymáson segíteni, hogy a munkából kiöregedett tagtársaikról messzemenően gondoskodnak, hogy a szociá­lis és kulturális beruházások is a jelesebbek között sora­koznak. De különösen büsz­kék arra — és joggal —, hogy napjainkban már a vámoscsa-lád, Dózsa Tsz is iskolájává lett a gyengébben működő megyei tsz-eknek. Idejárnak okulni, tapasztalatot cserélni tsz-vezetők és nemegyszer me­zőgazdasági szakemberek is, hogy más tsz-ekbe jó hírükkel együtt munkamódszereiket is elterjesszék. Ezek után joggal hiheti mindenki, hogy ebben a tsz­­ben csak »csupajó” van.. Azért, hogy félre ne vezessük olva­sóinkat és a vámoscsaládra ik se érezzék magukat hibátlan­nak, megemlítem egyetlen fo­gyatékosságukat: híjával van ott még ma is, minden jómód ellenére is, a teljes egyetér­tés. Egy részük úgy véli, hogy ez a vezetőség hibája. Mások meg úgy, hogy a tagságban egynéhány okoskodó, kákán csomót kereső akadékoskodó az oka. De többen vannak azok, akik úgy gondolják, hogy ezt a szépséghibát közös akarattal, a tagság közismert jó szándékával ki tudják ja­vítani. A hangot, a közös nyelvet kell megtalálnia a vezetőség­nek és a tagságnak, hogy ed­digi eredményeik még jobbak legyenek, és a tapasztalatcse­rére érkezők ne csak a jeles mezőgazdasági szakmai ta­pasztalatokkal gyarapodjanak, hanem az emberekkel való okos, egymásra hallgató bá­násmód módszerével is, aho­gyan ez egy ilyen jeles ter­hez illik. R. Farkas Klári NDK film Bemutató: február 21 Madar Nemzet 155 ezer egyedülálló ember a fővárosban, 36 ezer család­ban három generáció él együtt Érdekes népmozgalmi statisztikai adatok a főváros életéből A Központi Statisztikai Hi­vatal érdekes kimutatást ké­szített a fővárosi családok nagyságáról, összetételéről, társadalmi és gazdasági hely­zetéről. Az adatok szerint Budapes­ten több mint másfélmillió ember él családi kötelékben, a családok száma pedig meg­közelíti az 520 000-ret. A fel­nőttek közül jelenleg majd­nem kétszer annyian élnek há­zasságban, mint a 30-as évek­ben. Éppen a megfelelő anya­gi helyzetnek, a fiatalok korai elhelyezkedési lehetőségének tulajdonítható, hogy gyakran túl fiatalon, kellő megfontolt­ság nélkül kötnek házasságot, aminek sokszor válás a vége. A válás különösen a 25 éven aluliaknál növekedett jelentő­sebb mértékben. A statisztika tanulsága sze­rint a fővárosra egyre inkább a kis család a jellemző. A több irányú elemzés arra utal, hogy a szaporulat csökkenése nincs közvetlen összefüggés­ben a családok gazdasági hely­zetével, jövedelmi viszonyai­val. Sokkal inkább arról van szó, hogy a női lakosság egy része nem akarja lekötni ma­gát 3—4 gyerekkel, nem szí­vesen hagyja ott munkahe­lyét. A kereső foglalkozást űző nők aránya Budapesten 1949 óta 38,9 százalékról majdnem 60 százalékra emelkedett. A rokonnal együtt élő családok aránya is csökkent. Jelenleg körülbelül minden hetedik háztartásban él rokon, 36 000 családban pedig együtt lakik három generáció: gyermek, szülő és nagyszülő. Említésre méltó, hogy az egyedül álló budapesti lakosok száma 1949 óta körülbelül 13 000-rel csök­kent, de számuk így is eléri a 155 000-ret. A családok több mint 68 százalékának ellátásáról két, vagy ennél több kereső gon­doskodik. A száz keresőre jutó eltartott családtagok átlagos száma 1949 óta 104-ről 63-ra csökkent, ami a keresők terhei­nek igen lényeges enyhülését jelenti. Az életszínvonal emel­kedésében a legdöntőbb, hogy a munkások és alkalmazottak reálbére jelenleg több mint 55 százalékkal magasabb mint 1949-ben volt. Anyagilag a két­tagú családok vannak a legjobb helyzetben, ezeknek többségében ugyanis mindket­ten dolgoznak és senkinek az eltartásáról nem kell gondos­kodniuk. Ezzel szemben a na­gyobb létszámú családok ked­vezőtlenebb adottságok között élnek. Érdekesek a statisztikai je­lentés azon adatai is, ame­lyek kimutatják, hogy a fizi­kai dolgozók családja kisebb és több keresővel rendelkezik, mint a szellemi dolgozóké. A fizikai foglalkozásúaknál a gyermekek száma is alacso­nyabb valamivel, mégis az ő soraikban van a legtöbb sok­gyerekes szülő, a családok je­lentékeny része viszont gyer­­­­mektelen. Egyre népszerűbbek a kerületi nőtanácsok rendezvényei A kerületi nőtanácsok több­sége az idén folytatja az asz­­szonyi tudnivalók szinte mind­egyikét felölelő Szülők akadé­miája és a Nőik akadémiája cí­mű tanfolyamokat. Különö­sen népszerűek a nőik akadé­miájának tavaly indult és a család, az otthon, a társadalom kérdéseit vizsgáló előadássoro­zatai. A kerületi rendezvények legfontosabb témaköre a gyer­meknevelés. Sok száz asszony vesz részt a kerületi szabás­varrás órákon is. Kulturális vonatkozásban is fontos a mőtanács munkája. Az asszonyok művelődését és kölcsönös ismerkedését egy­aránt jól szolgálják a rendsze­resen megtartott klubestek. Ezek keretében az asszonyok irodalmi, képzőművészeti, ze­nei és politikai előadásokat is hallhatnak. A háziasszonyok gyakran vesznek részt csopor­tos színházlátogatásokon, a színházi élményekről azután ankétot rendeznek, ahová meg­hívják a rendezőket és a színé­szeket is. Egyre több kerület­ben szerveznek kollektív mú­­zeu­m- és képtár-látogatáso­kat. Németh Károly: A A mezőgazdaság korszerű fejlesztése az egész nép érdeke A hét közepén Zala megyé­be látogatott Németh Károly, az MSZMP Központi Bizott­ságának titkára, a megye lis­tavezető képviselőjelöltje. Csü­törtök este beszédet mondott a zalaegerszegi munkásott­honban rendezett választási gyűlésen. Részletesen foglalkozott a mezőgazdaság szocialista át­szervezésének jelentőségével, eredményeivel.­­• Hazánkban a hajdani sokmillió kisparcella helyén most mintegy 200 állami gaz­daságban és 3700 termelőszö­vetkezetben szerveződnek, s részben már meg is teremtőd­tek a korszerű szocialista nagyüzemi gazdálkodás létre­hozásához szükséges erők. En­nek a fordulatnak, az átszer­vezésnek az értékét pedig még növeli, hogy közben a terme­lés is nőtt. Mindez azt jelenti, hogy kezdetét vette mezőgaz­daságunk évszázados elmara­dottságának felszámolása. Hogy ez mennyire így van, azt mutatja az 1962-es év, mező­­gazdaságunk nagy erőpróbájá­nak, parasztságunk áldozatos helytállásának esztendeje. Ez is bizonyítja, hogy a szocialis­ta mezőgazdaság már kialaku­lásának kezdeti, szükségkép­pen sok nehézséggel, problé­mával járó szakaszában is na­gyobb teljesítményekre képes, mint amit a kisüzemi gazdál­kodás bármikor is produkált.­­ Sokan szóvá teszik mos­tanában, főleg a munkások közül: érdemes volt-e megva­lósítani az utóbbi évek nagy­összegű mezőgazdasági beru­házásait? Hiszen — mondják egyesek —, az ezekre fordított milliárdokból jelentősen lehe­tett volna emelni a munká­sok, alkalmazottak fizetését. Ez igaz — de csak féligazság. A teljes igazság az, hogy a nagy összegű mezőgazdasági beruházások nélkül nem tud­tuk volna és továbbra sem tudnánk megvalósítani a párt alapvető célkitűzését, amely szerint a szocializmus építé­sével állandóan együtt kell járnia az életszínvonal emel­kedésének. Igaz, ha a mező­­gazdaság fejlesztése helyett a fizetéseket emeltük volna, ez pillanatnyilag valóban élet­színvonal-emelkedést jelente­ne. De a mezőgazdaság fej­lesztésének hiánya néhány év múlva ennél az emelkedésnél többszörösen nagyobb arányú visszaesést okozna. Mert néz­zük csak: a kiskereskedelmi forgalom 50 százalékát az élel­miszerek forgalma teszi ki; élelmiszeriparunknak csak­nem teljes egészében, bőr- és gyapjúiparunknak közel 50 százalékban a hazai mezőgaz­daság adja a nyersanyagot: tavaly összes exportunknak egyötöde mezőgazdasági, illet­ve élelmiszeripari termék volt, amelyekért az iparban és a la­kosság ellátásában nélkülözhe­tetlen külföldi cikkeket kap­tunk. Ebből is nyilvánvaló, hogy az a 26 milliárd forint, amit az elmúlt választások óta beruháztunk a mezőgaz­daságba, nemcsak paraszti ér­dekeket szolgált, hanem össz­népi érdekeket, s ezen belül a munkásosztály érdekeit is — hiszen a mezőgazdaság fejlő­dése nélkül nincsen életszín­vonalemelkedés.­­ Felmerül a kérdés, mi most a legfontosabb feladat a mezőgazdaságban? A legfon­tosabb itt is, akárcsak az élet más területein, következetesen megvalósítani a párt politiká­­­ját, azt a politikát, amelynek alapján kialakult a kölcsönös bizalom. E politika lényege­­nagy erővel fejleszteni a kö­zös gazdaságokat, a szocialista gazdálkodásra támaszkodva növelni a termelést, mert ez az alapja annak, hogy a paraszt­ság nagyobb jövedelemhez, s a lakosság több élelmiszerhez jusson. De a közös gazdálko­dás fejlesztése mellett válto­zatlanul számítunk arra, hogy a szövetkezeti parasztság ma­radéktalanul kihasználja a háztáji gazdaságokban rejlő termelési és áruértékesítési le­hetőségeket. Németh Károly befejezésül a következőket mondotta: — A választás előestéjén büszkén vehetjük számba az elmúlt négy esztendő ered­ményeit. Ezek az eredmények dolgozó népünk erőfeszítései mellett a párt helyes politiká­jából fakadtak, ezért kérem a magam s képviselőtársaim nevében, szavazzanak ennek a politikának a folytatására a Hazafias Népfront jelöltjei­re. GALLIUM minden minőségben (99,9% 99,99% 99,999% 99,9999%) Gyártja és belföldön for­galomba hozza: AJKAI TIMFÖLDGYÁR ÉS ALUMINIUMKOHÓ. AJKA Érdeklődésre prospektust küldünk Kállai Gyula látogatása az Operaházban Kállai Gyula, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyette­se pénteken ellátogatott a Ma­gyar Állami Operaházba, aho Nádasdy Kálmán igazgató, a színnház vezetősége, az Opera­­ház művészeti tanácsának tag­jai, továbbá párt- és társadal­mi szerveinek képviselői fo­gadták. Kállai Gyula az Opera­ház vezetőivel és művészeivel az időszerű politikai és kultu­rális kérdésekről beszélgetett. Kiss Károly Nagykanizsán Kiss Károly, a Népköztár­saság Elnöki Tanácsának tit­kára, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, Zala me­gye országgyűlési képviselője­löltje csütörtökön Nagykani­zsára látogatott. A délelőtti órákban Vukits Lászlóval, a városi pártbizottság titkárával felkereste a VILLESZ telepét, ahol elbeszélgetett a munkás­nőkkel, majd megtekintette az épülő új lakótelepet, délután a város három­ termelőszövet­kezetének, a Vörös Csillag, a József Attila és a Petőfi Ter­melőszövetkezet vezetőivel be­szélgetett. Kiss Károly este részt vett és beszédet mondott a városi művelődési házban tartott választási gyűlésen. Losonczi Pál földművelésügyi miniszter Somogyban Losonczi Pál, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a földművelésügyi miniszter, Somogy megye listavezető or­szággyűlési képviselőjelöltje, két napra Somogyba látoga­tott. Csütörtökön Kaposvárott a megye vezetőivel tanácsko­zott. Délután dr. Takács Ist­vánnak, a kaposvári járási pártbizottság titkárának tár­saságában Nagybajomba uta­zott, ahol választási gyűlésen mondott beszédet. Pénteken délelőtt Németh Ferencnek, a megyei pártbi­zottság első titkárának társa­ságában a miniszter megláto­gatta a Felsőfokú Mezőgazda­­sági Technikum állattenyész­tési tagozatán tanulókat és eszmecserét folytatott az isko­la igazgatójával, tanáraival. Losonczi Pál délután a Bala­­tonboglári Állami Gazdaság­ban megtekintette a borpa­lackozó üzemet, majd a gaz­daság vezetőivel a jövő ter­vekről beszélgetett. r Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának pót­tagja, a Központi Bizottság titkára péntek délután beszé­det mondott a kecskeméti vá­lasztási gyűlésen. Beszédében nagy súllyal foglalkozott gaz­daságpolitikai kérdésekkel. Népgazdaságunk ütemes fejlő­dése a jövőben folytatódik — mondotta —, majd a többi kö­zött így folytatta: — Gazdasági lehetőségeink kedvezőek, a haladás fő felté­telei rendelkezésünkre állnak — mondotta. — Persze a gaz­dasági sikerek még szocialista termelési viszonyaink között sem bontakoznak ki önma­­guktól, üzemi és népgazdasági szinten egyaránt csak a kü­lönféle akadályok leküzdésé­vel juthatunk előre. Népgaz­daságunk fejlesztése szem­pontjából a következő évek­ben két külső gazdasági té­nyezőt is figyelembe kell ven­nünk. Az egyik, amely szá­munkra rendkívül előnyös, a KGST gyorsabb ütemű fejlő­dése. A másik az Európai Kö­zös Piac, amely viszont a kí­vülállók számára alkalmazott diszkriminatív kereskedelem­politikájával nehezíti helyze­tünket. Ésszerű gazdasági vo­nalvezetéssel azonban lénye­gesen több előnyt szerezhe­tünk a szocialista országok együttműködésének bővítésé­vel, mint amekkora hátrányt a Közös Piac jelent számunk­ra. — Mostanában gyakran ke­rül szóba — folytatta —, hogy ipari fejlődésünk döntő lánc­szeme a műszaki-technikai fej­lődés. Ez annál is­ inkább ért­hető, mert a magasabb mű­szaki színvonal teszi lehetővé az önköltség csökkentését, a nemzeti jövedelem javítását, s ez egyet jelent az életszín­vonal emelésével. Iparunk számos terméke az elmúlt években már elérte a világ­­színvonalat, más gyártmá­nyaink pedig megőrizték a vi­lágpiacon korábban megszer­zett előkelő rangjukat. Ezt a fejlődést eredményesen segíti az üzemekben a műszaki fej­lesztési alap, amely évente most már mintegy kétmilliárd forintot tesz ki. Mégis az ed­diginél nagyobb eredmények­re van szükség a gyártmá­nyok, a gyártási eljárások fej­lesztésében, az ésszerű üzem­­szervezés kialakításában. Az iparvállalatok egy részének összevonása, nagyobb vállala­tok és trösztök létesítése most kedvezőbb feltételeket teremt a szakosításra, a tömegterme­lésre, az ipari kutatás és ter­melés kapcsolatainak elmélyí­tésére, az ipar és a kereske­delem jobb együttműködésére. A műszaki színvonal emelésé­nek feladatát úgy is felfoghat­juk, mint választási progra­munk egyik legfontosabb pont­ját.­­ Politikánk, amely az MSZMP VIII. kongresszusá­nak irányvonalát követi, a magyar társadalom valameny­­nyi rétegének érdekeit fejezi ki, ezért méltán számíthatunk arra, hogy a Hazafias Nép­front jelöltjei a mostani sza­vazáskor is elnyerik majd a választók bizalmát — mon­dotta befejezésül Nyers Rezső. Nyers Rezső: a műszaki színvonal emelése a választási program egyik legfontosabb pontja

Next