Magyar Nemzet, 1967. január (23. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-01 / 1. szám
2 atomreaktor, a tengeralattjárókba például többnyire ilyet építenek be. Az erőmű szerelését szovjet mérnökök, vezető szerelők irányítják majd. Erre azért is szükség van, mert sok speciális feladat adótik, amelyet szerelőipari vállalatainknak meg kell tanulniuk. A szerelés ellenőrzése is összehasonlíthatatlanul szigorúbb, mint más üzem építésénél. Például minden lényeges hegesztési varratot megröntgeneznek. Telepítés a Duna mellé — Mennyivel olcsóbban termelnek majd egy kilowattóra villamos energiát az atomerőműben, mint a meglevő hőerőművekben? — öt-tíz százalékkal olcsóbban, mint a szén-erőművekben és 20—30 százalékkal olcsóbban, mint lignit-erőműveinkben. Forintban kifejezve ez évente 500 milliós megtakarítást jelent, lignit-erőműveinkhez képest. — Milyen körülményekre kellett figyelni a telephely kiválasztásánál? — Márciustól kezdve jártuk az országot és megvizsgáltuk a 16 legmegfelelőbb helyet. A Duna mentén a leggazdaságosabb felépíteni az erőművet, mert óránként kétszázezer köbméter vizet használnak majd az erőműben, annyit, amennyi a »kis vizű a Tisza hozama, vagy akis vizű Duna egytizede. Arra is ügyelnünk kellett, hogy három kilométeres körzetben ne legyen lakó-, vagy értékes mezőgazdasági terület. Dél-Magyarország egész villamos energia szükségletét jelenleg távvezetéken szállítják északról. Ha megépül az erőmű és ellátja a környéket villamos energiával, csupán azáltal, hogy az energiaforrást közelebb visszük a fogyasztókhoz, évente 50—100 millió forintot takaríthatunk meg. Az atomerőmű elősegíti az ország iparilag viszonylag elmaradott részeinek fejlesztését is. Ahol megjelentünk, a megyékben tárt karokkal fogadtak, megélénkült az ipartelepítési törekvés. Az országban a sűrűn iparosított terület dél felé, Dunaújváros vonalánál tulajdonképpen lezárul. Innen délre kevés az üzem. A lakosság nagy része »ingázik”. — Az újabb és újabb villamos energia igényeket hogyan elégítik majd ki? — Annyi erőművet építünk, amennyire szükség lesz. Az elsőt követik a többiek. Tóth Erzsébet Magyar Nemzet Az Elnöki Tanács elnöke fogadta a diplomáciai képviseletek vezetőit A Budapesten akkreditált diplomáciai képviseletek vezetői december 31-én, az újév alkalmából jókívánságaikat fejezték le Dobi Istvánnak, az Elnöki Tanács elnökének. Az Elnöki Tanács fogadásán részt vettek Gáspár Sándor és Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes elnökei, Kiss Károly, az Elnöki Tanács titkára és Gergely Miklós, a Külügyminisztérium protokoll osztályának vezetője. A fogadás szívélyes légkörben zajlott le. Magyar szakemberek Kubában Szélesedik a műszaki-tudományos együttműködés A közelmúltban aláírt magyar—kubai műszaki-tudományos együttműködési megállapodás módot nyújt arra, hogy 1967-ben tovább szélesedjék a két baráti ország közötti tapasztalat-, illetve szakembercsere. A magyar szakértők a kubai gazdasági élet számos ágában és az oktatásban nyújtanak segítséget; a legszorosabb együttműködés az állattenyésztésben és állatgyógyászatban, valamint a gyógyszeriparban és a földtanban alakult ki. 1966-ban mintegy 100 magyar szakember járt a Kubai Köztársaságban. A Nemzetközi Műszaki Tudományos Együttműködési Iroda, a TESCO által kiküldött mérnökök, tanárok általában egy-egy évre szerződnek, de a kubai intézmények a legtöbb esetben kérik a szerződések meghoszszabbítását. A műszaki tapasztalatok kicserélésére különösen jó alkalmul szolgálnak a magyar berendezésekkel épülő új kubai üzemek, köztük például az üvegkombinát, amelynek egy része már meg is kezdte működését. Az üvegkombinát építésénél rendszeresen 15—20 magyar szakértő dolgozik. Rövidesen üzembe helyezik azt a Diesel-motorjavító központi üzemet, amely a magyar mezőgazdasági gépjavító állomások tapasztalatainak felhasználásával, magyar tervek alapján épül. A kubai szakemberek közül jelenleg a TESCO vendégeként húszan tartózkodnak Magyarországon, hogy az élelmiszeripar és a gépipar különböző ágában nagyobb szakmai gyakorlatot szerezzenek. Sikerrel zárult a panelos épületek alapozási tervpályázata Nemcsak a jövőben, hanem a jelenben is a paneles építkezési mód viszi előre az építkezéseket. Fontos probléma ennek kapcsán a paneles szerkezetű, középmagas épületek alapozásának gazdaságos megoldása. Erre a feladatra az Építésügyi Minisztérium nemrégen tervpályázatot hirdetett, amelyben megszabták a követelményeket. A pályázatra 18 pályamű érkezett be, amelyeknek felülbírálása után a zsűri megállapította, hogy a terveik olyan értékes javaslatokat tartalmaznak, amelyek jelentős mértékben hozzájárulnak a pályázat célkitűzéseinek megvalósításához. Különösen azokat a pályaműveket tartották értékesnek, amelyek a statikai és talajmechanikai követelmények kielégítése mellett korszerű építést, kivitelezést, iparosított, gépesített eljárást javasoltak. A zsűri határozata alapján egyenként 18 000 forintos öszszevont I—II. díjban részesítették Kneffel Sándor—Meiszner Tamás—Pálossy László— Scharle Péter—Szalai Sándorné, valamint dr. Boros Sándor—Schletter Ödön—Szabó Pál—Szijjártó Imre pályaműveit. A 15 000 forintos II. díjat dr. Demján Jenő—Schindler Pál—Demján Vilma—ifj. Demján Jenő, a kiemelt 12 000 forintos III. díjat Cziglina Vilmos—Szlávik Tibor—Sportys Ernő—Nagy József, a 10 000 forintos két harmadik díjat Mitók Béla—dr. Márkus Gyula—Tarján László—dr. Szilvágyi Imre—Szabó Gyula, valamint Fodor László—dr. Molnár György—Pálos János terve kapta. Ezenkívül a zsűri két pályaművet megvásárolt. J. D. Bernal professzor 1967 kilátásairól A súlyos betegsége után lábadozó J. D. Bernal professzor, a Béke-világtanács elnöke londoni levelezőnknek, Gordon Schaffernak a következő nyilatkozatot adta: Az 1966. esztendővel tragikus tizenkét hónapot hagytunk magunk mögött, s az új évet, melybe belépünk, a vietnami háború szörnyűségei, az európai, afrikai és latin amerikai feszültség növekedése borítja komor árnyékba. A békevilágmozgalom vezetői előtt nem titok, milyen tényezők idézték elő ezt a veszélyes helyzetet a világpolitikában. Mindenekelőtt arról van szó, hogy a reakciós erők, élükön az Egyesült Államok kormányával, megkérdőjelezték a népek önrendelkezési jogát és foggalkörömmel védelmezni, sőt kiterjeszteni iparkodnak gazdasági uralmukat. A Béke-világtanács rámutatott arra a kapcsolatra, amely a nemzeti felszabadulásért folyó harcot a béke megőrzését célzó küzdelemmel összefűzi, s megvilágította azokat a veszélyeket, amelyekkel a kolonializmus, annak régi és az amerikai pénzügyi uralom alakjában jelentkező új formája a békét fenyegeti. Minden álszerénység nélkül megállapíthatjuk, hogy a békevilágmozgalom elévülhetetlen érdemeket szerzett a kolonializmus elleni harcokban, vagy szerepe volt az indokínai, az afrikai népek, valamint Algéria népének sikereiben. Ciprus mellett állt, amikor a sziget lakói a brit gyarrra vívták hírat és is Kuba népét függetenségének védelmében. Az új esztendő kilátásait, a béke lehetőségeit csakis úgy értékelhetjük reálisan, ha számot vetünk a valóságos világpolitikai helyzettel, s ehhez a számvetéshez hozzátartozik az 1966. esztendő eseményeinek tüzetes elemzése is. Látni való, hogy Vietnam hős népe nemcsak saját életéért küzd, hanem az egész emberiség békéjéért. Ha az Egyesült Államok netán diadalmaskodnék Vietnamban, akkor mérhetetlenül megnövekednék a háborús veszély. Ez a felismerés indította a béke-világmozgalmat, hogy szembeszálljon az Egyesült Államok vietnami agressziójával. 1966 folyamán az agresszorokat súlyos vereségek érték a csatatereken, s vereségnek számít az is, hogy az agresszorok jelentős mértékben elszigetelődtek. A háborút ellenzők tábora számottevően megerősödött azáltal, hogy Franciaország is idecsatlakozott Az ENSZ főtitkára szintén nem csinál titkot belőle, hogy ő is elítéli az amerikaiak cselekedeteit és csak az 1954-es genfi egyezmény alapjain lehet megoldást találni. Javaslatait, melyekkel ezt a megoldást akarta elősegíteni, világszerte támogatják. Washingtont csupán néhány ázsiai csatlósa, Ausztrália, Új- Zéland, az NSZK és Anglia kormánya támogatja, jóllehet ezeknek az országoknak a népe ellenzi a kormányok politikáját. Egyébként az Egyesült Államok el van szigetelődve s az ellenszenv vele szemben napról napra nő. Angliában is nagy nyomás nehezedik a kormányra, s a közvéleményre való tekint " a kabinet kivratkoztatja ' ,gy nátfogolja a genfi alaphoz való visszatérést, viszont gyakorlatilag semmit sem tesz ezért. Hanoi és Haiphong bombázását azonban helytelenítette és ellenállt Johnson ama kívánságának, hogy csapatokat küldjön Vietnamba. 1967-ben a békeszerető erőknek meg kell birkózniuk azzal a feladattal, hogy még jobban elszigeteljék az amerikai agresszorokat, megakadályozzák a bombázás kiszélesítését. A vietnami háborúval függ öszsze, hogy az NSZK-ban a reakciós erők bátorítást nyernek az amerikai politikából, s a következmény a nácizmus újjáéledése. Viszont a világközvélemény riadóztatva van, s erősödik a kívánság, hogy valósuljon meg az európai biztonság, amelynek komoly tényezője az önálló francia politika és a gyümölcsöző szovjet —francia kapcsolatok. Az utat az európai biztonság felé az európai szocialista országok vezetőinek bukaresti értekezlete jelölte ki, amikor felhívta az érdekelteket, hogy valamennyi európai ország részvételével hívjanak össze európai biztonsági értekezletet. Szaporodik azoknak a tábora is, akik a kelet-nyugati kapcsolatok bővítéséért, a kereskedelem fejlesztéséért szállnak síkra. Hiba volna azonban lekicsinyelni azt a veszélyt, amely a nyugatnémet nácizmus újjáéledése folytán fenyegeti az emberiséget. Éberségre van szükség, hogy megfékezhessük azokat az erőket, amelyek a hitlerizmus bukásának következményeit eliminálni szeretnék. 1967-ben nagy erőfeszítésekre lesz szükség, ha azt akarjuk, hogy a békeszerető irányzat felerősödjék az NSZK ban és hogy végérvényesen elfogadottá váljék az NDK létezése és a német határ. Afrika is jog számít a béke-világmozgalom támogatására. Itt van például a rhodasiai konfliktus. Angliában és másutt is sokan úgy vélik, hogy a Smith-rezsim és Anglia küzdelme ez. Holott ez a konfliktusnak csupán a látható része. Ennél lényegesebb, hogy valójában az afrikai népek jogai forognak kockán, a rhodesiai fehér kisebbség a legembertelenebb módszerek alkalmazásával próbálja örökérvényűvé tenni a faji elnyomást. A Zimbabwe nép sanyargattatása és küzdelme ezért elválaszthatatlan a délafrikai, a délnyugat-afrikai lakosság, valamint a portugál gyarmatokon élő bennszülöttek sorsától. Halaszthatatlan feladat és lelkiismereti kötelesség támogatni azt a harcot, amelyet Dél-Afrika népei vívnak a faji önkény ellen. Az angol kormány úgy tesz, mintha szívügye lenne a rhodesiai fajvédő kormány megrendszabályozása, de az afrikai népek átlátnak a szitán, s valódi tetteket követelnek, nem színészkedést. Az emberiség érdekeinek az felelne meg, ha megszűnne az afrikaiak többségének elnyomása a kontinens természeti kincseit bitorló kisebbség javára. Meg kell említeni, hogy a leszerelés vonatkozásaiban is rengeteg a tennivaló. Az öszszes technikai jellegű probléma megoldható, még a nukleáris robbantási tilalom ellenőrzése is, s a leszerelésnek kizárólag politikai akadályai vannak. Az atomcsendegyezmény és az Antarktisz fegy- vermentesítésére vonatkozó nagyhatalmi megállapodás az bizonyság rá, hogy a politikai problémák is megoldhatók. Bízom benne, hogy a veszélyek és nehézségek ellenére a haladó emberiség képes lesz minden erejét mozgósítani a béke védelmében és fokozatosan le tudja majd bontani azokat az akadályokat, melyek a békesség érvényesülésének útjában tornyosulnak. Négy hónappal a határidő előtt A Népstadion állomástól a Deák térig kész a vonalalagút Szombaton átfúrták a Blaha Lujza térnél az elválasztó homlokfalat A Népstadion és a Blaha Lujza téri, továbbá a Deák tér és az Astoria között korábban megépült a földalatti két, egymástól 20—25 méternyire húzódó, 5,5 méter átmérőjű vonal alagútja. Az Astoria és a Blaha Lujza tér között az előbbitől kiindulva a múlt évben kezdték az alagút építésit. A munkát az eredeti tervek szerint 1967. április 30-ig kellett volna befejezni. Rendkívül nehéz körülményeik között dolgoztak a földalatti építői, mert a Rákóczi úton, éppen az Astoria és a Blaha Lujza tér közötti szakaszon a legrosszabbak a talajviszonyok. Laza kőzetben kellett alagutat fúrniuk, a Rókuskórház alatt pedig csak vízzel dúsan telített homokban haladhattak. Ennek ellenére a földalatti építői megígérték, hogy a kongresszusi verseny segítségével az év végéig eljutnak a Blaha Lujza térig. A Rókus-kórház alatt, a legnehezebb talajban nagyon gondos munkával úgy jutottak át, hogy a felszínen a mérések semmiféle káros mozgást nem mutattak. Így nem követke Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke és Péter János külügyminiszter búcsúlátogatáson fogadta Akhtar Husaint, a pakisztáni Iszlám Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét, aki a közeljövőben végleg elutazik Budapestről. zött be, amitől sokan tartottak, a Rókus-kórház épülete nem szenvedett károsodást. Különösen sok nehézséggel találták szembe magukat az utóbbi napokban. A Blaha Lujza téren elérték ugyanis az úgynevezett kutatótárókat, amelyek még az ötvenes években készültek a talajviszonyok megismerésére. A tárók vasbetonfalait szét kellett robbantani lent a mélyben, mégpedig sűrített levegő nyomása alatt levő munkahelyen. Szombaton hajnalban a Blaha Lujza téren mind a két 5,5 méter átmérőjű vonalalagútban elérték a pajzsokkal a Népstadiontól húzódó vonalszakaszt elválasztó homlokfalát. Ezt délelőtt 9 órakor — miután a sűrített levegőt leengedték a munkahelyről — átfúrták. Négy hónappal a kitűzött határidő előtt tehát a Népstadion állomástól egészen a Deák térig 5,4 kilométer hosszban összefüggő alagutak húzódnak, s 1967-ben megkezdődhet a vonalalagutakban a vasúti pálya építése. Két új berendezést helyeztek üzembe a Bánhidai Erőműben A Bánhidai Erőműnek a harmadik ötéves terv keretében folyó 100 megawattos beruházása jelentős szakaszához érkezett. Befejezte próbaüzemelését a vízlágyító és a szénszállító berendezés. A vízlágyító berendezést a Villamos Automatikai Intézet tervezte, összes költsége körülbelül 4,5 millió forint. A tervezésnél hasznosították a dunaújvárosi vízlágyítónál szerzett tapasztalatokat és így ez a második ilyen megoldású berendezés az országban. Az egész automatákét egyetlen szakember irányítja. A hűtőtóból a víz szűrőberendezésen jut a lágyítóba, ahol különböző vegyi folyamatokon megy át, míg végül lágyvíz formájában biztosítja a kazán szükségletét. Ezzel akadályozzák meg a kazánban a vízkő képződését és lerakódását. A másik berendezés, amelyet ugyancsak a Villamos Automatikai Intézet tervezett és helyezett üzembe, a szénszállító. A 3,5 kilométer hoszszú szállítószalag-rendszer a Tatabányai Szénbányászati Tröszt egyik aknájának szenét továbbítja az erőműbe. A gumiszalagnak a tó fölött átvezető szakasza 1250 méter. A szállítószalag a vezénylő pult mellett ülő szakember irányításával a szükséglet szerint egyenesen az erőműbe, vagy a tárolókba továbbítja a szenet. A szállítószalag végén az adagoló szerkezet az országos energiahálózat szükségletétől függően automatikusan adagolja a szenet a kazánba. A próbaüzemelés mindkét berendezésnél sikeresen befejeződött A Villamos Automatika Intézet tervezői és üzembehelyezői kitűnő munkát végeztek. Ugyancsak dicsérettel emlegetik a Villamos Erőmű , Tervező és Szerelő Vállalatot, amely kifogástalanul végezte el a kivitelezési munkálatokat. (k. v.) .Vasárnap, 1967. Január 1. A pkisztáni nagykövet búcsúlátogatása Magyar tudósok Indiában December 31-én magyar tudományos delegáció érkezett Indiába, dr. Valkó Endre, a METESZ főtitkára vezetésével. Tagjai: dr. Korányi György, a Nehézipari Minisztérium főosztályvezetője és a hozzájuk később csatlakozó dr. Horn Artúr, a budapesti Állatorvosi Egyetem tanszékvezető professzora. A magyar küldöttség egy indiai tudósdelegáció év eleji magyarországi látogatását viszonozza. A magyar tudósok a közös tudományos együttműködés lehetőségeit kívánják feltárni. Horn professzor részt vesz a Hyderabadban összeülő indiai tudományos kongresszuson. Hyderabadba utazik az Indiában tartózkodó Horváth János professzor, a szegedi egyetem elméleti fizikai tanszékének vezetője és dr. Greguss Pál tudományos kutató is. A telefonfülke foglyai Szál vesz tér délben egy órakor, mikor a Körúton már megszólaltak a vidám trombiták, sűrű embertömeg feketéllett az EMKE-aluljáró egyik telefonfülkéje előtt éskollektív együttérzéssel vigasztalták a fülkében már egy óra óta szomorúan topogó két fiút, Bukovszky Jánost és Rácz Istvánt, a MÁV Magasépítési Főnökség fiatal munkásait. -Ha a szilveszter éjjelt is ittt kell tölteniük, hozunk maguknak egy üveg pezsgőt.* A két fiú a Kőbánya moziba akart telefonálni, hogy jegyet szerezzen a szilveszteri előadásra. De telefonálni sem tudtak — az új telefonkönyvből vandál kezek már kitépdesték a Lapokat — és kijönni sem tudtak. Hiába húzkodták az ajtót belülről afoglyok, kívülről a segíteni akaró pestiek, az bizony meg sem moccant. Végül is két arra járó rendőrőrszem telefonhívására a posta József Távbeszélő Központjának három műszerésze szabadította ki a két fiút. A két fiatalember azért nem tudott kijönni, mert leszakadt és az ajtó közé ékelődött a felhegesztett csúszásig. Az egyórai kényszerű fogságból megszabadult Rácz Istvánt azonban a közönség üdvrivalgása sem tudta megvigasztalni. Neki fél egykor randevúja volt menyasszonyával a város másik végén. Hát elhiszi azt egy ifjú ara, hogy azért késik a vőlegény, mert elromlott az új telefonfülke ajtaja? Ezennel igazoljuk: azért. Cs. M. Szocialista országok energiacseréje A szocialista országok Prágában működő központi energia diszpécser szolgálatának adatai szerint Csehszlovákia, Lengyelország, az NDK, Szovjetunió, Magyarország és Románia 1966. évi kölcsönös energia cseréje elérte a 6,5 milliárd kw ótát, ami 20 százalékkal több, mint a tavalyi. A hat ország erőműveinek teljesítménye egy év alatt 3000 mw-tal növekedett. Sikerült biztosítani minden tagállamban az ipar és a lakosság folyamatos villanyellátását. 1966- ban is fejlődött a hálózat műszaki színvonala. Megkezdték a 400 kw feszültségű távvezetékek építését. Véglegesen üzembe helyezték a Szovjetunió és Lengyelország közti vezetéket. Befejeződött a Szovjetunió—Magyarország—Csehszlovákia között megépítendő 400 kw-os vezeték tervezése is. Az évszázad kémrablása a Londonban Szombatra virradó éjszaka ismeretlen tettesek betörtek az angol főváros déli külvárosában fekvő Dulwich kiállító terembe és 1 500 000 font értékben eltulajdonítottak több remekművet. Az ellopott képek címe: Rembrandt:Leány az ablaknál«,Titus képmása*, »Jacobus de Gheyn arcképe*. Rubens: »Három nimfa bőségszaruval--Szent Barbara* és -A három grácia*. Elsheimer: -Zsuzsanna és a vének-. G. Dou: -Spinéten játszó hölgy«. Szakértők szrint ilyen értékű műkincseket egyszerre még sohasem loptak el Angliában és valószínűleg a világon sehol sem. A Scotland Yard legügyesebb szakértőit mozgósította , állandó őrséget tartanak a repülőtereken, a kikötőkben és a nagyobb vasúti pályaudvarokon. A képcsarnok az eset miatt szombaton nem nyitotta meg kapuit a nagyközönségnek. A látogatók csak egy táblát találtak a bejárat fölött ezzel a felírással" -Elnézésüket kérjük, hogy a kiállító terem szinton zárva tart. Sajnáljuk ha ezzel bármiféle kellemtlenséget okoztunk önöknek.*