Magyar Nemzet, 1964. november (20. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-21 / 273. szám
Stenmaat, 1960. november 7.1 Meghalt Vörösmarty Lili Néhány nappal ezelőtt beszámoltunk arról az autókarambolról, amelynek nyomán Vörösmarty Lilit, az ismert színművésznőt súlyos állapotban kórházba szállították. Vörösmarty Lilin a gondos orvosi ápolás sem segíthetett, sérüléseibe péntek délután belehalt. A kitűnő színésznőben, tiki legutóbb a József Attila Színházban lépett fel, és korábban sikerrel alakított hálás naiva, sőt kisfiú-szerepeket is — ő játszotta a Szabó családban Icu szerepét, s ebben a szerepében országszerte ismertté és népszerűvé lett —, László Endre, a Rádió rendezője feleségét gyászolja. NAPLÓ November 21 L. D. Mihajlov, a moszkvai Sztanyiszlavszkij—Nyemirovics-Dancsenko színház főrendezője a Pécsi Nemzeti Színházban megtekintette Sosztakovics Kisvárosi Lady Macbeth című operájának előadását. Mihajlov, aki maga is rendezte ezt a művet, és egyebek között ő mutatta be Moszkvában Kodály Háry Jánosát, a pécsi előadás után melegen gratulált a művészeknek. 00 Két író szerzői estjét rendezik meg a jövő héten. Darvas József irodalmi munkásságát a TIT irodalmi-nyelvi szakosztálya és a Magyar Írók Szövetsége rendezésében november 25-én este hét órakor ismertetik a Kossuth Klubban. Kassák Lajos néhány műve a Versbarátok Körében hangzik el november 26-án este hét órakor a Könyvklubban. Es két figyelemre méltó kiállítás nyílik meg ma, mindkettő a Hazafias Népfront és a kerületi tanácsok rendezésében. Demjén Attila olaszországi élményei kiállítását a Munkácsy Mihály Képzőművész Körben mutatják be. (XIV., Ajtósi Dürer sor 5.) A Csiky Mihály festőművész akvarelljeiből és rajzaiból rendezett munkabemutató helye: XVI., Szabadság út 51.0 Huszonegy ország képviselőinek részvételével csütörtökön Londonban megkezdődött a film-, televízió- és rádió-darabírók első nemzetközi értekezlete, amelyen kidolgozzák a most megalakítandó világszövetség alapszabályait, és megvitatják a nemzetközi együttműködés formáit. Magyarország képviseletében Boldizsár Iván és Karinthy Ferenc vesz részt a tanácskozáson. Az értekezlet első napjában Boldizsár Ivánt a tanácsadó bizottság, Karinthy Ferencet pedig a nemzetközi bizottság tagjává választották. * A Munka Vörös Zászló Érdemrendjével kitüntetett Vasas Központi Művészegyüttes Szimfonikus Zenekara díszhangversenyt rendez a zenekar tizenöt éves jubileuma alkalmából november 28-án a Vasas székház dísztermében. SZÍNHÁZAK mai műsora Állaim Operabál: Lammermoori Lucia (Freischer-bérlet 3.) (7) — Erkel Színház: Az álarcosbál ( Bérletszünet) (7) — Nemzeti Színház: Lear király (7) — Katona Jojseh Színház: Colombe (7) — Madách Színház: A vágy villamosa (7) — Madách Kamara Színház: Az egérfogó (7) — Vígszínház: Az ördög (7) — Thália Színház: Rozsdatemető (7) — József Attila Színház: Ezerkettedik éjszaka (m ill. fél 3); Utolsó áldozat (7) — Fővárosi Operettszínház: Csintalan csillagok (7); Irma, te édes (éjjel 11) — Vidám Színpad: Több nyelven beszélünk (fél 8); Nyolc nő (éjjel 11) — Kis Színpad: Fel a kezekkel (7) — Irodalmi Színpad: Párizs fia dalol (E-bérlet 1.) (7) — Egyetemi Színpad: Bűntelenek (fél 8) — Állami Bábszínház: Rosszcsont Peti (du. 5); Szentivánéji álom (fél 8) — Kamara Varieté: Hotel Varieté (este 6 és fél 9) — Zeneakadémia: Kis Zenetörténet (Általános iskolai bérlet B/2.) (du. 4) — XVI. Ikarus Kultúrotthon és XXI. Radnóti M. Műv. Klub: Ifjú Zenebarátok hangversenye 2. (Ikarus, du. 3, Radnóti, du. fél 4) — Jégszínház: Egész évben szerelem (7) — Déryné Színház (Kulich Gyula téren): Kisorsolt menyasszony (7). Jacheiber-dugó képei a Nemzeti Galéria emlékkiállításán A legújabbkori magyar művészet térképén még mindig akadnak fehér foltok. Századunk első felének festészeti mozgalmaiból s e mozgalmak mozgatóiból csak a legélenjáróbbak ismertek. De vajon a csúcsok nem a lágyabb vonulatokból emelkednek-e magasba, vagy a vertikális teljesítményeknek nem a horizontális alap adja-e valóságos arányát? Rembrandt nagyságához mérce az őt megelőző, körülvevő és követő kismesterek munkássága is. Előzmények és következmények vizsgálata nélkül nem lehetséges hiteles értékrend. A Magyar Nemzeti Galéria sokirányú tevékenységének egyik legizgalmasabb és egyben leghasznosabb része az ►elsüllyedt művészeti feltárása. A közönség, de a szakma is hamar felejt, és ezért lehetséges, hogy felfedezésként fogad el olyan — látszólag — új festői formát, amit már előbb valaki, nem is akármilyen színvonalon kimunkált. Ez a helyzet a nem ismert, vagy félreismert Scheiber Hugó művészetével is, de tán ennél is rosszabb, hiszen a kortársai köztudatban mint valami rutinjé és Gargantua ötvözet maradt fenn, a fiatalok meg egyáltalán nem tudnak róla. Most megnyílt kiállítása jogos helyére teszi a félszázadon át avant-gardenak számító festőt. A halála óta eltelt tizenöt esztendő alatt nem csupán képei tűntek el a kiállítások falairól, de szinte teljesen kihullott az emlékezetből is. Holott művészetében végig kísérhetjük a XX. század első felének számos, azóta polgárjogot nyert formakísérletét. A kísérlet kifejezést nem a befejezetlenségre, végig nem vitt kompozíciós, szín- és térbeli próbálkozásokra értjük, mert itt éppen kiérlelt, de sokféle, bár egymásból következetesen alakuló formanyelvvel állunk szemben. Már a 16 éves korában (1890 körül) festett kis önarcképében is határozottságot és olyan biztonságot látunk, mint a veszélyt nem ismerő gyermek bátorsága. Később olyan briliáns rajztudásra és látási gyakorlatra tett szert, hogy analízist, szintézist, szín-fény-formabontást megengedhetett magának, mert aranyfedezete volt a vitathatatlan tudás. Minden stílusváltásának fogékony korérzéke és mesterségbeli felkészültsége adott hitelt. Képeit, bármilyen anyagban dolgozott, Balla príma* festette és ezek varázsa a frisseség, a megismételhetetlen egyszeri lendület. Ez a nagyszerű képesség vitte azután a körülményeivel magyarázható, tehát megbocsátható könnyelműségbe. De vajon vádolhatunk-e valakit könnyelműséggel, ha legelemibb feltételeit biztosítandó, többet produkál a kívánatosnál? A művész maga is tudta, hogy mennyiségi termelése nem válik minőséggé s így érthető, hogy hagyatékában, a titkos mappában rejtőztek legszebb, legtisztább képei, azok, melyeket nem kívánt könnyen-gyorsan kenyérre váltani. Ezek a műveik most első ízben kerültek kiállításra és hivatottak az igazi művészi kvalitást bizonyítani. A rettenetesen szétszórt és egyenetlen színvonalú életmű minden korszaka képviselt a kiállításon és az 1910-es évek gyöngyház színű olajképei, a 20-as évek tomboló expresszionizmusa és az 1930 utáni kubista-futurista kompozíciók s a már említett, rejtegetett, csendes lírájú művek együttesen mutatják a csak kevesek által ismert, valóságos értékeket. Bécs, Berlin, Róma, New York, La Paz megtanulta nevét és művészetét becsülni s bár itthon állandóan szerepelt a KÚT és az UME kiállításain és számos gyűjteményes kiállításáról (Ernst Múzeum, Tamás Galéria stb.) elismeréssel írtak a jóhiszemű kritikusok, mégis — periférikus művész maradt. Pedig munkáinak java — mint most kiderült — a két világháború közötti festészetünk nagyonis értékes, korszerű, tehát maradandó részét jelenti. Kiváló alakító készsége alig magyarázható azzal a rövid kétesztendei tanulmánnyal, amit az Iparművészeti Iskolán — bár kitüntetéssel — Papp Henrik vezetésével folytatott. Bámulatos erő feszítette és páratlan szívósság késztette, hogy fessen, noha hosszú időn át csak visszautasításban volt része. Egy megható kis önéletrajzi töredékében" — kitépett noteszlapokon — erről így vall: **A Művészház évtizedekig visszautasított s ha valaki beszélt rólam, mint teljesen lehetetlen mázolót ignoráltak; ott, ahol giccsgyártók befészkelték magukat, megvetőleg beszéltek rólam. Előszeretettel rajzoltam kültelki tájakat, önarcképeket, aktokat, mindent a magam brutális, egyedi festésmódján, megragadva a legfontosabbat ... Soha nem voltam képes az úgynevezett kidolgozásra. Szerettem a napot, a sugarakat, a puritán témát és mindent olyan proletár módra festettem, ahogy igen sok koldusalakot, elhanyagolt figurát, jellegzetes fejet, púpos-basebowos gyereket kidülledt szemmel is, festettem.* Ám a titkos mappa anyagában csodálatos harmóniájú kompozíciókat találtunk s már előbb is, a pompás Babitsportré, vagy a tejesen átfényesedett Esztergom című tájkompozíció, ahol a valóságban nem együtt jelentkező elemeket belső összetartásuk miatt szinte egymásra kopíroz a szürrealizmus halvány szándéka nélkül, de teljes érvénnyel. Ezek a képek az önmagára talált és belső világával békét kötött művészt mutatják. De mind a többi, a tarka művirág csokrok a szegényes szobákban, grundok, gyárudvarok ritmusos Vágány-hálózata, tűzfalak, táncosok tartózkodóbb, vagy harsány színekben, és nem utolsósorban önarcképeinek változatos, a félévszázad gazdag formáiban jelentkező sora nem csupán egy eruptív, nagy tehetséget állítanak elénk, hanem ezen túl és ezzel együtt századunk forgószél-gyorsasággal váltó, változó olyan stílusformáit, amelyek törvényszerűen következtek az adott társadalmi viszonyokból s így híven tükrözik azokat Életműve korkép s benne az egyéni szegénység, szorongás, életszomj és ritka öröm váltakozik. Minden mellőzésen túl is bizakodás, gyermeki remény, ami azonban csak most teljesült, befogadta a magyar művészet. Oelmacher Anna Ne vegyen személyautót 69 000 forintért A 4 forintos SZERENCSE-SORSJEGGYEL megnyerheti Magyar Nemzet Egy hét BUDAPEST HANGVERSENYTERMEIBEN BRUCE ÁBEL, a fiatal amerikai énekes dalestje a Zeneakadémián mindvégig a nagy művészi élmény és a forró siker jegyében zajlott le. Azok a magyar zsűritagok és megfigyelők, akik részt vettek az idei lipcsei Bach-versenyen, már jól ismerték Bruce Ábel rendkívüli tehetségét. E felismeréshez egyébként nem volt szükség semmiféle különleges szakértelemre, elegendő volt az ünnepélyes záróhangversenyen BachKreutzstabl-kantátájának áriáját hallani az énekverseny győztesétől, hogy minden jelenlevő megértse: új, ifjú énekes-zseni tűnt fel a hangversenyéletben. Ábel éneklését, zenéhez való viszonyát leginkább a nagyszerű hegedűs, Henryk Szeryng éhez lehetne hasonlítani. Mindketten olyan szabadsággal és olyan mély természetességgel muzsikálnak, amilyen csak keveseknek adatott meg. A zenei folyamat legmélyebb titkainak tudói ők: amit tőlük hallunk, az maga a tiszta, szép, boldog muzsika. S abban is közösek, hogy az ember naphosszat elhallgatná mindkettőjüket, kifáradás nélkül. Ábel műsora mintegy két és fél évszázad muzsikáját foglalta keretbe s ez a tény alkalmat adott megállapítani: Bruce Ábel művészete semmiféle "szakosodást" nem ismer. Minden korszakban és stílusban egyaránt otthonos biztonsággal mozog, mivel sohasem stílust, hanem mindig muzsikát énekel. Ez az erénye természetesen bizonyos vonatkozásban technikai okokra is visszavezethető. Bruce Ábel az éneklés "dologi részé"-nek abszolút birtokosa. Tenorális színezetű bariton hangjával könnyedén fog át egy tekintélyes, több mint két és fél oktávos hangterjedelmet, anélkül, hogy bármelyik regiszterben szorítania kellene. Zenei világa tehát technikai és zenetörténeti értelemben egyaránt rendkívül széles. Talán egyetlen dimenzió marad el ezektől némileg: a sötétebb, drámai élményvilág, ha nem hiányzik is művészetéből, de annak számos rétege közül még nem mindegyiket sikerült meghódítania. Ez a kisebb hiányosság főként Brahms négy dalának előadásában mutatkozott meg ... E hiány azonban könnyen magyarázható Bruce Ábel fiatal korával. Bach 8. kantátájának áriájában a lényegre tapintott. Ösztönösen tudja-érzi, hogy Bachnál a mégoly tragikus szöveg vagy kifejezés is mindig egyfajta emelkedettség, őszinte pátosz és a tiszta boldogság jegyében áll. Bach művészetéből alapvetően hiányzik az a magamegadó fájdalom, amely azután később, a romantikus korban egyike lesz az általános alapérzéseknek. Elég, ha itt csupán egyetlen mozzanatot említünk e problémakörből: Bach számára a halál gondolata sohasem volt egyértelműen tragikus. Ábel szinte már földöntúli tisztasággal reprezentálta ezt a földöntúli örömöt. Debussy "Három Vilton-baladá"-ja viszont éppen ellenkezőleg: nosztalgiával elfátyolozott humor hangján szólalt meg, egyetlen triviális szín, vagy hatásvadászó effektus nélkül, olyan lazán és természetesen, mint Villon költészete általában. Négy Wolf- és négy Richard Strauss-dal állott a műsor második felének középpontjában, a romantikus líra négy remeke. Ábel sikere nőttön-nőtt, míg végül is újabb és újabb ráadásokat kértek tőle. Utóbbiak közül kiemelkedik Telemann egyik dala és egy gyönyörű amerikai népdal. (Érdekes, hogy a modern előadóművészek legjava általában tökéletesen interpretálja hazájának népdalait s ez a tény szöges ellentétben áll a folklór sokat emlegetett "elavulásával".) Waltraud Poser — különösen a műsor második felében — ideális, alkalmazkodó zongorakísérőnek bizonyult. A fiatal amerikai énekes-fenomén szereplése méltán foglalhatja el helyét az idei évad legszebb zenei eseményeinek sorában. A »KORUNK KAMARAZENÉJE*-ciklus az idén kevésbé jól sikerült, mint az elmúlt évadokban. Tavaly többen és joggal emeltek szót az ellen, hogy az avantgardizmus különféle és meglehetősen "hőbörödött" irányzatai uralkodjanak e bérleti sorozat hangversenyein — az idén viszont e koncertek a valóságosnál sokkalta idillikusabb képet festenek a jelenkor zenéjéről. Ha a modernista muzsikát teljes mértékben háttérbe szorítjuk még e sorozatban is, akkor megint csak nem tudunk nyílt és becsületes csatában megküzdeni velük és újból lehetővé tesszük az "üldözöttség" hamis glóriájának kialakulását körülöttük. A legutóbbi, kissé sápadt hangulatú koncertnek csupán három számát érdemes itt említeni. Hindemith »Marienlebem« című ciklusát Werner Mária rendkívüli biztonsággal és ízléssel adta elő, annak ellenére, hogy a megbetegedett Sándor Judit helyett, rövid felkészüléssel vállalkozott e feladatra. Enescu szalonzenei hatásokban bővelkedő, igen mutatós "Toccata"-ját Antal Imre elegáns könnyedséggel és igen hatásosan adta elő. S végül Schönberg II. vonósnégyese hangzott el, melynek utolsó két tételében — a Stefan George egy-egy versére készült dalok interpretátoraként — Sziklay Erika kárpótolt bennünket a Weiner-kvartett meglehetősen pongyola és kevéssé értelmes játékáért Soká emlékezetes marad az a részlet, amikor a harmadik tételben a vonósnégyes bevezetője után, mint valami sohasem hallott, gyönyörű hangszer szólal meg az énekhang. Sziklay Erika itt valósággal remekelt: szinte észrevehetetlen indítás után egyszer csak "jelen volt" — és attól kezdve már csak rá kellett figyelni. Persze Schönbergnek a német parnasszizmus szellemében fogant II. vonósnégyese nem kis feladat még akkor sem, ha sok szállal kapcsolódik a késő-romantika zenei nyelvezetéhez és ilyen értelemben nagyrészt hagyományos muzsikának tekinthető. A Weiner-kvartett azonban ezúttal, sajnos, még a leírt hangokat sem szólaltatta meg mindenütt s így a teljesítmény művészi értékéről aligha érdemes szólni. Pernye András lonesco harmadik, Házasulandó fiatalember című balettjének premierjét — Párizst megelőzve — Koppenhágában tartják, decemberben. 133 Alain Delon, a francia filmgyártás első számú ifjú sztárja Don Quijotet alakítja legújabb filmjében, amelyet King Vidor amerikai rendező irányításával Spanyolországban, az eredeti színtéren forgatnak. AZ AGRÁRTUDOMÁNYI EGYETEM MEZŐGAZDASÁGI GÉPÉSZMÉRNÖKI KARA 1965. január 4-től kezdődően 6 HÓNAPOS ELŐKÉSZÍTŐ TANFOLYAMOT SZERVEZ az 1965 szeptemberében induló nappali és az 1966 januárjában kezdődő levelező tagozat 1. évfolyamára jelentkezők részére. A tanfolyamra jelentkezhetnek azok a budapesti vagy Budapest környéki lakosok, akik középiskolai végzettségüket és — levelező tagozatra történő jelentkezés esetén — másfél éves munkaviszonyukat igazolni tudják. A jelentkezés határideje: 1964. december . Jelentkezési lapot és a tanfolyammal kapcsolatos felvilágosítást a Kar Dékáni Hivatala (Bp., XI., Villányi út 29. Telefon: 259—560) ad. Aláírták a magyar—lengye kulturális egyezmény jövő évi munkatervét A Kulturális Kapcsolatok Intézetében pénteken aláírták a magyar—lengyel kulturális egyezmény 1965—66. évi munkatervét. Magyar részről dr. Rosta Endre, a KKI ügyvezető elnöke, lengyel részről Jan Kiljanczyk, a Lengyel Népköztársaság budapesti rendkívüli és meghatalmazott nagykövete írta alá az okmányt Az ünnepélyes eseménynél jelen volt Polinszky Károly művelődésügyi miniszterhelyettes és Marjai József, a Külügyminisztérium főosztályvezetője. Elhunyt Rexa Dezső November 19-én, 93 éves korában elhunyt Rexa Dezső, a legidősebb magyar író. Rexa Dezső az irodalmi élet sajátságosan eredeti, sokoldalú tehetsége volt. Pest vármegye levéltárának igazgatójaként vonult nyugalomba, de a legutóbbi időkig tevékenyen részt vett az irodalmi életben. Fiatalkori regényei, verseskötete után számos művelődéstörténeti tárgyú könyvet, tanulmányt, cikket írt. Budapest múltjának legjobb ismerője volt, utolsó nagy sikert aratott kötete: "101 kép a régi Pest-Budáról" 1961-ben jelent meg. Temetése november 25-én, délután fél 3 órakor lesz a Farkasréti temetőben. BÉLYEGGYŰJTŐKNEK HÍDAVATÁS Az Erzsébet-híd újjáépítésének ünnepén, a hídavatás reggelén a legifjabb budapesti hidat ábrázoló bélyegblokkért és hét budapesti hidat ábrázoló sorozatért állnak sorba a bélyegek szerelmesei a postahivatalok előtt. A híd építői között számos filatelista is akad, bizonyítja, hogy a Ganz-MÁVAG bélyeggyűjtői közvetlenül a hídavatás után a pesti hídfő közelében, a Hazafias Népfront klubjában bélyegkiállítást rendeznek. A kiállításon bemutatják a hidakat, hajókat, mozdonyokat ábrázoló legszebb bélyegeket. Az »Erzsébethíd*a bélyegkiállítás ünnepi megnyitóját Kossa István ny. miniszter, a Magyar Bélyeggyűjtők Országos Szövetségének elnöke tartja. Néhány szót az ünnepi hídsorozatról: a bélyegblokk 18 forint névértékű, az új Erzsébet-hidat ábrázolja. A sorozat hét értékből áll, a 20 filléres bélyegen az Árpád-hidat, a 30 filléresen a Margit-hidat, a 60 filléresen a Lánchidat, az 1 forintos bélyegen az Erzsébet-hidat, az 1,50 forintoson a Szabadság-hidat, a 2 forintoson a Petőfi-hidat, s a 2,50 forintos értéken a déli összekötő vasúti hidat láthatjuk. Kimaradt a sorozatból anagyoké közül az északi összekötő vasúti híd, talán majd találkozunk azzal is előbb-utóbb valamelyik magyar bélyegen. Volt e hétnek még egy magyar bélyegújdonsága. Az ~évfordulók — események* sorozatban 4 520 000 példányban 60 filléres bélyeget hoztak forgalomba, a magyar takarékossági mozgalom úttörőjének, Fáy Andrásnak arcképével, halála 100. évfordulója emlékére. A szürkészöld színű bélyeget vízjel nélküli fehér papírra nyomták, raszteres mélynyomással. Perforálásig terjedő mérete 26X33 mm, képmérete 25,5X32,5 mm. A bélyeget különleges alkalmi keretbélyegzővel is ellátták a MOM Művelődési Otthonban, az országos gyermekrajz kiállítás színhelyén. A bélyeg árusítását 1965. június 30-án szünteti be a posta. EGY MONDATBAN - ÁTLAG KÖRÜL Hat értékből áll a bolgár olimpiai sorozat, 20 sz. névértékű bélyeget adtak ki az idei szófiai első nemzeti bélyegkiállítás alkalmából. Hét értékből áll a klasszikus szépségű görög olimpiai sorozat. A háborús veteránok felvonulása emlékére II. Viktor Emánuelnek a római Piazza Vencelén levő emlékművét ábrázoló bélyeget hozott forgalomba az olasz posta. Málta január első napjaiban bocsátja ki ij forgalmi sorozatát. Két bélyeggel emlékezett meg San Marino postája John. W. Kennedy halálának évfordulójáról. Nyolc értékből álló sorozat, bélyegein örökítette meg a spanyol posta Amerika felfedezőit. Péntek Gyula A lottó nyerőszámai: 3, 8, 21, 68, 84 A lottó 47. játékhét nyerőszámait pénteken délelőtt Szeghalmon, az Ady Endre Filmszínházban sorsolta a Sportfogadási és Lottó Igazgatóság. A húzáson a következő nyerőszámokat sorsoltuk ki: 3, 8, 21, 68, 84. ’I Gnavf R Sfísi | szombat du. fél 3 órakor !