Magyar Nemzet, 1966. december (22. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-06 / 287. szám

Kedd, 1980. december 6. Tavasszal felvonulnak a fúrók Az Országos Műszaki Fej­lesztési Bizottság és az Orszá­gos Vízügyi Főigazgatóság ÜNNEPI ELŐADÁSOK NEMZETI SZÍNHÁZ KATONA JÓZSEF SZÍNHÁZ VII. Hevesi Sándor tér Petőfi Sándor utca 6. Telefon: 220—014 Telefon: 187—794 DECEMBER 25-ÉN, DÉLUTÁN FÉL 3 ÓRAKOR MARAT HALÁLA SZÖRNYETEG DECEMBER 25-ÉN, ESTE 7 ÓRAKOR BÍBOR por csörgősipka DECEMBER 26-ÁN, DÉLUTÁN FÉL 3 ÓRAKOR BÍBOR POR AKT HEGEDŰVEL DECEMBER 26-ÁN, ESTE 7 ÓRAKOR AZ EMBER TRAGÉDIÁJA SZÖRNYETEG DECEMBER 31-ÉN, ESTE 7 ÓRAKOR BÍBOR POR AKT HEGEDŰVEL 1967. JANUÁR 1-ÉN, ESTE 7 ÓRAKOR MARAT HALÁLA SZÖRNYETEG Jegyek 1966. december 1-től válthatók a színházak pénz­tárainál, az IBUSZ Lenin körút 6. fiókjánál, 827—467, a Központi Jegyirodában, Népköztársaság útja 18. Telefon: 120—000 Madar Nemzet Feltárják a Kisalföld hévizeit Hat termálkutat fúrnak a­­mosonmagyaróvári üstben Jelentős előrehaladást tet­tünk az utóbbi években hé­­vizeink sokoldalú hasznosítá­sai, a föld hőjének munkába állítása terén. Elsősorban a Dél-Alföldön — Csongrád és Békés megyék területén — mutathatunk fel számottevő eredményeket. A két megyé­ben már több mint nyolcvan termálkút működik, s közülük tizennégyet lakásfűtésre, me­zőgazdasági fűtésre, illetve ipari célokra használnak. Szentesen majd egy év­tizedes múltra tekinthet már vissza a kertészeti célok­at szolgáló hévízhasznosítás, de Tótkom­lóson, Mindszenten és Szege­den is több mezőgazdasági ter­melőszövetkezet használ hévi­zet melegházak fűtésére. Az ország első termálközműve Először Szentesen valósítot­ták meg a hévíznek komplex módon, több lépcsőben való hasznosítását, lakások termál­­fűtését pedig Szegeden vezet­ték be először. Ma már mint­egy ezer lakást fűtenek a Ti­­sza-parti városban a 2000 mé­ter mélyből feltörő forró víz­zel. Ez a fűtési mód a szén­­fűtésnek negyedébe kerül. Az idei télen több min­t­­négymil­lió forintot takarítanak meg vele, s így nem egészen két év alatt visszatérül a termál­vizes fűtőberendezések beru­házási összege. Szegeden már hét termál­kút működik. A legújabb két kút vizének felhasználásával fűtik rövidesen az egyetemi és klinikai negyedet, valamint a Textilműveket. »­Fáradtvizük« hasznosítására pedig még az idén elkészül az ország első termálközműve. Különleges utcai vízcsapok révén a lakos­ság közvetlenül is felhasznál­hatja majd a föld mélyének hőkincsét. A Kisalföld működő kútjai Ezek az eredmények — a dél-alföldi úttörő munkálatok — rá ter­elték a figyelmet a Kisalföldre, Győr-Sopron me­gyére, ahol a legújabb tudo­mányos vizsgálatok szerint csaknem mindenütt megvan­nak a földtani előfeltételek 50 —80 Celsius fok hőmérsékletű forró víz nyerésére. A Kisal­földön eddig három termál­kutat tártak fel. A 68 fokos győri 1. számú kút korszerű gyógy- és szabadtéri fürdőt táplál, az idén mélyített győ­ri 2. számú kút 70 fok kö­rüli vizével jövőre egyes köz­épületeket, irodaházakat, ven­déglátó üzemeket szándékoz­nak fűteni. Az ugyancsak ez évben üzembe helyezett mo­sonmagyaróvári kút hévizét az Agrártudományi Főiskola és a városi kórház fűtésére és me­legvíz-ellátására használják fel. Az Országos Műszaki Fej­lesztési Bizottság és az Orszá­gos Vízügyi Főigazgatóság a geotermikus energia kutatási program keretében a jövő év­ben beindítja a Kisalföldön a tervszerű termálvíz feltárási és hasznosítási munkát. 1967- ben három kutat fúrnak meg a Kisalföldön, elsősorban az úgynevezett­­­magyaróvári üst­ben­­. A jövő évi feltárások Az elsőt a mosonmagyar­óvári járásban fekvő Lipót községben mélyítik a tavaszon. Itt, a szigetközi zöldségter­mesztés egyik központjában egy korszerű nagyüzemi pa­lántanevelő telep fűtésére használják majd fel a termál­vizet. Segítségével a termesztő berendezések jelenlegi 5000 négyzetméternyi alapterületét 15 000 négyzetméterre szándé­koznak emelni. A nagyarányú fejlesztést nemcsak a primőr­áruk csehszlovákiai és auszt­riai piacának a közelsége in­dokolja, hanem az 1967—68- ban beinduló mosonmagyar­óvári új konzervgyár részére termelő szövetkezetek és álla­mi gazdaságok jelentősen megnövekvő palántaszükségle­te is. A másik kút Kapuváron lé­tesül. Termálvize látja majd el hőenergiával a húsüzemet, a Kossuth és a Petőfi Terme­lőszövetkezet üvegházait, s használati meleg vízzel a kór­ház szénsavfürdőjét. A harmadik termálkutat Győrött mélyítik, vizével a kismegyeri dűlőben levő Bú­zakalász Termelőszövetkezet hajtató- és szaporítóházainak, húscsibe-nevelőjének, zöldség­es gabonaszárító üzemének és szeszgyárának hőszükségletét elégítik ki. Az 1968-as program A feltárási program készen van már 1968-ra is. Ebben az esztendőben további három termálkutat fúrnak meg a Kis­alföldön. Az elsőt Moson­­szentjánoson, s erre igen sok­rétű feladat vár. Forró vizét felhasználják majd a Ter­ményforgalmi Vállalat szárító üzemében napi 10—12 vagon takarmány szárítására, a Za­matgyárban a feldolgozásra kerülő cikória szárítására, pörkölésére, azta­tájára, az üzemi fürdő, a konyha meleg­víz-ellátására, az egész üzem fűtésére; a község termelő­­szövetkezeteinek közös vál­lalkozásában levő baromfine­velő-kombinát fűtésére, a tej­üzem használati melegvíz-ellá­tására; a faluközpontban levő 450 férőhelyes kultúrház s egy újonnan épülő vendéglátóipari kombinát fűtésére, melegvíz­­ellátására; végül a községi ta­nács 1970-ig termálfürdőt szándékozik építeni a kútfő mellé. A Mosonmagyaróvárott fel­tárandó kút a lengyárat és a Lajta-Hansági Állami Gazda­ság hibridüzemét látja majd el hőenergiával, míg a Győ­rött 1968-ban létesítendő ne­gyedik kút hévizét a megyei kórház, valamint a közeljövő­ben megépülő SZTK irodaház és körzeti rendelőintézet fűté­sére és melegvíz-igényének ki­elégítésére használják fel. megbízása alapján az Orszá­gos Vízkutató és Fúró Vál­lalat egyik nagy fúróberende­zése a tavasszal felvonul a Kisalföldön, és egymás után fúrja a felsorolt helyek­re tervezett termálkutakat. Ezzel a lépéssel hazánk egyik legkedvezőbb földtani adott­ságú területén mozdul el a holtpontról a hévízfeltárás és hasznosítás kérdése. A nagy népgazdasági jelen­tőségű munkát messzemenően támogatja a Hazafias Népfront Győr városi bizottsága, amely 1967 tavaszára országos ta­nácskozásra hívja össze Győr­be a termálvíz-feltárás és ku­tatás szakembereit, hogy rész­­letekbe menően megtárgyalják a Kisalföld nagy természeti kincse minél eredményesebb kiaknázásának sokoldalú kér­dését. (a. gy.) Több mint háromszáz tudós az automatizálási kollokviumon A Magyar Tudományos Aka­démia Automatizálási Kutató Intézete hétfő délelőtt sajtó­­tájékoztatót rendezett. Szent­­györgyi Zsuzsa, a tudományos titkárság vezetője elmondotta, hogy a Méréstechnikai és Automatizálási Tudományos Egyesülettel együtt december 6-tól 8-ig a Technika Házá­ban tartják a HI. Automati­zálási Kollokviumot, amelynek célja az automatizálás terén elért önálló hazai kutatási eredmények publikálása és megvitatása. Az automatizálá­si kérdések iránti érdeklődés növekedését mutatja, hogy a mostani kollokviumra 53 elő­adást jelentettek be, ezek kö­zül 35-öt fogadtak el. A ma­gyarországi részvevők száma több mint 300, azonkívül a Szovjetunióból, Csehszlovákiá­ból, az NDK-ból és Jugoszlá­viából érkeztek tudós vendé­gek. Benedikt Ottó akadémi­kus nyitja meg kedd délelőtt a plenáris ülést, majd három szekcióban folytatják a tanács­kozásokat. apm-csípmi DIADAL — Végre egy kis öröm — mondja szomszédasszonyom. — Húsz éve vitatkozom a fér­jemmel, húsz éve hiába min­den könyörgés, ő csak gyapjú­­zoknit akar hordani. Az ő gyenge lábát a nylon felmar­ja, ő attól ideges, abban a tal­pa megizzad. Vettem neki kreppnylont karácsonyra, vet­tem húsvétra, próbálkoztam vele télen, nyáron, hát nem és nem. Azokat az átok gyapjú­kat pedig folyton stoppolni kell, reggel még egy mákszem lyuk sincs rajta és estére há­rom ujja kinn van belőle ... De most végre ... — Belátta a férje, hogy jó a nylom? — Nem. Most olvastam az újságban, hogy az új krepp­­nylonok is kilyukadnak ... ŰRHAJÓ — Örülnél, ha volna ma­gyar űrhajózás? — Hát persze, hogy örülnék. Tegnap reggel másfél órán ke­resztül próbáltam telefonon felhívni a sógoromat, aki a Dráva utcában lakik. Ne adj isten, hogy kapcsolatot tud­tunk volna teremteni. Ha volna két jó kis űrhajónk, fel­repülnénk az űrbe, összesze­relnénk a rakétáink orrát, megbeszélnénk, amit akartunk és hazajönnénk. CSÁMPAS vaj Hazavittem tíz deka vajat, otthon döbbenten nézem: mi történt ezzel? Valamit rátet­tem? Útközben ráültem? A szép, régi téglalap helyett torz tömeg, egy csámpás, tömzsi, félig­ kocka vajdarab van a papírban. Három nap múlva megint vásároltam egy darab vajat, most már az üzletben is jobban megnéztem. Nem, nem útközben deformálódott a csi­nos jószág. Ezzel már a bolt­ban, vagy a tejüzemben vala­mi rettenetes dolog történt. Vagy talán ez valami modern ipari form­aterv? A megszo­kott, megunt téglatest helyett izgalmas amorf vajdarabok? Kicsit, olyan, mintha valaki az ujjával már belenyalt volna, kicsit olyan, mintha egy kutya tette volna rá a mancsát, ki­csit olyan, mintha a­ gép kifor­málta, majd valaki a falhoz csapta volna... Szeretném, ha ennivalóink csomagolása egy gondolattal étvágygerjesztőbb volna. Gon­dolok itt a petróleumszagú papírba csomagolt felvágottra, a sehogyse csomagolt kenyér­re, a kiszakadó liszteszacskók­ra, és igen... a papírból ki­kandikáló, eltorzult formájú vajdarabokra is. Hacsak az ennivalónkat kiszerelő szak­emberek nem azt az elvet kö­vetik véletlenül, amit rsztá ’i krónikánk szerint egyik déd­anyám szokott volt mondani tizennégy gyermekének, akik sokszor és zajongva követeltek még egy karéj kenyeret: — Nem mondanátok, hogy mi a fenének? Hiszen megeszi­tek ... IKREK Két kis ikerfiú van a szom­szédban, hatévesek, szőkék, megkülönböztethetetlenek. — Hogy ismeri meg anyu­kád, hogy melyiktek melyik? — kérdezzük. — Tudja, hogy nekem hosz­­szabb cipőzsinór van a torna­cipőmben, hát én vagyok a Pityuka. — És ha nincs rajtad torna­cipő? — Akkor megmondom neki. Fehér Klára Hat nagyvállalat közös ajándékcikk-kiállítása Az ünnep előtti vásárlás je­gyében hat budapesti ruházati nagykereskedelmi vállalat kö­zös ajándékcikk kiállítást ren­dezett a Belkereskedelmi Mi­nisztérium bemutatótermében. Csupa olyan cikk szerepel a kiállításon, amely a szaküzle­tekben és az áruházakban megvásárolható. A Cipőnagykereskedelmi Vállalat újdonsága a férfi di­vatcsizma, amely idén először kerül az üzletekbe. A nők szá­mára meglepetés a csehszlo­vák importból lakkcipő, az új bolgár irhapapucs. A Női és Gyermekruha Nagykereskedelmi Vállalat egy- és kétrészes fazonban jersey ruhákat állított ki, azonkívül brokát pongyolákat, selyem köntösöket, sokféle blúzt, csipkézett, hímzett és fodros kivitelben. Divatos a szőrmegallér, amelyet szintén nagy választékban mutatnak be. A Rövidáru és Kötöttáru Nagykereskedelmi Vállalat a hazai készítményeken kívül csehszlovák férfi és női zseb­kendőket, szovjet, jugoszláv, NDK, NSZK és holland nylon­­harisnyákat, NDK, osztrák és román habselyem női hálóin­geket és nadrágokat, gyapjú jégzoknit, pizsamákat mutat be a kiálításon, amely decem­ber 17-ig naponta délelőtt 10- tól délután 6 óráig tekinhető meg. MÁR CSAK 4 napig vásárolhat könyvsorsjegyet! Főnyeremény: Trabant személygépkocsi Kitüntetés A Népköztársaság Elnöki Tanácsa dr. Várkonyi Imre c. prépost, őrkanonokinak, az Actio Catholica országos igaz­gatójának, országgyűlési kép­viselőnek a magyar állam és a katolikus egyház között ki­alakult jó viszony munkálá­­sa, továbbá a papi békemoz­galomban és a társadalmi életben kifejtett eredményes munkája elismeréséül a Mun­ka Érdemrend arany fokozata kitüntetést adományozta. A kitüntetést Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke nyújtotta át. Jelen volt a ki­tüntetés átadásánál Kiss Ká­roly, az Elnöki Tanács tit­kára, Prantner József, az Ál­lami Egyházügyi Hivatal el­nöke és dr. Brezanóczy Pál c. püspök, egri apostoli kor­mányzó. MÉG MI“ 0 m\^A A FEJÍT" iJl Ajándékozási n k­EJlI' könnyen segítünk! \\W / ' / / jjjMI C~ ySfy A karácsonyi W / \ díjfajtó („ könyvújdonságok \ _ \ \//7a\v tv a könyvesboltok­\ \. *}an *s könyvbizo­( —JlUn­­Wy Hiányosoknál már r— i .. ------- kaphatók A LEGSZEBB, LEGKEDVESEBB AJÁNDÉK A KÖNYV KÉRJE A TÉLI KÖNYVVÁSÁR JEGYZÉKÉT! Címére is megküldjük, ha az alábbi szelvényt kitölti és feladja címünkre: Könyvkiadók és Terjesztők Tájékoztató Központja, Budapest, V. Báthori utca 10. Kérem, küldjék meg a téli könyvvásár könyvjegyzékét Néva ________________________________________ Cím: 5 Paprika helyett csirke! A bogyiszlói paprika orszá­gos hírű. Sárgás-zöld színű, gömbölyű, kisebb valamivel mint a cecei fajta, húsos, jó ízű, csípős. Akkor kezdődött meg itt a paprika-kultúra, amikor Bo­gyiszló Duna—Tisza közi falu volt. Mert az volt valaha, a Duna innenső partján terült el a határa, Kalocsához tar­tozott. Később, amikor a fo­lyót szabályozták, Bogyiszló a Dunántúlra került, Tolna me­gyébe, de 1929-ig, ennek elle­nére a kalocsai járáshoz tar­tozott. Csónakon jártak át a bogyiszlóiak Kalocsára, ügyes­­bajos dolgaikat intézni a já­rási tanácsnál. Az Alföldről elszakadtak, de a paprika megmaradt. A kalo­csai édesnemes fűszerpaprika és a már kialakult bogyiszlói csemege is. — Ma már egyre kisebb te­rületen termelnek paprikát — mondja Szabó Gyula vb-elnök, akivel erről beszélgetek. — Bealkonyul lassan mifelénk a paprikának. A telefon A tanácsházán ülünk, az el­nöki szobában, s figyelmem a telefon felé fordul. Tíz évvel ezelőtt ez a telefon jelentette a kapcsolatot Bogyiszló és a külvilág között. Az egész határ víz alá ke­rült és lassan az utcákat is elöntötte az ár. A lakosságot kitelepítették, de sokan visz­­szamentek éjszaka idején. Amikor már nagyon szoron­gatta őket a víz, az a néhány ittragadt lakos a tanácsházá­­ra húzódott, oda terelte álla­tait is. A tanácsháza maga­sabban fekszik, erős téglafalai vannak. Olyan volt, akár Noé bár­kája, még a folyosóján is te­heneik álltait. S mindenütt a szobákban. A tolnai utászok mentették ki az itt rekedt em­bereket és állatokat, a tehe­neket az ablakokon át segí­tették csónakokba. De egy ember a helyén ma­radt: a tanácselnök. Ült a te­lefonnál. Jelentkezett, ismer­tette a helyzetet, amíg aztán őt is el nem vitte egy kato­nai rácsó, mert közben ki­mosta a víz a telefonoszlo­pokat és megrémült a kagyló az asztalon. A vadak Egy termelőszövetkezet van a községben, a Dunagyöngye. Arról a folyóról nevezték el, amely olyan sok kárt okozott eddig. — De a haszna még na­gyobb! — mondja az elnök. — Mert jó a föld, itt sosincs szárazság, jó termést takarí­tunk be. Hatezer holdas a ter­melőszövetkezet, s 850 tagja van. — Úgy hallottam, hogy itt többen kívül maradtak. — Vannak ilyenek. Papri­kás gazdák. Egyedül próbál­koznak. De egyre kevesebben vannak. Aki még kint van, azt szoktuk mondani, azt már csak az önérzete tartja visz­­sza. Mert jó ez a mi termelő­­szövetkezetünk. Egyre jobb. Barna István főkönyvelő el­mondja, hogy egy-egy tag év keresetének átlaga eléri a húszezer forintot. Ehhez kell még hozzászámítani a háztá­jit. De az igyekvők, szorgal­masabbak, többet keresnek. Megvan a havi kétezer forint­juk. Trombitálás, lárma, durro­gás hallatszik kintről. — A vadak! — mondja egy tsz-tag. — Milyen vadak? — Hát a gemenci erdőből. Kijárnak a mi határunkba, megdézsmálják a kukoricát, lelegelik a vetést, a takar­mányt. Sok kárt tesznek. De hát rájuk lőni nem szabad. Ijesztgetjük őket. Durrogunk­, lármázunk, tüzeket gyújtunk. De már megszokták, nem fél­nek ... Az új — Eddig növénytermesztés­sel és állattenyésztéssel foglal­koztunk — mondja Farkas Sándor, a tsz főállattenyész­tője. — Volt egy kis zöldség­kertészetünk, 150 holdnyi és 200 hold gyümölcsösünk. Al­ma. Most új üzemágat veze­tünk be. Kétszer tízezer férő­helyes tojóházat építünk. Ha sikerül, akkor jövőre már húszezres törzsállománnyal rendelkezünk. — A paprika termesztés ro­vására? — Fűszerpaprikát továbbra is termelünk, jó hozzá az adottságunk, de a csemege­­paprika, bármennyire is ízle­tes és híres, egyre jobban ki­szórni a piacokról. — Gondolom, ha a tsz kon­zervgyárat tudna létesíteni, egy kisebb üzemet, s feldol­gozná, tartósítaná termékeit, így a paprikát... —­ Itt a paksi konzervgyár, a szomszédban. Nem erről van szó. Inkább arról, hogy mi folyton keressük az újat, a jobbat. Azt, amire kevesebb a ráfordítás, de amiből na­gyobb a haszon. Az új gazda­sági mechanizmus útján hala­dunk. S reméljük, hogy a bo­gyiszlói csirke húsa is lesz olyan ízletes és ismert, mint a paprikáé. Reméljük. (i. s.) .

Next