Magyar Nemzet, 1964. november (20. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-21 / 273. szám

Stenmaat, 1­960. november 7­.1 Meghalt Vörösmarty Lili Néhány nappal ezelőtt be­számoltunk arról az autóka­rambolról, amelynek nyomán Vörösmarty Lilit, az ismert színművésznőt súlyos állapot­ban kórházba szállították. Vö­rösmarty Lilin a gondos or­vosi ápolás sem segíthetett, sérüléseibe péntek délután belehalt. A kitűnő színésznő­ben, tiki legutóbb a József Attila Színházban lépett fel, és korábban sikerrel alakított hálás naiva, sőt kisfiú-szere­peket is — ő játszotta a Sza­bó családban Icu szerepét, s ebben a szerepében ország­szerte ismertté és népszerű­vé lett —, László Endre, a Rá­dió rendezője feleségét gyá­szolja. NAPLÓ November 21 L. D. Mihajlov, a moszkvai Sztanyiszlavszkij—Nyemiro­­vics-Dancsenko színház főren­dezője a Pécsi Nemzeti Szín­házban megtekintette Soszta­­kovics Kisvárosi Lady Mac­­beth című operájának előadá­sát. Mihajlov, aki maga is ren­dezte ezt a művet, és egyebek között ő mutatta be Moszkvá­ban Kodály Háry Jánosát, a pécsi előadás után melegen gratulált a művészeknek. 00 Két író szerzői estjét ren­dezik meg a jövő héten. Dar­vas József irodalmi munkássá­gát a TIT irodalmi-nyelvi szakosztálya és a Magyar Írók Szövetsége rendezésében no­vember 25-én este hét órakor ismertetik a Kossuth Klub­ban. Kassák Lajos néhá­ny mű­ve a Versbarátok Körében hangzik el november 26-án es­te hét órakor a Könyvklubban. Es két figyelemre méltó kiállí­tás nyílik meg ma, mindkettő a Hazafias Népfront és a ke­rületi tanácsok rendezésében. Demjén Attila olaszországi él­ményei kiállítását a Munkácsy Mihály Képzőművész Körben mutatják be. (XIV., Ajtósi Dü­rer sor 5.) A Csiky Mihály fes­tőművész akvarelljeiből és rajzaiból rendezett munkabe­mutató helye: XVI., Szabadság út 51.0 Huszonegy ország képvise­lőinek­­ részvételével csütörtö­kön Londonban megkezdődött a film-, televízió- és rádió-da­­rabírók első nemzetközi érte­kezlete, amelyen kidolgozzák a most megalakítandó világszö­vetség alapszabályait, és meg­vitatják a nemzetközi együtt­működés formáit. Magyaror­szág képviseletében Boldizsár Iván és Karinthy Ferenc vesz részt a tanácskozáson. Az érte­kezlet első napjában Boldizsár Ivánt a tanácsadó bizottság, Karinthy Ferencet pedig a nemzetközi bizottság tagjává választották. * A Munka Vörös Zászló Ér­demrendjével kitüntetett Va­sas Központi Művészegyüttes Szimfonikus Zenekara dísz­­hangversenyt rendez a zene­kar tizenöt éves jubileuma al­kalmából november 28-án a Vasas székház dísztermében. SZÍNHÁZAK mai műsora Állaim Operabál­: Lammermoori Lucia (Freischer-bérlet 3.) (7) — Erkel Színház: Az álarcosbál ( Bérl­etszünet) (7) — Nemzeti Szín­ház: Lear király (7) — Katona Jo­jseh Színház: Colom­be (7) — Madách Színház: A vágy villa­mosa (7) — Madách Kamara Színház: Az egérfogó (7) — Víg­színház: Az ördög (7) — Thália Színház: Rozsdatemető (7) — Jó­zsef Attila Színház: Ezerkettedik éjszaka (m ill. fél 3); Utolsó áldo­zat (7) — Fővárosi Oper­ettszí­n­ház: Csintalan csillagok (7); Ir­ma, te édes (éjjel 11) — Vidám Színpad: Több nyelven beszé­lünk (fél 8); Nyolc nő (éjjel 11) — Kis Színpad: Fel a kezekkel (7) — Irodalmi Színpad: Párizs fia dalol (E-bérlet 1.) (7) — Egye­temi Színpad: Bűntelenek (fél 8) — Állami Bábszínház: Rosszcsont Peti (du. 5); Szentivánéji álom (fél 8) — Kamara Varieté: Ho­tel Varieté (este 6 és fél 9) — Zeneakadémia: Kis Zenetörténet (Általános iskolai­ bérlet B/2.) (du. 4) — XVI. Ikarus Kultúrott­hon és XXI. Radnóti M. Műv. Klub: Ifjú Zenebarátok hangver­senye 2. (Ikarus, du. 3, Radnóti, du. fél 4) — Jégszínház: Egész évben szerelem (7) — Déryné Színház (Kulich Gyula téren): Kisorsolt menyasszony (7). Jach­eiber­­-dugó képei a Nemzeti Galéria emlékkiállításán A legújabbkori magyar mű­vészet térképén még mindig akadnak fehér foltok. Száza­dunk első felének festészeti mozgalmaiból s e mozgalmak mozgatóiból csak a legélen­­járóbbak ismertek. De vajon a csúcsok nem a lágyabb vo­nulatokból emelkednek-e ma­gasba, vagy a ver­tikális teljesítmé­nyeknek nem a horizontális alap adja-e valóságos arányát? Remb­randt nagyságá­hoz mérce az őt megelőző, körül­vevő és követő kismesterek mun­kássága is. Előz­mények és követ­kezmények vizs­gálata nélkül nem lehetséges hiteles értékrend. A Magyar Nem­zeti Galéria sok­irányú tevékeny­ségének egyik leg­izgalmasabb és egyben leghasz­nosabb része az ►elsüllyedt művé­szeti feltárása. A közönség, de a szakma is hamar felejt, és ezért lehetséges, hogy felfe­dezésként fogad el olyan — lát­szólag — új festői formát, amit már előbb valaki, nem is akármilyen színvonalon ki­munkált. Ez a helyzet a nem ismert, vagy félreismert Scheiber Hugó művészetével is, de tán ennél is rosszabb, hiszen a kortársai köztudat­ban mint valami rutinjé és Gargantua ötvözet maradt fenn, a fiatalok meg egyálta­lán nem tudnak róla. Most megnyílt kiállítása jogos helyére teszi a félszáza­don át avant-gardenak szá­mító festőt. A halála óta el­telt tizenöt esztendő alatt nem csupán képei tűntek el a ki­állítások falairól, de szinte teljesen kihullott az emléke­zetből is. Holott művészeté­ben végig kísérhetjük a XX. század első felének számos, azóta polgárjogot nyert for­makísérletét. A kísérlet kife­jezést nem a befejezetlenség­­re, végig nem vitt kompozí­­ciós, szín- és térbeli próbálko­zásokra értjük, mert itt ép­pen kiérlelt, de sokféle, bár egymásból következetesen alakuló formanyelvvel állunk szemben. Már a 16 éves korá­ban (1890 körül) festett kis önarcképében is határozottsá­got és olyan biztonságot lá­tunk, mint a veszélyt nem is­merő gyermek bátorsága. Ké­sőbb olyan briliáns rajztudás­ra és látási gyakorlatra tett szert, hogy analízist, szinté­zist, szín-fény-formabontást megengedhetett magának, mert aranyfedezete volt a vi­tathatatlan tudás. Minden stílus­váltásának fogékony kor­érzéke és mesterségbeli felkészültsége adott hitelt. Képeit, bármilyen anyagban dolgozott, Balla príma* festet­te és ezek varázsa a frisse­ség, a megismételhetetlen egy­szeri lendület. Ez a nagysze­rű képesség vitte azután a körülményeivel magyarázható, tehát megbocsátható könnyel­műségbe. De vajon vádolhatunk-e va­lakit könnyelműséggel, ha leg­elemibb feltételeit biztosítan­dó, többet produkál a kívá­natosnál? A művész maga is tudta, hogy mennyiségi ter­melése nem válik minőséggé s így érthető, hogy hagyaté­kában, a titkos mappában rej­tőztek legszebb, legtisztább képei, azok, melyeket nem kí­vánt könnyen-gyorsan kenyér­re váltani. Ezek a műveik most első íz­ben kerültek kiállításra és hi­vatottak az igazi művészi kvalitást bizonyítani. A ret­tenetesen szétszórt és egyenet­len színvonalú életmű min­den korszaka képviselt a kiál­lításon és az 1910-es évek gyöngyház színű olaj­képei, a 20-as évek tomboló ex­pres­­­­szionizmusa és az 1930 utáni kubista-futurista kompozíciók s a már említett, rejtegetett, csendes lírájú művek együtte­sen mutatják a csak kevesek által ismert, valóságos érté­keket. Bécs, Berlin, Róma, New York, La Paz megtanulta ne­­vét és művészetét becsülni s bár itthon állandóan szere­pelt a KÚT és az UME ki­állításain és számos gyűjte­ményes kiállításáról (Ernst Múzeum, Tamás Galéria stb.) elismeréssel írtak a jóhiszemű kritikusok, mégis — perifé­rikus művész maradt. Pedig munkáinak java — mint most kiderült — a két világháború közötti festészetünk nagyon­­is értékes, korszerű, tehát maradandó részét jelenti. Ki­váló alakító készsége alig magyarázható azzal a rövid kétesztendei tanulmánnyal, amit az Iparművészeti Isko­lán — bár kitüntetéssel — Papp Henrik vezetésével foly­tatott. Bámulatos erő feszítette és páratlan szívósság késztette, hogy fessen, noha hosszú időn át csak visszautasításban volt része. Egy megható kis ön­életrajzi töredékében" — ki­tépett noteszlapokon — erről így vall: **A Művészh­áz évti­zedekig visszautasított s ha valaki beszélt rólam, mint teljesen lehetetlen mázolót ignoráltak­; ott, ahol giccs­­gyártók befészkelték magu­kat, megvetőleg beszéltek ró­lam. Előszeretettel rajzoltam kültelki tájakat, önarcképeket, aktokat, mindent a magam brutális, egyedi festésmódján, megragadva a legfontosab­bat ... Soha nem voltam ké­pes az úgynevezett kidolgo­zásra. Szerettem a napot, a sugarakat, a puritán témát és mindent olyan proletár módra festettem, ahogy igen sok koldusalakot, elhanyagolt figurát, jellegzetes fejet, pú­­pos-basebowos gyereket kidül­ledt szemmel is, festettem.* Ám a titkos mappa anya­gában csodálatos harmóniájú kompozíciókat találtunk s már előbb is, a pompás Babits­­portré, vagy a tejesen átfé­­nyesedett Esztergom című tájkompozíció, ahol a való­ságban nem együtt jelentkező elemeket belső összetartásuk miatt szinte egymásra kopíroz a szürrealizmus halvány szándéka nélkül, de teljes ér­vénnyel. Ezek a képek az ön­magára talált és belső világá­val békét kötött művészt mu­tatják. De mind a többi, a tarka művirág csokrok a szegényes szobákban, grundok, gyárud­varok ritmusos Vágány-háló­­zata, tűzfalak, táncosok tartóz­kodóbb, vagy harsány szí­nekben, és nem utolsósorban önarcképeinek változatos, a félévszázad gazdag formáiban jelentkező sora nem csupán egy eruptív, nagy tehetséget állítanak elénk, hanem ezen túl és ezzel együtt századunk forgószél-gyorsasággal váltó, változó olyan stílusformáit, amelyek törvényszerűen kö­vetkeztek az adott társadalmi viszonyokból s így híven tük­rözik azokat Életműve korkép s benne az egyéni szegénység, szorongás, életszomj és ritka öröm vál­takozik. Minden mellőzésen túl is bizakodás, gyermeki remény, ami azonban csak most teljesült, befogadta a magyar művészet. Oelmacher Anna Ne vegyen személyautót 69 000 forintért A 4 forintos SZERENCSE-SORSJEGGYEL megnyerheti Magyar Nemzet Egy hét BUDAPEST HANGVERSENYTERMEIBEN BRUCE ÁBEL, a fiatal ame­rikai énekes dalestje a Zene­­akadémián mindvégig a nagy művészi élmény és a forró si­ker jegyében zajlott le. Azok a magyar zsűri­tagok és megfi­gyelők, akik részt vettek az idei lipcsei Bach-versenyen, már jól ismerték Bruce Ábel rendkívüli tehetségét. E felis­meréshez egyébként nem volt szükség semmiféle különleges szakértelemre, elegendő volt az ünnepélyes záróhangverse­nyen Bach­­Kreutzstabl-kan­tátájának áriáját hallani az énekverseny győztesétől, hogy minden jelenlevő megértse: új, ifjú énekes-zseni tűnt fel a hangversenyéletben. Ábel éneklését, zenéhez va­ló viszonyát leginkább a nagy­szerű hegedűs, Henryk Sze­­ryng­ éhez lehetne hasonlítani. Mindketten olyan szabadság­gal és olyan mély természetes­séggel muzsikálnak, amilyen csak keveseknek adatott meg. A zenei folyamat legmélyebb titkainak tudói ők: amit tőlük hallunk, az maga a tiszta, szép, boldog muzsika. S abban is közösek, hogy az ember naphosszat elhallgatná mind­kettőjüket, kifáradás nélkül. Ábel műsora mintegy két és fél évszázad muzsikáját fog­lalta keretbe s ez a tény al­kalmat adott megállapítani: Bruce Ábel művészete semmi­féle "szakosodást" nem ismer. Minden korszakban és stílus­ban egyaránt otthonos bizton­sággal mozog, mivel sohasem stílust, hanem mindig muzsi­kát énekel. Ez az erénye ter­mészetesen bizonyos vonatko­zásban technikai okokra is visszavezethető. Bruce Ábel az éneklés "dologi részé"-nek ab­szolút birtokosa. Tenorális szí­nezetű bariton­ hangjával könnyedén fog át egy tekinté­lyes, több mint két és fél ok­­távos hangterjedelmet, anél­kül, hogy bármelyik regiszter­ben szorítania kellene. Zenei világa tehát technikai és zenetörténeti értelemben egyaránt rendkívül széles. Ta­lán egyetlen dimenzió marad el ezektől némileg: a sötétebb, drámai élményvilág, ha nem hiányzik is művészetéből, de annak számos rétege közül még nem mindegyiket sikerült meghódítania. Ez a kisebb hiá­nyosság főként Brahms négy dalának előadásában mutatko­zott meg ... E hiány azonban könnyen magyarázható Bruce Ábel fiatal korával. Bach 8. kantátájának áriájá­ban a lényegre tapintott. Ösz­tönösen tudja-érzi, hogy Bach­­nál a mégoly tragikus szöveg vagy kifejezés is mindig egy­fajta emelkedettség, őszinte pátosz és a tiszta boldogság je­gyében áll. Bach művészetéből alapvetően hiányzik az a ma­gamegadó fájdalom, amely az­után később, a romantikus korban egyike lesz az általá­nos alapérzéseknek. Elég, ha itt csupán egyetlen mozzana­tot említünk e probléma­kör­ből: Bach számára a halál gon­dolata sohasem volt egyértel­műen tragikus. Ábel szinte már földöntúli tisztasággal reprezentálta ezt a földöntúli örömöt. Debussy "Három Vil­­ton-bal­adá"-ja viszont éppen ellenkezőleg: nosztalgiával el­fátyolozott humor hangján szólalt meg, egyetlen triviális szín, vagy hatásvadászó effek­tus nélkül, olyan lazán és ter­mészetesen, mint Villon költé­szete általában. Négy Wolf- és négy Richard Strauss-dal állott a műsor má­sodik felének középpontjában, a romantikus líra négy reme­ke. Ábel sikere nőttön-nőtt, míg végül is újabb és újabb ráadásokat kértek tőle. Utób­biak közül kiemelkedik Tele­­mann egyik dala és egy gyö­nyörű amerikai népdal. (Érde­kes, hogy a modern előadómű­vészek legjava általában töké­letesen interpretálja hazájá­nak népdalait s ez a tény szö­ges ellentétben áll a folklór sokat emlegetett "elavulásá­val".) Waltraud Poser — különö­sen a műsor második felében — ideális, alkalmazkodó zon­gorakísérőnek bizonyult. A fiatal amerikai énekes-fe­­nomén szereplése méltán fog­lalhatja el helyét az idei évad legszebb zenei eseményeinek sorában. A »KORUNK KAMARAZE­­NÉJE*-ciklus az idén kevésbé jól sikerült, mint az elmúlt évadokban. Tavaly többen és joggal emeltek szót az ellen, hogy az avantgardizmus kü­lönféle és meglehetősen "hő­­börödött" irányzatai uralkod­janak e bérleti sorozat hang­versenyein — az idén viszont e koncertek a valóságosnál sok­kalta idillikusabb képet feste­nek a jelenkor zenéjéről. Ha a modernista muzsikát teljes mértékben háttérbe szorítjuk még e sorozatban is, akkor megint csak nem tudunk nyílt és becsületes csatában meg­küzdeni velük és újból lehető­vé tesszük az "üldözöttség" ha­mis glóriájának kialakulását körülöttük. A legutóbbi, kissé sápadt hangulatú koncertnek csupán három számát érdemes itt em­líteni. Hindemith »Marienle­­bem« című ciklusát Werner Mária rendkívüli biztonsággal és ízléssel adta elő, annak el­lenére, hogy a megbetegedett Sándor Judit helyett, rövid felkészüléssel vállalkozott e feladatra. Enescu szalonzenei hatásokban bővelkedő, igen mutatós "Toccata"-ját Antal Imre elegáns könnyedséggel és igen hatásosan adta elő. S vé­gül Schönberg II. vonósnégye­se hangzott el, melynek utolsó két tételében — a Stefan George egy-egy versére ké­szült dalok interpretátoraként — Sziklay Erika kárpótolt bennünket a Weiner-kvartett meglehetősen pongyola és ke­véssé értelmes játékáért Soká emlékezetes marad az a rész­let, amikor a harmadik tétel­ben a vonósnégyes bevezetője után, mint valami sohasem hallott, gyönyörű hangszer szó­lal meg az énekhang. Sziklay Erika itt valósággal remekelt: szinte észrevehetetlen indítás után egyszer csak "jelen volt" — és attól kezdve már csak rá kellett figyelni. Persze Schönbergnek a né­met parnasszizmus szellemé­ben fogant II. vonósnégyese nem kis feladat még akkor sem, ha sok szállal kapcsoló­dik a késő-romantika zenei nyelvezetéhez és ilyen érte­lemben nagyrészt hagyomá­nyos muzsikának tekinthető. A Weiner-kvartett azonban ezút­tal, sajnos, még a leírt hango­kat sem szólaltatta meg min­denütt s így a teljesítmény művészi értékéről aligha érde­mes szólni. Pernye András lonesco harmadik, Házasu­landó fiatalember című balett­jének premierjét — Párizst megelőzve — Koppenhágában tartják, decemberben. 133 Alain Delon, a francia film­gyártás első számú ifjú sztár­ja Don Quijotet alakítja leg­újabb filmjében, amelyet King Vidor amerikai rendező irányításával Spanyolország­ban, az eredeti színtéren for­gatnak. AZ AGRÁRTUDOMÁNYI EGYETEM MEZŐGAZDASÁGI GÉPÉSZMÉRNÖKI KARA 1965. január 4-től kezdődően 6 HÓNAPOS ELŐKÉSZÍTŐ TANFOLYAMOT SZERVEZ az 1965 szeptemberében induló nappali és az 1966 január­jában kezdődő levelező tagozat 1. évfolyamára jelentkezők részére. A tanfolyamra jelentkezhetnek azok a budapesti vagy Budapest környéki lakosok, akik középiskolai végzettsé­güket és — levelező tagozatra történő jelentkezés esetén — másfél éves munkaviszonyukat igazolni tudják. A jelentkezés határideje: 1964. december . Jelentkezési lapot és a tanfolyammal kapcsolatos felvilá­gosítást a Kar Dékáni Hivatala (Bp., XI., Villányi út 29. Telefon: 259—560) ad. Aláírták a magyar—lengye kulturális egyezmény jövő évi munkatervét A Kulturális Kapcsolatok Intézetében pénteken aláírták a magyar—lengyel kulturális egyezmény 1965—66. évi mun­katervét. Magyar részről dr. Rosta Endre, a KKI ügyveze­tő elnöke, lengyel részről Jan Kiljanczyk, a Lengyel Nép­­köztársaság budapesti rendkí­vüli és meghatalmazott nagy­követe írta alá az okmányt Az ünnepélyes eseménynél je­len volt Polinszky Károly mű­velődésügyi miniszterhelyettes és Marjai József, a Külügymi­nisztérium főosztályvezetője. Elhunyt Rexa Dezső November 19-én, 93 éves korában elhunyt Rexa Dezső, a legidősebb magyar író. Re­xa Dezső az irodalmi élet sa­játságosan eredeti, sokoldalú tehetsége volt. Pest vármegye levéltárának igazgatójaként vonult nyugalomba, de a leg­utóbbi időkig tevékenyen részt vett az irodalmi életben. Fia­talkori regényei, versesköte­te után számos művelődéstör­téneti tárgyú könyvet, tanul­mányt, cikket írt. Budapest múltjának legjobb ismerője volt, utolsó nagy sikert ara­tott kötete: "101 kép a régi Pest-Budáról" 1961-ben jelent meg. Temetése november 25-én, délután fél 3 órakor lesz a Farkasréti temetőben. BÉLYEGGYŰJTŐKNEK HÍDAVATÁS Az Erzsébet-híd újjáépítésének ünnepén, a hídavatás reggelén a legifjabb budapesti hidat ábrázoló bélyegblokkért és hét budapesti hidat ábrázoló sorozatért állnak sorba a bélyegek szerelmesei a postahivatalok előtt. A híd építői között számos filatelista is akad, bizonyítja, hogy a Ganz-MÁVAG bélyeggyűjtői közvetlenül a híd­­avatás után a pesti hídfő közelé­ben, a Hazafias Népfront klubjá­ban bélyegkiállítást rendeznek. A kiállításon bemutatják a hidakat, hajókat, mozdonyokat ábrázoló legszebb bélyegeket. Az »Erzsébet­­híd*a bélyegkiállítás ünnepi meg­nyitóját Kossa István ny. minisz­ter, a Magyar Bélyeggyűjtők Or­szágos Szövetségének elnöke tart­ja. Néhány szót az ünnepi hídsoro­­zatról: a bélyegblokk 18 forint névértékű, az új Erzsébet-hidat ábrázolja. A sorozat hét értékből áll, a 20 filléres bélyegen az Ár­­pád-hidat, a 30 filléresen a Mar­­git-hidat, a 60 filléresen a Lánc­hidat, az 1 forintos bélyegen az Erzsébet-hidat, az 1,50 forintoson a Szabadság-hidat, a 2 forintoson a Petőfi-hidat, s a 2,50 forintos érté­ken a déli összekötő vasúti hidat láthatjuk. Kimaradt a sorozatból a­­nagyoké közül az északi összekö­tő vasúti híd, talán majd találko­zunk azzal is előbb-utóbb valame­lyik magyar bélyegen. Volt e hétnek még egy magyar bélyegújdonsága. Az ~évfordulók — események* sorozatban 4 520 000 példányban 60 filléres bélyeget hoztak forgalomba, a magyar ta­karékossági mozgalom úttörőjé­nek, Fáy Andrásnak arcképével, halála 100. évfordulója emlékére. A szürkészöld színű bélyeget víz­jel nélküli fehér papírra nyomták, raszteres mélynyomással. Perforá­lásig terjedő mérete 26X33 mm, képmérete 25,5X32,5 mm. A bélye­get­ különleges alkalmi keretbé­lyegzővel is ellátták a MOM Mű­velődési Otthonban, az országos gy­erme­k­raj­z kiál­lí­tás szính­el­y­én. A bélyeg árusítását 1965. június 30-án szünteti be a posta. EGY MONDATBAN - Á­­TLAG KÖRÜL Hat értékből áll a bolgár olim­piai sorozat, 20 sz. névér­tékű bé­lyeget adtak ki az idei szófiai első nemzeti bélyegkiállítás al­kalmából. Hét értékből áll a klasszikus szépségű görög olimpiai sorozat. A háborús veteránok felvonu­lása emlékére II. Viktor Emá­­nuelnek a római Piazza Venc­elén levő emlékművét ábrázoló bélyeget hozott forgalomba az olasz­ posta. Málta január első napjaiban bo­csátja ki i­j forgalmi sorozatát. Két bélyeggel emlékezett meg San Marino postája John. W. Kennedy halálának évfordulójá­ról. Nyolc értékből álló sorozat, bé­lyegein örökítette meg a spanyol posta Amerika felfedezőit. Pén­tek Gyula A lottó nyerőszámai: 3, 8, 21, 68, 84 A lottó 47. játékhét­ nyerő­számait pénteken délelőtt Szeghalmon, az Ady Endre Filmszínházban sorsolta a Sportfogadási és Lottó Igaz­gatóság. A húzáson a követ­kező nyerőszámokat sorsoltuk ki: 3, 8, 21, 68, 84. ’I Gnavf R Sfísi | szombat du. fél 3 órakor !

Next