Magyar Nemzet, 1964. szeptember (20. évfolyam, 204-229. szám)
1964-09-01 / 204. szám
4 WESTERPLATTE Hogy kikötő vagy temető nem mindegy már nekik? A halál kikötője az lett belőle — fejfáik hirdetik Itt nyugszanak kik ellenálltak végső töltényig végső emberig Elébementek az elmúlásnak Hajókürtök dudálják föl a csendet hullámokkal izén a tenger s most fehér-piros lengyel zászlókat lenget a temető komor keresztjei felé a kikötő (Gdansk) Vidor Miklós Nógrádi útikalauz Alig van változatosabb arculatú megyéje az országnak Nógrádinál. Magába foglalja a Cserhát hegyes-dombos tájait, a kedves Ipoly-völgyet, a salgótarjáni bazaltvidéket, de még a Börzsönyből és a Mátrából is tartozik hozzá egyegy szép darab. Az alacsony hegyek vonulatai, a dombok hullámzó sara, s a közéjük zárt derűs tekintetű völgyek mindenhol barátságos, meghitt, szeretetre méltó tájrészleteket formálnak. A megye történelmi képe épp oly változatos, mint földrajzi ábrázata, de irodalomtörténeti vonatkozásban is igen gazdag e táj, hiszen Balassi, Madách és Mikszáth szűkebb pátriája. Épp ideje volt, hogy végre igényes útikönyv jelenjék meg Nógrádról, amely napjainkban — amikor mind nagyobb arányú az ország, sőt a világjárás — a hazai idegenforgalom egyik legvonzóbb területe. A Nógrád megyei Idegenforgalmi Hivatal kiadásában most megjelent Nógrádi útikalauz pótolta e hiányt, méghozzá úgy, hogy a műfaj valóságos kis remekét adta közre. író írta, Szombathy Viktor, aki a nógrádi föld testátlóikét egyaránt ismeri, így könyve nem száraz adatok élettelen halmaza, mint oly sok hevenyészve összehányt útikalauz, hanem meleg ihletésű tájrajz, amely sajátos levegőjében kelti életre az ábrázolt országszegletet. Ugyanakkor nem szűkölködik persze az ismeretközlésben sem a szerző, a megye részletes földrajzi leírása mellett bemutatja mezőgazdaságát, iparát, történetét, népét — a jó palócok színes világát —, s szép, hosszú sétákon vezet végig településein, legvonzóbb tájain. A szakíró gondossága, lelkiismeretessége egyesül ebben az irodalmi igényű útikönyvben a szépíró vonzó stílusával, atmoszféra-teremtő készségével, s meleg árnyalású hangjával, melyet az ábrázolt táj gyermeki szeretete hevít. A Nógrád megyei tanács értékes kiadványa méltán példamutató lehet a hasonló feladatú útikönyvek megszerkesztéséhez, megírásához, de még illusztrálásához is. (a. gy.) A RÁDIÓ MELLETT Édes anyanyelvünk Idey műsor az állandó számok rutin-programjából állt össze. S ezt nemcsak megrovóan említjük. Akadnak nagy tekintélyű és kitűnő állandó műsorok, melyeket igencsak megkedveltünk. Említsük meg az évtizedes jubileuméihoz közelgő Édes anyanyelvünket. Lőrincze Lajos élvezetes csevegését ritkán mulasztjuk el: ismeret és játék, tudomány és népszerűsítés ritka, szerencsés ötvözetét találta el a szerkesztő. Ezen a héten személyneveink etimológiájában kalauzolt Lőrincze, s ezekből a foglalkozást, hivatást jelölő nevekből könynyedén tért át olyan kifejezések magyarázatára, mint a"vargabetű". S hogy mi se vargabetűvel közeledjünk mondandónkhoz: ez a népszerű és fontos műsor nem képviselheti önmagában a rádió nyelvművelését. Kivált, hogy nemegyszer követ el a Rádió nyelvrontást is: kabaréinak fogalmazása, konferanszainak hangsúlyozása olykor meglehetős ártalmat közvetít. Az Édes anyanyelvünk mellett ideje lenne havonta egyszer egy nagyobb "Lőrincze-műsort" beiktatni. Játék formájában, vagy egy "Válaszolunk hallgatóinknak" módszerrel. Ezt persze rábízzuk azokra a szerkesztőkre, akik az Édes anyanyelvünket eddig oly ötletesen és kitartóan szorgalmazták. Szeretlek, Pest Szeretlek, Pesti közül a "Szeretlek, Pest!" emelkedett ki. Ismét Róna Tibor szórakoztatott, tehetségesen, ötletesen. A műsor zárószáma, hangfelvételről a régi "Lakóhely ismeret" című tréfa volt. Hadd mondjuk ki: kissé megfakult az időben, hiába idézett oly kedves hangot, mint a néhai Rozsos Istváné. Kabaréjeleneteinket rendszerint nyilvános adáson veszik fel. A közönség nevetése így rögzítve lesz, ha nem nevet eléggé, még "alákevernek" egy kis hahotát. Nos, egy tréfa túlélhet egy-két esztendőt, de annyi bizonyos, hogy nem ugyanazon a helyen nevetnénk ma, mint ahol tegnap nevettünk. S egyáltalán nel kellene gondolkodnunk azon, vajon ez az "előnevettetéses" kabarérendszer nem tör-e a mélyebb humor és teljesebb szórakozás ellen. Családi körben noi egy Családi körben kitűnő dokumentumjátékot hallottunk, Csurka István tollából. Már a keretet is ötletesen találta el a szerző. Ketten beszélgettek egy rögzített riportról, menetét az érvelés sorrendjében szabták meg — így kerekedett ki a hős, Domokos termelőszövetkezeti elnök portréja. Életszerű, igaz figura ez: még a riporternőnek is teszi a szépet. S ami sorsának példázatából kitetszik , hogy milyen nehéz, iszonyú küzdelmet vív ez a férfi a múlttal. Fiatal felesége korán elpusztul, s a gyerek kedvéért szerelem nélküli házasságot köt. Aztán új tekercs a magnón, s máris a negyvenöt utáni esztendőkről hallunk. Hogy kezd ez a nyugtalan újító egyre több földön gazdálkodni, hogyan lesz bíró, s hogyan kerül kuláklistára. Meghurcolt ember, de nem adja meg magát a sorsának. Az állami gazdaságban, újítóként találkozunk vele, s végül, amikor a termelőszövetkezetet alakítják, az emberek csak az ő vezetése alatt hajlandók a közös gazdálkodás érdekében tömörülni, összefogni. Egy élet cserepeiből — a teljes élet, látszólag szerteágazó tény-törmelékekből példázat: ez volt a dokumentumjáték célja és érdeme. Sorsokat, kanyargós életutakat alighanem ez a műfaj tükrözhet pontosan a rádióban. S örültünk, hogy a népszerű "Családi körben...« ismét új és friss anyaggal szolgált. A műsort Borvető Béla szerkesztette, a játékot Bozó László rendezte. Két friss hangra emlékszünk: Béres Ilona és Szabó Gyula közreműködésére. (U. T.) „Tragedio de l'Homo" A köztudatban általában úgy él, hogy a Tragédia ma húsz különböző nyelven hirdeti Madách eszméit. A köztudat azonban nem tartja nyilván az eszperantó fordításokat. Az 1900-as évek elején Altenberger Adolf részleteket fordított belőle. Majd Bárczi Géza nyelvész, műfordító az átültetett művet az eszperantó folyóiratban — folytatásokban — jelentette meg. Dr. Schotz Róbert is lefordította a teljes művet. (Ez nem jelent meg.) 1924-ben azonban dr. Kalocsai Kálmán teljes, gazdagon illusztrált fordítással lepte meg a világ eszperantistáit. A könyv várakozáson felüli visszhangra talált. Madách eljutott Ausztráliába, Hollandiába, Dániába, Svédországba, Brazíliába, Kínába, Japánba. A Kalocsay-fordítás reprezentativitását különösen emelte Zichy Mihálynak mintegy húsz illusztrációja. — Az új kiadás —, mondja most a műfordító —, illusztráció nélkül jelenik meg. Már elkészültem vele. Mert a negyven év előtti fordítás átdolgozását ugyanaz a fordító végzi. Akkor 33 éves volt. — Nyelvünk negyven év alatt sokat fejlődött. Különösen irodalmilag lett érettebb, gazdagabb. Miután az eszperantó nyelv nem olyan tömör, mint a magyar, a mű átültetése nagy gondosságot igényelt. Úgy hiszem, azonban sikerült jó, korszerű fordítást adnom. Az 1924-es fordítás 140 sorral haladta meg az eredeti Madách-sorokat. A jelenlegi csak 40 sorral. — Milyen érdeklődésre számíthat az új kiadás? A professzor egy-két számarányt közöl a már eddig befutott előzetes megrendeléseket illetőleg. Eszerint az érdeklődők száma megháromszorozódott az előző kiadáshoz képest. A Tragédia egyes részleteit elő is adták eszperantó nyelven. Persze, nem hivatásos színészek, hanem műkedvelő eszperantisták. Ádám—Éva— Lucifer egyes jeleneteiből 1932. április 28-án Budapesten, a Vajda János Társaságban volt, a Magyar Eszperantó Egyesület vendégelőadása. Az egyesület akkori elnöke, Karinthy Frigyes tartotta a bevezető előadást. Ugyancsak ebben az évben a stockholmi egyetem magyar intézetében az eszperantista tanítványok részleteket adtak elő a Tragédiáiból, dr. Réthelyi Tibor tanár betanításában. Stockholmban már akkor kiadták az egész világ vak eszperantistái számára is a Tragédiát eszperantó nyelven, pontírással. G. P. Fiú iskolaköpeny 88,— Ft-tól 120,— Ft-ig Fiú sötétkék pantalló 125,— Ft-tól 230,— Ft-ig Fiú sportöltöny 214,— Ft-tól 440,— Ft-ig Fiú fésűs öltöny 320,— Ft-tól 1035,— Ft-ig Gyermek szálas cipő 27-től 38-as számig 92,70 Ft-tól 138,— Ft-ig LOTTO* ÁRUHÁZ * NYITVA: 9- 9-iG _ Magyar Nemzet _ Búcsú Pór Bertalantól Élete utolsó évtizedében öszszegyűjtögette régi festményeit, melyekről az emigráció hosszú évei alatt talán meg is feledkezett. Epreskerti nagy műtermében mappákban, asztalokon, a padlón heverő légiónyi rajza között, állandóan kialvó pipájával bíbelődve nézett szembe régi önmagával, ifjú- és férfikori alkotásaival. Kritikus szemmel, úgy vizsgálta régi műveit, mint ahogy remek önarcképeiben fürkészte vonásait. Kedvessége, szerénysége, jóhiszeműsége — s ezt nem a halál kegyelete mondatja velünk —, páratlan volt és közismert. Szálegyenes, elegáns, karcsú alakja bárhol megjelent, a levegő szinte megtisztult, éreztük jóindulatát, emberségét. Saját munkáival szemben kritikus volt, olykor kétkedő. Csak egyben nem kételkedett soha, a szocializmus győzelmében, a kommunisták pártjában. Jó művészi munkásságára korán rátette bélyegét a társadalmi mondanivaló kifejezésének igénye, amit később 1919 szenvedélyes indulattá fokozott, a dinamizmusba lendített. Művészetének kezdeti, Munkácsy-hagyományokba kapcsolódó kritikai realizmusát a Nyolcak forradalmi kísérletei, újításai szították. A hamu alatt parázsló energia 1919-ben lángra lobbant. Akkor ébredt tudatára, hogy mindazt, amit ecsetjével az ember szolgálatában végzett, ezentúl a forradalom győzelmének kell szentelnie. Felismeréséhez hű maradt, hosszú, termékeny életének utolsó leheletéig. Európa történetének forrongó, válságos korszakában az elmúlt hatvan év alatt, mindig, a hite szerint is megújuló élet szolgálatában küzdött egy boldogabb társadalom kialakulásáért. A fiatal Pór Bertalan mint emberábrázoló, jellemalkotó portréfestő tűnt fel. Korának remekbe formált típusait örökítette meg, nemes művészi eszközökkel s egyúttal megkezdte merész előadású önportréinak sorozatát. Nem volt még 30 éves, amikor muzeális értékű művel lépett a nyilvánosság elé, családjának csoportképével, melyen három nemzedék jellemzésével adott társadalmi korrajzot egy vajúdó korszakról. Gond és bizonytalanság tükröződik a típusokban egységes, élményekben és életkorban viszont különböző arcok tekintetében. Határozott kontúrokba foglalta figuráit, a szecesszió monumentalitásának szellemében, kevés lényegre szorítkozó szín alkalmazásával. Ez a mestermű 1909-ben készült, s egyik fontos előzménye a tíz évvel későbbi nagyhatású plakátoknak, melyeknek változatos megoldású kompozíciói, eleven emlékei 1919 közhangulatának és Pór Bertalan meggyőződésének egy újjászülető világ erkölcsi és fizikai fölényében. Az elbukott forradalom keserűségével szívében először szűkebb hazájába, Szlovákiába menekült. A Zólyom megyei fenyvesrengetegben élt, ahol eszményi élettársa Szijácson fürdőorvosi állást vállalt. Megragadta sebzett lelkét a táj szépsége, nagyszerűsége, s nagy formák összefogásával, fojtott indulatokkal telten adta vissza festményeiben a táj kvintesszenciáját. Figyelme egyúttal ráirányult a szlovák népművészet sajátosságaira s az esztergált népi játékbábúkat jelképekké növelte. A szülőföld benyomásai, a pásztornép, a sajtkészítő bacsók, a garamvölgyi csordák öklöződő bikáinak emlékei elkísérték a Julian-növendék korából jól ismert Párizsba is. Változatos mozgású, szinte az ősember elemi indulatait sűrítő-kifejező, monumentális bika-rajzaival feltűnést és elismerést keltett Picasso és Matisse Párizsában is. Barbusse lapja homlokán közölte Pór Bertalan bika-rajzait. Csaknem három évtized emigrációjának hányódásai után, miközben mindig és különféle eszközökkel dolgozott a forradalomért — 1948- ban hazatért. Itthon a kipróbált harcos hűségével igyekezett a kezdet nehézségeivel birkózó művészi megújulás kialakításában közreműködni. Rengeteg briliáns rajza, igényes grafikája és férfias energiát kifejező, festőileg előkelően előadott önarcképei a mester igazi énjét őrzik meg. Az utóbbi években egészségileg megrendülve, s jóbanrosszban összeforrott élettársának betegsége miatt alkotó kedve ellankadt. De egy nagy mű állandóan foglalkoztatta, történelmi kompozíció: Dózsa György szerepe, alakja. Nagyszabású freskót készült festeni az újjáépülő Vár-palota egyik falára. Tervét csak nagyméretű vázlatokban tudta megvalósítani, dinamikus, erőteljes szénrajzokban még egyszer, utoljára összefoglalta, kifejezte azt, amire életét, művészi munkásságát festette. Mintha a közösségnek, a jövő nemzedéknek írta volna meg elgondolkoztató végrendeletét. Dutka Mária NAPLÓ Szeptember 1 Az Intervízió tanácsának most lezajlott szófiai ülésén az Intervízió elnöke átadta a Magyar Televízió képviselőjének az 1963—64-es évad legjobb intervíziós gyermekműsorának járó vándordíjat és diplomát. A kitüntetett műsor Vasárnapi vendégség címmel szerepelt a hazai és a nemzetközi csereprogramban. Az Egyesült Nemzetek Szervezete hivatalos levelezéseihez a saját forgalmi bélyegsorozatait használja. Legutóbb nemzetközi pályázatot hirdetett az ENSZ munkáját és jelentőségét szimbolizáló bélyegek tervezésére. A pályázaton Vértes József budapesti grafikusművész is részt vett, s kitűnő munkájával az ENSZ-től kapott hivatalos értesítés szerint második díjat nyert. Magyar siker született az arezzói kórusversenyen. A KISZ Központi Művészegyüttesének egyetemi énekkara a népdalszámban első helyezést ért el. A női karok versenyében a KISZ együttese a második, a vegyeskarok vetélkedőjében a negyedik helyen végzett. Az 1919—1945-ös évek budapesti munkásmozgalmának irodalmáról készít részletes bibliográfiát a Szabó Ervin Könyvtár központjának Budapest-gyűjtemény osztálya, a felszabadulás 20. évfordulójára. Ebből az alkalomból A felszabadulás irodalma címmel megjelentetik a témára vonatkozó történelmi művek jegyzékét is, és bibliográfiát állítanak össze a munkásmozgalom mártírjainak életrajzirodalmáról. is -önkiszolgáló asztal" áll a Rákóczi út 27. előtt, a könyvesbolt kirakata mellett. Az asztalon az Olcsó Könyvtár kötetei, néhány forintos áru, értékes könyvek. Az asztalnál mindig áll néhány érdeklődő, a dobozba mindig hullanak a forintok. Az új kezdeményezés bevált: a könyvek fogynak. Hiány nincs. Sőt: valamelyik nap a dobozban 2,40 cseh koronát találtak. Stimmel: a könyv ára három forint volt. Még ráadást is adtak .. • © Híres magyar írók, művészek és tudósok ex librisei címmel kiállítás nyílt meg az Országos Széchényi Könyvtárban, a könyvtár és a Kisgrafikai Barátok Köre rendezésében. Fischer Annie Kossuth-díjas kiváló művész hétfőn Görögországba utazott, ahol az athéni zenei fesztiválon vendégszerepel. A szeptember 4-i hangversenyen Bartók Harmadik zongoraversenyét adja elő a Suisse Romande zenekar közreműködésével, amelyet Ansermet vezényel. 6o Az Akadémia jövőre bocsátja közre a hazánk régészeti lelőhelyeiről szóló tipográfiai kiadványsorozat első kötetét. A Balaton és a Bakony-vidék sok ezer éves kultúráját bemutató kötet beszámol az eddigi kutatás eredményeiről és kiindulási alapot ad a honismereti szakkörök további kutatásához. Pór Bertalan önarcképe Pór Bertalant a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Művelődésügyi Minisztérium, a Magyar Képzőművészek Szövetsége és a Művészeti Dolgozók Szakszervezete saját halottjának tekinti.Temetése 1964. szeptember 3-án, csütörtökön délután 2 órakor lesz a Kerepesi temető munkásmozgalmi Pantheonjában. RÁDIÓ ! ÉS TV-JAVÍTÁS ! HÍVJON-JÖVÜNK! !; RÁVISZ TELEFON: 340—271, 383—521 !; Kedd, 1964. szeptember 1 Velencei filmfesztivál Bolgár és svéd bemutatók A velencei filmfesztiválon szombat este bemutatták Remek tolvaj című bolgár filmet. Vasárnap este a Szeretni című svéd film szerepelt a fesztivál vásznán. A film, amely egy fiatal szerelmi ügyeit tárgyalja, az olasz sajtó szerint "kiábrándítóan unalmas és hideg". A fesztivál érdekessége az idén a skandináv film történetét ismertető sorozat. 74 filmet mutatnak be, fele részben teljes terjedelmükben, a többieket rövidített változatban. A többi között vetítik Greta Garbó 1922-es filmjét, a Péter, a csavargó-t, és Ingmar Bergman három művét. SZÍNHÁZAK MAI MŰSORA Vidám Színpad: Több nyelven beszélünk (fél 8) — Kis Színpad: Lovagias ügy (7) — Fővárosi Operettszínház: Csárdáskirálynő (7) — Fővárosi Nagycirkusz: »Prága —Szófia 3 óra« (fél 8).